marton veronika 2013.12.12. 17:10

Dedikáció

DEDIKÁCIÓ - 2013. december 14-én, szombaton 11.00-14.00-ig  a „Hol vannak a magyar táltosok?” c. legújabb kötetemet dedikálom Budapesten a Magyar Menedék Könyvesházban (Bp.XII. Márvány u. 48.).

Borító-kicsinített.jpg

Köszönöm a figyelmüket! - MV

korong365.jpg

A „Hol rejtőznek a magyar táltosok? c. gyűjteményes kötet 15 átdolgozott és 130 képpel gazdagított cikket tartalmaz. Felidézi a több ezer éves magyar történelemnek az iskolai tananyagból kihagyott, kimaradt sorsfordító eseményeit. Az egész kötetet belengi az óhaj-sóhaj: Hol vannak, lesznek-e még magyar táltosok, akik kivezetnék a magyarságot a jelenlegi útvesztőből? Nehogy hiábavaló legyen a vértanúk hazáért hullajtott vére, nehogy elvesszen a haza maradéka!

A kötet címével csaknem megegyező első írás a magyarság régi papjaival, a táltosokkal foglalkozik. Az ékiratok alapján felfedi, hogy a táltos elnevezés jelentése „bölcs úr”.

42f6fcf47993f6183c2e1b964c06bf31.jpg

Szkita nyakék - A felső sorban középütt irhakabátot varró szkíták

 

Az „Álmos fejdelem neve az ékiratokban” c. írás kiemeli, hogy a fejedelem népének nemcsak a hadura, hanem legfőbb táltosa is volt. Az édesanyja, Emese álombeli látomása, hogy „méhéből folyam ered” és „ágyékából dicső királyok származnak” összecseng az Álmos névnek ékiratos pecséthengeren megmaradt „bőséges víz hozta” jelentésével.  A név megfejtését taglaló részek kiegészítése Anonymus sokat sejtető soraiból következik, miszerint egyáltalán nem a magyarjai ölték meg Álmos fejedelmet. 

Az ékiratos megfejtés alapján kiderül, hogy a pilisi, titokzatos elnevezésű Ziribár hegy nevének jelentése: napvárta. A régi magyarok a téli napfordulókor a hegy tetején várták a napkeltét.  

Az egyik írás beszámol a sumir nép mindennapjairól, egy másik bemutatja Ibbi-szin, az utolsó sumir uralkodó kesergőjét, miként siratja el a szemita-amoriták által lerohant és elpusztított országát, amely meglepően egybevág Magyarország újkori tragédiáival. Megrázó, hogy a sumir nép, alkatából, természetéből adódóan pontosan ugyanazon hibákat követte el, mint az évezredekkel később élő magyarság. Mintha visszapillantó tükörben látnók népünk sorsát. Okulni illene belőle, nehogy úgy járjuk, mint ők: Más népek közé szóródtak szét, azok tudását gyarapították, de nincsenek sehol. Kisebb, a  megpróbáltatásokat átvészelt csoportjaik idővel újra néppé alakultak: Volt, amelyik megmaradt, miként a magyar, s most szóratik szét; volt, amelyiknek az emléke is porladó, mint a geal.

0b01e2c5402314588bb5520e72d01129.jpg

A könyv címoldalán levő szkíta lovas (Brasinszkij: A szkíta kincsek nyomában, Helikon, Bp. 1985)

A csúsztatás magasiskolája c. cikk Komoróczy Gézának, a neves és tanult történésznek a saját fajtáját, a magyarságot gúnyoló, lenéző, csúsztatásoktól, hamis és összemosott megállapításoktól hemzsegő nyilatkozatát, továbbá a tudósoknak a „kiválasztott” nép előtérbe helyezésére irányuló erőfeszítéseit teszi helyre. Tárgyilagosan, a szántszándékkal elferdített történelmi tények helyreigazításával utasítja vissza a magyar haza és a nép gyalázását.

Az egyik írás választ ad arra, hogy a magyar nemzeti jelkép, a hármashalmon álló kettőskereszt. miként csusszant be a szlovák címerbe.

LZR_VI~1_1.JPG

Az aradi vértanúk szobra, a Szabadság-szobor (képeslap, hu.wikipedia.org)

 

Az aradi tizenhárom vértanúról írtakat szűkszavú, de tartalmas életrajzi leírások egészítik ki, mert a magyarok javarésze az 1849. október 6-án, Aradon, a hazáért vértanúhalált halt tizenegy honvédtábornoknak, honvéd altábornagynak és honvéd ezredesnek, e derék magyar és külföldi katonáknak még a nevét sem tudja felsorolni, nemhogy a haditetteiket, illetve osztrák szemmel az „állítólagos bűneikkel” tisztában lenne.  

E kiadványt a könyvbarátoknak, szánom, akik nemigen szeretnek a számítógépen hosszasan olvasgatni, helyette inkább könyvet vesznek kézbe.


 

 "A Vízözön előtti világok" -ról

tartok előadást 

Győrött,  2013. november 9-én,  szombaton  délelőtt 10.00-12.00-ig,   

a Magyar Évezredek 7vége előadássorozat keretében.

Helyszín: Petőfi Ifjúsági Ház, Győr, Árpád út 44.  

Az előadás ismertetése:

A mai ember csak egy Vízözönről tud, holott némely ókori történetíró, a föníciai Sanchoniathon, az egyiptomi Manethon, a babiloni Béróssosz, továbbá a Biblia és a néphagyományok a földi világ keletkezéséről, több pusztulásáról és újrateremtéséről számolnak be. A 10  ősatyához kötik a vízözönelőtti világot, mindenik egy-egy kort nevesít.

A források megegyeznek abban, hogy a legutóbbi Vízözön előtt a tíz 10 őskirály/ősapa összesen 432.000 évig uralkodott, a Szent Bibliában a pátriárkák uralkodási ideje csak 7669 év.

A földön a négy elem, a víz, a lég, a föld, a tűz harca világkor-váltásokat eredményezett. Az emberiség, esetenként teljesen elpusztult, majd újra teremtetett, máskor a 8-9 túlélő örökítette tovább az emberi fajt, s mentette meg a saját maga által megőrzött tudást, ismeretet. Ám nem tudták átörökíteni az elpusztult koruk minden tudását. Sok mindent újra kellett kezdeni, újra fel kellett találni, meg kellett tanulni. A korszakváltások közt sorsfordító események történtek, azaz az emberiség civilizálódott.

Az első emberek hatalmas tudással rendelkeztek. Feltalálták a tűzet, ismerték a földművelést és az állattenyésztést, a hajózást, védekeztek a hideg és a meleg ellen, házakat, városokat építettek. Feldolgozták a fémeket. Ismerték a különféle tudományokat. „Mindent megértettek; megvizsgálták a világ négy sarkát, az ég ívének négy pontját, meg a Föld gömbölyű arcát.” Kiváló csillagászok voltak.  Matematikai, fizikai, kémiai, természettudományi tudással rendelkeztek. Nemzedékről nemzedékre gyarapodtak fejlődtek, okosodtak

.A természeti csapások által elpusztult 10 világkor közt kisebb-nagyobb korszakok voltak. A számuk népenként, földrajzi területenként és hagyományonként változott, attól függően, az illető nép mit őrzött meg az emlékezetében.

Mindez hihetetlennek tűnik, de „amiben minden nép megegyezik, annak igaznak kell lennie” (Ciceró)

 

Győrből kora délelőtt egy  tanítványommal és az édesanyjával vonatoztunk Budapestre, hogy az Astoriánál  résztvegyünk az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulóján tartandó, Magyarország és a magyar emberek hősiességét felidéző FIDESZ-nagygyűlésen.  A Keletiben feltűnően sokan voltak. Egy lelkes és elszánt, nemzetiszínű zászlós tisztaarcú fiataltól tudtuk meg, hogy délelőtt a Corvin-közben is megemlékezés lesz. A tanítványom, felbuzdulván a példán, előkapta a táskájából a magával hozott nemzetiszínű zászlót, és magára terítette.

Corvin-köz, egy óra körül

A Nagykörúton délelőtt már nem járt a villamos, gyalogosan indultunk Corvin-köz felé. A közbe már nem lehetett bejutni. Még a kereszteződés is tele volt emberekkel. Az idősebbek összecsukható széken, néhányan a járdaszegélyen, az üzletek lépcsőbelépőin vagy a virágládák szélén üldögéltek. A többség állt, s velem együtt figyelmesen hallgatta a szónokokat. Kivétel nélkül mindenki nemzetiszínű kokárdát viselt, csak nekem nem volt. Mellettem egy fiatal nő haja nemzetiszínű szalaggal volt átkötve, kértem tőle egy pici darabot, s belefűztem a kabátom gomblyukába.

A villamosmegállóban levő műanyag esővédő tetejére többen felmásztak; köztük egy RENDŐRSÉG feliratú kabátot viselő férfi onnan fényképezte (filmezte?) a megemlékezésen résztvevő embereket.  

A Lezsák-beszéd alatt futótűzként terjedt a hír, el kellene menni a Kossuth térre, s ott folytatni a megemlékezést.

Zászlókat lengetve több laza csoport, köztük egy-egy fekete dzsekis ifjonccal, lassan megindult az Üllői-úton a Kiskörút, ill. az Astoria felé. Néha hallatszott egy-egy bekiabálás: Gyurcsány! Takarodj! Gyertek velünk! (Ez az utcai járókelőknek és az ablakban bámészkodó embereknek szólt.) Útközben imitt-amott egy-egy rendőrt is lehetett látni, meg a fejünk felett fáradhatatlanul köröző helikoptert.  

Három óra körül az Astoriánál javában készülődtek a megemlékezésre. Elhaladván mellettük a Bajcsy-Zsilinszky úton át elértük az Alkotmány utcát. Egyre sűrűbb lett a tömeg.  Feltűnt, hogy sok a korombeli idősebb ember. 64 vármegyés fiatalokat is lehetett látni, de nem ők voltak túlsúlyban, hanem az idősebb korosztály.   

Alkotmány utca, du. fél négy körül

A mi csoportunkkal szinte egyidőben a Nyugati felől a Corvin-közből is érkezett egy csoport. Kiderült, a rendőrök feloszlatták őket, s a Körúton akartak a Parlamenthez jutni.  

Az Alkotmány utca torkolatánál levő fémrács-kordonokat a reggeli v. a délelőtti felvonulók tolhatták félre, mert amire odaértük a fákhoz. falhoz voltak támasztva.

Az utca derekán rendőrsorfal torpantotta meg a tömeget. A második-harmadik sorban voltam, alig 4-5 méterre a műanyag pajzsos „rendőröktől”. Jól hallottam az előttem állók kiabálását: Miért nem mehetünk a Kossuth térre? Engedjetek! A sorfalból egyetlen pisszenés sem hallatszott, teljes csöndben álltak előttünk. Ijesztő volt.

images a rendőrkordon előtt.jpg

 

 A rendőrkordon előtt (www.marosvölgy.hupont.hu)

Nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, a kokárdás felvonulóknál csak nemzetiszínű és Árpádsávos zászlók voltak, s a kimondott szavakon, szitkozódásokon kívül semmiféle erőszakot nem alkalmaztak. Az Alkotmány utcában senkinél sem volt Molotov-koktél, s még csak meg sem próbáltak „gyártani”. A felvonulóknál levő hátizsákok, szatyrok arra utaltak, hogy a többség vidékről érkezett.  

Az emberek nyugodtak voltak. A feketeruhás pajzsosok láttán inkább megdöbbentek, csodálkoztak;  velem együtt szinte nem hitték el, hogy rendőr kordonba ütköztek.

Ekkor valaki elkezdte a Himnuszt; mindenki együtt énekelt. A Himnusz éneklése közepette  megszólalt a hangosbemondó (automata géphangnak tűnt), hogy a tömeg oszoljon a Bajcsy-Zsilinszky úton a Bazilika felé. Alig hangzott el a felszólítás, amikor megindultak a rendőrök, s potyogtak a könnygáz gránátok és a füstbombák és a gumilövedékek. Nem a felvonulók támadtak! Az Alkotmány utca megtelt füsttel és visszafelé rohanó emberekkel. Csak kiabálás és fájdalomüvöltés hallatszott. Valaki elkiáltotta magát: Egy öregasszonyt agyontapostak a rendőrök!

Feltűnő volt, hogy a fekete ruhás rendőrök részéről nem hallatszott a lövöldözésen kívül semmi. Nem kiabáltak, nem beszéltek, s meglepően kistermetűek voltak. Később a Madách téren mondták, több rendőr érthetetlen, nem európainak tűnő nyelven beszélt, kiáltott egymásnak.

Az első sorban levőket a sisakos, pajzsos rendőrök kegyetlenül ütötték-verték; sokukat (inkább férfiakat) a Bajcsy-Zsilinszky és az Alkotmány utca sarkán elkapták, és a Nyugati irányában álló zsuppkocsiba hurcolták. Ez volt a szerencséje a hátrébb állóknak, mert idejük volt arra, hogy eltávolodjanak a rendőröktől.  

A Nyugati-felüljáró lábánál nézelődők (mint utólag kiderült) közül sokan segítvén a mentősöknek, nekiláttak a sebesültek és a sérültek ellátásának.

imagesCAEW0B41.jpg

Intézkedő rendőrök (www.bumm.sk)

Egy mellettem futó fiatal férfinek az arcába pattant a könnygáz-lövedék (?), beterítette füsttel, korommal. Szegény, azt sem tudta, hol van. Azt hiszem nem is volt magánál. Úgy kellett elvonszolni a rendőrök elől. A Bajcsyn tért magához, s onnan már egyedül futott. Nem tudom, mi lett vele.

A velem levő fiatal srác elkezdett kiabálni: Visszamegyek, elveszítettem a zászlómat, és nincs meg az anyukám! S visszaindult a rendőrök felé. Pár méterről sikerült a karjánál fogva visszacibálni: „Majd veszel másik zászlót, s az anyukád is megkerül! Tudja, mit csinál! Nem ránk vadásznak ezek, hanem az ilyen fiatalokra, mint te vagy.” S vonszoltam magammal a Bajcsyn. Közben egyfolytában potyogtak a lövedékek. Be az Ó-utcába! – kiáltottam - Kanyarodj be!

