Számtalan régészeti és néprajzi bizonyítéka van az ötezer évvel ezelőtt Mezopotámiában élt KI.EN.GI (kangar), közismertebb nevén sumir és a magyar nép közti műveltségi kapcsolatnak, egyenesági leszármazásnak. A magyar nép és nyelv régiségének bizonyítékai a népművészetünkben megőrződött tárgyi és szellemi emlékek.

 

darvak.jpg

Darvak a csillagos égen (festett agyagedény, Samarra, az Irak Múzeum, Kr.e. 4500)[1]

 

Kr. e. IV. évezredben Mezopotámiát három szkítafajú népcsoport keveredéséből létrejött káld-sumir nép lakta. Az őslakosság a vízözönt túlélte. Legtöbb tárgyi emlékét az al-Ubaid dombban találták meg, amelyről e népességet al-Ubaid-inak nevezték el. A régészeti leletek tanúsága szerint a történelemelőtti korban a Kárpát medencéből a Habur folyó forrásvidékére[2], Halafba szkítafajú vadásznépek vándoroltak. Mire eljutottak Dél-Mezopotámiába a halászat-vadászat mellett már földműveléssel foglalkoztak.

 

29397354_1_l.jpg 

Festett mintás korsó (agyag, Ubaid kor, Kr. e. 5500)[3]

Az uruki népcsoport nyomait a mezopotámiai Uruk városának feltárásakor találták meg. Az orosz Tolsztov hívta fel a figyelmet e népesség chorezmi kapcsolatára. Szerinte e nép az Aral- tó vidékéről, Chorezmből Szuzán át vándorolt Mezopotámiába. Évezredekkel később, a hun Atilla nagykirály halála után a fia, Csaba királyfi chorezmi királylányt kapott feleségül. Két fia született Ed és Edömén. Meghagyta nekik, hogy térjenek vissza apáik földjére, a Kárpát medencébe. Ed a „honfoglaló” magyarokkal visszatért, Edömén meg a fehér-hun birodalom megalapítója lett.

 

 uruk_800px-cylinder_seal_lions_louvre_mnb1167_n2.jpg

Pecséthenger (Uruk-kor, Kr.e. 3400 körül, Louvre)[4]

 

Sokan kétségbe vonják a magyar krónikák hitelességét, mert Attila halála és a magyar hon-visszafoglalás között több emberöltő telt el;, s nem Ed, hanem csak a leszármazottjai térhettek vissza. Ám, ha elfogadjuk, hogy kb. Kr.u. 600 és 900 között 293 évet betoldottak az időszámításunkba, akkor a magyar krónikáknak igaza nyilvánvaló.

A Kárpát-medencéből a Balkánon keresztül Mezopotámiába vándorolt harmadik népcsoportot a legtöbb leletet adó lelőhelyről kapta a Jemdet-Nasr nevet.

jemdet_nasr_per.jpg 

Falusi csendélet (alabástrom teknő, Jemdet-Nasr-kor, kb. Kr.e. 3200)[5]

 

A XIX. században Torma Zsófia, erdélyi magyar régésznő Erdélyben, a Maros partján a Djemdet Nasr dombban talált leleteknél kb. 1200-1500 évvel régebbieket talált. 1961-ben Vlassa, román régész Alsótatárlakán kb. 5-6000 ezer évvel ezelőtti agyagtáblákat talált. A rajtuk levő írásjelek igen hasonlítanak az első mezopotámiai képszerű jelekhez. A különbség csak annyi, hogy az erdélyi leletek mintegy 1200-1400 évvel korábbiak. Ez is bizonyítja, hogy a káld-sumir nép harmadik összetevője [része] a Kárpát medencéből, Erdélyből vándorolt a Balkánon keresztül a Folyamközbe, és vitte magával az írásbeliséget. Torma Zsófia véleményével egyetértett Schliemann, Trója felfedezője és a francia Sayous.

tatarlaka-_blau_tabla.jpg 

Az erdélyi Tatárlakán előkerült táblácskák és a Bagdadban vásárolt Jemdet Nasr-kori un. Blau táblák egyike (Kb. Kr. e. 4600 és Kr. e. 3200)

 

Az al-Ubaid, az uruki és a Djemdet-Nasr népcsoport összeolvadásából keletkezett sumir nép hozta létre azt a kultúrát, melynek ékirásos jeleivel kezdődik az írott forrásokra támaszkodó történelem. A XIX. században e népet szkíta eredetűnek tartották, és a régészeti leletek szerint onnan származnak, ahol a magyarok elődei éltek.[6] 

A káld-sumirok soha nem hívták magukat sumirnak, hanem KI.EN.GI-nek vagy KIN.GI-nek. Ezen elnevezés a magyarországi besenyők kangar nevében köszön vissza. E nép folyamközi hazáját lakott földnek, KALAM.MA-nak hívta.

Nemcsak a Biblia, hanem a Kr. e. III-II. évezred fordulójáról származó ékiratos királylista is arról tudósít, hogy a vízözön után a királyság újra leszállt az égből, ami azt jelenti, hogy a mindenkori káld-sumir király Isten kegyelméből lett az uralkodó.

Sumerban addig senki nem lehetett király, míg Enlil isten el nem ismerte, és a nippuri Ékur templom papságtól, meg nem kapta az uralkodásra jogosító aranykeresztet. E keresztnek hasonló a szerepe, mint a Magyar Szent Koronának. A középkorban a magyar nép addig senkit nem ismert el királyának, amíg a magyar Szent Koronával meg nem koronázták.

Az Árpádházi királyaink papkirályok voltak; uralmukat az Égtől, Istentől kapták. Isten rendjét, a kozmikus rendet kellett képviselniük és az országukban érvényre juttatniuk, éppúgy, mint a sumir uralkodóknak.  

