JAJ,  A  LEGYŐZÖTTNEK!

 (TRIANON, 1920. június 4.)

   Nem a vesztés a bukás,  hanem a lemondás.

                        (Delcasse)

 A történelmi Magyarország, a Kárpátok övezte föld, Európa közepe. Minden oldalról jól védhető, természetes határokkal övezett. Tökéletes földrajzi és gazdasági egység. Sokak szerint Magyarország határait nem is az emberek húzták meg, hanem maga az Úristen alkotta. A magyarok hiszik ezt, és tudván tudják, hogy 1920-ban a Trianonban erőszakkal és csalással létrehozott békediktátum érvénytelen: Pár éve Romániában, az Ojtozi-szorosnál egy nénikével beszélgettem. Ott lakott a hágón: „Tudja kedveském, amíg világ a világ, a magyar határ mindig itt lesz a Kárpátok gerincén.”

        A feldarabolt Magyarország

 Magyarország nemzetiségei

Magyarország évszázadokon keresztül védelmezte Nyugatot, óvta az európai kultúrát a tatárdúlástól, a török pusztítástól. Végül keserűen kellett tapasztalnia, hogy saját magyar halottjai helyét a szerbek, a románok és a tótok foglalták el. Európa meg az I. világháborút lezáró békekötéskor „hálából” e népeknek ajándékozta azokat a területeket, melyekért a magyarok a véröket ontották. Magyarországot „megbüntették”, mert elhanyagolta az egyesítést, és hagyta a saját földjén a nemzetiségeit szabadon fejlődni. Ha valóban elnyomta volna őket, mint ahogy állítják a szomszédaink, nem lennének trianoni határok, s oly nagy lenne hazánk, mint pl. Franciaország.

Magyarországnak az idegenekkel való bánásmódját I. István király  határozta meg:

„A vendégnek és az idegennek adj helyt országodban! Hagyd meg nyelvöket, szokásaikat, mert gyenge és törékeny az ország, amelynek csak egy nyelve és azonos szokásai vannak!”

István király ültette el azt a magot, amely ezer év múltán Trianon fájává terebélyesedett, mert a menekültként érkezett és befogadott nemzetiségek az I. világháború után ádáz dühvel vetették magukat hazánkra.

1. A románok a XII. századtól a török elől menekülve húzódtak Erdélybe.
2. A szerbek a XV. századtól kezdődően szintén a török elől menekültek
3. A szlovákok őseit, a tótokat az avarok határőrnépként telepítették az Északi Kárpátokba, s csak a jobb megélhetés kedvéért húzódtak a magyar Alföldre.
4. Az erdélyi szászokat II. Géza (1141-1161) magyar király hívta be.
5. A svábok a török kiűzése után a XVIII. században érkeztek.
6. Horvátország a XII. században örökségként került a Magyar Koronához.
7. A ruténok a XII. században keletről menekültek Magyarországra.
8. A muraközi vendek erőszakkal soroltatnak a horvátokhoz. Hivatalosan nem is külön nemzetiség, pedig sokan azt tartják magukról, hogy a XIV. században betelepült franciák (templomosok) leszármazottjai.
9. A zsidók csak mostanság kezdik magukat nemzetiségnek érezni. Első csoportjuk Géza fejedelem idején érkezett. A XIX. század végétől tömegesen vándoroltak be Galíciából. A történelmi Magyarországon számuk kb. egymillió volt, ma is ennyien élnek a trianoni határokon belül! Idegenszívű kormányaink jóvoltából jelenleg is jönnek, jönnek, folyamatosan jönnek
10. A magyaroktól sem fajilag, sem nyelvileg nem különböző szkítafajú népek a kunok, a jászok, az úzok, a besenyők a magyarságot gyarapították. Későbbi csatlakozásukról csak a népnevük árulkodik. Nem is tekinthetők nemzetiségnek.   

A Magyar Szent Korona magába foglalja a nemzet hagyományos szabadságjogait fajra, nyelvre, nemzetiségre való korlátozás nélkül. A nemzetiségeink mindegyike századokig teljes egyetértésben élt a magyarokkal, s csak osztrák hatásra lettek ellenségek (Divide et impera!).

A török uralom elmúltával a Magyarországon soha nem üldözött, s lassan-lassan nemzetté érlelődött nemzetiségi csoportok mindenáron igyekeztek létrehozni saját nemzeti államaikat.

A szlovák nemzeti mozgalom, a Slovenská matica a XIX. század derekán Pesten kezdődött. Emiatt a szlovákok Pestet fővárosukként emlegetik.

A századforduló román értelmisége a debreceni egyetemen anyanyelvi oktatásban részesült. 1544-ben Kolozsvárt nyomtatták az első román nyelvű könyvet.

A szerb nemzeti mozgalom és a szerb irodalmi műhelyek is Pesten szerveződtek a XIX. században.

E nemzetiségek a Magyarország testéből kiszakított területeket nem harccal, hanem cselvetéssel, hazugságokkal, a történelmi tények hamisításával szerezték meg, és adták a kezére az alig 100 éves államiságra visszatekintő országaiknak. S ehhez a I. világháború un. győztes hatalmai (USA, Anglia, Franciaország és Olaszország...) hozzájárultak.

Nagyon kevesen tudják manapság, hogy mi történt az I. világháborút követő békekötésen. Még kevesebben tudják, miért lett Magyarország bűnös nemzet, miért kellett eltűrnie, hogy elvegyék területének 2/3-át és népességének 3/5-ét.

Az 1980-as években cseh ismerősömmel vonaton jöttünk Budapestről. A komáromi hídnál a túloldalra mutattam: Nekünk, magyaroknak mindig összeszorul a szívünk, ha átnézünk a Dunán. Fáj, hogy elveszítettük. Miért mondom ezt? - kérdezte az ismerősöm, hisz a magyar bűnös nemzet, megérdemelte. Egyébként is, ha valamelyik szlovákiai magyarnak nem tetszik, jöjjön Magyarországra, senki nem tiltja.

A beszélgetés során kiderült, hogy minden holmiját, házát, szívét hagyja ott, csak menjen el. Nem értettünk egyet.

Ha egy cseh értelmiségeinek néhány évtizeddel a trianoni békekötés után is ez a véleménye, és ezt komolyan is gondolja, akkor semmi segítséget nem várhatunk a világtól, de könyörületet sem. A magunk erejéből kell talpraállni! 

Magyarország az I. világháború befejeződése után Németországgal, Ausztriával, Törökországgal és Bulgáriával együtt vesztes maradt. Mindenik országot területcsonkítással büntették meg, de a legnagyobb veszteség Magyarországot érte.

Magyarország útjában állt és áll a világnak, az egyes érdekcsoportoknak, ezért elhatároztatott, el kell tűnnie, vagy legalábbis életképtelenné kell zsugorodnia.

Az I. világháború és előzményei

Oroszország a XIX-XX. század fordulóján többször próbálkozott a háború kirobbantásával, de mindig sikerült diplomáciai úton elodázni.

Az oroszok célja az volt, hogy egy egységes szláv államot hozzanak létre Európában. E terv egyedüli akadályozója az Osztrák-Magyar Monarchia, főleg Magyarország volt. Az oroszok megtalálták szövetségeseiket a Monarchia kis szláv népecskéiben a csehekben, a szerbekben és a tótokban. Segítőjük a háttérben Franciaország, ill. Románia volt.

 Tomas Garrugie Masaryk (1918) és Eduard Benes (1921)

Masaryk és Benes, a két cseh értelmiségi vállalta az un. pánszláv mozgalom vezetését, és mesterien kiszolgálták az orosz megbízóikat. Osztrák-magyar állampolgárságuk dacára ők ártottak a legtöbbet Magyarországnak. Kiváló diplomáciai érzékkel számos szláv és nem szláv, főleg szabadkőműves politikust, nemzetközi újságírót nyertek meg a pánszláv eszmének.

A századforduló elejére az Osztrák-Magyar Monarchia megérett a változásokra. Ennek szükségét a Monarchia vezetői is felismerték: Ferenc Ferdinánd osztrák trónörökös Horvátország és Szlavónia részvételével (Magyarország ellenében)  katolikus szláv uniót akart létrehozni.  Oroszország és Szerbia nem nézte jó szemmel e tervet. Ezért 1914. június 28-án Gavrilo Princip szerb diák meggyilkolta Ferenc Ferdinándot és feleségét. A szerb konfliktust az Osztrák-Magyar Monarchia békésen akarta rendezni, de orosz utasításra Szerbia minden békés kezdeményezést visszautasított. Így a Monarchia 1914. július 23-án kénytelen volt ultimátumot küldeni Szerbiának.

   Gavrilo Princip szerb diák meggyilkolja Ferenc Ferdinándot és a feleségét, Chotek Zsófiát

(1914. VI. 28.)

A közvélemény úgy tudja, a háborút Ausztria-Magyarország robbantotta ki, mégpedig gr. Tisza István magyar miniszterelnök ösztönzésére. Ma már köztudott, hogy Tisza volt az egyedüli a Monarchia kormányában, aki ellenezte Magyarország hadbalépését.

   Gavrilo Princip elfogása (Bosznia, Szarajevo)

 A franciák, legalábbis a hivatalos körök ádáz ellenségeink lettek, mert az 1871-es francia-porosz háborúban Magyarország nem az oldalukon harcolt. Franciaország és Oroszország szövetséges volt; s a magyarok úgy tartottak az oroszoktól, hogy még a franciákat sem támogatták. Inkább az osztrákokkal együtt a németekkel szövetkeztek, ennek ellenére a háború idején nem volt magyar katona a francia fronton.

Gróf Tisza István (1861-1918)

A politikai erőviszonyok már a XIX. században körvonalazódtak:

-                A Központi Hatalmak Szövetsége: 1879-ben létrejött a német-osztrák-magyar kettős szövetség, ehhez később Olaszország majd Bulgária és Törökország is csatlakozott (Az olaszok a háború kitörésekor kiléptek).

-                Entente Szövetség: A Központi Hatalmak ellensúlyozására l892-ben Oroszország, Franciaország, Anglia ... és az USA hozta létre.

A világ két ellenséges táborra szakadt, s csak  az erőpróba, a háború volt  hátra.

Az 1914. július 24-i orosz mozgósítást a franciák elől két napig sikerült eltitkolni, akik csak az erre fel elrendelt német mozgósításról szereztek tudomást. Az oroszok mégis úgy tájékoztatták Franciaországot, hogy az orosz háborús intézkedés a német mozgósítás következménye.

