Az Ubaid (al-Ubaid) népcsoport

          ninhursagfrieze.jpg           

1. Sumer jelképe – Két szarvast tartó párducfejű[1] sasmadár, az IM.DU.GUDhu  (réz dombormű, 107x237 cm, Ninhursag templom, al-Ubaid, kb. Kr. e. 2900, British Museum)[2]

 

Elődeink nyomát követve minél távolabb menvén vissza az időben, annál több a kérdőjel, több a feltételezés. Mégis maradt néhány, nem is kevés azonosság, hasonlatosság, amely a mai magyarságot hozzákapcsolja az „állítólag” több ezer évvel ezelőtt letűnt mezopotámiai sumir néphez. E régi néptől való egyenesági leszármazás tudata segíti a magyarságot, hogy tartása legyen, megmaradjon, s minden alattomos munkálkodás ellenére egyenes derékkal vágja a világ, a kételkedők, a megalkuvók szemébe: „…egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók…”[3]

A hivatalosított történelemtudomány szerint Európában a magyar nép elszigetelt, társtalan, rokontalan, legfeljebb a finnugor „halszagú atyafiság” hasonlítható hozzá. Pedig a magyarságnak a nyelvileg némileg, fajilag meg egyáltalán nem rokon finnugorokon kívül vannak kortárs rokonnépei, voltak más néven nevezett elődnépei, és ha nem lesz résen, lesznek más néven nevezett utódnépei is.

vogul, sumir, magyar tíypus(al ubaid_1.jpg
2. A voguloknak  a „magyar embertani típusokhoz semmi közük” de a sumirokéhoz sem.[4]

 

Valami okból kifolyólag a magyar nép eredetkutatása, anélkül hogy ádáz dühvel elutasították volna, eljutott Közép-Ázsiába, a hunok elődnépeihez, az ujgurokhoz, a kazahokhoz stb. Tovább nem, pedig pártus közvetítéssel e közép-ázsiai népek műveltségének kiteljesedése is a sumiroknak köszönhető.

Kr.e. mintegy 7000-2800 között a sumirok három összetevő népcsoportja egyik a másik után a szkítaságból szakadt ki. Az Ubaid-i népcsoport a Termékeny Félhold északi részéről[5], az Uruk-i bizonyítottan az Aral-tó vidékéről, Chorezmiából, a Jemdet Nasr pedig a Kárpát-medencéből érkezett Mezopotámiába. Itt érlelődtek néppé, és hozták létre azt a magasműveltséget, melynek nyomai minden mai európai nép műveltségében megtalálhatóak.

A Folyamközbe való fokozatos bevándorlás bizonyítékai a sumir nyelvjárások.[6] Az EME.SZI, a beszélt, vagyis a köznyelv, az EME.GAL, a nagy nyelv, az EME.SU.KUD, a magasnyelv, mindenik visszatükröződik az irodalmi nyelvben, vagyis az  ékiratokban. A köztük levő eltéréseket az egymástól hosszú évszázadokra elszakadt, nem azonos időben bevándorolt népesség külön-külön nyelvfejlődésével lehet magyarázni. Pl a DINGIR, eredetileg „tündér” jelentésű szót DIMIR-nek ejtették (és írták). Pontosan ilyen különbség volt a Kárpát-medencébe visszatelepült hunok, avarok, pártusok, magyarok, kunok nyelve között. A kiejtésbeli és a szóhasználati eltérések ellenére mindenik megértette a másikat, akár a palóc, akár a kún, a szögedi v. a nyugat-dunántúli nyelvjárást beszélte.

kézzel formált al-ubaid edények  3814577738_23d8d3ca28.jpg

3.  Kézzel formált Ubaid-kori edények (British Museum)

 

Számos szakmunka szerint az ubaidi népcsoport eredete az idők mélyébe vész, holott a Szíriából, Anatóliából, Észak-Iránból, elvándorolt lakosság hozta létre az Ubaid kultúrát. Őket lehet a sumir nép elődeinek tekinteni, vagyis „a sumirok az elő-ázsiai primer élelemtermelő kultúrák törzsterületéről, a termékeny félhold hegyes peremvidékéről költöztek a déli síkságra”[7].

amerikai katonák az al-ubaid dombon Ubaid-474.jpg

4. Angol katonai egység az al-Ubaid dombon (Irak)

 

