akademia.jpg

1. A Magyar Tudományos Akadémia épülete (színezett litográfia, XIX. század második fele)

 

1858. február 27-e a magyar tudományos élet gyásznapja. Ekkor iktatták be a Magyar Tudós Társaság, a későbbi MTA nemzeti létét fenyegető, az osztrákok által 1853 októbere óta szorgalmazott alapszabály-változtatásokat. „Többek között ki volt hagyva, hogy az akadémia magyar nyelven művelje a tudományokat.  Az akadémia, új elnökével, gróf Dessewffy Emillel az élen mindent elkövetett, s Deák Ferencz hatalmas tollával feirt a koronához, hogy az akadémia megrendszabályozása véget érjen. Ennek daczára az új alapszabályok életbe léptek, az akadémia tagjait a cs. k. főparancsnokság nevezte ki, s a hatalom részéről minden megtörtént, hogy Széchenyi nagy alkotása nemzetellenes irányba forduljon.”[1] 

 

buzoganyfej_2.jpg

2.  Párducfejű napmadarat ábrázoló egynyelvű feliratos  buzogányfej (égetett agyag, Tello, British Museum)

 

Az osztrák Toldy/Schédel Ferenc (1805-1875), a késmárki cipszer Hunfalvy/Hunsdorfer Pál (1810-1891) már az Akadémián volt. Aztán jöttek a többiek… Budenz, Simonyi, Munkácsi/Munk stb.

A tudományos tekintélynek számító Hunfalvy 1848-49-ben a magyar országgyűlés tagja, a debreceni parlament egyik jegyzője volt. Követte a képviselőházat Szegedre majd Aradra. Míg a 48-asok bujdosásra kényszerültek, életüket, szabadságukat mentették, ő békén visszavonult, és 1850-ben amnesztiát kapott.

 

hunfalvy_es_ujfalvy.jpg

3. Hunfalvy és Ujfalvy

Nagy szolgálatot tehetett az osztrákoknak, hogy megúszta az üldöztetést, s fényes karriert futhatott be: 1850-től haláláig az Akadémia főkönyvtárnoka, 1865-67-ben a képviselőház, a kiegyezés után a főrendiház tagja. Az országgyűlés munkájáról továbbíthatott  adatokat az osztrákoknak, hogy így megjutalmaztatott?

Levelezéséből és 1857-ben az Akadémián tartott Bábel Tornya[2] c. előadásából kiderül, jól ismerte a francia, angol tudósoknak a sumir/akkád és a turáni nyelvek rokonságáról, továbbá a magyar-sumir nyelvhasonlításairól szóló elméletét. Ismertette Oppertnek az ékiratok megfejtésével kapcsolatos munkásságát. Semmit nem hallgatott el, sőt elismerőleg szól róla. S meglepetésre ő is turáninak, későbbi szóhasználattal ural-altájinak tartotta a magyar nyelvet. Előadása végén több kifejezésre (hal, fül, kéz, ország, faj stb.) vonatkozóan egyetértett a magyar-turáni nyelvhasonlítással, de nem tudta megállni, hogy e körbe a finnugor nyelveket be ne vonja.  Ebben van némi igazság, ám a magyar az elsődleges, s mindenik finnugor nyelv e közvetítő sumir utódnyelv átvétele. 

Hunfalvy az udvarias helyeslésen, és a sumerológia eredményeinek tárgyilagos bemutatásán túl, elárulta, hogy a finnugor nyelvek bevonásával ugyan, de egyetértett a sumir-turáni rokonsággal: „… a személyi névmás[3] (pronomen personale), melly annyira szerepel az igékben, felette hasonló az ural-altaji és az árja, vagy ind-európai nyelvekben; de az már az ékiratokban kifejtett szumir vagy akkad nyelvben is megvan, a mellyet ural-altajinak mondanak. Ez a szumir nyelv pedig nem lehetne fiatalabb még a védák nyelvénél sem, mert hisz előbb teremtett magának írást, mint az.”[4]

turkestan.png

4. Turán területe IV-VI. században

Merészen idézte Lenormantot: „Általában nevezetes történelmi tény az, hogy a míveltség  nem a szanszkrit, vagy … a legtökéletesebb nyelvű népeknél kezdődött, hanem Sinaországban, Mezopotámiában , az Euphrates és Tigris közén, meg Egyiptomban. A sinai míveltség hatása nem érte a Földközi tengert, de a mesopotomiai (assyriai, babyloniai) megelőzte az egyiptomit, s ez terjedett Phoeniciára, Görögországra s így az európai népekre. A mesopotomiai kezdet pedig nem az assyriaiaknál és babyloniaknál, hanem az ezeket megelőzőturán nyelvű népnél támadt, a mellytül azok elfogadták az írást. I. Sargon Kr. e. 1900 körül fogadá el a sémi hitet a régi turán hit helyébe.”[5]