Magyar haderő a Szávánál (korabeli képeslap)

Masaryk 1916-ban állt elő a már l904-ben megszerkesztett követeléseivel, miszerint a „cseh nép független, önálló alkotmánnyal bíró cseh államot követel, Magvát a cseh-morva-sziléziai tartományok és a hozzácsatolt magyar Felvidék képezné. (Ekkor még nem használták a Szlovákia elnevezést!) Követelték, hogy az így létrejött Csehországot Magyarország testéből kihasított, nyugati folyosó kösse össze a szerb és a horvát néppel, hogy könnyebbé váljon a cseh ipari állam és a szerb agrár-állam közötti összeköttetés. A cseheknek pedig kijutásuk legyen a tengerhez. „Kinyilvánította, hogy az „új cseh állam Oroszországhoz köti sorsát. A csehek és az oroszok osztoznak a Felvidéken. A csehek megkapják a Ruténföldet, Munkácsot, Ungvárt és Mármarosszigetet. ”A cseh nép akarata, hogy az új cseh államnak, mint királyságnak orosz nagyherceg legyen a királya”. Az orosz cár bukása után Masaryk elejtette a korábbi gazdáival való közösködést.

1924-ben Masaryk, az egyetemi tanár maga árulta el, hogyan fáradozott egy „jó” béke megteremtésén. Már 10 évvel a szarajevói merénylet előtt a pánszláviszmusra nevelte, buzdította a szláv ifjúságot, anélkül, hogy összeütközésbe került volna a Monarchia hatóságaival.

A csehek nem harcoltak a háborúban, mégis ők kapták a zsákmány oroszlánrészét. Amikor Clemenceau végre tisztán kezdett látni a „győzelem sakáljai”-nak nevezte őket.

A pánszlávistákkal megdolgozott közvélemény egyengette a bizalmas tárgyalások menetét, így mire a békekonferencia összeült, már megvolt a döntés: Magyarországnak pusztulnia kell!

Erősen közrejátszott Magyarország könyörtelen feldarabolásában az a körülmény, hogy először megnyirbálták, majd a háború után betiltották a szabadkőművességet.

A románok 1916-ban megváltak osztrák szövetségesüktől, csatlakoztak az Entente-hez, s hadat indítottak a Monarchia ellen, azaz megtámadták Erdélyt. Árulásukért Franciaország odaígérte nekik Erdélyt és a Partiumot.

1916-ban a Monarchia támadásai elől az egész szerb hadsereget Korfu szigetére menekítették, számítván arra, hogy a háború befejeztével, a békekötéskor jó hasznukat veszik. 

1917-ben, az orosz-osztrák különbéke felmerülésének idején Franciaország magyar területeket ígért a cseheknek, akik orosz és ukrán területeket is kértek, mondván csak addig, amíg Oroszország vissza nem nyeri erejét, vagyis a bolsevizmus bukásáig.

A békekötéskor mind a románoknak mind a cseheknek tett ígéreteket teljesítették.

A fegyverszüneti egyezmény

1918-ra hadviselő feleknek elegük lett a háborúból; csak az alkalomra vártak, hogy befejezhessék. Kapóra jött Wilson amerikai elnök 1918 elején közzétett un. 14 pontja, amely kimondja a Monarchia népeinek önrendelkezési jogát, s hogy e jogot tiszteletben fogják tartani. Bízván ez ígéretben, az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege letette a fegyvert.

 A világ urai:  Lloyd Georges, David (1863-1945), Clemenceau, Georges (1841-1929), Wilson, Thomas Woodrow (1856-1924) (Érdekes Újság)

1918. november 3-án Páduában Weber tábornok Ausztria részéről aláírta a fegyverszüneti egyezményt, amely kimondja, hogy Ausztria és Magyarország területe mentes legyen minden katonai megszállástól.

A francia kormány alig egy hónappal a fegyverszünet megkötése után elvetette a wilsoni 14 pontot, és elfogadtatta az annexió elvét.

Magyarország a fegyverszünettől a békekötésig

A trianoni területrablás nemcsak a pánszlávisták és a békekötő hatalmak bűne, akarva-akaratlanul kivette belőle részét a korabeli magyar vezetés is.

Az 1918. októberében Budapesten létrejött Magyar Nemzeti Tanács első ténykedése gr. Tisza István miniszterelnök meggyilkoltatása volt.

   Tisza István villája (Budapest, Hermina út 45.)

 Az új, Károlyi-féle kormányban a legfontosabb posztokat a kommunisták foglalták el.

Károlyi-kormány bemutatkozása – középen Linder Béla, Hock János és Károlyi Mihály  (1918.nov.16.)

A kommunista Linder Béla kijelentette: Nem akarok több katonát látni, csak a kaszárnyákban! Így a Károlyi kormány beleegyezésével a teljesen ép és sértetlen magyar hadsereg harc- és védelemképes részét  leszerelték és szélnek eresztették, lehetetlenné téve az ország védelmét. Katonailag légüres tér jött létre Magyarországon. Ezt az intézkedést az Internacionálé is szentesítette, ha nem éppen a sugallatára történt!

  Linder Béla felhívása – 1,5 millió katonát szereltetett le

A Károlyi kormány egy nappal a páduai fegyverszünet megkötése után, 1918. nov. 4-én, Belgrádban békét akart kötni d’Espery tábornokkal, a társult hatalmak balkáni hadseregének vezetőjével. Mivel egy hadsereg tábornokával nem lehet békét kötni, katonai egyezmény lett belőle, amit 1918. nov. 13-án éjjel 1/2 12-kor írtak alá. Ebben a magyar kormány hozzájárult, hogy a szövetséges és a társult hatalmak (csehek, szerbek, románok) csapatai egy esetleges német támadás elhárítására előrenyomulhassanak a Maros-Szabadka-Pécs vonaláig. Ostoba lépés volt, mert egy nappal korábban, 1918. nov. 11-én már létrejött a román-német különbéke, és a 300 ezer fős német hadsereg kivonulóban volt Romániából.

 A frontról hazatérő magyar bakák

Sajnos a román-német különbéke megkötése után Károlyi nem hatálytalaníttatta a „Belgrádi egyezmény”-t, ezért a román csapatok erre hivatkozva, a franciák jóváhagyásával, a kivonuló németek után megszállták Erdélyt a Szatmár-Nagyvárad-Beszterce vonaláig.

 A Székely Hadosztály katonái átkelnek egy patakon, Erdély, 1919.

 A magyar kormánynak a fegyverszüneti egyezmény értelmében jogában állt volna fegyverrel védekeznie, de nem volt hadserege. Egyedül a Kratochwill vezette Székely Hadosztály állt ellen. Nem sokáig védthette Erdélyt, mert Kún Béla hatalomra kerülése után nem kapott utánpótlást. A román túlerővel szemben megadta magát.

  Kratochwill Károly, ezredes, a Székely Hadosztály parancsnoka

A román hadsereg erdélyi előrenyomulásának alig ismert oka, hogy a franciák Oroszországban milliárdokat ruháztak be, amit csak a szovjet megsemmisítése révén tudtak volna visszaszerezni. Clemenceau l918 októberében megbízta Foch marsallt, hogy a románok bevonásával készítse elő a szovjet elleni hadműveletet. Mivel Románia nem támadta meg a szovjetet, a franciáknak ki kellett üríteni az elfoglalt dél-orosz területeket, pl. Ogyesszát.

Közben Magyarországon Károlyi átadta a kommunistáknak a hatalmat (Kún/Kohn Béla). A románok ezt arra használták fel, hogy elhitessék a nagyhatalmakkal, Európa számára sokkal nagyobb veszélyt  jelent egy kommunista Magyarország, mint a távoli szovjet. Így, Bratianu román miniszterelnök kérésére engedélyezték, hogy Románia a Foch-terv végrehajtása helyett Magyarországot szállja meg. Sőt, az Ukrajnában harcoló nyugati intervenciósok helyzetének megnehezítésére a magyarországi kommunista kormány megnyitotta Budapestet a román hadsereg előtt.

A szerbek pedig még a német-román fegyverszünet megkötése előtt megszállták a védtelenül hagyott Délvidéket  és Baranyát.

Az utódállamok megalakulása 

1. Wilson 1918. október 23-án ismerte el a rutén nép önállóságát. Erre Masaryk 1918. október 25-én írásos szerződést kötött néhány Amerikába kivándorolt ruténnal, akik a rutén nép nevében csatlakoztak a leendő Csehországhoz. Az Ungváron megalakult Rutén Nemzeti Tanács meg a Magyarországgal való unió mellett foglalt állást..., de Ungvár messze esik Párizstól.
2. 1918. december 1-én Gyulafehérvárt, a magyarokat mellőzve a románok a szászokkal egyetemben kimondták a Romániához való csatlakozást.
3. A szerbek a magyarok részvétele nélkül kimondták a Délvidék Szerbiához való csatlakozását, amelyre a franciák áldásukat adták. 1918. december 21-én alakult meg Jugoszlávia, amit Wilson 1919. február 5-én ismert el. Ekkor megkapták Bácskát és Dél-Baranyát, és a horvátok megkérdezése nélkül Horvátországot.
4. A Muraköz megszerzése nehézségekkel járt, mivel soha nem tartozott Horvátországhoz. A szerbek megkísérelték elfoglalni, de a helyi vend lakosság elzavarta őket. Később, a békekonferencián sikerült megszerezni. A békekonferencián elismerték ugyan Magyarország jogát a Muraközre, de valószínűleg cseh kívánságra Tardieu, a békekonferencia elnöke éjszaka a jegyzőkönyvet a szerbek javára meghamisította. Így került Muraköz a szerbekhez.
5. Fiumét 1918. október 29-én horvát csapatok szállták meg. A lakosság Olaszországhoz akart csatlakozni, de a szerbekhez csatolták őket. Csak 1920-ban, a Rapallói egyezmény után lett szabad királyi város, majd csatlakozott Olaszországhoz.
6. 1919. július 19-én Ausztria kapta meg a magyar Őrvidéket, Burgenlandot. Masaryk Nyugat-Magyarországot szláv korridorrá akarta tenni. Ezt a franciák támogatták, hogy egy esetleges másik háború esetén itt vonulhassanak fel a németek ellen. Ezt a béketárgyaláson elvetették, ekkor Ausztria kérte e terv saját javára való módosítását, és megkapta.
7. Túrócszentmártonban párszáz tót, minden felhatalmazás nélkül 1918. október 30-án kimondta a magyar Felvidék csatlakozását ahhoz a Csehországhoz, amelynek első elnökét, Masarykot csak 1918. november 12-én választják meg. A magyarbarát tótok Kassán megalakították a Szlovák Nemzeti Tanácsot és a Csehországhoz való csatlakozás ellen tiltakoztak. Kramarz, Csehország külügyminisztere nem ismerte el egyik határozatot sem, és az olasz tisztek vezette cseh hadsereggel elfoglaltatta a Felvidéket.

Benes a londoni Times-nak nyilatkozott, hogy Budapesten kommunista uralom van, és Magyarország megszállása európai érdek. Ezzel a cseh megszállás legálissá vált. Majd 1918-ban, a békekötő hatalmakhoz intézett beadványában, hamisított népességi adatok alapján területet igényelt a cseheknek. 

   A magyar Vörös Hadsereg bevonul Kassára (1919. jún.6.)

