Nagyon sok szeretettel kívánok minden kedves barátomnak, olvasómnak, ismerősömnek áldott békés ünnepeket!

Valamikor télidőben, az távoli ókorban Sirburlakiban, a fény földrevetülése városának templomában, az ötven háza templomban a sötétség fénnyé változott.

A teremtő Istent jelentő egyes szám álló ékjele egy anatóliai kancsón. Az ék tetején Isten és ember között közvetítő égi madár. (Hacilar II., Anatolia Kr. e. 5500-5200, Történeti Múzeum, Ankara, Törökország - pbase.com)

A fény nyomán a teremtő Isten egy akaraton levő, egy irányba tartó „magarum” népe egymás kezét fogva szembeszállt a sötétséggel, s diadalmasan elhárította a hazájára ácsingózó gonosz, ellenséges erők ármánykodásait. Mihelyst az egyetlen isteni akaratot követők elengedték egymás kezét, s hagyták, hogy az eladdig egységes szívükbe és fejükbe betörjön, befészkelje magát az idegen, ellenséges erők sugallta kétely és eluralja az ármány, elbuktak, s szeretett hazájukból menekülésre kényszerültek.

Mióta világ a világ a kései utódaiknak, a magyarságnak számtalanszor meg kellett küzdenie az elveszejtésére szövetkező, szervezkedő gonosz erőkkel.

Higgyük, hogy népünk az ősök példáján okulva az Isten fényességét, az égi fényt követve, egymás kezét fogva legyőzi az elveszejtésére szövetkezett sötét erőket és megőrzi hazáját és a magyarságát!  

Egymásba fonódó kéz (szobortöredék, bronz, Urartu/Öményország, Kr. e. 8-7. sz., Történeti Múzeum, Ankara, Törökország - pbase.com)

Tisztelt Olvasóim!

Sajnálattal értesítem Önöket, hogy a 2017. dec. 19-ére,  Budapestre (XI. Zsombolyai u. 6.) meghirdetett  előadással egybekötött "Nimród, a hun-magyarok őse" c. könyvbemutatóm az előadást rendező AVE Kiállítóház számítógépes rendszerének összeomlása miatt elmarad. 

Az esetleges kellemetlenségért szíves elnézésüket kérem! 

Tisztelettel: Marton Veronika

Kedves Olvasóim,  kedves érdeklődők!

Tisztelettel értesítem Önöket, hogy

2017. dec. 19-én az AVE kiállítóház szervezésében

NIMRÓD, A HUN-MAGYAROK ŐSE

c., előadással egybekötött könyvbemutatót tartok.

Idő: 2017. dec. 19., kedd, 18.00-20.00-ig

Hely: Budapest, TIT Stúdió Egyesület székháza, 1113 Bp. Zsombolyai u. 6.

Érdeklődés: AVE Kiállítóház, VI. Hajós u. 21. 

Tel.: 06/20-312-5925

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

 Bábel tornyának építése (15. századi miniatúra, Speculum humanae salvationis /MS M.385/, Bruges, Belgium)

Az előadás rövid ismertetése:

A vetített képes előadás a kusita/szkíta Nimródnak, a magyarság hivatalosan elhallgatott ősatyjának Bibliában és a magyar krónikákban leírt származását, életútját, továbbá uralkodásának az Ószövetségből ismert és az ókori írók munkáiban megbúvó eseményeit mutatja be. A Biblia szerkesztői Nimródhoz egyetlen népet sem rendeltek, holott Noé minden leszármazottjához egy-egy ókori nép kötődik. Ennek oka, hogy a „Nimród” méltóságnév. A jelentése a „Napisten párduckölyke”. Jelképe, az isteni újjászületést jelentő párducbőr a nép(ek) mindenkori legnagyobb hősét, félistenként tisztelt első uralkodóját illette meg. Idővel a „nimród” méltóságnév és a jelképe, a „párducbőrös kacagány” kettévált. A párducbőrrel felövezett néphősök eredeti személynevét a „nimród” méltóságnév váltotta fel. A krónikák és a magyarság emlékezete az ősatya neveként megőrizte a Nimród méltóságnevet; a jelképével, a párducbőrös kacagánnyal pedig felövezte hon-visszafoglaló vezérét, Árpádot.

Nimród életeseményei legalább annyira hihetetlenek, mint az ószövetségi történetek. A különbség az, hogy a papság által legalább kétezer éve sulykolt bibliai eseményeket az emberek gondolkodás nélkül elhiszik, míg Nimród valós történetét nem.

Kedves Olvasóim!

Tisztelettel értesítem Önöket, hogy megjelent a

„Nimród, a hun-magyarok őse”

c. könyvem.

Géczy Gábor fizikus, tanár, népi gyógyász 2017. december 13-án, 17.00-kor kezdődő előadása előtt és a szünetben, a Győri Tudók Rendezőség  szíves engedelmével Győrött, a Generációk Házában több más könyvemmel együtt megvásárolható (Győr, Aradi vértanúk u. 23. I. em.).

Kedves Olvasóim, tisztelt Érdeklődők!

Ez év november 24-én, pénteken a Győri Tudók előadássorozata keretében

„Nimród, a hunok és a magyarok őse” 

c. előadást tartok.

Hely: Generációk Háza, Győr, Aradi vértanúk útja 23.

Idő: 2017. november 24, péntek, 17.00.

Minden érdeklődőt szeretettel várok.

Nimród, az égi vadász (pecséthenger nyomat)

Az előadás rövid ismertetése:

Az előadás Nimródnak, a magyarság hivatalosan elhallgatott ősatyjának a Bibliában és a magyar krónikákban leírt származásával, foglalkozik. Életútjának, uralkodásának az Ószövetségből ismert és az ókori írók munkáiban megbúvó eseményeit kusita, szkíta, közel-keleti és magyar szempontból mutatja be. Feltárja, a Biblia szerkesztői miért nem rendeltek hozzá egyetlen népet sem, holott Noé minden leszármazottjához egy-egy ókori nép kötődik. Pedig Nimródot némely magyar krónika a magyarság ősatyjának, némely közel keleti nép pedig első királyának tartja.

Némelykor meghökkentő, de kézenfekvő összefüggések derültek ki a származásáról, kusita voltáról, esetleg a nevének jelentéséről, amely valójában méltóságnév stb. Ezek hihetetlennek tűnhetnek, de nem kevésbé, mint a Biblia történetei. A kettő közt a különbség, hogy a Bibliát a papság kétezer éve sulykolja, az emberek gondolkodás nélkül elhiszik, míg Nimród valós történetét nem.

Kedves Olvasóim!

Tisztelettel értesítem Önöket, hogy a

XVII. Győri Könyvszalon

idei rendezvényén

november 17-én, pénteken, 12.00-től 14.00-ig

a Győri Nemzeti Színházban (Győr, Czuczor Gergely u. 7.)

az Anno Kiadó és a Magánkiadások standján

az eddig megjelent könyveimet dedikálom.

Az ember tudatában békén megfér egymással hit és a valóság. Gondolkodás nélkül elhiszi a teremtés ószövetségi mesés történeteit, s azt, hogy az ember az emberszabású majomtól származott.

