(Dr. Bunyevácz Zsuzsa évekkel ezelőtt készített „Nimród nyomában” c. interjú-sorozatának III. része)

Krónikáink a magyarokat Noé két fiától, Chámtól vagy Jáfettől eredeztetik. A Képes krónika-család és a Tarih-i Üngürüsz a bibliai Chámon és Kuson keresztül Nimródtól származtatja a hunokat és a magyarokat. Népünk e hitet kitörölhetetlenül megőrizte emlékezetében – minderről Marton Veronika sumerológust kérdeztem.

   - A több ezer éves ékiratok vizsgálatának eredményei arról tanúskodnak, hogy a magyarság a Mezopotámiában élt ókori népnek, a káld-sumirnak az egyenes ági leszármazottja. A magyar nép származásának gyökerei Noéig és a fiaiig nyúlnak vissza. Nem az a csodálatos ebben, hogy Noé az ősapa, hiszen a Biblia szerint a mai emberiség ősei Noé bárkájából bújtak elő, hanem az, hogy a magyarság Noéig visszavezethető származási vonalának mind a krónikáinkban, mind az ékiratokban írásos nyoma van. Az összekötő kapocs Nimród, a magyar krónikákban Nimrót, Nemrót vagy Ménrót.

1. Nimród (rézlemez, Dee Finney, greatdeams.com)

Nimród az ókorban nagyon népszerű volt, számos néphagyomány, sok-sok feljegyzés és könyv emlékezik meg róla. Josephus Flavius szerint Nimród kezdeményezte Bábel tornyának az építését (a Károli Bibliában e tény név nélkül említtetik), amely áttételesen az eladdig egy nyelven beszélő nép nyelvének összezavarodását okozta. A zsidó Hagadda Nimródot Ábrahám kortársának, a bálványimádás és a tűztisztelet megalapítójának tartja. A szíreknél Ábrahám Nimródot égő kemencébe vetette, mert nem akart felhagyni a bálványimádással. Az arab hagyomány Nimródnak ró fel minden rosszat és jót. Chorenei Moses szerint Nimród birodalma az örmény hegyekig nyúlt. Mások azonosítják az asszír Ninussal, Ninive alapítójával. Az óbabiloni korból származó un. „Nabateus mezőgazdaság” c. arab könyvben az áll, hogy Nimród annak a babiloni dinasztiának az élén áll, amelyet kánaáninak neveztetnek. Arábia más részén kusitának tartják.  Berossos Evechoust (Evekus), az első vízözön utáni babiloni uralkodót azonosnak tartja Nimróddal¼ és az Evekus névből valóban kihallik a „kus” szó. (Talán, valóban azonosságot takar?)

2. Bábel tornyának romjai (katachriston.wordpress.com)

- Esetleg más néven találkozunk-e Nimróddal az ékiratokban?

- Az ékiratok szerint a Biblia említette Nimród azonos Gilgamessel. Neve a régi görögök szerint Gilgamos, innen származik a közismert Gilgames elnevezés. Az ékiratokban (G)IS-DU-BAR, de mind a sumir ékiratos táblákon, mind az asszírok által összeszerkesztett Gilgames eposzban többféle ékjellel írták a nevét, és többféleképpen is hangzósították. Ennek oka, hogy a Gilgames-történetek számos ókori nép hagyományában, írásos emlékeiben fennmaradtak, és a szövegek egymástól igencsak távoli helyeken kerültek elő.

3. Nimród / Izdubar / Gilgames (relief II. Sargon asszír király Khorsabad-i palotájából, biblearchaeology.com)

 Így, ha a történetek azonosak is, a nevek írásában (és hangzósításában) bizony eltérés van. Leggyakoribb jelentése „a napisten fokosának hőse”. E jelcsoportnak más értelmezése is lehet, mert a káld-sumir jelek jobbadán többjelentésűek, de a különféle jelentések nincsenek szöges ellentétben egymással. Egybevetve a Bibliát és a Gilgames eposzt, kiderül, hogy valóban egyazon személyről, bátor vadászról és harcosról, „utazóról” van szó. Mindkettő birodalomalapító, mégpedig az első a (kis)ázsiai birodalomé. Izdubar királyságának központi magja Sinear (=Sumer) és Akkad, Babilon, Erek (az örök város) és Nippur. Nimród„birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád és Kálnéh a Sineár földjén.

Izdubar és Nimród első birodalma ugyanazon terület volt. Nimród „e földről ment aztán Assíriába és építé Ninivét, Rekhoboth városát és Kalaht. És Reszent Ninive között és Kalah között” A héber iratok Asszíriát „Nimród földjének” nevezik. Izdubar is Asszíria felé kelt útnak, hogy megvívjon Humbabával. George Rawlinson angol asszirológus írja, hogy Nimród valóban a babiloni uralom létrehozója volt, és egy vagy két évszázaddal a méd vagy az elamita dinasztia előtt uralkodott.

4. A sumir Napisten fellép a Világhegyre (akkád pecséthenger nyomat részlete , Kr. e. 3. évezred, British Museum)

 Tehát e megállapítások egymással egybevágnak. Mind Nimród, mind Gilgames birodalmának kezdete Sumerhoz kötődik, és szinte ugyanazon városokat alapítják, ezután vándorolnak Asszíriába. Izdubar apja Samas, a napisten, „amelyet Kusu-nak is lehet olvasni.” E név azonosnak tűnik a Kus névvel. A Biblia szerint Nimród Kus egyik fia, tehát kusita, vagyis etióp. A kutatók többsége a kusitákat Etiópiából származtatja;. A magyar néphagyomány Árpád népét, az erőteljesebb alkatú és sötétebb bőrű fekete magyarokat kusitának tartja, szemben a kisebb, kissé mongoloid hunokkal.

- Mit mondanak a mi krónikáink?

- A Thuróczy krónikát azért szeretem jobban a többinél, mert Nimródról és a magyarok eredetéről szinte minden korabeli ismeretet közöl, s ami a régi keleti forrásokban megvan, az megvan abban is. Mátyás király krónikaírója nem bizonyított tényként közli ezen ismereteket, hanem egymás mellé állítva, mindegyiket felsorolva, hogy ilyen vélemény is van, olyan is van. Az egyik író ezt közli, a másik azt, s az olvasóra bízza, hogy meggyőződése és lelkiismerete szerint melyiket fogadja el.

„Szent Jeromos megjegyzi: Khús nemzette Nimródot. Ez volt az a Nimród, aki Noé utódait rávette az Úr elleni lázadásában ama híres torony és város építésére.  A hagyomány azt tartja, hogy e torony építése Núbia és Egyiptom határán történt, mások viszont azt mondják, hogy Káldeában az Eufrátesz folyó mellett volt  némelyek úgy tartják, hogy ez a Nimród volt a hunok, vagyis a magyarok ősapja.  Nimród, az óriás a nyelvek összezavarodása után Havilah földjére költözött, amit most Perzsiának neveznek, és itt két fiat nemzett Enéh nevű feleségének, az egyiket Hunornak, a másikat pedig Magornak nevezték: végül is az összes hunok, vagyis a magyarok ezektől vették eredetüket.

 Azt is mondják, hogy ugyanennek a Nimródnak más feleségei is voltak, és¼ más fiakat is nemzett, és hogy ezek és utódaik Perzsiában laknak, testalkatuk és színük hasonlít a hunokéra, csupán beszédük különbözik tőlük valamelyest, ahogy a szászoké a türingiaikétól.”

Thuróczy teljesen világosan utal arra, hogy Perzsiában Nimród leszármazottjai éltek, s reméljük még ma is élnek, akik hozzánk, magyarokhoz hasonlítanak. Ezt a Tarih-i Üngürüsz is alátámasztja:

„A régi időkben a Madzsar törzs nemzetsége Nemród gyermekeitől származott. Nemródnak volt egy Ankisza nevű felesége, s ettől a feleségétől két fia született. Az egyiket Magornak, a másikat Hunornak hívták.”