Stromfeld Aurél, k.u.k. tiszt, majd Károlyi honvédelmi államtitkára emlékirataiban leírta azt a katonai koncepciót, amelynek vége Magyarország teljes felszabadítása lett volna: A Vörös Hadsereg által a csehektől visszafoglalja a Felvidéket, nyugat felé kiűzi a cseheket, utána keletre fordul a románok majd délre a szerbek ellen. E tervnek megvolt a valós alapja, a 12-14 magyar hadosztály és a székelyek. (Írta, még az ördöggel is cimborált volna, hogy megszabadítsa Magyarországot az idegen megszállástól.) 

A szövetségesek felszólították a magyar kormányt ürítse ki a magyarok felszabadította Felvidéket, sőt nem csupán a cseh, hanem a román és a szerb határszakaszon fegyvermentes övezetet hozzon létre. Sajnos az akkori kormány mondván, bízik a békekonferencia igazságos döntésében, e kívánságokat maradéktalanul teljesítette. Stromfeld Aurél erre lemondott. Alig vonult ki a Magyar Hadsereg a Felvidékről, bevonultak a csehek. A szerb és a román csapatok nemcsak a demarkációs sávot foglalták el, hanem mélyen benyomultak a magyar területekre.

-         A románok átlépték a Tiszát, bevonultak Budapestre.

-          A csehek elfoglalták Salgótarjánt, bevonultak Budapestre.

-         A szerbek berendezkedtek Baranyában.

-         Budapestet angol és francia csapatok is megszállták.

A magyar kormány, hadserege nem lévén, nem tudta megvédeni hazánkat az idegen megszállástól. Így a katonai területrablást már csak politikailag kellett szentesíteni.

 Bandholtz, angol ezredes zárolta a Magyar Nemzeti Múzeumot a román rablók elől (1919. okt.5.)

  Törökországot éppúgy fel akarták darabolni, mint Magyarországot, de a török kormány az épen maradt hadseregét nem oszlatta fel, hanem Kemal Atatürk vezetésével a nagyhatalmak minden ellenkezése dacára megvédte az ország etnikai határait. Az 1920. augusztus 10-i békeszerződés nagy területeket csatolt le Törökországról, de ezek az ország központjától messze estek, és  a lakosságuk sem volt török.

Az utódállamok, „a győzelem fogadott gyermekei”, a letűnt uralom leghűségesebb kiszolgálói „azokat gyűlölik, akiknek ártottak” (Tacitus). Magyarországgal szembeni gyűlöletük rossz lelkiismeretükből fakad, s ez az érzés Trianon után sem hagyta el őket, sőt mindmáig tart...

A béketárgyalásokra való meghívás

A  szövetségesek a Tanácsköztársaság bukása után, a megszállt Magyarországon olyan kormány(oka)t hoztak létre, amely maradéktalanul beleegyezett a békefeltételekbe. Friedrich István ötnapos kormányzása idején a király Horthy Miklóst fővezérré nevezte ki, majd az ultimátummal eltávolított román csapatok kivonulása után 1919. december 1-én megalakult Huszár kormány kapta meg a békeparancs átvételére, nem pedig a megtárgyalására idéző levelet.

Clemenceau 1919. május 1-én egyszerre hívta meg a béketárgyalásokra Ausztria és Magyarország képviselőit. Csak az osztrákok tudtak elmenni, mert Magyarországon akkor már kommunista uralom volt. Így Ausztria jobb helyzetből  tárgyalhatott, és méltányosabb békekötésben is részesült. Az 1919. szeptember 10-én Saint Germaine-i békeszerződés biztosította Ausztria függetlenségét.

A béketárgyalások alatt törvényessé vált az igazság elferdítése és a gyűlölet felkorbácsolása. A kis, társult államok egymással vetekedtek a magyar területek megszerzéséért, és nem átallottak tisztességtelenebbnél tisztességtelenebb eszközöket felhasználni.

A béketárgyalások

Románia mind Ausztriával mind Franciaországgal szemben gyáván és hitszegően viselkedett, ezért Clemenceau a román-német különbéke és szovjet elleni meghiúsult támadás miatt oly keményen rótta meg Berthelot tábornokot, hogy sírva fakadt. Ennek ellenére remélte, hogy némi ügyességgel és pénzzel visszaszerezheti az elveszített előnyöket.

-        Ionescunak és Bratianunak ördögi ötlete támadt: Párizsba hívták a bukaresti társaságbeli szépasszonyokat. A cél Románia hitelének visszaállítása volt; addig ostromolták a konferencia politikusait, diplomatáit és szakértőit, amíg nem álltak Románia pártjára. 

-        A szerbek sem maradtak tétlenül. A szerb diplomaták amerikai feleségei és a barátnőik teljesen feldúlták a tanácskozás résztvevőinek lelkivilágát.

-        A csehek a hivatásosokat vetették be: a kis Doriát, a 72-es vöröshajú ügynököt Brünnből, madame Alexandre-t stb.

A szállodai szobákban, a mulatók páholyaiban, a irodák titokzatos mélyén ezek az asszonyok többet ártottak Magyarországnak mint a tárgyalások  résztvevői.

1. A szerbek tevékenysége arra irányult, hogy meghiúsítsák a horvátok és a szlovének független államának létrehozását. Történelmi jogokra sem átallottak hivatkozni, amikor bemutattak egy 1853-as osztrák térképet, állítván, a Vajdaság mindig szerb terület volt, s a wilsoni elvek alapján joguk van rá. Azt elfelejtették közölni, hogy az 1848-49-es magyar szabadságharc után a Délvidéket Vajdaság néven az osztrákok szakították le a magyar államtestről. Dél-Baranyát azért tudták megszerezni, hogy Belgrád a magyar határtól lőtávolon kívül essen. Vita alakult ki a Bánát megosztásáról a szerbek és a románok között, ezért Clemenceau azt mondta: Legyen népszavazás! Tardieu ekkor hirtelen berekesztette az ülést. Másnap mindkét fél bejelentette, hogy megegyeztek, ezért eltekintettek a népszavazástól. Clemenceau még csak nem is tiltakozott.
2. A csehek azért kapták meg az Ipolysarkot, hogy a cseh ágyuk lőtávolán belül legyen Budapest. A Felvidéket történelmi jogokra való hivatkozással lett az övék, mondván, joguk van a magyar Felvidékre, mert Szlovákia mindig is Csehországhoz tartozott, s csak az l867-es osztrák-magyar kiegyezéskor vették el a magyarok és Kassa cseh város. Az angolok ezt sehogy sem akarták elhinni, ezért semleges szakértőket küldtek Kassára Kamev és Karmazin személyében. A két újsütetű amerikai állampolgár Benes gyermekkori barátja, iskolatársa volt. Kassán a cseh megyefőnök fogadta őket, és Hanzalik cseh rendőr kíséretében egy hétig a konferencia pénzén kocsmában mulatoztak. A szállodában írták meg a békekonferencia fontos dokumentumát, miszerint Kassa cseh város. Ennek alapján a színmagyar Kassát Csehszlovákiához csatolták.
3. Románia szintén történelmi jogokra hivatkozott. Bratianu miniszterelnök mély részvétet keltett, amikor kijelentette, hogy Románia határai egykor a Tiszáig húzódtak, és a magyarok fegyveres erővel telepedtek közéjük, nyomták el őket. Előterjesztésében azt mondta, hogy a kért területen 2,3 millió román mellett csak l millió magyar él. Orlando, olasz küldött felszólalt, hogy a román delegáció előterjesztésében 2 millióval több volt: „A román hadsereg talán kiirtotta őket?” Újra csak Tardieu mentette meg helyzetet, mondván a román előterjesztés nem a jelenlegi, hanem az 1916-os román követelésekre vonatkozott. E csalárd választ a konferencia elfogadta.

A székelyeket nem számították a magyarok közé, mondván a székely a román egyik nyelvjárása (Romániában ma is erre hivatkoznak!).

A kisantant létrejötte

Ha továbbra is hagyjuk, hogy a szlovákok, a románok és a szerbek a magyar történelmet ellopva építsék ki saját történelmecskéjüket, és igazunkat tudván még csak nem is tiltakozunk ellene, akkor valósággá válik Bratianu, román miniszterelnök l920. július l-én elhangzott óhaja:

Nem nyughatunk addig, amíg a magyar népet gazdaságilag és katonailag tönkre nem tesszük, mert mindaddig, amíg Magyarországon az életképesség csírája megvan, mi magunkat biztonságban nem érezhetjük!

Készenlétben a Kisantant (korabeli képeslap)

A békeszerződés aláírása után alig egy hónappal, a bűntudat mondatta ezt vele, mert Magyarországot életképtelenségével és csonkaságával együtt még mindig félelmetes ellenségnek tartotta. Szomszédaink még ma is félnek tőlünk.

1920-21-ben Jugoszlávia, Csehszlovákia és Románia létrehozták az un. „kis entente” szövetséget Magyarország ellen.

Alaptétele a következő:

„Ha a három ország közül bármelyiket külső támadás éri, még akkor is megszállják Magyarországot, ha a magyarok semlegesnek is nyilvánítanák magukat.”

 E megállapodást 1939-ben megújították és még ma is érvényes.

Nem akarok kassandrai jóslatokba bocsátkozni, de nemzeti hadsereg hiányában sem külső támadás, sem belső zavargás ellen nem tudnók megvédeni a hazánkat, megvédeni a magyarokat. Ezt igazolták a 2006-os, államilag vezérelt események. A belső, mesterségesen szított bomlasztás immár kezelhetetlen. Csakis saját magunkra támaszkodhatunk!  A magyar hadsereget nem leépíteni, hanem fejleszteni, erősíteni kell!

A trianoni békediktátum

Gr. Apponyi Albert 1920. január 15-én vette át a békefeltételeket, és engedélyt kapott arra, hogy másnap (!) egy órás előterjesztésben észrevételeket tegyen. És amit az utolsó szó jogán mondott, semmivel sem volt kisebb jelentőségű, mint Kossuth megajánlási beszéde, ám Magyarország védőbeszédét a magyar  iskolákban nem tanítják, a magyarok nem ismerik.

 Gróf Apponyi Albert a béketárgyaláson

 A magyar küldöttség tagjai:

Gr. Apponyi Albert, politikus, miniszter, nagybirtokos, az MTA tagja, 1911-32 közt ötször jelölték Nóbel díjra, de nem kapta meg.

Gr. Teleki Pál, miniszterelnök, földrajztudós, egyetemi tanár, földbirtokos, politikus, az MTA tagja,

Gr. Bethlen István, jogász, mezőgazdász, politikus,

Gr. Csáky Imre, diplomata, külügyminiszter. 1921-22 közt magyar részről a határmegállapító vegyes-bizottság vezetője,

Gr.Csákí István, diplomata, külügyminiszter. 1919-től külügyi szolgálatot töltött be.

Somsich Tibor,

Popovics Sándor, pénzügyminiszter, az MNB elnöke, az MTA tagja.  

Báró Lers Vilmos, nemzetközi jogi író, államtitkár.

Pranovszky István,

Katonai szakértő: Láng Boldizsár, ezredes és Konek sorhajókapitány.

A kísérőkkel együtt összesen 73 személy. 