Az emberréválás folyamata (spectrum.de)

1. Majomember 3,9-2,9 M év; 2. Az előember őse (3,3-2,1 M év); 3. Ügyes ember/homo habilis (2,4-1,4 M év); 4. felegyenesedett ember/homo erectus (1,8 M év-200 ezer év); 5. neandervölgyi ember (200 ezer-28 ezer év) → homo cro-magnoni ember/Homo sapiens fossilis; 6. mai ember/homo sapiens sapiens

Az embernek a majomemberrel kezdődő fejlődési folyamata Kr. e. 28000 éve a neandervölgyi ősember kipusztulásával megszakadt. A helyére minden előzmény nélkül a mai ember elődje, a fejlődőképes cro-magnoni ember került. Vannak vélemények, hogy a neandervölgyiek az anyagi és a szellemi műveltség legmagasabb fokán álló vízözönelőtti társadalom száműzöttjei, kezdetleges életvitelre kényszerített kitaszítottjai voltak.

Vajon mi okozhatta a kétféle embertípus közti váltást, mi történhetett a köztes időszakban?

A legkézenfekvőbb a Bibliát vallatóra fogni: „Teremté… Isten az embert az ő képére, Isten képére…”[1] Férfivá és nővé alkotta őket, s amikor a tilalom ellenre ettek a tudás fájának gyümölcséből, nemcsak az édenből űzettek ki, hanem más baj is érte őket: Éva fájdalmas szülésre ítéltetett, Ádámnak fáradtságosan kellett a megélhetésért dolgoznia.[2]

Vajon megbocsáthatatlan bűn volt-e a tiltott fa megdézsmálása, vagyis a lopás? A mai erkölcsi szabályok szerint aligha. Az egyház néhány ima elmondása fejében a legsúlyosabb vétek alól is feloldozást ad.

Isten nem volt ilyen megbocsátó: Kiűzte Ádámot és Évát a Paradicsomból. Jóságának megnyilvánulása, hogy „csinála bőr ruhákat és felöltözteté őket.”[3]. Eszerint nem elpusztítani, csak az Édenből akarta eltávolítani őket, hisz’ a nehéz természeti viszonyok, éghajlati körülmények közt életveszélyes lett volna mezítelennek maradniuk.

A világóceán közepén levő Paradicsomkert, akár az Atlantisz is lehetne. (Hans Lufft, Wittenberg, 1536. British Library, - britishlibrary.typepad.co.uk)

A Biblia a tudás és az örök élet fájának megdézsmálásának beiktatásával meseszerűen oldotta meg kiűzetést. Vajon lehetett-e valami kézenfekvőbb oka kiűzetésnek? A Bibliából közvetlenül nem derül ki.

Feltételezzük, hogy az első emberpárt valami betegség támadhatta meg, s kiűzettek a Paradicsomból, hogy ne fertőzzék meg az édenlakókat.

Minden időben, minden embercsoport, társadalom kitaszítja a fertőző betegeket, a gyógyíthatatlan bélpoklosokat, a leprásokat. Az ó- és középkorban külön kolóniákba lettek elkülönítve, szigetekre lettek száműzve. Nyomorultul tengették az életüket, ettek, amit találtak, amit megteremtettek maguknak, néha némi koncot is odalöktek nekik.

Ádám és Éva a paradicsomon kívül (?) (XV. sz. kézirat, Rennes Library, Fr.o.  - publicdomainreview.org)

Mindenesetre kiűzettek a paradicsomból, a jólétből. Ám lehetőségük volt arra, hogy a maguk erejéből megéljenek. Növényeket, gumókat, bogyókat ettek, hiszen Isten csak a Vízözön után engedélyezte az embernek, hogy „minden mozgó állat, a mely él, legyen nektek eledelül…”[4]. Fára másztak, hogy megvédjék magukat a vadállatoktól. Magyarán visszafejlődtek. A mostoha életkörülményeik miatt állatiassá, majomszerűvé váltak.

A kölykével játszó csimpánz - eoswetenschap.imgix.net)

E majmokká lett emberi lények, eredetileg nem voltak majmok, ezért megőrizték a fejlődőképességüket. Ez különböztethette meg őket az igazi majmoktól. Hosszú utat kellett megtenniük, míg visszaváltoztak emberré. Szemben a Vízözön menekültjeivel, a bárkalakókkal, akik nem fejlődtek vissza. Emberek voltak, és azok is maradtak, legfeljebb az életkoruk lett rövidebb.

Minden mítosznak, úgy a Bibliának is van igazságmagja, amit a régészet, a geológia, az antropológia, a néprajz stb. nagyvonalakban alátámaszt.

Akár ilyenek is lehettek a bibliai emberek - Azték vadászok (XVII.századi azték kézirat, Jay I. Kislak Collection, Library of Congress, Wasinghton, USA - loc.gov)

Mózes I. könyvéből kiviláglik, hogy a Vízözön előtti emberiség több fajból tevődött össze. Merő feltételezés bibliai idézetek alapján következtetni a korabeli emberi faj összetevőire, de az ószövetségi szöveg mégis ezt sugallja: A Vízözönt megelőzően a földön az istenek fiai, az emberek leányai, ezek utódai és az óriások éltek. Isten fiainak és az emberek leányainak  leszármazottjaiból jött létre a mai emberiség:

1. „És láták az Istennek fiai az emberek leányait… és vevének magoknak feleségeket mind-azok közül…”[5]

Az Isten fiai az édenlakók, vagyis az atlantisziak lehettek. Talán voltak közöttük nagytermetűek is, mert a Biblia határozottan írja, „Az óriások valának a földön…”,

A Bibliában Ádám és Éva a teremtett ember. Női leszármazottjaikat hívhatja az Ószövetség „emberek leányai”-nak.

1. „Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, amikor az Isten fiai bémenének…” [6]

Az óriások utódai hosszú ideig léteztek, aztán eltűntek a földről, csak a fosszíliáik bukkannak itt-ott elő; pl. afrikai Etiópiában, a kusiták földjén. Khús/Nimród mind a Biblia, mind a népek hagyománya szerint óriás volt, Khám, a felmenője szintén.

Óriásira nőtt mongol férfi (230 cm, Ulan Bator, Mogólia, 1922., National Geographic, 1996. dec. –irkipedia.ru)

1. „…Isten fiai bémenének…az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szülének nekik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.”[7]

A kitaszított emberek leányai és Isten fiai, az édenlakók nászából életképes emberfajta születhetett. Ők népesítették be a földet.

1. Ágyjelenet (óbabiloni töredék, extrembilgi.com)

A Biblia nem írja, hogy az istenfiak óriások lettek volna, de az utódaik mégis örökölhették a nagyságukat: „Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres emberek voltak.” A „hatalmas” kifejezés a mai magyar színtelenedő nyelvben egyaránt utalhat hatalommal rendelkezőre és nagy termetre. Valószínűbb ez utóbbi, mert a Vízözön előtt csak Istennek volt mindenekfeletti hatalma.

A bibliai történésekből kiviláglik, hogy e gyermekek valamelyikének utódja lehetett Noé, hiszen valójában ő is a bűnös emberiséghez tartozott.

38. Óriás koponyája, lábszárcsontjai, alsó-felső állkapcsa. Felül egy átlagos méretű, kőbe ágyazódott emberi koponya. E lelet alátámasztja, hogy Nimród szülőföldjén valóban voltak óriások. (A múzeumi felirat szerint Etiópiában 3,2 milló éve éltek emberfélék. - Etióp Nemzeti Múzeum, Addis Abeba,)[8]

Ősi műveltségekről szóló híradások beszámolnak arról, hogy a valaha kezdetleges emberek éltek a földön, és kapcsolatot tartottak a magasműveltségű emberekkel.

Jó példa erre a Gilgames eposzban az állatok között állati sorban élő Enkidu. Az értelmes beszédet, a városi életet stb. művelt kortársaitól tanulta meg, s teljesen beilleszkedett a sumir civilizációba.

