Kis hazánkban valahol mostanság emlékeznek meg Badiny Jós Ferencről. „Technikai okok miatt” az előadásomat nem tarthatom meg, ezért Karinthy Frigyes szavaival élve, ha „Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek”, miként emlékezik egy tanítvány a mesterére, mentorára.

 

bj.jpg

Prof. Badiny Jós Ferenc

 

Badiny Jós Ferenc mindannyiunk Feri bácsija a II. világháború után azon emigrációba kényszerült magyarok egyike volt, aki a világ könyvtáraiban, levéltáraiban fáradhatatlanul gyűjtötte a magyarság őstörténetéről, eredetéről, a Kárpát-medencébe való visszatéréséről szóló könyveket, tanulmányokat. Merész írásaival felhívta az itthonmaradottak figyelmét a finnugor-nyelvelmélet tarthatatlanságára. A munkássága alapjaiban rengette meg a több, mint százötven év alatt megkövesedett finnugor nyelv- és eredetelméletet. Felélesztette a magyarságnak a nagy elődökbe, és a küldetéstudatába vetett hitét. Elmondása szerint a magyarországi egyháziak erősen nehezményezték azon kijelentését, hogy „a magyar fejekbe nem az Ószövetség judeo-keresztény tanait kellene sulykolni, hanem Jézus urunk igaz tanítását, a magyarság múltjának történetét. A papoknak tudniuk kellene, hogy minden népnek megvan a maga ószövetsége, megvan a saját múltja. A magyar nép műveltsége több ezer éves, és nem az Istváni államalapítással kezdődött.”

 

emlektabla_av_2009.jpg

 Emléktábla Feri bácsi balassagyarmati szülőházán (A harmadik képen: Judit asszony, Bencsik András, ismeretlen -  agt.bme.hu)

 

A Nógrád-megyei Gácson született 1909. június 3-án. Gyermekkorát, iskolaéveit Balassagyarmaton töltötte. Tüzér- majd repülős kiképzés után 1932-33-ban tette le a tiszti esküt a budapesti Ludovika Akadémián, tényleges tiszt, repülős főhadnagy lett. 

 1_tisztavataas.jpg

Eskütétel a Ludovika Akadémián (1932-33)

 

Élete végéig nagy szeretettel emlékezett az édesanyjára, aki levélben áldotta meg két fiát, Mikit és Ferit: „Még egyszer küldöm anyai áldásomat nektek. Tudjátok, mit várok tőletek, ne feledjétek szavaimat, melyekkel elbocsátottalak benneteket: Édes gyermekeim, igyekezni és a kötelességeteket szigorúan teljesíteni! Ez legyen a jelszavatok. Isten és a szeretetem legyen veletek.”

 draga_jo_edesanya_1.jpg

„Drága Jó Édesanya”

 

Sajnálatos síbalesete miatt kivált a magyar királyi hadseregből, majd a Budapesti Műegyetemen folytatta a tanulmányait.

 

margit.jpg  

  1. Első felesége Margit, mind a balesetét követően, mind az emigrációban hűséges társa, munkatársa és támogatója

 

Hévizen 8 szobás szállodát építettek. (A szocializmusban államosították; hiába próbálkoztak a barátai, hogy a család visszakapja, nem sikerült. Az 1989-es rendszerváltás után az állam eladta.)

 

hadnagy_szhallo_es_a_mai_badiny_emlkszoba.jpg

A Hadnagy-szálló és a 2009-ben kialakított Badiny emlékszoba (Ma: Kis Helikon Hotel, Hévíz)

 

A II. vh. előtt a Hadnagy szállóban az Argentin Nagykövetség titkára, ill. kulturális attaséja gyakran időzött. Kedves, barátságos, segítőkész ember lévén a front közeledtével figyelmeztette a családot, jobb lesz útra kelni, mert Feri bácsi repülős tiszti múltja miatt a jövendő orosz uralom nem kecsegtetheti semmi jóval. Hivatalos menlevél-félét adott nekik, mondván a segítségükre lesz, ha esetleg Argentínába mennének.

Így esett, hogy 1946-ban, a háború után az orosz megszállás elől feleségével és két kicsi leányával, Margittal és Katival Nyugatra távozott.

A hazától való, véglegesnek tűnő elszakadás fájdalma, másokkal egyetemben végigkísérte emigráns éveit. Társaival együtt valami olyast érezhettek, mint 1849-ben a hazából menekülni kényszerülő, életüket mentő magyar honvédek:

„Honvéd bucsu 1849-ből

Meg áljatok fiúk fáradt vitézek

Szép hazámra még egy szer visszanézek

Pihenjünk meg még utólszor hantjain

Ha vérel sem segíthetünk bajain.

