A XIX. században az erdélyi Szászvárosban élő Torma Zsófiának, Torma József régész leányának különös szokása volt. A környékbeli falusiaktól megvásárolta a Maros martján talált vízmosta cserépdarabokat, kövecskéket. A legtöbb lelet a lakhelyétől néhány km-re Tordos falucska közelében került elő.

 

nevtelen_13.jpg

A tordosi őskori telep ásatása a XIX. században kezdődött, de még ma sem tárták fel teljesen. A háttérben az A1-es autópályán dolgozó munkagépek.[1]

 

1875-ben Torma Zsófia, az első magyar régésznő Rómer Flóris bíztatására kezdte a tordosi őskori telepet feltárni. Észrevette, hogy az edény- és szobrocskatöredék formája, kiképzése, vonalas jelei igencsak hasonlóak a mezopotámiai Djemdet-Nasr műveltség leletein levő jelekhez.

Időtálló felfedezése bejárta a világot: „Tordos leletein akkor felismerém Babylon-Chaldea kulturelemeiből keletkezett, s az egyiptomi művészettel együtt Syriában tovább fejlődött azon művelődést, a mely hasonló volt Trója thrákjainak kulturájával, s amelyet Dáciában meg nem előzött az eddigi, a régészek által ismert gall-kelta, pelásg-görög, etrusk-római kultúra… „Babylon ős népe – ékírásos feliratai szerint – a turáni fajhoz tartozó sumer-akkád nép volt.”[2] A levelezéséből kiderült, e véleményével az amerikai Sayce, Haverfield, továbbá a német Schliemann, Trója feltárója is egyetértett.  

 

240009321-109199-1000_1000_allatalaku.jpg 

Állatalakú edény (Tordos)[3]

 

Nagy-Magyarország területén, azaz a mai Romániában feltárt tordosi őstelep jelentősége oly nagy, hogy nem lehetett teljes mértékben besuvasztani a Duna szerbiai oldalán 1908-ban felfedezett Vinca-műveltségbe; egyrészt azért, mert a tordosi őstelep feltárása 1875-ben kezdődött, másrészt egyenes folytatása a kis-Magyarországon feltárt kb. 8-9 ezer éves Körös-műveltségnek. Az egyöntetűség és az egymásba való átfolyás miatt az egész műveltségkört a magyar régészet szinte mindmáig Bánáti műveltségnek nevezi.

Ez elnevezést a nemzetközi szakma nem vette át, hanem Colin Renfrew szóhasználatát követve a romános-szerbes „Vinca-, illetve a Vinca-Tordos kultúra” megnevezést tette általánossá. Trianon ezúttal is éreztette a hatását. A brit akadémikus hangja hangosabbnak bizonyult, mint Magyarország összes régészéé. Így a Tisza, a Körös és a Bánáti, azaz minden Magyarországra utaló elnevezés belesüllyesztetett a Vinca-műveltségbe.

 

tarta_idol.jpg

Női idol (Tordos, Múzeum, Szászváros/Orastea)[4]

 

Torma Zsófia korabeli rajzain, néhány régi fényképen kívül és szószerint két-három mai felvételtől eltekintve a Tordos-i leletek a nemzetközi elnevezések útvesztőiben elsikkadtak. A Kárpát-medencében előkerült minden újkőkori lelethez a Vinca-Tordos megnevezést írják hozzá, ebből nem egyértelműsíthető, mely leletek kerültek elő Tordoson, melyek Vincán. Marija Gimbutas, a nemzetközileg elismert litván származású amerikai régész-tudós sem tesz köztük különbséget.

 nevtelen_12.jpg

A tordosi újkőkori lelőhelyet félbevágó autópálya nyomvonalának légifelvétele - foto.cimec.ro]

 

Torma Zsófia megállapítását kikerülve a XX. században a műveltség terjedését, a népcsoportok vándorlását még Mezopotámia → Balkán irányba feltételezték: „A Kr.e. IV. évezred közepétől indultak meg Elő-Ázsiából a Balkán északi vidékeire, Erdélybe és a Tisza mentére.[6]

