Badiny Jós Ferenc halálának 10. évfordulója alkalmából

 Balatongyörökön a „XI. NEMZETI HÉT” (2017. VII. 5-VII. 9.)

rendezvényen

  „Emlékezés prof. Badiny Jós Ferencre”

c. előadást tartok.

 Időpont: 2017. július 9. vasárnap, 16.00-17.00-ig

Hely: Balatongyörök, a móló melletti sétány

Minden érdeklődőt szeretettel vár a Rendezőség!

Badiny Jós Ferenc mellszobra (Losonc, magánház kertje)

 Az előadás rövid ismertetése: 

Badiny Jós Ferenc,  Argentinában a Buenos Aires-i jezsuita egyetem nyugalmazott sumerológia professzora tíz éve, , 2007. március 10-én, délután fél háromkor életének 97. évében Budapesten hunyt el.

Badiny Jós Ferenc mindannyiunk k Feri bácsija a II. világháború után azon emigrációba kényszerült magyarok egyike volt, aki a világ könyvtáraiban, levéltáraiban fáradhatatlanul gyűjtötte a magyarság őstörténetéről, eredetéről, a Kárpát-medencébe való visszatéréséről szóló könyveket, tanulmányokat. Merész írásaival felhívta az itthon maradottak figyelmét a finnugor-nyelvelmélet tarthatatlanságára. A munkássága alapjaiban rengette meg a több, mint százötven év alatt megkövesedett finnugor nyelv- és eredetelméletet. Felélesztette a magyarságnak a nagy elődökbe, és a küldetéstudatába vetett hitét.

Köszönöm a figyelmüket!

Kedves Olvasóim!

 A MAGHAR AKADÉMIA szervezésében

„Nemzetvesztő királynék – Géza fejedelem két felesége„

 c. tartok előadást. 

Hely: TIT Stúdió Egyesület, 1113 Budapest, Zsombolyai u. 6.

Idő: 2017. június 30, péntek, 18.00-től 20.00-ig.

Pogány magyarok a pokol tüzén (X. sz., részlet, Torcello-i mozaik, Olaszo.)

Az előadás rövid ismertetése:

A magyar történelem több sorsfordító, nemzetrontó eseménye fűződik Géza fejedelem második feleségéhez, a lengyel Adelhaidhoz. A királyi udvarba való belépését számos, a magyarság számára tragikus esemény (Lech-mezei csata, Zolta félreállítása, Taksony halála) előzte meg, mely a magyarság erőszakos római-kereszténny térítésébe torkollott és a magyarságra gyakorolt német-római politikai befolyást erősítette. A bekövetkezett eseményekből kiviláglik, hogy Sarolta halála után Géza a lengyel feleség befolyása alá került, aki második hazája, Pannónia-Magyarország ellen fondorlatoskodott, mintha valami titkos terv részese, kivitelezője lett volna. Sem Géza, sem a többi Árpád-házi uralkodó nem ismerte fel, hogy az idegen királyné-feleségek révén erősödött a pápai és a német-római térhódítás.

Minden érdeklődőt szeretettel vár a Rendezőség.

A pilisszántói III. FÉNYNAP-on

„Nimród, a hunok és a magyarok őse” c. előadást tartok.

Időpont: 2017. június 24., szombat, 17.00-19.00-ig

Hely: Orosdy-kastély, Pilisszántó, Orosdy út

Minden érdeklődőt szeretettel vár a Rendezőség!

Az előadás rövid ismertetése:

A Biblia kurtán-furcsán elintézi Khúsfia Nimródot, a hunok és a magyarok ősatyját, holott az életútja messze túlmutat az Ószövetségen. A Vízözön előtti hatalmas Kusita Birodalom istenkirályainak utódjaként a víz szétválasztotta Birodalom ázsiai részének első királya lett. Kiváló hadvezér és birodalomalapító volt. A magyar és több közel-keleti nép hagyománya ősatyjaként, első uralkodójaként tiszteli. Az ókori írók Nimródról szóló írásaiból kevés maradt meg, ám e töredékek fényt deríthetnek népünk történelmének mitológiába burkolt hajnalára.

A vetített képes előadás végigköveti Nimród életútját.