Alig két méternyire pottyant mellénk egy füstlövedék. Szerencsére sikerült az Ó utca sarkán levő telefonfülke mögé ugranunk. Közben megkerült az anyuka, s odakiáltotta, visszamegy segíteni a mentősöknek, majd jön utánunk. Sikerült az Ó utcán át egérutat nyernünk, de futottunk az Operáig, mert folyamatosan belövöldöztek az utcába.

Az Andrássy úton idilli volt a hangulat. Néhány békés nézelődőnek, sétálgatónak, babakocsit tologató párnak szóltunk, el ne induljanak kíváncsiskodni az Ó utcába, meg a Bajcsyra, mert a rendőrök könnygázzal lövik az embereket. Nem hitték el, és sokan indultak arrafelé.

Deák tér – Gerlóczy utca      

Az anyuka nem jutott el a mentősökig. Szerencsére és a fia megnyugvására utolért minket. Immár hármasban haladtunk az Andrássy úton a Bazilika felé, hogy az Engels és a Madách téren át eljussunk a FIDESZ-rendezvényre. A rendőrkordon akkor még nem ért oda. Utólag tudtuk meg, hogy a Bazilika után megálltak.

A Zsinagóga kertjében sok férfiember álldogált.  A Dohány utca felől néhány fekete sí-maszkos, fekete bőrdzsekis nyúlánk férfi igyekezett a Deák tér irányába. Az emberek kíváncsian megbámulták őket.

A Madách házaknál egy nő sírva fakadt, mert nem tudott hazamenni; otthon maradtak a gyerekei. A házuk kapujába torkollott a rendőrkordon.

Alig féllépésnyire tőlem a Filmmúzeum sarkán egy férfi mutatta a combján és az oldalán levő égett sebet (másnap a kórházi ágyon mutatta a TV). Sokan filmeztek, fényképezték. Azt hiszem Farkasnak hívták. Tenyérnyi nagyságú fekete, füstös szélű mély seb volt az oldalán. Mondta, könnygáz-gránát találta el. A TV-ben említett gumilövedék a combját érhette.  

Az Astoriáig nem lehetett eljutni, olyan nagy volt a tömeg. A Filmmúzeum és a Deák tér között fel-alá járkáltak az emberek. Ismerősökkel is találkoztam. A bazársoron levő nagy műanyag nagybetűket (szabadság) és a ki tudja miért, a kéznél levő, glédába állított utcaköveket odacipelték a Deák térnél építendő barikádhoz. A tér felől állandó puskaropogás és durrogás hallatszott. Az álló rendőr-sorfal és a felvonulók között csetepaték voltak. A rendőrök még akkor is bántalmaztak egy fiatalt, amikor már elfeküdt az aszfalton. Mondták, meghalt.

Eközben pár métert megindult az 56-os kiszuperált tank is. (Vajon, hogy került oda?) Úgy vélem, inkább 1956 jelképeként indították el, semmint azért, hogy eltapossanak vele valakit.    

Két-három férfi kétségbeesett kiabálás közepette a Deák téren elesett fiatalember véres, nemzetiszínű zászlóját lengetve megindult az Astoria felé: Megöltek egy embert! A vére itt van a zászlón. Segítsetek! (A zászló valóban véres volt.)   

A FIDESZ-rendezvénynek közben vége lett, és sokan elindultak a Deák tér irányába. Néhány fideszes rendező próbálta ezt megakadályozni, mondván a nagygyűlés engedélye a Gerlóczy utcáig szól, addig mindenki biztonságban van. A saját érdekében senki ne menjen a Deák tér felé!

Szinte el sem hangzott, amikor a tér felől lovas-rendőrök (nők is) vágtattak az úttesten hullámzó tömegbe. Sok kisgyermekes család, idős ember volt közöttük, akik hazafelé tartottak volna.

Ezzel egyidejűleg elkezdték lőni a könnygáz-gránátokat és a gumilövedékeket, megindult a vízágyús kocsi is. Tele lett a járda futó, menekülő emberekkel. Mindenki segített a másiknak. A gyermekeket felemelték, hogy a tömeg ne tapossa el őket. Beleakadt a táskám egy vaskorlátba. A mögöttem levő férfi kiakasztotta, és futás közben a kezembe nyomta. Egy másik azt, ismételgette: Ezt nem bocsátom meg nekik! Ki volt, mi volt? Soha nem tudtam meg.

Valaki futva kiáltotta, senki ne húzódjon a lovak és a lövedékek elől az üzletek benyílójába, a rendőrök mindenkit kizavarnak és összevernek.   

A Wesselényi utcán futottunk a Körút irányába. Tele volt az utca emberekkel. A Dohány utca felől minden kereszteződésben könnygáz-gránátokat lőttek be a menekülőkre. Nem lehetett kijutni a Rákóczi útra.   

A Nagykörútról aztán elértünk a Keletibe. A Rákóczi út végén, a felüljáró alatt néhány rendőrautó keresztben lezárta az utat. Rendőrök figyelték és elkapták azokat, akiket a vízágyú vize beszínezett.  

Keleti pályaudvar, este hét óra körül

A vonatindulás előtt mindhármunknak vettem egy-egy lángost. Az elárusító észrevéve a kokárdámat, megkérdezte, a tüntetésről jövök-e: „Nemrég volt itt egy vidéki rendőrnő, akit úgy hívtak szolgálatba, hogy a Deák téren meglincseltek egy rendőrt”. – Onnan jövök, nem lincseltek meg senkit. Beszélik, három halott van, de egyik sem rendőr, hanem tüntető - válaszoltam.

Győr, 2006. október 26.  

  

Utószó:

Ez eddig nyilvánosságra nem hozott beszámolót a 2006. október 23-i budapesti események után jegyeztem le. Semmit nem tettem hozzá, és semmit nem vettem el belőle; csak a két kép lett az internetről utólag a cikkbe másolva.  (MV)

 

 

 Az Ubaid (al-Ubaid) népcsoport

          ninhursagfrieze.jpg           

1. Sumer jelképe – Két szarvast tartó párducfejű[1] sasmadár, az IM.DU.GUDhu  (réz dombormű, 107x237 cm, Ninhursag templom, al-Ubaid, kb. Kr. e. 2900, British Museum)[2]

 

Elődeink nyomát követve minél távolabb menvén vissza az időben, annál több a kérdőjel, több a feltételezés. Mégis maradt néhány, nem is kevés azonosság, hasonlatosság, amely a mai magyarságot hozzákapcsolja az „állítólag” több ezer évvel ezelőtt letűnt mezopotámiai sumir néphez. E régi néptől való egyenesági leszármazás tudata segíti a magyarságot, hogy tartása legyen, megmaradjon, s minden alattomos munkálkodás ellenére egyenes derékkal vágja a világ, a kételkedők, a megalkuvók szemébe: „…egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók…”[3]

A hivatalosított történelemtudomány szerint Európában a magyar nép elszigetelt, társtalan, rokontalan, legfeljebb a finnugor „halszagú atyafiság” hasonlítható hozzá. Pedig a magyarságnak a nyelvileg némileg, fajilag meg egyáltalán nem rokon finnugorokon kívül vannak kortárs rokonnépei, voltak más néven nevezett elődnépei, és ha nem lesz résen, lesznek más néven nevezett utódnépei is.

vogul, sumir, magyar tíypus(al ubaid_1.jpg
2. A voguloknak  a „magyar embertani típusokhoz semmi közük” de a sumirokéhoz sem.[4]

 

Valami okból kifolyólag a magyar nép eredetkutatása, anélkül hogy ádáz dühvel elutasították volna, eljutott Közép-Ázsiába, a hunok elődnépeihez, az ujgurokhoz, a kazahokhoz stb. Tovább nem, pedig pártus közvetítéssel e közép-ázsiai népek műveltségének kiteljesedése is a sumiroknak köszönhető.

Kr.e. mintegy 7000-2800 között a sumirok három összetevő népcsoportja egyik a másik után a szkítaságból szakadt ki. Az Ubaid-i népcsoport a Termékeny Félhold északi részéről[5], az Uruk-i bizonyítottan az Aral-tó vidékéről, Chorezmiából, a Jemdet Nasr pedig a Kárpát-medencéből érkezett Mezopotámiába. Itt érlelődtek néppé, és hozták létre azt a magasműveltséget, melynek nyomai minden mai európai nép műveltségében megtalálhatóak.

A Folyamközbe való fokozatos bevándorlás bizonyítékai a sumir nyelvjárások.[6] Az EME.SZI, a beszélt, vagyis a köznyelv, az EME.GAL, a nagy nyelv, az EME.SU.KUD, a magasnyelv, mindenik visszatükröződik az irodalmi nyelvben, vagyis az  ékiratokban. A köztük levő eltéréseket az egymástól hosszú évszázadokra elszakadt, nem azonos időben bevándorolt népesség külön-külön nyelvfejlődésével lehet magyarázni. Pl a DINGIR, eredetileg „tündér” jelentésű szót DIMIR-nek ejtették (és írták). Pontosan ilyen különbség volt a Kárpát-medencébe visszatelepült hunok, avarok, pártusok, magyarok, kunok nyelve között. A kiejtésbeli és a szóhasználati eltérések ellenére mindenik megértette a másikat, akár a palóc, akár a kún, a szögedi v. a nyugat-dunántúli nyelvjárást beszélte.

kézzel formált al-ubaid edények  3814577738_23d8d3ca28.jpg

3.  Kézzel formált Ubaid-kori edények (British Museum)

 

Számos szakmunka szerint az ubaidi népcsoport eredete az idők mélyébe vész, holott a Szíriából, Anatóliából, Észak-Iránból, elvándorolt lakosság hozta létre az Ubaid kultúrát. Őket lehet a sumir nép elődeinek tekinteni, vagyis „a sumirok az elő-ázsiai primer élelemtermelő kultúrák törzsterületéről, a termékeny félhold hegyes peremvidékéről költöztek a déli síkságra”[7].

amerikai katonák az al-ubaid dombon Ubaid-474.jpg

4. Angol katonai egység az al-Ubaid dombon (Irak)

 

Az 1920-as években a mezopotámiai ÚR városától kb. 6 km-re fekvő al-Ubaid falucskához közeli a tellből (dombból) jellegzetes sárga-fekete kerámia-edények, színesre festett kerámia szobrocskák, különféle háztartási eszközök, paticsfalú, döngölt padlójú kunyhó-maradványok, agyagból tapasztott tűzhelyek, kézzel formált üvegpaszta ékszerek kerültek elő stb.[8] Ez első és leggazdagabb lelőhelyről kapta a nép és a műveltség az al-Ubaid nevet, függetlenül attól, hogy a Termékeny Félhold mely településén bukkantak rá a leletekre. Ehhez hozzájárult az is, hogy az al-Ubaid domb más, későbbi települési réteget nem rejtett. A leletek a feltárásukig a pusztulás pillanatát megőrizvén évezredekig háborítatlanul nyugodtak a sivatagban.

rovarfejű népalakok (al-ubaid).jpg

5. Festett női agyagfigurák (Eridu, kb Kr.e. 5000)[9]

 

A korabeli tengerparton,  Eriduban, az egyetlen kőből épült mezopotámiai városban 19 egymásra épült település maradványait tárták fel. Az egymástól jól elkülöníthető és megkülönböztethető, rétegek sorrendje alapján határozták meg a mezopotámiai műveltségek egymásutániságát és időrendjét. Kiderült, hogy a legalsó ásatási rétegből előkerült leletek kivitelezése, formája stb. megegyezett az al-Ubaid dombban találtakkal. Ennek alapján Kr. e. 5400 körülire datálták a mezopotámiai új-kőkori műveltség kezdetét.[10] Az építészeti szokások folytonosságából, a leletek hasonlatosságából következik, hogy nemcsak Eridut, hanem Mezopotámiát is ugyanazon, nem szemita népesség lakta.[11] 

szürkemarha (al-ubaid).jpg

6. Szürkemarha (47 cm, bronz, British Museum)[12]

 

A Kr. e. VI. évezredben Mezopotámiában a Samarra-kultúrkörből kikerült „sumirok” megjelenése valójában az Ubaid kori telepesek feltűnésével kezdődik. Néppé válásuk is ezidőben játszódott le. A Samarra-Halaf népcsoportok fokozatos egybeötvözésével jött létre a maga jellegzetes műveltségével, önálló kozmológiai, vallási és mitológiai képzeteivel a környező népektől elütő sajátságos sumir etnikum.

 

Az al-Ubaid-műveltség közel keleti kiterjedésel.jpg

7. Az Ubaid-i műveltség közel-keleti kiterjedése


Kr. e. 4500 táján az al-ubaidi műveltség visszaáramlott és felülrétegződött a Samarra-Halaf kultúrkörre[14], majd Kis-Ázsia szerte elterjedt; a Bahrein szigeteken, sőt a Perzsa öböl arábiai partján is kimutatható.

 Arpachiyah - Ubaid kultúra.jpg

8. Festett agyagkorsó (Ubaid kultúra, Arpachiyah,  Kr.e. 5900-4300, Irak Múzeum, Bagdad)[15]

 

A jellegzetes Ubaid féle árukat sumir gyarmatosok, telepesek Sumerból szállították új lakhelyükre. Mezopotámiával egyidejűleg kezdődhetett Elam síkságaira való betelepülés. Erről tanúskodik a Susiana-árunak nevezett, az al-ubaidival formában, kidolgozásban egyező kerámia, továbbá a teljesen hasonló öntözéses gazdálkodás.[16]

ezüst antilom (Kr.e. 3000)  al ubaid.jpg

9. Antilop ( ezüst, 10,21 cm, Elam, Kr. e. 3100-3000; metmuseum.org )

Elam_animals_1.jpg 

10. Vaddisznó és oroszlán (Fokos, elamita, Kr. e. 4000 arany-ezüst, realhistory.ww.com)

 

A Mezopotámiától távoleső Közép-Ázsiában, a turkesztáni Anauban is találtak hasonló típusú leleteket, edényeket, szobrocskákat, pecsételőket. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági művelésnek és a letelepedésnek köszönhetően a Tigris és az Eufrátesz közén a lakosság lélekszáma jelentősen megnövekedett. A föld a jó termés és a gondos földművelés ellenére sem tudta eltartani a megnövekedett népességet, így időről-időre egy-egy csoportjuk távoli vidékre költözött. A  régészeti leletek nagyfokú hasonlatossága bizonyítja, hogy az elvándorolt lakosság kapcsolatban állt az „anyaországbeliekkel.”  Idővel e kapcsolattartás kereskedelemmé alakult. Ezidőben még nem lehet az akkád-asszír népirtás számlájára írni a lakosság elvándorlását, hiszen még hírük-hamvuk sem volt a szemitáknak. A szemiták erőszakos, tűzzel-vassal történő térhódítása Kr.e. 2800 táján az un. Akkád Birodalom létrejöttével indul meg.

