(Dr. Bunyevácz Zsuzsa évekkel ezelőtt készített „Nimród nyomában” c. interjú-sorozatának III. része)

Krónikáink a magyarokat Noé két fiától, Chámtól vagy Jáfettől eredeztetik. A Képes krónika-család és a Tarih-i Üngürüsz a bibliai Chámon és Kuson keresztül Nimródtól származtatja a hunokat és a magyarokat. Népünk e hitet kitörölhetetlenül megőrizte emlékezetében – minderről Marton Veronika sumerológust kérdeztem.

   - A több ezer éves ékiratok vizsgálatának eredményei arról tanúskodnak, hogy a magyarság a Mezopotámiában élt ókori népnek, a káld-sumirnak az egyenes ági leszármazottja. A magyar nép származásának gyökerei Noéig és a fiaiig nyúlnak vissza. Nem az a csodálatos ebben, hogy Noé az ősapa, hiszen a Biblia szerint a mai emberiség ősei Noé bárkájából bújtak elő, hanem az, hogy a magyarság Noéig visszavezethető származási vonalának mind a krónikáinkban, mind az ékiratokban írásos nyoma van. Az összekötő kapocs Nimród, a magyar krónikákban Nimrót, Nemrót vagy Ménrót.

1. Nimród (rézlemez, Dee Finney, greatdeams.com)

Nimród az ókorban nagyon népszerű volt, számos néphagyomány, sok-sok feljegyzés és könyv emlékezik meg róla. Josephus Flavius szerint Nimród kezdeményezte Bábel tornyának az építését (a Károli Bibliában e tény név nélkül említtetik), amely áttételesen az eladdig egy nyelven beszélő nép nyelvének összezavarodását okozta. A zsidó Hagadda Nimródot Ábrahám kortársának, a bálványimádás és a tűztisztelet megalapítójának tartja. A szíreknél Ábrahám Nimródot égő kemencébe vetette, mert nem akart felhagyni a bálványimádással. Az arab hagyomány Nimródnak ró fel minden rosszat és jót. Chorenei Moses szerint Nimród birodalma az örmény hegyekig nyúlt. Mások azonosítják az asszír Ninussal, Ninive alapítójával. Az óbabiloni korból származó un. „Nabateus mezőgazdaság” c. arab könyvben az áll, hogy Nimród annak a babiloni dinasztiának az élén áll, amelyet kánaáninak neveztetnek. Arábia más részén kusitának tartják.  Berossos Evechoust (Evekus), az első vízözön utáni babiloni uralkodót azonosnak tartja Nimróddal¼ és az Evekus névből valóban kihallik a „kus” szó. (Talán, valóban azonosságot takar?)

2. Bábel tornyának romjai (katachriston.wordpress.com)

- Esetleg más néven találkozunk-e Nimróddal az ékiratokban?

- Az ékiratok szerint a Biblia említette Nimród azonos Gilgamessel. Neve a régi görögök szerint Gilgamos, innen származik a közismert Gilgames elnevezés. Az ékiratokban (G)IS-DU-BAR, de mind a sumir ékiratos táblákon, mind az asszírok által összeszerkesztett Gilgames eposzban többféle ékjellel írták a nevét, és többféleképpen is hangzósították. Ennek oka, hogy a Gilgames-történetek számos ókori nép hagyományában, írásos emlékeiben fennmaradtak, és a szövegek egymástól igencsak távoli helyeken kerültek elő.

3. Nimród / Izdubar / Gilgames (relief II. Sargon asszír király Khorsabad-i palotájából, biblearchaeology.com)

 Így, ha a történetek azonosak is, a nevek írásában (és hangzósításában) bizony eltérés van. Leggyakoribb jelentése „a napisten fokosának hőse”. E jelcsoportnak más értelmezése is lehet, mert a káld-sumir jelek jobbadán többjelentésűek, de a különféle jelentések nincsenek szöges ellentétben egymással. Egybevetve a Bibliát és a Gilgames eposzt, kiderül, hogy valóban egyazon személyről, bátor vadászról és harcosról, „utazóról” van szó. Mindkettő birodalomalapító, mégpedig az első a (kis)ázsiai birodalomé. Izdubar királyságának központi magja Sinear (=Sumer) és Akkad, Babilon, Erek (az örök város) és Nippur. Nimród„birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád és Kálnéh a Sineár földjén.