Noé és a családja a vízözön előtti fejlett, tudományos ismeretekkel rendelkező, felhasználó társadalom tagja volt. A Bibliában e megállapításnak nincsenek közvetlen bizonyítékai, de a sorok közt olvasva számos, komoly problémára derül fény, amit feltehetően sikerrel oldottak meg, hiszen ellenkező esetben ember nem élne a földön. 

Noé kiereszti a madarakat a bárkából. A feje fölött jól látszik a tzohár, a világítótest.   (XIV sz. angol kézirat – dailymail.co.uk)

 A Biblia a hívők hitére építő vallásos könyv lévén, nem tér ki a bárkalakók túlélését biztosító műszaki megoldásokra. A bibliaolvasó figyelme a szöveg elsődleges jelentésére összpontosul: A bárka, egyszerű, fából épült vízi jármű, melynek nagyságát, formáját, méretét nemcsak a Biblia, hanem az ékiratos források is pontosan közlik. Aligha merül fel valakiben, hogy negyven napig a háborgó vízen hánykolódó, „fadobozba” zárt nyolc embernek mennyi segédeszközre lehetett szüksége a túléléshez.

A „hajó” kínai írásjegye az Özönvízből megmenekült 8 embert idézi. Három, a „tartály + ember + 8” írásjegyből tevődik össze. Jelzi, hogy Noéval együtt 8 "száj", azaz ember dobozszerű bárkában élte túl a Vízözönt.[1]

Megjegyzés: A második írásjegy jelentése valójában nem "ember", hanem "száj". A magyarban használatos "10 éhes száj" mondás analógiájára átvitt értelemben használtam az "ember" kifejezést.

Az élelmiszer biztosítása talán a legkézenfekvőbb volt, de el kellett távolítani a felgyülemlett hulladékot. Meg kellett oldani a bárka szellőzését, állagának megőrzését, az esetleges fűtést-hűtést és a világítást, a levegő és az ívóvízellátást; Az állatok (bár az ékiratok nem állatokról, hanem a magjukról beszélnek) etetését, almozását, az ürülék eltávolítását stb. S mindezt egy rés- és légmentesen lezárt bárkában! Az áradat dandárjáig nem valószínű, hogy a bárkán valamiféle rést, szellőztetőnyílást lehetett volna nyitni, hiszen befolyt volna a víz, s a bárka elsüllyed. Olyan lehetett ez a doboz-bárka”, mint egy jól megépített, az életbenmaradás minden műszaki felszerelésével ellátott tengeralattjáró, csak éppen az előző, a vízözön által elpusztult műszaki műveltség maradványa volt.

Soha nem lehet megtudni, a bárkaépítés során Noé minő lépéseket tett a létfenntartás biztosításához. A Biblia alig árul el egy-két adatot, ám ezekből messzemenő következtetésekre lehet jutni.

Az Úr megparancsolta Noénak, hogy tegye vízhatlanná a bárkát: „…szurkozd meg belől és kívül szurokkal.”[2] A „szurok” szó a héber szövegben „kopher”[3], a héber lexikon szerint „aszfalt”. Az aszfalt esetenként a földfelszínen is előforduló nyersolaj-termék. A nyersolaj nagy nyomás hatására élő szervezetek bomlásával keletkezett ásványi termék[4], amely akkor keletkezett, amikor az özönvíz eltemette a korábbi életformákat, növényeket, állatokat. Ám Noé a Vízözön előtt építette a bárkát. Vajon honnan szerzett szurkot, amikor az még nem jött létre? Immanuel Velikovsky szerint valamikor a föld őskorában a Földközelben elhaladó üstökös szenet és hidrogént tartalmazó csóvájából olajzuhatag csapódott a földre, beszivárgott a föld pórusaiba, a sziklahasadékokba, s ebből lett a kőolaj. Ha így van, akkor Noé különösebb nehézség nélkül hozzájuthatott a bárkatömítő szurokhoz.[5]

Harold, angol király a Westmisterben felette a Halley űstökös (részlet a a normann inváziót ábrázoló Bayeuxi falikárpitról, 1070-1082, Bayeux város múzeuma – wikipedia.org)

Ám az is lehet, hogy a magas műszaki-kémiai ismeretekkel rendelkező vízözönelőtti mérnökök a kőolajból mesterségesen állították elő az aszfaltot. Ha így volt, akkor az özönvíz előttiek jártasak lehettek a szerves vegytanban, a kémiában. Mindenképpen, hisz csecsemőként I. Sargon, akkád királyt az Euphrateszből, a bibliai Mózest meg a Nílusból vízhatlanná tett szurkozott kosárkában fogták ki.