Apponyi beszéde oly nagy hatást tett a békekonferencia tagjaira, hogy Clemenceau minden ellenkezése dacára vita kerekedett. Majd Apponyi Teleki Pál térképe alapján ismertette Magyarország nemzetiségi viszonyait és politikáját. Pitti, az olasz kormány nevében a békefeltételeket elfogadhatatlannak minősítette, mondván Magyarország szétdarabolása esetén a szláv túlsúly ellen nem lát semmiféle ellenerőt. Hivatkozott arra, hogy Olaszország a Monarchiával háborúzott, nem  pedig Magyarországgal.

A csehek ezt előre sejthették, mert a január elején megérkezett magyar küldöttséget szigorú háziőrizetben tartatták a franciákkal. Csak Apponyinak engedték meg, hogy idős korára való tekintettel, rendőri kísérettel  egészségügyi sétákat tegyen. Féltek, hogy a magyarok megneszelik a tárgyalás kimenetelét és ellenakciót kezdeményeznek, s akkor kiderül, hogy a tárgyalások hazug alapokra épültek.

A szabadkőmíves Tardieu felelős a Magyarország ellen elkövetett sok csalásért, hamisításért, hiszen mindenről tudott, mindent irányított és ellenőrzött. Mindvégig hű maradt cseh, szerb és román megbízóihoz. Clemenceau szabad kezet adott neki, mert nem tudott a személyes érzelmein úrrá lenni: Fia minden ellenkezése dacára magyar nőt, az érsekújvári Muzsnai Idát vette feleségül; s a házaspár állítólag éppen ez idő alatt lett öngyilkos. Ezért egy ország büntettetett meg.

Clemenceau kijelentette: Magyarország számára nincs könyörület. Választani kell a népszavazás, vagy Csehszlovákia megteremtése között! ... és választottak.

Apponyi gróf hiába kérte a népszavazást:

Magyarország fejet hajt, bármi lesz is az eredmény. Ne vegyék el a színtiszta magyar, határmenti területeket, és a történelmi városainkat’! Ne bánjanak úgy e néppel, mint egy nyájjal....!

A kérést Renner, osztrák küldött javaslatára elutasították. Népszavazás két helyen Kismartonban és Sopronban volt. Állítólag az eredmények hamisítottak.

Seaton Watson megfenyegette a magyarokat, ha nem írják alá a békefeltételeket, gazdasági blokádot emelnek Magyarország ellen. A blokádot a kommunisták által piedesztálra emelt szabadkőmíves Jászi Oszkár is támogatta a Benes sugallatára Bécsben megjelentetett cikkében. 

Ekkoriban fogalmazódott meg Millerand francia külügyminiszter levele, melyben a szövetséges hatalmak nevében biztosítja Magyarországot, hogy a békeszerződés sérelmes rendelkezéseit a határmegállapító bizottságok orvosolják. E levél 15 napos határidőt adott a szerződés elfogadására. Apponyi gróf nem vállalta a békediktátum aláírását, mert a népszavazásra tett előterjesztését nem fogadták el. De úgy nyilatkozott, hogy bízik a Millerand levélben megfogalmazott hivatalos francia ígéretben, s nem ellenzi Magyarország jóváhagyását.

Millerand a békeszerződés aláírása után három héttel a határmegállapító bizottságokat körlevélben értesítette, hogy a nagyhatalmak nevében vállalt hivatalos kötelezettségek érvénytelenek. A Paleologue, a becsületes francia minisztériumi főtitkár megerősítette a revíziós kijelentéseket, ám ezért eltávolítottak a külügyminisztériumból. 

A magyarokat újra becsapták, kijátszották, mert valahol valakik eldöntötték, hogy Magyarország területe nem maradhat a magyarok hazája.

Az aláírást a magyar kormány egyetlen tagja sem akarta vállalni, ezért sorsot húztak és

1920 június 4-én, délután fél négykor Trianonban  Drasche Lázár Alfréd kíséretében dr. Bénárd Ágoston népjóléti miniszter könnyezve és reszkető kézzel írta alá Magyarország nevében a békediktátumot.

S ekkor Burgenlandtól a Székelyföldig, Szepességtől Fiuméig megszólaltak a harangok. Gyászoltak, sírtak, átkozódtak a magyarok: Magyarország elveszett! …és megkezdődött a határokon túlra szorult magyarok kálváriája, és a csonka Magyarország élet-halál harca a megmaradásért.

Megjegyzés: Sem Franciaország parlamentje, sem az Amerikai Egyesült Államok kongresszusa a mai napig sem ismerte el a trianoni békeszerződést,  a hamisítások és diktátum volta miatt  pedig jogtalan és érvénytelen.

E cikk a "Jaj, a legyőzöttnek! - Vae victis! c. előadásom rövídített, kivonatos változata.

Felhasznált irodalom

1. Badiny Jós Ferenc: Trianon és a harmadik világháború. Ősi Gyökér. Buenos Aires, 1984.
2. Daruvár, de Yves: Trianon. 1920. június 4. - A feldarabolt Magyarország. Balogh J. Kiadása, Svájc, Luzern,
3. Familienlexikon, 1-5. k., Isis Verlag, Chur-Schweiz, 1992.
4. Petit Larousse en coleurs, Librarie Larousse, Paris 1980.
5. Pethő Sándor: Világostól Trianonig,  Enciklopédia R-t. kiadása, Bp., 1925.
6. Pozzi, Henri: Századunk bűnösei. Dr. Marjai Frigyes kiadása. 1936.
7. Raffay Ernő: Trianon titkai, avagy hogyan bántak el országunkkal, Tornado Danenija Kvk. Bp. 1990.
8. Révai  Nagylexikona, 1-20. kötet.  Révai Kvk. Bp.,1911-1927.
9. 1921. XXXIII. törvénycikk =...az 1920. évi június 4. napján Trianonban kötött békeszerződés becikkelyezése. (Országos Törvénytár, 1921. júl. 31.)
10.  A világháború története, Franklin Kvk. Bp., (1927?)

A káld-sumir nép eredete

Az emberi települések kb. kétmillió esztendeje Afrika közepén, a mai Olduwai szakadéknál alakultak ki, és onnan származtak szét a világba. Szétvándorlásuk egyik állomása Buda-Várhegy és Vértesszőlős, de eljutottak a mai Irán területén keresztül Indiába, sőt Kínába is. A vértesszőlősi leletek említése, szinte minden nagyközönségnek szánt ismeretterjesztő műből kimaradt, annak ellenére, hogy sarkalatos pontot jelentett az ember fejlődésének folyamatában. A szakmunkák az ősember „szabványosított mértékének” azt a neandervölgyi ősembert tartják, … [,amelyik] … elterjedtségének (Bükk, Irak, Németország, stb.) dacára, valamely okból „evolúciós zsákutcát jelentett”[1], életképtelen volt,  míg a vértesszőlősi erős és életképes.

1. Samu, a vértesszőlősi előember koponyacsontja

A vértesszőlősi előember és más földrajzi területen élt társainak a nyomai az egész világon megtalálhatóak - írja Vértes László régész az 1969-ban megjelent Kavics-ösvény c. munkájában. Ezzel nem kevesebbet állít, minthogy a Kárpát-medencei ember-előd világszerte elterjedt. Könyve inkább ismeretterjesztő, mint tudományos, mégis a lelőhelyekhez való utazás, továbbá a régészeti feltárások könnyed bemutatása közé becsempészi a korabeli tudósok által 450-400 ezer évesnek tartott vértesszőlősi előemberről szóló, pontos, tárgyilagos, szakszerű leírást, amely ma már szinte szóba sem kerül.

A külföldi és magyar szakmunkák javarésze a hazai ősemberi maradványokat szinte nem is említik, arról sem igen szólnak, hogy a vértesszőlősi előember leszármazottjai folyamatosan a Kárpát-medencében éltek, arról is hallgatnak, hogy a történelemelőtti Közel-Kelet és a Kárpát medence lakói között valamiféle „közlekedés” lett volna. Pedig úgy tűnik, hogy, mind az őskorban, mind az ókorban a Kárpát-medencéből időről-időre, lüktetésszerűen embercsoportok vándoroltak el és vissza.  Krantz amerikai antropológus „Az európai nyelvek földrajzi kialakulása” c könyvében írja, hogy „a Kárpát medencét Afganisztánból származó pásztorok népesítették be cca. 8500 évvel ezelőtt”[2], és innen vándoroltak a dél-orosz sztyeppékre, a Balkánon át Anatólia felé...

2. Leopárdok (Catal Hüyük, Törökország)

Kr. e. 8000-5500 között, az átmeneti kőkorban az ókori Közel-Keleten az ősember már felhagyott gyűjtögető, halászó-vadászó életmódjával és áttért a vadászó-nomád életmódra. Ez az un. „neolitikus forradalom” nem hirtelen változást, hanem több évezredig tartó fejlődési folyamatot eredményezett. Kialakultak az első települések. A korábbi vadászok földet műveltek, állatokat háziasítottak, gabonát termesztettek, kezdetleges kereskedelmet folytattak. Nyomaikat[3], többek közt három régészeti lelőhelyen, Jarmoban, Jerikóban és Catal Hüyükben  tárták fel. A szakirodalom e települések korát illetően nem egységes. Jarmo a legkorábbi,  mégis Jerikót tartják régebbinek. Minden időrendi felsorolásban (már ahol megemlítik!) Jarmo az első, utána Jerikó, végül Catal Hüyük.

Az első, az un. kerámia-kor előtti települést Jarmot az iraki Kirkuktól délre tárták fel. Itt „nemcsak a háziasított gabonafajtákat, (tönkebúza, árpa, borsó, lencse), hanem azok átmeneti formáit is sikerült azonosítani”[4]. Ez a legkorábbi település, melynek lakossága földműveléssel foglalkozott. Az ásatásokon a Kr. e. VII. évezredből való kőedényeket, égetetlen agyagból készített női szobrocskákat, téglákat stb. is találtak.

Jerikó a mai Izrael területén van, lakói akkor még bizonyíthatóan a később szkítának nevezett népcsoporthoz tartoztak. Az átmeneti és a csiszolt kőkorszakban még hírük-hamvuk sem volt itt a sémita, közelebbről a zsidó népességnek. A sémita-amorita bevándorlás néhány évezreddel később, a Kr. e. III. évezred végén kezdődött, és a Krisztus utáni évszázadokra már teljesen kiszorítják a szkítafajú őslakosságot.

A Kr. e. V. évezredben a szociális és a kulturális fejlődés elérte Észak-Irakot. Egy Halaf nevű kőkori településről nevezték el az egész műveltséget. A lakosság gabonatermesztéssel, állattartással foglalkozott, már szentélyt is épített… A korai falu magja az istenháza, vagyis a kezdetleges szentély lehetett, ami maga után vonta a papi hivatás kialakulását.

„A halafi parasztok egész Dél-Mezopotámiáig (Babilonig) terjeszkedtek…”[5] Ez a későbbi sumir civilizácó kezdetének kora. Tárgyi emlékeik megtalálhatóak még Lagas (Sirburlaki), Eridu, Ur és Fara (Suruppak) legalsó ásatási rétegeiben is.

