Kedves Olvasóim, kedves Érdeklődők!

Tisztelettel értesítem Önöket, hogy a trianoni „békediktátum” aláírásának 98. évfordulóján

 

Jaj, a legyőzöttnek! Trianon, 1920. június 4. 

 

 c. előadást tartok.

Dunakeszi, Karácsony Sándor u. 17. (Lépcsős)

2018. június 4. , hétfő, 18.00-20.00

Megközelíthető vonattal: Budapest, Nyugati pu-Dunakeszi Gyártelep megálló, kb. 15 perc

 A magyarság mióta visszatért a Kárpát-medencébe útjában állt és áll a világnak, némely politikai érdekcsopornak, ezért elhatároztatott, el kell tűnnie, vagy legalábbis életképtelenné kell zsugorodnia. El kellett tűrnie, hogy az I. világháborút lezáró trianoni békediktátummal elvegyék területének 2/3-át és népességének 3/5-ét. Nagy-Magyarország nemzetiségei a hazánk testéből kiszakított területeket nem harccal, hanem cselvetéssel, hazugságokkal, a történelmi tények hamisításával szerezték meg, és adták a kezére az alig 100 éves államiságra visszatekintő országaiknak. S ehhez a I. világháború un. győztes hatalmai (USA, Anglia, Franciaország és Olaszország...) hozzájárultak.

A vetített képes előadás bemutatja a trianoni „békeszerződés” előzményeinek kulisszatitkait, továbbá rávilágít az I. vh. állítólagos győzteseinek, a „dédelgetett” nemzetiségeknek magyarpusztító törekvéseire, csalásaira, hamisításaira, melynek eredménye hazánk megcsonkítása lett.

 kepeslap0043jpg_135985_42126.jpg

Trianoni képeslap (nagymagyarország. network.hu) 

A félreértések elkerülése végett, egy kis kitérő:

Tegnap óta parázs vita kerekedett a facebook-on a blogomra feltett cikkhez tartozó álarcos, beporzást végző asszír pap mibenlétéről.

oannes.jpg

Beporzást végző halruhás pap Nimrud palotájából (asszír dombormű, kb. Kr. e.700, Layard,1845-7)

Sokan kétségbevonták, hogy a kép a mezőgazdasági munka, közelebbről a datolyapálmák mesterséges beporzásának kezdetével kapcsolatos egyházi szertartás részét képezné. Nem részletezem, mi módon utasították el ezen állításomat, hiszen teljes egészében olvasható a facebook-on.

Valóban elkövettem azt a hibát, hogy kiragadott képet közöltem, nem pedig a teljes munkafolyamatot, hiszen van.

dsf0456.jpg

Beporzást végző madár-maszkos pap (dombormű, Nimrud/Irak palotájából, British Museum, hasonló van a berlini Pergamon Múzeumban-alamy.de)

Ezért mellékelek három-négy képet. Az első, amit feltettem a blogra, a másik kettő önmagáért beszél, többet ér, mint akármennyi magyarázat. Egy madár-, illetve sasfejű maszkot viselő pap félreérthetetlenül virág-beporzást végez.  Ugyanezen műveletet végzi az Oannest ruházatát utánzó halcsuhát, hal-fejfedőt viselő másik pap is. Ilyen és efféle ábrázolás számtalan van a világban, pl. Boliviában, Equadorban.

0f0b5a941e38fc9875a10fe3bf102085.jpg

Az equadori és a mezopotámiai dombormű összehasonlítása 

A datolyapálmák beporzását, a szakkönyvek szerint is mesterségesen végezték. Nem bízták a véletlenre az életet jelentő termést.  Segítettek a bizonytalan szélnek és a bizonytalan madaraknak. A lakosság élelmiszer-ellátása, az öntözéses gazdálkodás ellenére nagyban függött a pálma-terméstől, hiszen minden részét, szárát, kérgét, levelét, magját, gyümölcsét stb. felhasználták. Vidékenként, tájegységenként, világrészenként más-más az életet jelentő növény. Párthiában különösen fontos volt a köles-, a himalájai hunzáknál a sárgabarack-termés, nálunk a gabonafélék, főleg a búza hozama és így tovább.