Egyiptom ókori neve Kemet. Jelentése: „fekete föld”. Az ottani földre nem a fekete, hanem inkább a sárgás szín a jellemző. Elképzelhető, hogy a szurkos, „fekete föld” jelentésű „kemet” lett a névadója a „chemie/kémia”, azaz a vegytan szónak.

A 150 napig tartó vízáradatban hánykolódó bárka egyetlen nyílását a háborgó özönvízben 40 napig nem lehetett kinyitni, mert befolyt volna a víz, s minden bentlakóval együtt elsüllyesztette volna a bárkát   A Teremtés könyve (8.6) le is írja, hogy Noé csak az áradat csendesedtével nyitotta ki a bárka ablakát, s időről-időre kibocsátott egy-egy madarat. Az ablakként fordított szó héberül challon, alapjelentése nyílás. Az ékiratos vízözön-szövegben az AB, nyílás, rés, lyuk jelentésű szót is ablaknak vagy átjárónak fordítják. (A régiségben az ablak szavunk első szótagjának jelentése lyuk, nyílás volt. S az ablak valóban az épület nyílását jelenti.)

Ám a Teremtés könyvében van még egy „ablak”-nak fordított szó a tzohar, ami valójában „fényes drágakő; Noé  ezt használta a bárka megvilágítására[6]: „Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire hagyd azt felülről;…”[7]

A tzohar szó ablak értelmezése azt jelentette volna, hogy a bárkalakók, ember állat egyaránt egyetlen tetőablakon keresztül kapták a fényt? Aligha. A tomboló viharban meglehetős sötétség uralkodik, ha a bárkában csak egy ablakon hatolt be valamiféle derengés, akkor bizony az ablaktól távolabb eső részeken koromsötét lehetett. A tzohar a bárka mennyezetvilágítására utalhat, amit felülről egy singnyire, vagyis 0,622 méterre kellett elhelyezni. Ma is ismert, hogy egy hagyományos méretű zárt térben, pl. szobában a világítás akkor a legmegfelelőbb, ha a fényforrás a mennyezettől kb. 60 cm-re van, vagyis lóg.

A hagyományos zsidó iskola a tzohart ragyogó, kristályból áradó fénynek tartja; a héber hagyomány óriási ékkőnek vagy gyöngynek, amely a benne rejlő fényerő segítségével a vízözön idején az egész bárkát bevilágította. Erre utal az ékiratos Vízözön-történet: Ziusudra, Shuruppak királya, sumir Noé „midőn óriási csónakját készítette, UTU, a Napisten elhozta neki a sugarait a csónakba, vagyis a ragyogó fényű tzohart, hogy világítson.[8] Eszerint a bárkát mesterséges fénnyel világították meg, amit a kései, kevesebb műszaki tudással rendelkező utódok, pl. az Ószövetség összeállítói a nap sugarainak tartották.

Minden új vívmány, találmány, az emberi életet megkönnyítő műszaki berendezés, szerszám vagy gép a régiségben már megvolt, s ha nem, akkor előbb vagy utóbb valamelyik ásatáson előbukkan. Legfeljebb nem ismerszik fel, mert a mai ember számára szokatlan formájú, elrendezésű vagy azért felismerhetetlen, mert eddig még nem találták fel.

Az elektromosság ismeretét Noé valamelyik fia, Egyiptom/Kemet ura, még a nevében is közelálló Khám/Hám ismerhette, és átörökíthette a következő nemzedékeknek. Tény, hogy e tudás túlélte az özönvizet. A Kr. e. X. század táján Izrael 3. uralkodója Salamon kimondta, amit ma a hivatalosított történelemtudomány tudománytalannak tart: „A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.” [9] Bizonnyal Vízözön-előtti műszaki ismeretekre és a felhasználásukra gondolt, amelyeket ő maga is előállíttatott: Midőn Sába királynője látogatásakor a palotájában nappali fényesség uralkodott. Salamon nagybölcsen olyan fénylő gyöngyöket gyártatott, mintha a Nap, a Hold és a csillagok ragyogtak volna a mennyezeten[10], vagyis elektromos világítótesteket használt.