Az 1920-as években a mezopotámiai ÚR városától kb. 6 km-re fekvő al-Ubaid falucskához közeli a tellből (dombból) jellegzetes sárga-fekete kerámia-edények, színesre festett kerámia szobrocskák, különféle háztartási eszközök, paticsfalú, döngölt padlójú kunyhó-maradványok, agyagból tapasztott tűzhelyek, kézzel formált üvegpaszta ékszerek kerültek elő stb.[8] Ez első és leggazdagabb lelőhelyről kapta a nép és a műveltség az al-Ubaid nevet, függetlenül attól, hogy a Termékeny Félhold mely településén bukkantak rá a leletekre. Ehhez hozzájárult az is, hogy az al-Ubaid domb más, későbbi települési réteget nem rejtett. A leletek a feltárásukig a pusztulás pillanatát megőrizvén évezredekig háborítatlanul nyugodtak a sivatagban.

rovarfejű népalakok (al-ubaid).jpg

5. Festett női agyagfigurák (Eridu, kb Kr.e. 5000)[9]

 

A korabeli tengerparton,  Eriduban, az egyetlen kőből épült mezopotámiai városban 19 egymásra épült település maradványait tárták fel. Az egymástól jól elkülöníthető és megkülönböztethető, rétegek sorrendje alapján határozták meg a mezopotámiai műveltségek egymásutániságát és időrendjét. Kiderült, hogy a legalsó ásatási rétegből előkerült leletek kivitelezése, formája stb. megegyezett az al-Ubaid dombban találtakkal. Ennek alapján Kr. e. 5400 körülire datálták a mezopotámiai új-kőkori műveltség kezdetét.[10] Az építészeti szokások folytonosságából, a leletek hasonlatosságából következik, hogy nemcsak Eridut, hanem Mezopotámiát is ugyanazon, nem szemita népesség lakta.[11] 

szürkemarha (al-ubaid).jpg

6. Szürkemarha (47 cm, bronz, British Museum)[12]

 

A Kr. e. VI. évezredben Mezopotámiában a Samarra-kultúrkörből kikerült „sumirok” megjelenése valójában az Ubaid kori telepesek feltűnésével kezdődik. Néppé válásuk is ezidőben játszódott le. A Samarra-Halaf népcsoportok fokozatos egybeötvözésével jött létre a maga jellegzetes műveltségével, önálló kozmológiai, vallási és mitológiai képzeteivel a környező népektől elütő sajátságos sumir etnikum.

 

Az al-Ubaid-műveltség közel keleti kiterjedésel.jpg

7. Az Ubaid-i műveltség közel-keleti kiterjedése


Kr. e. 4500 táján az al-ubaidi műveltség visszaáramlott és felülrétegződött a Samarra-Halaf kultúrkörre[14], majd Kis-Ázsia szerte elterjedt; a Bahrein szigeteken, sőt a Perzsa öböl arábiai partján is kimutatható.

 Arpachiyah - Ubaid kultúra.jpg

8. Festett agyagkorsó (Ubaid kultúra, Arpachiyah,  Kr.e. 5900-4300, Irak Múzeum, Bagdad)[15]

 

A jellegzetes Ubaid féle árukat sumir gyarmatosok, telepesek Sumerból szállították új lakhelyükre. Mezopotámiával egyidejűleg kezdődhetett Elam síkságaira való betelepülés. Erről tanúskodik a Susiana-árunak nevezett, az al-ubaidival formában, kidolgozásban egyező kerámia, továbbá a teljesen hasonló öntözéses gazdálkodás.[16]

ezüst antilom (Kr.e. 3000)  al ubaid.jpg

9. Antilop ( ezüst, 10,21 cm, Elam, Kr. e. 3100-3000; metmuseum.org )

Elam_animals_1.jpg 

10. Vaddisznó és oroszlán (Fokos, elamita, Kr. e. 4000 arany-ezüst, realhistory.ww.com)

 

A Mezopotámiától távoleső Közép-Ázsiában, a turkesztáni Anauban is találtak hasonló típusú leleteket, edényeket, szobrocskákat, pecsételőket. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági művelésnek és a letelepedésnek köszönhetően a Tigris és az Eufrátesz közén a lakosság lélekszáma jelentősen megnövekedett. A föld a jó termés és a gondos földművelés ellenére sem tudta eltartani a megnövekedett népességet, így időről-időre egy-egy csoportjuk távoli vidékre költözött. A  régészeti leletek nagyfokú hasonlatossága bizonyítja, hogy az elvándorolt lakosság kapcsolatban állt az „anyaországbeliekkel.”  Idővel e kapcsolattartás kereskedelemmé alakult. Ezidőben még nem lehet az akkád-asszír népirtás számlájára írni a lakosság elvándorlását, hiszen még hírük-hamvuk sem volt a szemitáknak. A szemiták erőszakos, tűzzel-vassal történő térhódítása Kr.e. 2800 táján az un. Akkád Birodalom létrejöttével indul meg.