Ám kiderült, hogy a műveltség-áramlás nemcsak ellenkező irányú volt, hanem több, mint egy évezreddel korábban történt. Ez azt jelenti, hogy a Bánáti-műveltség népe Erdélyből kiindulva a Balkánon keresztül az Égei-szigetvilágot érintve jutott el Mezopotámiába, és vitte magával az írásbeliséget. A kőkorban az Égei-tenger szigetei a mainál nagyobb szárazulatokat alkottak, sőt földhidak is segíthették az átkelést Kis-Ázsiába. A sumirok e harmadik összetevőjét alkotó mezopotámiai Jemdet-Nasr népcsoportról szinte minden XX. századi szakember tudta, hogy a Kárpát-medencéből érkezett. Ezért a "szakma" főleg Magyarországon nem a Jemdet Nasr, hanem az ásatási réteg kevésbé kirívó Uruk IV. megnevezését igyekszik a népszerű-tudományos munkákban használni. S a Kárpát-medence, Erdéllyel és a Jemdet-Nasr megnevezéssel együtt beleveszik Uruk IV műveltsége.

 

7899199_1.jpg

  1.  Így kell ezt csinálni! - Aukcióra bocsátott női agyagfigura Magyarországról vagy Bulgáriából (!) Vinca-Tordos műveltség - icollector.com

 cultura_20vinca_20nn1.jpg

Nőalak kordéban. Mellén, derekán a svastika (8,8 cm, Vinca-kultúra, K.e. VI-V. évezred – projectavalon.net)

 

A Vinca kőkori telep 1908-tól napjainkig folyó feltárásán számtalan karcolt jelű agyagtárgy-töredék került elő. E jelek egyértelműen írásjeleknek bizonyultak: „…Vinca és Tordos edényeinek számos különös bekarcolt jele megegyezik a predinasztikus és protodinasztikus Egyiptom vázáin látható jelekkel.”

hb_54_28_2naqada_i-ii_1.jpg 

Emberformájú figura (elefántcsont faragás, 6,5x2,2x09 cm, Naquada II. műveltség, Kr. e. 3650-3450, Egyiptom, - metmuseum.org)

„Más jelek Krétán és a Kükládokon bukkannak fel, de a tordosi jelek és a trójai agyag orsógombokon látható bekarcol ábrák közötti kapcsolat különösen szoros.”[7] Ám nemcsak a szobor- és edénykarcok, hanem a Bánáti műveltségtől Egyiptomig maguk a figurák is magukon viselnek valami hasonlóságot. Gordon Childe anélkül, hogy eljutott volna (e könyv I. részében vázolandó) egyiptomi és a Kárpát-medencei népesség vízözönelőtti  (atlantiszi) eredetéhez, e kijelentésével a Régi Európa és a dinasztiák előtti Egyiptom művelődésbeli kapcsolatát támasztotta alá.

[1] adevaruldespredaci.ro

[2] Torma Zsófia: Hazánk népe ősmythosának maradványai, 1-11. pp. (aprónyomtatvány, XIX. sz., év nélkül) In: Marton Veronika: A napkeleti pecsétnyomók és pecséthengerek és az ókori mezopotámiai népek története, Matrona, Győr, 2004. 71. p.

[3] okazii.ro

[4] romanialibera.ro

[6] Childe, Gordon: Vorgeschichte der europäischen Kultur, Rowolt, Hamburg, 1960.

[7] Childe, Gordon: The Danube in Prehistory, Clarendon Press, 1929. 33. pp.

 

 

 

Az un. vándorlások korabeli magyarság hitéről és vallásáról a mai történelemkönyvek, annyit jegyeznek meg, hogy a magyarok ismerték ugyan a kereszténységet, de pogányok voltak. Pedig egyáltalán „nem voltak a mai értelemben vett isten nélküli pogányok. Hívők voltak mindig. Nem a Napot, a Holdat stb. imádták hanem a Napban, a földben stb. megnyilvánuló egyetlen teremtő istent”[2], mondhatnók úgy is, hogy az egyetlen teremtő isteni erőt.

 

1_2-432a.jpg

  1. A Nap, a megyaszói református templom festett mennyezetkazettáján, (1735 Miskolc, Herman Ottó Múzeum)

 

A Thuróczy-krónikában Árpád egy istenhez könyörög. Theophülaktosz Szimokattész elismeri, hogy „a turkok, azaz a magyarok a világ teremtőjét uralták [tartották úrnak], annak áldoztak, de egyszersmind a természeti erőket, az elemeket is tiszteletben tarták.”[3] Nem a különböző isteneket, nem az eget imádták, hanem az ég fő urát, a világ teremtőjét, a mindent tudót és látót,  és láthatatlan legfőbb lényt, a Teremtőt.