Turkestan (al-Obeid).jpg

11. Anau-i kézzel formált festett agyagedények[17]  

 

A Termékeny-Félhold északabbi részéről (Samarra, Halaf stb.) elszármazott telepesek magukkal vitték Mezopotámiába a földművelés ismeretét. Csakhogy a kielégítő mennyiségű, természetes csapadékkal rendelkező északon könnyebb volt a földet megművelni, mint a százaz délen. A sivatagos, csapadékmentes terület mezőgazdasági hasznosítása rendszeres és jól működő öntözéses gazdálkodást kívánt meg. Ezt nem lehetett szigorú szervezés és munkaerő-irányítás nélkül megvalósítani. Csak nagy hatáskörű és szigorú és következetes központi vezetés, azaz hatalmi szervezet foghatta össze úgy a közösséget, hogy megteremtse a bonyolult öntözőrendszerekre, folyamszabályozásokra, víztárolókra épült mezőgazdaságot. A kimondottan államszerűen működő társadalom nélkül a gátak és a csatornahálózat kiépítését, fenntartását, hasznosítását nem lehet megvalósítani, és nem lehet fönntartani és működtetni. A központi hatalmat, a kiválóan szervezett irányítást az istenség, ill. a földi helytartója, a helyettese a főpap (papi rend), a király és az öregek tanácsa, az akszakálok gyülekezete együttesen gyakorolta. (vö. Gilgames eposz). Biztosra vehető, hogy Dél-Mezopotámiában az uralkodó, a „szenátus” és a papság vezetette államok már az V. évezredben létrejöttek. [18] A lakosságnak engedelmeskednie kellett és emberfeletti teljesítményeket kellett elérnie, ha nem akart éhenhalni, vagy az első nagyobb tavaszi áradáskor elpusztulni.

A nagy terleten élt Ubaid népesség egyes csoportjai átélték, túlélték a vízözönt. A megmaradt lakosság a vízözön után is ugyanazon a helyen, ugyanabban a városállamban, városban lakott, hiszen felsőbb művelődési rétegekben is megtalálták a nyomaikat. Az ásatások a némelykor 3-4 méter vastagságú vízrakta réteg alatti, jellegzetes al-Ubaid kerámiákat a vízrakta réteg feletti műveltségi rétegekben, más jellegű kerámiákkal keveredve találták. A vízözön után a városállamokat, városokat elválasztó vizenyős területeknek köszönhetően nem alakultak ki nagy birodalmak, hanem kisebb kisebb városállamok jöttek létre. Ez szokássá merevült, és a sumir kor végéig megmaradt. A nagyobb államalakulatokat, birodalmakat majd a szemita népek szervezik meg.

Babilóniai csatornahálózat tervrajza (Kre. e. 1684-1647) (shoyencollection.com) ubaid.jpg

12. Az Eufrátesztől keletre levő babilóniai öntöző- és csatornahálózat (Kr.e. 1684-1647, shǿyencollection)

 Egyes nemzetközi és magyarországi  tudományos körök nem a sumirok szkíta voltát, hanem a letelepedési és a műveltségbeli elsőségüket vitatják. Körömszakadtáig ragaszkodnak azon elképzeléshez, hogy Mezopotámiai első lakói, telepesei szemiták voltak. Nem átallják a nyilvánvaló tényeket, a régészeti feltárások alapján logikailag bizonyított következtetéseket kicsavarni, félremagyarázni, elferdíteni. Mondván, a szemiták elsőként teremtették meg a sumir magaskultúrát, ezért a műveltségbeli fölényük kétségtelen. Ezt azon kutatók, tudósok terjesztették, és fogadtatták el a világgal, akik eredendően is a szemita felsőbbséget hirdették (és hirdetik ma is).

A sumirok mezopotámiai jelenlétét általában Kr. e. 3200-tól, az Uruk-kortól[19] számítják, esetleg még megemlítik, hogy az Ubaid-korban a szemiták közé sorolt szemita proto-akkádok (elő-akkádok) laktak a Folyamközben. Ez a nyelvészek azon feltételezésén alapul, hogy néhány ékiratos szövegben felbukkanó történelemelőtti mezopotámiai város neve (pl. Kis) nem sumirnak, hanem szemitának tűnik; erre alapozták, hogy a sumirok előtt szemita népesség lakta Mezopotámiát.[20] E nyelvészeti hipotézis alapján tételezték fel a sumirok késői, nem Kr.e. 6000, hanem Kr. e. 3200 körüli bevándorlását, továbbá azt, hogy a sumirok előtt Mezopotámia-szerte szemita eredetű népek (hordák) vándorolgattak és telepedtek le.

Ezek félreértett, félremagyarázott következtetések. Valós alapjuk nincs, mindenik feltételezés: „Nincsenek bizonyítékok arra, hogy e városokat, az írás feltalálása előtt valóban az ékiratokban jelzett néven hívták volna.[21]  

A sumirok nem ék-, hanem kép- és vonalas írással írtak. Kr. e. 3000 táján kezdtek ék-szerű jeleket használni. Tiszta ékjeleik a szemita babiloniaknak és az asszíroknak voltak. Ha a városnevek tiszta ékiratos szövegben fordulnak elő, akkor azok jobbára szemita elnevezések. Ezt úgy kell felfogni, mint a Kárpát-medence római településneveit. Pl. Győr mai nevéről senki nem feltételezné, hogy római elnevezés, még akkor sem, ha régi, pl. középkori szövegben szerepel, hiszen a latin neve Arrabona.

Az alábbi három képen jól látszik az egyes írásfajták közti különbség. Az a) sumir beszolgáltatási tábla, kép-, illetve vonalas jelekkel íródott. Az alső sorban jól kivehető egy farkát fenntartó kutya körvonala. A b) jelű töredék az akkád korból származik, vonalas jelekkel írták. A 14. sz. képen levő tábla más tiszta ékírás.

Sumir beszolgáltatási tábla és Naramszin akkád uralkodó felirata.jpg

13. a) Beszolgáltatási tábla (vonalas írás, agyag, Jemdet Nasr kor, Kr. e. 3100-2900)[22]; b) Naram-Sin, akkád uralkodó felirata (Marad város temploma, kb. Kr.e. 2800, mészkő, Louvre, Paris, fr. wikipedia.org)  

assyrian-clay-tablet_10374_600x450.jpg

14. Asszír ékírás (news.nationalgeographic.com)

 

A sumir elődök mezopotámiai jelenlétét bizonyítja, hogy az al-Ubaid korban, a bizonyítottan nem szemita halafi telepesek kezdte építkezések folyamatosak voltak; ti. mindig ugyanarra a szent helyre építették, sőt időről-időre újjáépítették, kibővítették  a templomaikat. A templom pusztulása után pl. az al-Ubaid-kori település-dombot pl. temetőként használták. Ez is alátámasztja az ugyanazon, nem szemita nép művelődésbeli és vallási folytonosságát. A szemiták sem akkor, sem most nem építenek templomot, s főleg nem létesítenek temetőt az idegen, azaz a gójok vallása által megszentségtelenített helyre. Semmi nem utal arra, hogy az Ubaid-korban a bennszülött, nem szemita népesség az ide-oda vándorolgató szemitákat kiszorította vagy közéjük települt volna. Ez pontosan fordítva történt. A Mezopotámiába apránként beszivárgó, majd nagyobb csoportokban érkező szemiták települnek rá és szorítják ki a sumir lakosságot. (A módszer évezredek óta nem változott. Ma is ugyanígy zajlik hazánk megszállása, a magyar lakosságnak a Kárpát-medencéből való kiszorítása.)  Tehát „az Ubaid-kori kultúra valamilyen korábbi hazájára vonatkozó mindenféle spekuláció alaptalan”[23]. A sumirok megjelenése Mezopotámiában elsődleges, gyakorlatilag a legelső Ubaid-kori telepesek feltűnésével kezdődik. A lelkiismeretes régészek többsége elutasította az „elvi meggondolások” alapján erőszakolt késői sumir bevándorlás feltételezését.

Sem a halafi, sem a belőlük kialakult ubaidi népesség nem volt szemita. A szemiták csak évezredekkel e népek után jelentek meg Szíriában, Mezopotámiában és Palesztínában.[24] A III. évezred derekán, Nimród földjén, a későbbi Asszíria területén sem laktak szemiták, a népesség szubar-hurri volt.[25] A szemiták jelenléte még a Jemdet-Nasr időkben (Kr.e. 3200-3000) sem bizonyítható, csupán bizonyos fokú valószínűséggel feltételezhető. 

Elő-Ázsia őslakói, a sumirok, a szubarok és a hurrik teremtették meg a legősibb mezopotámiai és kisázsiai műveltségeket. Dél-Mezopotámiában a sumir műveltség fölénye teljes három évezreden keresztül, kb. Kr. e. 5000-2000 között fennállt, s csak Kr.e. 2000 táján, a III. Uri-i dinasztia bukásával változott meg. 

Folytatás: A sumir nép eredete (IV.) -  Uruk-i népcsoport.



[1] Hivatalosan oroszlánfejű; ám oroszlánt soha nem ábrázoltak harmadik szemmel, a sumirok jelképe, a sasmadár minden korai leleten párducfejű. Csak szemiták térhódításával lett Sumer jelképe az oroszlán. (MV)

[2] Woolley, Leonard: Mesopotamien und Vorderasien, Holle Verlag, Baden-Baden, 57.p. 

[3] Zrínyi Miklós: Török áfium ellen való orvosság, Magvető Kvk., Bp. 1981. 28.p.

[4] 1. Vogul anya, avars.gportal.hu; 2. Sumir imádkozó nőalak, Esnunna-i templom, márvány, Oriental Institute, Chicago, Roaf, Michael, Mesopotamien, Christian Verlag, München, 1991.,75. p.; 3. Kenderesi magyar család fényképe, XIX. sz. vége, sulinet.hu

[5] E népcsoport elődei többszázezer év alatt jutottak el a Kárpát-medencéből a Termékeny-félhold északi peremvidékére, a szubarok utódai. (MV)

[6] Nem tekinthető nyelvjárásnak a különféle „foglalkozások” nyelvhasználata, pl. az EME.MA.LAH, a hajósnyelv, az EME.U.DU.LA, a parasztnyelv, az EME.NU.E.SA, a papi nyelv és az EME.SAL, az asszonyok nyelve, a konyhanyelv. (MV)

[7] Hrozný, Bedřich: Die älteste Geschichte Vorderasien, Melantrich, Prag 1940.

[8] Woolley, Leonard sir: Ur in Chaldea, Brockhaus, Wiesbaden, 1956. 35-37. pp.

[9] Collon, Dominique:  Ancient Near Eastern Art, University of California Press, Berkeley, 1995, 46. p.

[10] Müller-Karpe, Hermann: Handbuch der Vorgeschichte II. Bech, München, 1968. 424. p.

[11] Amiet, Pierre: Die Kunst des Alten Orient, Herder, Freiburg, 1977, 522, p.

[12] Schmökel, Hartmut, Úr, Assur und Babylon, Europäischer Buchklub, Stuttgart, 40. tábla

[13] Das Vorderasiatische Museum, Staatliche Museen zu Berlin, 1992.50. p.

[14] Az al-Ubaid-i kerámia leletek kezdetben a Hassuna, Samarra, és Halaf kerámiával keverten fordulnak elő, majd teljesen kiszorítják. (MV)

[15] Roaf, Michael: Mesopotamien, Christian Verlag, München, 1991., 38. p

[16] Hrouda: Handbuch der Archäeologie, C.H. Beck, München, 1971.  69. p.

[17] Anau - Exploration of Turkestan, Washington, 1908

[18] Soden, Wolfram von: Der Nahe Osten im Altertum, In: Golo, Mann: Propyläen Weltgeschichte, II. (Hochkulturen des mittleren und östlichen Asiens), Verlag Ullstein, Frankfurt a. M. u .Berlin, 1976.,  532. p

[19] Ld. a cikksorozat következő, IV. részében (MV)

[20]Lloyd, Seton: Die Archäologie Mesopotamiens vor der Altsteinzeit bis zur persischen Eroberung, C.H. Beck, München,1981. 69. p

[21] L.m.f.

[22] Art of the First Cities, The Metropolitan Museum of Art, 2003. 41. p.

[23] Lm.f. 1981. 78-79. pp.

[24] Tolsztov, Sergei. Pavlovich: Auf de Spuren der altchoresmischen Kultur, Verl.: Kultur u. Fortschritt, Berlin, 1953.,  

[25] Schmökel, Hartmut: Assur, Ur, Babylon, Kilpper, Stuttgart, 1962.

 

Emléma - Csillaghegyi Polgári Kör.jpg

 

A pártusok, a magyarság nemzetalkotói

 

c. előadást tartok 

 2013. szeptember 4-én 17:30-kor

a Csillaghegyi Közösségi Házban

1039  Budapest, Mátyás király út 13-15.

 Az előadás ingyenes!

Mindenkit szeretettel várunk.

Az előadás ismertetése:

A Pártus Birodalom mostohagyermeke a történetírásnak. Az általános, főleg a magyar történelmi munkák szinte meg sem említik. Jó esetben néhány bekezdést, oldalt írnak róla. Sem az érdemeiket, sem a történelmi nagyságukat nem értékelik.  

A XIX-XX. században  az izgalmas pártus-római csatározások és egy-két birodalomépítő nagy király történetét dolgozták csak fel. Pedig a középkorban tudott volt, hogy a magyarság elődei a pártusok. A középkori német és bizánci források a magyarokat a hunokkal és az avarokkal egyetemben a pártusokkal azonosították. A Magyarország megszállását, a magyarok tönkretételét századok óta szorgalmazó idegen érdekközösségek munkálkodásának eredménye, hogy a népünk elfeledte pártus elődeit.  