Az indiai Ramayana eposz olyan emberfajt említ, aki Ráma királyfit segítette. Hanuman, a vezér emberszabású majomhoz hasonlított, de értelmesen beszélt, és hősiesen harcolt. Ismerte a hegyeket, az erdőket, a gyógyfüveket.[9]

A bibliai Jób „undok fekélyt kapott”, s a kitaszítottak közé került: ”Az emberek közül kiűzik őket…” „Mezítelenül hálnak… még a hidegben sincs takarójuk… keserű füvet tépnek… a bokrok között ordítanak…”[10]. Vadakká váltak. Ily’ körülmények közepette az emberféle, s ha meggyógyul, újra végig kell mennie az emberréválás folyamatán. Hacsak valami úton-módon nem kerül sor a vérvonal frissítésére.

A leprás Jób és az ördög (Morals on the booc of Job 2.78. Scott Nevins Memorial – Users.clas.ufl.edu)

Az Édenből kiűzött első emberpár sanyarú körülményeik ellenére nemcsak megmaradt, hanem utódokat is hozott a világra. (Merő feltételezés, de talán ők lehettek visszafejlődött neandervölgyiek.)[11]

Közülük kerültek ki az ember leányai.

A Biblia azt sugallja, az óriások is édenlakók voltak, s akkor isten fiaihoz tartozhattak.

Az ember leányainak és Isten óriásfiainak nászából életképes emberfajta született. Őket nevezhetnők cro-magnoniaknak.[12] Sokasodó utódaikból jött létre a bűnös emberiség. Isten Vízözönt bocsátott rájuk. A Biblia szerint csak a bárképítő Noé és a családja menekült meg. A népek mítoszai és emlékezete szerint a süllyedőben levő Atlantiszról rajtuk kívül más embercsoportok, pl. a kusiták, az egyiptomiak, sőt Amerika őslakói is megmenekültek.

Ezek leszármazottjai együttesen alkotják a mai emberiséget.

 [1] Mózes I. kv.1.27.

[2] Mózes I. kv. 3.17-19.

[3] Mózes I. kv. III. 21. Ld. még e kv. 53. oldalát.

[4] Mózes I. kv. 9.3.

[5] Mózes I. kv. 6.2.

[6] Mózes I. kv. 6.4.

[7] Mózes I. kv. 6.4.

[8] A fénykép magántulajdon.

[9] The Ramayana, Edited…Manmatha Nah Dutt…Printed Chandra Chackravarti, Calcutta, 1891. 48.p.  

[10] Szent Biblia, Jób könyve 2.7., 30.5., 24. 7-10., 30.7.

[11] Marton Veronika: Nimród, a hun-magyarok őse, Matrona, Győr, 2017.. 69-70, pp.

[12] L.m.f. 71-72. oldalán!

 A XIX. században az erdélyi Szászvárosban élő Torma Zsófiának, Torma József régész leányának különös szokása volt. A környékbeli falusiaktól megvásárolta a Maros martján talált vízmosta cserépdarabokat, kövecskéket. A legtöbb lelet a lakhelyétől néhány km-re Tordos falucska közelében került elő.

A tordosi őskori telep ásatása a XIX. században kezdődött, de még ma sem tárták fel teljesen. A háttérben az A1-es autópályán dolgozó munkagépek.[1]

1875-ben Torma Zsófia, az első magyar régésznő Rómer Flóris bíztatására kezdte a tordosi őskori telepet feltárni. Észrevette, hogy az edény- és szobrocskatöredék formája, kiképzése, vonalas jelei igencsak hasonlóak a mezopotámiai Djemdet-Nasr műveltség leletein levő jelekhez.

Időtálló felfedezése bejárta a világot: „Tordos leletein akkor felismerém Babylon-Chaldea kulturelemeiből keletkezett, s az egyiptomi művészettel együtt Syriában tovább fejlődött azon művelődést, a mely hasonló volt Trója thrákjainak kulturájával, s amelyet Dáciában meg nem előzött az eddigi, a régészek által ismert gall-kelta, pelásg-görög, etrusk-római kultúra… „Babylon ős népe – ékírásos feliratai szerint – a turáni fajhoz tartozó sumer-akkád nép volt.”[2] A levelezéséből kiderült, e véleményével az amerikai Sayce, Haverfield, továbbá a német Schliemann, Trója feltárója is egyetértett.  

Állatalakú edény (Tordos)[3]

Nagy-Magyarország területén, azaz a mai Romániában feltárt tordosi őstelep jelentősége oly nagy, hogy nem lehetett teljes mértékben besuvasztani a Duna szerbiai oldalán 1908-ban felfedezett Vinca-műveltségbe; egyrészt azért, mert a tordosi őstelep feltárása 1875-ben kezdődött, másrészt egyenes folytatása a kis-Magyarországon feltárt kb. 8-9 ezer éves Körös-műveltségnek. Az egyöntetűség és az egymásba való átfolyás miatt az egész műveltségkört a magyar régészet szinte mindmáig Bánáti műveltségnek nevezi.

Ez elnevezést a nemzetközi szakma nem vette át, hanem Colin Renfrew szóhasználatát követve a romános-szerbes „Vinca-, illetve a Vinca-Tordos kultúra” megnevezést tette általánossá. Trianon ezúttal is éreztette a hatását. A brit akadémikus hangja hangosabbnak bizonyult, mint Magyarország összes régészéé. Így a Tisza, a Körös és a Bánáti, azaz minden Magyarországra utaló elnevezés belesüllyesztetett a Vinca-műveltségbe.

Női idol (Tordos, Múzeum, Szászváros/Orastea)[4]

Torma Zsófia korabeli rajzain, néhány régi fényképen kívül és szószerint két-három mai felvételtől eltekintve a Tordos-i leletek a nemzetközi elnevezések útvesztőiben elsikkadtak. A Kárpát-medencében előkerült minden újkőkori lelethez a Vinca-Tordos megnevezést írják hozzá, ebből nem egyértelműsíthető, mely leletek kerültek elő Tordoson, melyek Vincán. Marija Gimbutas, a nemzetközileg elismert litván származású amerikai régész-tudós sem tesz köztük különbséget.

A tordosi újkőkori lelőhelyet félbevágó autópálya nyomvonalának légifelvétele - foto.cimec.ro]

Torma Zsófia megállapítását kikerülve a XX. században a műveltség terjedését, a népcsoportok vándorlását még Mezopotámia → Balkán irányba feltételezték: „A Kr.e. IV. évezred közepétől indultak meg Elő-Ázsiából a Balkán északi vidékeire, Erdélybe és a Tisza mentére.”[6]

Ám kiderült, hogy a műveltség-áramlás nemcsak ellenkező irányú volt, hanem több, mint egy évezreddel korábban történt. Ez azt jelenti, hogy a Bánáti-műveltség népe Erdélyből kiindulva a Balkánon keresztül az Égei-szigetvilágot érintve jutott el Mezopotámiába, és vitte magával az írásbeliséget. A kőkorban az Égei-tenger szigetei a mainál nagyobb szárazulatokat alkottak, sőt földhidak is segíthették az átkelést Kis-Ázsiába. A sumirok e harmadik összetevőjét alkotó mezopotámiai Jemdet-Nasr népcsoportról szinte minden XX. századi szakember tudta, hogy a Kárpát-medencéből érkezett. Ezért a "szakma" főleg Magyarországon nem a Jemdet Nasr, hanem az ásatási réteg kevésbé kirívó Uruk IV. megnevezését igyekszik a népszerű-tudományos munkákban használni. S a Kárpát-medence, Erdéllyel és a Jemdet-Nasr megnevezéssel együtt beleveszik Uruk IV műveltsége.