1870 után Hunfalvy a sumir-magyar nyelv egybevetésével, összehasonlításával nem foglalkozott. Ha következetesen kitartott volna korábbi véleménye mellett, akkor a magyar tudományos élet nem fulladt volna bele a finnugor elméletbe, a „halszagú atyafiság”-ba, mely mind nyelvészetileg, mind őstörténetileg kerékkötője lett az átfogó, tárgyilagos magyar eredetkutatásnak.

1876-ban Magyarország Ethnográphiája c. munkájában a finn-ugor nyelvészeti anyag közé még becsempészte és egyetértően idézte Oscar Peschel (1826-1875) német földrajztudóst és néprajzost, hogy további kutatásokra van szükség: „Mielőtt a Kr. e. tizennyolczadik században a sémi khaldeusok uralkodni kezdettek Babyloniában, az Euphrates torkolatján egy birodalom létezett volt, Úr nevű fővárossal, mellynek királyai nem sémi nevűek. Ott találták ki a legrégibb ékírást, az úgynevezett szumir-akkad írást, amellybül származott az assyriai-babyloniai…„ Ezt az ős népet turánnak nevezik, inkább ural-altajinak mondható… mert, úgy látszik, közelebb áll a finn ághoz, mintsem a törökhöz… Kár hogy az akkád vagy szumir nyelvnek kinyomozása egészen az assyriai-babylonai nyomozások által föltételeztetik. Sokáig lesz tehát, míg teljes bizonyosságot nyerünk, de akkor meg is lesz fejtve az ethnographiának legérdekesebb rejtvénye.”[6] 

 

made_in_terracotta_-a_foundation_nail_dedicated_to_ningirsu_by_gudea_of_lagash_for_the_e-ninnu_building_-possibly_may_have_come_from_telloh_-212.jpg

5. Az un. agyagtű, kúpos részével az épület agyagfalába nyomandó "burkolat-csempe” (Bible History Online)

Hunfalvynak két arca volt. Az egyiket kifelé, külföld felé mutogatta, ezért elismeréssel szólt a sumerológusokról, a másikkal befelé gonoszkodott. Tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a kiváló tudományos felkészültségű angol Sayce és Rawlinson, a francia Oppert és Lenormant, a német Delitzsch és a többiek nem a levegőbe beszélnek, s igaz Müller Miksa által turáninak nevezett számos szkíta, köztük a magyar és az akkád/sumir nyelv közti rokoni, leszármazási kapcsolat. Rossz fényt vetett volna rá, ha tudós létére a bizonyított eredményeket semmibe veszi.  

Lenormantnak a „A káldeaiak ősi nyelve” (La langue primitive de la Chaldée) c. könyvét francia nyelvű levélben elismeréssel és egyetértéssel üdvözölte. Sajnálkozott, hogy idős korára való tekintettel nem mélyedhet bele a sumir nyelvészeti összehasonlításokba. Ám bíztatja a tudóst győzzön meg mindenkit az akkád (sumir) nyelv igaz jellegéről.

Minden bizonnyal Halévy-re utalt, hiszen akkor már dúlt a „harc” a sumir nyelv és nép létezését kétségbevonó halévysták és ellenzőik között.

Hunfalvy bizonyára nem számított arra, hogy e levelét Lenormant közzéteszi[7], mégpedig azért, hogy a másik köpönyegforgató, a szintén Párizsban élő magyarországi Ujfalvy Károly Jenő (1842-1904), néprajzos, nyelvész elutasító véleményével ütköztesse.