Kezdetben a pártusokat a médek majd az achaimenidák (óperzsák) uralták, végül makedóniai Nagy Sándor hódította meg őket. Kr. e. 247-ben a Szeleukida uralom idején első királyuk Nagy Arszak megalapította a Oártus Birodalmat, a legnagyobb és a leghosszabb ideig fennálló közel-keleti birodalmat. A királyaik céltudatos politikával, szövetségkötésekkel, a szomszéd népek viszályainak ügyes kihasználásával területileg és politikailag növelték az országukat.

A Párthus Birodalom csillaga akkor kezdett hanyatlani, amikor minden katonai erejét latba vetette a római területszerző hadjáratok kivédésére, s közben nem ügyelt a Birodalom perzsa tartományurainak hatalmi törekvéseire. A köztük levő ellentét nemegyszer polgárháborúvá fajult, amely meggyengítette a nagykirály hatalmát, és perzsa hatalomátvételhez vezetett. Kr. u. 228-tól a Párthus Birodalom végérvényesen elenyészett. A pártushű lakosság megöletett vagy elismerte a perzsa főséget vagy tömegével menekült a szomszédos szkítafajú népekhez. Az utódaik a szkíta-magyar nemzetségekkel együtt Dentu-Magyarián át a Kárpát-medencébe költöztek, és a magyarság nemzetalkotóivá lettek. Némely nemzetségük, a barkó, a matyó, a tahó és a gányó bizonyítottan a Felvidéken telepedett le.

A Párthus Birodalom csodálatos tárgyi és szellemi műveltségét a szkítaságnak az Arszakida királyok kiváló erkölcseivel párosult szellemi és katonai ereje teremtette meg. Ezért egyetlen más népnek, műveltségnek sincs joga a történelmüket elhallgatni, a pártus népet lebecsülni és lenézni. A kései magyar utódoknak kötelességük megismerni az életüket, a viszontagságaikat, a történelmüket, hazájuk megvédéséért vívott küzdelmeiket. Okulni kell a sorsukból, hogy a magyarság ellenálljon és felvegye a harcot a „cukroszacskóba csomagolt” idegen hódítás ellen, nehogy Magyarország csak a nevében maradjon magyar.

 

Az első emberféle, a homo habilis és a mai embertípus a homo sapiens sapiens felbukkanása között legalább másfél millió év telt el. Nincs okunk feltételezni, hogy ily hosszú idő alatt az emberi lény csak a természet adta élelmet keresgélte, gyűjtögette, és gyakorolgatta a kőszerszámok használatát; majd 35-25 ezer évvel ezelőtt gyors fejlődésnek indult, melynek eredménye a mai ember lett.

                      1. Emberszerű lények felt. szétterjedése.jpg

1. Az emberszerű lények feltételezett szétterjedése, vándorlási útvonala[1]

A fenti térkép szemléletesen mutatja az ember-félék elterjedésének feltételezett útvonalát. Az afrikai Olduwa-i szakadék tájékáról indultak ki, s Kr.e. 1,000.000 táján jelennek meg Dél-Kinában; kb. félmillió éve pedig a Duna-völgyében.[2]

Számos ókori író több természeti katasztrófák pusztította magasfokú műveltségről számol be. Az emberi fajt továbbörökítő néhány túlélő a régi műveltségek maradványából még elegendő ismeret birtokában lehetett, hogy megmentsen valamit a régi tudásból, és új műveltséget hozzon létre; másutt meg visszasüllyedvén a vadság állapotába mindent elölről kezdett.[3]

A tudomány mai állása szerint a legutóbbi Vízözön előtt magaskultúrák nem léteztek, pedig a föld egyre másra ontja az emlékeiket, a komoly bizonyítékokat. A tagadásukkal előbb-utóbb fel kell hagyni, és a létükkel kell megbékélni!  Némely  bátrabb tudós, pl. a francia René Noorbergen stb. számol is velük. Mindez a mai embert, az olvasót elmélkedésre készteti, annak ellenére, hogy az akadémikus tudósokkal egyetemben nehezen lépi túl a saját árnyékát, és fogadja el az elfogadhatatlant.

Az alábbi maja szarkofágtető képe űrhajó-félén félig ülő helyzetben ábrázolja Pakalt, Palenque város uralkodóját. Feszülten figyeli a felette levő szerkezetet. Bal kezének tartása olyan, mintha indítókart húzna maga felé, a jobbjával meg kis kallantyút vagy kapcsolót. A kép felső részén levő sárkányforma a kilövelő tüzet jelképezi; a kacsok, indák pedig a gépezetet, a vezeték-rendszert.  Nem valószínű, hogy e realisztikus kép az elhúnyt uralkodó lelkének a túlvilágra való távozását mutatná, inkább a kedvenc és többször használt járművében, az űrhajóján örökítették meg.   

 

  2. Pakal.jpg

2. Maja űrhajós[4]

Az ember legjellemzőbb tulajdonsága, hogy hiszi, amit lát. Szeretné megtudni, honnan származik, kik voltak, mikor éltek az elődei. Az ehhez támpontot adó régészet az egy-egy területen előkerült leletek, tárgyi emlékek, edények, ház-maradványok, ruhadíszek stb. rétegtani helyzete szerint állapítja meg a műveltségek időrendjét, egymásutániságát.[5] Ez a radiokarbon[6] és a dendrokronológiai[7] stb. kormeghatározással alátámasztott őstörténeti korszakolás alapja. Csakhogy a Kr.e. 5-6 ezer évvel korábbi időszakra vonatkozó mindennemű kormeghatározás meglehetősen bizonytalan; vagyis a tudomány nem rendelkezik tévedhetetlen időmeghatározási módszerrel.[8] Ezért a nagyon korai időszakban a korszakolás viszonylagos, inkább az események, uralkodók egymásutániságán alapul.  Nagyjából Kr. e. 7000-től, ha nem is tökéletesen pontos, de egymáshoz viszonyítva követhető a korszakolás.[9]  

 3. Tell-Halaf ásatása.jpg 

3. A Halaf-i citadella feltárása (2006. évi német ásatás,  Wikipedia),

 Az újkőkori települések nem a semmiből jöttek létre, hanem az egymásután következő un. kultúrrétegek alapján megállapíthatóan hosszú, akár több évezredes fejlődés eredményei.

4. Újkőkori i települések.jpg 

4.  Közel-keleti új-kőkori műveltségi telepek 

A fenti térkép mutatja, hogy a Közel-Keleten a leggyakrabban említett s minden bizonnyal a leggazdagabb leleteket adó új-kőkori településeken (Jarmo, Jerikó, Catal Hüyük, Halaf) kívül hol bukkantak fel azonos műveltségre utaló tárgyi emlékek. Számos telepen a réz- és az ólommegmunkálás nyomai is előkerültek. 

 5. ruhadísz.jpg

5.  Lazurkő és kagylóberakásos réz ruhadísz (sírmelléklet, Tell Halaf, Pergamon Museum, Berlin)

Tell Halafot, az igen jelentős, és nagy kulturális kisugárzású  kőkori települést 1899-től 1929-ig több megszakítással a német Max von Oppenheim tárta fel.

6. Tell Halaf feltárása 1913..jpg 

6.  Halaf 1913 évi feltárása[10]

1911-1913 között bukkant rá a Kr. e. 2000 évvel ezelőtt élt arameus herceg székhelyére. A leleteket, a trónoló istennőt és 200 kisebb domborművet Berlinbe szállították. 1943-ban angol bombatalálat érte a műzeumot. A halafi leletek széttöredezett darabjait 10 évig tartó munkával  illesztgették össze,  s 2011-ben, ha nem is teljes szépségében, de kiállították.[11]

 7. Halafi űlő istennő.jpg

7. Az eredeti és a helyreállított trónoló istennő (Vorderasiatischen Museum, Berlin)

Az ásatásokkor előkerült hasonló és azonos stílusú leletek mellett, kis különbséggel felbukkantak az adott településre jellemző tárgyak is. Ezek első előfordulási helyéről nevezték el a műveltségi rétegeket, korokat. Észak-Mezopotámia szerte a Kr.e. 6000-5600 körüli Hassuna-kori települési rétegekből festetlen, karcolt kerámiaedények kerültek elő; a  Kr.e. 5600-5000-ből való a Samarra-kori kézzel formált kerámiái kezdetlegesen,  átabotában festettek. A Kr,.e, 5000-4500-ra datált  Halaf-kori kerámiákat élethűen festett állatalakok díszítették. 

 8. Hassuna, samarra, Halaf kerámia.png

8. Kézzel formált Hassuna-, Samarra- és Halaf-kerámia[12]

Kr. e. 6000 táján Elő-Ázsiát ezredéves előzményre visszatekintő, hatalmas területekre kiterjedő fejlett új-kőkori műveltség (későneolitikum) jellemezte. A Hassuna-Samarra-Halaf  műveltség  messzi vidékeken is éreztette hatását. Az ásatások igazolták, hogy Kr. e. 5000 táján a Halaf-kerámia  nemcsak az al-Ubaid műveltség területén jelent meg, hanem még keletebbre az elamita Susában is. A nagy mennyiségben előkerült kerámiák nem kereskedelemi áruk voltak, hanem  hanem helyi alapanyagból, helyi mesterek készítették.

 9.Susa Tepe Sialk.jpg

9. Kőszáli kecskés tárolóedény, (Kr.e. 4. évezred, Tepe Sialk, Elam,  53 cm., festett kerámia, Metropolitan Museum of Art)

A fejlettebb földművelő életforma kétségkívül a Folyamköz (Mezopotámia) déli részén teljesedett ki, de a nem ott keletkezett, hanem a feltárt ősi földművelő telepek tanúsága szerint  Észak-Mezopotámiában (Samarra-Halaf műveltség), a mai Szíria területén. A régészeti feltárások igazolták, hogy a Kr. e. X-IX. évezredben a Termékeny-félhold északi peremvidékén, továbbá Anatóliában még gyűjtögették, de a Kr. e. VII. évezredtől kezdődően már termesztették a gabonát.[13] 

 10. Közel-keleti és ősi magyar búzafajták.jpg

10. Elő-ázsiai (és ősi magyar) búzafajták:alakor, az egyszemű; a tönke-, a kétszemű és a tönkölybúza)[14]

A földművelésnek megvoltak a hátulütői. Szaporodott a népesség, a földek kimerültek, szikesedtek. Egyre nehezebb lett a megélhetés.  A késő-kőkor végén és a kőkor-rézkor fordulóján a halafi emberek tömegesen vándoroltak Mezopotámia délkeleti területeire, erre a viszonylag új, vízjárta földre. Vitték  magukkal tudásukat, műveltségüket. Északon, a korábbi hazájukban természetes csapadékkal rendelkező, magas hegyek alatt sokkal könnyebb volt a földművelés,  mint a síkságon, ti. nem kellett öntözni. Jó időbe telt, míg a Folyamköz száraz, csapadékhiányos déli részére érkezettek megtanulták a mindmáig csodált, párját ritkító vízgazdálkodást. Rájöttek miként szabályozzák a vizeket, létesítsenek csatornákat, építsenek víztárolókat, öntözzék a vízéhes sivatagos földet, hogy létrehozzák a földművelés feltételeit, s elérjék a megélhetésükhöz szükséges terméshozamot.

11. Hassuna Miska-kancsó.jpg

 11. A magyar Miska-kancsót formázó Hassuna- kori edénytöredék.  Kr. e. 5000, égetett agyag 8,7 cm ø. (Oriental Institut, Chicago)

A mezopotámiaihoz hasonló vízgazdálkodás Chorezmben és a Kárpát-medencében volt. „Az Árpád-korban a Kárpát-medence alföldi területein az újkori vízépítéseket évszázadokkal megelőzően létezett egy egységes elvek szerint működő vízügyi rendszer, amely a XIII–XIV. és a XVIII. század között pusztult el.” Óvatos vélemények szerint e vízlevezető, árvízvédelmi csatornarendszer jóval az Árpád-kor előtti időkből való.  A Tóközben, a Rába, a Rábca és a Mosoni-Duna összefolyása közt elterülő mocsaras, lapályos területen még ma is jól kivehető a hármas vízelvezető árokrendszer. Néhol a „vízáteresztő zsiliprendszer” maradványa is megvan. A Duna magas vízállásakor, mindhárom árokba belevezették a vizet; alacsony vízálláskor meg a középső nagy árokban folydogált avíz.

 

12. Árpád kori csatorna-metszet.gif

 12. Felül a mai tóközi belvíz-elvezető csatorna metszete. Alul ugyanaz a csatorna-szakasz az Árpád-korban (rekonstruált metszet)

„Ebben a rendszerben fontos szerep jutott a többnyire mesterségesen kialakított tavaknak, amelyek nem csupán halastavakként, hanem víztározókként is működtek: felfogták és tartalékolták az időszakonként lezúduló nagy víztömegek java részét… a rendszer működése idején pusztító árvizek csak kivételes alkalmakkor jelentkezhettek, s ugyanígy ritkán fordulhatott elő a ma belvíznek nevezett jelenség is. A sűrű csatornahálózatnak köszönhetően nem maradtak olyan területek, ahonnan ne lehetett volna a megrekedt vizeket levezetni. A csatornák által szállított víz gazdag volt finom hordalékban, mely állandó tápanyag-utánpótlást jelentett az öntözött területeken és a halastavakban. A rendszer segítségével szántókat, réteket és legelőket egyaránt öntözhettek.”[15] A csatornák oldalán kiváló kaszálók voltak. A falvak parasztjainak kötelességük volt a településükhöz tartozó árkokat tisztítani, karbantartani. A tatárjárás után, és a török időkben ez abbamaradt. Az 1950-es évek erőszakos tagosításakor végérvényesen beszántották a termőföldek, szántók megmaradt vízlevezető árkait. Azóta a magyar földeken új rém, az évről-évre ismétlődő árvíz fenyeget.

Sumer földjét a Tigris és az Eufrátesz által összehordott és felhalmozódott és lerakódott iszap emelte ki a Perzsa-öböl vizéből. Ez áradásoktól el-elöntött terület sár- és homokpadok megszakította nádasokkal borított mocsár volt. A sáros víz utat vágott a tenger felé. A vizek halakban, a nádasok meg vadmadarakban, vaddisznókban és más állatokban bővelkedtek. A szárazulatokat benőtte az évente megújuló, tápláló gyümölcsöt adó fügefa.