Jéchiel, a XIII. századi titokzatos rabbi gyakran elképesztette IX. Lajos francia királyt „ragyogó lámpájával, amely magától kigyulladt és elaludt.”[11]

Jóval a Vízözön után Egyiptomban, Párthiában és Szkítiában is ismerték az elektromosságot. Bizonyára világítottak is vele, de a finoman megmunkált ezüstözött és aranyozott ékszerek stb. arról tanúskodnak, hogy az aranymívesek elektrolízisre is használták.; s ehhez garmadával állt a rendelkezésükre a szárazelem.  

A Pártus Birodalom idejéből és területéről származó un. bagdadi elem (atlasobscura.com)

 Bagdad közelében négy pártus kori rézhengert tartalmazó agyagedényt ástak ki a földből. Vékony vas- és rézrudakat voltak mellettük, amelyek arra utaltak, hogy az elemeket sorba kapcsolták. Ktésiphonnál a Berlini Múzeum egyik régésze tíz további elem alkatrészét találta meg, ebből arra következtetett, hogy e tárgyakat tömeggyártással állították elő. A jelek szerint a pártus, majd a perzsa és a bagdadi aranyművesek a legkorábbi közel-keleti civilizációtól örökölték a villanyelemeket. E műszaki eljárás a régi korokban jól ismert lehetett, mert Egyiptomban is találtak ezüstözött fémtárgyakat.[12] 

Világítótesteket ábrázoló dombormű (Hathor-templom, Dendera, Egyiptom, tripadvisor.com)

Hosszasan vitáztak, hogy az alábbi fajansz-amulettek eredetijét mire használták. Az ásatásokon egészen nagyméretűeket is találtak, amelyek pontosan ugyanolyanok voltak, mint a fenti domborművön a támaszcsiga. A formájuk nagyon hasonlít a mai villanyoszlopokon levő porcelán-szigetelőcsigákhoz.

Szigetelőcsiga-amulettek (ancientegyptianfacts.com)

A villanyvilágítást 1890-ben találták fel, előtte csak gyertyával, fáklyával, esetleg olajlámpással világítottak. E fényforrások füstöltek, kormos lerakódást képeztek a mennyezeten. Ám sem az egyiptomi piramisok belsejében, sem a sírokban nem találtak füst- vagy koromnyomot. Eleinte azt gondolták, az egyiptomiak valamiféle lencse és tükörrendszer segítségével világították meg a sírkamrák belsejét, ám ezeknek sem volt nyoma. Néhány ősi sír alagútjai meg túl bonyolultak voltak ahhoz, hogy valamiféle tükörrendszer segítségével fényt juttassanak a sötét belső termekbe. Ennek ellenére a falak tele vannak színes festményekkel, hieroglifákkal, amit sötétben bizony lehetetlen lett volna előállítani. Az egyetlen lehetőség az volt, hogy füstnélküli fényforrásokkal rendelkeztek. Mivel volt galvánelemük, ezeket a sírkamrák megvilágítására is használhatták.

Mai tudós-csoport a denderai fénycső-domborműnek elkészítették a mását, ám ahhoz hogy működjön hozzácsatlakoztattak néhány pártus elemet. S láss csodát! Működött.

7. Akár ilyen is lehetett volna… (A denderai fénycső-dombormű alapján és a pártus elemek felhasználásával készített világítótest. – ancient-origins.net)

Noé bárkája az előző világkorból átmentette az ókorban használt, a középkorban jogosan titokban tartott (hiszen az inkvizíció kisebb dolgok miatt is gyilkolt), majd lassan elfeledett elektromosságot, amit a mai embernek újra fel kellett fedeznie.

 [1] Marton Veronika i. m. 112. p.

[2] Szent Biblia, Mózes I. kv., 6.14.

[3] Old Testament Hebrew Lexikon, kopher címszó – biblestudytools.com

[4] wikipedia.org, kőolaj címszó

[5] Velikovsky, Immanuel: Ütköző világok, Novella, K. [Bp. 2000], 57-61. pp.