Isten hozád édes hónóm határa

Áldás légyen földed minden pórára

Isten hózátok magyarok véreim

Fáj a szívem de nem húlnak könnyeim

Isten hózád édes hónom határa

Önön fiad let hózád ily mostoha

Verd mög Isten e föld álnók gaz fiát

Ki eladta ősapáink szent honát.

Harminc csatában küzdötem szép hazám

Érted mg az halál sem akadt reám

Nincsen apám anyám kedves szeretőm

Isten túdja hol lész még a temetőm.”

(Zilah János kis daloskönyvecskéje – Kiskunhalas, Múzeum, 13as tárló)

 

losonc.jpg

Badiny Jós Ferencnek a Palóc Társaság vezetője, Urbán Aladár kezdeményezésére 2011-ben felállított mellszobra (Oláh Szilveszter alkotása, Losonc, Ráday u. 5.)

 

A háború utószele Rómába sodorta őket. Elment az Argentin Követségre, ahol az említett titkár levelének köszönhetően a család argentin vízummal 1946-ban eljutott Argentínába. Az újrakezdéshez az argentin hatóságoktól némi pénzsegélyt és szálláslehetőséget kapott. Mindenféle munkával, még az ügynökösködéssel is próbálkozott. Észrevette, hogy az éttermekben nincsenek hamutartók. A felesége a széles lebernyegű lódenkabátja belső oldalára óriási zsebeket varrt, hogy sok-sok hamutartó beleférjen. Járta a várost, és némi felárért túladott a megvásárolt árucikkeken; így szerényen el tudta tartani a családját.

Az argentin diplomata ajánló levelét mellékelve írt Peronnak, az argentin elnöknek:”Úgy írok Önnek, mint katona a katonának…”, és segítséget kért az új élete megkezdéséhez. Kölcsönt kapott, amiből házépítésbe kezdett…,. Argentinában a gézt és a pelenkát nem ismerték, s a feleségével az un. „Laboratóriumban” pelenkát és gézt készítettek, amit kezdetben a „lódenkabát-zsebből” értékesítettek, majd megrendeléseket is kaptak.  

Közben szorgalmasan tanulmányozta a magyar őstörténetet. A magyarság eredete iránti érdeklődést édesanyja szavai váltották ki. Gyermekként sokszor hallotta tőle, hogy Keleten sok rokonunk él, de nem csak a finnek, hanem Kínától a Kárpát-medencéig sok-sok helyen. A halála előtt a fiának ajándékozta Varga Zsigmond „Ötezer év távolából” c. könyvét.

Elérzékenyülve emlegette, hogy ez a magyar nép eredetéről, vándorlásairól, honfoglalás előtti műveltségéről szóló könyv elhunyt édesanyja féltő szeretetének, gondoskodásának megnyilvánulása, ez segítette ahhoz, hogy egyetemi tanár lehessen.

„Az első iránymutatást a római Institutum Pontificum Biblicum-tól kapta, amely P. Deimel iskolájának követőjeként jóváhagyta a Varga Zsigmond könyve alapján készített tanterveit, s tananyagát. 1966-ban a Buenos Aires-i Jezsuita Egyetem a tantervét elfogadta, és megbízta, hogy óraadóként, majd 1968-tól tanszékvezető tanárként tanítson az általa létrehozott Sumerológia-tanszéken.” Tantárgyai: A sumir nyelv és ékírás, mezopotámiai kultúrák, a mezopotámiai vallások.

 

 kaldeato.jpg

 Tanári munkáját segítendő megírta a Káldeától ISTER-GAMIG c. három kötetes könyvét. (Az I-II. kötet 1971 évi első kiadása.)

Egyetemi tanárként kiterjedt levelezést folytatott az emigráns magyarokkal és az itthoniakkal. A szocializmus idején a hazaküldött levelei nem jutottak el a címzettekhez. Ezt kikerülendő megboldogult második felesége Elena Kolarics, azaz Kolarics Ilona nevében levelezett az itthoniakkal, többek között Oláh Bélával és a hozzá közelálló sumir baráti körrel. Levelezőbarátai a hazakerült példányok cikkeit legépelve sokszorosították, és kézről kézre adták. Felidézte és vallotta Magyar Adorjánnak a Kárpát-medencei őshonosságra vonatkozó alaptételét, miszerint a magyarság elődei mindig itt éltek a Kárpát-medencében: „A magyar föld népe nem jött sehonnan, mindig itt élt. Évezredek folyamán kisebb-nagyobb csoportok elvándoroltak ugyan, eljutottak Mezopotámiába is, hogy aztán az utódaik Álmos magyarjaiként visszatérjenek.”