Hasonlóképpen teremtette a Duna hordaléka a Rábaközt, a Csallóközt, a Tóközt stb.  Az 1950-es évek lecsapolása ellenére megfogyatkozva bár, de a Hanság mocsárvilága, még mindig megvan. A Kisalföld földje a dél-alföldivel vetekszik, mindkettő  kiváló gabonát ád. Merő feltételezés ugyan összevetni Mezopotámiát és a Kárpát-medencét, illetve egyes területeit, mégis fellelhető a párhuzam. A vándorló ember, bármely korban is él, igyekszik az eredeti hazájához hasonló vidéken megvetni a lábát, hasznosítani a magával vitt ismereteket…, és a Kárpát-medencéből még Mezopotámiába is bizonyítottan történt oda-vissza vándorlás.

  Unbenannt.png

13.   Nagyméretű Árpád-kori csatorna viszonylag ép szakasza Fehértó határában [16]

 Mezopotámiában az újonnan érkezett halafi telepesek számára a vízben bővelkedő ősvadon maga lehetett a paradicsom. Gyorsan idomultak a földhöz.

  14. Kócsagos kerámia töredék.jpg

14.  Halafi kócsagos kerámia-töredék (Tell Brak, Szíria,  Eye (Szem) templom, 6.500-5500, 7-6. évezred,  festett agyag, 7,19x4,19 cm.,  Metropolitan Museum)

 Az ásatások igazolták,  hogy a vizeket szabályozták, az áradásokat kordában tartották, a mocsarakat lecsapolták, a vizet csatornákba szorították, s ezekből öntözték a nagy folyók két oldalán húzódó sivatagos területeket. A termékeny földön a százszoros termés sem volt ritka. A Kr.e. 2500-ból származó ékiratos feljegyzések szerint pl. az árpaföldek az elvetett mag nyolcvanhatszorosát hozták, mégpedig évente legalább hatszor. A földművesek itt mindent megtalálták, ami a megélhetésükhöz szükségeltetett, csak a használati tárgyak előállításához szükséges nyersanyagot nem. A folyamágak és a csatornák „mozgó utak” voltak, biztosították az egyes szárazulatok közti közlekedést. A bödönhajókon szállították a szerszámokhoz szükséges anyagokat, a köveket és a rezet.  Vegyes gazdálkodást folytattak, nemcsak a földet művelték, hanem kezdetleges iparcikkeket is készítettek, melyekhez a nyersanyagot gyakran távoli vidékekről szállították.

A halafi telepesek voltak a sumir nép egyik összetevőjének, az al-Ubaid népesség elődei.

(folytatása következik)

 



[1] Jared (Mason) Diamond: Guns, Germs, and Steel - The Fates of Human Societies, W. W. Norton & Company, New York, 1999. (A Kárpát-medencében a Jemdet-Nasr népesség jelenléte Kr. e. 5000-4400-ra tehető, Mezopotámiában Kr. e. 3200-2800-ra. MV.)

[2] Ez a vértesszőlősi előember. Bár a források nemigen nevesítik, a vándorlás útvonalát mutató nyíl a Kárpát-medencében végződik.  A mezopotámiai ásatások alapján a sumir nép harmadik összetevője az un. Jemdet-Nasr nép a Kárpát-medencéből (Erdély) érkezett Mezopotámiába. (MV)

[3] Sanchoniathon, Manethón, Bérósszosz; In: Marton Veronika: Világkatasztrófák, Matrona, Győr, 2011.

[4] Pakal király (†683?)  vésett kőszarkofágjának fedele, (173 cm, Pakal Múzeum, Palenque romváros, Yucatan félsziget)

[5] relatív kronológia

[6] A radiokarbon/szénizotópos kormeghatározás 60 000/50 000 évre visszamenően a természetben előforduló 14C izotópot használja a széntartalmú anyagok korának meghatározására. A radioaktív szén sugárzása a 37 000 évet meghaladó mintánál nehezen különíthető el a természetes háttérsugárzástól.

[7] A fák évgyűrűinek vastagsága, szerkezete, sűrűsége és kémiai összetétele alapján kidolgozott kormeghatározás. Csak a faanyag származási területére szolgáltat adatokat.

[8] René, Noorbergen: Secrets of the Lost Races, Josias, 1977. 19. p.

[9] Óperzsa (achaimenida) Birodalomtól kezdődően pontos és elfogadható időrend  (MV)

[10] Max Oppenheim: Der Tell Halaf, eine neue Kultur im ältesten Mesopotamien. Brockhaus, Leipzig 1931. (2006-ban a németek az  Oppenheim féle ásatásokat folytatták)

[11] www.scinexx.de

[12]  Iraq Museum, Bagdad; British Museum, London; Archeologie in Deutschland, 2010/6. sz.

[13] //classof1.com/homework_answers/anthropology/theories_of_agricultural_origins/

[14] wikipedia.org

[15] abbcenter.com  - Mind az ábra, mind az idézett szöveg Takács Károly: Az Árpdkor vízügyi rendszere c. cikkéből való

[16] Takács Károly: Öntözés, víztározás, halastavak és árvízkezelés, ezer évvel ezelőtt? – A honfoglaló magyarság  és a vízgazdálkodás, www.historia.hu/userfiles/files/2010-067/Takacs.pdf‎

 

 A sumir nép eredete 

Az előidők


Az 1,8 millió évvel ezelőtt élt homo habilis, az első kőeszköz-készítő ember-féle nyomát 1964-ben Tanzániában az Olduwai-szakadékban találták meg.

1._2.jpg

           1.  A kőeszköz készítő ember ( homo habilis) fej-modellje[1] és a  koponyája[2]

Ugyancsak Afrikában bukkantak rá a Kr.e. 1,600.000-500.000 között élt felegyenesedett ember, a homo erectus maradványaira.

2._1.jpg

2.   A felegyenesedett ember (homo erectus) fej-modellje[3] és a koponyája[4] 

Sokak szerint a homo erectus, az első emberszerű lény kb. 1 millió évvel ezelőtt hagyta el Afrikát, és származott szét a világba.[5] A szétvándorlás során eljutott a mai Iránon keresztül Indiába, sőt Kínába is. Az egyik megtelepedési helye a budai Várhegy és Vértesszőlős volt.

A szakmunkák az ősember „szabványosított mértékének” azt a neandervölgyi ősembert tartják, …[amelyik]… elterjedtségének (Bükk, Irak, Németország, stb.) dacára, valamely okból „evolúciós zsákutcát jelentett”[6], és életképtelen volt, vagyis kihalt. Így nem lehetett az értelmes ember, a homo sapiens és a mai ember, a homo sapiens sapiens elődje. Az erős és életképes vértesszőlősi „előember” viszont az volt, és sarkalatos pontot jelentett az ember fejlődési folyamatában.

 

3. Neandervölgyi_1.jpg

3. Neandervölgyi ősember fej-modellje[7] és a koponyája[8]

Bizonyítatlan közlés szerint a neandervölgyi emberek szellemi vagy egyéb fogyatékosokként egy korábbi fejlett társadalom/világkor kitaszítottjai lehettek. Mig a különféle természeti katasztrófák a fejlett városi kultúrát és a képviselőit elpusztították, addig a nyomorúságos körülmények közt élő neandervölgyiek megmaradtak; s kb. 200 ezer évvel ezelőtt az életképtelenségük miatt pusztultak ki.   

A vértesszőlősi előembernek és az utódainak a nyomai az egész világon megtalálhatóak - írja Vértes László régész az 1969-ban megjelent Kavics-ösvény c. munkájában. Ezzel nem kevesebbet állít, minthogy a Kárpát-medencei ember-előd világszerte elterjedt. Könyve inkább ismeretterjesztő, semmint tudományos; mégis a lelőhelyekhez való utazás, továbbá a régészeti feltárások könnyed bemutatása közé becsempészi a korabeli tudósok által 450-350 ezer évesnek tartott vértesszőlősi előemberről szóló, pontos, tárgyilagos, szakszerű leírást. Vértesszőlős szinte az egyetlen lelőhely, ahol minden, az embert emberré tevő ismérv előkerült: kőeszközök, tűzrakás nyoma, települési felszín, koponya-kultusz, állatok feldarabolóhelye és dögzsákmányoló-telep.[9] A lelőhely szépséghibája, hogy túlságosan együtt van itt minden, még az előember lábnyoma is – a Földön egyedül itt.[10]

4. Samu nyakszirtcsontja.jpg 

4. Samu, a vértesszőlősi “előember” nyakszirtcsontja (wikipedia)

Samu híre bejárta a világot. A megtalált nyakszirtcsontjának vizsgálatából kiderült, hogy az agya meghaladta az 1400 cm³-t  (a mai emberi agy 1450 cm³), ezért inkább lehet homo sapiens-nek, semmint homo erctus-nak tartani. Tudományos elnevezése: homo (erectus seu sapiens) paleohungaricus.[11]

Vajon Samu mely világkor embere lehetett?

Sanchoniathon, a trójai háború korában élt föníciai történetíró jóval a legutolsó vízözön előtti III. világkorban élt emberszerű lényekről szólván említi a tűzgyújtást,[12] Lehet, hogy Samu a maga 400-450 ezer évével a III. világkor szülöttje lehetett, hiszen a lelőhelyén tűzhasználat, vagyis a „tábortűz” nyomokat is találtak. 

 5. . A páviánember és a homo habilis.jpg

5. Meglepő a hasonlatosság az egyiptomi freskón levő székhez kötözött  páviánember[13] és a homo habilis rekonstruált alakja[14] között.

A mai külföldi és magyar szakmunkák javarésze a hazai ősemberi maradványokat alig vagy nem is említik, arról sem igen szólnak, hogy a vértesszőlősi előember leszármazottjai folyton-folyvást a Kárpát-medencében éltek és maradtak. Elhallgatják, hogy a történelemelőtti időkben a Közel-Kelet és a Kárpát-medence lakói között valamiféle „közlekedés” is lehetett. Pedig a Kárpát-medencéből időről-időre mind az őskorban, mind az ókorban lüktetésszerűen embercsoportok vándoroltak el és vissza. Krantz amerikai antropológus „Az európai nyelvek földrajzi kialakulása” c könyvében írja, hogy „a Kárpát medencét Afganisztánból származó pásztorok népesítették be cca. 8500 évvel ezelőtt”[15]; és innen vándoroltak a dél-orosz sztyeppékre, illetve a Balkánon át Anatólia felé…

Kr. e. 8000-5500 között, az átmeneti kőkorban az ókori Közel-Keleten az ősember már felhagyott gyűjtögető, halászó-vadászó életmódjával, és áttért a vadászó-nomád életmódra. Ez az un. „neolitikus forradalom” nem hirtelen változás, hanem több évezredig tartó fejlődési folyamat volt. Kialakultak az első települések. A korábbi vadászok földet műveltek, állatokat háziasítottak, gabonát termesztettek, kezdetleges kereskedelmet folytattak. A nyomaikat többek között, Jarmoban, Jerikóban Catal Hüyükben, továbbá Hassunában stb. találták meg és tárták fel.

 6. tapasztott koponyák.jpg

6. Tapasztott koponya[16] Jarmoból(Dzsarmó)[17]  és Jerikóból[18]    

A szakirodalom e települések korát illetően nem egységes. Jarmohoz kötődik a legkorábbi földművelés és állattenyésztés, mégis az Izrael területén feltárt Jerikót tartják régebbinek. Minden időrendi felsorolásban (már ahol megemlítik!) Jarmó van az első helyen, utána Jerikó, végül Catal Hüyük és Hassuna.

 

7. ülő asszony Catal Hüyük Kr. e. 5400.jpg

7. Tenyeres-talpas ülő asszony[19],

Az első, az un. kerámia-kor előtti települést, Jarmot az iraki Kirkuktól délre tárták fel. Itt „nemcsak a háziasított gabonafajtákat, (tönkebúza, árpa, borsó, lencse), hanem azok átmeneti formáit is sikerült azonosítani”[20]. Ez a legkorábbi település, melynek lakossága földműveléssel foglalkozott. Az ásatásokon a Kr. e. VII. évezredből való kőedényeket, égetetlen agyagból készített női szobrocskákat, téglákat stb. is találtak.

Az első ásatások idején az eredetileg Jordániához tartozó Jerikó a mai Izrael területére került. Az itt felfedezett őskori népesség bizonyítottan a szkítafajú népcsoporthoz tartozott. Az átmeneti és a csiszolt kőkorszakban hírük-hamvuk sem volt itt a szemita, közelebbről a zsidó hódítóknak. A szemita-amorita bevándorlás pár évezreddel később, a Kr. e. III. évezred végén kezdődött; a Kr.u. évszázadokra már teljesen kiszorították hazájukból a szkítafajú őslakosságot.

 8. Szvasztikás tál.jpg

8.  Kézzel munkált  festett agyagtál. Mintázata a világ négy táját ábrázolja. Középen jól látszik a szvasztika, a régi múveltségek Nap-jelképe[21]

A Kr. e. V. évezredben a szociális és a kulturális fejlődés elérte Észak-Irakot. A kőkori Halaf nevű településről kapta az egész műveltség a nevét. A lakosság gabonatermesztéssel, állattartással foglalkozott, sőt szentélyt is épített… A korai falu magja az istenháza, vagyis a kezdetleges szentély lehetett, ami maga után vonta a papi hivatás kialakulását.

9. Unbenannt.jpg

9.  Hadad király asszonya (szobor-részlet, Tell Halaf, Szíria, K.e. V-IV. évezred)[22]

 „A halafi parasztok egész Dél-Mezopotámiáig (Babilonig) terjeszkedtek…”[23] Ez a később sumirnak, illetve káld-sumirnak nevezett  műveltség kezdete. Tárgyi emlékeik az egész Termékeny Félholdon megtalálhatóak.  

A Kr. e. IV. évezred végén jelennek meg a rézeszközök. Rézlelőhelyek ekkor csak Mezopotámiát északról körülvevő hegyekben és a Kárpát-medencében voltak, ezért csak e két területen lehet rézkorról beszélni. A réz, ill. a réztárgyak minden más földrajzi területre csak kereskedéssel jutottak el.

A régészeti leletek tanúsága szerint a mezopotámiai népesség legalább három, a történelmi korokban szkíták lakta területről, vándorolt be, és hozta létre az általunk sumirnak, azaz káld-sumirnak nevezett magasműveltséget.  