[6] Encyclopedia Mythica in:pantheon.org

[7] Mózes I. kv. 6.16.

[8] Kramer, Samuel Noah: History begins at Sumer, University of Pennsylvania Press, Philadelphia, 1956, 152. p.

[9] Szent Biblia, Prédikátor Kv. 1.9

[10] Budge, Wallis: The Queen of Sheba & her only son Menyelek,… The Medici Society London, Boston, Mass. [etc.], 1922. 34. p.

[11] Lévi, Éliphas:Historie de la Magie, Germer Bailliére, Libraire-Éditeur, Paris, 1860, 265-266. pp.

[12] Marton Veronika i. m. 117-118. p.

Kedves Érdeklődők!

A 88. könyvhét alkalmából 2017. június 9-én, pénteken délután 4-től 6-ig Győrött a Könyvbarlang Antikvárium Látogatóközpont előtti standján (Győr, Baross Gábor út 21.) szívesen dedikálom kedves Olvasóimnak a könyveimet.

Köszönöm a figyelmüket!

Kedves Olvasóim, kedves Érdeklődők!

Május 5-én, pénteken 18.00 órai kezdettel a naszályi Művelődési Házban

Nimród, a hunok és a magyarok ősatyja

 címmel előadást tartok.

Hely: Művelődési Ház, Naszály, Rákóczi út 127.

Időpont: 2017. május 5., péntek, 18.00-20.00-ig

Nimród dombormű (Khorsabad/Dur Sarrukin, királyi palota, Irak, kb.  Kr. e. 7.sz. - biblearchaeology.com)

Ismertetés:

A Biblia kurtán-furcsán elintézi Khúsfia Nimródot, a hunok és a magyarok ősatyját, holott az életútja messze túlmutat az Ószövetségen. A Vízözön előtti hatalmas Kusita Birodalom istenkirályainak utódjaként a víz szétválasztotta Birodalom ázsiai részének első királya lett. Kiváló hadvezér Birodalomalapító volt. Több közel-keleti nép hagyománya első uralkodójaként tiszteli. Az ókori írók Nimródról szóló írásaiból kevés maradt meg, ám e töredékek fényt deríthetnek népünk történelmének mitológiába burkolt hajnalára.

A vetített képes előadás végigköveti Nimród életútját.

Minden kedves olvasómnak áldott, békés húsvéti ünnepeket kívánok! S úgy védelmezze népünket a halottaiból feltámadó  Jézus Krisztus, miként védelmezte szeretett városát és minden lakóját, Ningirsu, Lagas város védistene.

Hálaadó tábla Ningirsunak, Lagas város védistenének, mivel védelmül küldte párducfejű madarát, hogy  óvja, segítse szeretett városának népét. (kb. Kr. e. 3200, Louvre)

A Vízözönről a Föld minden népének több-kevesebb ismerete van. A judeo-keresztény világ vízözön-tudása a Biblián alapul. A népek emlékezetében és az ókori írok műveiben a vízözön pusztítása világkatasztrófaként rögzült. E közös mag nem véletlen egybeesés, hanem az emberi elme azonos körülmények közti történésekre adott azonos válasza.

Noé a kezében tartja a dolgavégezetlenül visszatért galambot és hollót, miközben a második galamb gallyacskával a csőrében közeledik, jelezvén, levonulóban van az ár (Holkham Bible Picture Book, 'XIV. sz. közepe, MS 47682, British Library, London - idlespeculations-terryprest.blogspot.hu ) 

A térben és időben egymástól távol élő népek részben természeti, részben természetfeletti erők hatásával magyarázott özönvíz-történetei alapvonásokban megegyeznek[1]: Felhő kerekedik, óriási eső támad, megnyílnak az ég és föld csatornái, s az óriási áradatban elpusztul ember, állat. Csupán egy ember és a családja menekült meg, s általuk maradt meg az emberiség. Némelyik történet visszatérő eleme, hogy az emberiség súlyosan vétett az isten(ek) ellen, s a büntetése a minden élőt elpusztító egyetemes Vízözön lett.