3.  Így kell ezt csinálni! - Aukcióra bocsátott női agyagfigura Magyarországról vagy Bulgáriából (!) Vinca-Tordos műveltség - icollector.com

Nőalak kordéban. Mellén, derekán a svastika (8,8 cm, Vinca-kultúra, K.e. VI-V. évezred – projectavalon.net)

A Vinca kőkori telep 1908-tól napjainkig folyó feltárásán számtalan karcolt jelű agyagtárgy-töredék került elő. E jelek egyértelműen írásjeleknek bizonyultak: „…Vinca és Tordos edényeinek számos különös bekarcolt jele megegyezik a predinasztikus és protodinasztikus Egyiptom vázáin látható jelekkel.”

Emberformájú figura (elefántcsont faragás, 6,5x2,2x09 cm, Naquada II. műveltség, Kr. e. 3650-3450, Egyiptom, - metmuseum.org)

„Más jelek Krétán és a Kükládokon bukkannak fel, de a tordosi jelek és a trójai agyag orsógombokon látható bekarcol ábrák közötti kapcsolat különösen szoros.”[7] Ám nemcsak a szobor- és edénykarcok, hanem a Bánáti műveltségtől Egyiptomig maguk a figurák is magukon viselnek valami hasonlóságot. Gordon Childe anélkül, hogy eljutott volna (e könyv I. részében vázolandó) egyiptomi és a Kárpát-medencei népesség vízözönelőtti  (atlantiszi) eredetéhez, e kijelentésével a Régi Európa és a dinasztiák előtti Egyiptom művelődésbeli kapcsolatát támasztotta alá.

[1] adevaruldespredaci.ro

[2] Torma Zsófia: Hazánk népe ősmythosának maradványai, 1-11. pp. (aprónyomtatvány, XIX. sz., év nélkül) In: Marton Veronika: A napkeleti pecsétnyomók és pecséthengerek és az ókori mezopotámiai népek története, Matrona, Győr, 2004. 71. p.

[3] okazii.ro

[4] romanialibera.ro

[6] Childe, Gordon: Vorgeschichte der europäischen Kultur, Rowolt, Hamburg, 1960.

[7] Childe, Gordon: The Danube in Prehistory, Clarendon Press, 1929. 33. pp.

Az un. vándorlások korabeli magyarság hitéről és vallásáról a mai történelemkönyvek, annyit jegyeznek meg, hogy a magyarok ismerték ugyan a kereszténységet, de pogányok voltak. Pedig egyáltalán „nem voltak a mai értelemben vett isten nélküli pogányok. Hívők voltak mindig. Nem a Napot, a Holdat stb. imádták hanem a Napban, a földben stb. megnyilvánuló egyetlen teremtő istent”[2], mondhatnók úgy is, hogy az egyetlen teremtő isteni erőt.

1. A Nap, a megyaszói református templom festett mennyezetkazettáján, (1735 Miskolc, Herman Ottó Múzeum)

A Thuróczy-krónikában Árpád egy istenhez könyörög. Theophülaktosz Szimokattész elismeri, hogy „a turkok, azaz a magyarok a világ teremtőjét uralták [tartották úrnak], annak áldoztak, de egyszersmind a természeti erőket, az elemeket is tiszteletben tarták.”[3] Nem a különböző isteneket, nem az eget imádták, hanem az ég fő urát, a világ teremtőjét, a mindent tudót és látót,  és láthatatlan legfőbb lényt, a Teremtőt.

Pontosan ugyanezek jellemezték a mintegy 5-6 ezer évvel ezelőtt a mezopotámiai sumir nép hitét, vallásos felfogását. Mondják, a sumirok többistenhívők voltak, holott valójában egyetlen istent imádtak, a többit csak tisztelték. A látszólagos politeizmus (sokistenhit) oka, hogy a láthatatlan szellemi erő részekre bontatik, és az egyetlen, a legfőbb isteni erő a különféle természeti tüneményekben másképp és másképp nyilvánul meg. E különféleképpen megmutatkozó isteni erőt az emberek a könnyebb megértés végett megszemélyesítették és istenalakok formájában igazították magukhoz.

2. Középütt UD, a megszemélyesített Napisten fellép az ég keleti kapujánál levő nagy hegyre. A sugárzása ellen az emberek pajzsokkal védekeznek. A t szabad szemmel a Napba nem szabad belenézni, mert maradandó szemkárosodást okoz. (pecséthenger-nyomat, British Museum - therealsamizdat.com)

A mezopotámiai sumir népet nem rokonnépnek, hanem közvetlen elődünknek kell tartani, hiszen mind nyelvileg, mint lelkileg annyira hasonlatosak, szinte azonosak a mai Kárpát-medencei magyarsággal, amit véletlen nem szülhetett, hanem csak egyenesági leszármazás.

3. A Nap és a Hold (dél-szibériai sámándob - mirtesen.ru)

A finnugrizmust a magyarság életében még stációnak sem lehet nevezni. A magyar és a finnugor népek közt nyelvileg valóban sok a hasonlóság, de az elődeink bizonyíthatóan nem nyelvi-műveltségbeli átvevők, hanem átadók voltak, ezt elfogadván a helyére kerül minden. Ezzel talán befolyásolni lehetne a megcsontosodott külországi tudós körök véleményét, hogy a magyarság nem betolakodó a saját hazájában, hanem Árpád vezér szavaival élve őseitől örökölt jogos öröksége a Kárpát-medence.

A sumir vallás a kozmikus harmónia elfogadásán alapul. Arra a felismerésre és hitre épül, hogy a Világmindenség olyan törvények és alapelvek szerint rendeztetett be, amely mind az égben, mind a földön, nagyban és kicsiben teljesen azonos elvek alapján működik. Minden, bármi apró is legyen, a nagy egésznek másolata, s mindkettőben azonos erők működnek. A törvényszerűség mindenütt ugyanaz, és a világunk mintegy része, tükörképe a másik résznek a nagy egésznek.

4. Kassita határkő, a kudurru, a tetején az égi óceánban az az égi Euphratesz, az Eridanus által körülkerített Nap, a Hold és a Vénusz - archaicwonder.tumblr.com)

Ez a magyarság régi hitében is megvan. A dozmati regősének az égi harmóniát tükrözi vissza és hozza emberközelbe: „Amott kerekedik egy fényes nagy út, amott keletkezik egy halastó állás…”, vagyis kibontakoznak az égen az Állatöv csillagképei, a Halak, a Vízöntő…

A sumirok hite szerint a földi dolgok, jelenségek megfelelőinek az égben kell lennie. A földi választott ország párhuzama az égben van, s mint az ég egy bizonyos részén, ugyanúgy uralkodik és igazgat a földi országában mindent a világ valódi ura. E hiten alapul a szakrális (szentséges) királyság intézménye. A földi uralkodó az ég urával, Istennel van kapcsolatban, neki tartozik számadással népéről, népe boldogulásáról.