[1] Westfälisches Museum für Archäologie, Herne, Németország

[2] commons.wikimedia.org

[3] Westfälisches Museum für Archäologie, Herne, Németország

[4] Tautavel, Franciaország, 1964.; fr.academic.ru

[5] Rudgley, Richard: A kőkor elveszett civilizációi, Gold Book Kft., Bp. (1998), 22. p.  

[6] Renfrew, Colin – Bahn, Paul: Régészet, Osiris, Bp. 1999. 157. p.

[7] Universitiy Montreal, Canada; thisisreallyinteresting.com

[8] La Chapelle-aux-Saints 1, Franciaország, cosmomagazine.com

[9] Vértes László: Kavics ösvény, Gondolat, Bp., 1969. 217. p. 

[10] Koenigswald, von Gustav, Heinrich, Ralf: Az ember története, Gondolat K. 1968. Előszó.

[11] Thoma, Andor: L'occipital de l'Homme mindélien de Vértesszőlős,  L'Anthropologie, 1966, Vol. 70,  495-533. pp

[12] Marton Veronika: Világkatasztrófák, Matróna, Győr, 2011., 45-47. pp.

[13] „Rij és az asszonya Maja papok társaságában az áldozati asztalnál” c. XVIII-XIX. dinasztia (Kr.e. 1320-1290)  korabeli,  Sakkarában feltárt mészkőre vitt freskó részlete.

[14] humanorigins.weebly.com

[15] Krantz, Grover S.: Az európai  nyelvek földrajzi kialakulása (ford. Imre Kálmán), Magánkiadás, 2000. Bp., 197-198. pp.

[16] A Kr.e.VIII. évezredben az új-kőkorban a koponyára (a lágyrészek eltávolítása után), agyagból mintázták rá az arcvonásokat, a szemet eg ydarabból álló felcsavarodott un. kauri csigaházzal pótolták. (MV)

[17] Kr. e. 7000; timerime.com

[18] Kr. e. 7200 (20,3x14,6 cm, British Museum; members.bib-arch.org

[19] Kr. e. 5.700, Çatal Hüyük,  Anatólia, Törökország. (catalhoyuk.com)

[20] Renfrew, Colin – Bahn, Paul i. m. 264. p.

[21] Kr. e. 5.500 körül, Hassuna (aregy.com)

[22] Trésors du Musée de Bagdad des origines a l’Islam, Paris, 1966. 1. p.

[23] Childe, Gordon: A szerszámok története. Szikra, Bp., 1949, 34. p.

 

JAJ,  A  LEGYŐZÖTTNEK!

 (TRIANON, 1920. június 4.)

 

   Nem a vesztés a bukás,  hanem a lemondás.

                        (Delcasse)

 A történelmi Magyarország, a Kárpátok övezte föld, Európa közepe. Minden oldalról jól védhető, természetes határokkal övezett. Tökéletes földrajzi és gazdasági egység. Sokak szerint Magyarország határait nem is az emberek húzták meg, hanem maga az Úristen alkotta. A magyarok hiszik ezt, és tudván tudják, hogy 1920-ban a Trianonban erőszakkal és csalással létrehozott békediktátum érvénytelen: Pár éve Romániában, az Ojtozi-szorosnál egy nénikével beszélgettem. Ott lakott a hágón: „Tudja kedveském, amíg világ a világ, a magyar határ mindig itt lesz a Kárpátok gerincén.”

 1. A feldarabolt Mo._2.png

        A feldarabolt Magyarország

 

 Magyarország nemzetiségei

Magyarország évszázadokon keresztül védelmezte Nyugatot, óvta az európai kultúrát a tatárdúlástól, a török pusztítástól. Végül keserűen kellett tapasztalnia, hogy saját magyar halottjai helyét a szerbek, a románok és a tótok foglalták el. Európa meg az I. világháborút lezáró békekötéskor „hálából” e népeknek ajándékozta azokat a területeket, melyekért a magyarok a véröket ontották. Magyarországot „megbüntették”, mert elhanyagolta az egyesítést, és hagyta a saját földjén a nemzetiségeit szabadon fejlődni. Ha valóban elnyomta volna őket, mint ahogy állítják a szomszédaink, nem lennének trianoni határok, s oly nagy lenne hazánk, mint pl. Franciaország.

Magyarországnak az idegenekkel való bánásmódját I. István király  határozta meg:

„A vendégnek és az idegennek adj helyt országodban! Hagyd meg nyelvöket, szokásaikat, mert gyenge és törékeny az ország, amelynek csak egy nyelve és azonos szokásai vannak!”

István király ültette el azt a magot, amely ezer év múltán Trianon fájává terebélyesedett, mert a menekültként érkezett és befogadott nemzetiségek az I. világháború után ádáz dühvel vetették magukat hazánkra.

  1. A románok a XII. századtól a török elől menekülve húzódtak Erdélybe.
  2. A szerbek a XV. századtól kezdődően szintén a török elől menekültek
  3. A szlovákok őseit, a tótokat az avarok határőrnépként telepítették az Északi Kárpátokba, s csak a jobb megélhetés kedvéért húzódtak a magyar Alföldre.
  4. Az erdélyi szászokat II. Géza (1141-1161) magyar király hívta be.
  5. A svábok a török kiűzése után a XVIII. században érkeztek.
  6. Horvátország a XII. században örökségként került a Magyar Koronához.
  7. A ruténok a XII. században keletről menekültek Magyarországra.
  8. A muraközi vendek erőszakkal soroltatnak a horvátokhoz. Hivatalosan nem is külön nemzetiség, pedig sokan azt tartják magukról, hogy a XIV. században betelepült franciák (templomosok) leszármazottjai.
  9. A zsidók csak mostanság kezdik magukat nemzetiségnek érezni. Első csoportjuk Géza fejedelem idején érkezett. A XIX. század végétől tömegesen vándoroltak be Galíciából. A történelmi Magyarországon számuk kb. egymillió volt, ma is ennyien élnek a trianoni határokon belül! Idegenszívű kormányaink jóvoltából jelenleg is jönnek, jönnek, folyamatosan jönnek
  10. A magyaroktól sem fajilag, sem nyelvileg nem különböző szkítafajú népek a kunok, a jászok, az úzok, a besenyők a magyarságot gyarapították. Későbbi csatlakozásukról csak a népnevük árulkodik. Nem is tekinthetők nemzetiségnek.   

A Magyar Szent Korona magába foglalja a nemzet hagyományos szabadságjogait fajra, nyelvre, nemzetiségre való korlátozás nélkül. A nemzetiségeink mindegyike századokig teljes egyetértésben élt a magyarokkal, s csak osztrák hatásra lettek ellenségek (Divide et impera!).

A török uralom elmúltával a Magyarországon soha nem üldözött, s lassan-lassan nemzetté érlelődött nemzetiségi csoportok mindenáron igyekeztek létrehozni saját nemzeti államaikat.

A szlovák nemzeti mozgalom, a Slovenská matica a XIX. század derekán Pesten kezdődött. Emiatt a szlovákok Pestet fővárosukként emlegetik.

A századforduló román értelmisége a debreceni egyetemen anyanyelvi oktatásban részesült. 1544-ben Kolozsvárt nyomtatták az első román nyelvű könyvet.

A szerb nemzeti mozgalom és a szerb irodalmi műhelyek is Pesten szerveződtek a XIX. században.

E nemzetiségek a Magyarország testéből kiszakított területeket nem harccal, hanem cselvetéssel, hazugságokkal, a történelmi tények hamisításával szerezték meg, és adták a kezére az alig 100 éves államiságra visszatekintő országaiknak. S ehhez a I. világháború un. győztes hatalmai (USA, Anglia, Franciaország és Olaszország...) hozzájárultak.

Nagyon kevesen tudják manapság, hogy mi történt az I. világháborút követő békekötésen. Még kevesebben tudják, miért lett Magyarország bűnös nemzet, miért kellett eltűrnie, hogy elvegyék területének 2/3-át és népességének 3/5-ét.

Az 1980-as években cseh ismerősömmel vonaton jöttünk Budapestről. A komáromi hídnál a túloldalra mutattam: Nekünk, magyaroknak mindig összeszorul a szívünk, ha átnézünk a Dunán. Fáj, hogy elveszítettük. Miért mondom ezt? - kérdezte az ismerősöm, hisz a magyar bűnös nemzet, megérdemelte. Egyébként is, ha valamelyik szlovákiai magyarnak nem tetszik, jöjjön Magyarországra, senki nem tiltja.

A beszélgetés során kiderült, hogy minden holmiját, házát, szívét hagyja ott, csak menjen el. Nem értettünk egyet.

Ha egy cseh értelmiségeinek néhány évtizeddel a trianoni békekötés után is ez a véleménye, és ezt komolyan is gondolja, akkor semmi segítséget nem várhatunk a világtól, de könyörületet sem. A magunk erejéből kell talpraállni! 

Magyarország az I. világháború befejeződése után Németországgal, Ausztriával, Törökországgal és Bulgáriával együtt vesztes maradt. Mindenik országot területcsonkítással büntették meg, de a legnagyobb veszteség Magyarországot érte.

Magyarország útjában állt és áll a világnak, az egyes érdekcsoportoknak, ezért elhatároztatott, el kell tűnnie, vagy legalábbis életképtelenné kell zsugorodnia.

Az I. világháború és előzményei

Oroszország a XIX-XX. század fordulóján többször próbálkozott a háború kirobbantásával, de mindig sikerült diplomáciai úton elodázni.

Az oroszok célja az volt, hogy egy egységes szláv államot hozzanak létre Európában. E terv egyedüli akadályozója az Osztrák-Magyar Monarchia, főleg Magyarország volt. Az oroszok megtalálták szövetségeseiket a Monarchia kis szláv népecskéiben a csehekben, a szerbekben és a tótokban. Segítőjük a háttérben Franciaország, ill. Románia volt.

2. Masaryk és Benes.png

 Tomas Garrugie Masaryk (1918) és Eduard Benes (1921)

 

Masaryk és Benes, a két cseh értelmiségi vállalta az un. pánszláv mozgalom vezetését, és mesterien kiszolgálták az orosz megbízóikat. Osztrák-magyar állampolgárságuk dacára ők ártottak a legtöbbet Magyarországnak. Kiváló diplomáciai érzékkel számos szláv és nem szláv, főleg szabadkőműves politikust, nemzetközi újságírót nyertek meg a pánszláv eszmének.

A századforduló elejére az Osztrák-Magyar Monarchia megérett a változásokra. Ennek szükségét a Monarchia vezetői is felismerték: Ferenc Ferdinánd osztrák trónörökös Horvátország és Szlavónia részvételével (Magyarország ellenében)  katolikus szláv uniót akart létrehozni.  Oroszország és Szerbia nem nézte jó szemmel e tervet. Ezért 1914. június 28-án Gavrilo Princip szerb diák meggyilkolta Ferenc Ferdinándot és feleségét. A szerb konfliktust az Osztrák-Magyar Monarchia békésen akarta rendezni, de orosz utasításra Szerbia minden békés kezdeményezést visszautasított. Így a Monarchia 1914. július 23-án kénytelen volt ultimátumot küldeni Szerbiának.

3. Ferenc Ferdinánd s Chotek Zsófia_1.png

   Gavrilo Princip szerb diák meggyilkolja Ferenc Ferdinándot és a feleségét, Chotek Zsófiát

(1914. VI. 28.)

 

A közvélemény úgy tudja, a háborút Ausztria-Magyarország robbantotta ki, mégpedig gr. Tisza István magyar miniszterelnök ösztönzésére. Ma már köztudott, hogy Tisza volt az egyedüli a Monarchia kormányában, aki ellenezte Magyarország hadbalépését.

4. Gavrilo Princop elfogása.png

   Gavrilo Princip elfogása (Bosznia, Szarajevo)

 

 A franciák, legalábbis a hivatalos körök ádáz ellenségeink lettek, mert az 1871-es francia-porosz háborúban Magyarország nem az oldalukon harcolt. Franciaország és Oroszország szövetséges volt; s a magyarok úgy tartottak az oroszoktól, hogy még a franciákat sem támogatták. Inkább az osztrákokkal együtt a németekkel szövetkeztek, ennek ellenére a háború idején nem volt magyar katona a francia fronton.

5. Gr. Tisza István.png

  

Gróf Tisza István (1861-1918)

 

A politikai erőviszonyok már a XIX. században körvonalazódtak:

-                A Központi Hatalmak Szövetsége: 1879-ben létrejött a német-osztrák-magyar kettős szövetség, ehhez később Olaszország majd Bulgária és Törökország is csatlakozott (Az olaszok a háború kitörésekor kiléptek).

-                Entente Szövetség: A Központi Hatalmak ellensúlyozására l892-ben Oroszország, Franciaország, Anglia ... és az USA hozta létre.

A világ két ellenséges táborra szakadt, s csak  az erőpróba, a háború volt  hátra.

Az 1914. július 24-i orosz mozgósítást a franciák elől két napig sikerült eltitkolni, akik csak az erre fel elrendelt német mozgósításról szereztek tudomást. Az oroszok mégis úgy tájékoztatták Franciaországot, hogy az orosz háborús intézkedés a német mozgósítás következménye.

6. Magyar bakák a Szávánál.png

Magyar haderő a Szávánál (korabeli képeslap)

 

Masaryk 1916-ban állt elő a már l904-ben megszerkesztett követeléseivel, miszerint a „cseh nép független, önálló alkotmánnyal bíró cseh államot követel, Magvát a cseh-morva-sziléziai tartományok és a hozzácsatolt magyar Felvidék képezné. (Ekkor még nem használták a Szlovákia elnevezést!) Követelték, hogy az így létrejött Csehországot Magyarország testéből kihasított, nyugati folyosó kösse össze a szerb és a horvát néppel, hogy könnyebbé váljon a cseh ipari állam és a szerb agrár-állam közötti összeköttetés. A cseheknek pedig kijutásuk legyen a tengerhez. „Kinyilvánította, hogy az új cseh állam Oroszországhoz köti sorsát. A csehek és az oroszok osztoznak a Felvidéken. A csehek megkapják a Ruténföldet, Munkácsot, Ungvárt és Mármarosszigetet. ”A cseh nép akarata, hogy az új cseh államnak, mint királyságnak orosz nagyherceg legyen a királya”. Az orosz cár bukása után Masaryk elejtette a korábbi gazdáival való közösködést.