A Biblián[2] kívül az ókori írók[3], Bérósszosz a babiloni Marduk templom papja, Alexandrosz Polihisztor, Abüdénosz görög történetíró, Kaiszareiai Euszebiosz bizánci krónikás, Iosephus Flavius, zsidó és Chorenei Mózes örmény történetíró stb. tudósít a vízözönről. A forrásaik az ókori Mezopotámia sumir, babiloni, asszír ékiratos Vízözön-történetei lehettek.      

Mezopotámiában az első ásatások feltárta ékiratos agyagtáblák a British Museumba kerültek. A leltározásukkor George Smith (1840-1876) rézmetsző-régész vette észre, hogy az egyik táblán túl gyakran fordul elő az A olvasatú, „víz”-et jelentő ékjel. Lefordítva a szöveget kiderült, hogy az Izdubar (később Gilgames) eposz Vízözön történetére bukkant.[4]

1914-ben Arno Poebel (1881-1958) német-amerikai asszirológus Nippur város templomi könyvtárában többezer agyagtáblát talált. Több évtizeddel később Thorkild Jacobsen vette észre a kb. Kr. e. 1600-ra datált teremtésmítosz-táblát, az Eridu Genesist, rajta Vízözön legkorábbi, sumir nyelvű történetével.[5]

1. A Nippurban talált Vízözön-tábla, az un. Eridu Genesis (ancient-code.com)

A tábla töredékes. A felső rész hiányzik. Az alsó és a másik oldalon levő felső harmadát jól lehetett olvasni. A táblát nem úgy forgatták, mint manapság a könyvet, hanem alulról felfelé, fejtetőre állítva fordították a másik oldalra. Az a szöveg, ami a tábla alján volt az átforgatáskor a tetejére került.

A szöveg közepe maradt meg, a történet eleje és a vége ismeretlen. A megmaradt sorokból és a tábla arányaiból következtették, hogy a táblán 300 ékjeles sorból kb. 100 sor olvasható, a többi letörött, szétporladt, elpusztult. A szövegben fellelhető gondolatritmus segítségével sejteni lehetett a hiányzó történet-részeket.

Nemcsak a mítoszok, eposzok, középkori írások jellemzője a gondolatritmus, hanem az ékiratoké, sőt a magyar népköltészetben a balladák, népdalok, népmesék visszatérő eleme is. Ez azt jelenti, hogy a szöveg eseteként egy-egy mondattal, leírással, visszatér, visszautal az előző eseményekre, dolgokra „Alma a fa alatt, / Nyári piros alma,…” (Az első sora közli, hogy alma van a fa alatt, a második megmondja, az alma nyári is meg piros is.)

A hiányzó részek tartalmát a Vízözön előtt és után uralkodó királyok ékiratos listája és Bérósszosz leírása alapján pontosították.

Bár a táblatöredéket nippuri templomi könyvtár agyagtáblái közt találták, mégis Eridu Genesisnek (Eridu teremtése) nevezik, utalva a Vízözön előtti városok alapítására, melyek közül az első Eridu volt.

A hiányzó első rész a világ és az ember teremtésével kezdődhetett. Majd leírja, hogy a királyság, a lélegzetelállító Korona, a királyi trón, majd a királyi jogar leszállt az égből. (Véletlen lehet, hogy ugyanilyen koronázási ékszerek illették a magyar királyt? )

Az égi jelölte király lerakta a városok tégla (alap)köveit, vagyis városokat alapított, s egy-egy istennek védelmébe ajánlotta. Eridu, a városok elseje, NU.DIM.MUD-é lett, Bad.Tibirát ^dIN.AN.NA, Larakot PA.BI.IL.SAG, Sippart UTU, Suruppakot SUD kapta. (E városok túlélték az Özönvizet)[6]

2. A Vízözönt túlélt ókori mezopotámiai városok (Eridu, Bad Tibira, Larsa, Suruppak, Sippar)

EN.LIL, a levegőisten, az „én-lélek”, az életet adó fuvallat istene a sumirok teremtő istene volt. Megalkotta az élővilágot. Megajándékozta az embereket a fokossal, a föld műveléséhez szükséges szerszámokkal, s mindennel, ami ezen a világon a legjobb, a legszebb, leghasznosabb volt. Mindenható, láthatatlan mennyei atyaként kormányozta az eget és a földet. Szerető isten volt, de ugyanakkor büntető, s hurrikánként romboló is. A szava döntő és megmásíthatatlan volt. Kimondott döntéseit még ő sem változtathatta meg.