Pontosan ugyanezek jellemezték a mintegy 5-6 ezer évvel ezelőtt a mezopotámiai sumir nép hitét, vallásos felfogását. Mondják, a sumirok többistenhívők voltak, holott valójában egyetlen istent imádtak, a többit csak tisztelték. A látszólagos politeizmus (sokistenhit) oka, hogy a láthatatlan szellemi erő részekre bontatik, és az egyetlen, a legfőbb isteni erő a különféle természeti tüneményekben másképp és másképp nyilvánul meg. E különféleképpen megmutatkozó isteni erőt az emberek a könnyebb megértés végett megszemélyesítették és istenalakok formájában igazították magukhoz.

 

 2_an00323246_001_l_1.jpg

  1. Középütt UD, a megszemélyesített Napisten fellép az ég keleti kapujánál levő nagy hegyre. A sugárzása ellen az emberek pajzsokkal védekeznek. A t szabad szemmel a Napba nem szabad belenézni, mert maradandó szemkárosodást okoz. (pecséthenger-nyomat, British Museum - therealsamizdat.com)

 

A mezopotámiai sumir népet nem rokonnépnek, hanem közvetlen elődünknek kell tartani, hiszen mind nyelvileg, mint lelkileg annyira hasonlatosak, szinte azonosak a mai Kárpát-medencei magyarsággal, amit véletlen nem szülhetett, hanem csak egyenesági leszármazás.

 

 nevtelen_11.jpg

  1. A Nap és a Hold (dél-szibériai sámándob - mirtesen.ru)

 

A finnugrizmust a magyarság életében még stációnak sem lehet nevezni. A magyar és a finnugor népek közt nyelvileg valóban sok a hasonlóság, de az elődeink bizonyíthatóan nem nyelvi-műveltségbeli átvevők, hanem átadók voltak, ezt elfogadván a helyére kerül minden. Ezzel talán befolyásolni lehetne a megcsontosodott külországi tudós körök véleményét, hogy a magyarság nem betolakodó a saját hazájában, hanem Árpád vezér szavaival élve őseitől örökölt jogos öröksége a Kárpát-medence.

A sumir vallás a kozmikus harmónia elfogadásán alapul. Arra a felismerésre és hitre épül, hogy a Világmindenség olyan törvények és alapelvek szerint rendeztetett be, amely mind az égben, mind a földön, nagyban és kicsiben teljesen azonos elvek alapján működik. Minden, bármi apró is legyen, a nagy egésznek másolata, s mindkettőben azonos erők működnek. A törvényszerűség mindenütt ugyanaz, és a világunk mintegy része, tükörképe a másik résznek a nagy egésznek.

 

kudurru.jpg

  1. Kassita határkő, a kudurru, a tetején az égi óceánban az az égi Euphratesz, az Eridanus által körülkerített Nap, a Hold és a Vénusz - archaicwonder.tumblr.com)

 

Ez a magyarság régi hitében is megvan. A dozmati regősének az égi harmóniát tükrözi vissza és hozza emberközelbe: „Amott kerekedik egy fényes nagy út, amott keletkezik egy halastó állás…”, vagyis kibontakoznak az égen az Állatöv csillagképei, a Halak, a Vízöntő…

A sumirok hite szerint a földi dolgok, jelenségek megfelelőinek az égben kell lennie. A földi választott ország párhuzama az égben van, s mint az ég egy bizonyos részén, ugyanúgy uralkodik és igazgat a földi országában mindent a világ valódi ura. E hiten alapul a szakrális (szentséges) királyság intézménye. A földi uralkodó az ég urával, Istennel van kapcsolatban, neki tartozik számadással népéről, népe boldogulásáról.

