Az un. vándorlások korabeli magyarság hitéről és vallásáról a mai történelemkönyvek, annyit jegyeznek meg, hogy a magyarok ismerték ugyan a kereszténységet, de pogányok voltak. Pedig egyáltalán „nem voltak a mai értelemben vett isten nélküli pogányok. Hívők voltak mindig. Nem a Napot, a Holdat stb. imádták hanem a Napban, a földben stb. megnyilvánuló egyetlen teremtő istent”[2], mondhatnók úgy is, hogy az egyetlen teremtő isteni erőt.

 

1_2-432a.jpg

  1. A Nap, a megyaszói református templom festett mennyezetkazettáján, (1735 Miskolc, Herman Ottó Múzeum)

 

A Thuróczy-krónikában Árpád egy istenhez könyörög. Theophülaktosz Szimokattész elismeri, hogy „a turkok, azaz a magyarok a világ teremtőjét uralták [tartották úrnak], annak áldoztak, de egyszersmind a természeti erőket, az elemeket is tiszteletben tarták.”[3] Nem a különböző isteneket, nem az eget imádták, hanem az ég fő urát, a világ teremtőjét, a mindent tudót és látót,  és láthatatlan legfőbb lényt, a Teremtőt.

Pontosan ugyanezek jellemezték a mintegy 5-6 ezer évvel ezelőtt a mezopotámiai sumir nép hitét, vallásos felfogását. Mondják, a sumirok többistenhívők voltak, holott valójában egyetlen istent imádtak, a többit csak tisztelték. A látszólagos politeizmus (sokistenhit) oka, hogy a láthatatlan szellemi erő részekre bontatik, és az egyetlen, a legfőbb isteni erő a különféle természeti tüneményekben másképp és másképp nyilvánul meg. E különféleképpen megmutatkozó isteni erőt az emberek a könnyebb megértés végett megszemélyesítették és istenalakok formájában igazították magukhoz.

 

 2_an00323246_001_l_1.jpg

  1. Középütt UD, a megszemélyesített Napisten fellép az ég keleti kapujánál levő nagy hegyre. A sugárzása ellen az emberek pajzsokkal védekeznek. A t szabad szemmel a Napba nem szabad belenézni, mert maradandó szemkárosodást okoz. (pecséthenger-nyomat, British Museum - therealsamizdat.com)

 

A mezopotámiai sumir népet nem rokonnépnek, hanem közvetlen elődünknek kell tartani, hiszen mind nyelvileg, mint lelkileg annyira hasonlatosak, szinte azonosak a mai Kárpát-medencei magyarsággal, amit véletlen nem szülhetett, hanem csak egyenesági leszármazás.

 

 nevtelen_11.jpg

  1. A Nap és a Hold (dél-szibériai sámándob - mirtesen.ru)

 

A finnugrizmust a magyarság életében még stációnak sem lehet nevezni. A magyar és a finnugor népek közt nyelvileg valóban sok a hasonlóság, de az elődeink bizonyíthatóan nem nyelvi-műveltségbeli átvevők, hanem átadók voltak, ezt elfogadván a helyére kerül minden. Ezzel talán befolyásolni lehetne a megcsontosodott külországi tudós körök véleményét, hogy a magyarság nem betolakodó a saját hazájában, hanem Árpád vezér szavaival élve őseitől örökölt jogos öröksége a Kárpát-medence.

A sumir vallás a kozmikus harmónia elfogadásán alapul. Arra a felismerésre és hitre épül, hogy a Világmindenség olyan törvények és alapelvek szerint rendeztetett be, amely mind az égben, mind a földön, nagyban és kicsiben teljesen azonos elvek alapján működik. Minden, bármi apró is legyen, a nagy egésznek másolata, s mindkettőben azonos erők működnek. A törvényszerűség mindenütt ugyanaz, és a világunk mintegy része, tükörképe a másik résznek a nagy egésznek.

 

kudurru.jpg

  1. Kassita határkő, a kudurru, a tetején az égi óceánban az az égi Euphratesz, az Eridanus által körülkerített Nap, a Hold és a Vénusz - archaicwonder.tumblr.com)

 

Ez a magyarság régi hitében is megvan. A dozmati regősének az égi harmóniát tükrözi vissza és hozza emberközelbe: „Amott kerekedik egy fényes nagy út, amott keletkezik egy halastó állás…”, vagyis kibontakoznak az égen az Állatöv csillagképei, a Halak, a Vízöntő…

A sumirok hite szerint a földi dolgok, jelenségek megfelelőinek az égben kell lennie. A földi választott ország párhuzama az égben van, s mint az ég egy bizonyos részén, ugyanúgy uralkodik és igazgat a földi országában mindent a világ valódi ura. E hiten alapul a szakrális (szentséges) királyság intézménye. A földi uralkodó az ég urával, Istennel van kapcsolatban, neki tartozik számadással népéről, népe boldogulásáról.

Az Árpádházi királyaink még szentséges (szakrális) uralkodók voltak; ám amint távolodtak, szakadtak el őseik hitétől, Istenétől, akkor jöttek országos bajok, jött ránk a tatár, a török, a német, az orosz és még ki tudja milyen népség…  

A vallásban rejlik a kozmosz tanítása. A vallás a kozmikus tudás része, az istenség anyagi megnyilvánulása. Az égitesteknek az istenekkel való azonosítása szabja meg a vallás asztrális jellegét. Az istenek az égen látható csillagokban testesülnek meg. A Teremtő kijelentési eszközei, a 36 tanácsadó csillag,  általuk hirdeti ki tanácsait az emberiségnek. Akarattal nem kényszerít (hacsak a természeti csapások nem azok), hanem tanácsol, s az ember bánhatja, ha nem fogadja meg. A csillagok járása élet vagy időleges halál képében szabályozza az ember sorsát. Ennek ellenére az istenek mégis többek megszemélyesített képmásaiknál: a természetet is szabályozni tudó, az emberi nem sorsáról való gondoskodásban megnyilvánuló, erkölcsi tulajdonságokkal rendelkező, magasabb akarattal bíró szellemi lények.

 

rabakozi_himzes-002_1558641_6335.jpg

  1. Mai rábaközi életfa-hímzésen a világ három szintje: A felső világ közepén van a nap, alatta a madaras levegőég, alul pedig a földet jelképező váza és a lehajló virágok (weddingdesign.hu)

 

A sumirok az életük minden vonatkozásában a kozmikus rendhez igazodtak. Vallásos követelmény volt, hogy az Isten minden teremtménynek egyformán ura legyen, és belső lényegéből kifolyólag állandó elv szerint működjön. Ez pedig a szeretet, a pártatlanság és az igazság.

A régi magyarok is ez elv szerint éltek. Az ókori írásos emlékek úgy emlékeznek meg elődeinkről, hogy „a jótörvényű szkíták”. Kőrösi Csoma Sándor egyik levelében írja, hogy India a jugarok (szkíták) országából kapta a törvényeket.

A mitológiai rendszer az égi csillagtünemények több évezredes megfigyelésének eredménye. Ezt próbálta az ember magához igazítani, tudván azt, hogy a csillagok Isten szemmel látható kijelentései, ezért az ég ismerete az egész vallásos rendszer alapja. A magyar paraszt- és pásztorember minden tevékenységében igazodott az éghez: Hajnali három körül, amikor a Kaszáscsillag (Orion) feljött az égre kaszálni indult, mert a harmatos fűben jobban húzott a kasza stb.

Az istenek működési köréről a sumiroknak teljesen tiszta képzetük volt. Ezt mutatják a fennmaradt mezopotámiai mitikus emlékek. A sumir mítoszok kozmikus jellegűek. A Világmindenség eredetét és rendjét mutatják. Megszemélyesítve mondják el a Naprendszer és az égitestek létrejöttét (Enuma elis), mozgásuk hatását a Földre és az emberi életre. A mítoszokból kitűnik, miként látták bolygókból lett isteneik legfőbb tevékenységét, hogyan képzelték el az emberekhez való viszonyukat.

Az igazi mítosz-költészet idegen a sémi szellemtől. A babiloni-asszír nép nem maga termelte ki ezeket, hanem átvette a sumiroktól. Ezt bizonyítja a mítoszok istenvilága, helyi meghatározottsága, ami az babiloni-asszír szövegezés ellenére is határozottan felismerhető sumir jellegű fogalmazás.

A történeti kor kezdetén a sumirok vallásában határozott körvonalú istenkör figyelhető meg, de emellett megszámlálhatatlan sokaságú az alsóbbrendű szellem is. Ezek megléte az őskori vallásos hitre utal.

Az istenek valamilyen különleges ok miatt a szellemek közül kiemelkedtek, míg a démonok megmaradtak alsóbbrendű, de önálló szellemeknek. A démonikus szellemek nemcsak egyesével, hanem csoportosan is működő, önálló lények, bár az emberek megkísérlik őket alárendelt viszonyba hozni valamelyik nagy istennel, esetleg a Föld és az Ég urával.

