berossos.jpg 

Az emberiség egyetlen egyetemes történelmi emléke az sok-sok évezreddel ezelőtt a föld egészét sújtó Vízözön. A köztudatban mesés bibliai történetként rögzült katasztrófát a mai történelemtudomány a geológiai és a régészeti feltárások eredményeképpen egyre inkább valós, megtörtént eseménynek tartja, sőt némi hitelt is ad az ókori írók Vízözön-történeteinek, s jobbára Marduk isten babiloni papja, a káldeai Bérósszosz leírását fogadja el, arra hivatkozik. 
 

babylon.jpg

 Az ókori Babilon romjai. A háttérben Szaddam Husszein idején épült fal (news.bbc.co.uk)

 
Bérósszosz I. Antiokhosz Szótér (Kr. e. 324-261), a Szeleukida Birodalom második uralkodójának megbízásából írt Babiloniaca, ill. Chaldeaica c. művében örökítette meg mezopotámiai hazája, és népe, a káldeaiak és a babiloniak történetét. A földi élet történéseit a teremtéstől a saját koráig felölelő könyve elveszett, ám a kivonatai, töredékei ókori írók, Euszebiosz[1], Abüdénosz[2], Alexander Polyhistor[3], Josephus Flavius[4] stb. műveiben maradtak meg. Könyvét a világ keletkezésével kezdte, majd tetteiket is megörökítvén felsorolta a 432 ezer évig uralkodó, a bibliai patriarchákkal és az ékiratos királylista uralkodóival azonos feladatkörű tíz Vízözön előtti királyt.[5]
Bérósszosz Vízözön története[6] a zsidó hagyományokkal s a belőle kinőtt judeo-keresztény Bibliával való hasonlatossága ellenére számos olyan adatot, eseményt tartalmaz, ami nem került bele a kanonizált Tórába, ill. görög fordításába, a Septuagintába, az Ószövetségbe. Valójában a királynevek mindhárom változatban azonos jelentésűek, csak a szerzők a saját anyanyelvükön görögül, héberül, sumirul nevezték meg őket. Az uralkodási idejükben viszont óriási, több tízezeréves különbség csak van.
Kronosz[7] isten (az ékiratos történetben Enki) álmában hírül adta Xisuthrosnak, a vízözönelőtti utolsó királynak, hogy Daisios/Δαίσιος, azaz május 15. napján óriási szakadó esők keltette özönvízben elpusztulnak az emberek. Megparancsolta, hogy Oannes, az emberiség tanítójának és őt követő hat társának tanításait, azaz minden dolog kezdetét, közepét és végét tartalmazó írásokat Sipparban, a Napisten városban ássák el, hogy megmaradjanak[8], s az áradat múltán megtalálják. (A teremtés utáni I. Világkorban Oannes, a bölcs tanító, az éjt a tengerben, a nappalt az emberekkel töltötte. Megismertette velük az írásjeleket és a tudományokat. Megtanította őket a művészetekre, a földművelésre, a városok benépesítésére, s átadta nekik az állam berendezkedésről írt könyvet…[9] E szent iratok nem a mai formájú és anyagú könyvek, hanem időtálló kő- és agyagtáblák voltak.
 

fc2b22171eb2a60e47541b318eca36e7.jpg

Oannes, a „hal-isten”, az emberiség tanítója (kő-dombormű, II. Sargon asszír király Khosabad-i (Dur-Sarrukin) palotájából. A halember nagysága 255 mm, British, Museum, bibleorigins.net)


Bérósszosz Sippart, az Eufrátesz balpartján fekvő, a krisztusi időkben a csillagvizsgálójáról elhíresült ősrégi várost, a káldeusok bölcsességének székhelyét az „iratok városának” nevezi.[10] Itt őrizték, és a Vízözön elől itt rejtették el a káldeusok titkos tanait. (Az apokrif iratok szerint tizenkét éves korától harmincéves koráig Jézus Krisztus e városban tanult.)
 

oannes2.JPG
Oannes halruháját formázó halsipkájú, halköpönyeges papok végzik a datolyapálmák beporzását. Az egyik kezükben levő füles dobozban levő virágport hintik szét (kőláda oldalára vésett dombormű, Ninurta isten Kalach-i temploma, Kr. e. 883-859, British Museum, London - jasoncolavito.com/blog)


Az isteni parancsnak engedelmeskedvén Xisuthros, a vízözön előtti utolsó uralkodó „tizenöt nyíllövés hosszú és két nyíllövés széles” hajót épített. (A bibliai bárka 9000 láb hosszú és 1200 láb széles volt.) Beszállt a rokonaival és a „szükséges” (!) barátaival. Tehát nem 8 emberrel, mint a Bibliában, hanem jóval többel. A „szükséges barátok” kitétel arra utalhat, hogy Xisuthros számításba vette, hogy olyan embereket vigyen magával, kiket mentsen meg, akiknek a tudása, szakismerete hasznosnak bizonyulhat az ár elvonulta után az emberi műveltség ismételt megteremtésére.
Étel-ital is került a hajóra, bekerültek az állatok, a madarak és a négylábúak, isten parancsa szerint. (Az ékiratos történetben nem maguk az állatok, hanem csak a „magvaik” (a sejtjeik) kerültek a hajóra…
S akkor megnyíltak az ég és a föld csatornái…
Az eső megszűntével Xisuthros valami madarat (a Bibliában hollót) bocsátott ki, de az nem talált ennivalót, se pihenőhelyet, így visszarepült a hajóra. Néhány nap múlva másik madarat (a Bibliában galambot) bocsátott útnak, ez már sáros lábbal tért meg, jelezvén, apad a víz. Hét nap múltán az újra kibocsátott madár (a Bibliában galamb) már nem tért vissza. Ebből tudta meg Xisuthros, hogy föld ismét szárazra került.
A gordieiusok (örmények) hegyén feneklett meg a bárka. A környékbeliek a bárka anyagának gyógy- és varázserőt tulajdonítottak, ezért rendre szurkos fadarabokat hasítottak le róla. Mondják, a bárka megkövesedett maradványát még ma is lehet látni. A II. világháború idején az Ararát felett átrepülő harci gépek hajóhoz hasonlító alakulatot figyeltek meg. A háború után a helybéli hegyilakók útbaigazítása révén sikerült a helyét pontosítani, s a sziklás képződmény valóban hajószerű építményt formáz.


az_araraton.jpg
Vajon a háttérben természetes alakzat vagy Noé bárkájának maradványa látszik? (Amerikai kutatók Araráton, 1960 - humansarefree.com)


Az asszonya, a leánya és a hajómester kíséretében Xisuthros kiszállt a bárkából. A földre (borulva) imádkozott, oltárt emelt és áldozott az isteneknek, Majd hirtelen, a társaival együtt szem elől tűnt. Szárazra lépvén a többi bárkalakó kereste, néven szólította, de soha nem került elő. Hang hallatszott a légből. Intette őket, kötelességük légyen az istenek tisztelete. Közölte, Xixuthros az istenek iránti tisztelete végett az istenek lakában lakozik; a felesége, a leánya és a hajómester is e megbecsülésben részesült. E hang nyilvánította ki az istenek döntését: Térjetek meg Babilonba! Távozzatok a kiásott könyvekkel Sippar városából, és bocsássátok a szent iratokat az emberiség rendelkezésre!
A megmenekültek áldozatot mutattak be az isteneknek, és a hang tanácsolására a megtalált iratokkal gyalogosan indultak Babilonba.
A Bibliával és az ékiratokkal ellentében a bérósszoszi írásokból megmaradt sovány kivonatok nem közlik, miért határozta el Kronosz (a sumiroknál Enlil) az emberek vízözönnel való elpusztítását, Ám, az ókori források, sokszor egymásnak ellentmondó közléseiből, elhallgatott sugallataiból kiderül, hogy valami nem volt rendben a földet benépesítő emberi és más élőlényekkel.
A Biblia közvetlenül ugyan nem említi Isten rosszallását, hogy ”…Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szülének nekik, ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak”. Mégis ezen óriás, hírneves emberekkel és az utódaikkal összefüggésben határoztatott el a földi élet elpusztítása: „…megsokasult az ember gonoszsága a földön… És monda az Úr: Eltörlöm az embert, kit teremtettem a földnek színéről: az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait…”[11]   

szornylenyek.jpg
Emberfejű griff és a ló viaskodása (pecséthenger-nyomat, közép asszír, Kr. e. 1400-1200, Walters Art Museum, Baltimore, Maryland - commons.wikimedia.org)

