travelsresearche00loft_0158.jpg

1. A „nagy templom”, az UR-i zikkurat romjainak felfedezése 1854-ben[1]

 

A XIX. század hetvenes éveiben az írástudó, művelt nagyközönség Európa-szerte érdeklődéssel figyelte a mezopotámiai ásatásokról szóló híradásokat.  Néhány tudós, a francia Paul-Émile Botta és Jules Oppert, az ír Edward Hincks és az angol Henry Rawlinson nekiveselkedett, hogy az előkerült különleges jelekkel írt szövegeket megfejtsék, megértsék.

A kezdet kezdetén, nagyjából 1844 -1874 között elvétve akadt, aki az kutatások és a megfejtések menetét megzavarta, az eredményeket kétségbe vonta volna. Eszményi és irigylésreméltó helyzet alakult ki. Jóindulatú észrevételeikkel egymás munkáját, az agyagtáblára írt szövegek megfejtését, kutatását segítették. Mindennemű megjegyzést, kiegészítést, kritikát a bíráló részéről megalapozott forráskutatás előzött meg. Bármennyi időbe is került, mielőtt vitatkoztak, bíráltak, esetleg cáfoltak volna, vették a fáradtságot és alaposan elmélyültek a kérdéses anyagban, átfogóan tanulmányozták az új felfedezéseket, a vonatkozó írásokat. Vitatkoztak szóban és írásban, anélkül, hogy az egyik tudós megsértette volna a másik önérzetét, felkészültségét. Egymás eredményeit örömmel használták fel és tették közzé.

A sivatag homokjából előkerült ékiratos táblákat válogatás nélkül megfejtették, latin betűkre írták át, és fordították angolra, franciára. Kibontakozóban volt két új tudományág, az asszirológia és a sumerológia.

 

9976024_1_l.jpg

 2. Asszír szfinx (Ninive-i palota)[2]

 

A sumir „ékírás” megfejtéséhez a Kr. e. 645-329-ig fennálló Óperzsa/Akhaimenida Birodalom három legnagyobb népcsoportjának (óperzsa, elamita, új-babiloni) ékjeles feliratai adták a kulcsot.

 Az ékírás története.jpg

3. Az ékírás története, vagyis az ékírás megfejtésének története  [3]

 

Először a legfiatalabb, a behistuni sziklás hegy  oldalán, , Persepolisban és másutt talált domborművek óperzsa ábécével írt szövegeit fejtették meg, majd az új-babiloni (és a hasonló asszír) fogalomírás, végül az elamitának nevezett méd-szkíta szótagírás következett. A behistuni sziklafeliratok második, elamitának nevezett nyelve, az ural-altáji nyelvekkel rokon méd-szkíta nyelv volt. Ez lett a 475 évig fennállt Pártus Birodalom hivatalos nyelve. Tehát nem fedi a valóságot, hogy a szkíták és a pártusok nyelve ismeretlen lett volna, csak éppen nálunk nemigen foglalkoztak vele; ha igen, nem hozták nyilvánosságra, esetleg németül, angolul, franciául stb. publikálták. A hivatalosított nyelvtudomány szerint „délibábos nyelvészkedőnek tartott” Borgátai Szabó József, soproni tanító, Körösi Csoma Sándor göttingeni iskolatársa talán elsőként kísérelte meg az elamita (méd-szkíta) nyelv magyarral való egybevetését.[4] 

Hincks észrevételével Henry Rawlinson egyetértett, miszerint az új-babiloni (új-asszír) nyelv szemita ugyan, de az ékjeles írás valamelyik toldalékoló nyelvű régi turáni, a későbbiekben sumirnak nevezett néptől származik. A két tudós az asszír ékírás alapján egymás eredményeit és Botta észrevételeit felhasználva egymástól függetlenül fejtette meg a sumir írásjeleket és a nyelvet. Kiderült, hogy a jelek egy-egy fogalmat jelölnek, amelyek a későbbi turáni nyelvekben szótagokká váltak. A hajlító (flektáló) nyelvek elöljárószavai mind a sumir, mind a turáni nyelvekben (ide tartozik a magyar is) szóvégi toldalékként, ragként tűnnek fel.   