 A fiúk felnőve, Nemróddal, az apjukkal vadászni indultak. Nemród egy vadra bukkant, amely Adzsem határán eltűnt.  Adzsem a Kaspi-tenger déli részén fekszik, Perzsia (ma Irán) északi része. Itt építettek a fiúk egy monostort.

A Tarihi Üngürüsz Hunort tartja a magyarok ősapjának nem pedig Magort. A magyar hagyomány meg Magort tartja a magyarság névadó ősének. Előfordulhat, hogy a Magor-féle névadásban szerepet játszhatott a népetimológia, hiszen a Kuma parti Madsar (=Magyar) város neve összecseng Magor nevével.

A Tarihi Üngürüsz Hunor és Magor édesanyját Ankiszának nevezi. A krónikák pedig Enéhnek. Enéh nevének jelentését sokan boncolgatták, figyelemreméltó irodalma van. Ankisza neve sumir eredetűnek tűnik.

Előrebocsátom, hogy a latin betűs nevek ékjelekre való átírását, értelmezését nagyon óvatosan kell végezni.  Ennek ellenére megteszem, mert érdekes, ha nem is bizonyítható eredményt ad. Bizonyított csak akkor lesz az alábbi fejtegetés, ha valamelyik táblán, nem külön-külön, hanem szószerkezetként előbukkan Ankisza neve.

A név szótagolva AN.KI.SzA. Jelentése az „Ég-Föld termékenyítettje”. Az utolsó „termékenyített”-ként értelmezett ékjel szószerinti jelentése „valaki által megtermékenyített”. Ezen kívül más olvasat is megállná a helyét, de azok is közel állnak a fenti értelmezéshez.

Az Ankisza név jelentése, még akkor is, ha feltételezett megerősíti Nimród leszármazottjainak, Hunor és Magor utódainak csodálatos eredetét.

A magyar krónikák és a káld-sumir szövegek egybevetése, gondos tanulmányozása azt sugallja, hogy a magyar nagyon-nagyon régi nép. Eredete a vízözönig, feltételezésem szerint a vízözön előtti időkre nyúlik vissza. Az ékiratok alapján ez több mint valószínű. A magyarság több évezredes történelme bizonyítja, hogy népünk Isten oltalma, védelme alatt áll. Ezt az isteni kegyet megpróbáltatásokkal, nehézségekkel szolgálta és szolgálja meg, mert az évezredek óta tartó nyílt vagy alattomos elveszejtésünkre való idegen törekvés, ármánykodás ellenére sem eltüntetni, beolvasztani, sem megsemmisíteni nem sikerült. Népünk olyan, mint porából éledt főnixmadár, amely minden ötszázadik évben elégeti magát, hogy aztán hamvaiból új életre keljen és továbbéljen.  Úgy legyen!

- A Kézai-féle krónika Nimródot találóan Nemrótnak hívja. Nemrót (=nem rótt) sokatmondó név, s talán  azt jelenti, hogy Noé fiának, Khámnak az unokáját, Nimródot nem átkozta, nem rótta meg?

- A Nimród és a Nemrót név között valóban feltűnő az egyezés. A két név azonos volta kizárólag magyar nyelven igazolható. Az ókori keleti népek többsége írásában nem jelölte a magánhangzót, mert nem volt jelentésmódosító szerepe; s az azonos helyen képzett zöngés és zöngétlen mássalhangzók a beszédben felcserélődhetnek: t = d. Ezek figyelembevételével a két név valóban egyező. A nyelvészeti fejtegetést a bibliai (és más) történések is alátámasztják.

Ez csak egy, de jelentős példa, amely megerősíti azokat a véleményeket, miszerint a bibliai történetek a magyar őstörténet részei, csak akkor az elődeinket még nem nevezték magyarnak.

A kételkedőkben a Nimród-Ménrót névazonosítást illetően felmerülhet, hogy a krónikáinkban utólagos belemagyarázás történt. Vajon, akkor hogyan értelmezhető a többi, a magyar nyelv segítségével értelmezhető, megfejthető sok-sok bibliai beszélő név?

Nimród (= Izdubar) Kus nemzetségbeli hódító uralkodó volt, aethióp (=etióp). Ismereteink szerint Etiópia Afrikában van, de a régiségben etiópoknak nevezték Medea és Elam hegyeiben, továbbá a Babilóniában is élt kassukat vagy kossaiakat, azaz a kusitákat. Berossos szerint kusita eredetű az arábiainak nevezett V. dinasztia, amelynek ugyanaz volt a felségterülete, mint Nimródénak.

A Biblia az ázsiai és az afrikai kusok között nem tesz különbséget, de némely magyar krónika igen. Tény, hogy a kassuk Elam őslakói a kőemlékeken, határozottan etióp típusúak. Nimród meg nemcsak származására, hanem kinézetére nézve is kusita. A róla készült ábrázolásokat nézve semmiképpen sem tartható sémitának. Mind a káld-sumir ékiratok, mind a Biblia tanúsága szerint élő, történelmi személy, nagy király és hadvezér volt. Az általa alapított városok Mezopotámiában a legrégebbiek. Például a Talmud szerint Kalneh azonos Nippurral, a sumirok vallási központjával.

Amióta világ a világ, a történelmi események ismétlődnek, csak a szereplők köntöse változik. Voltak hatalmas, hódító, de az idők folyamán nyomtalanul eltűnt, s voltak dicső, majd meghódított, kijátszott és megcsalt, de ma is létező népek. A magyarság ez utóbbiak közé tartozik. Történelmében bizonyos események időről időre ismétlődnek. Nem volt ez másként az ókorban, és nincs másként ma sem.

A Biblia és a magyar krónikák szinte egybehangzóan közlik Nimródról, hogy „kezde hatalmassá lenni a földön  hatalmas vadász vala az Úr előtt”, annak ellenére, hogy atyjafiát Noé, a dédapa megátkozta: „Noé szőlőt ültete¼, ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén.

 Feltételezhető, hogy Khámmal együtt Kanaán is látta Noét, s a Biblia e részt valamilyen okból kifolyólag homályban hagyja, illetve nem pontosítja, és „az ő kisebbik fia” meghatározás talán Kanaánra, és nem Khámra vonatkozik. Akár így, akár úgy, az átok, a megrovás Nimródot nem illette.

- Felmerül a kérdés, vajon a Biblia miért bánik olyan kurtán-furcsán Nimróddal?

- Noé leszármazottjai között szerepel a neve, és az is, hogy hatalmas vadász, városalapító. Ezután sem Nimródról, sem az utódairól nem esik szó. Más keleti források Nimródot tartják Bábel tornya építtetőjének, de a Biblia ezzel kapcsolatban nevét sem említi. Sőt a továbbiakban a leszármazottjairól is hallgat, pedig a magyar krónikák, például a Thuróczy részletesen, apáról fiúra haladva Noétól kezdődően közli Khám, Kus, Nimród Hunor stb. leszármazottjainak nevét, összesen 42-t.

A bibliai nevek többsége nem egyéneket, hanem népeket jelöl. Aprólékosan felsoroltatnak az átok sújtotta Kanaán utódai,  méghozzá tizenegy népcsoport, azaz törzs (és város). Lakóhelyük a „termékeny félhold” íve, Egyiptom, Mezopotámia és a Közép (itt: Földközi) tenger határolta, igen termékeny és gazdag föld; ilyen nagy területre „széledének [el] a Kananeusok nemzetségei”.