Merő feltételezésként felmerül, vajon nem a földön elszaporodott, különféle teremtmények keveredéséből származó szörnylények elpusztítását célozta volna meg Vízözön formájában az isten(ek) haragja, hogy a mai emberi fajt Xisuthros/Noé stb. és a társai személyében megmentse? Az embereken kívül a földet különféle fajok keveredéséből származó emberszerű lények, szörnyállatok népesítették be. Az egyiknek két, a másiknak négy szárnya, két arca vagy két természete (hím és nő) volt. Némelyiknek kecskecombja, szarvasfeje, sőt lólába volt, mások félig lovat, félig embert formáztak. Voltak emberfejű bikák, kutyafejű lovak, madárfejű embertestű lények stb. Ezek nem képzelet szülte lények, nem az írók fantáziájának termékei, hanem valós hús-vér, a korabeli szobrokon, pecséthengereken, domborműveken ábrázolt teremtmények voltak.
A Vízözön eseményeinek a bibliai leírása, sőt a zsidók szent könyvei is összhangban vannak Bérósszosz elbeszélésével. Ám nem elhanyagolható különbség, hogy mind a bérosszoszi, mind az ékiratos leírásban a természeti erők forrnak, dolgoznak, a zsidó változatban pedig természetfeletti isteni hatalom pusztít.
A káldeus Xisuthros, csakúgy, mint a bibliai Noé oltárt emelt az Úr tiszteletére. Bérosszosznál a megmenekültek Sipparba mennek, Noé utódai Sineárt népesítik be. Babilon a gordiéi hegyekből, az örményországi Araratról kapta a lakosságát. A héberek törzstáblája is ezt támasztja alá, miszerint Arpakhsad, Assur, Elam a Tigris mentén lefelé vonult kelet felé.
Bérósszosz a Chaldea (Káldea) és a Babilónia elnevezést felváltva használja, e terület szemita neve Sineár, ahol a papok, sőt az uralkodók is káldeusok voltak, nem pedig szemiták. A Vízözön után Káldeába kettős bevándorlás történt. E terület előbb az elamiták (a szakkönyvek az elamitákat sémi bevándorlóknak, az ékiratok viszont szkítafajúaknak tartják) birtokába jutott, aztán a káldeusok következtek, akik uralkodó osztállyá nőtték ki magukat, elsajátítván a régibb szkíta műveltséget, majd ezután következett a szemita megszállás…
Bérósszosz, a Biblia, a héber, és az ékiratos Vízözön történet egybevetéséből kiderül, hogy minden forrás ugyanazon egyetemes katasztrófát beszéli el. A különbözőség a szerzők faji, népi hovatartozásából fakad. Minden esetben uralkodók, templomok, korabeli társadalmi csoport megrendelésére utasítására gyűjtötték össze, írták meg az emberiség, illetve népük történetét. S, ami az egyik változatban megvolt, a másikból hiányzott és viszont. Politikai meggondolásból hallgattatott el, vagy illesztetett bele egy-egy esemény az írásokba. A zsidó történetírók minden igyekezettel azon voltak, hogy saját népüket magasztalják, s más népek rovására az egyedüli műveltségteremtő népnek tartassák.

enuma_library_sippar.jpg
Agyagtáblák tárolására szolgáló un. könyvrekeszek a sippari könyvtárban (Mesopotamia.co.uk)

A Vízözön ékiratos leírása a legkorábbi. Valójában Bérósszosz is ezekből dolgozott, hiszen a babiloni Marduk-templom papjaként hozzájutott az ékiratos forrásokhoz. A héber változat Bérosszosz nyomán más ókori írók történeteinek átvétele. Az Ószövetség történetei, a zsidók II. babiloni fogságának idejéből származnak. A zsidók a Kr. e. V-IV. században szerveződtek néppé, akkor alapozták meg a műveltségüket, amely szent könyveik sugallta összetartozásuknak köszönhetően egyre növekedik. Az engedékeny és jóságos káldeus királyok Nabukodonozor, Nabonid jóvoltából Esdrás, héber pap és történetíró a írástudó társaival együtt a babiloni ékiratos levéltárak anyagából szedegették össze a Tóra, a zsidók szent iratai anyagát, amely a judeo-keresztény[12] Ószövetséggé nőtte ki magát. 


nevtelen_9.jpg
Noé a bárkában (freskó, Catacombe dei Giordani, 3-5. sz, National Roman Museum, Róma, Olaszorsz. - bridgemanimages.com)


[1] Euszebiosz (Kr.e. 263-339) görög történetíró Kaiszareia keresztény püspöke.

[2] Abüdénosz/Abydenus (Kr.u. 1. sz.?), görög történetíró,  

[3] Alexander Polyhistor (Kr. e. 1. sz.), milétoszi származású rabszolgából lett görög tudós.

[4] Iosephus Flavius/Joszéf ben Mattitjáhu (Kr.u. 37-100 ?), zsidó történetíró és hadvezér

[5] Marton Veronika: Világkatasztrófák, Matrona, Győr, 2011. 30-61. pp.

[6] A Vízözön leírása Euszebiosz Krónikájában levő Bérosszosz-töredékek szerinti In: Schnabel, Paul: Berossos, Verl. u.Druck von Teubner, Leipzig, 1923. 264-266 pp.

[7] A szerző görög lévén, a görög istennevekkel látta el a Vízözön előtti isteneket. A zsidó íróknál héber, a sumiroknál sumir istennevek szerepelnek.

[8] Euszebiosz/Eusebius’ Chronicle - The Chaldean Chronicle, Translated of classical Armenian by Robert Bedrosian, Sources of the Armenian, Tradition, New Jersey, 2008. 7-11. pp.

[9] Allgemeine Weltgeschichte, Bd. I.Traßler, Troppau, 1784. 88-90. pp. In: Marton Veronika: Világkatasztrófák i. m. 36-37. pp.

[10] Delitzsch, Friedrich: Wo lag das Paradies? J.C. Hinrichs’sche Buchhandlung, Leipzig, 1881. 209-212. pp.

[11]Szent Biblia i. m. Mózes I. kv., 6.r. 4-7.

[12] A római katolikus vallás alapja a zsidó vallás. Ezért lett a szent Bibliában egybevonva az Ószövetség és az Újszövetség.

 

Kedves Olvasóim, kedves Érdeklődők!

Május 5-én, pénteken 18.00 órai kezdettel a naszályi Művelődési Házban

 

Nimród, a hunok és a magyarok ősatyja

 

 címmel előadást tartok.

 

Hely: Művelődési Ház, Naszály, Rákóczi út 127.

Időpont: 2017. május 5., péntek, 18.00-20.00-ig

 

7_nimrod_szobra_chorsabadimage.jpg

Nimród dombormű (Khorsabad/Dur Sarrukin, királyi palota, Irak, kb.  Kr. e. 7.sz. - biblearchaeology.com)

 

Ismertetés:

 

A Biblia kurtán-furcsán elintézi Khúsfia Nimródot, a hunok és a magyarok ősatyját, holott az életútja messze túlmutat az Ószövetségen. A Vízözön előtti hatalmas Kusita Birodalom istenkirályainak utódjaként a víz szétválasztotta Birodalom ázsiai részének első királya lett. Kiváló hadvezér Birodalomalapító volt. Több közel-keleti nép hagyománya első uralkodójaként tiszteli. Az ókori írók Nimródról szóló írásaiból kevés maradt meg, ám e töredékek fényt deríthetnek népünk történelmének mitológiába burkolt hajnalára.

A vetített képes előadás végigköveti Nimród életútját.

 

Minden kedves olvasómnak áldott, békés húsvéti ünnepeket kívánok! S úgy védelmezze népünket a halottaiból feltámadó  Jézus Krisztus, miként védelmezte szeretett városát és minden lakóját, Ningirsu, Lagas város védistene.

 

entemena_fogadalmi_taeblaja.jpg

Hálaadó tábla Ningirsunak, Lagas város védistenének, mivel védelmül küldte párducfejű madarát, hogy  óvja, segítse szeretett városának népét. (kb. Kr. e. 3200, Louvre)

 

 

A Vízözönről a Föld minden népének több-kevesebb ismerete van. A judeo-keresztény világ vízözön-tudása a Biblián alapul. A népek emlékezetében és az ókori írok műveiben a vízözön pusztítása világkatasztrófaként rögzült. E közös mag nem véletlen egybeesés, hanem az emberi elme azonos körülmények közti történésekre adott azonos válasza.

 

noah_8r.JPG

Noé a kezében tartja a dolgavégezetlenül visszatért galambot és hollót, miközben a második galamb gallyacskával a csőrében közeledik, jelezvén, levonulóban van az ár (Holkham Bible Picture Book, 'XIV. sz. közepe, MS 47682, British Library, London - idlespeculations-terryprest.blogspot.hu ) 

 

A térben és időben egymástól távol élő népek részben természeti, részben természetfeletti erők hatásával magyarázott özönvíz-történetei alapvonásokban megegyeznek[1]: Felhő kerekedik, óriási eső támad, megnyílnak az ég és föld csatornái, s az óriási áradatban elpusztul ember, állat. Csupán egy ember és a családja menekült meg, s általuk maradt meg az emberiség. Némelyik történet visszatérő eleme, hogy az emberiség súlyosan vétett az isten(ek) ellen, s a büntetése a minden élőt elpusztító egyetemes Vízözön lett.