 

Turan stiha1847k039s.jpg

5. Turán[9], az Oxus folyón túli közép-ázsiai sztyeppe[10] (a hivatalos álláspont szerint iráni nyelvű lovasnomád népek lakták)

 

A XIX. században turáninak vagy turáni-szkítának hívták a ma ural-altájinak nevezett népeket és a nyelvcsaládot. Az ural-altáji elnevezés megtévesztő. Turán, az Aral-tótól keletre az Oxus/Amu-darja folyón és az Altáj-hegységen túli közép-ázsiai sztyeppe felöleli Kazahsztánt, Türkmenisztánt, Üzbegisztánt, Tadzsikisztánt, Kína nyugati részét, beleértve az ujgurok földjét. E terület a szkítafajú, azaz a turáni népek hazája. Ekkoriban a nyugatra szakadt magyarságot faji és nyelvi jellege miatt nagyon helyesen a turáni-szkíta népek közé sorolták.

 Ukok fennsík, hegyi Altáj (női mómiát talltak).jpg

5. Kurgan feltárása (Ukok-fennsík, Altáj-hg.)[5]

 

A turáni elnevezés a XX. századra megváltozott, először altáji lett, ebbe kissé nehéz lett volna besuvasztani az urali finnugor[6] népecskéket, ezért kiterjesztették ural-altájivá. Az Altáj és az Urál közti óriási területet különféle fajú és nyelvű, finnugor, török, tatár, perzsa, kazár-zsidó, szláv stb. népek lakták. Így könnyű volt közéjük, a finnugor „halszagú atyafisághoz” sorolni a magyart.   

A Turántól meglehetősen távoli az Ural-hegység, a finnugor népcsoportok, a vogulok, osztjákok stb. földje.  Nyelvüket a turáni, toldalékoló nyelvű népektől kölcsönözték. Ricskov[7], Nagy Péter, minden oroszok cárjának utazója 1774-ben németül megjelent naplójában/jelentésében részletesen beszámol az Orenburg környéki, a Káma folyó vidéki cseremiszekről, votjákokról stb. Közli a hovatartozásukat, hogy réges-régen szkíta fennhatóság alá tartoztak, nyelvüket tőlük kapták stb.

 Az altáji hercegnő mumifikálódott holtteste (Kr.e. kb. 3000-2500).jpg

6. Az „altáji hercegnő”. A fenti, 5. sz. képen levő kurgánban talált tetovált bőrű női múmia, Kr.e. 3000-2500, a DNS-e szerint nem mongoloid, hanem európai típus (Régészeti és Néprajzi Intézet Múzeuma, Novoszibirszk, Oroszország).[8]

Az első, aki komolyan és eredményesen foglalkozott az ékiratokkal, közelebbről az 1843-44-ben  II. Sargon, asszír király fővárosában, Khorsabadban talált ékjeles szövegekkel, a francia Paul-Émile Botta (1802-1870), a moszuli francia konzul volt.  Megállapította, hogy a felfedezett ékírás 642 jele teljesen azonos a persepolisi stb. feliratok harmadik, új-babiloni, ill. új-asszír nyelvének jeleivel. Ez azóta is megdönthetetlen megállapítás vezette rá Hincks-et, hogy a feliratok nyelve nem ábécén, hanem szó-, illetve szótagjeleken alapul.

Nem sok időbe telt, és előkerültek a bizonyítékok, az árnyékát előre vetítő feltételezett turáni-sumir nép szövegemlékei. 

