1844-től kezdődően Mezopotámiában egyre-másra tárták fel az ókori és az őskori városokat. Új fogalmak, az évezredek homályából régi népek és műveltségek tárgyi emlékei bukkantak fel. Sok, megdönthetetlennek hitt tudományos eredményt kellett kiegészíteni vagy módosítani. Ekkor került a köztudatba a sumir nép, a sumir kultúra, ami nem hasonlított semmire, nem vett át senkitől semmit, hanem lett, teremtetett és az emberi műveltségek mindmáig abból táplálkoznak. S csodák csodája a sumir nyelv egyenesági leszármazottja a magyar nyelv.

 1.kép Sumir nyelvvita.jpg

1. Mezopotámiai táj (Irak)   

 

A finnugor nyelvelmélet létrejötte

 

A XIX. században a magyar tudományos körökben olyan iskola szerveződött, amely a magyar őstörténelem hazai forrásait, kutatóit minden eszközzel igyekezett a hitelességétől megfosztani, hogy az idegenből származó, célirányos téveszméket tudatosíthassa. Az 1848-49-es szabadságharc bukása után a Béccsel egyezkedő politikai áramlatoknak nem kedvezett a magyar történelem nagyszerűsége, a magyar nemzet öntudata, ezért az indogermán nyelvelmélet mintájára kreált, finnugor elméletet a magyar nemzeti öntudat megtörésének szolgálatába állították.

A finnugor nyelvelmélet[1] ötlete (ha nem is ilyen megfogalmazásban)  Aeneas Sylvius Piccolominitől, a későbbi II. Pius pápától származott, aki 1442-ben III. Frigyes német-római császár megbízásából a gyermek V. László magyar király nevelője lett.[2] Bejárta Magyarországot, megismervén a magyar viszonyokat[3], rájött, hogy Magyarország csak úgy kerülhet a klérus hatalmába, ha nemzeti azonosságtudatát elveszíti. Idegen királyaink magyar-ellenessége tanúsítja, hogy ez ötletet minden megszálló hatalom messzemenően támogatta és gyakorolta.  

1770-ben Koppenhágában a magyarországi Sajnovics János a jezsuita Hell Miksával együtt, a csillagászati megfigyelések mellett folytatott nyelvészeti tanulmányok eredményeképpen, megírta a finnugrizmus alapművének számító összehasonlító nyelvészeti munkáját a "Demonstratio idioma Ungarorum et Lapponum idem esse" (Koppenhága, 1770). A finnugrizmust ennek hatásara karolta fel és terjesztette a Magyarországra bevándorolt, német, osztrák, cipszer stb. értelmiség.

 

2. kép sumir nyelvvita RegulyAntal.jpg

2. Reguly Antal (1819-1855) néprajzkutató

 

1842-ben osztrák sugallatra a zirci Reguly Antal a Káma folyó vidékén kutatta fel a finnugor rokonnépeket. Reguly tehetséges, sok nehézséget legyűrő nyelvész volt. Küldetését híven teljesítette. Rálelt a kis finnugor népecskékre, amelyek közül a vogulnál talált közelebbi (nyelvi) kapcsolatokat a magyarral. A vogul paleoszibériai nép, Szibéria kőkorszaki népeinek maradványa, embertanilag közelebb áll a szibériai népekhez, mint hozzánk. Nyelve átvétel.

Reguly a szabadságharc idején itthon sem volt. 1848-ban sziléziai Grafenberg-ben gyógykezeltette magát. Ekkor nevezte ki Hunfalvy (alias Hunsdorfer) Pál közbenjárására, a Bécsben székelő Magyar Királyi Közoktatási Minisztérium a pesti Egyetem könyvtárnokává. 1842 óta az Akadémián osztrák ügynökként bomlasztó Hunfalvyval állt szoros kapcsolatban, akivel élete utolsó éveiben ellentétbe is került. 1858-ban Reguly hirtelen meghalt. Finnugor gyűjteményének jórésze feldolgozatlan![4]

Reguly felfedezésével tudományos alapja lett a "halszagú atyafiság"-nak. Azt senki sem vitatja, hogy a mai finnugor népek nyelve ugyanúgy toldalékoló, mint a magyar, csakhogy a kiindulás egészen más volt. A magyar volt az átadó, nem pedig az átvevő. Mára már tisztázódott, hogy a finnugor nyelvjárás csupán közvetett, a történelem előtti kőkor-jelleg alacsony színvonalára utal.