Igazából a bűnt Khám követte el, mégis Kanaán lett az átkozott. Ha Noé Khámot átkozza meg, akkor az átok nemcsak rá, hanem a meg sem született fiára, jelen esetben Nimródra is vonatkozott volna. De Nimródot nem lehetett megátkozni, hiszen „hatalmas vadász vala az Úr előtt”. 

5. Nimród, az Úr kegyeltje, Orionként felkerült az égre (Orion csillagkép, hdimagelib.com)

Ilyetén módon az Úr kegyeltje (nem csupán ő, hanem, minden keserv és hányattatás ellenére az utódai, a magyarok is). Nimródot ezért átok nem érhette, talán nem is fogta, de a további sorsát a Bibliában el lehetett hallgatni, és testvére, Kanaán népeinek erkölcsösségét, a szülőföldjükhöz való jogát is kétségbe lehetett vonni.

Ennek valószínű oka az, hogy erkölcsi szempontból indokolttá tegye az izraeliták Kánaán elleni agresszív támadásait. A terület népessége szorgalmas és békés, földje jó és termékeny, amolyan ”tejjel mézzel folyó Kánaán”, amelyet bármely nyomorúbb területről jött nép bizton megirigyelhetett, és álmokat szövögethetett arról, hogy egyszer az övé lesz, és lett.

Az Úr kihozván az izraelitákat Egyiptomból, nekik ígérte Kánaán földjét: „Le is szállok, hogy megszabadítsam őt [a népet] az Egyiptombeliek kezéből és felvigyem őt arról a földről, jó és tágas földre, téjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khiveusok és Jebuzeusok lakóhelyére”. E föld, bizony a Chám kisebbik fia, Kanaán utódainak sajátja volt, amelynek lakóit az izraeliták erőszakkal, kegyetlenséggel, csalással és árulással űzték el¼ Mózes IV. könyve részletesen leírja az izraeliták hadi készületeit; s hogyan vették el a kánaaniták országát, s tették őket földönfutóvá.

Meglepő hasonlatosság, hogy hazánkat, a Kárpátok övezte országot a középkorban „tejjel mézzel folyó Pannóniá (Pannoná)”-nak hívták. Minden megvan itt, ami szem-szájnak ingere, van gazdag földje, könnyen védhető határai, kellemes éghajlata, ügyes, de már szolgalelkű népe. Vajon ugyanaz lesz a sorsuk, mint a kánaánitáké?

(E tanulmányban, a Jézus-hitű Álmos, Árpád kitétel, minden bizonnyal sokakban, a kételyt, a túlzást, vagy még inkább a tagadását fogja kiváltani.  Ennek megelőzésére csak annyit, hogy Dr. Badiny-Jós Ferenc: A káld-pártus hagyomány és a magyarok ősvallása című könyvében részleteiben bizonyítja a fenti állítást.  Valóban merésznek tűnik, de mind addig amíg nem olvastuk végig, ne vessük el a sulykot, gondoljunk arra, hogy a kutatások viszik előre még a történelemtudományt is.)

Megjegyzés: Kedves erdélyi tanár-ismerősöm küldte el Bunyevácz Zsuzsa évekkel ezelőtt írt három részes cikksorozatának harmadik részét. Az eredeti cikket néhány képpel egészítettem ki. (MV)

(I. rész: Világ királya, magyarok királya - beszélgetés Gönczi Tamással a „Nimród gyűrűje” c. könyvéről; II. rész: Őstörténetünk az égre van írva – beszélgetés Badiny Jós Ferenccel)

Internetes ismerősöm hívta fel a figyelmemet, hogy a facebook „Uruk Fourth Millennium” c. oldalán egy ékjelekkel televésett kő-mobiltelefon képe szerepel. A kép valóban meglepő. Alaposabban megnézve felmerül a gyanú, mintha a készítője megvezetné a gyanútlan szemlélőt, aki joggal gondolhatja, lám-lám az ókori Mezopotámiában nemcsak ismerték, használták, hanem megörökítendőnek is tartották a mobiltelefont.  k

1. Assurbanipal mobiltelefonja valódi vagy hamisítvány?

A képen nem megkövesedett, üledék borította szerkentyű, hanem fekete kőből, bazaltból faragott, a mai mobiltelefonokhoz szinte megszólalásig hasonló kő-telefon (a továbbiakban „telefon”) látszik. Eredetiségét a fehér kesztyűs kéz hivatott hangsúlyozni; hiszen a múzeumokban kötelezően fehér kesztyűben kell megfogni a különösen értékes tárgyakat, nehogy a bőrrel való érintkezés maradandó károsodást okozzon rajtuk.   

2. Mai antennás mobiltelefon

A 2. képen levő 2000-ben gyártott Killer Alcatel One Touch Easy mobiltelefon szinte megszólalásig hasonlít Assurbanipal „telefonjára”. A különbség, hogy az valódi, emez meg kőből van.

Több kedves olvasóm figyelmeztetett, hogy a "telefon" nem az Alcatel típust formázza, hanem az 1997-es Nokia 6110-est.

Ime:

Az 1997-es Nokia 6110

A kőre minden kor gravirozó mesterembere könnyedén fel tudja vinni a megfelelő vonalakat, arról nem is szólva, hogy a követ öregbíteni, koptatni stb. lehet. Ettől ugyan még eredeti is lehet, hiszen az asszírok nagy előszeretettel használták, díszítették magukat az előző világkorok megmaradt, megjavíthatatlan tárgyaival. A király-, a pap- vagy az istenszobrokon, domborműveken jól látszik a karra (esetenként lábra) húzott karóraszerű ékesség.   

3. Gránátalmafa ágat tartó, karkötős asszír pap (mészkő dombormű-töredék II. Sargon asszír király palotájából, Ermitage, Szentpétervár, Oroszország)

Az ékiratok és az ókori népek hagyománya szerint az ember keletkezésétől, a teremtéstől kezdődően világkorok váltogatták egymást. Az egyes világkorok műveltségeit, lényeit, emberiségét hatalmas természeti katasztrófák pusztították el, ám mindig akadt néhány túlélő, amely valamicskét meg tudott menteni, át tudott örökíteni kora műveltségéből. Némely tárgy, műszer is megmaradt, melyek eredetét, rendeltetését, működtetését a túlélők utódai elfeledték, de szentként tiszteltek. S a későbbi korok királyai pedig ékességként, rangjelzőként illesztették magukra, s ha teljesen tönkrement, formára teljesen hasonlóval pótolták.[1]  

Vajon e „telefon” eredetije is szent tárgy lehetett?

A kép a facebook-on,  az „Uruk Fourth Millennium” (Uruk – négy évezred) oldalon közölt internetes, amatőrnek tűnő kép-múzeumban bukkant fel. Az oldal un. „névjegy”-éből kitűnik, hogy a gyűjtemény Kr.e. 3000-ből való uruki leleteket mutat be.[2] A feltett képek jobbára valós múzeumi tárgyak, neves szerzők könyveiből való ábrák, fényképek, még akkor is, ha a javarészük Kr. e. 3000-nél kevésbé vagy sokkal régebbi; még akkor is, ha a magyarázatként hozzáfűzött szöveg tárgyszerűsége erősen vitatható.

A „telefon” képe mellé odavetett angol nyelvű mondatocska közli, hogy felfedezték Assurbanipal telefonkészülékét.[3]

Assur-bani-apli, bibliai nevén Assurbanipal Kr.e. 669-től Kr. e. 631/627-ig volt az un. Új-Asszír v. a III. Asszír Birodalom uralkodója. Tehát 2500 évvel később, mint amikorra a  fentemlített „névjegy” utal.