Ujfalvy hatalmas karriert futott be. Földrajzi munkásságáért megkapta a Francia Becsületrendet, itthon meg a Ferenc József rendet.  Kezdetben a Revue de Philologie et d’Ethnographie c. folyóirat igazgatójaként támogatta, sőt kiegészítette Oppert és  Lenormant megállapításait. A népek vándorlása[8] c. könyvében sumir és a turáni nyelvkutatás új távlatait csillogtatta meg: „…a sumir-akkád nyelv nem közös anyja a turáni nyelveknek, hanem testvérük, s ha a sumir nyelv teljesen ismert lesz, akkor ez az összes turáni nyelv közös eredetét bizonyítandja.”  

1874-ben Ujfalvy a francia Philologiai Társaság alelnökeként, minden bizonnyal Halévynak, a Társaság elnökének hatására fokozatosan elfordult a sumemrológiától, s kezdte durván támadta Lenormantot és  a sumir-turáni nyelvrokonítási elméletét.

Ujfalvyból hiányzott a német Friedrich Delitizschre jellemző vonás, a tudomány iránti alázat: Delitzsch eleinte egyetértett Lenormanttal, és több német egyetemen sumerológiai előadásokat tartott, mondván az akkád/sumir nyelvnek a turáni nyelvekkel való rokonsága nem utasítható el. Idővel mégis elfogadta Halévy azon véleményét, hogy a sumir nyelv nem létezett, ezért nem is lehet tanítani, s beszüntette sumir nyelvi előadásait.  Ám a francia ásatásokon előkerült egynyelvű táblák kétségbevonhatatlanul meggyőzték a sumir nyelv létezéséről, és Halévy bánatára, folytatta sumerológiai előadásait. Delitzsch képes volt arra, amire nagyon kevesen, hogy a tudományos eredmények és bizonyítékok hatására korábbi elméletén keresztüllépve beismerje tévedését.  

Hunfalvy idehaza a másik arcát mutatta: Ádáz dühvel támadott mindenkit, aki a finnugrizmus mindenhatóságát kétségbe merte vonni. „… Hunfalvynak Batu káni szerepe volt: feldúlt és elégetett minden hagyományt. A hun rokonságot merőben megtagadta, s Atilla magyar dicsőségét bedobta az Akadémia szemetesládájába.”[9]

Mivel vásárolták meg? Csak találgatni lehet.

Pálfordulását minden bizonnyal az Akadémián az osztrákok magyarellenes, magyargyűlölő politikáját képviselő Budenz szorgalmazta.  

Budenz József (1836-1892) Hunfalvy pártfogoltjaként[10] került az Akadémiára. 22 éves korában kezdett magyarul tanulni. Német létére, döcögő magyar nyelvtudása dacára „anyanyelvük ismeretére”, jobban mondva megrontására tanította a magyarokat. Annak ellenére, hogy Magyarországon nagy karriert futott be, nemigen kedvelte a magyarokat: „Az ember könnyen elveszíti a kedvét Magyarországon, ha olyan haszontalan dolgokkal foglalkozik, mint a magyar nemzet nyelvének kutatása.”[11]

Míg Európában Lenormant 1883-ban bekövetkezett haláláig a tudósok a sumir nyelv megfejtésén és a nyelvtanának a magyar, ill. a turáni nyelvek alapján való összeállításán fáradoztak, addig nálunk az MTA mereven elzárkózott az új sumir-babiloni-asszír nyelvészeti felfedezésektől, és teljes egészében a magyar nyelvnek a finnugrisztika páncéljába való beleerőltetését szorgalmazta.  

Lenormant halála után a német Fritz Hommelen és Delitzschen kívül már alig akadt a sumerológiának teljesen elkötelezett tudós, aki következetesen felvette volna a harcot a halévysták ellen.  

Halévy kiváló szószólóra lelt a magyarországi zsidó-iszlamista Goldzieher Ignáczban, az orientalista kongresszusok szinte állandó magyarországi küldöttében.  Goldzieher soha nem foglalkozott ékírással, nem értékelte a mezopotámiai ásatások eredményeit. Halévy „szemüvegén” keresztül ismerte meg a sumerológiát; nem vezérelte más, mint a fajtársa és annak munkássága iránti vak tisztelet.