Az Árpádházi királyaink még szentséges (szakrális) uralkodók voltak; ám amint távolodtak, szakadtak el őseik hitétől, Istenétől, akkor jöttek országos bajok, jött ránk a tatár, a török, a német, az orosz és még ki tudja milyen népség…  

A vallásban rejlik a kozmosz tanítása. A vallás a kozmikus tudás része, az istenség anyagi megnyilvánulása. Az égitesteknek az istenekkel való azonosítása szabja meg a vallás asztrális jellegét. Az istenek az égen látható csillagokban testesülnek meg. A Teremtő kijelentési eszközei, a 36 tanácsadó csillag,  általuk hirdeti ki tanácsait az emberiségnek. Akarattal nem kényszerít (hacsak a természeti csapások nem azok), hanem tanácsol, s az ember bánhatja, ha nem fogadja meg. A csillagok járása élet vagy időleges halál képében szabályozza az ember sorsát. Ennek ellenére az istenek mégis többek megszemélyesített képmásaiknál: a természetet is szabályozni tudó, az emberi nem sorsáról való gondoskodásban megnyilvánuló, erkölcsi tulajdonságokkal rendelkező, magasabb akarattal bíró szellemi lények.

5. Mai rábaközi életfa-hímzésen a világ három szintje: A felső világ közepén van a nap, alatta a madaras levegőég, alul pedig a földet jelképező váza és a lehajló virágok (weddingdesign.hu)

A sumirok az életük minden vonatkozásában a kozmikus rendhez igazodtak. Vallásos követelmény volt, hogy az Isten minden teremtménynek egyformán ura legyen, és belső lényegéből kifolyólag állandó elv szerint működjön. Ez pedig a szeretet, a pártatlanság és az igazság.

A régi magyarok is ez elv szerint éltek. Az ókori írásos emlékek úgy emlékeznek meg elődeinkről, hogy „a jótörvényű szkíták”. Kőrösi Csoma Sándor egyik levelében írja, hogy India a jugarok (szkíták) országából kapta a törvényeket.

A mitológiai rendszer az égi csillagtünemények több évezredes megfigyelésének eredménye. Ezt próbálta az ember magához igazítani, tudván azt, hogy a csillagok Isten szemmel látható kijelentései, ezért az ég ismerete az egész vallásos rendszer alapja. A magyar paraszt- és pásztorember minden tevékenységében igazodott az éghez: Hajnali három körül, amikor a Kaszáscsillag (Orion) feljött az égre kaszálni indult, mert a harmatos fűben jobban húzott a kasza stb.

Az istenek működési köréről a sumiroknak teljesen tiszta képzetük volt. Ezt mutatják a fennmaradt mezopotámiai mitikus emlékek. A sumir mítoszok kozmikus jellegűek. A Világmindenség eredetét és rendjét mutatják. Megszemélyesítve mondják el a Naprendszer és az égitestek létrejöttét (Enuma elis), mozgásuk hatását a Földre és az emberi életre. A mítoszokból kitűnik, miként látták bolygókból lett isteneik legfőbb tevékenységét, hogyan képzelték el az emberekhez való viszonyukat.

Az igazi mítosz-költészet idegen a sémi szellemtől. A babiloni-asszír nép nem maga termelte ki ezeket, hanem átvette a sumiroktól. Ezt bizonyítja a mítoszok istenvilága, helyi meghatározottsága, ami az babiloni-asszír szövegezés ellenére is határozottan felismerhető sumir jellegű fogalmazás.

A történeti kor kezdetén a sumirok vallásában határozott körvonalú istenkör figyelhető meg, de emellett megszámlálhatatlan sokaságú az alsóbbrendű szellem is. Ezek megléte az őskori vallásos hitre utal.

Az istenek valamilyen különleges ok miatt a szellemek közül kiemelkedtek, míg a démonok megmaradtak alsóbbrendű, de önálló szellemeknek. A démonikus szellemek nemcsak egyesével, hanem csoportosan is működő, önálló lények, bár az emberek megkísérlik őket alárendelt viszonyba hozni valamelyik nagy istennel, esetleg a Föld és az Ég urával.

A templomokban és a szent helyeken minden felső- és alsórangú istent imákkal, áldozatokkal tiszteltek, illetve engeszteltek ki. Ráolvasó- és varázs-szövegekkel próbálták rontó, ártó hatásukat elhárítani. Ezeket a szertartásokat az ünnepeken végezték el. Számtalan ünnep volt, minden istennek megvolt a maga ünnepnapja. A földi ünnepek az égiek másai voltak. A sumirok mindent, „ami életük mércéje volt a kozmikus erő rendjének rendelték alá: amikor az Égen ünnep volt, a Földön is ünnepeltek”.^[4]

6. A világ teremtésének folyamatábrája az ékiratos teremtésmítosz szerint. A vonalvezetése olyan, mint a matyórózsáé[5]

Az istenvilághoz való viszonyuk szerint a szellemek az embereknek jó- vagy rosszakarói. A jóindulatúak az embereket védik, ezek a védő szellemek; a kereszténységben belőlük lesznek az angyalok. A rosszindulatúak pedig bajokat, betegséget, sőt halált is zúdítanak rájuk.

A mindenkori politikai manipuláció hatására a jó és a segítő istenek rontó, ártó lényekké változhatnak át.

Sirburlaki város védistenének Ningirsu-nak és asszonyának és Bau istennőnek hét leánya volt. E leányok feladatkörüket tekintve azonosak a magyar néphit boldogasszonyaival. Az egyik az élet adója, a másik a védője, a harmadik a termékenység, majd a növények szaporítása, az állatok szaporodása, a magzat és a gyermekágyas asszonyok óvó védő istnasszonya. A sumiroknál még jószándékú, segítő, óvó, védő istennők. A sémita babiloni-asszír korban már gonosz, rontó démonok. Feltehetően a hét magyar ártó istennő, a hét szépasszony, akiknek a nevét csak kedveskedve szabadott kiejteni, innen eredeztethető. Kálmány Lajos néprajztudós  szerint eredetileg a magyar szépasszonyok is óvó-védő istenasszonyok voltak. A magyar nép nem hagyta megcsúfolni a boldogasszonyait, hanem teremtett hozzájuk még hetet, a szépasszonyokat.

7. Bau (Istar?) istennő, az ég és föld királynője (terrakotta dombormű, Kr. e. II. évzred, Esnunna, Louvre, Paris – wikipedia.org)

Az istenek erkölcsi jellegéből következően az embereknek nemcsak a boldogulásuk miatt volt fontos az isteni akarat ismerete, hanem, hogy oktalan cselekedeteikkel ne idézzék elő az istenek haragját, és az életvitelükkel méltók legyenek az az istenek jóindulatára. Ezért naponta áldoztak isteneiknek. A napi istenáldozat jobbára élelmiszer, húsfélék, sör, bor, tej, kenyér, datolya stb.volt. Az istenek víz menti tiszteleti helyén tartott áldozati szertartást a pap és a templom személyzete, a hun-magyaroknál a táltos vezette. A szertartásokat csak vízforrásnál, folyónál, tónál tarthatták, ahol nem volt természetes víz, ott csatornán, vezetéken keresztül a templom épületébe vezették a vizet. A sumir templom víz mellé, sőt vízforrásra, kútra épült.

A káld-sumirokhoz hasonlóan a régi magyarok is víz mellett, védett tisztásokon áldoztak istennek. Cornides kéziratgyűjteményének egyik 1190-es oklevele szerint „az aldó kúthely név egykor bizonyosan áldozati hely volt víz- vagy kútforrásnál. P. dictus magister is írja Ond, Ketel, Tarcal vezérről, hogy a tarcali hegyen fehér lovat áldoztak - magnum aldumas fecerunt”[6].

A templomban nemcsak az ünnepnapokon, hanem máskor is, többszáz személy étkezéséről kellett gondoskodni. Az áldozati állat nagysága az áldozati toron résztvevők számához igazodott (vö. a magyar népszokás ökörsütését). Az ünnepi előkészületet végzők kapták a lakoma legjobb falatjait.