A Kr. e. IV. évezredben végére megjelennek a rézeszközök. Rézlelőhelyek ekkor csak Mezopotámiát északról körülvevő hegyekben és a Kárpát-medencében voltak, ezért csak e két területen lehet rézkorról beszélni. A réz, ill. a réztárgyak máshova csak kereskedéssel jutottak el.

3. Mezopotámia térképe

A régészeti leletek tanúsága szerint a mezopotámiai népesség legalább három, a történelmi korokban szkítának tartott területről vándorolt be, és hozta létre az általunk sumirnak (=káld-sumir) nevezett magasműveltséget.

A vízözön előtt, a történelemelőtti időkben a Kaspi-Aral térségből” az észak-iráni Lurisztánon át Halaf-kori emberek érkeztek a Folyamközbe. Emlékeik a paticsfalból készült, döngölt padlójú kunyhók maradványai, agyagból tapasztott vagy téglából rakott tűzhelyek, festett kerámia-edények, színes festésű kerámia szobrocskák, különféle háztartási eszközök, kézzel formált üvegpaszta ékszerek[6] a mezopotámiai Ur városától kb. 6 km-re levő al-Ubaid dombból kerültek elő. A lelőhely neve után e műveltséget al-Ubaid-nak nevezik. A Közel- Keleten számos helyén, pl. a turkesztáni Anauban, az elamita Susában (=Irán) találtak hasonló típusú leleteket, edényeket, szobrocskákat, pecsételőket.

E népesség nagy területen élt, egyes csoportjai túlélték a vízözönt, hiszen a felsőbb művelődési rétegekben is megtalálták a nyomaikat. A lakosság a vízözön után is ugyanazon városban, városállamban élt. A városokat egymástól elválasztó vizenyős területeknek köszönhetően nem nagy birodalom, hanem kisebb városállamok jöttek létre. Ez szokássá merevült és a káld-sumir kor végéig megmaradt. A nagyobb államalakulatokat majd a sémita népek szervezik meg.

2.  A vízözön után a Kaspi tenger környéki „Arattából” (=később Chorezm) Elamon keresztül érkezett az un. uruki- népcsoport. Egyik központja Uruk, vagyis a bibliai Erek (=Warka), az „örök város”, Gilgames városa volt. A kb. Kr. e. 3300 körüli épületmaradványok, szerszámok, szobrocskák, edények, lepecsételt tárolóedények, pecsételők, pecséthengerek, továbbá a történelmi kor kezdetét (Kr. e. 3200 körül) jelentő írásos emlékek, a vonalas jelekkel írt különféle tartalmú agyagtáblák a hatalmas templomépület maradványai közül kerültek elő. Hasonlóak kerültek elő Szíriában és Iránban is.

4. Káld-sumir parasztok (Ninhursag-templom, Kr. 3400 körül, al-Ubaid domb, Irak)

Az al-Ubaid kort és az Uruk kort a szakemberek nem választják el élesen egymástól, ezért eléggé nehéz meghúzni köztük a határvonalat.[7]

Urukban tizennyolc különféle korra datált, egymásra épült  művelődési réteget, település-maradványt tártak fel. E rétegek közül a legalsók a halafiak, a későbbiek az urukiak, a legfelső pedig a Djemdet Nasr kori emberek nyomait őrzik. Ezért a XX. században a Mezopotámia-szerte előkerült leleteket az Urukban talált, római számmal jelzett rétegek valamelyikéhez kezdték sorolni.

Ez nagyon szellemes megoldás, mert a laikusok számára csak Uruk neve jelentett valamit, és csak a szakemberek tudták, melyik korábbi lelőhely nevét takarják a római számok. Ezen átszámozás alkalmat adott arra, hogy egyes régi lelőhelyek nevét eltüntessék. Persze nem minden esetben.

A Tell-Ubaid dombban előkerült leletekhez hasonlóakat találtak az Uruk XVIII-XV. rétegben, ennek ellenére az eredeti Ubaid elnevezést megtartották. A közbülső uruki rétegek leletei valóban Urukhoz kötődtek, azaz Uruk-koriak voltak.

5. Amulett (Uruk/Jemdet Nasr kor, Kr. e. 3300-2900)

A legfelső, Uruk III-I. rétegben pedig a Djemdet-nasr dombban talált leletekhez hasonló emlékekre leltek. Az igényesebb szakmunkákon kívül, szinte minden mostani népszerűsítő könyv, kiadvány, album elfelejti közölni az első leletek felbukkanásának helyét, a Djemdet-Nasr dombot, amelyről a XIX. században egy egész műveltséget neveztek el.

Vajon miért?

3. A Djemdet-Nasr népcsoport a Balkánon keresztül Erdélyből jött.

A Kárpát medencei népesség nyomait, gazdag kerámialeleteket, Bagdadtól délkeletre a Djemdet Nasr dombocskában találták meg. E dombról nevezték el e korai történelmi időszakot (Kr. e. 2900-2700) Djemdet Nasr kornak. E korban jöttek létre az első városias települések, és az ellátásukat biztosító mezőgazdasági peremterületekkel együtt a városállamok, és alakult ki az írás.

A fentieket alátámasztja Torma Zsófiának, a XIX. században Erdélyben élt régésznő megállapítása: „Tordos leletein ekkor fölismerém Babylon-Chaldaea kulturelemeiből keletkezett s az egyiptomi művészettel együtt Syriában tovább fejlődött azon művelődést, a mely hasonló volt Trója thrákjainak kulturájával s a melyet Dáciában meg nem előzött az eddigi régészek által ismert gall-kelta, pelásg-görög és etrusk-római kultúra.

Babylon ős népe – ékírásos feliratai szerint – a turáni fajhoz tartozó sumer-akkád nép volt… innen olvadhatott a magyar nyelvbe, mint ezt Sayou francia assyrológus észrevette – több… akkád-féle elem ”[8]

Torma Zsófia a tordosi kerámialeletek és a mezopotámiai, azon belül Djemdet Nasr kori emlékek hasonlatosságát és folytonosságát állapította meg, és az erdélyieket a mezopotámiaknál régebbinek és elsődlegesebbnek tartotta. S valóban az erdélyi leletek, pl. a mindenki által ismert Tatárlaki-amulettek is rendkívüli módon hasonlítanak a Djemdet-Nasr kori nép emlékeihez, csak éppen 12-14 évszázaddal idősebbek.

6. Alabástrom tál (Jemdet Nasr-kor, Kr. e. 2800 körül)

Az előzőekből kiderült, hogy a Kárpát medencéből való vértesszőlősi típusú, életképes előember utódai eljutottak Mezopotámiáig. Úgy tűnik, a halafiakon keresztül némi közük volt az al-Ubaid-i őslakossághoz, akikhez a Kaspi-Aral térségből származó uruki, majd a Kárpát medencéből bevándorolt Djemdet-Nasr népesség hozta létre a mindmáig ható sumir, illetve káld-sumir kultúrát. Leleteik tanúsítják, hogy mindhárom népcsoport lakossága (al-Ubaid, Uruk és Djemdet Nasr) a szkíták elődeihez, az un. előszkítákhoz tartozott.

A szakirodalom szerint a káld-sumir nép eredete és nyelvi hovatartozása ismeretlen, pedig már a XIX. században több, az ékírás megfejtésével foglalkozó tudós, a francia Francois Lenormant, Jules Oppert, az angol George Rawlinson, Edward Hincks, továbbá a német Fritz Hommel és Friedrich Delitzsch stb. nyelvi tényekkel támasztotta alá, hogy a sumir nép fajilag a szkítasághoz tartozott, nyelve az ural-altáji nyelvcsaládba, ahova a magyar. A magyar nyelvet mindegyik a sumir nyelv egyenesági leszármazottjának tartotta. Ezt a megfejtett ékiratos szövegek teljes mértékben igazolták.

A sumir városállamok vallási szempontból a nippuri Ékurhoz, Enlil főisten templomához, a korabeli vallási központhoz tartoztak, bár minden városnak megvoltak a maguk helyi istenei és kultuszhelyei.

A XIX. században a sumirokat még akkádnak mondták, később csúszott át ez elnevezés a bevándorló sémita népcsoportra.

A Djemdet Nasr dombban, majd az uruki, az uri, a suzai és más lelőhelyen előkerült hasonló kerámialeletek között nemcsak rendkívül díszes, figurálisan formált, szoborszerű kerámiaedények, madárfejű, emberalakú szobrocskák voltak, hanem gazdagon díszített pecséthengerek is.

Az Uruk IV.[9]rétegben és a suzai fellegvárban feltárt XVIII. ásatási rétegből számos pecséthenger került elő. A hely között levő távolság ellenére az élethűen ábrázolt állat- és emberalakok, kultikus tárgyak és munkaeszközök és építmények stílusjegyei meglepően hasonlóak.

A kor és a stílusa ugyanaz, mint a mezopotámiai Djemdet Nasr dombban talált leleteké. Eszerint az elamita Suza és Mezopotámia népessége nemcsak ugyanazon kultúrkörhöz tartozott, hanem kezdetben azonos is lehetett. A népesség felhígulása és keveredése, a korszak végén, a sémiták Mezopotámiába való fokozatos beáramlásával kezdődik.

A rézkor végére Mezopotámiában három népcsoport összeolvadásából létrejött káld-sumir[10] nép hozta létre azt a magaskultúrát, melynek ékírásos jeleivel Kr. e. 3500 körül kezdődik az írott forrásokra támaszkodó történelem.”[11]

7. Beszolgáltatási tábla-Vonalas írás (Jemdet-nasr kor)

[1] Renfrew i. m. 157. p.

[2] Imre Kálmán i. m. 39. p. Hivatkozás Krantz, Grover S.: Az európai nyelvek földrajzi kialakulása (ford. Imre Kálmán), Magánkiadás, 2000. Budapest, 197-198. pp.

[3] A szakirodalom e települések korát illetően nem egységes. Jarmóhoz kötődik a legkorábbi földművelés és állattenyésztés, mégis Jerikót tartják régebbinek. Minden időrendi felsorolásban (már ahol megemlítik!) Jarmó van az első helyen, utána Jerikó, végül Catal Hüyük. (MV)

[4] Renfrew, Colin – Bahn, Paul i. m. 264. p.

[5] Childe i. m. 34. p.

[6] Woolley, Leonard sir : Ur in Chaldea, Brockhaus, Wiesbaden, 1956. 35-37. pp.

[7] Brentjes i. m. 72-73. pp.

[8] Torma Zsófia: Hazánk népe ősmythosának maradványai, 1-11 pp.  [Torma Zsófia cikke, feltehetően valamelyik XIX. századi magyarországi tudományos folyóiratban jelent meg feltehetően 1894-után, mert ezen évszámra hivatkozik cikkében.  A bekötött 11 oldalon semmiféle kiadási adat nincs! A papír és a betűforma a XIX. századra utal. (MV)

[9] Az al-ubaidi kultúrából az urukiba való átmeneti szakasz (MV)

[10] A sumirnak nevezett kultúrát és a területét a régi források, pl. Berossos, káldnak nevezi. Mivel a szakirodalomban a sumir kifejezés honosodott, ezért, ahol lehet, célszerű a két kifejezést összevonni és a káld-sumir megnevezést használni.  (MV)

[11] Marton Veronika: A sumir kultúra története, Magánkiadás [Győr], 2000, 42. p.