A Biblián[2] kívül az ókori írók[3], Bérósszosz a babiloni Marduk templom papja, Alexandrosz Polihisztor, Abüdénosz görög történetíró, Kaiszareiai Euszebiosz bizánci krónikás, Iosephus Flavius, zsidó és Chorenei Mózes örmény történetíró stb. tudósít a vízözönről. A forrásaik az ókori Mezopotámia sumir, babiloni, asszír ékiratos Vízözön-történetei lehettek.      

Mezopotámiában az első ásatások feltárta ékiratos agyagtáblák a British Museumba kerültek. A leltározásukkor George Smith (1840-1876) rézmetsző-régész vette észre, hogy az egyik táblán túl gyakran fordul elő az A olvasatú, „víz”-et jelentő ékjel. Lefordítva a szöveget kiderült, hogy az Izdubar (később Gilgames) eposz Vízözön történetére bukkant.[4]

1914-ben Arno Poebel (1881-1958) német-amerikai asszirológus Nippur város templomi könyvtárában többezer agyagtáblát talált. Több évtizeddel később Thorkild Jacobsen vette észre a kb. Kr. e. 1600-ra datált teremtésmítosz-táblát, az Eridu Genesist, rajta Vízözön legkorábbi, sumir nyelvű történetével.[5]

 

nevtelen_8.jpg

  1. A Nippurban talált Vízözön-tábla, az un. Eridu Genesis (ancient-code.com)

 

A tábla töredékes. A felső rész hiányzik. Az alsó és a másik oldalon levő felső harmadát jól lehetett olvasni. A táblát nem úgy forgatták, mint manapság a könyvet, hanem alulról felfelé, fejtetőre állítva fordították a másik oldalra. Az a szöveg, ami a tábla alján volt az átforgatáskor a tetejére került.

A szöveg közepe maradt meg, a történet eleje és a vége ismeretlen. A megmaradt sorokból és a tábla arányaiból következtették, hogy a táblán 300 ékjeles sorból kb. 100 sor olvasható, a többi letörött, szétporladt, elpusztult. A szövegben fellelhető gondolatritmus segítségével sejteni lehetett a hiányzó történet-részeket.

Nemcsak a mítoszok, eposzok, középkori írások jellemzője a gondolatritmus, hanem az ékiratoké, sőt a magyar népköltészetben a balladák, népdalok, népmesék visszatérő eleme is. Ez azt jelenti, hogy a szöveg eseteként egy-egy mondattal, leírással, visszatér, visszautal az előző eseményekre, dolgokra „Alma a fa alatt, / Nyári piros alma,…” (Az első sora közli, hogy alma van a fa alatt, a második megmondja, az alma nyári is meg piros is.)

A hiányzó részek tartalmát a Vízözön előtt és után uralkodó királyok ékiratos listája és Bérósszosz leírása alapján pontosították.

Bár a táblatöredéket nippuri templomi könyvtár agyagtáblái közt találták, mégis Eridu Genesisnek (Eridu teremtése) nevezik, utalva a Vízözön előtti városok alapítására, melyek közül az első Eridu volt.

A hiányzó első rész a világ és az ember teremtésével kezdődhetett. Majd leírja, hogy a királyság, a lélegzetelállító Korona, a királyi trón, majd a királyi jogar leszállt az égből. (Véletlen lehet, hogy ugyanilyen koronázási ékszerek illették a magyar királyt? )

Az égi jelölte király lerakta a városok tégla (alap)köveit, vagyis városokat alapított, s egy-egy istennek védelmébe ajánlotta. Eridu, a városok elseje, NU.DIM.MUD-é lett, Bad.Tibirát dIN.AN.NA, Larakot PA.BI.IL.SAG, Sippart UTU, Suruppakot SUD kapta. (E városok túlélték az Özönvizet)[6]

 

a_vizozont_tulelt_varosok.jpg

  1. A Vízözönt túlélt ókori mezopotámiai városok (Eridu, Bad Tibira, Larsa, Suruppak, Sippar)

 

EN.LIL, a levegőisten, az „én-lélek”, az életet adó fuvallat istene a sumirok teremtő istene volt. Megalkotta az élővilágot. Megajándékozta az embereket a fokossal, a föld műveléséhez szükséges szerszámokkal, s mindennel, ami ezen a világon a legjobb, a legszebb, leghasznosabb volt. Mindenható, láthatatlan mennyei atyaként kormányozta az eget és a földet. Szerető isten volt, de ugyanakkor büntető, s hurrikánként romboló is. A szava döntő és megmásíthatatlan volt. Kimondott döntéseit még ő sem változtathatta meg.

A megmaradt táblatöredék leírja, hogy EN.LIL, a teremtő isten haragját az emberek hangoskodása, lármája váltotta ki. A városok, csatornák építésekor túlságosan nagy zajt csaptak, s zavarták az istenek nyugalmát. Haragjában dEN.LIL kieszközölte az istenek beleegyezését, hogy vízáradat pusztítsa el a vétkes, az isteneknek nem engedelmeskedő emberiséget.[7] Két istent nem sikerült meggyőznie. EN.KI, a föld (és a földi vizek) istene kétségbevonta az emberiség elpusztításának szükségességét. A szentséges IN.AN.NA (Ninhursag), a nagy istennő, a magna mater ingadozott: A pusztulás után siratta az embereket.

Az istenek rangsorában az dEN.LIL után következő EN.KI, a bölcsesség, a varázslat, a gyógyítás istene, az emberek barátja és támogatója volt. Nevének jelentése „én, a föld”. dEN.LIL megbízásából szervezte ugyan meg a földi világot, de nem viselhette el a pusztulását. Oktalanságnak tartotta az emberiség eltörlését, hiszen ha megtörténik, az istenek megfosztatnak emberi szolgálóiktól és tisztelőiktől. Ha elpusztulnak, ki dolgozik, ki táplálja ékes imákkal, földi tudással az isteneket? Hosszasan töprengett, miként lehetne elkerülni dEN.LIL végzetes döntését.

dENKI saját szívével vetett számot. dEN.LIL szavát nem változtathatta meg, hiszen nem volt hozzá hatalma, de az áradat következményeit enyhíthette. Elhatározta, megmenti a sumir ZI.U.SUDRÁ-t, Suruppak (vagy Eridu) jámbor, istenfélő királyát, a bibliai Noé megfelelőjét. A védelmező isten neve olvashatatlan, de bizton állítható, hogy EN.KI volt. Istenként közvetlenül nem szólhatott emberi lényhez, ezért a királyi palota nád-falán át suttogta a túloldalon alvó királynak a küszöbönálló katasztrófát. Felszólította, építsen bárkát, hogy magát és a családját megmenthesse! Megsúgta a nádfalnak, milyen legyen a hajó, amelyre minden élőlény magját fel kell vinnie, hogy a vész múltán feltámadjon és folytatódjon az élet.  

 

harappan-boat.jpg

  1. A mezopotámiai Lagas templomában talált Meluhha-i csónak, ill. kereskedőhajó (pecséthenger nyomat. Hasonlót találtak Omanban, az indiai Meluhha félszigeten és Harappában – harappaseries.wordpress.com)

 

A minden élőt elpusztító áradat leírása oly pontos, hogy a hagyományozó szenvedője, túlélő szemtanúja lehetett a Vízözönnek.

 

noe_hajoja.jpg

4 . Noé bárkája (örmény mozaik – totheends.com)

 

A rettenetes áradatot elbeszélő szöveg néhány megmaradt sora[8]:  

„A feltartóztathatatlan viharos szelek

az együtt menekülőket elsodorták,

Miközben az özön végsöpört…,

Miután hét nap, hét éjjel

Tombolt az áradat az országon,

És a szélvihar a hatalmas hajót

A végtelen vizekre sodorta…”

A Bibliához hasonlóan a későbbi vízözön-történetek megegyeznek abban, hogy minden élő állatból egy nőstényt és egy hímet fel kell felvinni a bárkára.[9] Vajon eszükbe jutott-e a Biblia íróinak és a korabeli olvasóknak, hogy a föld minden állata aligha fért volna fel a bárkára. Az élet folytatásának „titka” mégis a bárkán volt.[10] A sumir változatban nem az állatok, hanem a [szaporodásra alkalmas] magjuk vitetett fel a hajóra. Ez már felfért.

Lehetett a bárkalakóknak laboratóriumuk, lehetett megfelelő tárolóhelyük, hogy életben tartsák az ivarsejteket, s megőrizzék a szaporodóképességüket? Vajon tudták-e, miként kell létrehozni belőlük az élő egyedeket?