Az Árpádházi királyaink még szentséges (szakrális) uralkodók voltak; ám amint távolodtak, szakadtak el őseik hitétől, Istenétől, akkor jöttek országos bajok, jött ránk a tatár, a török, a német, az orosz és még ki tudja milyen népség…  

A vallásban rejlik a kozmosz tanítása. A vallás a kozmikus tudás része, az istenség anyagi megnyilvánulása. Az égitesteknek az istenekkel való azonosítása szabja meg a vallás asztrális jellegét. Az istenek az égen látható csillagokban testesülnek meg. A Teremtő kijelentési eszközei, a 36 tanácsadó csillag,  általuk hirdeti ki tanácsait az emberiségnek. Akarattal nem kényszerít (hacsak a természeti csapások nem azok), hanem tanácsol, s az ember bánhatja, ha nem fogadja meg. A csillagok járása élet vagy időleges halál képében szabályozza az ember sorsát. Ennek ellenére az istenek mégis többek megszemélyesített képmásaiknál: a természetet is szabályozni tudó, az emberi nem sorsáról való gondoskodásban megnyilvánuló, erkölcsi tulajdonságokkal rendelkező, magasabb akarattal bíró szellemi lények.

 

rabakozi_himzes-002_1558641_6335.jpg

  1. Mai rábaközi életfa-hímzésen a világ három szintje: A felső világ közepén van a nap, alatta a madaras levegőég, alul pedig a földet jelképező váza és a lehajló virágok (weddingdesign.hu)

 

A sumirok az életük minden vonatkozásában a kozmikus rendhez igazodtak. Vallásos követelmény volt, hogy az Isten minden teremtménynek egyformán ura legyen, és belső lényegéből kifolyólag állandó elv szerint működjön. Ez pedig a szeretet, a pártatlanság és az igazság.

A régi magyarok is ez elv szerint éltek. Az ókori írásos emlékek úgy emlékeznek meg elődeinkről, hogy „a jótörvényű szkíták”. Kőrösi Csoma Sándor egyik levelében írja, hogy India a jugarok (szkíták) országából kapta a törvényeket.

A mitológiai rendszer az égi csillagtünemények több évezredes megfigyelésének eredménye. Ezt próbálta az ember magához igazítani, tudván azt, hogy a csillagok Isten szemmel látható kijelentései, ezért az ég ismerete az egész vallásos rendszer alapja. A magyar paraszt- és pásztorember minden tevékenységében igazodott az éghez: Hajnali három körül, amikor a Kaszáscsillag (Orion) feljött az égre kaszálni indult, mert a harmatos fűben jobban húzott a kasza stb.

Az istenek működési köréről a sumiroknak teljesen tiszta képzetük volt. Ezt mutatják a fennmaradt mezopotámiai mitikus emlékek. A sumir mítoszok kozmikus jellegűek. A Világmindenség eredetét és rendjét mutatják. Megszemélyesítve mondják el a Naprendszer és az égitestek létrejöttét (Enuma elis), mozgásuk hatását a Földre és az emberi életre. A mítoszokból kitűnik, miként látták bolygókból lett isteneik legfőbb tevékenységét, hogyan képzelték el az emberekhez való viszonyukat.

Az igazi mítosz-költészet idegen a sémi szellemtől. A babiloni-asszír nép nem maga termelte ki ezeket, hanem átvette a sumiroktól. Ezt bizonyítja a mítoszok istenvilága, helyi meghatározottsága, ami az babiloni-asszír szövegezés ellenére is határozottan felismerhető sumir jellegű fogalmazás.

A történeti kor kezdetén a sumirok vallásában határozott körvonalú istenkör figyelhető meg, de emellett megszámlálhatatlan sokaságú az alsóbbrendű szellem is. Ezek megléte az őskori vallásos hitre utal.

Az istenek valamilyen különleges ok miatt a szellemek közül kiemelkedtek, míg a démonok megmaradtak alsóbbrendű, de önálló szellemeknek. A démonikus szellemek nemcsak egyesével, hanem csoportosan is működő, önálló lények, bár az emberek megkísérlik őket alárendelt viszonyba hozni valamelyik nagy istennel, esetleg a Föld és az Ég urával.