 beporzas.jpg

Új-asszír pecséthenger-nyomat rajza (bibliorigins.net)

A régiek, beleértve a sumirokat, a sémita-babiloni-asszírokat stb. is emberek voltak, emberi módra viselkedtek, dolgoztak, legfeljebb a körülményeik voltak mások, és többet tudtak a természetről. Többet, több tudást, ismeretet örököltek az előző világkorokból, mint mi. Nem ábrázoltak mást, mint, amit láttak, ami körülöttük volt. Beleértve a szörnylényeket is.

Madáchcsal együtt ezt mondhatom e vitára: „Nagy szerencsétlenség a tudósok [és az emberek] előítéletei.”

aldozati_szertartas.jpg

Áldozati szertartás:  A tábla felső részén Nannar holdisten, az alsón a királyi palota kapuja előtt (dombormű töredék, Ur, Kr. e. 2500, Irak - British Museum - ancient.eu) 

 

Az ókori történetírók elejtett szavaiból kiderül, hogy a kb. 12 ezer éve lezajlott Vízözön előtt a mai Mezopotámiát a káldeusok népe lakta. A nyomaikat UR város feltárásakor Woolley fedezte fel. Az ékiratos források szerint e népcsoport legalább öt városban (Eridu, Bad.tibira, Larak, Sippar, Suruppak) átélte, túlélte a Vízözönt, hiszen a tárgyi emlékeik mind a vízrakta réteg alatt, mind felette előkerültek. E népességet a mai történetírás a legtöbb lelet feltárási helyéről Ubaid népcsoportnak nevezi.[1]

 

bel_utja.jpg

Bel/Nimród útja a Kusok földjéről Babilóniába

 

A Vízözön ázsiai és afrikai részre választotta szét a Kusita Birodalmat. „Bél, az első istenkirály a megmaradt [szkítafajú] népesség maradékát, a gyarmatosokat vezette Egyiptomból Babilonba, és Noétól függetlenül és az Eufrátesz mentén telepítette le őket. A papjaikat a görögök káldeusoknak hívták. A csillagokhoz jól értő káldeus papok az egyiptomi csillagjósokhoz hasonlóan vizsgálták az eget, ismerték a világ kezdetét és a végét.”[2] Arisztotelész[3] írja, hogy Egyiptomnak 630 ezer éves, míg Babilonnak 1,440 ezer évre visszanyúló csillagászati feljegyzéseik vannak. E hatalmas időszak felöleli a Vízözön előtti és a Vízözön utáni időszakot.

 bel_harca.jpg

Bel isten harca a sárkánnyal (babiloni pecséthenger-nyomat – a babiloniak férfialakként jelenítették meg)[4]

 

Bérósszosz, Bél (asszír Marduk) isten babiloni templomának papja a káldeus hagyományokat őrző régi írások alapján írta meg hazája, Cháldea, a későbbi Babilónia történetét. Munkáját a világ keletkezésével kezdte: „Egykoron minden sötétség és víz volt. Ebben szörnyetegek, kétszárnyú, szarvasfejű, kétarcú, halfarkú stb. állatok és emberek éltek… Omorka nevű asszony uralkodott felettük. Bél keresztülhasította a sötétséget és a nőt. Az egyik részből az eget, a másikból a földet alakította ki, felrakta a csillagokat, a Napot, a Holdat az égre, levezette a vizeket…; megalkotta és rendezte a világot. A szörnylények nem bírván a világosság erejét, elpusztultak. A termékeny föld lakatlan volt. Ezért Bél isten megparancsolta az egyik istennek, mihelyt a saját fejét levágja, ne engedje elfolyni a vérét, hanem földdel keverje össze, és formáljon belőle embereket, állatokat, melyek a levegőt elviselhetik.”[5] Így áldozta fel magát a Bél az emberekért. Ezért mondják a régiek, a teremtő láthatatlan, mindenben és mindenkiben benne van. Bél szerepkörében megegyezik, nevében különbözik a sumirok láthatatlan, soha nem ábrázolt EN.LIL istenétől.