Izdubar és Nimród első birodalma ugyanazon terület volt. Nimród „e földről ment aztán Assíriába és építé Ninivét, Rekhoboth városát és Kalaht. És Reszent Ninive között és Kalah között” A héber iratok Asszíriát „Nimród földjének” nevezik. Izdubar is Asszíria felé kelt útnak, hogy megvívjon Humbabával. George Rawlinson angol asszirológus írja, hogy Nimród valóban a babiloni uralom létrehozója volt, és egy vagy két évszázaddal a méd vagy az elamita dinasztia előtt uralkodott.

4. A sumir Napisten fellép a Világhegyre (akkád pecséthenger nyomat részlete , Kr. e. 3. évezred, British Museum)

 Tehát e megállapítások egymással egybevágnak. Mind Nimród, mind Gilgames birodalmának kezdete Sumerhoz kötődik, és szinte ugyanazon városokat alapítják, ezután vándorolnak Asszíriába. Izdubar apja Samas, a napisten, „amelyet Kusu-nak is lehet olvasni.” E név azonosnak tűnik a Kus névvel. A Biblia szerint Nimród Kus egyik fia, tehát kusita, vagyis etióp. A kutatók többsége a kusitákat Etiópiából származtatja;. A magyar néphagyomány Árpád népét, az erőteljesebb alkatú és sötétebb bőrű fekete magyarokat kusitának tartja, szemben a kisebb, kissé mongoloid hunokkal.

- Mit mondanak a mi krónikáink?

- A Thuróczy krónikát azért szeretem jobban a többinél, mert Nimródról és a magyarok eredetéről szinte minden korabeli ismeretet közöl, s ami a régi keleti forrásokban megvan, az megvan abban is. Mátyás király krónikaírója nem bizonyított tényként közli ezen ismereteket, hanem egymás mellé állítva, mindegyiket felsorolva, hogy ilyen vélemény is van, olyan is van. Az egyik író ezt közli, a másik azt, s az olvasóra bízza, hogy meggyőződése és lelkiismerete szerint melyiket fogadja el.

„Szent Jeromos megjegyzi: Khús nemzette Nimródot. Ez volt az a Nimród, aki Noé utódait rávette az Úr elleni lázadásában ama híres torony és város építésére.  A hagyomány azt tartja, hogy e torony építése Núbia és Egyiptom határán történt, mások viszont azt mondják, hogy Káldeában az Eufrátesz folyó mellett volt  némelyek úgy tartják, hogy ez a Nimród volt a hunok, vagyis a magyarok ősapja.  Nimród, az óriás a nyelvek összezavarodása után Havilah földjére költözött, amit most Perzsiának neveznek, és itt két fiat nemzett Enéh nevű feleségének, az egyiket Hunornak, a másikat pedig Magornak nevezték: végül is az összes hunok, vagyis a magyarok ezektől vették eredetüket.

 Azt is mondják, hogy ugyanennek a Nimródnak más feleségei is voltak, és¼ más fiakat is nemzett, és hogy ezek és utódaik Perzsiában laknak, testalkatuk és színük hasonlít a hunokéra, csupán beszédük különbözik tőlük valamelyest, ahogy a szászoké a türingiaikétól.”

Thuróczy teljesen világosan utal arra, hogy Perzsiában Nimród leszármazottjai éltek, s reméljük még ma is élnek, akik hozzánk, magyarokhoz hasonlítanak. Ezt a Tarih-i Üngürüsz is alátámasztja:

„A régi időkben a Madzsar törzs nemzetsége Nemród gyermekeitől származott. Nemródnak volt egy Ankisza nevű felesége, s ettől a feleségétől két fia született. Az egyiket Magornak, a másikat Hunornak hívták.”

 A fiúk felnőve, Nemróddal, az apjukkal vadászni indultak. Nemród egy vadra bukkant, amely Adzsem határán eltűnt.  Adzsem a Kaspi-tenger déli részén fekszik, Perzsia (ma Irán) északi része. Itt építettek a fiúk egy monostort.