Több Nemzetközi Orientalista Kongresszuson vett részt és tartott előadást: 1967. Ann Arbor, Michigen, USA; 1971. Canberra, Ausztrália; 1973. Párizs; 1986. Hamburg.

 

ilonka_neni.jpg

 Második felesége, önzetlen munkatársa Kolarics Ilona

 

Írásai, tanításai az 1972-ben megalapított Ősi Gyökér c. folyóirat révén terjedtek igazán. 1999-ig a lap szerkesztője, kiadója és tulajdonosa. A 27. évf. 3-4. számától kezdődően a Miskolci Bölcsész Egyesület Nagy Lajos Király Magánegyetem Magyarságtudományi és Sumerológiai Tanszék gondozásában jelenik meg.

1991 évi első hazatéréséről így emlékezik: „…az ég angyalai nem lehetnek boldogabbak, mint én voltam akkor, amikor az esztergomi kápolna küszöbét átléptem. Hogy én ennek a kápolnának reliktumaival harcoltam ősi múltunk elismertetéséért és csak képekről ismertem, s íme, kinyílt előttem a magyar Mennyország kapuja… és szemtől szemben láttam, lelkembe zárhattam az ISTER-GAMI oroszlánokat, a magyar szent királyok művét védő égi erőket megjelenítő szimbólumait”.

Az életét tette fel arra, hogy a munkásságát folytató utódokat neveljen. Vallotta és tanította, „a magyar nemzet csak akkor marad fenn, ha ismeri a gyökereit és egyetértően egységes lesz, mint hajdanán”. Óva intett minden fiatalt az egyoldalúságtól. Az élettapasztalata mondatta vele: „Fiaim! Mindegy mi a végzettségetek, milyen diplomát szereztetek, csak szakma legyen a kezetekben. Értsetek a kétkezi munkához! Soha nem lehet tudni, mit hoz a sors, mikor lesz rá szükségetek.”

1996-ban a Miskolci Bölcsész Egyesület keretén belül a mezopotámiai tudományok professzora, 1997-ben díszdoktora lett.

A Feri bácsi munkáival való ismeretségem 1982-ben kezdődött. A fiam hálózsákba csavarva csempészte haza az Franciaországból az Argentinában 1971-ben megjelent Káldeától Ister-Gamig c. lapokra szedett könyvét. A többi könyvét már itthon szereztem be. Olvasmány-élményeimmel felvértezve 1997. szeptemberében, a Miskolci Bölcsész Egyesület II. Nemzetközi Őstörténeti Fórumán találkoztam vele először. A termetes, hajlott hátú öregúr mindenki a szívbe belopta magát. Szeretetteljesen nyílt, fürkésző tekintettel szemlélte a világot. Kiváló emberismerettel pillanatok alatt felmérte ki a barát, ki a „küldött ember”. A magyarok elődnépéről, a sumirokról tartott magabiztos, nagy tárgyi tudást tükröző előadásai mindenkit magával ragadtak. A hallgatóság jórészében akkor tudatosult, hogy népünk eredete a történelemelőtti időkbe nyúlik vissza, és a sumir nép egyik összetevője a Djemdet Nasr-népcsoport Erdélyből vándorolt a Folyamközbe, és kész írásbeliséget vitt magával.

Ilonka néni a védelmezője, titkára, munkatársa volt. Segítette, óvta, védte a férjét, és nemegyszer előfordult, hogy minden ellenkezése dacára elterelte a körülötte legyeskedő, kérdésekkel ostromló hallgatóságot, mondván, „Feri bácsinak pihennie kell!”

Ennek ellenére a szünetben felhívtam Feri bácsi figyelmét Körösi Csoma Sándor megállapítására, miszerint a géták Indiából kerültek Európába, s a nyomuk a földrajzi és a népnevekben ma is megvan. Elkérte a dolgozatomat, s nagy meglepetésemre a délutáni pihenése alatt végigolvasta... (később megjelent az akkor még Argentinában kiadott Ősi Gyökér 1997. 3-4. számában).

 

 a_ped_otth.jpg 

A  Nyugdíjas Pedagógus Otthonban

 

A máriaremetei Pedagógus Otthonban kialakított kis lakásában a barátai, tanítványai és az ismerősei egymásnak adták a kilincset. Tanított, magyarázott, irányított. Mindmáig csodálattal adózom emberi nagyságának. Tudta, hogy nem csalhatatlan: „A magyarság érdekében az utódaimnak kötelességük folytatni a munkámat, és helyrehozni a hibáimat. A sumerológia nem egyemberes tudomány”.