1924-ben Masaryk, az egyetemi tanár maga árulta el, hogyan fáradozott egy „jó” béke megteremtésén. Már 10 évvel a szarajevói merénylet előtt a pánszláviszmusra nevelte, buzdította a szláv ifjúságot, anélkül, hogy összeütközésbe került volna a Monarchia hatóságaival.

A csehek nem harcoltak a háborúban, mégis ők kapták a zsákmány oroszlánrészét. Amikor Clemenceau végre tisztán kezdett látni a „győzelem sakáljai”-nak nevezte őket.

A pánszlávistákkal megdolgozott közvélemény egyengette a bizalmas tárgyalások menetét, így mire a békekonferencia összeült, már megvolt a döntés: Magyarországnak pusztulnia kell!

Erősen közrejátszott Magyarország könyörtelen feldarabolásában az a körülmény, hogy először megnyirbálták, majd a háború után betiltották a szabadkőművességet.

A románok 1916-ban megváltak osztrák szövetségesüktől, csatlakoztak az Entente-hez, s hadat indítottak a Monarchia ellen, azaz megtámadták Erdélyt. Árulásukért Franciaország odaígérte nekik Erdélyt és a Partiumot.

1916-ban a Monarchia támadásai elől az egész szerb hadsereget Korfu szigetére menekítették, számítván arra, hogy a háború befejeztével, a békekötéskor jó hasznukat veszik. 

1917-ben, az orosz-osztrák különbéke felmerülésének idején Franciaország magyar területeket ígért a cseheknek, akik orosz és ukrán területeket is kértek, mondván csak addig, amíg Oroszország vissza nem nyeri erejét, vagyis a bolsevizmus bukásáig.

A békekötéskor mind a románoknak mind a cseheknek tett ígéreteket teljesítették.

A fegyverszüneti egyezmény

1918-ra hadviselő feleknek elegük lett a háborúból; csak az alkalomra vártak, hogy befejezhessék. Kapóra jött Wilson amerikai elnök 1918 elején közzétett un. 14 pontja, amely kimondja a Monarchia népeinek önrendelkezési jogát, s hogy e jogot tiszteletben fogják tartani. Bízván ez ígéretben, az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege letette a fegyvert.

 7. A világ urai.png


 A világ urai:  Lloyd Georges, David (1863-1945), Clemenceau, Georges (1841-1929), Wilson, Thomas Woodrow (1856-1924) (Érdekes Újság)

 

1918. november 3-án Páduában Weber tábornok Ausztria részéről aláírta a fegyverszüneti egyezményt, amely kimondja, hogy Ausztria és Magyarország területe mentes legyen minden katonai megszállástól.

A francia kormány alig egy hónappal a fegyverszünet megkötése után elvetette a wilsoni 14 pontot, és elfogadtatta az annexió elvét.

Magyarország a fegyverszünettől a békekötésig

A trianoni területrablás nemcsak a pánszlávisták és a békekötő hatalmak bűne, akarva-akaratlanul kivette belőle részét a korabeli magyar vezetés is.

Az 1918. októberében Budapesten létrejött Magyar Nemzeti Tanács első ténykedése gr. Tisza István miniszterelnök meggyilkoltatása volt.

  8. Tisza-villa.png

   Tisza István villája (Budapest, Hermina út 45.)

 

 Az új, Károlyi-féle kormányban a legfontosabb posztokat a kommunisták foglalták el.

 9. A Kállay-kormány bemuttkozása.png

Károlyi-kormány bemutatkozása – középen Linder Béla, Hock János és Károlyi Mihály  (1918.nov.16.)

 

A kommunista Linder Béla kijelentette: Nem akarok több katonát látni, csak a kaszárnyákban! Így a Károlyi kormány beleegyezésével a teljesen ép és sértetlen magyar hadsereg harc- és védelemképes részét  leszerelték és szélnek eresztették, lehetetlenné téve az ország védelmét. Katonailag légüres tér jött létre Magyarországon. Ezt az intézkedést az Internacionálé is szentesítette, ha nem éppen a sugallatára történt!

 10. Linder Béla felhívása.png

  Linder Béla felhívása – 1,5 millió katonát szereltetett le

 

A Károlyi kormány egy nappal a páduai fegyverszünet megkötése után, 1918. nov. 4-én, Belgrádban békét akart kötni d’Espery tábornokkal, a társult hatalmak balkáni hadseregének vezetőjével. Mivel egy hadsereg tábornokával nem lehet békét kötni, katonai egyezmény lett belőle, amit 1918. nov. 13-án éjjel 1/2 12-kor írtak alá. Ebben a magyar kormány hozzájárult, hogy a szövetséges és a társult hatalmak (csehek, szerbek, románok) csapatai egy esetleges német támadás elhárítására előrenyomulhassanak a Maros-Szabadka-Pécs vonaláig. Ostoba lépés volt, mert egy nappal korábban, 1918. nov. 11-én már létrejött a román-német különbéke, és a 300 ezer fős német hadsereg kivonulóban volt Romániából.

11. A frontról hazatérő magyar bakák.png

 A frontról hazatérő magyar bakák

  

Sajnos a román-német különbéke megkötése után Károlyi nem hatálytalaníttatta a „Belgrádi egyezmény”-t, ezért a román csapatok erre hivatkozva, a franciák jóváhagyásával, a kivonuló németek után megszállták Erdélyt a Szatmár-Nagyvárad-Beszterce vonaláig.

12. A székely hadosztály katonái átkelnek egy patakon.png

 A Székely Hadosztály katonái átkelnek egy patakon, Erdély, 1919.

 

 A magyar kormánynak a fegyverszüneti egyezmény értelmében jogában állt volna fegyverrel védekeznie, de nem volt hadserege. Egyedül a Kratochwill vezette Székely Hadosztály állt ellen. Nem sokáig védthette Erdélyt, mert Kún Béla hatalomra kerülése után nem kapott utánpótlást. A román túlerővel szemben megadta magát.

13. Kratohwill Károly.png

  Kratochwill Károly, ezredes, a Székely Hadosztály parancsnoka

 

A román hadsereg erdélyi előrenyomulásának alig ismert oka, hogy a franciák Oroszországban milliárdokat ruháztak be, amit csak a szovjet megsemmisítése révén tudtak volna visszaszerezni. Clemenceau l918 októberében megbízta Foch marsallt, hogy a románok bevonásával készítse elő a szovjet elleni hadműveletet. Mivel Románia nem támadta meg a szovjetet, a franciáknak ki kellett üríteni az elfoglalt dél-orosz területeket, pl. Ogyesszát.

Közben Magyarországon Károlyi átadta a kommunistáknak a hatalmat (Kún/Kohn Béla). A románok ezt arra használták fel, hogy elhitessék a nagyhatalmakkal, Európa számára sokkal nagyobb veszélyt  jelent egy kommunista Magyarország, mint a távoli szovjet. Így, Bratianu román miniszterelnök kérésére engedélyezték, hogy Románia a Foch-terv végrehajtása helyett Magyarországot szállja meg. Sőt, az Ukrajnában harcoló nyugati intervenciósok helyzetének megnehezítésére a magyarországi kommunista kormány megnyitotta Budapestet a román hadsereg előtt.

A szerbek pedig még a német-román fegyverszünet megkötése előtt megszállták a védtelenül hagyott Délvidéket  és Baranyát.

Az utódállamok megalakulása 

  1. Wilson 1918. október 23-án ismerte el a rutén nép önállóságát. Erre Masaryk 1918. október 25-én írásos szerződést kötött néhány Amerikába kivándorolt ruténnal, akik a rutén nép nevében csatlakoztak a leendő Csehországhoz. Az Ungváron megalakult Rutén Nemzeti Tanács meg a Magyarországgal való unió mellett foglalt állást..., de Ungvár messze esik Párizstól.
  2. 1918. december 1-én Gyulafehérvárt, a magyarokat mellőzve a románok a szászokkal egyetemben kimondták a Romániához való csatlakozást.
  3. A szerbek a magyarok részvétele nélkül kimondták a Délvidék Szerbiához való csatlakozását, amelyre a franciák áldásukat adták. 1918. december 21-én alakult meg Jugoszlávia, amit Wilson 1919. február 5-én ismert el. Ekkor megkapták Bácskát és Dél-Baranyát, és a horvátok megkérdezése nélkül Horvátországot.
  4. A Muraköz megszerzése nehézségekkel járt, mivel soha nem tartozott Horvátországhoz. A szerbek megkísérelték elfoglalni, de a helyi vend lakosság elzavarta őket. Később, a békekonferencián sikerült megszerezni. A békekonferencián elismerték ugyan Magyarország jogát a Muraközre, de valószínűleg cseh kívánságra Tardieu, a békekonferencia elnöke éjszaka a jegyzőkönyvet a szerbek javára meghamisította. Így került Muraköz a szerbekhez.
  5. Fiumét 1918. október 29-én horvát csapatok szállták meg. A lakosság Olaszországhoz akart csatlakozni, de a szerbekhez csatolták őket. Csak 1920-ban, a Rapallói egyezmény után lett szabad királyi város, majd csatlakozott Olaszországhoz.
  6. 1919. július 19-én Ausztria kapta meg a magyar Őrvidéket, Burgenlandot. Masaryk Nyugat-Magyarországot szláv korridorrá akarta tenni. Ezt a franciák támogatták, hogy egy esetleges másik háború esetén itt vonulhassanak fel a németek ellen. Ezt a béketárgyaláson elvetették, ekkor Ausztria kérte e terv saját javára való módosítását, és megkapta.
  7. Túrócszentmártonban párszáz tót, minden felhatalmazás nélkül 1918. október 30-án kimondta a magyar Felvidék csatlakozását ahhoz a Csehországhoz, amelynek első elnökét, Masarykot csak 1918. november 12-én választják meg. A magyarbarát tótok Kassán megalakították a Szlovák Nemzeti Tanácsot és a Csehországhoz való csatlakozás ellen tiltakoztak. Kramarz, Csehország külügyminisztere nem ismerte el egyik határozatot sem, és az olasz tisztek vezette cseh hadsereggel elfoglaltatta a Felvidéket.

Benes a londoni Times-nak nyilatkozott, hogy Budapesten kommunista uralom van, és Magyarország megszállása európai érdek. Ezzel a cseh megszállás legálissá vált. Majd 1918-ban, a békekötő hatalmakhoz intézett beadványában, hamisított népességi adatok alapján területet igényelt a cseheknek

14. A Vörös-hadsereg bevonul Kassára.png

   A magyar Vörös Hadsereg bevonul Kassára (1919. jún.6.)

 

Stromfeld Aurél, k.u.k. tiszt, majd Károlyi honvédelmi államtitkára emlékirataiban leírta azt a katonai koncepciót, amelynek vége Magyarország teljes felszabadítása lett volna: A Vörös Hadsereg által a csehektől visszafoglalja a Felvidéket, nyugat felé kiűzi a cseheket, utána keletre fordul a románok majd délre a szerbek ellen. E tervnek megvolt a valós alapja, a 12-14 magyar hadosztály és a székelyek. (Írta, még az ördöggel is cimborált volna, hogy megszabadítsa Magyarországot az idegen megszállástól.) 

A szövetségesek felszólították a magyar kormányt ürítse ki a magyarok felszabadította Felvidéket, sőt nem csupán a cseh, hanem a román és a szerb határszakaszon fegyvermentes övezetet hozzon létre. Sajnos az akkori kormány mondván, bízik a békekonferencia igazságos döntésében, e kívánságokat maradéktalanul teljesítette. Stromfeld Aurél erre lemondott. Alig vonult ki a Magyar Hadsereg a Felvidékről, bevonultak a csehek. A szerb és a román csapatok nemcsak a demarkációs sávot foglalták el, hanem mélyen benyomultak a magyar területekre.

-         A románok átlépték a Tiszát, bevonultak Budapestre.

-          A csehek elfoglalták Salgótarjánt, bevonultak Budapestre.

-         A szerbek berendezkedtek Baranyában.

-         Budapestet angol és francia csapatok is megszállták.

A magyar kormány, hadserege nem lévén, nem tudta megvédeni hazánkat az idegen megszállástól. Így a katonai területrablást már csak politikailag kellett szentesíteni.

 15. Brandholtz ezredes irata.jpg

 Bandholtz, angol ezredes zárolta a Magyar Nemzeti Múzeumot a román rablók elől (1919. okt.5.)

  Törökországot éppúgy fel akarták darabolni, mint Magyarországot, de a török kormány az épen maradt hadseregét nem oszlatta fel, hanem Kemal Atatürk vezetésével a nagyhatalmak minden ellenkezése dacára megvédte az ország etnikai határait. Az 1920. augusztus 10-i békeszerződés nagy területeket csatolt le Törökországról, de ezek az ország központjától messze estek, és  a lakosságuk sem volt török.

Az utódállamok, „a győzelem fogadott gyermekei”, a letűnt uralom leghűségesebb kiszolgálói „azokat gyűlölik, akiknek ártottak” (Tacitus). Magyarországgal szembeni gyűlöletük rossz lelkiismeretükből fakad, s ez az érzés Trianon után sem hagyta el őket, sőt mindmáig tart...

A béketárgyalásokra való meghívás

A  szövetségesek a Tanácsköztársaság bukása után, a megszállt Magyarországon olyan kormány(oka)t hoztak létre, amely maradéktalanul beleegyezett a békefeltételekbe. Friedrich István ötnapos kormányzása idején a király Horthy Miklóst fővezérré nevezte ki, majd az ultimátummal eltávolított román csapatok kivonulása után 1919. december 1-én megalakult Huszár kormány kapta meg a békeparancs átvételére, nem pedig a megtárgyalására idéző levelet.

Clemenceau 1919. május 1-én egyszerre hívta meg a béketárgyalásokra Ausztria és Magyarország képviselőit. Csak az osztrákok tudtak elmenni, mert Magyarországon akkor már kommunista uralom volt. Így Ausztria jobb helyzetből  tárgyalhatott, és méltányosabb békekötésben is részesült. Az 1919. szeptember 10-én Saint Germaine-i békeszerződés biztosította Ausztria függetlenségét.