Az, hogy nem élő állatokat, hanem azok sejtjeit, magjait vitték fel a hajóra, azt sugallja, hogy a sumir vízözön-történet a legelső, a legrégebbi változat.[11] Az ókori írók, köztük a Biblia írói, ha a forrásukban olvasták is, hogy hím és nőstény ivarsejtek kerültek a bárkára, bizonyára felfoghatatlannak tartották, nem hitték el. S maradtak a kézzelfogható magyarázatnál, az élő egyedeknél. Elfelejtődött az a tudás, hogy mesterségesen, laboratóriumi körülmények közt petesejtből és hímivarsejtből életképes utódok hozhatók létre.  

A vízözön a végéhez közeledett. A látóhatáron feltűnt UTU, a Napisten, s bárkalakóknak meghozta az égi fényt.

 

noe_barkaja_1.jpg

  1. Noé és az asszonya a bárkában és a szárazulaton (Septimus Severus (Kr.u. 193-211) császár korabeli bronzérme, 34 mm, Frígia, Apamea – ancientcoinage.org)

 

A bárkából kiszállván ZI.U.SUDRA térdreborult, majd ökröt s bárányt áldozott az isteneknek. A töredékes szövegből kiderült az isteneknek tetszhetett a hálaadó áldozat, hiszen még a haragvó dEN.LIL szíve is meglágyult, s halhatatlansággal jutalmazta az emberiség írmagját megőrző jámbor és istenfélő királyembert és az asszonyát. S mintha az istenek közül való lenne, a sumirok hite szerint a kelő Nap országát, Dilmunt, a mai Bahrein szigetet jelölte ki lakhelyükül.[12] 

A költemény többi része elveszett.

Az Özönvíz történetekről bővebben ld. Maron Veronika: Világkatasztrófák, Matrona, Győr, 2011. 94-121. pp.

 [1] Riem, Johannes: ie Sintflut in Sage und Wissenschaft, Agentur des Rauhen Hauses, Hamburg, 1925. 7. p.

[2] Biblia, Szent István Társulat, Bp. 2000, A teremtés könyve, 7-8, 21. p.

[3] Jeremias, Alfred: Alte Testament im Lichte des Alten Orients, J.C. Hinrichsc’sche Buchhandlung, Leipzig, 1904. 125. p.

[4] Smith, George: Chaldäische Genesis, J.C. Hinrichs’sche Buchhandlung, Leipzig, 1876. 223. p.

[5] Thorkild, Jacobsen et al.: I. Studies Inscription from Before the Flood, Richard E. Hess – David, Toshio Tsumura, Eisenbrauns, Winona Lake, Indiana (USa) 1994.129-130 pp.

[6] Sollberger, Edmond: The Flood, British Museum, London, 21. p. (Angol eredetiből magyarra fordította Monostori Zsolt).

[7] Rahwinkel, M. Alfred: The Flood in the Light of the Bible, Geology, and Archaeology, Concordia Publishing House, Saint Louis, Missouri, 1951, 128. p.  

[8] Andree i. m. 6. p.

[9] Biblia, Szent István Társulat, Bp. 2000. A teremtés könyve, 7. 21. p.

[10] Andree i.m. 5. p.

[11] Poebel, Arno: Historical and Grammatical Texts, Vol. V. Published by the University Museum, Philadelphia, 1914., 17-21. pp.

[12] Poebel i. m. 17-21. pp.

Kedves Olvasóim, kedves Érdeklődők!

 

2017. március 14-én a Fejér Szövetség meghívására az

 

I. András király korabeli Imák (Vata szabadságharca)

 c. előadást tartok.

 

Hely: Székesfehérvár, Királykút Emlékház, Mikszáth Kálmán u. 25.

Idő: 2017. március 14., kedd, 18.00-től 20.00-ig. (utána rövid beszélgetés)

 

andrew_i_chronica_hungarorum.jpg

I. András magyar király (1010-1060)

 

Ismertetés:

A vetített képes előadás bemutatja az 1842-ben előkerült XI. századi 21 soros magyar nyelvű imákat tartalmazó fóliánst, amely az 1848-49-es szabadságharcig a Magyar Nemzeti Múzeum legféltettebb nyelvemlékei közé tartozott.

Az előadás vázolja a magyarországi keresztény térítés Aba Sámuel, I. Péter és I. András király idején történt eseményeit, melynek végkifejlete az 1046-os egyházi és világi használatra íratott Imák, ami nem más, mint Vata a szabadságharc vezetője és a felkelésben résztvevő magyarok imába foglalt megátkozása. A fóliánst ma a hamisítványok közé sorolják. A régi magyar nyelvemlékek közt nincs megemlítve, a magyar iskolákban nem tanítják.

 

Az akadémikus történelemtudomány azt tanítja, a mai ember fokozatos fejlődés eredményeképpen szellemileg és testileg az alacsonyabbrendű lényekből emelkedett ki. Ez elmélet évmilliókat ölel fel, bár a történészek hatezer évnél távolabbra nem tudnak megbízhatóan visszatekinteni. Arra, hogy mi volt azelőtt a Biblia, a népek emlékezete és az ókori írók adnak választ, alátámasztva a különleges, időben sehova be nem illeszthető régészeti leletekkel. 

 962.jpg

A fehér sziget, a hyperboreusok földje a középkori elképzelés szerint a messzi északon volt (Gerardus Mercator, 1595 - fuckyeahcartography.tumblr.com)

 

Minden hagyomány közül, a legismertebb és legelterjedtebb a Vízözön története. A régészet tudománya nagyon keveset árul el az özönvízelőtti korszakról. és az előkerült leletekről.  A legtöbb régész, bár tud róla, észreveszi, mégis átnéz rajta, esetleg érdekességként kezeli, mert nem illeszthető be a hivatalosított fejlődéselméletbe.

 klerksdrop.jpg

 

2,8 milliárd éves három párhuzamos vésetű, megkarcolhatatlan vasgolyó (limonit-vasérc, Dél-Afrikai Közt. Klerksdorp Museum - inspiegabile.com)

 

 Nem keverendő össze a természetes képződésű vastartalmú golyókkal!

il_570xn_833971503_9abz.jpg

Természetes képződményű Moqui Marbles--ek v. Navajo golyók, az indiánok gyógyításra használták; s hitték, a golyókból az őseik duruzsolnak - (vasoxid-ásvány, 25 millió év, Utah, USA, etsy.com)

 

Ezért a hivatalosított történetírás a Bibliában megőrződött egyetemes vízözön-történetet helyi áradásról szóló tudósításnak tartja. Mivel az emberiség e katasztrófa idején még a gyermekkorát élte, s érzelmileg a szülőföldjéhez, pl. a Közel-Kelethez, a Kárpát-medencéhez vagy máshova kötődött, a helyi áradásokat világrengető katasztrófaként élte meg. E vélemény nem éppen megfelelő magyarázat a vízözön-hagyományok világmérvű elterjedtségére. Arról nem is szólva, hogy a föld mélye itt is, ott is feldobja az özönvízelőtti magasműveltség tárgyi bizonyságait.

timetravel08_04.jpg 

36 m mélyen, kútfúráskor előkerült feliratos rézérme (200-400 ezer év, Lawn Ridge, Illinois, - pparihar.com

 

A pusztulás évezredekig megmaradó emléke számos mai hagyomány alapja lett. A fennmaradásért Noé és családja a „felelős”. A túlélők az eseményeket személyes élményeik, emlékeik alapján színezték ki, és örökítették az utódaikra. A Vízözön múltán a szétvándorlás és az egymással való nehézkes kapcsolattartás miatt egyre nagyobb különbségekké nőtt változások és betoldások lopództak a történetekbe. E sok mesés sallang megnehezíti az alapesemény kibogozását, melynek magja mindenütt ugyanaz: Az áradatot jól épített hatalmas vízi járművön a Föld megmentett élőlényeivel (vagyis a sejtjeikkel) együtt  8 ember élte túl.

 london_hammer.jpg

 100 millió éves kalapácsfej (London, Texas, USA – badararcheology.com)

 

Már az a tény, hogy Noé, a Vízözön-hős bárkát épített nagy mesterségbeli tudásra vall, amire a Vízözön előtt tett szert. A többi túlélő sem lehetett másképp: Az özönvíz előtti időkből még hoztak magukkal annyi tudást, hogy az áradat elmúltával szinte azonnal  új, de a korábbinál szerényebb műveltségeket hozhattak létre, ami a mai ember számára úgy tűnhet, mintha a nagy kultúrák hirtelen, a semmiből nőttek volna ki. Minden hagyomány és írásos emlék szerint a magányos bárka lakói mentették át a vízözön előtti egyetemes tudást, illetve annyit, amennyiben járatosak voltak. 8 embernek képtelenség lett volna átmenteni, s újra megalkotni az özönvíz előtti élet valamennyi tudományágát. Egy műszakilag fejlett társadalom minden időkben hatalmas, tudományosan szakosodott embercsoportokra támaszkodik. Ám a Vízözönben a működtetőivel, a kiszolgálóival együtt megsemmisült a magasszintű műszaki fejlettséget fenntartó háttéripar. Semmivé lett a termelési lánc, megszűntek a természetes és mesterséges energiaforrások stb.