A Tarihi Üngürüsz Hunort tartja a magyarok ősapjának nem pedig Magort. A magyar hagyomány meg Magort tartja a magyarság névadó ősének. Előfordulhat, hogy a Magor-féle névadásban szerepet játszhatott a népetimológia, hiszen a Kuma parti Madsar (=Magyar) város neve összecseng Magor nevével.

A Tarihi Üngürüsz Hunor és Magor édesanyját Ankiszának nevezi. A krónikák pedig Enéhnek. Enéh nevének jelentését sokan boncolgatták, figyelemreméltó irodalma van. Ankisza neve sumir eredetűnek tűnik.

Előrebocsátom, hogy a latin betűs nevek ékjelekre való átírását, értelmezését nagyon óvatosan kell végezni.  Ennek ellenére megteszem, mert érdekes, ha nem is bizonyítható eredményt ad. Bizonyított csak akkor lesz az alábbi fejtegetés, ha valamelyik táblán, nem külön-külön, hanem szószerkezetként előbukkan Ankisza neve.

A név szótagolva AN.KI.SzA. Jelentése az „Ég-Föld termékenyítettje”. Az utolsó „termékenyített”-ként értelmezett ékjel szószerinti jelentése „valaki által megtermékenyített”. Ezen kívül más olvasat is megállná a helyét, de azok is közel állnak a fenti értelmezéshez.

Az Ankisza név jelentése, még akkor is, ha feltételezett megerősíti Nimród leszármazottjainak, Hunor és Magor utódainak csodálatos eredetét.

A magyar krónikák és a káld-sumir szövegek egybevetése, gondos tanulmányozása azt sugallja, hogy a magyar nagyon-nagyon régi nép. Eredete a vízözönig, feltételezésem szerint a vízözön előtti időkre nyúlik vissza. Az ékiratok alapján ez több mint valószínű. A magyarság több évezredes történelme bizonyítja, hogy népünk Isten oltalma, védelme alatt áll. Ezt az isteni kegyet megpróbáltatásokkal, nehézségekkel szolgálta és szolgálja meg, mert az évezredek óta tartó nyílt vagy alattomos elveszejtésünkre való idegen törekvés, ármánykodás ellenére sem eltüntetni, beolvasztani, sem megsemmisíteni nem sikerült. Népünk olyan, mint porából éledt főnixmadár, amely minden ötszázadik évben elégeti magát, hogy aztán hamvaiból új életre keljen és továbbéljen.  Úgy legyen!

- A Kézai-féle krónika Nimródot találóan Nemrótnak hívja. Nemrót (=nem rótt) sokatmondó név, s talán  azt jelenti, hogy Noé fiának, Khámnak az unokáját, Nimródot nem átkozta, nem rótta meg?

- A Nimród és a Nemrót név között valóban feltűnő az egyezés. A két név azonos volta kizárólag magyar nyelven igazolható. Az ókori keleti népek többsége írásában nem jelölte a magánhangzót, mert nem volt jelentésmódosító szerepe; s az azonos helyen képzett zöngés és zöngétlen mássalhangzók a beszédben felcserélődhetnek: t = d. Ezek figyelembevételével a két név valóban egyező. A nyelvészeti fejtegetést a bibliai (és más) történések is alátámasztják.

Ez csak egy, de jelentős példa, amely megerősíti azokat a véleményeket, miszerint a bibliai történetek a magyar őstörténet részei, csak akkor az elődeinket még nem nevezték magyarnak.

A kételkedőkben a Nimród-Ménrót névazonosítást illetően felmerülhet, hogy a krónikáinkban utólagos belemagyarázás történt. Vajon, akkor hogyan értelmezhető a többi, a magyar nyelv segítségével értelmezhető, megfejthető sok-sok bibliai beszélő név?

Nimród (= Izdubar) Kus nemzetségbeli hódító uralkodó volt, aethióp (=etióp). Ismereteink szerint Etiópia Afrikában van, de a régiségben etiópoknak nevezték Medea és Elam hegyeiben, továbbá a Babilóniában is élt kassukat vagy kossaiakat, azaz a kusitákat. Berossos szerint kusita eredetű az arábiainak nevezett V. dinasztia, amelynek ugyanaz volt a felségterülete, mint Nimródénak.