A templomokban és a szent helyeken minden felső- és alsórangú istent imákkal, áldozatokkal tiszteltek, illetve engeszteltek ki. Ráolvasó- és varázs-szövegekkel próbálták rontó, ártó hatásukat elhárítani. Ezeket a szertartásokat az ünnepeken végezték el. Számtalan ünnep volt, minden istennek megvolt a maga ünnepnapja. A földi ünnepek az égiek másai voltak. A sumirok mindent, „ami életük mércéje volt a kozmikus erő rendjének rendelték alá: amikor az Égen ünnep volt, a Földön is ünnepeltek”.[4]

 

naprendszer.jpg

  1. A világ teremtésének folyamatábrája az ékiratos teremtésmítosz szerint. A vonalvezetése olyan, mint a matyórózsáé[5]

 

Az istenvilághoz való viszonyuk szerint a szellemek az embereknek jó- vagy rosszakarói. A jóindulatúak az embereket védik, ezek a védő szellemek; a kereszténységben belőlük lesznek az angyalok. A rosszindulatúak pedig bajokat, betegséget, sőt halált is zúdítanak rájuk.

A mindenkori politikai manipuláció hatására a jó és a segítő istenek rontó, ártó lényekké változhatnak át.

Sirburlaki város védistenének Ningirsu-nak és asszonyának és Bau istennőnek hét leánya volt. E leányok feladatkörüket tekintve azonosak a magyar néphit boldogasszonyaival. Az egyik az élet adója, a másik a védője, a harmadik a termékenység, majd a növények szaporítása, az állatok szaporodása, a magzat és a gyermekágyas asszonyok óvó védő istnasszonya. A sumiroknál még jószándékú, segítő, óvó, védő istennők. A sémita babiloni-asszír korban már gonosz, rontó démonok. Feltehetően a hét magyar ártó istennő, a hét szépasszony, akiknek a nevét csak kedveskedve szabadott kiejteni, innen eredeztethető. Kálmány Lajos néprajztudós  szerint eredetileg a magyar szépasszonyok is óvó-védő istenasszonyok voltak. A magyar nép nem hagyta megcsúfolni a boldogasszonyait, hanem teremtett hozzájuk még hetet, a szépasszonyokat.

 

aae195f07892fa99535dbaf09449a81b_1.jpg

  1. Bau (Istar?) istennő, az ég és föld királynője (terrakotta dombormű, Kr. e. II. évzred, Esnunna, Louvre, Paris – wikipedia.org)

 

Az istenek erkölcsi jellegéből következően az embereknek nemcsak a boldogulásuk miatt volt fontos az isteni akarat ismerete, hanem, hogy oktalan cselekedeteikkel ne idézzék elő az istenek haragját, és az életvitelükkel méltók legyenek az az istenek jóindulatára. Ezért naponta áldoztak isteneiknek. A napi istenáldozat jobbára élelmiszer, húsfélék, sör, bor, tej, kenyér, datolya stb.volt. Az istenek víz menti tiszteleti helyén tartott áldozati szertartást a pap és a templom személyzete, a hun-magyaroknál a táltos vezette. A szertartásokat csak vízforrásnál, folyónál, tónál tarthatták, ahol nem volt természetes víz, ott csatornán, vezetéken keresztül a templom épületébe vezették a vizet. A sumir templom víz mellé, sőt vízforrásra, kútra épült.

A káld-sumirokhoz hasonlóan a régi magyarok is víz mellett, védett tisztásokon áldoztak istennek. Cornides kéziratgyűjteményének egyik 1190-es oklevele szerint „az aldó kúthely név egykor bizonyosan áldozati hely volt víz- vagy kútforrásnál. P. dictus magister is írja Ond, Ketel, Tarcal vezérről, hogy a tarcali hegyen fehér lovat áldoztak - magnum aldumas fecerunt”[6].

A templomban nemcsak az ünnepnapokon, hanem máskor is, többszáz személy étkezéséről kellett gondoskodni. Az áldozati állat nagysága az áldozati toron résztvevők számához igazodott (vö. a magyar népszokás ökörsütését). Az ünnepi előkészületet végzők kapták a lakoma legjobb falatjait.

E szokás köszön vissza a magyar népmesékben, miszerint az étket készítő szolgáló vagy a kukta „tudatos” tévedésből eszi meg a legjobb falatot pl. az aranytojást tojó tyúkocska varázserejű a májat, zúzáját.

A sumir halotti áldozatok sokban hasonlítanak a régi magyar halotti torokra. Az első halotti tort a temetés napján, a továbbiakat a hónap valamelyik napján, esetleg az évfordulón tartották. A toron, a siratáson  mindenkinek részt kellett vennie, miként ma Kárpátalja néhány magyar falujában. 

A sumir szövegek minden elhalt léleknek szóló, általános, halotti ünnepről is megemlékeznek, amelyet a hónap egy bizonyos napján tartottak meg (vö. a keresztény mindenszentek ünnepét és a halottak napját).

A „primitív” szellemhit maradványát jelzi, hogy a démonok, a holtak lelkei, a természeti tünemények szellemei mindig személyes léttel és meghatározott alakkal képzeltettek el. Az égen-földön mindent megzavaró démonoknak, rossz szellemeknek óriási erőt tulajdonítottak, akik képesek voltak a földön mindent megzavarni, sőt még a nagy istenek uralkodását is vitássá tenni. E szellemeket a TAL-TAS-ok (táltosok), a bölcs urak, az erre hivatott papok, különféle, praktikákkal, szövevényes varázsmódokkal befolyásolták, és tartották távol az emberektől. Ezen kívül gyógyítottak is. Pontosan úgy, mint a régi magyarok örökölt tapasztalattal, tanult tudással rendelkező táltosai,

A sumir jövendőmondókat NI.ZU-k nak hívták. Úgy tűnik a magyar néző szó rejtezik benne. S valóban a jövendőmondókat, a jövőbelátó embereket magyarul nízőnek, látónak mondják. A tisztítópapok a MAS.MAS-ok. E papok feladata volt az áldozati üstök, edények tisztántartása, mosása. E szó is önmagáért beszél, hiszen összecseng a „mos” szavunkkal. (állítólag a sumirok nem ejtették az o hangot, mondván a sumir nyelv megfejtését elősegítő nyelvekben nem volt.) Az említetteken kívül még sok megfejtetlen papi elnevezés maradt fenn.

 

a12417_001_front.jpg

  1. Sumir lakoma-előkészület (alabástrom dombormű, Hold templom, Khafajah, Kr. e. 2700- 2600, 20x20 cm, Oriental Institut, Chicago, - oi.Chicago.edu)

 

Az isteneknek hivatásuk betöltését a szellemhadból, a démonok világából kikerült lények segítették. Ezek nem mindegyike vált istenné, hanem csak kísérő személyzetként, végrehajtóként tartoztak a főbb istenek udvartartásába. Az alsó világ segítői az Anunnakik az éggel is kapcsolatban levő kisebb, talán alsóbbrendú istenek. A felső világé az igigik-é; minden főisten  egyben igigi volt . A kiejtése és a jelentése nem különbözik a magyar „égi” szótól.

Az istenek tisztelete a vonatkozó kultuszhelyek politikai hatalma szerint változott. Ez azt jelenti, ha más, idegen nép vagy politikai csoportosulás kerített/kerít hatalmába egy országot és ezzel együtt a kultuszhelyeket, akkor a hódítók a megmaradt lakosságra saját isteneik tiszteletét kényszerítette/kényszeríti rá.

I. István magyar király korában a magyarok keresztény hitre való „zökkenőmentes” térítése is így zajlott le. Az áttérés ellenére is látszik, hogy a mai judeo-keresztény „hitünk külföldi növény, mely nemzetünk regényes gyermekkorával nincs összefűzve”[7], átsüt rajta őseink máig élő természethite.

 

A cikk Jeremias, Alfred: Handbuch der altorientalischen Geisteskkultur, Hinrichs’sche Buchhandlung, Leipzig,1913 nyomán készült (MV)

  • [2] Lukács atya szíves írásbeli közlése
  • [3] Kállay Ferenc: A pogány magyarok vallása, Lauffer és Stolp Kvk. Pest, 1861. Hasonmás, Evilath, New York, 1971. 19-20. pp.
  • [4] Badiny Jós Ferenc: Káldeától Ister-Gamig, III. Orient Pressz Kvk. Budapest, 1997. 14.

[5] Marton Veronika: A káldeai teremtés-mítosz (Enuma elis), Matrona, Győr, 2009. 71. p. - „Matyó hímzésű terítő” részlete–origo.hu

  • [6] Kállay i. m. 179. p.