Mottó: "Materiam dedi formam habetis Querite gloriam, si placet!" (Kőrösi)

Bevezetés

Magyarországon a tudományos felfedezéseknek csak akkor van hitele, ha ugyanazt felfedezik külföldön is. A magyar felfedezőt meg többnyire elfelejtik. Más nemzetek tudósai a saját nemzetükből valókat még érdemeiken felül is méltányolják. Eredményeiket örömmel használják fel és kürtölik világgá.
Nálunk a legszebb eredményeket is elvitatják egymástól, s mindenkit igyekszik lenyomni az a veszedelmes középszerűség, amely érdekcsoportokba tömörít minden tudományos hatáskört.

Kőrösi Csoma Sándor életműve sem kerülhette el "magyar" sorsát.
Az 1784. április 4-én született Kőrösi Csoma Sándor életéről, vándorlásairól, magyar vonatkozású felfedezéseiről, és a nekünk, magyaroknak szóló üzenetéről a lexikonokban számos adat található.

Erdélyországból elindulván hallatlan nélkülözések közepette jutott el Indiába. Az angol Moorcroft és Trebeck tanácsolására kezdett foglalkozni a tibeti nyelvvel. Pártfogásuk révén az angol kormány csekély, de rendszeres támogatása ellenében Ladakban, a zanskari zárdában a tudós Szung-je Pu Cong láma segedelmével 3 év alatt elkészítette a tibeti nyelvtant és a 40.000 szavas szótárt.

E felbecsülhetetlen szolgálatot ismerte el Japán, amikor az erdélyi székely-magyart 1933 február 22-én szentté avatta. Mindmáig ő az első és egyetlen európai, akit a buddhista világ szentnek, boddhiszatvának tart és tisztel.
Kőrösi a szótár és a nyelvtan elkészülte után 11 évig Kalkuttában, az Asiatic Society könyvtárában volt könyvtárnok. Tibeti és szanszkrit tanulmányait folytatva itt is készült lhasszai útjára. Tibet felé menet Darjilingben érte a malária-halál 1842 április 11-én.
Általában ennyit tud az átlagember Kőrösiről.


Kőrösi célja

A valóság kissé másképp fest. Kőrösi élete, munkássága az előlünk, magyarok elől rejtegetett titkok közé tartozik. Bárki bármit is mond, Kőrösi soha nem tett le arról, hogy megtalálja a magyarok rokonait. Bizonyíték erre élete és titokzatos halála. Szegénysége, becsületessége kerülőutakra késztette. Arról nem tehetett, hogy az emberi önzés és féltékenység időnap előtt kioltotta életét, tág teret adva a találgatásoknak.

Kereste a magyarok őshazáját, vagy nem kereste? Belátta-e tévedését, - ha ugyan tévedés volt - hogy hamis úton jár, amikor India felé veszi útját? Sajnálkozzunk-e hiábavalóan feláldozott életéért, vagy hajtsunk fejet előtte, és ismerjük el: fogadalmát híven teljesítette?

Kőrösi megállapította, hogy: "anyanyelvem a magyar rokon, nem szavakban ugyan, de alkotásban", azaz a nyelv logikájában, szerkezetében "a török, az indiai, a chinai, a mogul és a tibeti nyelvekkel", vagyis az ural-altáji nyelvcsaládba tartozik.

Az indoeurópai nyelvek és a szanszkrit nyelvrokonság

1786-ban az angol Jones, majd 1791-ben Bopp az összehasonlító módszer alkalmazásával kimutatta az indoeurópai nyelvek és a szanszkrit közötti nyelvtani hasonlóságot.

Mire Kőrösi elindult Indiába, általánosan elfogadtatott, hogy minden indoeurópai nyelv szanszkrit eredetű, csak a magyar és a finn nem. Kőrösi az angol szanszkritológusokhoz írt leveleiben már 1825-ben arról értesít, hogy "a szanszkrit alkotásaiban párhuzamos a magyarral, de eltér a többi indoeurópai nyelvtől." Kizárt, hogy a nyelvészek ezt ne tudták volna. Valószínű, a korabeli összehasonlító nyelvtudomány művelőit sérthette az indoeurópai nyelvek magyarral való rokonsága. Hát még az, hogy a magyar nyelv, ill. annak elődje e nyelvek alapja lehetett.

1849-ben a szabadságharc bukása után a testben-lélekben megtört magyarságra ráerőszakolták a finnugor származáselméletet. Ezért sugallják ma is, hogy Kőrösi Csoma Sándor hiába ment Indiába, a magyar vonatkozásokból semmit sem talált. És amit talált, gondos kezek eltüntették, munkáit agyonhallgatták.

Tibeti-szanszkrit-angol értelmező szótár

Kőrösi angolra fordított egy szanszkrit-tibeti értelmező szótárt, hogy könnyebb legyen az eligazodás a két nyelvben. Kézirata letisztázva, csinos, rendezett formában, nyomtatásra készen letétetett az Asiatic Society (a kalkuttai Ázsia Társaság) könyvtárába. Saját maga írta rá: 800 lap. 1910-ben adták ki. Hogy, hogy nem addigra már csak 686 + 20 lapnyi tartalomjegyzék és néhány üres lap maradt. Ez kb. 710 lap. Vajon hol van a hiányzó, Kőrösi említette 90 lap? Ki tüntethette el, és mit tartalmazhatott?

Személyes iratainak eltűnése a kalkuttai törvényszéki könyvtárból
Halála után a kalkuttai törvényszéki könyvtárba került a személyes levelezését, okmányait tartalmazó vasládika. Életrajzírója, Duka Tivadar még látta. Az iratokat lajstromba vette, de le nem másolta, mert el kellett utaznia.
Visszatérte után közölték vele, a ládikát és tartalmát kiselejtezték, mondván: nem nagy érdeklődésnek örvendett. Mindkét eset ékes példája magyar tudósok semmibe vételének.

Az indoeurópai nyelvelmélet csődje

Azóta maguk az indoeurópai nyelvészek - Trubetzkoy, Pittioni, Schegel, stb. - döntötték meg az évszázados dogmát, és elvetették a közös indogermán ősnyelv és ősnép létezését. Beismerték, hogy tévedésnek bizonyult azon feltételezésük, miszerint a szanszkrit lett volna az indoeurópai nyelvek őse.
Csak idehaza tartatik csökönyösen az indoeurópai, és ennek folyományaként a finnugor nyelvelmélet kizárólagossága.

A szanszkrit és a magyar nyelv kapcsolata

Kőrösi a magyar és a szanszkrit nyelv párhuzamaira, azonosságaira hívta fel a figyelmet.

Hogyan lehetséges ez? Kőrösi megállapította, hogy "a szanszkrit semmiféle nyelvvel nem mutat olyan rokon vonásokat, mint a magyarral…, amennyire különbözik minden más kelet-európai nyelvtől, olyannyira kimutatható a magyar nyelvvel való rokonsága." Majd látjuk, hogy e megállapítás okozhatta tragédiáját, halálát.

Mind a kortársak, mind a mai nyelvészek egyetértenek abban, hogy Kőrösi rossz helyen kereste a magyarok rokonait. Nem Tibetben kellett volna, hanem mondjuk az Uralban. Schmidt József kijelenti: Kőrösi annak ellenére, hogy 17 nyelvet ismert nem is volt nyelvész. Kérdem én: akkor mi a csuda volt? A Révai lexikon betetőzi: "néhány tibeti szó magyaros hangzása csábította" a magyarral való rokonság elképzelésére (kied-kend, gyúr, Stan-Isten).

Indiában mind fajilag, mind nyelvileg több népcsoportot lehet kapcsolatba hozni a magyarokkal:

A Karakorum mellett élnek a fehér hun utód hunzák, alapszavaik megegyeznek a mi, finnugornak tanult alapszavainkkal.

Ott vannak a bengáliak…

Szentkatolnai Bálint Gábor magyar szempontból figyelemreméltó megállapításokat tesz a tamilokról. Őt Keleten Kőrösi reinkarnációjának tartják.
Kortársai szerint Kőrösi készült a "magyar és a szanszkrit nyelv rokonságát bizonyító" mű megírására. A kézirat hagyatékában megvan:

Kőrösi Csoma Sándor szanszkrit-magyar szójegyzéke

1984-ben a Magyar Tudományos Akadémia gondozásában 800 példányban jelent meg. Ötszáz magyar szót tartalmaz szanszkrit jelentésével együtt. A hasonlóság is, de az azonosság is könnyen felismerhető. A kiadvány előszavában olvashatjuk, hogy ezen: "írása .. a szanszkrit és az indoárja nyelvek magyarral való hasonlításának kísérletére vonatkozik. Ez kétségtelenül kényes kérdés, amelyet csak óvatosan közelíthetünk meg."
Finnugor szempontból tényleg nem árt az óvatosság, mert egycsapásra megdőlhet az egész elmélet. De ha a magyar a nyelvek anyja, akkor egészen más. Akkor bizonyíték.

Ha Kőrösi azt mondja, hogy a lányka, a szoba, a béka, a szabla, a vasana, pataka, pata azaz út, ezek ugyanolyan jelentésűek a szanszkritban, mint a magyarban, akkor én Kőrösinek hiszek, bármit mondanak is finnugristák.

Gondolati rokonság van az út-pata (a magyarban lópata, de ez is kapcsolatban áll az úttal) és a pataka-patak között. Mindegyik szalagszerű, folyamatos vonalat jelent!

A magyar nép őshazája és a magyar nyelv eredete

1832 április 30-án Neumann báróhoz, az akkori londoni osztrák-magyar követhez írt levelében Kőrösi maga figyelmeztet:

"ha majd a magyar tudósok a szanszkrit irodalom bővebb ismeretére tettek szert, csodálkozandnak azon, mekkora rokonság van e régi nyelv és a mi anyanyelvünk között. A magyarság sok régi emléke megtalálható itt, amelyeket az elhagyott helyeken (vö: a vándorlások során elhagyott helyeken) ma már hiába keresünk."

Kőrösi befejezvén a tibeti szótárt és a nyelvtant Kalkuttába indult, mert ott "sok a szanszkritból tibetire fordított buddhista könyv, … e két nyelv segítségével jelentékenyebb anyagot tudok összegyűjteni a magyar régiségek megvilágítására."

Sabathuban az angolok kémnek nézvén feltartóztatták, majd útjáról és munkásságáról részletes beszámolót kértek.

Teesában (Tisza) a Pookdal zárdában a Kennedy századosnak írt 1825 május 25-i levelében beszámol eddigi munkásságáról, leírja a bizonyítékokkal alátámasztott megfigyeléseit, világosan feltárja a magyar nyelv és a magyar nép hovatartozását.