Bizonyos, hogy az özönvíz előtt nem lehettek híján a tudásnak, hiszen a régi írásokban, hagyományokban minduntalan felbukkan, hogy annakelőtte az emberiség magasszintű tudás birtokában volt.  

Tudtak róla a közel-keleti műveltséget ránk hagyományozó görögök. Philo, [1] ókori történetíró megjegyzi, „az időről-időre ismétlődve pusztító tűz- és vízáradat miatt a túlélők utódai nem örökölték az előző nemzedékektől az események rendjének emlékét.” Platón, görög filozófus a Timaeusban idézi a saisi pap Solonhoz intézett szavait: Az emberiség elpusztult, és újra elpusztul, s amikor a társadalmak elpusztulnak, az [embereknek] újra kell kezdeni mindent, mint a gyermekeknek.[2] 

 archaeopteryxfossil.jpg

Az első madár (archaeopteryx) fosszíliája a kimúlás pillanatában - skyhighhobby.com

 

A vízözönelőtti műveltségek[3] létezését a mezopotámiai Nippurban talált ékiratos királylista bizonyítja. Az özönvízelőtti 10 uralkodó megnevezése után ez áll: „és akkor az özönvíz elpusztította a földet”.[4] Az uralkodási időket kivéve a Királylista egybevág a Bibliában említett 10 vízözönelőtti pátriárkával.    

A maják szent könyve,  a Popol Vuh leírja, hogy az első emberek hatalmas tudással rendelkeztek. „Mindent meg tudtak érteni. megvizsgálták a négy sarkot, az ég ívének négy pontját, a Föld gömbölyű arcát...”[5]

A kínaiak tudták, „óriások éltek előttük, akik benépesítették a boldogság országát, de elvesztek, mert nem éltek az erény törvényei szerint.”[6]

  megkovesedett_cipotalp.jpg

Kb. 5 millió éves megkövesedett cipőtalp, a sarok közepén jól látszik a sarokcsont által elkoptatott anyag, és a körbefutó cérnavarrás. (Fisher Canyon, Neavada, USA, 1922 – paleo.cc)

 

Soha nem derül ki, mekkora ismeretanyag veszett el. Az özönvizet túlélő műszaki ismereteknek a töredéke maradt meg, hiszen a túlélők csak azt tudták hasznosítani, újrateremteni, amiben maguk jártasak voltak. Saját magukra szabott magasszintű ismereteiket adták tovább. Közvetlenül a Vízözön utáni műveltség a korábbi tíz világkor alatt összegyűjtött és egymásra épült ismeretek nyolc emberre leszűkült maradványa volt. Noé és családtagjai a pusztulást megelőző műszakilag fejlett világ emlékére, korábban megszerzett műszaki tudásukra, gyakorlatukra még támaszkodhattak. Ám az unokáiknak és azok gyermekeinek ez már nem állt módjukban. Ők csak a szüleik özönvízutáni leszűkült műveltségét ismerték, értették, ha értették egyáltalán, és alkalmazták. Idő múltán az utódok kezdték elveszteni, elfelejteni a rájuk hagyományozott alapvető tudományos ismereteket. S midőn a műszaki berendezések, eszközök meghibásodtak, nem csupán a felszínes tudásuk, hanem a megmaradt eszközök alkatrész-hiánya miatt sem tudták megjavítani. Ezért a vízözön után a meghibásodott, elromlott műszaki tárgyakat egyszerűen eldobták esetleg környezetük, testük stb. ékesítésére használták. Sok esetben szent tárgyként tisztelték.

e2ec9bace72a0ce0962a61d0db10fdc4.jpg

 II. Assurnasirpal (Kr.e. 883-859), asszír uralkodó (dombormű-részlet,  Nimrud, ókori város északnyugati palotájából, Irak - alamy.com)

 

Több asszír isten- és uralkodószobor karján, lábán óraszerű karkötő látszik. Némelyiken több is. A vízözönben elpusztult magasműveltség ezen emlékeivel uralkodói nagyságukat kívánták emelni.

Voltak olyan berendezések, amelyeket a vízözön után egy ideig még használni tudtak. Hindu feljegyzések említik, hogy az özönvíz után röviddel atomháborúkat vívtak. Tehát egymás ellen használt pusztító fegyvereikkel hatalmas településeket, pl. az indiai Mohenjo Daro-t és Harappá-t a lakosságával együtt semmisítettek meg.

 

massacre-mohenjo-daro.jpg

 Mohenjo Daro (Pakisztán), « atomtámadás » sújtotta ókori településen talált szanaszét heverő csontvázak. A fényképfelvétel valódisága kétséges, ám ilyen is lehetett. (Kr. e. 2600 /sic/ - penn.museum)

 

Bábel tornya műveltségi központnak épült. Nimród rendezett, jólszervezett társadalomban egyesítette volna Noé utódait. A toronyépítésével komoly kísérletet tett, hogy egyetlen irányító hatóság alá szervezze a növekvő népességet, ám a terv dugába dőlt. A világ minden tájáról összehívott építők az áradat levonulása után szétszéledtek, és jó esetben visszatértek a Vízözön után megszabott lakhelyükre, ahonnan munkára lettek szólítva.  Az embercsoportoki önállóan, egymástól elszigetelten éltek, fejlődtek, alakult, változott a nyelvük. A közös nyelv, amelyre az özönvízelőtti fejlett társadalom ismételt megteremtéséhez okvetlenül szükség volt, nem létezett. Az építők nem értették egymást, a jobb kéz, nem tudta, mit csinál a bal. A Biblia szerint Isten akaratából zavarodott össze a nyelvük, a tornyot meg földrengés döntötte romba.[7] A toronyépítők, mint minden pusztító természeti jelenséget, Isten haragjának tudták be.

Valószínűleg a zsidóság mai világuralomra való törekvése ebből táplálkozik. Csakhogy Nimród idejében még élénken élt az „egy nép, egyfajta nyelv” emléke. A természeti katasztrófa választotta szét, és kényszerítette külön utas fejlődésre a Noé utódok népeit.  Azóta igen-igen hosszú idő telt el. A külön fejlődés eredményeképpen kialakult mai nemzetállamok jól érzik magukat a saját bőrükben, országukban és nyelvükben. Nem óhajtanak „szürke massza” lenni; a magyarság semmiképp sem. A különbség az, hogy a vízözönelőtti központosított vezetés az egységes, egynyelvű nép érdekében működött, addig a mai világkormány meg a népek ellenében, a nemzetállamok kárára alakulgat.

Az özönvízelőtti elődeink a maihoz hasonló vagy fejlettebb műszaki tudásra épülő társadalmakat hoztak létre. Ennek ellenére a történészek és a régészek még ma sem ismerik fel, s főleg nem ismerik el, hogy az ásatásokon előkerült besorolhatatlan leletek fejlett műszaki eszközök, berendezések lehetnek. Csak annyiban ismerik fel, és értik meg, amennyiben az ismereteik, a tudásuk megközelíti, vagy eléri az adott tárgy fejlettségének a fokát. A legtöbb, műszaki ismerettel alig rendelkező bölcselő nem is gondol arra, hogy a vízözönelőtti kor műszaki eszközei nem hasonlítanak a mai gépekre. Még sziklák, piramisok is lehettek. Némely tárgy gyártási módszere ismeretlen volt, a kivitelezése meg túlontúl egyszerű, vagy  bonyolult, más fejletlenebb tudással rendelkező (pl. a mai) műveltségek számára felismerhetetlen. Némelyiken látszik, hogy iparilag előállított termék, de oly fejlett műszaki megoldású, hogy nemcsak felér a maival, hanem túl is haladja. Esetleg olyan megoldású, hogy a mai tudós nem is érti, mi az, mire használták. A galibát még fokozza, hogy olyan rétegből kerültek elő a leletek, ahol nem fordulhatnának elő.  

A sehova be nem sorolható régészeti leletek esetében a geológusok ragaszkodnak „a több millió év” elmélethez, míg a  történészek esetleg kétségbevonják a több évmillióval korábbi fejlett társadalom létét. Bizonyítéka a föld rétegeiből előkerült sok-sok megmagyarázhatatlan, sok millió éves lelet.

1891-ben szénlapátolás közben nagyobb kettéesett széndarabból finoman megmunkált aranylánc esett ki. Eleinte úgy vélték, véletlenül kerülhetett a szén közé, de nem: A széndarab belsejében látszott a lánc pontos lenyomata, a két vége meg beágyazódott a szénbe. A korabeli tudósok nem tudták mire vélni, mert a szén legalább 260-320 millió éves. Később nem juthatott a szénbe a lánc, mert nem tudott volna beágyazódni.[8] A szén az elpusztult, a víz által összenyomott és eltemetett növényzet terméke, s ha abban találták az aranyláncot, akkor az özönvíz előtti időből kellett származnia.