A megmaradt táblatöredék leírja, hogy EN.LIL, a teremtő isten haragját az emberek hangoskodása, lármája váltotta ki. A városok, csatornák építésekor túlságosan nagy zajt csaptak, s zavarták az istenek nyugalmát. Haragjában ^dEN.LIL kieszközölte az istenek beleegyezését, hogy vízáradat pusztítsa el a vétkes, az isteneknek nem engedelmeskedő emberiséget.[7] Két istent nem sikerült meggyőznie. EN.KI, a föld (és a földi vizek) istene kétségbevonta az emberiség elpusztításának szükségességét. A szentséges IN.AN.NA (Ninhursag), a nagy istennő, a magna mater ingadozott: A pusztulás után siratta az embereket.

Az istenek rangsorában az ^dEN.LIL után következő EN.KI, a bölcsesség, a varázslat, a gyógyítás istene, az emberek barátja és támogatója volt. Nevének jelentése „én, a föld”. ^dEN.LIL megbízásából szervezte ugyan meg a földi világot, de nem viselhette el a pusztulását. Oktalanságnak tartotta az emberiség eltörlését, hiszen ha megtörténik, az istenek megfosztatnak emberi szolgálóiktól és tisztelőiktől. Ha elpusztulnak, ki dolgozik, ki táplálja ékes imákkal, földi tudással az isteneket? Hosszasan töprengett, miként lehetne elkerülni ^dEN.LIL végzetes döntését.

^dENKI saját szívével vetett számot. ^dEN.LIL szavát nem változtathatta meg, hiszen nem volt hozzá hatalma, de az áradat következményeit enyhíthette. Elhatározta, megmenti a sumir ZI.U.SUDRÁ-t, Suruppak (vagy Eridu) jámbor, istenfélő királyát, a bibliai Noé megfelelőjét. A védelmező isten neve olvashatatlan, de bizton állítható, hogy EN.KI volt. Istenként közvetlenül nem szólhatott emberi lényhez, ezért a királyi palota nád-falán át suttogta a túloldalon alvó királynak a küszöbönálló katasztrófát. Felszólította, építsen bárkát, hogy magát és a családját megmenthesse! Megsúgta a nádfalnak, milyen legyen a hajó, amelyre minden élőlény magját fel kell vinnie, hogy a vész múltán feltámadjon és folytatódjon az élet.  

3. A mezopotámiai Lagas templomában talált Meluhha-i csónak, ill. kereskedőhajó (pecséthenger nyomat. Hasonlót találtak Omanban, az indiai Meluhha félszigeten és Harappában – harappaseries.wordpress.com)

A minden élőt elpusztító áradat leírása oly pontos, hogy a hagyományozó szenvedője, túlélő szemtanúja lehetett a Vízözönnek.

4 . Noé bárkája (örmény mozaik – totheends.com)

A rettenetes áradatot elbeszélő szöveg néhány megmaradt sora[8]:  

„A feltartóztathatatlan viharos szelek

az együtt menekülőket elsodorták,

Miközben az özön végsöpört…,

Miután hét nap, hét éjjel

Tombolt az áradat az országon,

És a szélvihar a hatalmas hajót

A végtelen vizekre sodorta…”

A Bibliához hasonlóan a későbbi vízözön-történetek megegyeznek abban, hogy minden élő állatból egy nőstényt és egy hímet fel kell felvinni a bárkára.[9] Vajon eszükbe jutott-e a Biblia íróinak és a korabeli olvasóknak, hogy a föld minden állata aligha fért volna fel a bárkára. Az élet folytatásának „titka” mégis a bárkán volt.[10] A sumir változatban nem az állatok, hanem a [szaporodásra alkalmas] magjuk vitetett fel a hajóra. Ez már felfért.

Lehetett a bárkalakóknak laboratóriumuk, lehetett megfelelő tárolóhelyük, hogy életben tartsák az ivarsejteket, s megőrizzék a szaporodóképességüket? Vajon tudták-e, miként kell létrehozni belőlük az élő egyedeket?