„Az emberek összevisszaságban, rend nélkül éltek Kháldeában”, amikor kiemelkedett a tengerből a halcsuhás „Oannes [és] megtanította az embereket beszédre, tudományra, írásra, magvak, gyümölcsök betakarítására…, mindenre, ami az emberi élet szelídítéséhez szükségeltetik”[6]

 

oannes.jpg

Oannes halruhájába öltözött pap végzi a datolyapálmák beporzását (dombormű Nimrud palotájából)[7]

 

Bérossos megnevezte a Vízözön előtt uralkodó, a 472 ezer évig tartó tíz világkorszakot nevesítő tíz káldeus őskirályt.[8]  E korszakok mindegyike hatalmas kataklizmákkal ért véget. Szélözön, tűzözön, vízözön, vagy ezek együttese okozta a pusztulásukat, illetve a megszűntetve megmaradásukat. Az emberiség néhány túlélője az elpusztult magasműveltség morzsáiból teremtette meg a továbbélés feltételeit.[9]

 

scorpmen.jpg

Skorpióemberek (babiloni pecséthenger-nyomat)[10]

 

A Vízözön után nyolcvanhat káldeus király már csak 34.080 évig uralkodott. Az őket követő nyolc méd király súlyos harcok árán 234 évig volt hatalmon. Ezután 248 évig tizenegy király következett, utána 458 évre negyvenkilenc káldeus királynak sikerült megszerezni és megőriznie a hatalmat. Ezután 245 évig kilenc arab király volt uralmon mire elérkezett a negyvenöt sémita-asszír király 526 évig tartó kora, végül a 67 év elteltével az új-káldeus Nabukodonozort és az utódait a perzsák váltották fel.[11]

A héber hagyomány Kusfia Nimródot (Bélt) tartja Babilónia első uralkodójának. Kús a fáraók felirataiban Etiópiát jelenti, a hébereknél meg a déli országokat, népeket. Babilónia első lakosságát nem Noé fiainak, sem az Örményország felől érkezett Sémfiak utódai alkották, hanem a déliek, az Etiópiából szárazó kusiták.

Sem az ókori írók, sem az Ószövetség korabeli szerkesztői, de még a biblikusok sem igen tudtak/tudnak kikeveredni a föld benépesítésének a bibliai nevek okozta zűrzavarából. Oka, hogy az ószövetségi szent iratok zsidó szerkesztői az új-babiloni, a magukat új-káldeusnak nevezett uralkodók ékiratos levéltáraiban talált történeteket a saját szájízük, a saját érdekeik szerint átfogalmazták, a neveket átírták, ide-oda csoportosították. A későbbi generációk, illetve akiknek szánták, ki sem ismerték magukat, hanem szószerint, minden ésszerűtlenséggel együtt elhitték, hiszen a „szent iratok” bírálhatatlanok voltak; hinni kellett, nem érteni.

Jó példa erre a bibliai Kus neve és az afrikai Kus(föld) elnevezése. A görög mitológia szerint kusok Gihon folyó övezte földje a teremtéssel egyidős. A bibliai Noé unokája Khámfia Kus, a dédunokája Kusfia Nimród. A nevéhez egyetlen nép sem kötődik. Nimród származásának leírása, miszerint az afrikai kusföld névadójának, Kusnak hatodikként (állítólag kusita anyától) született fiának szerepeltetése utólagos betoldás lehet. A Nimródról szóló történet egyedülálló. Az alapja valami nagyon régi, elhallgathatatlan monda lehetett, amit nem volt ildomos kihagyni a szent iratokból. Az Ószövetségben és a zsidó apokrifokban a vízözönutáni első királyt, Nimródot, a görögök Bél-nek vagy Belus-nak, az ékiratos királylista Evekhus/Eveksziosz-nak, a kusiták Bakkhusnak nevezik (E két utóbbiban benne van a bibliai Kus nevezet!). Mivel ugyanazon időben, ugyanazon terület uralkodóját a források három névvel illetik, joggal feltételezhető, hogy valójában egyazon személyről van szó, amit a „Nimród” név kapcsol össze. Eszerint „Bél”-t helyesebb lenne „Bél nimród”-nak, Kus-t pedig „Kus nimród”-nak nevezni, hiszen a „nimród” eredetileg nem személynév, hanem az isteni újjászületést jelképező „párducbőr”-rel felövezett hősök, népősök, istenkirályok méltóságneve volt.[12]