1849-ben Austen Henry Layard[11] (1817-1894), angol régész Ninivében, az ókori Asszíria fővárosában feltárta Sennacherib (+ Kr.e. 681), asszír király mintegy 15 ezer kötetes agyagtábla-könyvtárát; 1853-ban Hormuzd Rassam (1826-1910), káldeus-keresztény régész, a British Museum munkatársa rábukkant az unoka, Assurbanipal (Kr.e. 668-626) kb. 10 ezer kötetes könyvtárára. Az agyagtáblák között ott voltak az ismeretlen nép, a sumir létezésének bizonyítékai, a kétnyelvű (sumir-asszír) ékiratos táblák. Ezek és a már megfejtett achaimenida feliratok új-babiloni (új-asszír) szövegének egybevetése alapján derült fény, hogy miről is szólnak, mit rejtenek a babiloni-asszír és a sumir szövegek. A szövegfejtéseket 1855-től nagyban elősegítette a francia Jules Oppert, asszirológus munkássága; olyannyira, hogy sokan (pl. a cseh Zamorovsky) neki tulajdonítják Hincks több sumir vonatkozású megállapítását.

 

Harach város bevétele.jpg

7. Harhar város ostroma. Alul a karóbahúzott foglyok, jobbra egy lenyilazott asszír, balra a bástyára törekvő asszír katonák; a várfalon belül a feltartott karú várvédők. Könyörületre nem számíthattak, a szemita asszírok nem kegyelmeztek az ellenállóknak. (II. Sargon Khorsabad-i palotájának faláról készült rajz)[12]

 

Az ékiratos szövegek sikeres megfejtésének hírére megjelentek a kételkedők, az ellenzők, olyanok, akiknek fogalmuk sem volt az asszír és a sumir ékiratos szövegek mibenlétéről, sem a nyelvről.[13] Ennek ellenére kezdték kétségbe vonni az orientalisták, Botta, Hincks, Henry Rawlinson, Oppert szaktudását, felkészültségét.

Ez ösztökélte a londoni Királyi Ázsiai Társaságot (Royal Asiatic Society), hogy tanácskozást hívjon össze, vajon mennyire fogadható el az ékiratos szövegek megfejtése, mennyire hitelesek a fordítások.

Anyag volt bőven, ismeretlen is, megfejtetlen is. Az asszír királyok Ninivében, Nimrud/Kalchu-ban és Khorsabad/Dur-Sarrukinban feltárt palotáiból előkerült feliratos szobrok és domborművek részben a  Louvre-ban, részben a British Museum-ban vannak kiállítva.[14] 

 imagesK9JW0ZBV.jpg

8. Levágott fejeket számláló sumir írnokok

 

A Társaság három angol tudóst, Talbot-ot[15] (1800-1877), Rawlinsont és  Hincks-et, továbbá az éppen Londonban tartózkodó  Oppert-et (1825-1905) kérte fel, hogy ugyanazon időben, de egymástól függetlenül fordítsák le I. Tiglat Pilasar, asszír király Kr. e. 1150-ből származó újonnan felfedezett, korábban nem ismertetett feliratát.[16] A litografált szöveget lepecsételve adták át a tudósoknak. 1857. május 29-én Anglia legkiválóbb értelmiségieiből álló zsűri bírálta átírásokat és a fordításokat. Megállapíttatott, hogy az egyes fordítások közt csak némi fogalmazásbeli eltérés volt. A szöveg átírása (transzliterálás), értelmezése azonos volt. Bebizonyosodott, hogy a négy tudós kiállta a próbát, ismeri az asszír nyelvet. E kísérlet jelentősen előrelendítette az asszír ékírásos szövegek megfejtését, és egy időre elhallgattatta az ellenzők táborát.

Minden új tudományos eredménynek, felfedezésnek bárhol és bárkitől is származik kétféle ellenzője, „kerékkötője” van. Az egyik azért tagadja, mert nem tudja, a másik, mert nagyon is tudja.

Az első nem ismeri, és nem is veszi a fáradtságot, hogy áttanulmányozza, megismerje a kifogásolandó anyagot. Általában fogalma sincs a sumir nyelvről, nyelvtanról, az ékírásról, sőt a sumir nép történelméről sem. Valamit hallott, valamit olvasott róla, de az messze nincs összhangban a tanult ismereteivel, ezért kapásból elutasítja. Nemegyszer keveri az ékírást a rovásírással.  Tiltakozása a hivatkozások, hivatkozásán alapul. Felcseréli, összekeveri a sumir leleteket a szemita babiloni-asszírral. Nézi, de nem látja a köztük levő különbséget, csak azt tudja, mindenik régi és keleti.

