A sumir nép eredete 

Az előidők


Az 1,8 millió évvel ezelőtt élt homo habilis, az első kőeszköz-készítő ember-féle nyomát 1964-ben Tanzániában az Olduwai-szakadékban találták meg.

1._2.jpg

           1.  A kőeszköz készítő ember ( homo habilis) fej-modellje[1] és a  koponyája[2]

Ugyancsak Afrikában bukkantak rá a Kr.e. 1,600.000-500.000 között élt felegyenesedett ember, a homo erectus maradványaira.

2._1.jpg

2.   A felegyenesedett ember (homo erectus) fej-modellje[3] és a koponyája[4] 

Sokak szerint a homo erectus, az első emberszerű lény kb. 1 millió évvel ezelőtt hagyta el Afrikát, és származott szét a világba.[5] A szétvándorlás során eljutott a mai Iránon keresztül Indiába, sőt Kínába is. Az egyik megtelepedési helye a budai Várhegy és Vértesszőlős volt.

A szakmunkák az ősember „szabványosított mértékének” azt a neandervölgyi ősembert tartják, …[amelyik]… elterjedtségének (Bükk, Irak, Németország, stb.) dacára, valamely okból „evolúciós zsákutcát jelentett”[6], és életképtelen volt, vagyis kihalt. Így nem lehetett az értelmes ember, a homo sapiens és a mai ember, a homo sapiens sapiens elődje. Az erős és életképes vértesszőlősi „előember” viszont az volt, és sarkalatos pontot jelentett az ember fejlődési folyamatában.

 

3. Neandervölgyi_1.jpg

3. Neandervölgyi ősember fej-modellje[7] és a koponyája[8]

Bizonyítatlan közlés szerint a neandervölgyi emberek szellemi vagy egyéb fogyatékosokként egy korábbi fejlett társadalom/világkor kitaszítottjai lehettek. Mig a különféle természeti katasztrófák a fejlett városi kultúrát és a képviselőit elpusztították, addig a nyomorúságos körülmények közt élő neandervölgyiek megmaradtak; s kb. 200 ezer évvel ezelőtt az életképtelenségük miatt pusztultak ki.   

A vértesszőlősi előembernek és az utódainak a nyomai az egész világon megtalálhatóak - írja Vértes László régész az 1969-ban megjelent Kavics-ösvény c. munkájában. Ezzel nem kevesebbet állít, minthogy a Kárpát-medencei ember-előd világszerte elterjedt. Könyve inkább ismeretterjesztő, semmint tudományos; mégis a lelőhelyekhez való utazás, továbbá a régészeti feltárások könnyed bemutatása közé becsempészi a korabeli tudósok által 450-350 ezer évesnek tartott vértesszőlősi előemberről szóló, pontos, tárgyilagos, szakszerű leírást. Vértesszőlős szinte az egyetlen lelőhely, ahol minden, az embert emberré tevő ismérv előkerült: kőeszközök, tűzrakás nyoma, települési felszín, koponya-kultusz, állatok feldarabolóhelye és dögzsákmányoló-telep.[9] A lelőhely szépséghibája, hogy túlságosan együtt van itt minden, még az előember lábnyoma is – a Földön egyedül itt.[10]

4. Samu nyakszirtcsontja.jpg 

4. Samu, a vértesszőlősi “előember” nyakszirtcsontja (wikipedia)

Samu híre bejárta a világot. A megtalált nyakszirtcsontjának vizsgálatából kiderült, hogy az agya meghaladta az 1400 cm³-t  (a mai emberi agy 1450 cm³), ezért inkább lehet homo sapiens-nek, semmint homo erctus-nak tartani. Tudományos elnevezése: homo (erectus seu sapiens) paleohungaricus.[11]

Vajon Samu mely világkor embere lehetett?

Sanchoniathon, a trójai háború korában élt föníciai történetíró jóval a legutolsó vízözön előtti III. világkorban élt emberszerű lényekről szólván említi a tűzgyújtást,[12] Lehet, hogy Samu a maga 400-450 ezer évével a III. világkor szülöttje lehetett, hiszen a lelőhelyén tűzhasználat, vagyis a „tábortűz” nyomokat is találtak. 