Így válik érthetővé miért nevezték a vízözönutáni első királyt ”Nimród”-nak, aki valójában Bél, Evekhus, Kus vagy Bakkhus stb. volt. A „nimród” címet bárki megkaphatta, kiérdemelte, lett légyen az félisten, népős, uralkodó, király, hadvezér, városalapító stb.

Bérósszosz felsorolásából kitűnik, hogy az egyiptomi eredetű káldeus papkirályoknak és a népüknek időről-időre sikerült visszavernie az iráni felföld a Noéfia Sém utódok pásztorkodó törzseinek támadását, mely akkor érte el tetőfokát, amikor a káldeusok a hazájukat, bibliai Sumert, sémita néven Sineárt tejjel-mézzel folyó Kánaánná változtatták. Jól megművelt földjeikről évente többször is a jólétüket biztosító hatalmas termést takarítottak be. Ez a betolakodó, vad és kegyetlen sémita pásztornépeknek bőséget, könnyen megszerezhető zsákmányt jelentett.

A régészet igazolta, hogy a Vízözönt túlélt Ubaid-i, azaz Mezopotámia kusita erdetű lakossághoz csatlakozott az Aral-tó környéki Chorezmből érkezett Uruk-i és a Kárpát-medencei, erdélyi illetőségű Jemdet Nasr népesség. E három népcsoport alkotta az ókorban káldeusnak, ma sumirnak nevezett műveltségteremtő népet. Erre a népre telepedtek rá a sémita hódítók, az amorita-babilóniak, az asszírok.

Bérósszosz és a többi ókori történetíró, sőt középkori krónikások is a saját koruk földrajzi elnevezéseit évezredekkel korábbra vetítik vissza. (Anonymus is ezt teszi!) A földrajzi és a személyneveket, de minden más elnevezést olyannyira görögösítettek, hogy alig lehet belőlük kihámozni az eredeti változatot. Más népek hasonló szerepkörű isteneit is görög névvel illették. Így lett Ámonból, a kusiták főistenéből napégette Zeusz. A mezopotámiai Sumerből és Akkádból Babilon fővárossal Babilónia, holott a Vízözön után Babilónia még nem is létezett.

A görögök a babiloni papokat káldeusoknak, a népet meg babiloniaknak nevezik. A káldeus nevezet a későbbiekben is a papságot jelentette, bár szoros kapcsolatban voltak, társul szegődtek a mindenkori uralkodóházhoz. Ők fogadták az isteni kinyilatkozásokat, s továbbították az uralkodó, illetve a nép felé. Ők mentették meg a szent iratokat, áldoztak az istennek.

 

a2801e62d7b879c6386fe7071df7a953.jpg

A Vízözönt túlélt öt mezopotámiai város (légifelvétel - i.pinimg.com)

 

Babilonban a papok a külön városrészben éltek. Sipparban a Vízözönből megmenekült napvárosban és Larankában volt a káldeus papi bölcsesség központja, ám más városban, pl. Borsippában is működött csillagvizsgáló és papi iskola. A teremtés után a tengerből érkezett halcsuhás Oannest mg hat tanító követte. A „halemberek” hétszeres megnyilatkozása a papság Sipparban őrzött, és a Vízözön pusztítását elkerülendő ott elásott hét szent könyvét (táblát) jelképezte. A ötödik a csillagok teremtésének volt szentelve.[13]