E szokás köszön vissza a magyar népmesékben, miszerint az étket készítő szolgáló vagy a kukta „tudatos” tévedésből eszi meg a legjobb falatot pl. az aranytojást tojó tyúkocska varázserejű a májat, zúzáját.

A sumir halotti áldozatok sokban hasonlítanak a régi magyar halotti torokra. Az első halotti tort a temetés napján, a továbbiakat a hónap valamelyik napján, esetleg az évfordulón tartották. A toron, a siratáson  mindenkinek részt kellett vennie, miként ma Kárpátalja néhány magyar falujában. 

A sumir szövegek minden elhalt léleknek szóló, általános, halotti ünnepről is megemlékeznek, amelyet a hónap egy bizonyos napján tartottak meg (vö. a keresztény mindenszentek ünnepét és a halottak napját).

A „primitív” szellemhit maradványát jelzi, hogy a démonok, a holtak lelkei, a természeti tünemények szellemei mindig személyes léttel és meghatározott alakkal képzeltettek el. Az égen-földön mindent megzavaró démonoknak, rossz szellemeknek óriási erőt tulajdonítottak, akik képesek voltak a földön mindent megzavarni, sőt még a nagy istenek uralkodását is vitássá tenni. E szellemeket a TAL-TAS-ok (táltosok), a bölcs urak, az erre hivatott papok, különféle, praktikákkal, szövevényes varázsmódokkal befolyásolták, és tartották távol az emberektől. Ezen kívül gyógyítottak is. Pontosan úgy, mint a régi magyarok örökölt tapasztalattal, tanult tudással rendelkező táltosai,

A sumir jövendőmondókat NI.ZU-k nak hívták. Úgy tűnik a magyar néző szó rejtezik benne. S valóban a jövendőmondókat, a jövőbelátó embereket magyarul nízőnek, látónak mondják. A tisztítópapok a MAS.MAS-ok. E papok feladata volt az áldozati üstök, edények tisztántartása, mosása. E szó is önmagáért beszél, hiszen összecseng a „mos” szavunkkal. (állítólag a sumirok nem ejtették az o hangot, mondván a sumir nyelv megfejtését elősegítő nyelvekben nem volt.) Az említetteken kívül még sok megfejtetlen papi elnevezés maradt fenn.

8. Sumir lakoma-előkészület (alabástrom dombormű, Hold templom, Khafajah, Kr. e. 2700- 2600, 20x20 cm, Oriental Institut, Chicago, - oi.Chicago.edu)

Az isteneknek hivatásuk betöltését a szellemhadból, a démonok világából kikerült lények segítették. Ezek nem mindegyike vált istenné, hanem csak kísérő személyzetként, végrehajtóként tartoztak a főbb istenek udvartartásába. Az alsó világ segítői az Anunnakik az éggel is kapcsolatban levő kisebb, talán alsóbbrendú istenek. A felső világé az igigik-é; minden főisten  egyben igigi volt . A kiejtése és a jelentése nem különbözik a magyar „égi” szótól.

Az istenek tisztelete a vonatkozó kultuszhelyek politikai hatalma szerint változott. Ez azt jelenti, ha más, idegen nép vagy politikai csoportosulás kerített/kerít hatalmába egy országot és ezzel együtt a kultuszhelyeket, akkor a hódítók a megmaradt lakosságra saját isteneik tiszteletét kényszerítette/kényszeríti rá.

I. István magyar király korában a magyarok keresztény hitre való „zökkenőmentes” térítése is így zajlott le. Az áttérés ellenére is látszik, hogy a mai judeo-keresztény „hitünk külföldi növény, mely nemzetünk regényes gyermekkorával nincs összefűzve”[7], átsüt rajta őseink máig élő természethite.

A cikk Jeremias, Alfred: Handbuch der altorientalischen Geisteskkultur, Hinrichs’sche Buchhandlung, Leipzig,1913 nyomán készült (MV)

• [2] Lukács atya szíves írásbeli közlése
• [3] Kállay Ferenc: A pogány magyarok vallása, Lauffer és Stolp Kvk. Pest, 1861. Hasonmás, Evilath, New York, 1971. 19-20. pp.
• [4] Badiny Jós Ferenc: Káldeától Ister-Gamig, III. Orient Pressz Kvk. Budapest, 1997. 14.

[5] Marton Veronika: A káldeai teremtés-mítosz (Enuma elis), Matrona, Győr, 2009. 71. p. - „Matyó hímzésű terítő” részlete–origo.hu

• [6] Kállay i. m. 179. p.

[7] Madách Imre

A mai ismereteinkkel felvértezve hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy a több világkorral ezelőtt élt emberek, emberi lények jóval alacsonyabb műveltségi szinten álltak, mint mi. A Vízözönt túlélő embercsoportok az előző világkorok, ha nem is egyetemes, de személyreszabott, magasszintű tudással rendelkeztek. Az áradat elmosta az elméleti tudást kiegészítő, arra épülő műszaki berendezéseket, gyárakat, üzemeket, feljegyzéseket stb. Néhány emberöltő múltán a túlélők utódainak már csak halovány emlékeik maradtak elődeik magasszintű ismereteiről, gyakorlati megvalósításukról.

1. Madárformájú repülőgép modell (Sakkara, Kr. e. 3. sz., Cairo Museum, Egyiptom - theepochtimes.com)

Hiába ismerték a repülő alkalmatosságot, a repülőgépet, talán még vezetni is tudták, de üzemanyag- és alkatrész-utánpótlás hiányában a gép előbb vagy utóbb tönkrement, használhatatlanná vált; a berendezés ismerője meg időközben meghalt. A repülőgép, vagy más berendezések műszerek maradványait a kései utódok szent tárgyként tisztelték, a kezelőjéből, vezetőjéből jóesetben istent fabrikáltak. A keleti mesék repülő szőnyegének eredetije nagysebességű repülőgép lehetett; a tulajdonosát pillanatok alatt elröpítette a föld legtávolabbi pontjára. A repülőgép, rakéta stb. eredeti formájára az utókor már nem emlékezett, de az emlékezetében megőrizte azt a csodát, hogy az emberek madarakként egyik helyről a másikra röpködtek, szálldostak valamin, szőnyegen, épített szerkezeten, miként a sasmadár hátán a magyar népmesék kiskondása.

Az Araráton megfeneklett bárkából kiszállván Noét és a társait teljesen megváltozott világ vette körül. Ekkor döbbenhettek rá, hogy egyedül maradtak, kevesen maradtak. Az ismerős táj eltűnt. A mélyebb területeken megrekedt víz posványos, a rothadó tetemek miatt büdös lehetett. Az áradat elsöpört minden emberi műveltségre utaló nyomot. A kavargó vizek máshova rakták le a termőföldet, átrendezték a nyersanyagkészleteket, széthordták a hegyeket és újakat raktak le... Sohanemvolt vízmosásokat, folyókat, síkságokat teremtettek.

Ha másutt is voltak életben maradt csoportok, eleinte nem egykönnyen találhattak egymásra. A továbbélés érdekében újra kapcsolatba kellett kerülniük, és a megváltozott arculatú földet fel kellet deríteniük. A megmaradtakat az ésszerűségük és a túlélési ösztöneik, továbbá a letűnt világ emlékei arra indíthatták, hogy felfedező útra induljanak.