A templomokban és a szent helyeken minden felső- és alsórangú istent imákkal, áldozatokkal tiszteltek, illetve engeszteltek ki. Ráolvasó- és varázs-szövegekkel próbálták rontó, ártó hatásukat elhárítani. Ezeket a szertartásokat az ünnepeken végezték el. Számtalan ünnep volt, minden istennek megvolt a maga ünnepnapja. A földi ünnepek az égiek másai voltak. A sumirok mindent, „ami életük mércéje volt a kozmikus erő rendjének rendelték alá: amikor az Égen ünnep volt, a Földön is ünnepeltek”.[4]

 

naprendszer.jpg

  1. A világ teremtésének folyamatábrája az ékiratos teremtésmítosz szerint. A vonalvezetése olyan, mint a matyórózsáé[5]

 

Az istenvilághoz való viszonyuk szerint a szellemek az embereknek jó- vagy rosszakarói. A jóindulatúak az embereket védik, ezek a védő szellemek; a kereszténységben belőlük lesznek az angyalok. A rosszindulatúak pedig bajokat, betegséget, sőt halált is zúdítanak rájuk.

A mindenkori politikai manipuláció hatására a jó és a segítő istenek rontó, ártó lényekké változhatnak át.

Sirburlaki város védistenének Ningirsu-nak és asszonyának és Bau istennőnek hét leánya volt. E leányok feladatkörüket tekintve azonosak a magyar néphit boldogasszonyaival. Az egyik az élet adója, a másik a védője, a harmadik a termékenység, majd a növények szaporítása, az állatok szaporodása, a magzat és a gyermekágyas asszonyok óvó védő istnasszonya. A sumiroknál még jószándékú, segítő, óvó, védő istennők. A sémita babiloni-asszír korban már gonosz, rontó démonok. Feltehetően a hét magyar ártó istennő, a hét szépasszony, akiknek a nevét csak kedveskedve szabadott kiejteni, innen eredeztethető. Kálmány Lajos néprajztudós  szerint eredetileg a magyar szépasszonyok is óvó-védő istenasszonyok voltak. A magyar nép nem hagyta megcsúfolni a boldogasszonyait, hanem teremtett hozzájuk még hetet, a szépasszonyokat.

 

aae195f07892fa99535dbaf09449a81b_1.jpg

  1. Bau (Istar?) istennő, az ég és föld királynője (terrakotta dombormű, Kr. e. II. évzred, Esnunna, Louvre, Paris – wikipedia.org)

 

Az istenek erkölcsi jellegéből következően az embereknek nemcsak a boldogulásuk miatt volt fontos az isteni akarat ismerete, hanem, hogy oktalan cselekedeteikkel ne idézzék elő az istenek haragját, és az életvitelükkel méltók legyenek az az istenek jóindulatára. Ezért naponta áldoztak isteneiknek. A napi istenáldozat jobbára élelmiszer, húsfélék, sör, bor, tej, kenyér, datolya stb.volt. Az istenek víz menti tiszteleti helyén tartott áldozati szertartást a pap és a templom személyzete, a hun-magyaroknál a táltos vezette. A szertartásokat csak vízforrásnál, folyónál, tónál tarthatták, ahol nem volt természetes víz, ott csatornán, vezetéken keresztül a templom épületébe vezették a vizet. A sumir templom víz mellé, sőt vízforrásra, kútra épült.

A káld-sumirokhoz hasonlóan a régi magyarok is víz mellett, védett tisztásokon áldoztak istennek. Cornides kéziratgyűjteményének egyik 1190-es oklevele szerint „az aldó kúthely név egykor bizonyosan áldozati hely volt víz- vagy kútforrásnál. P. dictus magister is írja Ond, Ketel, Tarcal vezérről, hogy a tarcali hegyen fehér lovat áldoztak - magnum aldumas fecerunt”[6].

A templomban nemcsak az ünnepnapokon, hanem máskor is, többszáz személy étkezéséről kellett gondoskodni. Az áldozati állat nagysága az áldozati toron résztvevők számához igazodott (vö. a magyar népszokás ökörsütését). Az ünnepi előkészületet végzők kapták a lakoma legjobb falatjait.

E szokás köszön vissza a magyar népmesékben, miszerint az étket készítő szolgáló vagy a kukta „tudatos” tévedésből eszi meg a legjobb falatot pl. az aranytojást tojó tyúkocska varázserejű a májat, zúzáját.