[7] Madách Imre

 

A mai ismereteinkkel felvértezve hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy a több világkorral ezelőtt élt emberek, emberi lények jóval alacsonyabb műveltségi szinten álltak, mint mi. A Vízözönt túlélő embercsoportok az előző világkorok, ha nem is egyetemes, de személyreszabott, magasszintű tudással rendelkeztek. Az áradat elmosta az elméleti tudást kiegészítő, arra épülő műszaki berendezéseket, gyárakat, üzemeket, feljegyzéseket stb. Néhány emberöltő múltán a túlélők utódainak már csak halovány emlékeik maradtak elődeik magasszintű ismereteiről, gyakorlati megvalósításukról.

 egyptplane1214.jpg

  1. Madárformájú repülőgép modell (Sakkara, Kr. e. 3. sz., Cairo Museum, Egyiptom - theepochtimes.com)

 

Hiába ismerték a repülő alkalmatosságot, a repülőgépet, talán még vezetni is tudták, de üzemanyag- és alkatrész-utánpótlás hiányában a gép előbb vagy utóbb tönkrement, használhatatlanná vált; a berendezés ismerője meg időközben meghalt. A repülőgép, vagy más berendezések műszerek maradványait a kései utódok szent tárgyként tisztelték, a kezelőjéből, vezetőjéből jóesetben istent fabrikáltak. A keleti mesék repülő szőnyegének eredetije nagysebességű repülőgép lehetett; a tulajdonosát pillanatok alatt elröpítette a föld legtávolabbi pontjára. A repülőgép, rakéta stb. eredeti formájára az utókor már nem emlékezett, de az emlékezetében megőrizte azt a csodát, hogy az emberek madarakként egyik helyről a másikra röpködtek, szálldostak valamin, szőnyegen, épített szerkezeten, miként a sasmadár hátán a magyar népmesék kiskondása.

Az Araráton megfeneklett bárkából kiszállván Noét és a társait teljesen megváltozott világ vette körül. Ekkor döbbenhettek rá, hogy egyedül maradtak, kevesen maradtak. Az ismerős táj eltűnt. A mélyebb területeken megrekedt víz posványos, a rothadó tetemek miatt büdös lehetett. Az áradat elsöpört minden emberi műveltségre utaló nyomot. A kavargó vizek máshova rakták le a termőföldet, átrendezték a nyersanyagkészleteket, széthordták a hegyeket és újakat raktak le... Sohanemvolt vízmosásokat, folyókat, síkságokat teremtettek.

Ha másutt is voltak életben maradt csoportok, eleinte nem egykönnyen találhattak egymásra. A továbbélés érdekében újra kapcsolatba kellett kerülniük, és a megváltozott arculatú földet fel kellet deríteniük. A megmaradtakat az ésszerűségük és a túlélési ösztöneik, továbbá a letűnt világ emlékei arra indíthatták, hogy felfedező útra induljanak.

jesuitchineseworldmapearly17thcentury.jpg

  1. Az alakulóban levő kontinenseket ábrázoló legrégiebb kínai világtérkép – A Földközi-tenger medencéje még nem vette fel a mai formáját. A Fekete-tenger egybefügg a Kaspi-tengerrel és az Aral-tóval. Az idomtalanul nagy Antarktisz magába foglalja Ausztráliát stb. (Giulio Aleni, itáliai jezsuita misszionárius lelte meg Kínában a XVII. században - benjaminpbreen.com)

A világ nagy műveltségeinek szent könyvei, írásai (a judeo-keresztény Biblia, az indiai Puranák, a kínai Shānhăijīng/Shan Hai King) őrizték meg a Vízözön történetét  és a túlélők sorsának alakulását.   A szent iratok leírásait egybevetve kitűnik, hogy mindenik a maga műveltsége, vallása, hagyománya szemszögéből ugyanazt az eseményt taglalta, a szinte ugyanazon emberek emlékét örökítette meg. 

A túlélők egyik fontos teendője lehetett, hogy szemügyre vegyék milyen és mennyi élőhelyet hagyott meg számukra az áradat, hogy az egyre sokasodó utódaik hazára, otthonra leljenek.

Európaiként a legkézenfekvőbb a Biblia leírását alapul venni, nemcsak azért mert mindenki ismeri, hanem mert Noé utódainak megnevezésén keresztül pontosan és használható módon adja vissza törzsek és a nemzetek faji és nemzeti jellegét és a megmaradt szárazulatokon való szétterjedését.    

Noé leszármazottjainak beszélő nevük volt. Némelyik foglalkozásra, másik az elfoglalandó vagy a már elfoglalt földrajzi területre, a későbbi hazájukra, népükre utalt. Az egyetlen Nimród kivételével Noé minden utódjának a neve népnév. A második és hetedik nemzedékhez tartozók közül háromnak, de zsidó nevük jelentése alapján kettőnek a neve bizonyossággal a föld mérésére, feltérképezésére utal. Ők, illetve a hozzájuk tartozó csoportok járhatták be, térképezhették fel a földet, s jelölésül ma is látható, látszódó sziklavéseteket, sziklaoszlopokat állítottak.

Az ötödik nemzedékhez tartozó Péleg azért kapta a nevét, „mivelhogy az ő idejében osztatott el a föld”[1]. Egyiptom igazgatása mellett Mizraim segédkezhetett neki. Nevének jelentése: „két föld”, ami vagy Alsó- és Felső Egyiptom egyesítését jelzi, vagy a Vízözön elötti és utáni földre utal.

Eusebius[2] érdekes adalékokat közöl Egyiptom névadójáról, Mizraimról: Manethon, egyiptomi történetíró szerint a nagy áradat előtt és után élt. Feladata volt, hogy újra benépesítse a földjét. Erre utal nevének „két föld” jelentése. Az Ószövetségben pedig Khám fiaként, Khus, Kánaán, Put és „Nimród” testvéreként jelenik meg. Mizraim mindenik változat szerint Egyiptomhoz kötődik.

A harmadik bibliai földmérő Almodád volt. Héber nevének jelentése: „Isten mérése”[3], vagyis földmérő. Hármójuk nevéhez fűződik a föld feltérképezése, újrafelosztása.

Noé utódai kinőtték az Ararát lankáit s nemzedékről nemzedékre egyre távolabbi vidékekre húzódtak. Felkutatták a termékeny völgyeket, erdőségeket, a tiszta vizeket. Egyre jobban szétköltöztek, belaktak egy-egy területet, és igényt is támasztottak rá.

Indiában az „indo-árjákat megelőző kusiták”[4] vészelték át a Vízözönt. Az ind szent iratok, a Puranák szerint bejárták a megváltozott földet, hogy maguk és az utódaik elé tárják a megváltozott világot. (A mai ember térképpel a kezében jár-kel a világban; fel sem tűnik neki, hogy mi munka rejlik e kis papírlap elkészítésében).

A régi szanszkrit földrajzi iratok[5] említik, hogy közvetlen kapcsolat volt India és a föld távoli vidékei között. Az indek jól ismerték Nyugat-Európát[6], a brit szigeteket, Angliát, a fehér sziklák szigetét, Hiranyát vagyis Írországot, sőt a túlnan túli Atlantiszt[7]. Izland, „a nyugati fehér sziget (Izland) a hinduk szent földje”[8]volt. Ír regék említik, hogy Indiából rövid időre ellátogattak hozzájuk az indiai dravidák tudósai. Ezek bizonyára az özönvíz utáni földmérők lehettek. Meglehet, hogy a kelták papi rendjének „druida” elnevezése a dravidára vezethető vissza.

140px-mohenjo-daro_priesterkonig.jpg

  1. Dravida típusú papkirály  (terrakotta szobortöredék, Mohenjo Daro, kb. 17,5 cm, National Museum, Karachi, Ernest Mackkasy: The Indus Civilization, 1935. - harappa.com)

(Nem tartozik ez írás témájához, de azok okulására, akik tagadják a magyar nyelv ősiségét, s azt, hogy a magyar a tudás nyelve, meg kell említeni: „A dravidák fő törzsének és az indiai félsziget hatodik nyelvének a neve TUDAS.” Különös, de magyarul kiválóan érthető, hogy dravida, azaz a "tudás’ nyelvén ’valakinek a magja, utódja, a FIA jelentésű MAG kifejezés. Ugyanezen jelentéssel, de „MAC” írásképpel megvan a geal nyelvben, a Skót-felföldön és a berbereknél..., ami más nyelvi jelenségekkel egyetemben nyelvi rokonságot jelent”[9])

A Puranák, az ind vallásos költemények és a régi szanszkrit földrajzi könyvek, beleértve a régi zsidó iratokat is,  említik, hogy a „második teremtés vagy az elpusztítás és újbóli megteremtés”[10] után a világ hét részre, illetve dwípára osztatott: „1. Jambu-dwípa: a világ központja (India) és az egész árja rassz otthona; 2. Anga-dwípa: Északkelet-Ázsia, a nagy mandzsu vagy mongol nép székhelye, amit idővel Kína kebelezett be; 3. Yama-dwípa: A régi Kínai Birodalom; 4. Yamala-dwípa: A Délkelet-Ázsia-i szigetvilág, beleértve a Maláj-fészigetet és az Indiai-óceán szigeteit; 5. Sancha-dwípa: Általában Afrika; 6. Cusha-dwípa: Kus-ország, vagyis a Kusita Birodalom. Ethiópiából kiindulva magába foglalta Arábiát,  a Földközi-tenger keleti partjától egész Indiáig húzódott; 7. Varaha-dwípa: Európa.”[11]

A szent iratokból kitűnik, hogy az indek nemcsak Nyugat-Európát, hanem Észak- és Dél-Amerikát, a Jeges tengert, sőt az eljegesedés előtti Antarktiszt, a ma jég borította szárazulatot, a Maud királynő földjét is ismerték.