2. Az alakulóban levő kontinenseket ábrázoló legrégiebb kínai világtérkép – A Földközi-tenger medencéje még nem vette fel a mai formáját. A Fekete-tenger egybefügg a Kaspi-tengerrel és az Aral-tóval. Az idomtalanul nagy Antarktisz magába foglalja Ausztráliát stb. (Giulio Aleni, itáliai jezsuita misszionárius lelte meg Kínában a XVII. században - benjaminpbreen.com)

A világ nagy műveltségeinek szent könyvei, írásai (a judeo-keresztény Biblia, az indiai Puranák, a kínai Shānhăijīng/Shan Hai King) őrizték meg a Vízözön történetét  és a túlélők sorsának alakulását.   A szent iratok leírásait egybevetve kitűnik, hogy mindenik a maga műveltsége, vallása, hagyománya szemszögéből ugyanazt az eseményt taglalta, a szinte ugyanazon emberek emlékét örökítette meg. 

A túlélők egyik fontos teendője lehetett, hogy szemügyre vegyék milyen és mennyi élőhelyet hagyott meg számukra az áradat, hogy az egyre sokasodó utódaik hazára, otthonra leljenek.

Európaiként a legkézenfekvőbb a Biblia leírását alapul venni, nemcsak azért mert mindenki ismeri, hanem mert Noé utódainak megnevezésén keresztül pontosan és használható módon adja vissza törzsek és a nemzetek faji és nemzeti jellegét és a megmaradt szárazulatokon való szétterjedését.    

Noé leszármazottjainak beszélő nevük volt. Némelyik foglalkozásra, másik az elfoglalandó vagy a már elfoglalt földrajzi területre, a későbbi hazájukra, népükre utalt. Az egyetlen Nimród kivételével Noé minden utódjának a neve népnév. A második és hetedik nemzedékhez tartozók közül háromnak, de zsidó nevük jelentése alapján kettőnek a neve bizonyossággal a föld mérésére, feltérképezésére utal. Ők, illetve a hozzájuk tartozó csoportok járhatták be, térképezhették fel a földet, s jelölésül ma is látható, látszódó sziklavéseteket, sziklaoszlopokat állítottak.

Az ötödik nemzedékhez tartozó Péleg azért kapta a nevét, „mivelhogy az ő idejében osztatott el a föld”[1]. Egyiptom igazgatása mellett Mizraim segédkezhetett neki. Nevének jelentése: „két föld”, ami vagy Alsó- és Felső Egyiptom egyesítését jelzi, vagy a Vízözön elötti és utáni földre utal.

Eusebius[2] érdekes adalékokat közöl Egyiptom névadójáról, Mizraimról: Manethon, egyiptomi történetíró szerint a nagy áradat előtt és után élt. Feladata volt, hogy újra benépesítse a földjét. Erre utal nevének „két föld” jelentése. Az Ószövetségben pedig Khám fiaként, Khus, Kánaán, Put és „Nimród” testvéreként jelenik meg. Mizraim mindenik változat szerint Egyiptomhoz kötődik.

A harmadik bibliai földmérő Almodád volt. Héber nevének jelentése: „Isten mérése”[3], vagyis földmérő. Hármójuk nevéhez fűződik a föld feltérképezése, újrafelosztása.

Noé utódai kinőtték az Ararát lankáit s nemzedékről nemzedékre egyre távolabbi vidékekre húzódtak. Felkutatták a termékeny völgyeket, erdőségeket, a tiszta vizeket. Egyre jobban szétköltöztek, belaktak egy-egy területet, és igényt is támasztottak rá.

Indiában az „indo-árjákat megelőző kusiták”[4] vészelték át a Vízözönt. Az ind szent iratok, a Puranák szerint bejárták a megváltozott földet, hogy maguk és az utódaik elé tárják a megváltozott világot. (A mai ember térképpel a kezében jár-kel a világban; fel sem tűnik neki, hogy mi munka rejlik e kis papírlap elkészítésében).

A régi szanszkrit földrajzi iratok[5] említik, hogy közvetlen kapcsolat volt India és a föld távoli vidékei között. Az indek jól ismerték Nyugat-Európát[6], a brit szigeteket, Angliát, a fehér sziklák szigetét, Hiranyát vagyis Írországot, sőt a túlnan túli Atlantiszt[7]. Izland, „a nyugati fehér sziget (Izland) a hinduk szent földje”[8]volt. Ír regék említik, hogy Indiából rövid időre ellátogattak hozzájuk az indiai dravidák tudósai. Ezek bizonyára az özönvíz utáni földmérők lehettek. Meglehet, hogy a kelták papi rendjének „druida” elnevezése a dravidára vezethető vissza.

3. Dravida típusú papkirály  (terrakotta szobortöredék, Mohenjo Daro, kb. 17,5 cm, National Museum, Karachi, Ernest Mackkasy: The Indus Civilization, 1935. - harappa.com)

(Nem tartozik ez írás témájához, de azok okulására, akik tagadják a magyar nyelv ősiségét, s azt, hogy a magyar a tudás nyelve, meg kell említeni: „A dravidák fő törzsének és az indiai félsziget hatodik nyelvének a neve TUDAS.” Különös, de magyarul kiválóan érthető, hogy dravida, azaz a "tudás’ nyelvén ’valakinek a magja, utódja, a FIA jelentésű MAG kifejezés. Ugyanezen jelentéssel, de „MAC” írásképpel megvan a geal nyelvben, a Skót-felföldön és a berbereknél..., ami más nyelvi jelenségekkel egyetemben nyelvi rokonságot jelent”[9])

A Puranák, az ind vallásos költemények és a régi szanszkrit földrajzi könyvek, beleértve a régi zsidó iratokat is,  említik, hogy a „második teremtés vagy az elpusztítás és újbóli megteremtés”[10] után a világ hét részre, illetve dwípára osztatott: „1. Jambu-dwípa: a világ központja (India) és az egész árja rassz otthona; 2. Anga-dwípa: Északkelet-Ázsia, a nagy mandzsu vagy mongol nép székhelye, amit idővel Kína kebelezett be; 3. Yama-dwípa: A régi Kínai Birodalom; 4. Yamala-dwípa: A Délkelet-Ázsia-i szigetvilág, beleértve a Maláj-fészigetet és az Indiai-óceán szigeteit; 5. Sancha-dwípa: Általában Afrika; 6. Cusha-dwípa: Kus-ország, vagyis a Kusita Birodalom. Ethiópiából kiindulva magába foglalta Arábiát,  a Földközi-tenger keleti partjától egész Indiáig húzódott; 7. Varaha-dwípa: Európa.”[11]

A szent iratokból kitűnik, hogy az indek nemcsak Nyugat-Európát, hanem Észak- és Dél-Amerikát, a Jeges tengert, sőt az eljegesedés előtti Antarktiszt, a ma jég borította szárazulatot, a Maud királynő földjét is ismerték.

A régi iratok a kusitákat világhódítónak mondják. A föld legrégibb népeként a világkatasztrófák idején (Atlantiszról?) érkezhettek az őshazájuknak tartott afrikai Etiópiába és Eritreába „Földjük a Földközi tenger partvidékétől és az Afrika feletti Bāb el-Mandeb (ma: Báb al-Mandab)-tengerszorostól a Nilus hegyeiig és onnan az India határánál fekvő Sirhindig (Panjab) terjedt.[12]   Némi igazság van a világhódításban, ám egyetlen forrás sem vonja kétségbe, hogy a Vízözön után a kusiták a meghódított, vagyis a bejárt területeket civilizálták, írásbeliséget hoztak, s feltárták a föld megváltozott arculatát.[13]

Körösi Csoma Sándor az angol hatóságoknak szóló, a küldetését taglaló levelében említi, hogy „Az indiai, persa és sanskrit nyelvekben a ’sived’ vagy ’sifed’ szó fehéret, fehér színűt jelent…a svédek nemzeti nevüket azon scytha népektől kapták, a kik sanskrit nyelven beszéltek, t.i. a gétáktól…”.[14], akik valójában kusita birodalom népcsoportjához tartoztak, és előbb lakták Indiát, mint az indoárják.[15] Ezért hasonlítanak egymáshoz a jütlandi Gundestrupban talált üstön és az indiai Mohenjo-Daroban fellelt pecséthengeren ábrázolt alakok.