A káldeus papok egész életüket az isten szolgálatának szentelték. A tisztüket a fiúutódjuk örökölte, de csak akkor, ha elsajátították a káldeus, a csillagászat tudományát. A csillagászatban minden más embert felülmúltak. A csillagok megfigyelése és mozgásuk pontos ismerete alapján, az emberi képességeket felülmúlva jósolták meg az országok, a királyok és a népek jövendő sorsát.[14] Voltak, kik a madarak röptéből jósoltak, mások álmot fejtett, és a csodás természeti tüneményeket, pl a napfogyatkozást, az üstökösök megjelentét magyarázták meg. Voltak papok, kik az áldozásokkal és a tisztálkodással/mosakodással, a létező vagy a fenyegető bajokat igézéssel illetve engeszteléssel hárították el.

img14710.jpg 

 

Gyermekét vizestömlőből itató asszír anya (maisonarts.forumgratuit.org)

 

(Folytatás: A káldeusok hitélete)   

 

[1] Woolley, sir Leonard: Ur in Chaldäa, Brockhaus, Wiesbaden 1956. 35-37. pp.

[2] Diodorus Siculus: Bibliotheca Historica, Ursprung der Welt, In: Historische Bibliothek, Band I. (Julius Friedrich Wurm) Me3lerschen Buchhandlung, Wien, 1831. Buch I. 28.

[3] Arisztotelész: De caelo, J.L. Stocks, University Press (Clarendon Press), Oxford, 1922. Book I. 3. 270b,15.1.   

[4] Smith, George: Chaldäische Genesis, Hinrichsche Buchhandlung, Leipzig, 1876, 90. p.

[5] Eusebius Werke In: Schnabel, Paul: Prolegomena und Kommentar zu den Babyloniaca des Berossos, Teubner, Leipzig, 1913. 255-256. pp.

[6] Schnabel: Prolagomena i. m. 253-254. pp.

[7] Smith i. m. 40. p.

[8] A vízözönelőtti őskirályok magas életkorának magyarázata, In: Marton Veronika: Világkatasztrófák, Matrona, Győr, 2011, 72-82. pp.

[9] Marton Veronika: Világkatasztrófák, Matrona, Győr, 2011, 35-61. pp.

[10] Smith i.m.  211. p.  

[11] Schnabel, Paul:  Berossos und die Babylonisch-hellenistische Literatur, Teubner, Leipzig-Berlin, 1923.  185-186. pp.

[12] E nevek kapcsolatának, ok-okozati összefüggésének kifejtését ld. Marton Veronika: Nimród, a hun-magyarok őse (Matrona, Győr, 2017) c. könyvben. 

 

[13] Schnabel: Berossos… i.m. 19. p.

[14] Strabón: Geographika, Gondolat, Bp. 1977, XVI. kv., I.6. 767. p.

Kedves Olvasóim, kedves Érdeklődők!

 

Tisztelettel értesítem Önöket, hogy  a GYŐRI TUDÓK Baráti Társaság meghívására

2018. május 18-án, pénteken délután 17.00-19.00 között Győrött, a Generációk Házában (Győr, Aradi Vértanúk útja 23. I.em.) előadást tartok

 

Badiny Jós Ferenc és az emigránsok szerepe a sumir- magyar őstörténet-kutatásban

 

c. előadást tartok.

 

 1-0.jpg

Badiny Jós Ferenc a II. világháború után azon emigrációba kényszerült magyarok egyike volt, aki a világ könyvtáraiban, levéltáraiban fáradhatatlanul gyűjtötte a magyarság őstörténetéről, eredetéről szóló könyveket, tanulmányokat. Merész írásaival felhívta az itthonmaradottak figyelmét a finnugor-nyelvelmélet tarthatatlanságára. A munkássága alapjaiban rengette meg a több, mint mintegy százötven év alatt megkövesedett finnugor nyelv- és eredetelméletet. Felélesztette a magyarságnak a nagy elődökbe, és a küldetéstudatába vetett hitét. Elmondása szerint a magyarországi egyháziak erősen nehezményezték azon kijelentését, hogy „a magyar fejekbe nem az Ószövetség tanait kellene sulykolni, hanem Jézus urunk igaz tanítását, a magyarság múltjának történetét. Hiszen tudni kellene, hogy a magyarral együtt minden népnek megvan a maga története, a saját múltja. A magyar nép műveltsége több ezer éves, és nem az istváni államalapítással kezdődött.”