A régi iratok a kusitákat világhódítónak mondják. A föld legrégibb népeként a világkatasztrófák idején (Atlantiszról?) érkezhettek az őshazájuknak tartott afrikai Etiópiába és Eritreába „Földjük a Földközi tenger partvidékétől és az Afrika feletti Bāb el-Mandeb (ma: Báb al-Mandab)-tengerszorostól a Nilus hegyeiig és onnan az India határánál fekvő Sirhindig (Panjab) terjedt.[12]   Némi igazság van a világhódításban, ám egyetlen forrás sem vonja kétségbe, hogy a Vízözön után a kusiták a meghódított, vagyis a bejárt területeket civilizálták, írásbeliséget hoztak, s feltárták a föld megváltozott arculatát.[13]

Körösi Csoma Sándor az angol hatóságoknak szóló, a küldetését taglaló levelében említi, hogy „Az indiai, persa és sanskrit nyelvekben a ’sived’ vagy ’sifed’ szó fehéret, fehér színűt jelent…a svédek nemzeti nevüket azon scytha népektől kapták, a kik sanskrit nyelven beszéltek, t.i. a gétáktól…”.[14], akik valójában kusita birodalom népcsoportjához tartoztak, és előbb lakták Indiát, mint az indoárják.[15] Ezért hasonlítanak egymáshoz a jütlandi Gundestrupban talált üstön és az indiai Mohenjo-Daroban fellelt pecséthengeren ábrázolt alakok.

 

800px-shiva_pashupati.jpg

  1. Pashupati (ma Shíva), az állatok jógi tartású istene az állatai körében (szteatit pecsét, 3,56x3,53 cm, Indus völgye, Mohenjo-daro)

 

gundestrup_ost.jpg

  1. Jógi testtartásban ülő isten az állatai körében (részlet, Kr. e. 150, a dániai Gundestrup közelében talált kelta áldozati ezüst üstön levő kép, Historic Museum, Bern, - wikipedia.org)


Kusita, vagyis turáni (szkíta) nyelvűek voltak a Kaukázus és az Indiai-óceán közt élő népek a Gangesig, továbbá Dél-Arábia népei, a kánaániták, a káldeaiak [sumirok] és a susaiak, csakúgy, mint Egyiptomban és szerte Észak- és Kelet-Afrikában, vagyis a Kusita Birodalomhoz tartozó területeken.

Hivatalosan a szkíták és a magyaros nevű turániak közt nem tesznek különbséget. A történettudomány meghatározása szerint szkíta a szkíta szövetség kötelékébe tartozó, szkíta nyelvet beszélő kelet-európai és közép-ázsiai népesség. Róna-Tas András szerint a szkítaság iráni és iráni nyelvet beszélt.

A görögök szerint minden pusztai lovas-nomád nép szkíta (Hérodotosz), a perzsák szerint pedig szaka. A kettő ugyanaz; csak az egyik görög, a másik perzsa elnevezés. Turániak a közép- és „belsőázsiai [lovas-]nomádok, a hunok, a magyarok, a kunok, a turkománok, a tatárok, a kirgizek, a mongolok”[16], az ókori írók szerint mind kusita leszármazott, továbbá a mandzsuk és a japánok és más kisebb népek. A „turáni” kifejezést Müller Miska (1823-1900) német nyelvtudós vezette be. Ma már elavultnak tartják, nem használják, mondván a II. vh. végén Szálasiék kedvenc szólása volt.

A bábeli torony elnevezésével kapcsolatban el lehet játszadozni a különféle források apró, sokatsejtető mondatai, kifejezései hipotetikus sugallatával:

  • A mai napig nem ismert, mely ókori város mondhatja magáénak Bábel tornyát. „Közmegegyezéssel” helyeztetett Babilonba. Mutogatják a helyét, másutt a romjait. Ezek valójában a Mezopotámiában szokványos, minden városban fellelhető lépcsős piramist, zikkuratot formáznak.

  • Arab legenda szerint a korábban összefüggő Afrikát (Eritrea) és az arábiai Jement földrengés választotta szét.[17] Így keletkezett a Bab-el-Mandeb, a „siralom kapuja” szakadék. (Hajózásilag ma is a Vörös-tenger legveszélyesebb része.) Ez esemény akkor történhetett, mikor a földrészeket tömörítő őskontinens, a Pangea kezdett darabjaira (kontinensekre) töredezni, melynek tanúja a világ legősibb népe, a kusita lehetett.

  • Kézai megjegyzi, Bábel tornya nem Mezopotámiában volt, hanem Afrikában „vala pedig helyezve Nubia és Egyiptom közé…”[18]; mellesleg a Bab el-Mandeb” közelebb is van a Kézai említette területhez, mint mezopotámiai Babilon.

tabula-rogeriana_idrisi_1.jpg

  1. Amikor Arábia még Afrika félszigete volt... – Tabula Rogeriana, 1154 (Al-Idrisi arab geográfus készítette (?) a normann II. Roger sziciliai királynak - transpacificproject.com)

 

  • A mai Vörös-tengert és az Ádeni-öblöt (Indiai-óceánt) összekötő „Bab el-Mandeb” tengerszoros nevének jelentése „a siralom kapuja”. A kifejezés első két szava a „kapu” jelentésű BAB és a ’siralom’ jelentésű ’mandeb’ szó EL névelője, összeolvasva: BAB.EL meglepően hasonlít a Nimród építette BABEL-i torony nevéhez.

  • A régi kínaiak is fejlett földrajzi ismeretekkel rendelkeztek. Megmaradt a kb. 2250 éve írt „A hegyek és tengerek remekműve” (Shānhăijīng)[19] 100 mitikus ország földrajzát, növény- és állatvilágát a szemtanú pontosságával és tárgyilagosságával leíró mű. Bemutatja a Keleti-tengeren (Csendes-óceán) túli hegyeket, vagyis Észak-Amerikát, Alaszkát, sőt az Atlanti-óceán partvidékét is. Mindez arra utal, hogy a kínaiak már több évezreddel ezelőtt felfedezőutakat tettek az észak-amerikai földrészen. E  könyvet hosszú ideig még a kínaiak sem vették komolyan, mert nem hasonlított sem a közép-, sem az újkori földrajzi formációkra, állat- és növényvilágra; mára kiderült, hogy a föld Özönvíz előtti állapotát tükrözi.)

shan_hai_king.jpg

  1.  Majom a Shan Hai King-ből  ( classique-des-montagnes-et-des-mers)

 

A vízözön után nagy valószínűséggel még létezhetett néhány tudás-központ, ahol összefogták, ahonnan irányíthatták a Föld újratérképezését, földmérését és újrafelosztását, mert az ősi térképkészítők az egész földkerekségen otthagyták kőbevésett nyomaikat.

Az özönvízutáni világméretű földmérés bizonyítéka ősrégi térképekről, töredékekről másolt, összeállított jónéhány középkori földabrosz, az. un. Piri Reis (1513), Mercator (1569), Ortelius (1570) térkép stb.

 

 [1] Mózes l. kv. 10.25.

[2] Eusebius: Chronicle - The Egyptian Cronicle - attalus.org

[3] Almodad címszó. In: Hitchcock's Dictionary of Bible Names. (Hitchcok: Bibliai nevek szótára):

[4] Baldwin, Denison John: Pre-Historic Nations…, Harper & Brother Publishers, New-York, 1869, 218.p.

[5] Wilford, Francis: Of the Geographical Systems of the Hindus, in Asiatic Researches, Vol. 8. London, 1808, 267-376. pp.

[6] Wilford, Francis: An Essay on the Sacred Isles on the West… in: Asatic Researches, Vol. 8. London, 1808. 245-376. pp.

[7] Wilford i. m. 286. p.

[8] Wilford i. m. 246. p.

[9] Stevenson: Bombay Journal, 1842. április, in: Baldwin i. m. 1439-240. pp.

[10] kislexikon.hu/puranak.html

[11] Baldwin i. m. 63-64. pp.

[12] Baldwin i. m. 64. p.

[13] Baldwin i. m. 66.

