"A Vízözön előtti világok" -ról

tartok előadást 

Győrött,  2013. november 9-én,  szombaton  délelőtt 10.00-12.00-ig,   

a Magyar Évezredek 7vége előadássorozat keretében.

Helyszín: Petőfi Ifjúsági Ház, Győr, Árpád út 44.  

Az előadás ismertetése:

A mai ember csak egy Vízözönről tud, holott némely ókori történetíró, a föníciai Sanchoniathon, az egyiptomi Manethon, a babiloni Béróssosz, továbbá a Biblia és a néphagyományok a földi világ keletkezéséről, több pusztulásáról és újrateremtéséről számolnak be. A 10  ősatyához kötik a vízözönelőtti világot, mindenik egy-egy kort nevesít.

A források megegyeznek abban, hogy a legutóbbi Vízözön előtt a tíz 10 őskirály/ősapa összesen 432.000 évig uralkodott, a Szent Bibliában a pátriárkák uralkodási ideje csak 7669 év.

A földön a négy elem, a víz, a lég, a föld, a tűz harca világkor-váltásokat eredményezett. Az emberiség, esetenként teljesen elpusztult, majd újra teremtetett, máskor a 8-9 túlélő örökítette tovább az emberi fajt, s mentette meg a saját maga által megőrzött tudást, ismeretet. Ám nem tudták átörökíteni az elpusztult koruk minden tudását. Sok mindent újra kellett kezdeni, újra fel kellett találni, meg kellett tanulni. A korszakváltások közt sorsfordító események történtek, azaz az emberiség civilizálódott.

Az első emberek hatalmas tudással rendelkeztek. Feltalálták a tűzet, ismerték a földművelést és az állattenyésztést, a hajózást, védekeztek a hideg és a meleg ellen, házakat, városokat építettek. Feldolgozták a fémeket. Ismerték a különféle tudományokat. „Mindent megértettek; megvizsgálták a világ négy sarkát, az ég ívének négy pontját, meg a Föld gömbölyű arcát.” Kiváló csillagászok voltak.  Matematikai, fizikai, kémiai, természettudományi tudással rendelkeztek. Nemzedékről nemzedékre gyarapodtak fejlődtek, okosodtak

.A természeti csapások által elpusztult 10 világkor közt kisebb-nagyobb korszakok voltak. A számuk népenként, földrajzi területenként és hagyományonként változott, attól függően, az illető nép mit őrzött meg az emlékezetében.

Mindez hihetetlennek tűnik, de „amiben minden nép megegyezik, annak igaznak kell lennie” (Ciceró)