A béketárgyalások alatt törvényessé vált az igazság elferdítése és a gyűlölet felkorbácsolása. A kis, társult államok egymással vetekedtek a magyar területek megszerzéséért, és nem átallottak tisztességtelenebbnél tisztességtelenebb eszközöket felhasználni.

A béketárgyalások

Románia mind Ausztriával mind Franciaországgal szemben gyáván és hitszegően viselkedett, ezért Clemenceau a román-német különbéke és szovjet elleni meghiúsult támadás miatt oly keményen rótta meg Berthelot tábornokot, hogy sírva fakadt. Ennek ellenére remélte, hogy némi ügyességgel és pénzzel visszaszerezheti az elveszített előnyöket.

-        Ionescunak és Bratianunak ördögi ötlete támadt: Párizsba hívták a bukaresti társaságbeli szépasszonyokat. A cél Románia hitelének visszaállítása volt; addig ostromolták a konferencia politikusait, diplomatáit és szakértőit, amíg nem álltak Románia pártjára. 

-        A szerbek sem maradtak tétlenül. A szerb diplomaták amerikai feleségei és a barátnőik teljesen feldúlták a tanácskozás résztvevőinek lelkivilágát.

-        A csehek a hivatásosokat vetették be: a kis Doriát, a 72-es vöröshajú ügynököt Brünnből, madame Alexandre-t stb.

A szállodai szobákban, a mulatók páholyaiban, a irodák titokzatos mélyén ezek az asszonyok többet ártottak Magyarországnak mint a tárgyalások  résztvevői.

  1. A szerbek tevékenysége arra irányult, hogy meghiúsítsák a horvátok és a szlovének független államának létrehozását. Történelmi jogokra sem átallottak hivatkozni, amikor bemutattak egy 1853-as osztrák térképet, állítván, a Vajdaság mindig szerb terület volt, s a wilsoni elvek alapján joguk van rá. Azt elfelejtették közölni, hogy az 1848-49-es magyar szabadságharc után a Délvidéket Vajdaság néven az osztrákok szakították le a magyar államtestről. Dél-Baranyát azért tudták megszerezni, hogy Belgrád a magyar határtól lőtávolon kívül essen. Vita alakult ki a Bánát megosztásáról a szerbek és a románok között, ezért Clemenceau azt mondta: Legyen népszavazás! Tardieu ekkor hirtelen berekesztette az ülést. Másnap mindkét fél bejelentette, hogy megegyeztek, ezért eltekintettek a népszavazástól. Clemenceau még csak nem is tiltakozott.
  2. A csehek azért kapták meg az Ipolysarkot, hogy a cseh ágyuk lőtávolán belül legyen Budapest. A Felvidéket történelmi jogokra való hivatkozással lett az övék, mondván, joguk van a magyar Felvidékre, mert Szlovákia mindig is Csehországhoz tartozott, s csak az l867-es osztrák-magyar kiegyezéskor vették el a magyarok és Kassa cseh város. Az angolok ezt sehogy sem akarták elhinni, ezért semleges szakértőket küldtek Kassára Kamev és Karmazin személyében. A két újsütetű amerikai állampolgár Benes gyermekkori barátja, iskolatársa volt. Kassán a cseh megyefőnök fogadta őket, és Hanzalik cseh rendőr kíséretében egy hétig a konferencia pénzén kocsmában mulatoztak. A szállodában írták meg a békekonferencia fontos dokumentumát, miszerint Kassa cseh város. Ennek alapján a színmagyar Kassát Csehszlovákiához csatolták.
  3. Románia szintén történelmi jogokra hivatkozott. Bratianu miniszterelnök mély részvétet keltett, amikor kijelentette, hogy Románia határai egykor a Tiszáig húzódtak, és a magyarok fegyveres erővel telepedtek közéjük, nyomták el őket. Előterjesztésében azt mondta, hogy a kért területen 2,3 millió román mellett csak l millió magyar él. Orlando, olasz küldött felszólalt, hogy a román delegáció előterjesztésében 2 millióval több volt: „A román hadsereg talán kiirtotta őket?” Újra csak Tardieu mentette meg helyzetet, mondván a román előterjesztés nem a jelenlegi, hanem az 1916-os román követelésekre vonatkozott. E csalárd választ a konferencia elfogadta.

A székelyeket nem számították a magyarok közé, mondván a székely a román egyik nyelvjárása (Romániában ma is erre hivatkoznak!).

A kisantant létrejötte

Ha továbbra is hagyjuk, hogy a szlovákok, a románok és a szerbek a magyar történelmet ellopva építsék ki saját történelmecskéjüket, és igazunkat tudván még csak nem is tiltakozunk ellene, akkor valósággá válik Bratianu, román miniszterelnök l920. július l-én elhangzott óhaja:

Nem nyughatunk addig, amíg a magyar népet gazdaságilag és katonailag tönkre nem tesszük, mert mindaddig, amíg Magyarországon az életképesség csírája megvan, mi magunkat biztonságban nem érezhetjük!

 15. Korabelil képeslap.jpg


Készenlétben a Kisantant (korabeli képeslap)

 

A békeszerződés aláírása után alig egy hónappal, a bűntudat mondatta ezt vele, mert Magyarországot életképtelenségével és csonkaságával együtt még mindig félelmetes ellenségnek tartotta. Szomszédaink még ma is félnek tőlünk.

1920-21-ben Jugoszlávia, Csehszlovákia és Románia létrehozták az un. „kis entente szövetséget Magyarország ellen.

Alaptétele a következő:

Ha a három ország közül bármelyiket külső támadás éri, még akkor is megszállják Magyarországot, ha a magyarok semlegesnek is nyilvánítanák magukat.”

 E megállapodást 1939-ben megújították és még ma is érvényes.

Nem akarok kassandrai jóslatokba bocsátkozni, de nemzeti hadsereg hiányában sem külső támadás, sem belső zavargás ellen nem tudnók megvédeni a hazánkat, megvédeni a magyarokat. Ezt igazolták a 2006-os, államilag vezérelt események. A belső, mesterségesen szított bomlasztás immár kezelhetetlen. Csakis saját magunkra támaszkodhatunk!  A magyar hadsereget nem leépíteni, hanem fejleszteni, erősíteni kell!

A trianoni békediktátum

Gr. Apponyi Albert 1920. január 15-én vette át a békefeltételeket, és engedélyt kapott arra, hogy másnap (!) egy órás előterjesztésben észrevételeket tegyen. És amit az utolsó szó jogán mondott, semmivel sem volt kisebb jelentőségű, mint Kossuth megajánlási beszéde, ám Magyarország védőbeszédét a magyar  iskolákban nem tanítják, a magyarok nem ismerik.

 17. Gr. Apponyi Albert.jpg

 Gróf Apponyi Albert a béketárgyaláson

 A magyar küldöttség tagjai:

Gr. Apponyi Albert, politikus, miniszter, nagybirtokos, az MTA tagja, 1911-32 közt ötször jelölték Nóbel díjra, de nem kapta meg.

Gr. Teleki Pál, miniszterelnök, földrajztudós, egyetemi tanár, földbirtokos, politikus, az MTA tagja,

Gr. Bethlen István, jogász, mezőgazdász, politikus,

Gr. Csáky Imre, diplomata, külügyminiszter. 1921-22 közt magyar részről a határmegállapító vegyes-bizottság vezetője,

Gr.Csákí István, diplomata, külügyminiszter. 1919-től külügyi szolgálatot töltött be.

Somsich Tibor,

Popovics Sándor, pénzügyminiszter, az MNB elnöke, az MTA tagja.  

Báró Lers Vilmos, nemzetközi jogi író, államtitkár.

Pranovszky István,

Katonai szakértő: Láng Boldizsár, ezredes és Konek sorhajókapitány.

A kísérőkkel együtt összesen 73 személy. 

Apponyi beszéde oly nagy hatást tett a békekonferencia tagjaira, hogy Clemenceau minden ellenkezése dacára vita kerekedett. Majd Apponyi Teleki Pál térképe alapján ismertette Magyarország nemzetiségi viszonyait és politikáját. Pitti, az olasz kormány nevében a békefeltételeket elfogadhatatlannak minősítette, mondván Magyarország szétdarabolása esetén a szláv túlsúly ellen nem lát semmiféle ellenerőt. Hivatkozott arra, hogy Olaszország a Monarchiával háborúzott, nem  pedig Magyarországgal.

A csehek ezt előre sejthették, mert a január elején megérkezett magyar küldöttséget szigorú háziőrizetben tartatták a franciákkal. Csak Apponyinak engedték meg, hogy idős korára való tekintettel, rendőri kísérettel  egészségügyi sétákat tegyen. Féltek, hogy a magyarok megneszelik a tárgyalás kimenetelét és ellenakciót kezdeményeznek, s akkor kiderül, hogy a tárgyalások hazug alapokra épültek.

A szabadkőmíves Tardieu felelős a Magyarország ellen elkövetett sok csalásért, hamisításért, hiszen mindenről tudott, mindent irányított és ellenőrzött. Mindvégig hű maradt cseh, szerb és román megbízóihoz. Clemenceau szabad kezet adott neki, mert nem tudott a személyes érzelmein úrrá lenni: Fia minden ellenkezése dacára magyar nőt, az érsekújvári Muzsnai Idát vette feleségül; s a házaspár állítólag éppen ez idő alatt lett öngyilkos. Ezért egy ország büntettetett meg.

Clemenceau kijelentette: Magyarország számára nincs könyörület. Választani kell a népszavazás, vagy Csehszlovákia megteremtése között! ... és választottak.

Apponyi gróf hiába kérte a népszavazást:

Magyarország fejet hajt, bármi lesz is az eredmény. Ne vegyék el a színtiszta magyar, határmenti területeket, és a történelmi városainkat’! Ne bánjanak úgy e néppel, mint egy nyájjal....!

A kérést Renner, osztrák küldött javaslatára elutasították. Népszavazás két helyen Kismartonban és Sopronban volt. Állítólag az eredmények hamisítottak.

Seaton Watson megfenyegette a magyarokat, ha nem írják alá a békefeltételeket, gazdasági blokádot emelnek Magyarország ellen. A blokádot a kommunisták által piedesztálra emelt szabadkőmíves Jászi Oszkár is támogatta a Benes sugallatára Bécsben megjelentetett cikkében. 

Ekkoriban fogalmazódott meg Millerand francia külügyminiszter levele, melyben a szövetséges hatalmak nevében biztosítja Magyarországot, hogy a békeszerződés sérelmes rendelkezéseit a határmegállapító bizottságok orvosolják. E levél 15 napos határidőt adott a szerződés elfogadására. Apponyi gróf nem vállalta a békediktátum aláírását, mert a népszavazásra tett előterjesztését nem fogadták el. De úgy nyilatkozott, hogy bízik a Millerand levélben megfogalmazott hivatalos francia ígéretben, s nem ellenzi Magyarország jóváhagyását.

Millerand a békeszerződés aláírása után három héttel a határmegállapító bizottságokat körlevélben értesítette, hogy a nagyhatalmak nevében vállalt hivatalos kötelezettségek érvénytelenek. A Paleologue, a becsületes francia minisztériumi főtitkár megerősítette a revíziós kijelentéseket, ám ezért eltávolítottak a külügyminisztériumból. 

A magyarokat újra becsapták, kijátszották, mert valahol valakik eldöntötték, hogy Magyarország területe nem maradhat a magyarok hazája.

Az aláírást a magyar kormány egyetlen tagja sem akarta vállalni, ezért sorsot húztak és

1920 június 4-én, délután fél négykor Trianonban  Drasche Lázár Alfréd kíséretében dr. Bénárd Ágoston népjóléti miniszter könnyezve és reszkető kézzel írta alá Magyarország nevében a békediktátumot.

S ekkor Burgenlandtól a Székelyföldig, Szepességtől Fiuméig megszólaltak a harangok. Gyászoltak, sírtak, átkozódtak a magyarok: Magyarország elveszett! …és megkezdődött a határokon túlra szorult magyarok kálváriája, és a csonka Magyarország élet-halál harca a megmaradásért.

 18. Hiszek Magyarroszág feltámadásában.jpg


 

Megjegyzés: Sem Franciaország parlamentje, sem az Amerikai Egyesült Államok kongresszusa a mai napig sem ismerte el a trianoni békeszerződést,  a hamisítások és diktátum volta miatt  pedig jogtalan és érvénytelen.

E cikk a "Jaj, a legyőzöttnek! - Vae victis! c. előadásom rövídített, kivonatos változata.

 

Felhasznált irodalom

  1. Badiny Jós Ferenc: Trianon és a harmadik világháború. Ősi Gyökér. Buenos Aires, 1984.
  2. Daruvár, de Yves: Trianon. 1920. június 4. - A feldarabolt Magyarország. Balogh J. Kiadása, Svájc, Luzern,
  3. Familienlexikon, 1-5. k., Isis Verlag, Chur-Schweiz, 1992.
  4. Petit Larousse en coleurs, Librarie Larousse, Paris 1980.
  5. Pethő Sándor: Világostól Trianonig,  Enciklopédia R-t. kiadása, Bp., 1925.
  6. Pozzi, Henri: Századunk bűnösei. Dr. Marjai Frigyes kiadása. 1936.
  7. Raffay Ernő: Trianon titkai, avagy hogyan bántak el országunkkal, Tornado Danenija Kvk. Bp. 1990.
  8. Révai  Nagylexikona, 1-20. kötet.  Révai Kvk. Bp.,1911-1927.
  9. 1921. XXXIII. törvénycikk =...az 1920. évi június 4. napján Trianonban kötött békeszerződés becikkelyezése. (Országos Törvénytár, 1921. júl. 31.)
  10.  A világháború története, Franklin Kvk. Bp., (1927?)

Szólj hozzá!

Címkék: cikk

Kedves Olvasóim!

Örömmel értesítem Önöket, hogy a hónapok óta nem működő freeblog.hu -ról átköltöztem a blog.hu-ra.

Ismét havi rendszerességgel jelentkezem a blogon új cikkekkel és egyéb közlendőkkel. 

Örömmel tudatom, hogy az oldal technikailag bővült. Minden blogon
megjelenő anyag kiegészült kommentelési, azaz hozzászólási lehetőséggel
Köszönöm a figyelmüket!

Marton Veronika

 

süti beállítások módosítása