[14] Duka Tivadar, Dr.: Körösi Csoma Sándor dolgozatai, Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1885, Buddhista Misszió, Reprint 1984., 63. p.

[15] Baldwin i. m. 218. p.

[16] Nagy géza: A skythák, Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1909.13. p.

[17] Bab-el-Mandeb címszó, Encyclopaedia Britannica, Vol. III. Charles Scribner’s Sons, New York, 1878, 179. p.

[18] Kézai Simon mester magyar krónikája, Kiadja Ráth Mór, Pest, 1862, 6. p.

[19].chinaknowledge.de  

  

 Badiny Jós Ferenc halálának 10. évfordulója alkalmából

 Balatongyörökön a „XI. NEMZETI HÉT” (2017. VII. 5-VII. 9.)

rendezvényen

 

  „Emlékezés prof. Badiny Jós Ferencre”

 

c. előadást tartok.

 Időpont: 2017. július 9. vasárnap, 16.00-17.00-ig

Hely: Balatongyörök, a móló melletti sétány

 

Minden érdeklődőt szeretettel vár a Rendezőség!

 

badiny_2.jpg

Badiny Jós Ferenc mellszobra (Losonc, magánház kertje)

 

 Az előadás rövid ismertetése: 

Badiny Jós Ferenc,  Argentinában a Buenos Aires-i jezsuita egyetem nyugalmazott sumerológia professzora tíz éve, , 2007. március 10-én, délután fél háromkor életének 97. évében Budapesten hunyt el.

Badiny Jós Ferenc mindannyiunk k Feri bácsija a II. világháború után azon emigrációba kényszerült magyarok egyike volt, aki a világ könyvtáraiban, levéltáraiban fáradhatatlanul gyűjtötte a magyarság őstörténetéről, eredetéről, a Kárpát-medencébe való visszatéréséről szóló könyveket, tanulmányokat. Merész írásaival felhívta az itthon maradottak figyelmét a finnugor-nyelvelmélet tarthatatlanságára. A munkássága alapjaiban rengette meg a több, mint százötven év alatt megkövesedett finnugor nyelv- és eredetelméletet. Felélesztette a magyarságnak a nagy elődökbe, és a küldetéstudatába vetett hitét.

Köszönöm a figyelmüket!

balatongyorok627.jpg

 

Kedves Olvasóim!

 A MAGHAR AKADÉMIA szervezésében

 

„Nemzetvesztő királynék – Géza fejedelem két felesége„

 c. tartok előadást. 

 

Hely: TIT Stúdió Egyesület, 1113 Budapest, Zsombolyai u. 6.

Idő: 2017. június 30, péntek, 18.00-től 20.00-ig.

 pogany_magyarok.jpg

Pogány magyarok a pokol tüzén (X. sz., részlet, Torcello-i mozaik, Olaszo.)

 

Az előadás rövid ismertetése:

A magyar történelem több sorsfordító, nemzetrontó eseménye fűződik Géza fejedelem második feleségéhez, a lengyel Adelhaidhoz. A királyi udvarba való belépését számos, a magyarság számára tragikus esemény (Lech-mezei csata, Zolta félreállítása, Taksony halála) előzte meg, mely a magyarság erőszakos római-kereszténny térítésébe torkollott és a magyarságra gyakorolt német-római politikai befolyást erősítette. A bekövetkezett eseményekből kiviláglik, hogy Sarolta halála után Géza a lengyel feleség befolyása alá került, aki második hazája, Pannónia-Magyarország ellen fondorlatoskodott, mintha valami titkos terv részese, kivitelezője lett volna. Sem Géza, sem a többi Árpád-házi uralkodó nem ismerte fel, hogy az idegen királyné-feleségek révén erősödött a pápai és a német-római térhódítás.

Minden érdeklődőt szeretettel vár a Rendezőség.

A pilisszántói III. FÉNYNAP-on

„Nimród, a hunok és a magyarok őse” c. előadást tartok.

 

Időpont: 2017. június 24., szombat, 17.00-19.00-ig

Hely: Orosdy-kastély, Pilisszántó, Orosdy út

Minden érdeklődőt szeretettel vár a Rendezőség!

 

noe_barkaja_1.jpg

Az előadás rövid ismertetése:

A Biblia kurtán-furcsán elintézi Khúsfia Nimródot, a hunok és a magyarok ősatyját, holott az életútja messze túlmutat az Ószövetségen. A Vízözön előtti hatalmas Kusita Birodalom istenkirályainak utódjaként a víz szétválasztotta Birodalom ázsiai részének első királya lett. Kiváló hadvezér és birodalomalapító volt. A magyar és több közel-keleti nép hagyománya ősatyjaként, első uralkodójaként tiszteli. Az ókori írók Nimródról szóló írásaiból kevés maradt meg, ám e töredékek fényt deríthetnek népünk történelmének mitológiába burkolt hajnalára.

A vetített képes előadás végigköveti Nimród életútját.

plakat.jpg

 

 

 

Noé és a családja a vízözön előtti fejlett, tudományos ismeretekkel rendelkező, felhasználó társadalom tagja volt. A Bibliában e megállapításnak nincsenek közvetlen bizonyítékai, de a sorok közt olvasva számos, komoly problémára derül fény, amit feltehetően sikerrel oldottak meg, hiszen ellenkező esetben ember nem élne a földön. 

 1_article-2246550-00735afc00000258-177_634x886.jpg

Noé kiereszti a madarakat a bárkából. A feje fölött jól látszik a tzohár, a világítótest.   (XIV sz. angol kézirat – dailymail.co.uk)

 

 A Biblia a hívők hitére építő vallásos könyv lévén, nem tér ki a bárkalakók túlélését biztosító műszaki megoldásokra. A bibliaolvasó figyelme a szöveg elsődleges jelentésére összpontosul: A bárka, egyszerű, fából épült vízi jármű, melynek nagyságát, formáját, méretét nemcsak a Biblia, hanem az ékiratos források is pontosan közlik. Aligha merül fel valakiben, hogy negyven napig a háborgó vízen hánykolódó, „fadobozba” zárt nyolc embernek mennyi segédeszközre lehetett szüksége a túléléshez.

 

1_hajo_kinai.jpg

A „hajó” kínai írásjegye az Özönvízből megmenekült 8 embert idézi. Három, a „tartály + ember + 8” írásjegyből tevődik össze. Jelzi, hogy Noéval együtt 8 "száj", azaz ember dobozszerű bárkában élte túl a Vízözönt.[1]

Megjegyzés: A második írásjegy jelentése valójában nem "ember", hanem "száj". A magyarban használatos "10 éhes száj" mondás analógiájára átvitt értelemben használtam az "ember" kifejezést.

 

Az élelmiszer biztosítása talán a legkézenfekvőbb volt, de el kellett távolítani a felgyülemlett hulladékot. Meg kellett oldani a bárka szellőzését, állagának megőrzését, az esetleges fűtést-hűtést és a világítást, a levegő és az ívóvízellátást; Az állatok (bár az ékiratok nem állatokról, hanem a magjukról beszélnek) etetését, almozását, az ürülék eltávolítását stb. S mindezt egy rés- és légmentesen lezárt bárkában! Az áradat dandárjáig nem valószínű, hogy a bárkán valamiféle rést, szellőztetőnyílást lehetett volna nyitni, hiszen befolyt volna a víz, s a bárka elsüllyed. Olyan lehetett ez a doboz-bárka”, mint egy jól megépített, az életbenmaradás minden műszaki felszerelésével ellátott tengeralattjáró, csak éppen az előző, a vízözön által elpusztult műszaki műveltség maradványa volt.

Soha nem lehet megtudni, a bárkaépítés során Noé minő lépéseket tett a létfenntartás biztosításához. A Biblia alig árul el egy-két adatot, ám ezekből messzemenő következtetésekre lehet jutni.

Az Úr megparancsolta Noénak, hogy tegye vízhatlanná a bárkát: „…szurkozd meg belől és kívül szurokkal.”[2] A „szurok” szó a héber szövegben „kopher”[3], a héber lexikon szerint „aszfalt”. Az aszfalt esetenként a földfelszínen is előforduló nyersolaj-termék. A nyersolaj nagy nyomás hatására élő szervezetek bomlásával keletkezett ásványi termék[4], amely akkor keletkezett, amikor az özönvíz eltemette a korábbi életformákat, növényeket, állatokat. Ám Noé a Vízözön előtt építette a bárkát. Vajon honnan szerzett szurkot, amikor az még nem jött létre? Immanuel Velikovsky szerint valamikor a föld őskorában a Földközelben elhaladó üstökös szenet és hidrogént tartalmazó csóvájából olajzuhatag csapódott a földre, beszivárgott a föld pórusaiba, a sziklahasadékokba, s ebből lett a kőolaj. Ha így van, akkor Noé különösebb nehézség nélkül hozzájuthatott a bárkatömítő szurokhoz.[5]

 

1_800px-bayeux_tapestry_32-33_comet_halley_harold.jpg 

Harold, angol király a Westmisterben felette a Halley űstökös (részlet a a normann inváziót ábrázoló Bayeuxi falikárpitról, 1070-1082, Bayeux város múzeuma – wikipedia.org)

 

Ám az is lehet, hogy a magas műszaki-kémiai ismeretekkel rendelkező vízözönelőtti mérnökök a kőolajból mesterségesen állították elő az aszfaltot. Ha így volt, akkor az özönvíz előttiek jártasak lehettek a szerves vegytanban, a kémiában. Mindenképpen, hisz csecsemőként I. Sargon, akkád királyt az Euphrateszből, a bibliai Mózest meg a Nílusból vízhatlanná tett szurkozott kosárkában fogták ki.