Turkestan (al-Obeid).jpg

11. Anau-i kézzel formált festett agyagedények[17]  

 

A Termékeny-Félhold északabbi részéről (Samarra, Halaf stb.) elszármazott telepesek magukkal vitték Mezopotámiába a földművelés ismeretét. Csakhogy a kielégítő mennyiségű, természetes csapadékkal rendelkező északon könnyebb volt a földet megművelni, mint a százaz délen. A sivatagos, csapadékmentes terület mezőgazdasági hasznosítása rendszeres és jól működő öntözéses gazdálkodást kívánt meg. Ezt nem lehetett szigorú szervezés és munkaerő-irányítás nélkül megvalósítani. Csak nagy hatáskörű és szigorú és következetes központi vezetés, azaz hatalmi szervezet foghatta össze úgy a közösséget, hogy megteremtse a bonyolult öntözőrendszerekre, folyamszabályozásokra, víztárolókra épült mezőgazdaságot. A kimondottan államszerűen működő társadalom nélkül a gátak és a csatornahálózat kiépítését, fenntartását, hasznosítását nem lehet megvalósítani, és nem lehet fönntartani és működtetni. A központi hatalmat, a kiválóan szervezett irányítást az istenség, ill. a földi helytartója, a helyettese a főpap (papi rend), a király és az öregek tanácsa, az akszakálok gyülekezete együttesen gyakorolta. (vö. Gilgames eposz). Biztosra vehető, hogy Dél-Mezopotámiában az uralkodó, a „szenátus” és a papság vezetette államok már az V. évezredben létrejöttek. [18] A lakosságnak engedelmeskednie kellett és emberfeletti teljesítményeket kellett elérnie, ha nem akart éhenhalni, vagy az első nagyobb tavaszi áradáskor elpusztulni.

A nagy terleten élt Ubaid népesség egyes csoportjai átélték, túlélték a vízözönt. A megmaradt lakosság a vízözön után is ugyanazon a helyen, ugyanabban a városállamban, városban lakott, hiszen felsőbb művelődési rétegekben is megtalálták a nyomaikat. Az ásatások a némelykor 3-4 méter vastagságú vízrakta réteg alatti, jellegzetes al-Ubaid kerámiákat a vízrakta réteg feletti műveltségi rétegekben, más jellegű kerámiákkal keveredve találták. A vízözön után a városállamokat, városokat elválasztó vizenyős területeknek köszönhetően nem alakultak ki nagy birodalmak, hanem kisebb kisebb városállamok jöttek létre. Ez szokássá merevült, és a sumir kor végéig megmaradt. A nagyobb államalakulatokat, birodalmakat majd a szemita népek szervezik meg.

Babilóniai csatornahálózat tervrajza (Kre. e. 1684-1647) (shoyencollection.com) ubaid.jpg

12. Az Eufrátesztől keletre levő babilóniai öntöző- és csatornahálózat (Kr.e. 1684-1647, shǿyencollection)

 Egyes nemzetközi és magyarországi  tudományos körök nem a sumirok szkíta voltát, hanem a letelepedési és a műveltségbeli elsőségüket vitatják. Körömszakadtáig ragaszkodnak azon elképzeléshez, hogy Mezopotámiai első lakói, telepesei szemiták voltak. Nem átallják a nyilvánvaló tényeket, a régészeti feltárások alapján logikailag bizonyított következtetéseket kicsavarni, félremagyarázni, elferdíteni. Mondván, a szemiták elsőként teremtették meg a sumir magaskultúrát, ezért a műveltségbeli fölényük kétségtelen. Ezt azon kutatók, tudósok terjesztették, és fogadtatták el a világgal, akik eredendően is a szemita felsőbbséget hirdették (és hirdetik ma is).