A múlt század derekán, a Habsburgok által jóváhagyott történelemkönyv azt tanította, hogy a Kárpát-medencébe érkező magyarok barbárok voltak, akiket a germán szerzetesek tanítottak írni, olvasni. Sőt Géza fejedelem udvarában a német szó járta[5]. A németek ismertettek meg a földművelést, nyilván azért, hogy ezzel is bizonyítsák: a magyaroknak nincs joguk az önálló nemzeti létre, hiszen még az élelmüket sem tudták megtermeszteni.

A kiegyezés előtt Albrecht főherceg a pesti egyetemre hozta a magyarul nem tudó Josef Budenz-et, hogy a magyarokat felvilágosítsa saját anyanyelvükről, és aki 1861-ben, 25 évesen lett az MTA levelező tagja! A magyar nyelv ekkor dermedt bele Budenz germán logikájába, míg a többi tudományág száz-kétszáz év alatt óriási fejlődésen ment keresztül, a magyar nyelvtudomány egyhelyben topog. Sőt elmondható, hogy rák módra kihátrál a magyar nyelv védelmezéséből.  

A finnugor elmélet győzelme Magyarországon

 

A magyarországi tudós-körökben (Vámbéry Ármin kontra Goldzieher Ignácz stb.) élénk viták zajlottak: vajon nyelvünk, népünk az északi finnugorokkal rokon-e, avagy a deli törökös népekkel, esetleg a sumirokkal? Ez volt az un. ugor-török háború.

 

3. kép sumir nyelvvita Trefort _Ágoston_Morelli.jpg

3. Trefort Ágoston (1817-1888) magyar közoktatási és vallásügyi miniszter (Vasárnapi Újság, 1872. 37. sz.)

 

1876-ban Trefort Ágoston kultuszminiszter értekezletet hívott össze, hogy tudományosan megállapítsák az "egyetemes magyar származási elméletet". A jelenlevő tudósok nem tudtak megegyezni, ezért a miniszter az alábbi jegyzőkönyvi nyilatkozattal rekesztette be a vitát: "Tisztelem az urak álláspontját, de én, azonban mint miniszter, az ország érdekeit nézem, s ezért a külső tekintély szempontjából az előnyösebb finnugor származás princípiumát fogadom el. Mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonokra van szükségünk. A kormány a jövőben csakis a tudomány ama képviselőit fogja támogatni, akik a finnugor eredet mellett törnek lándzsát".[6]

Állítólag e döntés alapján a mindenkori magyar kormány több mindmáig a finnugrista kutatásokat támogatja. A gyakorlat valóban erre utal. Az MTA berkeiben nem sikerült a nyomára akadni e történetnek, tehát megtörténte igazolhatatlan.

 A hatvanas években a magyarországi, sumerológiával foglalkozó tudományos körökkel kiterjedt kultúrtörténeti levelezést folytató Verrasztó József, kolozsvári tanárember 1967. júliusi keltű levelén alapul a történetet. Hary Györgyné a „Kiegészítések egy nyelvvita történetéhez” c. cikkében[7] említi. Haryné jóindulatúan dobta be a köztudatba; azóta is terjed, mint a szélfútta hópehely. A gyakorlat igazolta történet hitelesnek tűnik, mert alátámasztja a magyar hivatalosított történelemtudomány sumerral szembeni elutasító magatartását. Ki tehette, valós eseményként hivatkozott rá, anélkül, hogy az akadémiai jegyzőkönyvekben utánanézett volna. Ha meg is történt, nyoma biztosan nem maradt, mert akkoriban a belső megbeszélésekről nemigen készültek feljegyzések, emlékeztetők.

Akár így volt, akár úgy, a magyar állam a déli nyelv- és származáselmélet kutatására, szakemberek képzésére ma sem áldoz egyetlen garast sem.