Egyiptom ókori neve Kemet. Jelentése: „fekete föld”. Az ottani földre nem a fekete, hanem inkább a sárgás szín a jellemző. Elképzelhető, hogy a szurkos, „fekete föld” jelentésű „kemet” lett a névadója a „chemie/kémia”, azaz a vegytan szónak.

A 150 napig tartó vízáradatban hánykolódó bárka egyetlen nyílását a háborgó özönvízben 40 napig nem lehetett kinyitni, mert befolyt volna a víz, s minden bentlakóval együtt elsüllyesztette volna a bárkát   A Teremtés könyve (8.6) le is írja, hogy Noé csak az áradat csendesedtével nyitotta ki a bárka ablakát, s időről-időre kibocsátott egy-egy madarat. Az ablakként fordított szó héberül challon, alapjelentése nyílás. Az ékiratos vízözön-szövegben az AB, nyílás, rés, lyuk jelentésű szót is ablaknak vagy átjárónak fordítják. (A régiségben az ablak szavunk első szótagjának jelentése lyuk, nyílás volt. S az ablak valóban az épület nyílását jelenti.)

Ám a Teremtés könyvében van még egy „ablak”-nak fordított szó a tzohar, ami valójában „fényes drágakő; Noé  ezt használta a bárka megvilágítására[6]: „Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire hagyd azt felülről;…”[7]

A tzohar szó ablak értelmezése azt jelentette volna, hogy a bárkalakók, ember állat egyaránt egyetlen tetőablakon keresztül kapták a fényt? Aligha. A tomboló viharban meglehetős sötétség uralkodik, ha a bárkában csak egy ablakon hatolt be valamiféle derengés, akkor bizony az ablaktól távolabb eső részeken koromsötét lehetett. A tzohar a bárka mennyezetvilágítására utalhat, amit felülről egy singnyire, vagyis 0,622 méterre kellett elhelyezni. Ma is ismert, hogy egy hagyományos méretű zárt térben, pl. szobában a világítás akkor a legmegfelelőbb, ha a fényforrás a mennyezettől kb. 60 cm-re van, vagyis lóg.

A hagyományos zsidó iskola a tzohart ragyogó, kristályból áradó fénynek tartja; a héber hagyomány óriási ékkőnek vagy gyöngynek, amely a benne rejlő fényerő segítségével a vízözön idején az egész bárkát bevilágította. Erre utal az ékiratos Vízözön-történet: Ziusudra, Shuruppak királya, sumir Noé „midőn óriási csónakját készítette, UTU, a Napisten elhozta neki a sugarait a csónakba, vagyis a ragyogó fényű tzohart, hogy világítson.[8] Eszerint a bárkát mesterséges fénnyel világították meg, amit a kései, kevesebb műszaki tudással rendelkező utódok, pl. az Ószövetség összeállítói a nap sugarainak tartották.

Minden új vívmány, találmány, az emberi életet megkönnyítő műszaki berendezés, szerszám vagy gép a régiségben már megvolt, s ha nem, akkor előbb vagy utóbb valamelyik ásatáson előbukkan. Legfeljebb nem ismerszik fel, mert a mai ember számára szokatlan formájú, elrendezésű vagy azért felismerhetetlen, mert eddig még nem találták fel.

Az elektromosság ismeretét Noé valamelyik fia, Egyiptom/Kemet ura, még a nevében is közelálló Khám/Hám ismerhette, és átörökíthette a következő nemzedékeknek. Tény, hogy e tudás túlélte az özönvizet. A Kr. e. X. század táján Izrael 3. uralkodója Salamon kimondta, amit ma a hivatalosított történelemtudomány tudománytalannak tart: „A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.” [9] Bizonnyal Vízözön-előtti műszaki ismeretekre és a felhasználásukra gondolt, amelyeket ő maga is előállíttatott: Midőn Sába királynője látogatásakor a palotájában nappali fényesség uralkodott. Salamon nagybölcsen olyan fénylő gyöngyöket gyártatott, mintha a Nap, a Hold és a csillagok ragyogtak volna a mennyezeten[10], vagyis elektromos világítótesteket használt.

Jéchiel, a XIII. századi titokzatos rabbi gyakran elképesztette IX. Lajos francia királyt „ragyogó lámpájával, amely magától kigyulladt és elaludt.”[11]

Jóval a Vízözön után Egyiptomban, Párthiában és Szkítiában is ismerték az elektromosságot. Bizonyára világítottak is vele, de a finoman megmunkált ezüstözött és aranyozott ékszerek stb. arról tanúskodnak, hogy az aranymívesek elektrolízisre is használták.; s ehhez garmadával állt a rendelkezésükre a szárazelem.  

 

1_bagdad_elem.jpg

A Pártus Birodalom idejéből és területéről származó un. bagdadi elem (atlasobscura.com)

 

 Bagdad közelében négy pártus kori rézhengert tartalmazó agyagedényt ástak ki a földből. Vékony vas- és rézrudakat voltak mellettük, amelyek arra utaltak, hogy az elemeket sorba kapcsolták. Ktésiphonnál a Berlini Múzeum egyik régésze tíz további elem alkatrészét találta meg, ebből arra következtetett, hogy e tárgyakat tömeggyártással állították elő. A jelek szerint a pártus, majd a perzsa és a bagdadi aranyművesek a legkorábbi közel-keleti civilizációtól örökölték a villanyelemeket. E műszaki eljárás a régi korokban jól ismert lehetett, mert Egyiptomban is találtak ezüstözött fémtárgyakat.[12] 

 

dendera-light-bulbs.jpg

Világítótesteket ábrázoló dombormű (Hathor-templom, Dendera, Egyiptom, tripadvisor.com)

 

Hosszasan vitáztak, hogy az alábbi fajansz-amulettek eredetijét mire használták. Az ásatásokon egészen nagyméretűeket is találtak, amelyek pontosan ugyanolyanok voltak, mint a fenti domborművön a támaszcsiga. A formájuk nagyon hasonlít a mai villanyoszlopokon levő porcelán-szigetelőcsigákhoz.

 

 ancient-egyptian-amulets-1.jpg

Szigetelőcsiga-amulettek (ancientegyptianfacts.com)

 

A villanyvilágítást 1890-ben találták fel, előtte csak gyertyával, fáklyával, esetleg olajlámpással világítottak. E fényforrások füstöltek, kormos lerakódást képeztek a mennyezeten. Ám sem az egyiptomi piramisok belsejében, sem a sírokban nem találtak füst- vagy koromnyomot. Eleinte azt gondolták, az egyiptomiak valamiféle lencse és tükörrendszer segítségével világították meg a sírkamrák belsejét, ám ezeknek sem volt nyoma. Néhány ősi sír alagútjai meg túl bonyolultak voltak ahhoz, hogy valamiféle tükörrendszer segítségével fényt juttassanak a sötét belső termekbe. Ennek ellenére a falak tele vannak színes festményekkel, hieroglifákkal, amit sötétben bizony lehetetlen lett volna előállítani. Az egyetlen lehetőség az volt, hogy füstnélküli fényforrásokkal rendelkeztek. Mivel volt galvánelemük, ezeket a sírkamrák megvilágítására is használhatták.

Mai tudós-csoport a denderai fénycső-domborműnek elkészítették a mását, ám ahhoz hogy működjön hozzácsatlakoztattak néhány pártus elemet. S láss csodát! Működött.

 

1_dendera-lights-baghdad-battery-mystery-park.jpg

  1. Akár ilyen is lehetett volna… (A denderai fénycső-dombormű alapján és a pártus elemek felhasználásával készített világítótest. – ancient-origins.net)

Noé bárkája az előző világkorból átmentette az ókorban használt, a középkorban jogosan titokban tartott (hiszen az inkvizíció kisebb dolgok miatt is gyilkolt), majd lassan elfeledett elektromosságot, amit a mai embernek újra fel kellett fedeznie.

 

 [1] Marton Veronika i. m. 112. p.

[2] Szent Biblia, Mózes I. kv., 6.14.

[3] Old Testament Hebrew Lexikon, kopher címszó – biblestudytools.com

[4] wikipedia.org, kőolaj címszó

[5] Velikovsky, Immanuel: Ütköző világok, Novella, K. [Bp. 2000], 57-61. pp.