A sumir halotti áldozatok sokban hasonlítanak a régi magyar halotti torokra. Az első halotti tort a temetés napján, a továbbiakat a hónap valamelyik napján, esetleg az évfordulón tartották. A toron, a siratáson  mindenkinek részt kellett vennie, miként ma Kárpátalja néhány magyar falujában. 

A sumir szövegek minden elhalt léleknek szóló, általános, halotti ünnepről is megemlékeznek, amelyet a hónap egy bizonyos napján tartottak meg (vö. a keresztény mindenszentek ünnepét és a halottak napját).

A „primitív” szellemhit maradványát jelzi, hogy a démonok, a holtak lelkei, a természeti tünemények szellemei mindig személyes léttel és meghatározott alakkal képzeltettek el. Az égen-földön mindent megzavaró démonoknak, rossz szellemeknek óriási erőt tulajdonítottak, akik képesek voltak a földön mindent megzavarni, sőt még a nagy istenek uralkodását is vitássá tenni. E szellemeket a TAL-TAS-ok (táltosok), a bölcs urak, az erre hivatott papok, különféle, praktikákkal, szövevényes varázsmódokkal befolyásolták, és tartották távol az emberektől. Ezen kívül gyógyítottak is. Pontosan úgy, mint a régi magyarok örökölt tapasztalattal, tanult tudással rendelkező táltosai,

A sumir jövendőmondókat NI.ZU-k nak hívták. Úgy tűnik a magyar néző szó rejtezik benne. S valóban a jövendőmondókat, a jövőbelátó embereket magyarul nízőnek, látónak mondják. A tisztítópapok a MAS.MAS-ok. E papok feladata volt az áldozati üstök, edények tisztántartása, mosása. E szó is önmagáért beszél, hiszen összecseng a „mos” szavunkkal. (állítólag a sumirok nem ejtették az o hangot, mondván a sumir nyelv megfejtését elősegítő nyelvekben nem volt.) Az említetteken kívül még sok megfejtetlen papi elnevezés maradt fenn.

 

a12417_001_front.jpg

  1. Sumir lakoma-előkészület (alabástrom dombormű, Hold templom, Khafajah, Kr. e. 2700- 2600, 20x20 cm, Oriental Institut, Chicago, - oi.Chicago.edu)

 

Az isteneknek hivatásuk betöltését a szellemhadból, a démonok világából kikerült lények segítették. Ezek nem mindegyike vált istenné, hanem csak kísérő személyzetként, végrehajtóként tartoztak a főbb istenek udvartartásába. Az alsó világ segítői az Anunnakik az éggel is kapcsolatban levő kisebb, talán alsóbbrendú istenek. A felső világé az igigik-é; minden főisten  egyben igigi volt . A kiejtése és a jelentése nem különbözik a magyar „égi” szótól.

Az istenek tisztelete a vonatkozó kultuszhelyek politikai hatalma szerint változott. Ez azt jelenti, ha más, idegen nép vagy politikai csoportosulás kerített/kerít hatalmába egy országot és ezzel együtt a kultuszhelyeket, akkor a hódítók a megmaradt lakosságra saját isteneik tiszteletét kényszerítette/kényszeríti rá.

I. István magyar király korában a magyarok keresztény hitre való „zökkenőmentes” térítése is így zajlott le. Az áttérés ellenére is látszik, hogy a mai judeo-keresztény „hitünk külföldi növény, mely nemzetünk regényes gyermekkorával nincs összefűzve”[7], átsüt rajta őseink máig élő természethite.

 

A cikk Jeremias, Alfred: Handbuch der altorientalischen Geisteskkultur, Hinrichs’sche Buchhandlung, Leipzig,1913 nyomán készült (MV)

  • [2] Lukács atya szíves írásbeli közlése
  • [3] Kállay Ferenc: A pogány magyarok vallása, Lauffer és Stolp Kvk. Pest, 1861. Hasonmás, Evilath, New York, 1971. 19-20. pp.
  • [4] Badiny Jós Ferenc: Káldeától Ister-Gamig, III. Orient Pressz Kvk. Budapest, 1997. 14.

[5] Marton Veronika: A káldeai teremtés-mítosz (Enuma elis), Matrona, Győr, 2009. 71. p. - „Matyó hímzésű terítő” részlete–origo.hu

  • [6] Kállay i. m. 179. p.

[7] Madách Imre