A sumirok mezopotámiai jelenlétét általában Kr. e. 3200-tól, az Uruk-kortól[19] számítják, esetleg még megemlítik, hogy az Ubaid-korban a szemiták közé sorolt szemita proto-akkádok (elő-akkádok) laktak a Folyamközben. Ez a nyelvészek azon feltételezésén alapul, hogy néhány ékiratos szövegben felbukkanó történelemelőtti mezopotámiai város neve (pl. Kis) nem sumirnak, hanem szemitának tűnik; erre alapozták, hogy a sumirok előtt szemita népesség lakta Mezopotámiát.[20] E nyelvészeti hipotézis alapján tételezték fel a sumirok késői, nem Kr.e. 6000, hanem Kr. e. 3200 körüli bevándorlását, továbbá azt, hogy a sumirok előtt Mezopotámia-szerte szemita eredetű népek (hordák) vándorolgattak és telepedtek le.

Ezek félreértett, félremagyarázott következtetések. Valós alapjuk nincs, mindenik feltételezés: „Nincsenek bizonyítékok arra, hogy e városokat, az írás feltalálása előtt valóban az ékiratokban jelzett néven hívták volna.[21]  

A sumirok nem ék-, hanem kép- és vonalas írással írtak. Kr. e. 3000 táján kezdtek ék-szerű jeleket használni. Tiszta ékjeleik a szemita babiloniaknak és az asszíroknak voltak. Ha a városnevek tiszta ékiratos szövegben fordulnak elő, akkor azok jobbára szemita elnevezések. Ezt úgy kell felfogni, mint a Kárpát-medence római településneveit. Pl. Győr mai nevéről senki nem feltételezné, hogy római elnevezés, még akkor sem, ha régi, pl. középkori szövegben szerepel, hiszen a latin neve Arrabona.

Az alábbi három képen jól látszik az egyes írásfajták közti különbség. Az a) sumir beszolgáltatási tábla, kép-, illetve vonalas jelekkel íródott. Az alső sorban jól kivehető egy farkát fenntartó kutya körvonala. A b) jelű töredék az akkád korból származik, vonalas jelekkel írták. A 14. sz. képen levő tábla más tiszta ékírás.

Sumir beszolgáltatási tábla és Naramszin akkád uralkodó felirata.jpg

13. a) Beszolgáltatási tábla (vonalas írás, agyag, Jemdet Nasr kor, Kr. e. 3100-2900)[22]; b) Naram-Sin, akkád uralkodó felirata (Marad város temploma, kb. Kr.e. 2800, mészkő, Louvre, Paris, fr. wikipedia.org)  

assyrian-clay-tablet_10374_600x450.jpg

14. Asszír ékírás (news.nationalgeographic.com)

 

A sumir elődök mezopotámiai jelenlétét bizonyítja, hogy az al-Ubaid korban, a bizonyítottan nem szemita halafi telepesek kezdte építkezések folyamatosak voltak; ti. mindig ugyanarra a szent helyre építették, sőt időről-időre újjáépítették, kibővítették  a templomaikat. A templom pusztulása után pl. az al-Ubaid-kori település-dombot pl. temetőként használták. Ez is alátámasztja az ugyanazon, nem szemita nép művelődésbeli és vallási folytonosságát. A szemiták sem akkor, sem most nem építenek templomot, s főleg nem létesítenek temetőt az idegen, azaz a gójok vallása által megszentségtelenített helyre. Semmi nem utal arra, hogy az Ubaid-korban a bennszülött, nem szemita népesség az ide-oda vándorolgató szemitákat kiszorította vagy közéjük települt volna. Ez pontosan fordítva történt. A Mezopotámiába apránként beszivárgó, majd nagyobb csoportokban érkező szemiták települnek rá és szorítják ki a sumir lakosságot. (A módszer évezredek óta nem változott. Ma is ugyanígy zajlik hazánk megszállása, a magyar lakosságnak a Kárpát-medencéből való kiszorítása.)  Tehát „az Ubaid-kori kultúra valamilyen korábbi hazájára vonatkozó mindenféle spekuláció alaptalan”[23]. A sumirok megjelenése Mezopotámiában elsődleges, gyakorlatilag a legelső Ubaid-kori telepesek feltűnésével kezdődik. A lelkiismeretes régészek többsége elutasította az „elvi meggondolások” alapján erőszakolt késői sumir bevándorlás feltételezését.

Sem a halafi, sem a belőlük kialakult ubaidi népesség nem volt szemita. A szemiták csak évezredekkel e népek után jelentek meg Szíriában, Mezopotámiában és Palesztínában.[24] A III. évezred derekán, Nimród földjén, a későbbi Asszíria területén sem laktak szemiták, a népesség szubar-hurri volt.[25] A szemiták jelenléte még a Jemdet-Nasr időkben (Kr.e. 3200-3000) sem bizonyítható, csupán bizonyos fokú valószínűséggel feltételezhető. 