[6] Encyclopedia Mythica in:pantheon.org

[7] Mózes I. kv. 6.16.

[8] Kramer, Samuel Noah: History begins at Sumer, University of Pennsylvania Press, Philadelphia, 1956, 152. p.

[9] Szent Biblia, Prédikátor Kv. 1.9

[10] Budge, Wallis: The Queen of Sheba & her only son Menyelek,… The Medici Society London, Boston, Mass. [etc.], 1922. 34. p.

[11] Lévi, Éliphas:Historie de la Magie, Germer Bailliére, Libraire-Éditeur, Paris, 1860, 265-266. pp.

[12] Marton Veronika i. m. 117-118. p.

Kedves Érdeklődők!

A 88. könyvhét alkalmából 2017. június 9-én, pénteken délután 4-től 6-ig Győrött a Könyvbarlang Antikvárium Látogatóközpont előtti standján (Győr, Baross Gábor út 21.) szívesen dedikálom kedves Olvasóimnak a könyveimet.

Köszönöm a figyelmüket!

 

nevtelen_10.jpg

  

berossos.jpg 

Az emberiség egyetlen egyetemes történelmi emléke az sok-sok évezreddel ezelőtt a föld egészét sújtó Vízözön. A köztudatban mesés bibliai történetként rögzült katasztrófát a mai történelemtudomány a geológiai és a régészeti feltárások eredményeképpen egyre inkább valós, megtörtént eseménynek tartja, sőt némi hitelt is ad az ókori írók Vízözön-történeteinek, s jobbára Marduk isten babiloni papja, a káldeai Bérósszosz leírását fogadja el, arra hivatkozik. 
 

babylon.jpg

 Az ókori Babilon romjai. A háttérben Szaddam Husszein idején épült fal (news.bbc.co.uk)

 
Bérósszosz I. Antiokhosz Szótér (Kr. e. 324-261), a Szeleukida Birodalom második uralkodójának megbízásából írt Babiloniaca, ill. Chaldeaica c. művében örökítette meg mezopotámiai hazája, és népe, a káldeaiak és a babiloniak történetét. A földi élet történéseit a teremtéstől a saját koráig felölelő könyve elveszett, ám a kivonatai, töredékei ókori írók, Euszebiosz[1], Abüdénosz[2], Alexander Polyhistor[3], Josephus Flavius[4] stb. műveiben maradtak meg. Könyvét a világ keletkezésével kezdte, majd tetteiket is megörökítvén felsorolta a 432 ezer évig uralkodó, a bibliai patriarchákkal és az ékiratos királylista uralkodóival azonos feladatkörű tíz Vízözön előtti királyt.[5]
Bérósszosz Vízözön története[6] a zsidó hagyományokkal s a belőle kinőtt judeo-keresztény Bibliával való hasonlatossága ellenére számos olyan adatot, eseményt tartalmaz, ami nem került bele a kanonizált Tórába, ill. görög fordításába, a Septuagintába, az Ószövetségbe. Valójában a királynevek mindhárom változatban azonos jelentésűek, csak a szerzők a saját anyanyelvükön görögül, héberül, sumirul nevezték meg őket. Az uralkodási idejükben viszont óriási, több tízezeréves különbség csak van.
Kronosz[7] isten (az ékiratos történetben Enki) álmában hírül adta Xisuthrosnak, a vízözönelőtti utolsó királynak, hogy Daisios/Δαίσιος, azaz május 15. napján óriási szakadó esők keltette özönvízben elpusztulnak az emberek. Megparancsolta, hogy Oannes, az emberiség tanítójának és őt követő hat társának tanításait, azaz minden dolog kezdetét, közepét és végét tartalmazó írásokat Sipparban, a Napisten városban ássák el, hogy megmaradjanak[8], s az áradat múltán megtalálják. (A teremtés utáni I. Világkorban Oannes, a bölcs tanító, az éjt a tengerben, a nappalt az emberekkel töltötte. Megismertette velük az írásjeleket és a tudományokat. Megtanította őket a művészetekre, a földművelésre, a városok benépesítésére, s átadta nekik az állam berendezkedésről írt könyvet…[9] E szent iratok nem a mai formájú és anyagú könyvek, hanem időtálló kő- és agyagtáblák voltak.
 

fc2b22171eb2a60e47541b318eca36e7.jpg

Oannes, a „hal-isten”, az emberiség tanítója (kő-dombormű, II. Sargon asszír király Khosabad-i (Dur-Sarrukin) palotájából. A halember nagysága 255 mm, British, Museum, bibleorigins.net)


Bérósszosz Sippart, az Eufrátesz balpartján fekvő, a krisztusi időkben a csillagvizsgálójáról elhíresült ősrégi várost, a káldeusok bölcsességének székhelyét az „iratok városának” nevezi.[10] Itt őrizték, és a Vízözön elől itt rejtették el a káldeusok titkos tanait. (Az apokrif iratok szerint tizenkét éves korától harmincéves koráig Jézus Krisztus e városban tanult.)
 

oannes2.JPG
Oannes halruháját formázó halsipkájú, halköpönyeges papok végzik a datolyapálmák beporzását. Az egyik kezükben levő füles dobozban levő virágport hintik szét (kőláda oldalára vésett dombormű, Ninurta isten Kalach-i temploma, Kr. e. 883-859, British Museum, London - jasoncolavito.com/blog)


Az isteni parancsnak engedelmeskedvén Xisuthros, a vízözön előtti utolsó uralkodó „tizenöt nyíllövés hosszú és két nyíllövés széles” hajót épített. (A bibliai bárka 9000 láb hosszú és 1200 láb széles volt.) Beszállt a rokonaival és a „szükséges” (!) barátaival. Tehát nem 8 emberrel, mint a Bibliában, hanem jóval többel. A „szükséges barátok” kitétel arra utalhat, hogy Xisuthros számításba vette, hogy olyan embereket vigyen magával, kiket mentsen meg, akiknek a tudása, szakismerete hasznosnak bizonyulhat az ár elvonulta után az emberi műveltség ismételt megteremtésére.
Étel-ital is került a hajóra, bekerültek az állatok, a madarak és a négylábúak, isten parancsa szerint. (Az ékiratos történetben nem maguk az állatok, hanem csak a „magvaik” (a sejtjeik) kerültek a hajóra…
S akkor megnyíltak az ég és a föld csatornái…
Az eső megszűntével Xisuthros valami madarat (a Bibliában hollót) bocsátott ki, de az nem talált ennivalót, se pihenőhelyet, így visszarepült a hajóra. Néhány nap múlva másik madarat (a Bibliában galambot) bocsátott útnak, ez már sáros lábbal tért meg, jelezvén, apad a víz. Hét nap múltán az újra kibocsátott madár (a Bibliában galamb) már nem tért vissza. Ebből tudta meg Xisuthros, hogy föld ismét szárazra került.
A gordieiusok (örmények) hegyén feneklett meg a bárka. A környékbeliek a bárka anyagának gyógy- és varázserőt tulajdonítottak, ezért rendre szurkos fadarabokat hasítottak le róla. Mondják, a bárka megkövesedett maradványát még ma is lehet látni. A II. világháború idején az Ararát felett átrepülő harci gépek hajóhoz hasonlító alakulatot figyeltek meg. A háború után a helybéli hegyilakók útbaigazítása révén sikerült a helyét pontosítani, s a sziklás képződmény valóban hajószerű építményt formáz.


az_araraton.jpg
Vajon a háttérben természetes alakzat vagy Noé bárkájának maradványa látszik? (Amerikai kutatók Araráton, 1960 - humansarefree.com)


Az asszonya, a leánya és a hajómester kíséretében Xisuthros kiszállt a bárkából. A földre (borulva) imádkozott, oltárt emelt és áldozott az isteneknek, Majd hirtelen, a társaival együtt szem elől tűnt. Szárazra lépvén a többi bárkalakó kereste, néven szólította, de soha nem került elő. Hang hallatszott a légből. Intette őket, kötelességük légyen az istenek tisztelete. Közölte, Xixuthros az istenek iránti tisztelete végett az istenek lakában lakozik; a felesége, a leánya és a hajómester is e megbecsülésben részesült. E hang nyilvánította ki az istenek döntését: Térjetek meg Babilonba! Távozzatok a kiásott könyvekkel Sippar városából, és bocsássátok a szent iratokat az emberiség rendelkezésre!
A megmenekültek áldozatot mutattak be az isteneknek, és a hang tanácsolására a megtalált iratokkal gyalogosan indultak Babilonba.
A Bibliával és az ékiratokkal ellentében a bérósszoszi írásokból megmaradt sovány kivonatok nem közlik, miért határozta el Kronosz (a sumiroknál Enlil) az emberek vízözönnel való elpusztítását, Ám, az ókori források, sokszor egymásnak ellentmondó közléseiből, elhallgatott sugallataiból kiderül, hogy valami nem volt rendben a földet benépesítő emberi és más élőlényekkel.
A Biblia közvetlenül ugyan nem említi Isten rosszallását, hogy ”…Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szülének nekik, ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak”. Mégis ezen óriás, hírneves emberekkel és az utódaikkal összefüggésben határoztatott el a földi élet elpusztítása: „…megsokasult az ember gonoszsága a földön… És monda az Úr: Eltörlöm az embert, kit teremtettem a földnek színéről: az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait…”[11]   

szornylenyek.jpg
Emberfejű griff és a ló viaskodása (pecséthenger-nyomat, közép asszír, Kr. e. 1400-1200, Walters Art Museum, Baltimore, Maryland - commons.wikimedia.org)