"Utazásom tárgya: kikutatni a magyarok első települési helyeit. Összegyűjteni történelmi tetteiket, megfigyelni a hasonlóságot, ami több keleti nyelv és a mi anyanyelvünk között van, mert a magyar nyelv pedig a szanszkrit vagy arabssal szemben nyelvészeti tekintetben nem áll alsóbb rangban.

Arábiának belsejében él még egy ősi tradíczió, mely azt tartja, hogy az arabok polgárosultsága egy oly néptől származik, mely Samarkand környékéről költözött közéjök. ( Ekkor még nem találták meg a mezopotámiai városokat, de Kőrösi a tibeti iratokban rábukkant a később sumirnak nevezett ősnépre. )
Európának a keleti és északnyugati részeiben sok nyoma találtatik a régi buddhizmusnak és a szanszkrit szavaknak az ottani népek között… e szavak a görög-római történetíróknál megtalálhatóak Thráciát, Macedóniát, a Duna két partján lévő Seriát, Pannóniát és Dáciát illetően.

Pannonia betűszerinti lefordítása e szanszkrit szónak: SARBAYA, ami gabonát, életet jelent. (Latinul: panem-kenyér, annona-gabona.)
Dácia annak a tartománynak a neve, amely szőlőben bővelkedik, származik ez a szanszkrit szóból: "dakh" vagy "dák" = szőlő, Dákia = szőlős.

A Dnyeper folyót a régiek Borysthenes néven ismerték, ez magyar szó. Herodotosznál szintén!

A vándor népeket nemcsak szkítának, hanem gétá-nak is hívták, ami azt jelenti járni, menni. ( Mintha a "jött" szavunk bölcsőjét találta volna meg! A mai indiaiak a lágyabb formáját, jata [dzsata] használják. )

Buddha szanszkritul Bhagvan vagy Tathagata, azaz "győzedelmes, egyenes úton járó." A "bhagvan" szót a buddhisták gyakran használják, ezt a keresztények "pagani"-nak hallották, és így is hívják őket. A tathagata szó megerősíti a "géta" szó "járó" értelmét.

A párthusokat Justinianus a scyták száműzöttjeinek hívta, ők ugyanazon nép, amely GETA név alatt Európában és Ázsiában is szerepelt. Miután Macedóniát meghódították a rómaiak, a parthusok a Duna felé vonultak rokonaikhoz. Vergilius így ír róluk: "Aut Ararim Parthus bibet aut Germania Tigrim" ( Vagy a párthus issza a Szajnát, vagy Germánia a Tigrist. )

Valami lehet benne, mert pár éve Wiesbadenben egy párthus herceg sírját tárták fel. A múzeumi magyarázat szerint a gallusoknál követségben járt párthus herceg volt. Szerintem valószínűbb, hogy a párthusok tényleg itt éltek Európában.

( A Wies kelta szó. Vizet jelent. A "Bada" szót kapcsolatba lehetne hozni a szanszkrit "pataka"-val. Ez ugyan feltételezés, de Wiesbadenben sok a forrás. )
A géták az ázsiai forrongások miatt eljutottak Rhodoszra és Krétára. Őket nevezi a történelem pelazgoknak.

Szanszkritul a sived vagy sifed fehéret jelent... a svédek nemzeti nevüket a szanszkritul beszélő szkíta népektől, azaz a gétáktől kaphatták.

A géták számra kevesen valának Európában, de kulturáltabbak voltak, mint a többi nép, ezért az európai nyelvek számos szanszkrit szót vettek át tőlük.
Buddha vallása sok nemzet között elterjedt. Erre utal a gót Odin vagy germán főisten Woden vagy Wotan neve (benne rejlik UTU a sumir napisten neve!).
Akár hiszik akár nem, Atilla bátyja, a mi Budánk neve is erre vezethető vissza, mert a szanszkrit Buddha - öreg, vén. Buddhát Budának ejtik "h" nélkül, mint mi Budavárát.

A tibeti irodalmi és tudományos művek a STAN GYUR és a KAH GYUR köteteiben vannak összegyűjtve.

A tudós világ tanulmányozza a régi buddhizmust, amelynek sarokköve olyan erkölcsi tanokból áll, mint a mi hitünké, azaz a felebaráti szeretetből:

Halljátok mindannyian e törvényt!
S ha hallottátok, el ne feledjétek:
Amit én magamnak nem kívánok,
Soha másnak nem teendem."

Kőrösi üzenete a magyaroknak

A mai magyar tudósok nem ismernek annyi keleti nyelvet, mint Kőrösi. Ezért, aki oly tanulmányokkal, amelyeket Kőrösi elénk tár, behatóan nem foglalkozott, ti. a szanszkrit, az indiai, a tibeti nyelvet nem mívelé, eljárását, eszméit, következtetéseit kellően nem értheti meg, érdemleges ítéletet felőle hozni nem tud. Manapság meg sem próbálják megszívlelni Kőrösinek a Tibeti szótár előszavában írt üzenetét, sőt el is titkolják előlünk:

"Saját nemzetének pedig a szerző büszkeséggel jelentheti, hogy a szanszkrit tanulmányozása sokkal hasznosabb a magyarokra, mint bármely más európai nemzetre nézve. A magyarok dús aknát találandnak tanulmányozásában, szem előtt tartva nemzeti érdekük, szokásaik, viseletük és nyelvük érdekeit, még pedig azért, mivel a szanszkrit nyelvnek alkotása, valamint több indiai nyelveké is nagyon párhuzamos a magyarokéval."

Párhuzamosságok a szanszkrit és a magyar nyelv között

"Előragok helyett utóragok." Tehát agglutináló nyelv.
"Az igetőből segédige nélkül egy hang, egy szótag hozzáadásával formálhatjuk az igealakot: cselekvő, szenvedő, óhajtó, gyakorító, visszaható formákat."

"A múlt és jövő idő képzéséhez nem kellenek a segédigék." (Az "el fogok menni" semmivel sem jelent többet, mint az "elmegyek.")

Kortársa, Torrens írja, hogy Kőrösi "különös említést tett a magyarországi helyek és hegylánczok neveinek szanszkrit eredetéről. Kijelentette, hogy minden földrajzi neve megtalálható Bengáliában."

Egy német kiadású India térképen 40-50 olyan földrajzi nevet találtam, ami itthon ma is használatos: Barna, Kókai, Kálna, Tura, Tisza, Buda, stb. A tibetieknek a dalai láma személyében megtestesülő védőszentjét AVALOKITESVARA-nak hívják. S tényleg, aki szent és igaz, az nem más, mint "A Való Hites Vára".

A jugar nép

Mindaz amit elmondtam nemigen került nyilvánosságra, bár a szakirodalom foglalkozott vele, de csak azért, hogy megállapíthassa: álmodozó, fantaszta volt. Hipotéziseket valós tényeknek állított fel, kiindulási pontja a magyarok eredetét illetően eleve téves volt.

Ez állításokat kortársa, Malan cáfolja meg: "Nem fürkészte a hipotézisek bonyodalmait, ahhoz ő túlzottan is jóeszű ember volt. Célját elérendni abban látta, ha a jugarok országát felfedezi. Ez országot meglelni hivé Lhassától és a Chám tartománytól északkeletre, China nyugati határán." Maga Kőrösi azt vallja, hogy "Tatárország Kína felé eső belső zugai azok a helyek kétség kívül, ahol a magyar törzs bölcsőit keresni kell:

"… azt a népet, amely Magyarországnak a nevet adta, ugornak hívták. Az arab, a török és a perzsa művekben említés tétetik egy közép-ázsiai népről, amely sok tekintetben hasonló a kelet felől Magyarországra jött néphez. Európának a szláv, saxon és germán nyelveiben azt, amelytől a mai Hungária veszi eredetét, hungarnak vagy jugarnak nevezték. E művekből kikövetkeztethető, hogy a jugarok országa a fentemlített vidéken terül el."

A Stan Gyur-ban talált útlevelek a Shambala-i Kalapsa városába szólnak. Ez Tibettől 20 napi járóföldre, a Jaxartesen túl a jugarok országában van.

Kőrösi őket tartja a magyarok legközelebbi rokonainak. A jugar oroszul ugor, az urali nyelvek egy csoportját jelöli. Meglepő módon e helymegjelölés azonos azzal, ahol Samuel Kramer a sumir Aratta várost véli felfedezni (ld. Aratta és Emelkar ura c. eposz), a Tolsztov-expedíció megállapítása szerint pedig Chorezmmel.

Ma a jugarok, azaz a 4800 lelket számláló sárga jugarok (sara jugar) ma keletebbre, a kínai Hszincsiang Ujgur tartományban élnek. E néptöredék temetkezési szokása olyan, mint a magyaroké volt a honfoglalás idején. Díszítőművészete, dallamkincse hasonló a miénkhez, étkezési szokásaik úgyszintén (Kiszely).

Kőrösi útja Lhassza felé"

Csoma Kalkuttában serényen tanulta a szanszkrit nyelvet, melynek szerkezetében valamint némely, abból eredett mai nyelvében is a magyarhoz igen közel eső rokonságot talált. S három esztendő múltán, midőn tanulmányai már gyümölcsözőre érnek, szándéka e tárgyról egy latin nyelvű munkát írni, és azt hazájának szíves elfogadásra ajánlani" - írja kortársa Malan.
Kőrösi elment a titaljai Jalpaiguriba és három évig tanulta Tibet nyelvét, hogy teljesítse hazájának és magának tett fogadalmát: Lhasszában, a könyvtárakban kutatandva ráleljen a magyarok és a hunok elődeire vonatkozó iratokra.

Kutatásai során feltétlenül találhatott utalást arra, hogy a tibeti könyvtárakban fellelhető a magyarok elődeire vonatkozó anyag, különben nem készült volna oda.

Útközben érte utol a halál. Arról nem tudunk, hogy korábban komoly betegsége lett volna. Kortársai nem említik. Edzett volt. Kalkuttai évei alatt a trópusi klímához is hozzászokhatott.

Tibet felé menet át kellett kelnie a Himalája lábánál, Titalján lévő, mintegy 10 angol mérföldnyi (=15-16 km) Térai mocsarakon. Ott valószínű meghált, mert aki ott megalszik, az maláriában bizton megbetegszik… és meghal. Naív magyarázat ez!

1. Kőrösi előzőleg 3 évet töltött nyelvtanulással Titalján, néhány mérföldre a Térai mocsaraktól. Kizárt dolog, hogy ne hallotta volna a bennszülöttektől, mily veszélyes a Térai.

2. Tényleg olyan ostoba volt, hogy lefordítván a tibeti orvosi könyveket semmibe vette a maláriás veszélyt!

3. Tanítójától a tudós orvos-láma Szungje Pu Congtól, Tibet kinevezett főorvosától ne tudott volna arról, hogy a Térain nem tanácsos éjszakázni!
Ilyen figyelmetlenséget egy frissen érkezett kutató elkövethet, de az évtizedekig Indiában élő ember bizony nem.