Ez még nem lenne baj, hiszen a facebook-oldalon illene ugyan, de nem kell okvetlenül ragaszkodni a névjegy közölte Kr. e. 3000 körüli korhoz, a sumir városállamok fénykorához.  A III. Asszír Birodalom idején már nem volt sumir lakosság Mezopotámiában. Az ókori kelet legkegyetlenebb, legvérengzőbb uralkodóinak országlása idején a gyakori népirtásokat átvészelt sumiroknak hírmondójuk sem maradt. A javarészük kiirtatott, a Birodalom északi részén lakók a méd hegyekbe menekültek;  az asszírok közé kevesen vegyültek.

4. A vadászó Assurbanipal (British Museum, London)

Az asszír Birodalom székhelye a Tigris és a Zab folyó összefolyásánál levő Assur volt, nem pedig Uruk, a dél-mezopotámiai, a sumir kor egyik legjelentősebb városa.  A bibliai Erek, az örök város (miként  Róma) egyike volt azon városoknak, mely túlélte, átélte a Vízözönt. A jelenkori ásatások a homokbuckák alól nemcsak lakóépületek, hanem csodálatos, méreteiben is nagyszerű épületeket, a fehér templomot, Inanna zikkurátját, tűmozaikos templomfalakat, számtalan pecséthengert és a Kr. e. III. évezred elejére datált alabástromvázát hoztak a felszínre. Megtalálták Uruk Gilgames (Kr.e. 2600-2500 ?) korából való város falainak maradványait. A kassita korból meg díszes tégladomborműveket,. II. Sargon asszír király korából Anu, az asszír főisten újjáépített zikkurátját. 

A „telefon” alsó része a régiség látszatát keltendően erősen kopott, koptatott, az oldala, s nyilván a hátulja is durván megmunkált. A készítője a simára csiszolt homlokfelületre két csoportban különféle ékjeleket vésett. A felső ékjel-csoportot a telefon kijelzőjének, az alsót a szám-beosztásának lehet tartani. A köztük levő négy ovális rajzolat a nyomógombokra utal.

A facebook oldalon az eredetéről sehol egy szó. Hol leledzik? Hol találták? Ki állapította meg, hogy Assurbanipálé volt?

Több ókori nép, a sumir, az ó-, a közép-[4] és az új asszír, az ugariti (Ras Shamra), ó-perzsa,[5] örmény[6] ékjel-készletének hosszadalmas átvizsgálásával sikerült a „telefonon” levő ékjelek nagyrészét azonosítani.

A sumir kép-és vonalas jelek kiesnek. Bár ékjelek, egy sem azonosítható az ó-perzsa ábécé jeleivel, ám a közép-asszír fogalom- és az új-asszír szótagjelekkel igen. Kettő közülük azonosíthatatlan, kettő olvasata bizonytalan. Három, esetleg négy meg az ugariti[7], sőt a méd[8] ékjeles ábécé jeleivel vág össze.

A „telefon”-on levő ékjelek részletezése:

A felső keretben levő ékjelek:

Úgy tűnik, a „telefon”-ra vésett I. csoport jeleiből összefüggő szöveg nem olvasható ki.

A mai telefon-ismereteink szerint a II. csoportban számoknak, esetleg a számokat helyetesítendő egyezményes jeleknek kellene lenniük. Ám ecsoport jelei az I. csoport jeleinél még kesze-kuszább.   

Az alsó keretben levő ékjelek:

Az ékiratos szövegek fordításánál a gyakorlat alakította legalapvetőbb szabály, hogy szigorúan tilos az egyes nyelveket keresztbe-kasul, össze-vissza dobálni, értelmezni. Ez olyan, mintha egyazon szöveget egyszer a francia, másszor a cseh, esetleg a magyar alapján fordítanók és értelmeznők, csak azért, mert mindenik nyelv latin betűket használ.  A mai nyelveknél esetleg el lehet sütni egy-egy szó vagy kifejezés esetében, hogy vándorszó (TV), hisz mindenik nyelvben megvan, de azt már nem, hogy az egyikben megvan, a másikban nincs, s ha egyikben sincs, akkor keresünk egy nyelvet, amelyben megvan. Ráadásul e „telefon” írásjeleinek esetében keveredik a fogalom-, a szótag- és a betűírás. Ez bizony súlyos hiba.  

A kiindulás, hogy a „telefon” Assurbanipálé volt; tehát a jeleknek is az ő korát (új-asszír) kellene idéznie. Ez azt jelentené, hogy minden egyes jelnek új-asszírnak kellene lennie, ennek ellenére túltengenek benne a többszáz évvel korábbi II. Asszír Birodalom fogalomjegyei, az ábécés írásokról nem is szólva.  

Ha más nem is, de az írások különbözőségéből következik, hogy ez ügyesen megalkotott kő-modell nem más, mint hamisítvány.  

Sajnálatos, hogy az ékjeles mobiltelefon-modell alkotója az egyébként dicséretes ötletét sikamlós hamisításként valósította meg, mert így a munkáját értékelni nem lehet, és nem is szabad.  

[1] Marton Veronika: Világkatasztrófák, Marona, Győr, 2011.

[2] Az „Uruk Fourth Millennium c. facebook oldal „névjegye”: „This mini cyber-museum collects artifacts from Uruk which date prior to 3,000 BC. Your contributions, insights and corrections into this time and place are greatly appreciated. created by Jeff Yablon (5-2010)

[3] Ashurbanipal’s cell phone discovered

[4] Labat, René: Manuel d’ épigraphie akkadienne, Imprimerie Nationale, Paris, 1948.

[5] Pfeiffer, Robert H.: Ancient Alphabets, Cambridge, Massachusetts, 1947.

[6] Bauer, Hans: Der Ursprung des Alphabets, J.C. Hinrichs Verlag, Leipzig, 1937. Tableau E, D-L.

[7] Hookerm J. T.: Reading the past, British Museum, London, 2004. 55. p.

[8] Faulmann, Carl: Schriftzeichen und Alphabete aller Zeiten und Völker, Druck u. Verlag der kaiserlich-königlichen Hof- und Staatsdruckerei, Wien, 1880., 74. p.  

1. A Magyar Tudományos Akadémia épülete (színezett litográfia, XIX. század második fele)

1858. február 27-e a magyar tudományos élet gyásznapja. Ekkor iktatták be a Magyar Tudós Társaság, a későbbi MTA nemzeti létét fenyegető, az osztrákok által 1853 októbere óta szorgalmazott alapszabály-változtatásokat. „Többek között ki volt hagyva, hogy az akadémia magyar nyelven művelje a tudományokat.  Az akadémia, új elnökével, gróf Dessewffy Emillel az élen mindent elkövetett, s Deák Ferencz hatalmas tollával feirt a koronához, hogy az akadémia megrendszabályozása véget érjen. Ennek daczára az új alapszabályok életbe léptek, az akadémia tagjait a cs. k. főparancsnokság nevezte ki, s a hatalom részéről minden megtörtént, hogy Széchenyi nagy alkotása nemzetellenes irányba forduljon.”[1] 

2.  Párducfejű napmadarat ábrázoló egynyelvű feliratos  buzogányfej (égetett agyag, Tello, British Museum)

Az osztrák Toldy/Schédel Ferenc (1805-1875), a késmárki cipszer Hunfalvy/Hunsdorfer Pál (1810-1891) már az Akadémián volt. Aztán jöttek a többiek… Budenz, Simonyi, Munkácsi/Munk stb.

A tudományos tekintélynek számító Hunfalvy 1848-49-ben a magyar országgyűlés tagja, a debreceni parlament egyik jegyzője volt. Követte a képviselőházat Szegedre majd Aradra. Míg a 48-asok bujdosásra kényszerültek, életüket, szabadságukat mentették, ő békén visszavonult, és 1850-ben amnesztiát kapott.