 5. . A páviánember és a homo habilis.jpg

5. Meglepő a hasonlatosság az egyiptomi freskón levő székhez kötözött  páviánember[13] és a homo habilis rekonstruált alakja[14] között.

A mai külföldi és magyar szakmunkák javarésze a hazai ősemberi maradványokat alig vagy nem is említik, arról sem igen szólnak, hogy a vértesszőlősi előember leszármazottjai folyton-folyvást a Kárpát-medencében éltek és maradtak. Elhallgatják, hogy a történelemelőtti időkben a Közel-Kelet és a Kárpát-medence lakói között valamiféle „közlekedés” is lehetett. Pedig a Kárpát-medencéből időről-időre mind az őskorban, mind az ókorban lüktetésszerűen embercsoportok vándoroltak el és vissza. Krantz amerikai antropológus „Az európai nyelvek földrajzi kialakulása” c könyvében írja, hogy „a Kárpát medencét Afganisztánból származó pásztorok népesítették be cca. 8500 évvel ezelőtt”[15]; és innen vándoroltak a dél-orosz sztyeppékre, illetve a Balkánon át Anatólia felé…

Kr. e. 8000-5500 között, az átmeneti kőkorban az ókori Közel-Keleten az ősember már felhagyott gyűjtögető, halászó-vadászó életmódjával, és áttért a vadászó-nomád életmódra. Ez az un. „neolitikus forradalom” nem hirtelen változás, hanem több évezredig tartó fejlődési folyamat volt. Kialakultak az első települések. A korábbi vadászok földet műveltek, állatokat háziasítottak, gabonát termesztettek, kezdetleges kereskedelmet folytattak. A nyomaikat többek között, Jarmoban, Jerikóban Catal Hüyükben, továbbá Hassunában stb. találták meg és tárták fel.

 6. tapasztott koponyák.jpg

6. Tapasztott koponya[16] Jarmoból(Dzsarmó)[17]  és Jerikóból[18]    

A szakirodalom e települések korát illetően nem egységes. Jarmohoz kötődik a legkorábbi földművelés és állattenyésztés, mégis az Izrael területén feltárt Jerikót tartják régebbinek. Minden időrendi felsorolásban (már ahol megemlítik!) Jarmó van az első helyen, utána Jerikó, végül Catal Hüyük és Hassuna.

 

7. ülő asszony Catal Hüyük Kr. e. 5400.jpg

7. Tenyeres-talpas ülő asszony[19],

Az első, az un. kerámia-kor előtti települést, Jarmot az iraki Kirkuktól délre tárták fel. Itt „nemcsak a háziasított gabonafajtákat, (tönkebúza, árpa, borsó, lencse), hanem azok átmeneti formáit is sikerült azonosítani”[20]. Ez a legkorábbi település, melynek lakossága földműveléssel foglalkozott. Az ásatásokon a Kr. e. VII. évezredből való kőedényeket, égetetlen agyagból készített női szobrocskákat, téglákat stb. is találtak.

Az első ásatások idején az eredetileg Jordániához tartozó Jerikó a mai Izrael területére került. Az itt felfedezett őskori népesség bizonyítottan a szkítafajú népcsoporthoz tartozott. Az átmeneti és a csiszolt kőkorszakban hírük-hamvuk sem volt itt a szemita, közelebbről a zsidó hódítóknak. A szemita-amorita bevándorlás pár évezreddel később, a Kr. e. III. évezred végén kezdődött; a Kr.u. évszázadokra már teljesen kiszorították hazájukból a szkítafajú őslakosságot.

 8. Szvasztikás tál.jpg

8.  Kézzel munkált  festett agyagtál. Mintázata a világ négy táját ábrázolja. Középen jól látszik a szvasztika, a régi múveltségek Nap-jelképe[21]

A Kr. e. V. évezredben a szociális és a kulturális fejlődés elérte Észak-Irakot. A kőkori Halaf nevű településről kapta az egész műveltség a nevét. A lakosság gabonatermesztéssel, állattartással foglalkozott, sőt szentélyt is épített… A korai falu magja az istenháza, vagyis a kezdetleges szentély lehetett, ami maga után vonta a papi hivatás kialakulását.