 

il_fullxfull_1454493201_mgjj.jpg
NIN.SIN istennő szent kuvasza (downunderpharaoh.com)

 

Az előadás bemutatja az Argentinába emigrást sumerológia professzor munkásságát. Felhívja a figyelmet az emigráns tudós, Bobula Ida, Götz László, Padányi Viktor kutatásaira, akik magánlevelekben, hazacsempészett kiadványokban, könyvekben hívták fel a figyelmet a magyarság hivatalosított őstörténetének visszásságaira. Az 1844-tól kezdődött mezopotámiai német, francia, angol ásatások, kutatások eredményeivel bizonyították, hogy a Kr. 4000 évvel ezelőtt élt műveltségteremtő sumir nép egyenesági leszármazottja a magyarság, és a két nép közt művelődéstörténeti, nyelvi, néprajzi hasonlóság, azonosság van.

Badiny Jós Ferenc (1909-2007). Ludovikás tüzértisztként emigrált. Argentínában a Buenos Aires-i Jezsuita Egyetem sumerológia tanára lett. (Káldeától Ister-Gamig, I-III.)

 

badiny.jpg

Prof. Badiny Jós Ferenc

 

Bobula Ida (1900-1981) történelemből doktorált. A wasingtoni Kongresszusi Könyvtárban dolgozott, majd a Dél-Karolina-i Gaffney-ben történelmet tanított.   (Origin of the Hungarian nation)

 

bobula.jpg

Dr. Bobula Ida

 

Padányi Viktor (1906-1963) filozófiából, magyarból és történelemből doktorált. Az ausztráliai Melbourne-ben könyvelő, műszaki rajzoló, majd történelemtanár volt. (Dentumagyaria)

 

padanyi.jpg

Dr. Padányi Viktor fiatalkori képe

 

Götz László (1934-1992) orvostanhallgatóként menekült Ausztriába. St-Pöltenben bőrgyógyászként dolgozott. (Keleten kél a nap, I-II.)

 

gotz.jpg

Dr. Götz László

 

Kalandos és nehéz életük volt. A megélhetésért folytatott napi munkájuk mellett, szabadidejük feláldozásával éjt-nappallá téve kutattak, dolgoztak. Kihasználták az emigráció nyújtotta lehetőségeket. Könyvtárak és múzeumok anyagával bizonyították, a magyarság nem egy Európába szakadt, gyökértelen nép, hanem utódja, egyenesági leszármazottja őrzője és éltetője a nagy keleti műveltségeknek, pl. a sumirnak, még akkor is, ha népünk többsége nem tud róla, sőt el sem hiszi.

A magyarországi hivatalos körök állítják, a hontalanságban a megélhetésért folytatott, nemegyszer alantas munkájuk elégedetlensége miatt foglalkoztak a magyar őstörténettel. Ez tévedés, mert nem az „alacsonyabb rendű munkavégzés”, hanem a haza elvesztésnek fájdalma, továbbá az idegen függőségben élő anyaországiak iránti kötelességérzet hajtotta őket a kutatásra. Hozzájutottak olyan forrásanyagokhoz, amelyek nemcsak a magyarországiak, hanem számukra is ismeretlenek volt. Kötelességüknek tekintették, hogy népünk valós történetét feltárják, és a hazai közönséggel megismertessék.

Felismerték, hogy az emberek figyelme mindenütt a régmúlt felé fordult, de a magyarság múltbafordulása különbözik más országbeliekétől, ők szórakozást látnak benne, magyarságnak meg az életet, a megmaradást jelenti.

Az előadás az emigráns magyarságkutatók munkásságán kívül sok-sok vetített  képpel és írásmutatvánnyal igazolja, hogy a 6000 évvel ezelőtt élt, az ural-altáji nyelvcsaládba sorolt ókori mezopotámiai sumir nép tárgyi és szellemi emlékei  megőrződtek a magyar nép emlékezetében és a hagyományaiban. 

 gyori_tudok.jpg

süti beállítások módosítása