1851-ben az amerikai Illinois államban ökölnagyságú aranyat tartalmazó kvarcdarab belsejében kissé rozsdás, de teljesen egyenes tökéletes fejű szöget találtak. A vizsgálat szerint a szög 1 millió éves.[9]

1961-ben Virginiában kőzetgyűjtés közben rábukkantak egy érdekes formájú kőre. Kristállyal övezett üreges belsejű kőnek nézték. Kettévágva kiderült, hogy nem kristály van a belsejében, hanem valami teljesen ismeretlen eredetű tárgy, valamilyen műszaki szerkezet maradványa. A megkeményedett agyag, kavics és megkövesedett zárványokon belül hatszögletű, a jáspisnál, achátnál puhább ismeretlen anyagban  2 cm széles porcelán hengert rejtőzött, amelybe 2 mm-es mágneses, rozsdamentes fémtengely volt beépítve. A porcelán hengert oxidálatlan rézgyűrűk fogták körbe. Röntgen átvilágítás derítette ki, hogy a szerkezet elektromos árammal működő gyújtógyertyát formáz. A kő, amelyben megtalálták, a becslések szerint legalább félmillió éves.[10]

 cosoartifact2.jpg

 Gyújtógyertyához hasonló szerkezetet rejtő kődarab (Coso hg., California, USA, 1961.)

 

Az ismeretlen gépalkatrészt az özönvíz által lerakott, megkövesedett üledékben találták. Ez azt jelenti, hogy a szikladarabokban talált fémtárgyakat az özönvíz temette el, tehát az özönvíz előtti korból származnak.

Az említetteken kívül az özönvíz rakta rétegekből az említetteken kívül számtalan fejlett műszaki tudásra utaló sok más tárgy is előkerült.

 [1] Rießler, Paul : Altjüdisches Schrifttum außerhalb der Bibel, Dr. Benno Fischer Verlag, Augsburg, 1928. 728-729. pp.

[2] Platon válogatott művei, Európa Kvk., Bp. 1983. Timaeus, 575. p..

[3] A vízözönelőtti 10 királyhoz köthető műveltségeket és a pusztulásukat részletesen ld. Marton Veronika: Világkatasztrófák, Matrona, Győr, 2011. c. kiadványban.

[4] Reallexikon der Assyroloige un Vorderasiatischen Archäologie, De Gruyter, Berlin-New York, 1980-1983. Weld-Blundell címszó

[5] Tomas, Andrew: We Are Not The first (Nem mi vagyunk az elsők),Sphere, London, 1971. 172. p.

[6] Campbell, Joseps: Masks of God : Creative Mythology, The Viking Press, New York, 1959. 228. p.

[7] Marton Veronika: A föld népe mindig marad c. rövidesen megjelenő könyvéből.

[8] The Morrisonville, Illinois Times, USA, 1891. jún. 11. - perdurabo10.tripod.com

[9] The Times, 1851. dec. 24. – badarcharcheology.com

[10]messagetoeagle.com

Kedves Barátaim, kedves Olvasóim!

 

Áldott, békés karácsonyi ünnepeket és vidám, reményteljes újévet kívánok Önöknek!  

 

sum16-4.jpg

Az istenanya nyolcágú csillaga alatt, a tűzoltárnál imádkozó sumir pár  (antiquesatoz.com)

 

Engedjék meg, hogy jókívánságaimmal együtt megosszam Önökkel az alábbi levéltöredéket. Néhány napja a családi iratokat lapozgatva avítt irkalapon találtam az alábbi néhány, címzés és aláírás nélküli sort. Mintha a nagy világégés idején hazánk  jövője miatti aggodalom késztette volna az íróját, hogy Istenhez fohászkodjon. A tartalom alapján e cím kívánkozott hozzá:

 

Magyarország beszélgetése a Jóistennel

 

„Édes jó Istenem, oly szép ez a gyarló élet, hagyj még élnem, boldogulnom!

A néped gyarló! Vedd észre, még mindig az a nyertes, ki a való világból kiszabadul!

Hiszem Uram, hogy igazat szólsz, csak ne tettél volna belém dobogó szívet, mely a népemért fájón sajogva lüktet.

Kedves országom! Naponta ekképp imádkoznak hozzám, „Legyen meg a Te akaratod!” S te azt kívánod tőlem, nézzem el, hogy a jobb sorsra érdemes népünket, miként forgatja erre-arra a gyarlók akarata!? Ám lássad, hogy a barát, hogy csalja meg a barátját; az igazságot a legnagyobb gonoszok mérik; az miért az emberek vérüket ontják az puszta dőreség, 

 

levelreszlet_589.jpg

 

hogy a világot a csalás tartja össze, inog, düledezik. Elég lenne egy szikra, hogy újra megsemmisüljön… Mégis kivételt teszek veled. A néped előtt nyitva az út a hőn óhajtott jövendő felé. Élj, boldogulj belátásod szerint!

Hála légyen Néked, jó Atyám! Örömmel leszek majdan részese mennyei dicsőségednek, ám elébb gyarló magyarjaimat felkészítem, hogy higgyen Benned, s ne gonoszsággal, hanem szeretetteljes erővel védjen meg engem, a hazája földjét és a saját jövendőjét.”

Ámen

Kedves Olvasóim, kedves Érdeklődők!  

 

2016. december 18-án, Budapesten a IV. Kerecsen Fényünnep második napján

 

A Nibelung ének és Atilla nagykirály siratója

 

c. előadást tartok.

 

Hely: Attila Hotel, III. Budapest, Attila utca 20.

Idő: 2016. december 18. vasárnap, 11.00-11.40-ig

 

kriemhild_passau.jpg

Pilgrim, Passau püspöke fogadja a Hunniába tartó "unokahúgát", Kriemhildet.   (XIII. sz.,Nibelung ének 10. sz. kézirat, Staatsbibliothek, Berlin,  Preußischer Kulturbesitz)

 

A XIX. sz. közepe óta Hunfalvy nyomán az a hiedelem járja, hogy a magyarságnak nem voltak a honfoglalás előttről magával hozott mondái. Minden hun történet, a székelyek Csaba-várása külföldi krónikákból, kéziratokból került hozzánk. Atilla hun király és a burgundi Krimhilda/Kriemhild házasságának a Nibelung énekben megörökített históriáját német papok ismertették meg a magyar nemzettel, holott ennek épp az ellenkezője történt.

Nibelung-ének, a németek nemzeti eposza a XI. században magyar földön született. Géza fejedelem udvarában magyar regösök énekelték magyar és német udvariaknak, német hittérítő papoknak, lovagoknak. Pilgrim, passaui püspök íródeákja latin, majd egy ismeretlen írnok  német nyelvre fordította. A középkorban ismert és kedvelt történet elfelejtődött. Csak a XVIII. században bukkantak rá egy kódexben, majd különféle főúri levéltárakban különféle példányaira, változataira.

A burgundi Krimhilda első férje, a sárkányölő Szigfrid/Siegfried meggyilkolása után a hun Atilla felesége lesz. Ráveszi új férjét, hogy burgundi rokonait hívja meg  Esztergomba. Ügyes mesterkedéssel összeveszejti a burgund vendégeket és a hunokat. A Nibelung ének folytatása a Klage, valójában sirató. A véres összecsapást túlélt Atilla, a berni Detre és Hildebrand, a burgund lovag siratja Krimhilda bosszújának ártatlanul áldozatul esett, orvul megölt hun vitézeket.

A hősi eposz különlegessége, hogy Atilla nagykirályról nem becsmérlően, ahogy nyugaton mindmáig szokásos, hanem a legnagyobb elismeréssel, tisztelettel szól.

A vetített képes előadás röviden érinti a Siegfried mondát. Beszámol Krimhilda vérengzésbe torkollott bosszújáról, és a hunok pusztulásáról.

 

A  IV. Kerecsen Fényünnep részletes programja:

074cff07e9aea98fc755cc63e5b6a1c9.png

marton veronika 2016.12.02. 15:41

Zentai előadás

Kedves Olvasóim, kedves Érdeklődők! 

 

2016. december 9-én, Zentán (Délvidék)

A világ teremtése az ékiratok szerint

c. előadást tartok.

Hely: Zenta (Szerbia), Alkotóház, Posta u. 18.