A tájékozatlansága a másik felet  mosolyra, gúnyolódásra, készteti. Mert ő aztán tökéletesen tisztában van a sumerológiával. (Tagadni, hamisítani csak átfogó ismeretekkel lehet!)  Kapásból különbséget tesz a sumir és a szemita babiloni-asszír lelet között, felismeri az óperzsát; tudja, melyik a pártus stb. Átírja latin betűkre, olvassa és fordítja az ékírást, a vonalas írást is. Tud a sumir és a magyar nyelv kapcsolatáról. Kiválóan ismeri mindkét nép történelmét. Tudja, de nem hirdeti, hogy a sumir éppúgy szkítafajú nép, mint a magyar. Mindkettő nyelve ural-altáji, azaz a turáni nyelvek közé tartozik. Mégis tagad, mert a faji, a politikai és gyakran a gazdasági érdekei ezt kívánják.  

 

[1] Loftus, William Kennett: Travels and Researche sin Chaldaea and Susiana in 1849-52, Robert Carter and Brothers, New York, 1857. 128.p.

[2] Botta, Paul-Émile – M.E. Flandin: Les Monuments de Ninive, I-V. Imprimerie Nationale,  Paris 1849-1859, I. 505.p.

[3] Marton Veronika: Az ékírás története, Matrona, Győr, 2005.

[4] Szabó József (Borgátai): A magyar nyelv keleti emlékei, I – II. füz. Sopron, 1844, 1862

[5] Encyclopedia of safety, 19.02.2012

[6] Az ugor elnevezés ószláv nyelven magyart jelent. In: Hodinka Antal: Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai, a M.Tud. Akadémia kiadása, Budapest, 1916.

[7] Rytschkow, Nikolaus: Tagebuch über seine Reise durch verschiedene Provinzen des rußischen Reichs, bey Johann Friedrich Hartknoch, Riga, 1774. 

[8] New York Daily News, Thursday, August 16. 2012

[9] Stieler, Adolf: Hand-Atlas, Gotha bei Justus Perthes, 1847.; p. 39. Asia, 

[10] Firdauszi: Királyok könyve (Sáhnáme), Magyar Helikon, Bp. 1979. 

[11] Layard, Austin Henry. Niniveh und seine Überreste, Verlag der Dyk’schen Buchhandlung, Leipzig, 1850.

[12] Botta rajza,  In: Journal asiatique, paris, 1844. jan-fév., pl. XXV. 94-95. pp. 

[13] Marton Veronika: A sumir kultúra története, Matróna, Győr, 2008.

[14] Reade, J.: Assyrian skulpture, British Museum, London, 1983.

[15] William Henry Fox Talbot (1800-1877) utazó, matematikus, botanikus, nyelvész, asszirológus, régész, a talbotípia néven ismert fotóeljárás kifejlesztője. (wikipedia.org)

[16] Comparative Translations by…F. Talbot,…E. Hincks,… Oppert… H.C. Rawlinson … of the Inscription of Tiglath Pileser I =   Journal of the Royal Asiatic Society  of Great Britain and Ireland, 1861. XVIII. köt., 152. p. 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://martonveronika.blog.hu/api/trackback/id/tr906942053

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

József Acsay 2015.03.20. 21:15:08

Abszolut laikusként, kevés, szórt ismeretem rendezéséhez a dokumentumokat tisztelettel köszönöm. Azt hiszem, sok ellentmondást úgy sumér eredetüknben, mint András kori imánkban már tisztázni lehetett volna, de mint zárszavában írni tetszett: az írástudú oldal érdeke nem ezt kívánja. Őszinte tisztelettel, köszönettel: Acsay József.

marton veronika 2015.03.20. 21:35:21

@József Acsay: Köszönöm a megjegyzését. Sajnos a mindennemű hivatalosított tudományágat "magasabb elvek" vezérlik. Üdv. M.