9. Unbenannt.jpg

9.  Hadad király asszonya (szobor-részlet, Tell Halaf, Szíria, K.e. V-IV. évezred)[22]

 „A halafi parasztok egész Dél-Mezopotámiáig (Babilonig) terjeszkedtek…”[23] Ez a később sumirnak, illetve káld-sumirnak nevezett  műveltség kezdete. Tárgyi emlékeik az egész Termékeny Félholdon megtalálhatóak.  

A Kr. e. IV. évezred végén jelennek meg a rézeszközök. Rézlelőhelyek ekkor csak Mezopotámiát északról körülvevő hegyekben és a Kárpát-medencében voltak, ezért csak e két területen lehet rézkorról beszélni. A réz, ill. a réztárgyak minden más földrajzi területre csak kereskedéssel jutottak el.

A régészeti leletek tanúsága szerint a mezopotámiai népesség legalább három, a történelmi korokban szkíták lakta területről, vándorolt be, és hozta létre az általunk sumirnak, azaz káld-sumirnak nevezett magasműveltséget.  



[1] Westfälisches Museum für Archäologie, Herne, Németország

[2] commons.wikimedia.org

[3] Westfälisches Museum für Archäologie, Herne, Németország

[4] Tautavel, Franciaország, 1964.; fr.academic.ru

[5] Rudgley, Richard: A kőkor elveszett civilizációi, Gold Book Kft., Bp. (1998), 22. p.  

[6] Renfrew, Colin – Bahn, Paul: Régészet, Osiris, Bp. 1999. 157. p.

[7] Universitiy Montreal, Canada; thisisreallyinteresting.com

[8] La Chapelle-aux-Saints 1, Franciaország, cosmomagazine.com

[9] Vértes László: Kavics ösvény, Gondolat, Bp., 1969. 217. p. 

[10] Koenigswald, von Gustav, Heinrich, Ralf: Az ember története, Gondolat K. 1968. Előszó.

[11] Thoma, Andor: L'occipital de l'Homme mindélien de Vértesszőlős,  L'Anthropologie, 1966, Vol. 70,  495-533. pp

[12] Marton Veronika: Világkatasztrófák, Matróna, Győr, 2011., 45-47. pp.

[13] „Rij és az asszonya Maja papok társaságában az áldozati asztalnál” c. XVIII-XIX. dinasztia (Kr.e. 1320-1290)  korabeli,  Sakkarában feltárt mészkőre vitt freskó részlete.

[14] humanorigins.weebly.com

[15] Krantz, Grover S.: Az európai  nyelvek földrajzi kialakulása (ford. Imre Kálmán), Magánkiadás, 2000. Bp., 197-198. pp.

[16] A Kr.e.VIII. évezredben az új-kőkorban a koponyára (a lágyrészek eltávolítása után), agyagból mintázták rá az arcvonásokat, a szemet eg ydarabból álló felcsavarodott un. kauri csigaházzal pótolták. (MV)

[17] Kr. e. 7000; timerime.com

[18] Kr. e. 7200 (20,3x14,6 cm, British Museum; members.bib-arch.org

[19] Kr. e. 5.700, Çatal Hüyük,  Anatólia, Törökország. (catalhoyuk.com)

[20] Renfrew, Colin – Bahn, Paul i. m. 264. p.

[21] Kr. e. 5.500 körül, Hassuna (aregy.com)

[22] Trésors du Musée de Bagdad des origines a l’Islam, Paris, 1966. 1. p.

[23] Childe, Gordon: A szerszámok története. Szikra, Bp., 1949, 34. p.

A bejegyzés trackback címe:

https://martonveronika.blog.hu/api/trackback/id/tr15390829

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

David Bowman 2014.02.14. 08:44:53

Valaki előtt csak a híre járhat, a hamva meg csak utána maradhat.
süti beállítások módosítása