Idő: 2016. december 9., péntek, 18.00-tól

 

6f - Ninurta shoots down Anzu

Az égi harc (új-asszír pecséthenger-nyomat)

 

Az előadás ismertetése:

A XIX. században került elő Assurbanipal (Kr.e. 687-627), az utolsó új-asszír uralkodó ninivei könyvtárából a világ keletkezésének ékiratos története, a hét táblás „enuma elis”. Az ékiratos könyvtári feljegyzésekből kiderült, hogy a király parancsára a birodalom minden részéből összeszedték a korábbi népek több ezer agyagtáblákat, és asszírra fordították. Az ékiratos szövegek megfejtésekor derült ki, hogy az asszírok nemcsak az írásukat, hanem a csillagászati, ill. a tudományos ismereteik javarészét is a babiloniaktól örökölték, akiknek a „tanítómestere” egy másik nép, a sumir volt. Anton Deimel, jezsuita keletkutató és sumerológus szerint az ékiratos teremtéstörténet a Bibliától  eltérően a Naprendszer keletkezésének csillagászati leírása. A szöveg, hogy a korabeli (és a mai) olvasó könnyebben megértse, a Naprendszer létrejöttének folyamatát, a teremtésben részes minden égitestet, bolygót nevesít, így alkotva meg a sumirra épülő babiloni-asszír istenkört. Ez azt jelenti, hogy eredetileg minden sumir-babiloni-asszír főisten bolygó-isten volt, s valamilyen módon részese volt a teremtésnek.

A vetített képes előadás felvázolja hogyan jöttek létre az égi tünemények, a Naprendszer bolygói. Miként került a Föld és a Nap a jelenlegi helyére. A szöveg rávilágít a Naprendszer keletkezésének folyamata és a magyar Szent Korona közötti összefüggésre.  

 Kis hazánkban valahol mostanság emlékeznek meg Badiny Jós Ferencről. „Technikai okok miatt” az előadásomat nem tarthatom meg, ezért Karinthy Frigyes szavaival élve, ha „Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek”, miként emlékezik egy tanítvány a mesterére, mentorára.

 

bj.jpg

Prof. Badiny Jós Ferenc

 

Badiny Jós Ferenc mindannyiunk Feri bácsija a II. világháború után azon emigrációba kényszerült magyarok egyike volt, aki a világ könyvtáraiban, levéltáraiban fáradhatatlanul gyűjtötte a magyarság őstörténetéről, eredetéről, a Kárpát-medencébe való visszatéréséről szóló könyveket, tanulmányokat. Merész írásaival felhívta az itthonmaradottak figyelmét a finnugor-nyelvelmélet tarthatatlanságára. A munkássága alapjaiban rengette meg a több, mint százötven év alatt megkövesedett finnugor nyelv- és eredetelméletet. Felélesztette a magyarságnak a nagy elődökbe, és a küldetéstudatába vetett hitét. Elmondása szerint a magyarországi egyháziak erősen nehezményezték azon kijelentését, hogy „a magyar fejekbe nem az Ószövetség judeo-keresztény tanait kellene sulykolni, hanem Jézus urunk igaz tanítását, a magyarság múltjának történetét. A papoknak tudniuk kellene, hogy minden népnek megvan a maga ószövetsége, megvan a saját múltja. A magyar nép műveltsége több ezer éves, és nem az Istváni államalapítással kezdődött.”

 

emlektabla_av_2009.jpg

 Emléktábla Feri bácsi balassagyarmati szülőházán (A harmadik képen: Judit asszony, Bencsik András, ismeretlen -  agt.bme.hu)

 

A Nógrád-megyei Gácson született 1909. június 3-án. Gyermekkorát, iskolaéveit Balassagyarmaton töltötte. Tüzér- majd repülős kiképzés után 1932-33-ban tette le a tiszti esküt a budapesti Ludovika Akadémián, tényleges tiszt, repülős főhadnagy lett. 

 1_tisztavataas.jpg

Eskütétel a Ludovika Akadémián (1932-33)

 

Élete végéig nagy szeretettel emlékezett az édesanyjára, aki levélben áldotta meg két fiát, Mikit és Ferit: „Még egyszer küldöm anyai áldásomat nektek. Tudjátok, mit várok tőletek, ne feledjétek szavaimat, melyekkel elbocsátottalak benneteket: Édes gyermekeim, igyekezni és a kötelességeteket szigorúan teljesíteni! Ez legyen a jelszavatok. Isten és a szeretetem legyen veletek.”

 draga_jo_edesanya_1.jpg

„Drága Jó Édesanya”

 

Sajnálatos síbalesete miatt kivált a magyar királyi hadseregből, majd a Budapesti Műegyetemen folytatta a tanulmányait.

 

margit.jpg  

  1. Első felesége Margit, mind a balesetét követően, mind az emigrációban hűséges társa, munkatársa és támogatója

 

Hévizen 8 szobás szállodát építettek. (A szocializmusban államosították; hiába próbálkoztak a barátai, hogy a család visszakapja, nem sikerült. Az 1989-es rendszerváltás után az állam eladta.)

 

hadnagy_szhallo_es_a_mai_badiny_emlkszoba.jpg

A Hadnagy-szálló és a 2009-ben kialakított Badiny emlékszoba (Ma: Kis Helikon Hotel, Hévíz)

 

A II. vh. előtt a Hadnagy szállóban az Argentin Nagykövetség titkára, ill. kulturális attaséja gyakran időzött. Kedves, barátságos, segítőkész ember lévén a front közeledtével figyelmeztette a családot, jobb lesz útra kelni, mert Feri bácsi repülős tiszti múltja miatt a jövendő orosz uralom nem kecsegtetheti semmi jóval. Hivatalos menlevél-félét adott nekik, mondván a segítségükre lesz, ha esetleg Argentínába mennének.

Így esett, hogy 1946-ban, a háború után az orosz megszállás elől feleségével és két kicsi leányával, Margittal és Katival Nyugatra távozott.

A hazától való, véglegesnek tűnő elszakadás fájdalma, másokkal egyetemben végigkísérte emigráns éveit. Társaival együtt valami olyast érezhettek, mint 1849-ben a hazából menekülni kényszerülő, életüket mentő magyar honvédek:

„Honvéd bucsu 1849-ből

Meg áljatok fiúk fáradt vitézek

Szép hazámra még egy szer visszanézek

Pihenjünk meg még utólszor hantjain

Ha vérel sem segíthetünk bajain.

Isten hozád édes hónóm határa

Áldás légyen földed minden pórára

Isten hózátok magyarok véreim

Fáj a szívem de nem húlnak könnyeim

Isten hózád édes hónom határa

Önön fiad let hózád ily mostoha

Verd mög Isten e föld álnók gaz fiát

Ki eladta ősapáink szent honát.

Harminc csatában küzdötem szép hazám

Érted mg az halál sem akadt reám

Nincsen apám anyám kedves szeretőm

Isten túdja hol lész még a temetőm.”

(Zilah János kis daloskönyvecskéje – Kiskunhalas, Múzeum, 13as tárló)

 

losonc.jpg

Badiny Jós Ferencnek a Palóc Társaság vezetője, Urbán Aladár kezdeményezésére 2011-ben felállított mellszobra (Oláh Szilveszter alkotása, Losonc, Ráday u. 5.)

 

A háború utószele Rómába sodorta őket. Elment az Argentin Követségre, ahol az említett titkár levelének köszönhetően a család argentin vízummal 1946-ban eljutott Argentínába. Az újrakezdéshez az argentin hatóságoktól némi pénzsegélyt és szálláslehetőséget kapott. Mindenféle munkával, még az ügynökösködéssel is próbálkozott. Észrevette, hogy az éttermekben nincsenek hamutartók. A felesége a széles lebernyegű lódenkabátja belső oldalára óriási zsebeket varrt, hogy sok-sok hamutartó beleférjen. Járta a várost, és némi felárért túladott a megvásárolt árucikkeken; így szerényen el tudta tartani a családját.

Az argentin diplomata ajánló levelét mellékelve írt Peronnak, az argentin elnöknek:”Úgy írok Önnek, mint katona a katonának…”, és segítséget kért az új élete megkezdéséhez. Kölcsönt kapott, amiből házépítésbe kezdett…,. Argentinában a gézt és a pelenkát nem ismerték, s a feleségével az un. „Laboratóriumban” pelenkát és gézt készítettek, amit kezdetben a „lódenkabát-zsebből” értékesítettek, majd megrendeléseket is kaptak.  

Közben szorgalmasan tanulmányozta a magyar őstörténetet. A magyarság eredete iránti érdeklődést édesanyja szavai váltották ki. Gyermekként sokszor hallotta tőle, hogy Keleten sok rokonunk él, de nem csak a finnek, hanem Kínától a Kárpát-medencéig sok-sok helyen. A halála előtt a fiának ajándékozta Varga Zsigmond „Ötezer év távolából” c. könyvét.

Elérzékenyülve emlegette, hogy ez a magyar nép eredetéről, vándorlásairól, honfoglalás előtti műveltségéről szóló könyv elhunyt édesanyja féltő szeretetének, gondoskodásának megnyilvánulása, ez segítette ahhoz, hogy egyetemi tanár lehessen.

„Az első iránymutatást a római Institutum Pontificum Biblicum-tól kapta, amely P. Deimel iskolájának követőjeként jóváhagyta a Varga Zsigmond könyve alapján készített tanterveit, s tananyagát. 1966-ban a Buenos Aires-i Jezsuita Egyetem a tantervét elfogadta, és megbízta, hogy óraadóként, majd 1968-tól tanszékvezető tanárként tanítson az általa létrehozott Sumerológia-tanszéken.” Tantárgyai: A sumir nyelv és ékírás, mezopotámiai kultúrák, a mezopotámiai vallások.