A Biblia az ázsiai és az afrikai kusok között nem tesz különbséget, de némely magyar krónika igen. Tény, hogy a kassuk Elam őslakói a kőemlékeken, határozottan etióp típusúak. Nimród meg nemcsak származására, hanem kinézetére nézve is kusita. A róla készült ábrázolásokat nézve semmiképpen sem tartható sémitának. Mind a káld-sumir ékiratok, mind a Biblia tanúsága szerint élő, történelmi személy, nagy király és hadvezér volt. Az általa alapított városok Mezopotámiában a legrégebbiek. Például a Talmud szerint Kalneh azonos Nippurral, a sumirok vallási központjával.

Amióta világ a világ, a történelmi események ismétlődnek, csak a szereplők köntöse változik. Voltak hatalmas, hódító, de az idők folyamán nyomtalanul eltűnt, s voltak dicső, majd meghódított, kijátszott és megcsalt, de ma is létező népek. A magyarság ez utóbbiak közé tartozik. Történelmében bizonyos események időről időre ismétlődnek. Nem volt ez másként az ókorban, és nincs másként ma sem.

A Biblia és a magyar krónikák szinte egybehangzóan közlik Nimródról, hogy „kezde hatalmassá lenni a földön  hatalmas vadász vala az Úr előtt”, annak ellenére, hogy atyjafiát Noé, a dédapa megátkozta: „Noé szőlőt ültete¼, ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén.

 Feltételezhető, hogy Khámmal együtt Kanaán is látta Noét, s a Biblia e részt valamilyen okból kifolyólag homályban hagyja, illetve nem pontosítja, és „az ő kisebbik fia” meghatározás talán Kanaánra, és nem Khámra vonatkozik. Akár így, akár úgy, az átok, a megrovás Nimródot nem illette.

- Felmerül a kérdés, vajon a Biblia miért bánik olyan kurtán-furcsán Nimróddal?

- Noé leszármazottjai között szerepel a neve, és az is, hogy hatalmas vadász, városalapító. Ezután sem Nimródról, sem az utódairól nem esik szó. Más keleti források Nimródot tartják Bábel tornya építtetőjének, de a Biblia ezzel kapcsolatban nevét sem említi. Sőt a továbbiakban a leszármazottjairól is hallgat, pedig a magyar krónikák, például a Thuróczy részletesen, apáról fiúra haladva Noétól kezdődően közli Khám, Kus, Nimród Hunor stb. leszármazottjainak nevét, összesen 42-t.

A bibliai nevek többsége nem egyéneket, hanem népeket jelöl. Aprólékosan felsoroltatnak az átok sújtotta Kanaán utódai,  méghozzá tizenegy népcsoport, azaz törzs (és város). Lakóhelyük a „termékeny félhold” íve, Egyiptom, Mezopotámia és a Közép (itt: Földközi) tenger határolta, igen termékeny és gazdag föld; ilyen nagy területre „széledének [el] a Kananeusok nemzetségei”.

Igazából a bűnt Khám követte el, mégis Kanaán lett az átkozott. Ha Noé Khámot átkozza meg, akkor az átok nemcsak rá, hanem a meg sem született fiára, jelen esetben Nimródra is vonatkozott volna. De Nimródot nem lehetett megátkozni, hiszen „hatalmas vadász vala az Úr előtt”. 

5. Nimród, az Úr kegyeltje, Orionként felkerült az égre (Orion csillagkép, hdimagelib.com)

Ilyetén módon az Úr kegyeltje (nem csupán ő, hanem, minden keserv és hányattatás ellenére az utódai, a magyarok is). Nimródot ezért átok nem érhette, talán nem is fogta, de a további sorsát a Bibliában el lehetett hallgatni, és testvére, Kanaán népeinek erkölcsösségét, a szülőföldjükhöz való jogát is kétségbe lehetett vonni.

Ennek valószínű oka az, hogy erkölcsi szempontból indokolttá tegye az izraeliták Kánaán elleni agresszív támadásait. A terület népessége szorgalmas és békés, földje jó és termékeny, amolyan ”tejjel mézzel folyó Kánaán”, amelyet bármely nyomorúbb területről jött nép bizton megirigyelhetett, és álmokat szövögethetett arról, hogy egyszer az övé lesz, és lett.