A sumir nyelvvita[8]

 

Jelenlegi ismereteink szerint a korunk műveltsége a történelemelőtti korban a Tigris és az Eufrátesz vidékén élt sumir nép műveltségén alapul. A létezésére a 19. század közepétől folyó ásatások derítettek fényt. A korabeli kiváló nyelvi felkészültségű angol, francia, német tudósok lázas sietséggel láttak neki az előkerült ékiratos szövegek megfejtésének. Akkoriban még mindent tisztességesen lefordítottak és közhírré tettek. Akkoriban még nem volt köztük olyan tudós, aki az előkerült adatokat, az ékiratos szövegek által közölt történelmi eseményeket, továbbá a felfedezett nép nyelvét egyetlen nép a zsidóság kizárólagos szolgálatába állította volna. Erre majd a XIX. század 80-as éveinek közepétől Joseph Halévy vetemedik. Sőt, az ékiratos táblák felfedezésének és megfejtésének első korszakában a tudósok, Jules Oppert, Francois Lenormant, Fritz Hommel, Archibald Sayce és mások meg voltak győződve arról, hogy az újonnan felfedezett nép és a nyelv az ural-altáji nyelvcsaládba tartozik, és nyelvileg a magyarral szoros rokonságot mutat.

 

Hincks, Oppert, Sayce.jpg

4. Edward Hincks (1792-1866), Jules Oppert (1825-1905), Archibald Sayce (1845-1933),

akik elsőként sorolták a sumir nyelvet az ural-altáji nyelvcsaládba, és vallották a magyarral való kapcsolatát.

 

A sumir nyelvvita I. korszaka (1850-1874)

 

Az ír Edward Hincks (1792-1866) keletkutató vette észre, hogy az asszír agyagtáblák sémita nyelven, de a sémitától eltérő írásjegyekkel íródtak; szerinte az ékírás feltalálója "indoeurópai" nép lehetett, amely Valószínűleg elfoglalta Asszíriát. A szövegekben viszont az utószócskák használata turáni eredetre vall. Később ezt az akkád nyelvet ó-káld nyelvnek nevezte, és a turáni (ural-altáji) nyelvcsaládból valónak tartotta. 

 

4. kép sumir nyelvvita asszír agyagtábla.jpg

5. Pecsétnyomatos aszír agyagtábla (5,5x5,8x2,8 cm, Kr.e. XX-XIX. sz. Kültepe, Anatólia, metmuseum.org)

 

Henry Rawlinson (1810-1895), angol diplomata, majd asszirológus a Közel-Keleten valamilyen szkíta nyelven írt ékiratos feliratokat talált. Megállapította, hogy az ékiratok nyelve Elam és Médea (Mada) szkíta nyelvével rokon. Valószínűleg az első káldeusok is szkíták voltak. A babiloni szkítákat a nép akkádnak nevezte. Az asszírok a régi szkíta jeleket megtartva, minden egyes ékjelnek a saját nyelvükön új értéket adtak, vagyis a jeleket a saját anyanyelvükön olvasták. Később, amikor a sémiták kerültek előtérbe, a szkíták két főfaját, a sumirt és az akkádot egymástól már megkülönböztették.

Jules Oppert (1825-1905) német-francia asszirológus véleménye nemigen tér el Rawlinsonétól. Az ékírást több nép használta, ezek szkíták lehettek, a többi meg tőle vette át. (Ezt támasztja, alá a Kr. u. II. v. a IV században élt Justianus római történetíró: a szkíták 1500 évig szedtek adót Ázsiában, és csak Ninus[9] vetett ennek véget.) Az ékírást feltaláló nép nem lehetett sémita, tehát asszír sem. Az írás rendszere a szótagjelleg miatt, nem illik egyetlen sémita nyelvhez sem. Az íráskép eredetileg tiszta képírás volt, ebből lett a szótagírás. 1869-ben a francia Numizmatikai és Archeológiai Társaság ülésén kijelentette, a káldnak vagy sumirnak nevezett nyelv a magyarhoz hasonlatos, de rokon a törökkel és a finnel is. A szkíta nyelvek szavait, fogalmait a magyar szavakkal rokonította.