 

 kaldeato.jpg

 Tanári munkáját segítendő megírta a Káldeától ISTER-GAMIG c. három kötetes könyvét. (Az I-II. kötet 1971 évi első kiadása.)

Egyetemi tanárként kiterjedt levelezést folytatott az emigráns magyarokkal és az itthoniakkal. A szocializmus idején a hazaküldött levelei nem jutottak el a címzettekhez. Ezt kikerülendő megboldogult második felesége Elena Kolarics, azaz Kolarics Ilona nevében levelezett az itthoniakkal, többek között Oláh Bélával és a hozzá közelálló sumir baráti körrel. Levelezőbarátai a hazakerült példányok cikkeit legépelve sokszorosították, és kézről kézre adták. Felidézte és vallotta Magyar Adorjánnak a Kárpát-medencei őshonosságra vonatkozó alaptételét, miszerint a magyarság elődei mindig itt éltek a Kárpát-medencében: „A magyar föld népe nem jött sehonnan, mindig itt élt. Évezredek folyamán kisebb-nagyobb csoportok elvándoroltak ugyan, eljutottak Mezopotámiába is, hogy aztán az utódaik Álmos magyarjaiként visszatérjenek.”

Több Nemzetközi Orientalista Kongresszuson vett részt és tartott előadást: 1967. Ann Arbor, Michigen, USA; 1971. Canberra, Ausztrália; 1973. Párizs; 1986. Hamburg.

 

ilonka_neni.jpg

 Második felesége, önzetlen munkatársa Kolarics Ilona

 

Írásai, tanításai az 1972-ben megalapított Ősi Gyökér c. folyóirat révén terjedtek igazán. 1999-ig a lap szerkesztője, kiadója és tulajdonosa. A 27. évf. 3-4. számától kezdődően a Miskolci Bölcsész Egyesület Nagy Lajos Király Magánegyetem Magyarságtudományi és Sumerológiai Tanszék gondozásában jelenik meg.

1991 évi első hazatéréséről így emlékezik: „…az ég angyalai nem lehetnek boldogabbak, mint én voltam akkor, amikor az esztergomi kápolna küszöbét átléptem. Hogy én ennek a kápolnának reliktumaival harcoltam ősi múltunk elismertetéséért és csak képekről ismertem, s íme, kinyílt előttem a magyar Mennyország kapuja… és szemtől szemben láttam, lelkembe zárhattam az ISTER-GAMI oroszlánokat, a magyar szent királyok művét védő égi erőket megjelenítő szimbólumait”.

Az életét tette fel arra, hogy a munkásságát folytató utódokat neveljen. Vallotta és tanította, „a magyar nemzet csak akkor marad fenn, ha ismeri a gyökereit és egyetértően egységes lesz, mint hajdanán”. Óva intett minden fiatalt az egyoldalúságtól. Az élettapasztalata mondatta vele: „Fiaim! Mindegy mi a végzettségetek, milyen diplomát szereztetek, csak szakma legyen a kezetekben. Értsetek a kétkezi munkához! Soha nem lehet tudni, mit hoz a sors, mikor lesz rá szükségetek.”

1996-ban a Miskolci Bölcsész Egyesület keretén belül a mezopotámiai tudományok professzora, 1997-ben díszdoktora lett.

A Feri bácsi munkáival való ismeretségem 1982-ben kezdődött. A fiam hálózsákba csavarva csempészte haza az Franciaországból az Argentinában 1971-ben megjelent Káldeától Ister-Gamig c. lapokra szedett könyvét. A többi könyvét már itthon szereztem be. Olvasmány-élményeimmel felvértezve 1997. szeptemberében, a Miskolci Bölcsész Egyesület II. Nemzetközi Őstörténeti Fórumán találkoztam vele először. A termetes, hajlott hátú öregúr mindenki a szívbe belopta magát. Szeretetteljesen nyílt, fürkésző tekintettel szemlélte a világot. Kiváló emberismerettel pillanatok alatt felmérte ki a barát, ki a „küldött ember”. A magyarok elődnépéről, a sumirokról tartott magabiztos, nagy tárgyi tudást tükröző előadásai mindenkit magával ragadtak. A hallgatóság jórészében akkor tudatosult, hogy népünk eredete a történelemelőtti időkbe nyúlik vissza, és a sumir nép egyik összetevője a Djemdet Nasr-népcsoport Erdélyből vándorolt a Folyamközbe, és kész írásbeliséget vitt magával.

Ilonka néni a védelmezője, titkára, munkatársa volt. Segítette, óvta, védte a férjét, és nemegyszer előfordult, hogy minden ellenkezése dacára elterelte a körülötte legyeskedő, kérdésekkel ostromló hallgatóságot, mondván, „Feri bácsinak pihennie kell!”

Ennek ellenére a szünetben felhívtam Feri bácsi figyelmét Körösi Csoma Sándor megállapítására, miszerint a géták Indiából kerültek Európába, s a nyomuk a földrajzi és a népnevekben ma is megvan. Elkérte a dolgozatomat, s nagy meglepetésemre a délutáni pihenése alatt végigolvasta... (később megjelent az akkor még Argentinában kiadott Ősi Gyökér 1997. 3-4. számában).

 

 a_ped_otth.jpg 

A  Nyugdíjas Pedagógus Otthonban

 

A máriaremetei Pedagógus Otthonban kialakított kis lakásában a barátai, tanítványai és az ismerősei egymásnak adták a kilincset. Tanított, magyarázott, irányított. Mindmáig csodálattal adózom emberi nagyságának. Tudta, hogy nem csalhatatlan: „A magyarság érdekében az utódaimnak kötelességük folytatni a munkámat, és helyrehozni a hibáimat. A sumerológia nem egyemberes tudomány”.

Feri bácsi körül remek kis őstörténet-kutató közösség formálódott. Ki-ki megpróbált a maga módján részt venni benne, megpróbált segíteni. Életre szóló barátságok, munkakapcsolatok szövődtek. Különösen kedvelte a tudós Imre Kálmánt és a harkányi Barkó Bélát, aki „a nagy öreg” és a felesége utazásait megkönnyítendő, felcsapott „alkalmi taxisnak”, és a saját költségén szállította őket az ország egyik végéből a másikba, nagyon sokszor vendégül is látta.

 

barko_hazaspar.jpg

Dezső László, Barkó Béla, Badiny Jós Ferenc és Barkó Béláné

 

Azon kevés tudósok egyike volt, aki túllépte a saját árnyékát. Felismerte, magyarországi tudós-körök „az ismereteik párkányát túllépő” magyar felfedezőket, kutatókat erőnek-erejével igyekeztek és igyekeznek a hitelességüktől megfosztani, és lenyomni a semmitmondó középszerűségbe. Ő ennek pontosan az ellenkezőjét tette. Eljutott a tudás azon fokára, hogy alázattal szolgálja a nemzetét, a magyarságot, a tudományt, elismerje mások kutatási eredményeit, és a helyénvaló megállapításaikkal azonosulni tudjon. Erre csak az igazán nagytudású emberek képesek. Megtiszteltetés, hogy a tanítványa lehettem.

2005 karácsonyára elküldtem neki „Az ékírás története” c. könyvemet. Válaszul a lehető legnagyobb elismerésben részesített.

levlap.jpg

 

  1. 2005 karácsonyára küldött képeslap szövege

 

92 éves korában, Kati leánya bíztatására, hogy könnyebben levelezhessen, írjon, megtanulta a számítógép kezelést. Magas kora ellenére előadásokat tartott a televízióban, rádióban, kongresszusokon, könyveket írt.

 

nevtelen_7.jpg

Feri bácsi sírja a Farkasréti temetőben

 

A hazatelepülése után egyre ritkábban látogatott el Miskolcra. Az általa indított kezdeményezés, műhely-munka megtorpant, más fordulatot vett. Sokan reméltük, az Isten még sokáig élteti, és valami csoda folytán megismétlődnek a tíz évvel korábbi csodás miskolci események. Nem így történt. 2007. március 10-én délután fél háromkor Badiny Jós Ferenc professzor úr, a magyar magvető bevonult Csaba királyfi égi hadseregébe, és ott teljesít szolgálatot népe, nemzete javára. Három héttel a halála előtt még találkoztam vele. Búcsúzóul azt mondta: „Meglásd fiam, lesz még egyszer sumerológia-szak Magyarországon!”

 

integetes.jpg

„Isten veletek”  (maghar.gportal.hu)

 

Megjegyzés: 16 könyvet írt. Őstörténeti munkái spanyol és magyar nyelven jelentek meg. 1990 után több kiadást megért könyvei itthon is keresettek. A teljes életművét jelenleg az Angyali Menedék Kiadó (Magyar Menedék Könyvesbolt) gondozza és adja ki.