Végezzünk egy kis számítást!

Kalkutta és Darjiling között légvonalban a távolság kb. 500 kilométer lehet. A korabeli vízi és közúti viszonyokat tekintve Kőrösi 700 km-nél aligha utazhatott többet. Ez jó háromhetes út, mert egy ember gyalogszerrel, ha különösebb akadálya nincs, napi 26 km-es utat tud megtenni. A Térai-mocsarak mintegy 15-16 km-es sávban húzódnak a Himalája alján. Az átkelés a nehéz terepviszonyokat tekintve sem tarthatott 1 napnál tovább. Semmi sem indokolta az ottani éjszakázást, nem is szólva, hogy a hely sem volt ismeretlen, hiszen már másodszor járt ott. Ezt onnan tudjuk, hogy az évekkel korábbi titaljai útjáról részletesebb leírás maradt fenn.

Kőrösi Csoma Sándor első és második, egyben utolsó útjának összehasonlító adatai

Első titaljai útja

Második, Darjilingbe vivő titaljai útja

1835. december 14-én kapott útlevelet

1841. szeptember 27-én kapott útlevelet

Indulásának időpontja nem ismeretes. 1836. Január 20-án csónakon érkezik Maldába. Öt bennszülött kísérte. A viharos idő miatt útja viszontagságos.

Indulásának időpontja nem ismeretes. Előző útján a január ugyancsak viharos volt, ezért nem januárban indulhatott útnak, hanem csak február utolsó vagy március első napjaiban, mert az Asiatic Society titkárához, Torrenshez írt utolsó levelének kelte 1842. február 9. E levelet végrendeletének is tekintik.

Prinsep 1836. február 8-án Kalkuttában kelt levelét 1836. február 19-én kapta meg Julpaiguriban, tehát a kb. 600 km-es távolságra a postai küldemény 11 nap alatt érkezett meg. Számításba veendő a posta gyorsasága (az ún. váltott lovak módszer), ezért egy málhás menetnek a távolság megtételére legalább 16-18 napra volt szüksége.

A Térai-mocsarakhoz közeli Jalpaiguri kb. 100 km-re van Darjilingtól.
Az első titaljai utazása alapján 17-18 napnál tovább nem tarthatott Jalpaiguriig az út. Ehhez hozzá kell számítani a Térain való átkelést (1 nap).

Jalpaiguritól talán 100 km az út Darjilingig. E távolságot kb. 3-4 nap alatt tehette meg. 1842. március 24-én érkezett meg Darjilingba egészségesen, egyetlen szolgája sem volt beteg.

A fenti összegzés alapján Kőrösi február végén, március elején indulhatott el Kalkuttából. 20-24 napi utazás után érkezhetett Darjilingba. A szikkimi rádzsa küldötte ekkor meglátogatta és kifaggatta utazás céljából, hogy eldönthesse, méltó-e az útlevélre?

Időközben halálos betegséget kapott. Az észlelt tünetek maláriára utalnak. A malária lappangási ideje 9-16 nap. Ha visszaszámolunk, akkor a fertőzésnek közvetlenül a Darjilingba való megérkezés előtti vagy utáni napon kellett megtörténnie, mert az érkezés és a betegség jelentkezése között pontosan 14 nap telt el. Olyan területen kapta tehát a maláriát, ahol nem állt fenn a maláriás fertőzésnek még a veszélye sem.

Betegségének lefolyása:

1842. március 24.
Darjilingba egészségesen érkezik.

április 6.
Campbell meglátogatta
Tipikus maláriás tünetei voltak: hidegrázás, sárgás bőr, kiszáradt száj, magas láz, a maláriára jellemző ciklikussággal.

április 7.
Jobban volt. Elmesélte Campbellnek miért igyekszik Lhasszába.

április 8.
Campbell nem látta

április 9.
Campbell és Griffith meglátogatta: ekkor már nagyon rosszul volt.

április 10.
Jobban lett

április 11.
Reggel öt órakor meghalt

Ha valóban maláriás lett volna, akkor legalább 2-3 nappal korábban kellett volna a tüneteknek jelentkezniük. A malária tényleg hamar végez az emberrel. De Kőrösivel három lázroham végzett. A német kiadású "Fertőzéses megbetegedések" c. orvosi kézikönyv szerint is a Téraira jellemző ún. malaria tertiana 4-5-6 lázroham után viszi el a beteget, ami legalább egy héttel további szenvedéssel jár. Sőt, a komplikáció nélküli esetekben nem is végződik halállal! Kőrösinek csupán tipikus tünetei voltak! (O. Gsell - W. Mohr: Infektionskrankheiten, IV. Springer-Verlag, Berlin-Heidelberg-New York, 486-497. o.)

Nyugodtan ki merem jelenteni: Kőrösi Csoma Sándort megmérgezték! Úgy ahogy évekkel korábban Moorcroft-ot és Trebeck-et, nekik is hasonló tüneteik voltak, s nagyon hamar végzett velük a láz. A hivatalos jelentés szerint a bennszülöttek mérgezhették meg őket.

Várkonyi Nándor "Az elveszett Paradicsom" című művének 600-ik oldalán írja: "Kőrösi… beavatott volt", láma, "a tibetiek azt hitték, elárulta tanaikat az angoloknak, ezért amikor vissza akart térni Tibetbe, a határon megmérgezték." Várkonyi nem jelöli meg, honnan vette értesülését, mondhatnám úgy is: félrevezet.

Kőrösi soha nem járt Tibetben, csak Ladakban és Kasmirban, azaz Kis-Tibetben. Ez lett volna az első tibeti útja, emiatt folyamodott a szikkimi lámához engedélyért.

( Időközben felhívták a figyelmemet: Kőrösi biztos a magar népcsoport miatt tartott Szikkimbe, mert Lhasszába rövidebb út is visz. Darjilingba el sem kellett volna mennie. Szikkim akkoriban nem tartozott az angol fennhatóság alá, ezért a Tibet felé való áthaladást a szikkimi lámának kellett engedélyeznie. Az engedélyt pedig a legcélszerűbb volt Darjilingban az utolsó angol határállomáson megvárnia. Merő feltételezés csak, hogy a magarok miatt tartott Szikkimbe. E népet az eddig ismert leveleiben nem is említi. )
A bennszülöttek miért is ölték volna meg, amikor oly nagy tiszteletnek örvendett? Ha Tibetbe nem akarják beengedni, egyszerűen megtagadják tőle a beutazást, mint ahogyan az első titaljai útja alkalmával a szikkimi láma már megtette. Kőrösi halála nem a bennszülöttek, hanem az angolok érdeke volt!
Ekkortájt fogadtatott el, hogy a szanszkrit az indoeurópaiak ősnyelve. Kőrösi elmélete az indoeurópai-szanszkrit nyelvelméletet megdönthette volna. El kellett hallgattatni!

Indoklás:

1. Wilson, az Asiatic Society volt titkára mandátumának lejárta után Oxfordba került szanszkritológusnak. Szanszkrit kutatásaihoz igénybe vette Kőrösi felfedezéseit, hisz levelezett is vele. Így elsőkézből tudhatott a magyar népre és a magyar nyelvre vonatkozó kutatásairól. Levelezésük nem maradt fenn, legalábbis mi magyarok nem tudunk róla.

2. Kőrösi nem csupán vele, de a soron következő titkárokkal is levelezett. Bár nem volt közlékeny, mégis épp eleget hangsúlyozat, hogy feladata, végső célja a tibeti könyvtárakban a magyarok eredetének felkutatása.

3. Kínosan vigyázott, hogy a bennszülöttek ne nézzék kémnek, idegennek. Ezért első titaljai útján nem volt hajlandó az európaiak között lakni.

4. Soha nem járt Tibetben, hanem csak Ladakban és Kasmirban.

5. Málhájának nagyságát, könyveinek számát tekintve (Campbell részletesen közli) valószínűleg több kísérővel utazhatott. Más dolog, hogy Darjilingban már csak egy szolgája volt. Az előző útjához hasonlóan a megérkezésekor elbocsátotta a málhásokat.

6. Rajta kívül senki nem kapta meg a maláriát.

7. Campbellel együtt Kőrösit egy rejtélyes Griffith úr is meglátogatta. A Duka féle életrajz nem részletezi ki, miért ment Kőrösihez. Furcsa módon elhallgatja kilétét. Amúgy Duka mindenkinek, aki Kőrösivel találkozott, részletesen megírta a nacionáléját. Griffithről hallgat. Griffith egyszerűen csak odament. A Révai lexikon szerint: "William Griffith angol botanikus. 1810-1845. Meghalt Malakkában." (Griffith valóban botanikus volt, többek közt a himalájai selyemfenyő eredeti régi latin neve is őrzi Griffith nevét: Pinus griffithii… A szerk.)

Lehet, hogy volt némi köze Kőrösi halálához?

Duka az 1848-as szabadságharc után Angliába menekült. Orvos lett. A gyarmatokra, Darjilingba helyezték. Az élet kínálta lehetőséget kihasználva megfogadta, hogy felderíti és végigjárja Kőrösi Csoma Sándor útját. Áldozatos utánjárással ezt meg is tette. Nélküle még ennyit sem tudnánk Kőrösiről. Ennek eredménye az angolul és magyarul megjelent "Kőrösi Csoma Sándor dolgozatai" c. munkája. (Hasonmás kiadása 1984-ben 1500 példányban jelent meg. Megjegyzendő, hogy Kőrösinek mind az MTA, mind pedig a British Museum tulajdonában lévő hagyatéka feldolgozatlan.)

Angol alattvalóként nem vetett volna rá jó fényt, ha az angolokat orgyilkossággal vádolja. Ezért csak a hivatalos, Campbell féle jelentés szövegét közli, de hagyja, hogy a sorok között olvassunk.

Befejezésül hajtsunk fejet Kőrösi Csoma Sándor előtt, és ne a kortárs-vetélytársak kikiáltotta hóbortos bolondnak nézzük, hanem tényfeltáró tudósnak, aki nem az 1848-49-es szabadságharcban, hanem a tudomány mezején halt hősi halált magyar hazájáért.

Győr, 1999. április 30.



Felhasznált irodalom

1. Baktay Ervin: Kőrösi Csoma Sándor. Gondolat, Budapest, 1963.
2. Bíró József: Kőrösi Csoma Sándor és a szabirok. Los Angeles, 1988.
3. Blaskovich Lajos: Őshaza és Kőrösi Csoma Sándor célja. Stádium.
4. Csetri Elek: Kőrösi Csoma Sándor. Kriteriton, Bukarest, 1984.
5. Duka Tivadar: Kőrösi Csoma Sándor dolgozatai. MTA, Budapest, 1885. Reprint. Buddhista Misszió, Budapest, 1984.
6. Emlékek Kőrösi Csoma Sándorról (levelek, okiratok, emlékiratok). Szerk.: Terjék József. KCST MTA, Budapest, 1984.
7. O. Gsell - W. Mohr: Infektionskrankheiten, IV. S