Merő feltételezésként felmerül, vajon nem a földön elszaporodott, különféle teremtmények keveredéséből származó szörnylények elpusztítását célozta volna meg Vízözön formájában az isten(ek) haragja, hogy a mai emberi fajt Xisuthros/Noé stb. és a társai személyében megmentse? Az embereken kívül a földet különféle fajok keveredéséből származó emberszerű lények, szörnyállatok népesítették be. Az egyiknek két, a másiknak négy szárnya, két arca vagy két természete (hím és nő) volt. Némelyiknek kecskecombja, szarvasfeje, sőt lólába volt, mások félig lovat, félig embert formáztak. Voltak emberfejű bikák, kutyafejű lovak, madárfejű embertestű lények stb. Ezek nem képzelet szülte lények, nem az írók fantáziájának termékei, hanem valós hús-vér, a korabeli szobrokon, pecséthengereken, domborműveken ábrázolt teremtmények voltak.
A Vízözön eseményeinek a bibliai leírása, sőt a zsidók szent könyvei is összhangban vannak Bérósszosz elbeszélésével. Ám nem elhanyagolható különbség, hogy mind a bérosszoszi, mind az ékiratos leírásban a természeti erők forrnak, dolgoznak, a zsidó változatban pedig természetfeletti isteni hatalom pusztít.
A káldeus Xisuthros, csakúgy, mint a bibliai Noé oltárt emelt az Úr tiszteletére. Bérosszosznál a megmenekültek Sipparba mennek, Noé utódai Sineárt népesítik be. Babilon a gordiéi hegyekből, az örményországi Araratról kapta a lakosságát. A héberek törzstáblája is ezt támasztja alá, miszerint Arpakhsad, Assur, Elam a Tigris mentén lefelé vonult kelet felé.
Bérósszosz a Chaldea (Káldea) és a Babilónia elnevezést felváltva használja, e terület szemita neve Sineár, ahol a papok, sőt az uralkodók is káldeusok voltak, nem pedig szemiták. A Vízözön után Káldeába kettős bevándorlás történt. E terület előbb az elamiták (a szakkönyvek az elamitákat sémi bevándorlóknak, az ékiratok viszont szkítafajúaknak tartják) birtokába jutott, aztán a káldeusok következtek, akik uralkodó osztállyá nőtték ki magukat, elsajátítván a régibb szkíta műveltséget, majd ezután következett a szemita megszállás…
Bérósszosz, a Biblia, a héber, és az ékiratos Vízözön történet egybevetéséből kiderül, hogy minden forrás ugyanazon egyetemes katasztrófát beszéli el. A különbözőség a szerzők faji, népi hovatartozásából fakad. Minden esetben uralkodók, templomok, korabeli társadalmi csoport megrendelésére utasítására gyűjtötték össze, írták meg az emberiség, illetve népük történetét. S, ami az egyik változatban megvolt, a másikból hiányzott és viszont. Politikai meggondolásból hallgattatott el, vagy illesztetett bele egy-egy esemény az írásokba. A zsidó történetírók minden igyekezettel azon voltak, hogy saját népüket magasztalják, s más népek rovására az egyedüli műveltségteremtő népnek tartassák.

enuma_library_sippar.jpg
Agyagtáblák tárolására szolgáló un. könyvrekeszek a sippari könyvtárban (Mesopotamia.co.uk)

A Vízözön ékiratos leírása a legkorábbi. Valójában Bérósszosz is ezekből dolgozott, hiszen a babiloni Marduk-templom papjaként hozzájutott az ékiratos forrásokhoz. A héber változat Bérosszosz nyomán más ókori írók történeteinek átvétele. Az Ószövetség történetei, a zsidók II. babiloni fogságának idejéből származnak. A zsidók a Kr. e. V-IV. században szerveződtek néppé, akkor alapozták meg a műveltségüket, amely szent könyveik sugallta összetartozásuknak köszönhetően egyre növekedik. Az engedékeny és jóságos káldeus királyok Nabukodonozor, Nabonid jóvoltából Esdrás, héber pap és történetíró a írástudó társaival együtt a babiloni ékiratos levéltárak anyagából szedegették össze a Tóra, a zsidók szent iratai anyagát, amely a judeo-keresztény[12] Ószövetséggé nőtte ki magát. 


nevtelen_9.jpg
Noé a bárkában (freskó, Catacombe dei Giordani, 3-5. sz, National Roman Museum, Róma, Olaszorsz. - bridgemanimages.com)


[1] Euszebiosz (Kr.e. 263-339) görög történetíró Kaiszareia keresztény püspöke.

[2] Abüdénosz/Abydenus (Kr.u. 1. sz.?), görög történetíró,  

[3] Alexander Polyhistor (Kr. e. 1. sz.), milétoszi származású rabszolgából lett görög tudós.

[4] Iosephus Flavius/Joszéf ben Mattitjáhu (Kr.u. 37-100 ?), zsidó történetíró és hadvezér

[5] Marton Veronika: Világkatasztrófák, Matrona, Győr, 2011. 30-61. pp.

[6] A Vízözön leírása Euszebiosz Krónikájában levő Bérosszosz-töredékek szerinti In: Schnabel, Paul: Berossos, Verl. u.Druck von Teubner, Leipzig, 1923. 264-266 pp.

[7] A szerző görög lévén, a görög istennevekkel látta el a Vízözön előtti isteneket. A zsidó íróknál héber, a sumiroknál sumir istennevek szerepelnek.

[8] Euszebiosz/Eusebius’ Chronicle - The Chaldean Chronicle, Translated of classical Armenian by Robert Bedrosian, Sources of the Armenian, Tradition, New Jersey, 2008. 7-11. pp.

[9] Allgemeine Weltgeschichte, Bd. I.Traßler, Troppau, 1784. 88-90. pp. In: Marton Veronika: Világkatasztrófák i. m. 36-37. pp.

[10] Delitzsch, Friedrich: Wo lag das Paradies? J.C. Hinrichs’sche Buchhandlung, Leipzig, 1881. 209-212. pp.

[11]Szent Biblia i. m. Mózes I. kv., 6.r. 4-7.

[12] A római katolikus vallás alapja a zsidó vallás. Ezért lett a szent Bibliában egybevonva az Ószövetség és az Újszövetség.

 

Kedves Olvasóim, kedves Érdeklődők!

Május 5-én, pénteken 18.00 órai kezdettel a naszályi Művelődési Házban

 

Nimród, a hunok és a magyarok ősatyja

 

 címmel előadást tartok.

 

Hely: Művelődési Ház, Naszály, Rákóczi út 127.

Időpont: 2017. május 5., péntek, 18.00-20.00-ig

 

7_nimrod_szobra_chorsabadimage.jpg

Nimród dombormű (Khorsabad/Dur Sarrukin, királyi palota, Irak, kb.  Kr. e. 7.sz. - biblearchaeology.com)

 

Ismertetés:

 

A Biblia kurtán-furcsán elintézi Khúsfia Nimródot, a hunok és a magyarok ősatyját, holott az életútja messze túlmutat az Ószövetségen. A Vízözön előtti hatalmas Kusita Birodalom istenkirályainak utódjaként a víz szétválasztotta Birodalom ázsiai részének első királya lett. Kiváló hadvezér Birodalomalapító volt. Több közel-keleti nép hagyománya első uralkodójaként tiszteli. Az ókori írók Nimródról szóló írásaiból kevés maradt meg, ám e töredékek fényt deríthetnek népünk történelmének mitológiába burkolt hajnalára.

A vetített képes előadás végigköveti Nimród életútját.

 

Minden kedves olvasómnak áldott, békés húsvéti ünnepeket kívánok! S úgy védelmezze népünket a halottaiból feltámadó  Jézus Krisztus, miként védelmezte szeretett városát és minden lakóját, Ningirsu, Lagas város védistene.

 

entemena_fogadalmi_taeblaja.jpg

Hálaadó tábla Ningirsunak, Lagas város védistenének, mivel védelmül küldte párducfejű madarát, hogy  óvja, segítse szeretett városának népét. (kb. Kr. e. 3200, Louvre)