Feri bácsi körül remek kis őstörténet-kutató közösség formálódott. Ki-ki megpróbált a maga módján részt venni benne, megpróbált segíteni. Életre szóló barátságok, munkakapcsolatok szövődtek. Különösen kedvelte a tudós Imre Kálmánt és a harkányi Barkó Bélát, aki „a nagy öreg” és a felesége utazásait megkönnyítendő, felcsapott „alkalmi taxisnak”, és a saját költségén szállította őket az ország egyik végéből a másikba, nagyon sokszor vendégül is látta.

 

barko_hazaspar.jpg

Dezső László, Barkó Béla, Badiny Jós Ferenc és Barkó Béláné

 

Azon kevés tudósok egyike volt, aki túllépte a saját árnyékát. Felismerte, magyarországi tudós-körök „az ismereteik párkányát túllépő” magyar felfedezőket, kutatókat erőnek-erejével igyekeztek és igyekeznek a hitelességüktől megfosztani, és lenyomni a semmitmondó középszerűségbe. Ő ennek pontosan az ellenkezőjét tette. Eljutott a tudás azon fokára, hogy alázattal szolgálja a nemzetét, a magyarságot, a tudományt, elismerje mások kutatási eredményeit, és a helyénvaló megállapításaikkal azonosulni tudjon. Erre csak az igazán nagytudású emberek képesek. Megtiszteltetés, hogy a tanítványa lehettem.

2005 karácsonyára elküldtem neki „Az ékírás története” c. könyvemet. Válaszul a lehető legnagyobb elismerésben részesített.

levlap.jpg

 

  1. 2005 karácsonyára küldött képeslap szövege

 

92 éves korában, Kati leánya bíztatására, hogy könnyebben levelezhessen, írjon, megtanulta a számítógép kezelést. Magas kora ellenére előadásokat tartott a televízióban, rádióban, kongresszusokon, könyveket írt.

 

nevtelen_7.jpg

Feri bácsi sírja a Farkasréti temetőben

 

A hazatelepülése után egyre ritkábban látogatott el Miskolcra. Az általa indított kezdeményezés, műhely-munka megtorpant, más fordulatot vett. Sokan reméltük, az Isten még sokáig élteti, és valami csoda folytán megismétlődnek a tíz évvel korábbi csodás miskolci események. Nem így történt. 2007. március 10-én délután fél háromkor Badiny Jós Ferenc professzor úr, a magyar magvető bevonult Csaba királyfi égi hadseregébe, és ott teljesít szolgálatot népe, nemzete javára. Három héttel a halála előtt még találkoztam vele. Búcsúzóul azt mondta: „Meglásd fiam, lesz még egyszer sumerológia-szak Magyarországon!”

 

integetes.jpg

„Isten veletek”  (maghar.gportal.hu)

 

Megjegyzés: 16 könyvet írt. Őstörténeti munkái spanyol és magyar nyelven jelentek meg. 1990 után több kiadást megért könyvei itthon is keresettek. A teljes életművét jelenleg az Angyali Menedék Kiadó (Magyar Menedék Könyvesbolt) gondozza és adja ki.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

marton veronika 2016.11.06. 14:13

Zentai előadás

Kedves Olvasóim, kedves Érdeklődők!

november 10-én, Zentán (Délvidék)

„A sumiroktól a magyarokig"  

c. előadást tartok.

Hely: Zenta (Szerbia), Alkotóház, Posta u. 18.

Idő: 2016. november 10., csütörtök, 18.00-tól

9e52fba4c8055a72ffff8278ffffe415.jpg

Az előadás rövid ismertetése:

A XIX. sz. közepe óta a hivatalosított magyar történelem- és nyelvtudomány még lehetőségként sem veszi tudomásul, hogy a honfoglaló magyarság egyik része a Kaukázus déli részéről származik, sőt a nyomok egészen Mezopotámiáig, a sumirokig vezetnek. E toldalékoló nyelvű nép tárgyi és szellemi műveltségének emlékei mindmáig felfedezhetők a magyarság hagyományaiban, népművészetében. A sumirok számos buktatót, népirtást túlélve folyamközi hazájukból való kényszerű el- és kiköltözés után más vidéken, más néven éltek tovább. A sorsuk oly hasonló a népünkéhez, hogy a történetükből, viszontagságaikból, küzdelmeikből a megmaradásunkhoz erőt lehet és kell meríteni.

A vetített képes előadás bemutatja a magyar és a kb. 5000 évvel ezelőtt Mezopotámiában élt sumir nép művelődésbeli kapcsolatának népművészetünkben és népünk emlékezetében megőrződött szellemi és tárgyi emlékeit; s bizonyítja, hogy a sumir nép egyenesági leszármazottja a mai magyarság.