3. Hunfalvy és Ujfalvy

Nagy szolgálatot tehetett az osztrákoknak, hogy megúszta az üldöztetést, s fényes karriert futhatott be: 1850-től haláláig az Akadémia főkönyvtárnoka, 1865-67-ben a képviselőház, a kiegyezés után a főrendiház tagja. Az országgyűlés munkájáról továbbíthatott  adatokat az osztrákoknak, hogy így megjutalmaztatott?

Levelezéséből és 1857-ben az Akadémián tartott Bábel Tornya[2] c. előadásából kiderül, jól ismerte a francia, angol tudósoknak a sumir/akkád és a turáni nyelvek rokonságáról, továbbá a magyar-sumir nyelvhasonlításairól szóló elméletét. Ismertette Oppertnek az ékiratok megfejtésével kapcsolatos munkásságát. Semmit nem hallgatott el, sőt elismerőleg szól róla. S meglepetésre ő is turáninak, későbbi szóhasználattal ural-altájinak tartotta a magyar nyelvet. Előadása végén több kifejezésre (hal, fül, kéz, ország, faj stb.) vonatkozóan egyetértett a magyar-turáni nyelvhasonlítással, de nem tudta megállni, hogy e körbe a finnugor nyelveket be ne vonja.  Ebben van némi igazság, ám a magyar az elsődleges, s mindenik finnugor nyelv e közvetítő sumir utódnyelv átvétele. 

Hunfalvy az udvarias helyeslésen, és a sumerológia eredményeinek tárgyilagos bemutatásán túl, elárulta, hogy a finnugor nyelvek bevonásával ugyan, de egyetértett a sumir-turáni rokonsággal: „… a személyi névmás[3] (pronomen personale), melly annyira szerepel az igékben, felette hasonló az ural-altaji és az árja, vagy ind-európai nyelvekben; de az már az ékiratokban kifejtett szumir vagy akkad nyelvben is megvan, a mellyet ural-altajinak mondanak. Ez a szumir nyelv pedig nem lehetne fiatalabb még a védák nyelvénél sem, mert hisz előbb teremtett magának írást, mint az.”[4]

4. Turán területe IV-VI. században

Merészen idézte Lenormantot: „Általában nevezetes történelmi tény az, hogy a míveltség  nem a szanszkrit, vagy … a legtökéletesebb nyelvű népeknél kezdődött, hanem Sinaországban, Mezopotámiában , az Euphrates és Tigris közén, meg Egyiptomban. A sinai míveltség hatása nem érte a Földközi tengert, de a mesopotomiai (assyriai, babyloniai) megelőzte az egyiptomit, s ez terjedett Phoeniciára, Görögországra s így az európai népekre. A mesopotomiai kezdet pedig nem az assyriaiaknál és babyloniaknál, hanem az ezeket megelőzőturán nyelvű népnél támadt, a mellytül azok elfogadták az írást. I. Sargon Kr. e. 1900 körül fogadá el a sémi hitet a régi turán hit helyébe.”[5]

1870 után Hunfalvy a sumir-magyar nyelv egybevetésével, összehasonlításával nem foglalkozott. Ha következetesen kitartott volna korábbi véleménye mellett, akkor a magyar tudományos élet nem fulladt volna bele a finnugor elméletbe, a „halszagú atyafiság”-ba, mely mind nyelvészetileg, mind őstörténetileg kerékkötője lett az átfogó, tárgyilagos magyar eredetkutatásnak.

1876-ban Magyarország Ethnográphiája c. munkájában a finn-ugor nyelvészeti anyag közé még becsempészte és egyetértően idézte Oscar Peschel (1826-1875) német földrajztudóst és néprajzost, hogy további kutatásokra van szükség: „Mielőtt a Kr. e. tizennyolczadik században a sémi khaldeusok uralkodni kezdettek Babyloniában, az Euphrates torkolatján egy birodalom létezett volt, Úr nevű fővárossal, mellynek királyai nem sémi nevűek. Ott találták ki a legrégibb ékírást, az úgynevezett szumir-akkad írást, amellybül származott az assyriai-babyloniai…„ Ezt az ős népet turánnak nevezik, inkább ural-altajinak mondható… mert, úgy látszik, közelebb áll a finn ághoz, mintsem a törökhöz… Kár hogy az akkád vagy szumir nyelvnek kinyomozása egészen az assyriai-babylonai nyomozások által föltételeztetik. Sokáig lesz tehát, míg teljes bizonyosságot nyerünk, de akkor meg is lesz fejtve az ethnographiának legérdekesebb rejtvénye.”[6] 

5. Az un. agyagtű, kúpos részével az épület agyagfalába nyomandó "burkolat-csempe” (Bible History Online)

Hunfalvynak két arca volt. Az egyiket kifelé, külföld felé mutogatta, ezért elismeréssel szólt a sumerológusokról, a másikkal befelé gonoszkodott. Tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a kiváló tudományos felkészültségű angol Sayce és Rawlinson, a francia Oppert és Lenormant, a német Delitzsch és a többiek nem a levegőbe beszélnek, s igaz Müller Miksa által turáninak nevezett számos szkíta, köztük a magyar és az akkád/sumir nyelv közti rokoni, leszármazási kapcsolat. Rossz fényt vetett volna rá, ha tudós létére a bizonyított eredményeket semmibe veszi.  

Lenormantnak a „A káldeaiak ősi nyelve” (La langue primitive de la Chaldée) c. könyvét francia nyelvű levélben elismeréssel és egyetértéssel üdvözölte. Sajnálkozott, hogy idős korára való tekintettel nem mélyedhet bele a sumir nyelvészeti összehasonlításokba. Ám bíztatja a tudóst győzzön meg mindenkit az akkád (sumir) nyelv igaz jellegéről.

Minden bizonnyal Halévy-re utalt, hiszen akkor már dúlt a „harc” a sumir nyelv és nép létezését kétségbevonó halévysták és ellenzőik között.

Hunfalvy bizonyára nem számított arra, hogy e levelét Lenormant közzéteszi[7], mégpedig azért, hogy a másik köpönyegforgató, a szintén Párizsban élő magyarországi Ujfalvy Károly Jenő (1842-1904), néprajzos, nyelvész elutasító véleményével ütköztesse.

Ujfalvy hatalmas karriert futott be. Földrajzi munkásságáért megkapta a Francia Becsületrendet, itthon meg a Ferenc József rendet.  Kezdetben a Revue de Philologie et d’Ethnographie c. folyóirat igazgatójaként támogatta, sőt kiegészítette Oppert és  Lenormant megállapításait. A népek vándorlása[8] c. könyvében sumir és a turáni nyelvkutatás új távlatait csillogtatta meg: „…a sumir-akkád nyelv nem közös anyja a turáni nyelveknek, hanem testvérük, s ha a sumir nyelv teljesen ismert lesz, akkor ez az összes turáni nyelv közös eredetét bizonyítandja.”  

1874-ben Ujfalvy a francia Philologiai Társaság alelnökeként, minden bizonnyal Halévynak, a Társaság elnökének hatására fokozatosan elfordult a sumemrológiától, s kezdte durván támadta Lenormantot és  a sumir-turáni nyelvrokonítási elméletét.

Ujfalvyból hiányzott a német Friedrich Delitizschre jellemző vonás, a tudomány iránti alázat: Delitzsch eleinte egyetértett Lenormanttal, és több német egyetemen sumerológiai előadásokat tartott, mondván az akkád/sumir nyelvnek a turáni nyelvekkel való rokonsága nem utasítható el. Idővel mégis elfogadta Halévy azon véleményét, hogy a sumir nyelv nem létezett, ezért nem is lehet tanítani, s beszüntette sumir nyelvi előadásait.  Ám a francia ásatásokon előkerült egynyelvű táblák kétségbevonhatatlanul meggyőzték a sumir nyelv létezéséről, és Halévy bánatára, folytatta sumerológiai előadásait. Delitzsch képes volt arra, amire nagyon kevesen, hogy a tudományos eredmények és bizonyítékok hatására korábbi elméletén keresztüllépve beismerje tévedését.  