Az Úr kihozván az izraelitákat Egyiptomból, nekik ígérte Kánaán földjét: „Le is szállok, hogy megszabadítsam őt [a népet] az Egyiptombeliek kezéből és felvigyem őt arról a földről, jó és tágas földre, téjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khiveusok és Jebuzeusok lakóhelyére”. E föld, bizony a Chám kisebbik fia, Kanaán utódainak sajátja volt, amelynek lakóit az izraeliták erőszakkal, kegyetlenséggel, csalással és árulással űzték el¼ Mózes IV. könyve részletesen leírja az izraeliták hadi készületeit; s hogyan vették el a kánaaniták országát, s tették őket földönfutóvá.

Meglepő hasonlatosság, hogy hazánkat, a Kárpátok övezte országot a középkorban „tejjel mézzel folyó Pannóniá (Pannoná)”-nak hívták. Minden megvan itt, ami szem-szájnak ingere, van gazdag földje, könnyen védhető határai, kellemes éghajlata, ügyes, de már szolgalelkű népe. Vajon ugyanaz lesz a sorsuk, mint a kánaánitáké?

(E tanulmányban, a Jézus-hitű Álmos, Árpád kitétel, minden bizonnyal sokakban, a kételyt, a túlzást, vagy még inkább a tagadását fogja kiváltani.  Ennek megelőzésére csak annyit, hogy Dr. Badiny-Jós Ferenc: A káld-pártus hagyomány és a magyarok ősvallása című könyvében részleteiben bizonyítja a fenti állítást.  Valóban merésznek tűnik, de mind addig amíg nem olvastuk végig, ne vessük el a sulykot, gondoljunk arra, hogy a kutatások viszik előre még a történelemtudományt is.)

Megjegyzés: Kedves erdélyi tanár-ismerősöm küldte el Bunyevácz Zsuzsa évekkel ezelőtt írt három részes cikksorozatának harmadik részét. Az eredeti cikket néhány képpel egészítettem ki. (MV)

(I. rész: Világ királya, magyarok királya - beszélgetés Gönczi Tamással a „Nimród gyűrűje” c. könyvéről; II. rész: Őstörténetünk az égre van írva – beszélgetés Badiny Jós Ferenccel)

Internetes ismerősöm hívta fel a figyelmemet, hogy a facebook „Uruk Fourth Millennium” c. oldalán egy ékjelekkel televésett kő-mobiltelefon képe szerepel. A kép valóban meglepő. Alaposabban megnézve felmerül a gyanú, mintha a készítője megvezetné a gyanútlan szemlélőt, aki joggal gondolhatja, lám-lám az ókori Mezopotámiában nemcsak ismerték, használták, hanem megörökítendőnek is tartották a mobiltelefont.  k

1. Assurbanipal mobiltelefonja valódi vagy hamisítvány?

A képen nem megkövesedett, üledék borította szerkentyű, hanem fekete kőből, bazaltból faragott, a mai mobiltelefonokhoz szinte megszólalásig hasonló kő-telefon (a továbbiakban „telefon”) látszik. Eredetiségét a fehér kesztyűs kéz hivatott hangsúlyozni; hiszen a múzeumokban kötelezően fehér kesztyűben kell megfogni a különösen értékes tárgyakat, nehogy a bőrrel való érintkezés maradandó károsodást okozzon rajtuk.   

2. Mai antennás mobiltelefon

A 2. képen levő 2000-ben gyártott Killer Alcatel One Touch Easy mobiltelefon szinte megszólalásig hasonlít Assurbanipal „telefonjára”. A különbség, hogy az valódi, emez meg kőből van.

Több kedves olvasóm figyelmeztetett, hogy a "telefon" nem az Alcatel típust formázza, hanem az 1997-es Nokia 6110-est.

Ime:

Az 1997-es Nokia 6110

A kőre minden kor gravirozó mesterembere könnyedén fel tudja vinni a megfelelő vonalakat, arról nem is szólva, hogy a követ öregbíteni, koptatni stb. lehet. Ettől ugyan még eredeti is lehet, hiszen az asszírok nagy előszeretettel használták, díszítették magukat az előző világkorok megmaradt, megjavíthatatlan tárgyaival. A király-, a pap- vagy az istenszobrokon, domborműveken jól látszik a karra (esetenként lábra) húzott karóraszerű ékesség.   