Érdemes megjegyezi, hogy a később Párizsba került zsidó-francia Joseph Halévy (1827-1917) orientalista, szemrehányást is tesz Oppertnek, hogy zsidó létére nem a saját népét tartja elsődleges kultúrateremtőnek.

Oppert az ékírást használó szkítákat méd-szkítának, káld-szkítának és ős-szkítának nevezte. Friedrich Gusatav Eichhoff (1799-1875) francia nyelvtanár, cáfolta Jules Oppert állítását, mondván a Biblia szerint Babilont a kusita Nimród alapította és a turániak előtt Berossos[10] 80 kusita fejedelmet sorol fel. Tehát helyesebb, ha a káldokat kusitának tartjuk. A szkítaságon belül a magyarok a kusitákhoz tartoznak. A kusita népek kora a Kos-zodiákus precessziós periódusára esik. Kezdete az un.“sargoni dinasztia”, azaz a Sumert elpusztító sémi-akkád népek uralmával kezdődik és kb. a Pártus Birodalom bukásával végződik.[11]  

 

sumir beszolgáltatási tábla.jpg

6. Sumir gazdasági tábla (agyag, Jemdet Nasr kor, Kr.e. 3100-2900, Uruk, metmuseum.org)

 

A korabeli tudósok közt némi nézeteltérés az újonnan felfedezett nép és nyelv elnevezése miatt volt. Archibald Henry Sayce (1845-1933) angol asszirológussal és nyelvésszel együtt mindenik elfogadta, hogy az akkoriban még akkádnak nevezett sumir nyelv a magyarral és más ural-altáji nyelvekkel rokon. (Azóta bebizonyosodott, hogy nem rokon, több annál: egyenesági leszármazott.)

Összefoglalva:

– Az ékírás nem sémita találmány.

– Az ékírást feltaláló nép nyelve agglutináló.[12]

– E nyelvhez az élő nyelvek közül a magyar hasonlít a legjobban. Alkalmatos lenne, hogy a magyar e régi nyelv legközelebbi rokonának nyilváníttasson.

Mindez pedig történt a XIX, században, amikor „a nemzetiség és nyelv erősítése, terjesztése és pallérozása szent céljára[13] létrehozott Magyar Tudományos Akadémia már vagy 50 éve működött, ám semmit nem tett, hogy felvegye a kapcsolatot és tevékenyen együttműködjön azon nyugat-európai tudósokkal, akik a magyarságot a műveltségteremtő sumir nép utódjának tartották.

 

[1]Aenas Sylvius: Cosmographia, Hopper Kvk. Basel, 1551

[2]Aeneas Sylvius: De Liberorum Educatione ad Ladislau Hung. Er. Bohemiae Regem, Edit. Basil (1454) 974. p.

[3]Lehet, hogy V. László jellemének szerencsétlen alakítását nemcsak Czillei Ulrik, az anyai nagybácsi, hanem Aenas Sylvius Piccolomini is károsan befolyásolta. (1444-ben szerelmes novellát irt "Euryalus et Lucretia" címmel)

[4]Révai Nagy Lexikona, Budapest, 1911-1927

[5]Aloys Schröfl: Und dennoch - die Nibelungfrage gelöst!, Selbstverlag, München, 1931. 88. p.

[6]Idézet id. Verrasztó József 1967 júliusában, Kolozsvárt kelt leveléből.

[7] Valóság, 1976. 10. sz. 94. p.

[8]F. H. Weissbach: Die sumerische Frage. Leipzig, Hinrichs'sche Buchhandl. 1898 c. műve alapján 4-134. pp.

[9]Kr.e. 2000-1550 közt fennállt asszír dinasztia megalapítója

[10]Berossos Babilonban elő, görögül író pap, Kr.e. 270-280 korul megírta Babilon történetét. Töredékesen maradt meg

[11]Badiny Jós Ferenc: Káldeatol Ister-Gamíg. III., Budapest, 1987., 188. p.

[12]Egyes nyelvekben a szavak ragozásának, szóalkotásának módja az, hogy a szótaghoz ragokat, képzőket, jeleket illeszt.

[13] Széchenyi István az 1825-ös országgyűlésen tett kijelentése .

 

A bejegyzés trackback címe:

https://martonveronika.blog.hu/api/trackback/id/tr506868547

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.