A sumir Lagasban talált sugaras párducfej Enlil isten fiának Ningirszu istennek a jelképe, akit a magyar krónikákban Nimródnak vagy Ménrótnak hívnak. Ő az „ég hűséges gyermeke”, az Orion csillagkép.

 

lagasi_parduc.jpg 

A korongos párduc - A sugaras korongban háromjelcsoport van. Jelentése: Védelmül adom néktek, Sirburlaki lelkét, Ningirszu istent.

 

Enlil isten a fiát, Ningirszut, a hős párducot küldte a földre, hogy Lagas (Sirburlaki) város lelke, védelmezője, igazságtevője legyen. Jelképe a sugaras korong. (Enlil nevének jelentése én-lélek.)

A korongos párduc sugaraihoz hasonló fejdíszük van Széken (Erdély) a násznagyoknak.

 

 szeki_nasznagyok_kepeslap.jpg

Széki násznagyok sugaras kalapban (képeslap)

 

Ningirszu isten más ábrázolásain is visszaköszön a sugaras kalapdísz, sőt a széki ábrázoláson levő homlokfeletti két levélke is.

  istar.jpg

 

Asszír pecséthenger nyomat[7]

 

A magyar népviselet a nagyon hasonlít a káld-sumir „parasztok” viseletéhez. Az alábbi képen bőrsubás, bőgatyás (szoknyás?) sumirok egy elámi öltözetű király-félét ütlegelnek.

 

 subas_sumirok_1.jpg

Subás, gatyás sumirok

 

A bőrből készült kabátfélét viselő két ember között a térdeplő koronás alak talán a fogoly király, mellette az elmaradhatatlan kos és a turulmadár. Mindkettő magyar jelkép.

A sumirok öltözéke nagyon hasonló a bőgatyás magyarokéhoz:

  800px-mesopotamian_cylinder_seal_walters_42564_impression_1.jpg

Sumir bőgatyás alakok átveszik az elültetendő (a templom által ellenőrzött) palántákat (pecséthenger-nyomat, 3,5x2,2 Kr.e. 2400 körül, Walters Art Museum, New York)[8]

 

 keszthelyi_kanaszok.jpg

 

Bőgatyás keszthelyi kanászok (XIX.sz.)[9]  

 

 A magyar Alföld őshonosnak tartott állatai is mezopotámiai eredetűek. Hosszú évezredek múltán a hon-visszafoglaló magyarok hozták a Kárpát-medencébe.          

Népünk hite szerint a Boldogasszony hét leánya az élet adója és védője, a bőség, a termékenység, a növények szaporításának, az állatok szaporodásának, az áldott állapotú és a gyermekágyas asszonyok védelmezője. Ők a magyar néphit óvó-védő istenasszonyai.[10] Hasonló a szerepköre a sumir Innana (Bau) istennő csendes esőt hozó, magot fakasztó, rügyfakasztó, állatokat védő, magzatot óvó, szülést segítő és védelmező hét leányának.

A kecses, fátylas női alakok minden olyan ábrázoláson megtalálhatók, ahol vigyázni kell az állatokra, a terményre, az embere, a házra stb.

 

kosokra_vigyazo_istennok.jpg 

Kosokra vigyázó istennők (Kr.e. 2900, Uruk, Pergamon Museum, Berlin)[11]

 

Az említetteken kívül számtalan hasonlóság van a magyar és a sumir nép kultúrája között, de nem hagyhatók figyelmen kívül a nyelvi azonosságok.

A táltos szavunk közismert. „A táltosok a régi magyarok bölcsei és papjai voltak.”[12] E kifejezést, ugyanilyen értelemben használták a sumirok. A TAL jel bölcset, tudóst, a TAS pedig urat jelent. Összeolvasva TAL.TAS. Jelentése a magyar táltos tulajdonságára utaló bölcs úr.  

A király (=uralkodó) szavunkat a frank Nagy Károly (Carolu = ölyvecske) nevéből eredeztetik. A magyar király szó viszont a kerülő kifejezésből származik, amit a káld-sumir KIR.HAL szószerkezet értelmezése is alátámaszt. A KIR jelentése kör, a HAL pedig halad, előre megy. Összeolvasva KIR.HAL = körbe halad.                                                                 

Az Árpádok korában a magyar uralkodónak kötelessége volt az országát körbejárni, meggyőződni arról, hogy a nép elégedett, boldog. Ezt szolgálták pl. Mátyás király álruhás országjárásai is. A magyar szakrális uralkodók feladatköre benne rejlik a király szóban.

Mindez csekély töredéke azon sok azonosságnak és hasonlatosságnak, amely a káld-sumir és a magyar nép műveltsége közt megvan, s ami annak bizonyítéka, hogy a mai magyarság a káld-sumirok egyenesági elszármazottjai.

Sokan a magyar és a káld-sumir kapcsolatoknak még a lehetőségét is elutasítják. Úgy tesznek, mintha e nép nem is létezett volna, legalábbis magyar vonatkozásban nem.

  

[1] aratta.wordpress.com

[2] Vértes László: Kavics ösvény, Gondolat, Budapest, 1969.

[3] pinterest.com

[4] cnx.org

[5] classic.unc.edu

[6] Marton Veronika: A sumir kultúra története, Magánkiadás, Győr, 2000.

[7] therealsamizdat..com

[8] commons.wikimedia.org

[9] tankönyvtár.hu

[10] Bobula Ida: A sumir-magyar rokonság kérdése, Ed. Esda, Buenos Aires, 1982. 65. p.

[11] britannia.com

[12] Révai Nagy Lexikona, XVII. kötet, Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt., Budapest, 1925. 826. p.