3. Gránátalmafa ágat tartó, karkötős asszír pap (mészkő dombormű-töredék II. Sargon asszír király palotájából, Ermitage, Szentpétervár, Oroszország)

Az ékiratok és az ókori népek hagyománya szerint az ember keletkezésétől, a teremtéstől kezdődően világkorok váltogatták egymást. Az egyes világkorok műveltségeit, lényeit, emberiségét hatalmas természeti katasztrófák pusztították el, ám mindig akadt néhány túlélő, amely valamicskét meg tudott menteni, át tudott örökíteni kora műveltségéből. Némely tárgy, műszer is megmaradt, melyek eredetét, rendeltetését, működtetését a túlélők utódai elfeledték, de szentként tiszteltek. S a későbbi korok királyai pedig ékességként, rangjelzőként illesztették magukra, s ha teljesen tönkrement, formára teljesen hasonlóval pótolták.[1]  

Vajon e „telefon” eredetije is szent tárgy lehetett?

A kép a facebook-on,  az „Uruk Fourth Millennium” (Uruk – négy évezred) oldalon közölt internetes, amatőrnek tűnő kép-múzeumban bukkant fel. Az oldal un. „névjegy”-éből kitűnik, hogy a gyűjtemény Kr.e. 3000-ből való uruki leleteket mutat be.[2] A feltett képek jobbára valós múzeumi tárgyak, neves szerzők könyveiből való ábrák, fényképek, még akkor is, ha a javarészük Kr. e. 3000-nél kevésbé vagy sokkal régebbi; még akkor is, ha a magyarázatként hozzáfűzött szöveg tárgyszerűsége erősen vitatható.

A „telefon” képe mellé odavetett angol nyelvű mondatocska közli, hogy felfedezték Assurbanipal telefonkészülékét.[3]

Assur-bani-apli, bibliai nevén Assurbanipal Kr.e. 669-től Kr. e. 631/627-ig volt az un. Új-Asszír v. a III. Asszír Birodalom uralkodója. Tehát 2500 évvel később, mint amikorra a  fentemlített „névjegy” utal.

Ez még nem lenne baj, hiszen a facebook-oldalon illene ugyan, de nem kell okvetlenül ragaszkodni a névjegy közölte Kr. e. 3000 körüli korhoz, a sumir városállamok fénykorához.  A III. Asszír Birodalom idején már nem volt sumir lakosság Mezopotámiában. Az ókori kelet legkegyetlenebb, legvérengzőbb uralkodóinak országlása idején a gyakori népirtásokat átvészelt sumiroknak hírmondójuk sem maradt. A javarészük kiirtatott, a Birodalom északi részén lakók a méd hegyekbe menekültek;  az asszírok közé kevesen vegyültek.

4. A vadászó Assurbanipal (British Museum, London)

Az asszír Birodalom székhelye a Tigris és a Zab folyó összefolyásánál levő Assur volt, nem pedig Uruk, a dél-mezopotámiai, a sumir kor egyik legjelentősebb városa.  A bibliai Erek, az örök város (miként  Róma) egyike volt azon városoknak, mely túlélte, átélte a Vízözönt. A jelenkori ásatások a homokbuckák alól nemcsak lakóépületek, hanem csodálatos, méreteiben is nagyszerű épületeket, a fehér templomot, Inanna zikkurátját, tűmozaikos templomfalakat, számtalan pecséthengert és a Kr. e. III. évezred elejére datált alabástromvázát hoztak a felszínre. Megtalálták Uruk Gilgames (Kr.e. 2600-2500 ?) korából való város falainak maradványait. A kassita korból meg díszes tégladomborműveket,. II. Sargon asszír király korából Anu, az asszír főisten újjáépített zikkurátját. 

A „telefon” alsó része a régiség látszatát keltendően erősen kopott, koptatott, az oldala, s nyilván a hátulja is durván megmunkált. A készítője a simára csiszolt homlokfelületre két csoportban különféle ékjeleket vésett. A felső ékjel-csoportot a telefon kijelzőjének, az alsót a szám-beosztásának lehet tartani. A köztük levő négy ovális rajzolat a nyomógombokra utal.