Hunfalvy idehaza a másik arcát mutatta: Ádáz dühvel támadott mindenkit, aki a finnugrizmus mindenhatóságát kétségbe merte vonni. „… Hunfalvynak Batu káni szerepe volt: feldúlt és elégetett minden hagyományt. A hun rokonságot merőben megtagadta, s Atilla magyar dicsőségét bedobta az Akadémia szemetesládájába.”[9]

Mivel vásárolták meg? Csak találgatni lehet.

Pálfordulását minden bizonnyal az Akadémián az osztrákok magyarellenes, magyargyűlölő politikáját képviselő Budenz szorgalmazta.  

Budenz József (1836-1892) Hunfalvy pártfogoltjaként[10] került az Akadémiára. 22 éves korában kezdett magyarul tanulni. Német létére, döcögő magyar nyelvtudása dacára „anyanyelvük ismeretére”, jobban mondva megrontására tanította a magyarokat. Annak ellenére, hogy Magyarországon nagy karriert futott be, nemigen kedvelte a magyarokat: „Az ember könnyen elveszíti a kedvét Magyarországon, ha olyan haszontalan dolgokkal foglalkozik, mint a magyar nemzet nyelvének kutatása.”[11]

Míg Európában Lenormant 1883-ban bekövetkezett haláláig a tudósok a sumir nyelv megfejtésén és a nyelvtanának a magyar, ill. a turáni nyelvek alapján való összeállításán fáradoztak, addig nálunk az MTA mereven elzárkózott az új sumir-babiloni-asszír nyelvészeti felfedezésektől, és teljes egészében a magyar nyelvnek a finnugrisztika páncéljába való beleerőltetését szorgalmazta.  

Lenormant halála után a német Fritz Hommelen és Delitzschen kívül már alig akadt a sumerológiának teljesen elkötelezett tudós, aki következetesen felvette volna a harcot a halévysták ellen.  

Halévy kiváló szószólóra lelt a magyarországi zsidó-iszlamista Goldzieher Ignáczban, az orientalista kongresszusok szinte állandó magyarországi küldöttében.  Goldzieher soha nem foglalkozott ékírással, nem értékelte a mezopotámiai ásatások eredményeit. Halévy „szemüvegén” keresztül ismerte meg a sumerológiát; nem vezérelte más, mint a fajtársa és annak munkássága iránti vak tisztelet.

Az 1892-es londoni Nemzetközi Orientalista Kongresszusról való beszámolóját a sumir kérdéssel kezdte. Keresetlen szavakkal mutatta be Halévy elméletét, miszerint sumir nép, nyelv, műveltség, vallás nem létezett. Kihangsúlyozta, az ellenpárt meghajolt Halévy elmélete előtt, és így a sumir kérdés immár nem létezik.  

A magyar nyelvészek e jelentés elhangzása után fokozatosan visszahúzódtak. Merészségnek számított a sumirnak még az említése is. Néhány próbálkozáson kívül nemigen akadt magyar finnugrista nyelvész-akadémikus, ki Hunfalvy nyomdokain merészen felvállalta volna a finnugor, de legalább az ural-altáji nyelvek sumirral való kapcsolatának vizsgálatát. Aki a magyar nyelvnek a finnugoron kívül más keleti nép nyelvével való hasonlóság, rokonság mellett állt ki, tudományos felkészültsége kétségbevonásának (Vámbéry Ármin), kiközösítésnek, elhallgattatásnak (Szentkatolnay Bálint Gábor), gúnyolódásnak (Cserép József) tette ki magát.

6. Vámbéry/Wamberger Ármin (1832-1913)  dervis öltözékben -  Szentkatolnai Bálint Gábor  (1844-1913)  - Cserép József (1858-?)

A világégések során idegenbe szakadt (Padányi Viktor, Götz László, Bobula Ida, Badiny Jós Ferenc stb.) és az itthoni (Varga Zsigmond) tudós-magyaroknak köszönhető, hogy feléledt a sumerológia;  s lassan-lassan, ha nem is az Akadémián, de közkinccsé lett a magyar-sumir egyenesági leszármazásnak a XIX. században  már bizonyított elmélete.

Sajnos az emigrációs nagy öregek mára már eltávoztak. Néhány kivételtől eltekintve az utódaik tudtukon kívül sikamlós talajra tévednek azzal, hogy, hogy másodkézből való munkák alapján dolgoznak, nem pedig az eredetiekből, miként Halévy tette. Összetévesztik a sumir és a szemita asszír-babiloni szavakat, összekeverik az ókori keleti népek tárgyi emlékeit, felcserélik a nyelveiket, összekeverik a népeket, emiatt az érvelésükben elemi logikai hibákat vétenek, S ezzel a hivatalosított nyelv- és történelemtudomány képviselőinek valós  nemtetszését váltják ki.[12]   

[1]A magyar nemzet története. Szerk. Szilágyi Sándor, I-X.,  Atheneum Irodalmi és Nyomdai R. Társulat, Budapest, 1898., X. köt. 492-493. pp. 

[2] Budapesti Szemle, 1857. I. köt., 424-444. p. 

[3] személyes névmás

[4] Hunfalvy Pál: Magyarország Ethnographiája, A. M. Tud. Akadémia Könyvkiadó Hivatalában, Budapest, 1876. 31-32. pp.

[5]Lenormant, Francois: La langue primitive de la Chaldée et les idiomes touraniens, Maissoneuve & C^ie Éditeurs, Paris, 1875., 321. p.

[6] Peschel, Oscar: Völkerkunde, Verlag von Duncker & Humblot, Leipzig, 1874., 533-534 pp. Hunfalvy fordítását ld. Magyarország ethnographiája, 41. p.  

[7] Revue de philologie er d’etnographie, 1876/2. 78. p.

[8] Ujfalvy de Mező-Kövesd, CH. E. de: Les migrations des peuples et particuliérement celle des Touraniens, Maissoneuve & C^ie Libraires-Éditeurs, Paris, 1874., 102.p.  

[9] Gárdonyi Géza

[10] Habsburg-Tescheni Albert Frigyes Rudolf Albert (1817-1895) főherceg javaslatára Hunfalvy pártfogoltjaként került Budenz az Akadémiára.  

[11] Budenz August Ahlqvist, finn nyelvésznek 1870-ben írt leveléből, In: Makkay János: Az indoeurópai népek őstörténete, Gondolat, Bp. 1991.

[12] A sumir nyelvitáról szóló cikkek vezérfonala Érdy Miklós: A sumír, ural-altáji, magyar rokonság kutatásának története, Gilgamesh, New York, 1974. c. könyve.

A törökországi Drinápolyból (ma: Edirne) Párizsba származott Joseph Halévy megjelenése az ékiratos szövegek megfejtésében különös visszafejlődést, megtorpanást, meddő helybenjárást eredményezett. Csípőből tagadta a sumir népnek és nyelvnek még a létezését is. Valójában az új tudományág, a sumerológia kerékkötője lett. Pontosan azért tudott ellenérvekkel, sokszor durva támadásokkal fellépni, mert alaposan ismerte a szakirodalmat, a bukaresti zsidó tanintézményekben szerzett ismeretei képesítései folytán tisztában volt az ókori közel-keleti népek műveltségével, és kiválóan tudott magyarul.