4. Pashupati (ma Shíva), az állatok jógi tartású istene az állatai körében (szteatit pecsét, 3,56x3,53 cm, Indus völgye, Mohenjo-daro)

4. Jógi testtartásban ülő isten az állatai körében (részlet, Kr. e. 150, a dániai Gundestrup közelében talált kelta áldozati ezüst üstön levő kép, Historic Museum, Bern, - wikipedia.org)

Kusita, vagyis turáni (szkíta) nyelvűek voltak a Kaukázus és az Indiai-óceán közt élő népek a Gangesig, továbbá Dél-Arábia népei, a kánaániták, a káldeaiak [sumirok] és a susaiak, csakúgy, mint Egyiptomban és szerte Észak- és Kelet-Afrikában, vagyis a Kusita Birodalomhoz tartozó területeken.

Hivatalosan a szkíták és a magyaros nevű turániak közt nem tesznek különbséget. A történettudomány meghatározása szerint szkíta a szkíta szövetség kötelékébe tartozó, szkíta nyelvet beszélő kelet-európai és közép-ázsiai népesség. Róna-Tas András szerint a szkítaság iráni és iráni nyelvet beszélt.

A görögök szerint minden pusztai lovas-nomád nép szkíta (Hérodotosz), a perzsák szerint pedig szaka. A kettő ugyanaz; csak az egyik görög, a másik perzsa elnevezés. Turániak a közép- és „belsőázsiai [lovas-]nomádok, a hunok, a magyarok, a kunok, a turkománok, a tatárok, a kirgizek, a mongolok”[16], az ókori írók szerint mind kusita leszármazott, továbbá a mandzsuk és a japánok és más kisebb népek. A „turáni” kifejezést Müller Miska (1823-1900) német nyelvtudós vezette be. Ma már elavultnak tartják, nem használják, mondván a II. vh. végén Szálasiék kedvenc szólása volt.

A bábeli torony elnevezésével kapcsolatban el lehet játszadozni a különféle források apró, sokatsejtető mondatai, kifejezései hipotetikus sugallatával:

• A mai napig nem ismert, mely ókori város mondhatja magáénak Bábel tornyát. „Közmegegyezéssel” helyeztetett Babilonba. Mutogatják a helyét, másutt a romjait. Ezek valójában a Mezopotámiában szokványos, minden városban fellelhető lépcsős piramist, zikkuratot formáznak.

• Arab legenda szerint a korábban összefüggő Afrikát (Eritrea) és az arábiai Jement földrengés választotta szét.[17] Így keletkezett a Bab-el-Mandeb, a „siralom kapuja” szakadék. (Hajózásilag ma is a Vörös-tenger legveszélyesebb része.) Ez esemény akkor történhetett, mikor a földrészeket tömörítő őskontinens, a Pangea kezdett darabjaira (kontinensekre) töredezni, melynek tanúja a világ legősibb népe, a kusita lehetett.

• Kézai megjegyzi, Bábel tornya nem Mezopotámiában volt, hanem Afrikában „vala pedig helyezve Nubia és Egyiptom közé…”[18]; mellesleg a Bab el-Mandeb” közelebb is van a Kézai említette területhez, mint mezopotámiai Babilon.

6. Amikor Arábia még Afrika félszigete volt... – Tabula Rogeriana, 1154 (Al-Idrisi arab geográfus készítette (?) a normann II. Roger sziciliai királynak - transpacificproject.com)

• A mai Vörös-tengert és az Ádeni-öblöt (Indiai-óceánt) összekötő „Bab el-Mandeb” tengerszoros nevének jelentése „a siralom kapuja”. A kifejezés első két szava a „kapu” jelentésű BAB és a ’siralom’ jelentésű ’mandeb’ szó EL névelője, összeolvasva: BAB.EL meglepően hasonlít a Nimród építette BABEL-i torony nevéhez.

• A régi kínaiak is fejlett földrajzi ismeretekkel rendelkeztek. Megmaradt a kb. 2250 éve írt „A hegyek és tengerek remekműve” (Shānhăijīng)[19] 100 mitikus ország földrajzát, növény- és állatvilágát a szemtanú pontosságával és tárgyilagosságával leíró mű. Bemutatja a Keleti-tengeren (Csendes-óceán) túli hegyeket, vagyis Észak-Amerikát, Alaszkát, sőt az Atlanti-óceán partvidékét is. Mindez arra utal, hogy a kínaiak már több évezreddel ezelőtt felfedezőutakat tettek az észak-amerikai földrészen. E  könyvet hosszú ideig még a kínaiak sem vették komolyan, mert nem hasonlított sem a közép-, sem az újkori földrajzi formációkra, állat- és növényvilágra; mára kiderült, hogy a föld Özönvíz előtti állapotát tükrözi.)

7.  Majom a Shan Hai King-ből  ( classique-des-montagnes-et-des-mers)

A vízözön után nagy valószínűséggel még létezhetett néhány tudás-központ, ahol összefogták, ahonnan irányíthatták a Föld újratérképezését, földmérését és újrafelosztását, mert az ősi térképkészítők az egész földkerekségen otthagyták kőbevésett nyomaikat.

Az özönvízutáni világméretű földmérés bizonyítéka ősrégi térképekről, töredékekről másolt, összeállított jónéhány középkori földabrosz, az. un. Piri Reis (1513), Mercator (1569), Ortelius (1570) térkép stb.

 [1] Mózes l. kv. 10.25.

[2] Eusebius: Chronicle - The Egyptian Cronicle - attalus.org

[3] Almodad címszó. In: Hitchcock's Dictionary of Bible Names. (Hitchcok: Bibliai nevek szótára):

[4] Baldwin, Denison John: Pre-Historic Nations…, Harper & Brother Publishers, New-York, 1869, 218.p.

[5] Wilford, Francis: Of the Geographical Systems of the Hindus, in Asiatic Researches, Vol. 8. London, 1808, 267-376. pp.

[6] Wilford, Francis: An Essay on the Sacred Isles on the West… in: Asatic Researches, Vol. 8. London, 1808. 245-376. pp.

[7] Wilford i. m. 286. p.

[8] Wilford i. m. 246. p.

[9] Stevenson: Bombay Journal, 1842. április, in: Baldwin i. m. 1439-240. pp.

[10] kislexikon.hu/puranak.html

[11] Baldwin i. m. 63-64. pp.

[12] Baldwin i. m. 64. p.

[13] Baldwin i. m. 66.

[14] Duka Tivadar, Dr.: Körösi Csoma Sándor dolgozatai, Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1885, Buddhista Misszió, Reprint 1984., 63. p.

[15] Baldwin i. m. 218. p.

[16] Nagy géza: A skythák, Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1909.13. p.

[17] Bab-el-Mandeb címszó, Encyclopaedia Britannica, Vol. III. Charles Scribner’s Sons, New York, 1878, 179. p.

[18] Kézai Simon mester magyar krónikája, Kiadja Ráth Mór, Pest, 1862, 6. p.

[19].chinaknowledge.de