Az 1892-es londoni Nemzetközi Orientalista Kongresszusról való beszámolóját a sumir kérdéssel kezdte. Keresetlen szavakkal mutatta be Halévy elméletét, miszerint sumir nép, nyelv, műveltség, vallás nem létezett. Kihangsúlyozta, az ellenpárt meghajolt Halévy elmélete előtt, és így a sumir kérdés immár nem létezik.  

A magyar nyelvészek e jelentés elhangzása után fokozatosan visszahúzódtak. Merészségnek számított a sumirnak még az említése is. Néhány próbálkozáson kívül nemigen akadt magyar finnugrista nyelvész-akadémikus, ki Hunfalvy nyomdokain merészen felvállalta volna a finnugor, de legalább az ural-altáji nyelvek sumirral való kapcsolatának vizsgálatát. Aki a magyar nyelvnek a finnugoron kívül más keleti nép nyelvével való hasonlóság, rokonság mellett állt ki, tudományos felkészültsége kétségbevonásának (Vámbéry Ármin), kiközösítésnek, elhallgattatásnak (Szentkatolnay Bálint Gábor), gúnyolódásnak (Cserép József) tette ki magát.

 

unbenannt_3.jpg

6. Vámbéry/Wamberger Ármin (1832-1913)  dervis öltözékben -  Szentkatolnai Bálint Gábor  (1844-1913)  - Cserép József (1858-?)

 

A világégések során idegenbe szakadt (Padányi Viktor, Götz László, Bobula Ida, Badiny Jós Ferenc stb.) és az itthoni (Varga Zsigmond) tudós-magyaroknak köszönhető, hogy feléledt a sumerológia;  s lassan-lassan, ha nem is az Akadémián, de közkinccsé lett a magyar-sumir egyenesági leszármazásnak a XIX. században  már bizonyított elmélete.

Sajnos az emigrációs nagy öregek mára már eltávoztak. Néhány kivételtől eltekintve az utódaik tudtukon kívül sikamlós talajra tévednek azzal, hogy, hogy másodkézből való munkák alapján dolgoznak, nem pedig az eredetiekből, miként Halévy tette. Összetévesztik a sumir és a szemita asszír-babiloni szavakat, összekeverik az ókori keleti népek tárgyi emlékeit, felcserélik a nyelveiket, összekeverik a népeket, emiatt az érvelésükben elemi logikai hibákat vétenek, S ezzel a hivatalosított nyelv- és történelemtudomány képviselőinek valós  nemtetszését váltják ki.[12]   

[1]A magyar nemzet története. Szerk. Szilágyi Sándor, I-X.,  Atheneum Irodalmi és Nyomdai R. Társulat, Budapest, 1898., X. köt. 492-493. pp. 

[2] Budapesti Szemle, 1857. I. köt., 424-444. p. 

[3] személyes névmás

[4] Hunfalvy Pál: Magyarország Ethnographiája, A. M. Tud. Akadémia Könyvkiadó Hivatalában, Budapest, 1876. 31-32. pp.

[5]Lenormant, Francois: La langue primitive de la Chaldée et les idiomes touraniens, Maissoneuve & Cie Éditeurs, Paris, 1875., 321. p.

[6] Peschel, Oscar: Völkerkunde, Verlag von Duncker & Humblot, Leipzig, 1874., 533-534 pp. Hunfalvy fordítását ld. Magyarország ethnographiája, 41. p.  

[7] Revue de philologie er d’etnographie, 1876/2. 78. p.

[8] Ujfalvy de Mező-Kövesd, CH. E. de: Les migrations des peuples et particuliérement celle des Touraniens, Maissoneuve & Cie Libraires-Éditeurs, Paris, 1874., 102.p.  

[9] Gárdonyi Géza

[10] Habsburg-Tescheni Albert Frigyes Rudolf Albert (1817-1895) főherceg javaslatára Hunfalvy pártfogoltjaként került Budenz az Akadémiára.  

[11] Budenz August Ahlqvist, finn nyelvésznek 1870-ben írt leveléből, In: Makkay János: Az indoeurópai népek őstörténete, Gondolat, Bp. 1991.

[12] A sumir nyelvitáról szóló cikkek vezérfonala Érdy Miklós: A sumír, ural-altáji, magyar rokonság kutatásának története, Gilgamesh, New York, 1974. c. könyve.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://martonveronika.blog.hu/api/trackback/id/tr867210267

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.