Joseph Halévy, a sumerológia kerékkötője (mishauzan.over-blog.com)

Az 1874-ben kiadott dolgozatában megírta a sumir nyelv cáfolatát. "Nevéhez fűződik a sumir elmélet elleni, több évtizedes vita, hogy a mesébe való mindaz, amit a szumir-akkád nyelvről, vallásról és a művelődésről beszelnek; ilyen soha nem volt Chaldeában; az ékiratok azon neme, melyből a szumir-akkád népre és nyelvre következtettek, nem egyéb, mint a közönséges asszír-babiloni nyelvírásnak a közönséges ékírástól eltérő symbólikus módja"[1]

Szerinte az ókori mezopotámiai városok agyagtábla könyvtáraiból előkerült kétnyelvű sumir-babiloni, illetve -asszír ékiratos táblák, szószedetek, írásmutatványok azonos tartalmú szövegei közül az egyik szemita, a másik a babiloni-asszír papok titkos nyelvén íródott. Mondván, nem is lehetett másképp, hiszen Mezopotámiát a legkorábbi időktől kezdve szemita népek lakták.

A két ellenfél idősebb korban

 François Lenormant (1837-1883), a sumerológia védelmezője és Joseph Halévy (1827-1917), a sumerológia ellenlábasa

Az új nyelv elleni váratlan támadás a tudományos életben nagy feltűnést keltett, hiszen a XIX. sz. utolsó harmadára már teljességgel elfogadták a sumir nép és a nyelv létezésének bizonyítékait.  A nyelv feltárásának és az ékiratos szövegek fordításának húsz évig tartó menete megtorpant. A tudósok felhagytak a szövegfejtéssel és álláspontjuk megvédésére kényszerültek. Minden erejüket a sumir nyelv és a nép létezésének régészeti és nyelvészeti bizonyítására fordították.

A Halévy által emlegetett kétnyelvű, asszír és valamilyen titkosírással írt szövegek szószedeteknek bizonyultak. Oppert nyílt vitában kérdezte meg tőle, hogy az agyagtáblákra a szemita asszír mellett miért kellett a papok titkos nyelvén is leírni a szöveget, hisz bármelyik babiloni-asszír írástudó anélkül is könnyedén elolvashatta, és megérthette volna. Vajon ki másnak szólhatott a „titkosírással” írt szöveg, ha nem egy másnyelvű népnek, a sumirnak? (Oppert sem tudott magyarul, ennek ellenére elismerte, hogy a turáni nyelvek közül a magyar közel áll sumirhoz. Mátyás Flórián[2] levélben hívta fel a figyelmét a sumir „a magyar ősi nyelvezet szavainak”[3] hasonlóságára.)

Sumer és Akkád (Az ókorban a Tigris és az Eufrátesz külön mederben folyt a sumir városállamokig nyúló Perzsa-öbölbe.)

A korai történelmi időkben Sumert és Akkádot a turáni fajú sumirok lakták. Kb. Kr.e. 3200-tól az Arab-sivatag felől a könnyebb élet reményében folyamatosan szivárogtak Mezopotámiába a szemita nomádok. A sumirokat Babilónia déli részére, Sumerba szorították le. Ez nem jelenti azt, hogy a szemiták mellett Észak-Babilonban, azaz Akkádban ne éltek volna sumirok. Az agyagtábla-szótárak tették lehetővé Babilónia sumir őslakosai és a betolakodott, az országot meghódított szemiták közti nyelvi érintkezést. Sumirok voltak a kiszolgálók, a mesteremberek, rabszolgák stb, a szemiták meg a rossz értelemben vett uraik, uralkodóik.

Pl. a „kutyafej” képjelére visszavezethető UR olvasatú ékjel jelentése főnévként: őr, kutya; igeként: tart, ragad, kerget; csupa kutya-tulajdonság. Ezen kívül jelent még „ember”-t is, mégpedig olyan embert, akinek a feladata az őrzés, a megtartás. A jel hangzósítása és a jelentése megfelel az „úr” szavunknak. A magyar úr nemcsak uralkodik, felügyel, hanem óvja-védi háza népét, családját, a rátestált vagyont, s kutyakötelessége a róluk való gondoskodás.     

Halévy emberére akadt François Lenormant, francia akadémikusban, aki a sumir és a turáni nyelvekről szóló könyvében[4] kiállt a sumir létezése és turáni eredete, nyelvrokonsága mellett. Bizonyításai Riedl Szede[5] német nyelvű magyar nyelvtanának, továbbá a nyelvemlékeink[6] bizonyító felhasználásával a magyar nyelv szerkezetére, logikájára támaszkodtak.

Riedl Szende magyar nyelvtana

A sumir nyelv a szemita babiloni-asszír nyelvtől nemcsak a szókincsében, hanem a szógyököktől világosan elkülönülő toldalékok, jelek ragok, képzők meglétében is különbözik. Csak annyiban szemita, hogy a szó- és szótagjeleket a szemita babiloni-asszír papok használták, de a saját nyelvükön olvasták. Egyszerűen átvették a sumirok feltalálta írásrendszert (a gazdasági és az állami berendezkedést is), anélkül, hogy valami újat tettek volna hozzá. Erre mondta Samuel Noah Kramer, hogy az agglutináló sumir nyelv úgy illik a flektáló szemitára, mint a rosszul szabott ruha.

Ám el kell ismerni, hogy a bonyolult írásképű, a vonalas írás és az ékírás közti un. átmeneti ékjelek egyszerűsítése a szemita-babiloni írástudók érdeme.

Kétnyelvű (sumir-asszír) tábla-töredék - egy-egy oszlopon belül az első a 90 fokkal elforgatott sumir vonalas jel, a második az assszír ékjel (agyag, Kujundsik/Ninive, Nimród palota)[7]

A magyar nyelvet ismerő Halévy egyik fő érve volt, hogy mind a sumirban, mind a szemita nyelvekben előragok vannak, a turáni nyelvekben pedig nincsenek. Csakhogy a magyar nyelvben nemcsak a felsőfok „leg” képzője, hanem az összes igekötő előragnak tekinthető. Pl. a sumir MU igei előrag (helyesebben előtag) a magyarban a „meg” igekötőnek felel meg, s mindkét nyelvben befejezetté teszi az igét. 

A MU.DU jelentése: megépít. A megkezdett cselekvés eredményes, az illető tevőlegesen be is fejezi, amit elkezdett. 

Halévy a bizonyítékok hatására érveit egyre-másra módosította, de elméletét, miszerint a műveltségteremtő nép nem turáni, hanem kizárólag szemita volt, 43 éven át, egészen a haláláig mereven védelmezte: Semmibe vette a francia és az angol tudósok, Hincks, H. Rawlinson, Oppert és mások  kb. két évtizedes sumir nyelvészeti kutatásait és eredményeit, semmibe vette a régészeti feltárásokat. Kijelentette, csak akkor fogadható el a sumirok létezése, ha egynyelvű, azaz sumir nyelven írt táblákat is felfedeznek.  

S lőn!

1880-ban Ernest de Sarzec[8] a Basra-i francia alkonzul feltárta a mezpotámiai Satt el Hai csatorna partján Gudea városát, a Kr.e. IV. évezredtől legalább 2 ezer évig lakott SIR.BUR.LA.KI[9], „a bőséges fény földjének helye”[10]  nevű sumir várost. Számos Gudea-szobor, pecséthenger, feliratos kagylóhéj, és kb. 30 ezer egynyelvű, kizárólag sumir nyelven írt agyagtábla és –töredék került elő. 