Elő-Ázsia őslakói, a sumirok, a szubarok és a hurrik teremtették meg a legősibb mezopotámiai és kisázsiai műveltségeket. Dél-Mezopotámiában a sumir műveltség fölénye teljes három évezreden keresztül, kb. Kr. e. 5000-2000 között fennállt, s csak Kr.e. 2000 táján, a III. Uri-i dinasztia bukásával változott meg. 

Folytatás: A sumir nép eredete (IV.) -  Uruk-i népcsoport.



[1] Hivatalosan oroszlánfejű; ám oroszlánt soha nem ábrázoltak harmadik szemmel, a sumirok jelképe, a sasmadár minden korai leleten párducfejű. Csak szemiták térhódításával lett Sumer jelképe az oroszlán. (MV)

[2] Woolley, Leonard: Mesopotamien und Vorderasien, Holle Verlag, Baden-Baden, 57.p. 

[3] Zrínyi Miklós: Török áfium ellen való orvosság, Magvető Kvk., Bp. 1981. 28.p.

[4] 1. Vogul anya, avars.gportal.hu; 2. Sumir imádkozó nőalak, Esnunna-i templom, márvány, Oriental Institute, Chicago, Roaf, Michael, Mesopotamien, Christian Verlag, München, 1991.,75. p.; 3. Kenderesi magyar család fényképe, XIX. sz. vége, sulinet.hu

[5] E népcsoport elődei többszázezer év alatt jutottak el a Kárpát-medencéből a Termékeny-félhold északi peremvidékére, a szubarok utódai. (MV)

[6] Nem tekinthető nyelvjárásnak a különféle „foglalkozások” nyelvhasználata, pl. az EME.MA.LAH, a hajósnyelv, az EME.U.DU.LA, a parasztnyelv, az EME.NU.E.SA, a papi nyelv és az EME.SAL, az asszonyok nyelve, a konyhanyelv. (MV)

[7] Hrozný, Bedřich: Die älteste Geschichte Vorderasien, Melantrich, Prag 1940.

[8] Woolley, Leonard sir: Ur in Chaldea, Brockhaus, Wiesbaden, 1956. 35-37. pp.

[9] Collon, Dominique:  Ancient Near Eastern Art, University of California Press, Berkeley, 1995, 46. p.

[10] Müller-Karpe, Hermann: Handbuch der Vorgeschichte II. Bech, München, 1968. 424. p.

[11] Amiet, Pierre: Die Kunst des Alten Orient, Herder, Freiburg, 1977, 522, p.

[12] Schmökel, Hartmut, Úr, Assur und Babylon, Europäischer Buchklub, Stuttgart, 40. tábla

[13] Das Vorderasiatische Museum, Staatliche Museen zu Berlin, 1992.50. p.

[14] Az al-Ubaid-i kerámia leletek kezdetben a Hassuna, Samarra, és Halaf kerámiával keverten fordulnak elő, majd teljesen kiszorítják. (MV)

[15] Roaf, Michael: Mesopotamien, Christian Verlag, München, 1991., 38. p

[16] Hrouda: Handbuch der Archäeologie, C.H. Beck, München, 1971.  69. p.

[17] Anau - Exploration of Turkestan, Washington, 1908

[18] Soden, Wolfram von: Der Nahe Osten im Altertum, In: Golo, Mann: Propyläen Weltgeschichte, II. (Hochkulturen des mittleren und östlichen Asiens), Verlag Ullstein, Frankfurt a. M. u .Berlin, 1976.,  532. p

[19] Ld. a cikksorozat következő, IV. részében (MV)

[20]Lloyd, Seton: Die Archäologie Mesopotamiens vor der Altsteinzeit bis zur persischen Eroberung, C.H. Beck, München,1981. 69. p

[21] L.m.f.

[22] Art of the First Cities, The Metropolitan Museum of Art, 2003. 41. p.

[23] Lm.f. 1981. 78-79. pp.

[24] Tolsztov, Sergei. Pavlovich: Auf de Spuren der altchoresmischen Kultur, Verl.: Kultur u. Fortschritt, Berlin, 1953.,  

[25] Schmökel, Hartmut: Assur, Ur, Babylon, Kilpper, Stuttgart, 1962.

süti beállítások módosítása