A facebook oldalon az eredetéről sehol egy szó. Hol leledzik? Hol találták? Ki állapította meg, hogy Assurbanipálé volt?

Több ókori nép, a sumir, az ó-, a közép-[4] és az új asszír, az ugariti (Ras Shamra), ó-perzsa,[5] örmény[6] ékjel-készletének hosszadalmas átvizsgálásával sikerült a „telefonon” levő ékjelek nagyrészét azonosítani.

A sumir kép-és vonalas jelek kiesnek. Bár ékjelek, egy sem azonosítható az ó-perzsa ábécé jeleivel, ám a közép-asszír fogalom- és az új-asszír szótagjelekkel igen. Kettő közülük azonosíthatatlan, kettő olvasata bizonytalan. Három, esetleg négy meg az ugariti[7], sőt a méd[8] ékjeles ábécé jeleivel vág össze.

A „telefon”-on levő ékjelek részletezése:

A felső keretben levő ékjelek:

Úgy tűnik, a „telefon”-ra vésett I. csoport jeleiből összefüggő szöveg nem olvasható ki.

A mai telefon-ismereteink szerint a II. csoportban számoknak, esetleg a számokat helyetesítendő egyezményes jeleknek kellene lenniük. Ám ecsoport jelei az I. csoport jeleinél még kesze-kuszább.   

Az alsó keretben levő ékjelek:

Az ékiratos szövegek fordításánál a gyakorlat alakította legalapvetőbb szabály, hogy szigorúan tilos az egyes nyelveket keresztbe-kasul, össze-vissza dobálni, értelmezni. Ez olyan, mintha egyazon szöveget egyszer a francia, másszor a cseh, esetleg a magyar alapján fordítanók és értelmeznők, csak azért, mert mindenik nyelv latin betűket használ.  A mai nyelveknél esetleg el lehet sütni egy-egy szó vagy kifejezés esetében, hogy vándorszó (TV), hisz mindenik nyelvben megvan, de azt már nem, hogy az egyikben megvan, a másikban nincs, s ha egyikben sincs, akkor keresünk egy nyelvet, amelyben megvan. Ráadásul e „telefon” írásjeleinek esetében keveredik a fogalom-, a szótag- és a betűírás. Ez bizony súlyos hiba.  

A kiindulás, hogy a „telefon” Assurbanipálé volt; tehát a jeleknek is az ő korát (új-asszír) kellene idéznie. Ez azt jelentené, hogy minden egyes jelnek új-asszírnak kellene lennie, ennek ellenére túltengenek benne a többszáz évvel korábbi II. Asszír Birodalom fogalomjegyei, az ábécés írásokról nem is szólva.  

Ha más nem is, de az írások különbözőségéből következik, hogy ez ügyesen megalkotott kő-modell nem más, mint hamisítvány.  

Sajnálatos, hogy az ékjeles mobiltelefon-modell alkotója az egyébként dicséretes ötletét sikamlós hamisításként valósította meg, mert így a munkáját értékelni nem lehet, és nem is szabad.  

[1] Marton Veronika: Világkatasztrófák, Marona, Győr, 2011.

[2] Az „Uruk Fourth Millennium c. facebook oldal „névjegye”: „This mini cyber-museum collects artifacts from Uruk which date prior to 3,000 BC. Your contributions, insights and corrections into this time and place are greatly appreciated. created by Jeff Yablon (5-2010)

[3] Ashurbanipal’s cell phone discovered

[4] Labat, René: Manuel d’ épigraphie akkadienne, Imprimerie Nationale, Paris, 1948.

[5] Pfeiffer, Robert H.: Ancient Alphabets, Cambridge, Massachusetts, 1947.

[6] Bauer, Hans: Der Ursprung des Alphabets, J.C. Hinrichs Verlag, Leipzig, 1937. Tableau E, D-L.

[7] Hookerm J. T.: Reading the past, British Museum, London, 2004. 55. p.

[8] Faulmann, Carl: Schriftzeichen und Alphabete aller Zeiten und Völker, Druck u. Verlag der kaiserlich-königlichen Hof- und Staatsdruckerei, Wien, 1880., 74. p.