Úr-Ningirsu kagylóba vésett sumir nyelvű névjegye; jól látszódik SIR.BUR.LA.KI város vonalas írásos neve ( de Sarzec gyűjtemény, Louvre, Paris)

A kb. Kr.e. 2200 táján elpusztított, lerombolt, felégetett település azon kevés ókori város közé tartozik, amelyet soha nem építettek újjá, a területére soha nem épült sem város, sem falu, de még ház sem. A leletek a pusztulás pillanatát őrizték. (A XX. századi iraki háborúk idején amerikai bombák és lövészárkok szabdalták fel, tették tönkre a föld megőrizte emlékeket.)[11]

Az egynyelvű táblák ékesen bizonyították a toldalékoló nyelvű sumir nép létezését. Halévy a sumir nyelv létezését illetően kénytelen-kelletlen beismerte tévedését[12], de azt, hogy a sumir turáni nyelv lenne, továbbra is tagadta; mereven kitartott a szemiták műveltségteremtő elsősége mellett.

A sumir nép és a nyelv létezését nem tudta ugyan megcáfolni, de a nemzetközi tudományos világot közönyössé tette a turáni eredet és a magyarral való mindennemű kapcsolat iránt. A magyarországi tudós körökben e közöny teljességgel eluralkodott, hovatovább teljes tagadásba ment át. Magyarországon még ma is merészségnek és gúnyolódás tárgyának számít mindennemű sumir-magyar műveltségi kapcsolatnak még az említése is.    

Lugalanda, a trónfosztott lagasi uralkodó pecsétje (de Sarzec gyűjtemény, Paris, Louvre)

François Lenormant Joseph Halévynak a francia tudósok körében felháborodást keltett állításait nemcsak visszautasította[13], hanem komoly érvekkel bizonyította is, hogy a mezopotámiai turáni népnek számtalan, a korai történelmi korokból való tárgyi emléke került elő, s a nyelve meg valóságosan beszélt nyelv volt.

1870-ben Archibald H. Sayce, angol tudós elsőként fordított le egy egynyelvű, 12 soros sumir szöveget. A táblán nem volt semmiféle fordítást megkönnyítő asszír szövegmagyarázat vagy, szószedet.

 Lenormant fiatalkori képe (festmény?)[14]

François Lenormant (1837-1883), a Francia Nemzeti Könyvtár régészeti tanszékének professzora, a Francia Akadémia tagja készítette el az első összefüggő, rendszerezett sumir nyelvtant[15]. Természetszerűleg felhasználta hozzá az előkerült kétnyelvű táblákat. E táblák az asszír fordítással együtt sumir szavakat és önálló szóként is használt toldalékokat tartalmazták. Érdekes, hogy e táblákon semmigéle igékre vonatkozó leírás, ragozási sor nem volt. Az igék toldalékolását, vagyis az igeragozást a megfejtett szövegek alapján következtette ki. Emellett észrevette, hogy a sumirok és a turáni népek hitvilága azonos nyugszik. (A magyar vonatkozását majd Varga Zsigmond[16], református teológia-professzor  bizonyítja Az ötezer év távolából c. könyvében.)

  François Lenormant: Káldea ősi nyelve és a turáni nyelvjárások

Lenormant kutatási eredményeit 1902-ben Berlinben tartott előadásában[17] a korábban Halévy-párti Friedrich Delitzsch fényesen igazolta. Tárgyi emlékek alapján bizonyította, hogy a világ teremtésének története, a Vízözön, a bűnbeesés és számos más hitrege a sumiroktól származik, a szemita babilóni-asszírok tőlük vették át, s onnan a zsidókon keresztül jutott a keresztényekhez.

Lenormant  bevallja, hogy állításait sokkal jobban alá tudná támasztani, ha a magyar nyelvtudása nem lenne oly fogyatékos. Korai halála megakadályozta, hogy jobban megismerje, és a sumerológiai kutatásaihoz alaposabban felhasználja nyelvünket anélkül, hogy magyar barátja és tudós-munkatársa, Galgóczy János, a nemzetközileg elismert amatőr-sumerológus nyelvismeretét igénybe vette volna. Nemsokkal a halála előtt harmadszor is Budapesten járt, hogy magyar nyelvtudását gyarapítsa. Elvesztése nemcsak a Halévy-elmélet ellenzőinek táborát gyengítette, hanem a magyar nyelvtudománynak is óriási veszteséget jelentett. Utána alig akadt külföldi, aki a sumir-magyar nyelvi és műveltségi leszármazás mellett oly felkészülten és tárgyilagosan kiállt volna. Néhány magyar tudós, Nagy Géza (1855-1915), régész, néprajzos, az MTA levelező tagja,  Ribáry Ferenc (1827-1880), történész, Mátyás Flórián (1818-1904), történész, nyelvész az MTA tagja, és Galgóczy János (1838-1920) közíró és mások, ha megtették, az MTA-t és magyar tudományos életet uraló finnugristák részéről teljes elutasításban részesültek.     

Joseph Halévy kilencven éves korában halt meg. Volt ideje bőven, hogy szakadatlan propagandával, magyar nyelvtudásának ellentétes irányú felhasználásával, a véleményét, miszerint "a  sumir és a turáni nyelveknek semmi köze nincs egymáshoz", elterjessze és bevigye a köztudatba.

Elméletét az MTA teljes egészében elfogadta.  A szaktekintélynek számító Halévy két magyarországi követője, a Párizsban működő Újfalvy Károly, és az Akadémián ténykedő Goldzieher Ignác a magyar nyelvismeretüket arra használta fel, hogy minden erejővel megcáfolja a magyar és az újonnan felfedezett nyelv és nép közötti, bizonyított és nyilvánvaló rokonságot.

[1] Nagy Géza: Tanulmányok a szumirokrúl, Ethnografia, IX.evf. 1888. 29. p.

[2] Mátyás Flórián (1818-1904) történész, nyelvész, heraldikus, az MTA tagja.

[3].Szepessy Géza: A magyar-sumér rokonság első hivatalos vitája jegyzetei” c. kiadatlan kéziratból.

[4] Lenormant, François: La langue primitive de la Chaldée et les idiomes Touraniens (A káldeaiak ősi nyelve és a turáni nyelvek), Maisonneuve, Paris, 105-146. pp. 

[5] Riedl, Anselm Mansvet (Szende): Magyarische Grammatik, Wilhelm Braumüller k.k. Hofbuchhändler, Wien,

[6] Halotti Beszéd, Margit legenda, Huszita Biblia.

[7] Transaktions of the Society of Biblical Archeology, Vol. VI., 1878. Jan.

[8] Heuzey, L. – Ernest de Sarzec: Découvertes en Chaldée (Felfedezések Káldeában), Leroux, Paris, 1884-1912.

[9] Mai arab nyelven: Tello, a korabeli szemiták Lagas-nak hívták. 

[10] Az öbölháborúk idején a város romjainak közelében az amerikai repülőgép-radarok, a helyi lakosok által ismert, megszilárdult, megüvegesedett, un. obszidián talajréteget észleltek. Szétbombázták. Az őskori kifutópálya nyomát mindörökre eltüntették.. A város minden bizonnyal homokos talajt borító megszilárdult, üveges rétegről kapta a „fény földrevetülésének helye” nevét. Hasonlóképp járt Szippar, Napváros melletti un. üveghegy is.

[11] Marton Veronika: Az ékírás története, Matrona, Győr, 2005. 9. p.  

[12] Halévy, Joseph: La sumerisme et le historien babylonienne historique, Paris, 1884.

[13]Lenormant: La langue primitive de la Chaldee. Maisonneuve, Paris, 1875

[14] pesaventoromano.blogspot.com

[15] Lenormant, François: Études Accadiennes, in Lettres Assyrologiques, Maisonnevue, Paris, 1873-1879.

[16] Varga Zsigmond: Ötezer év távolából, Bertók L. Bizománya, Debrecen, 1942.

[17] Delitzsch, Friedrich: Babel und Bibel,1902. I.13-án Berlinben a Német Keleti Társaságnál megtartott előadás. (magyarul: Babylonia és a Biblia, Atheneum, Budapest, 1903.)