Az, hogy nem élő állatokat, hanem azok sejtjeit, magjait vitték fel a hajóra, azt sugallja, hogy a sumir vízözön-történet a legelső, a legrégebbi változat.[11] Az ókori írók, köztük a Biblia írói, ha a forrásukban olvasták is, hogy hím és nőstény ivarsejtek kerültek a bárkára, bizonyára felfoghatatlannak tartották, nem hitték el. S maradtak a kézzelfogható magyarázatnál, az élő egyedeknél. Elfelejtődött az a tudás, hogy mesterségesen, laboratóriumi körülmények közt petesejtből és hímivarsejtből életképes utódok hozhatók létre.  

A vízözön a végéhez közeledett. A látóhatáron feltűnt UTU, a Napisten, s bárkalakóknak meghozta az égi fényt.

5. Noé és az asszonya a bárkában és a szárazulaton (Septimus Severus (Kr.u. 193-211) császár korabeli bronzérme, 34 mm, Frígia, Apamea – ancientcoinage.org)

A bárkából kiszállván ZI.U.SUDRA térdreborult, majd ökröt s bárányt áldozott az isteneknek. A töredékes szövegből kiderült az isteneknek tetszhetett a hálaadó áldozat, hiszen még a haragvó ^dEN.LIL szíve is meglágyult, s halhatatlansággal jutalmazta az emberiség írmagját megőrző jámbor és istenfélő királyembert és az asszonyát. S mintha az istenek közül való lenne, a sumirok hite szerint a kelő Nap országát, Dilmunt, a mai Bahrein szigetet jelölte ki lakhelyükül.[12] 

A költemény többi része elveszett.

Az Özönvíz történetekről bővebben ld. Maron Veronika: Világkatasztrófák, Matrona, Győr, 2011. 94-121. pp.

 [1] Riem, Johannes: ie Sintflut in Sage und Wissenschaft, Agentur des Rauhen Hauses, Hamburg, 1925. 7. p.

[2] Biblia, Szent István Társulat, Bp. 2000, A teremtés könyve, 7-8, 21. p.

[3] Jeremias, Alfred: Alte Testament im Lichte des Alten Orients, J.C. Hinrichsc’sche Buchhandlung, Leipzig, 1904. 125. p.

[4] Smith, George: Chaldäische Genesis, J.C. Hinrichs’sche Buchhandlung, Leipzig, 1876. 223. p.

[5] Thorkild, Jacobsen et al.: I. Studies Inscription from Before the Flood, Richard E. Hess – David, Toshio Tsumura, Eisenbrauns, Winona Lake, Indiana (USa) 1994.129-130 pp.

[6] Sollberger, Edmond: The Flood, British Museum, London, 21. p. (Angol eredetiből magyarra fordította Monostori Zsolt).

[7] Rahwinkel, M. Alfred: The Flood in the Light of the Bible, Geology, and Archaeology, Concordia Publishing House, Saint Louis, Missouri, 1951, 128. p.  

[8] Andree i. m. 6. p.

[9] Biblia, Szent István Társulat, Bp. 2000. A teremtés könyve, 7. 21. p.

[10] Andree i.m. 5. p.

[11] Poebel, Arno: Historical and Grammatical Texts, Vol. V. Published by the University Museum, Philadelphia, 1914., 17-21. pp.

[12] Poebel i. m. 17-21. pp.

Kedves Olvasóim, kedves Érdeklődők!

2017. március 14-én a Fejér Szövetség meghívására az

I. András király korabeli Imák (Vata szabadságharca)

 c. előadást tartok.

Hely: Székesfehérvár, Királykút Emlékház, Mikszáth Kálmán u. 25.

Idő: 2017. március 14., kedd, 18.00-től 20.00-ig. (utána rövid beszélgetés)

I. András magyar király (1010-1060)

Ismertetés:

A vetített képes előadás bemutatja az 1842-ben előkerült XI. századi 21 soros magyar nyelvű imákat tartalmazó fóliánst, amely az 1848-49-es szabadságharcig a Magyar Nemzeti Múzeum legféltettebb nyelvemlékei közé tartozott.

Az előadás vázolja a magyarországi keresztény térítés Aba Sámuel, I. Péter és I. András király idején történt eseményeit, melynek végkifejlete az 1046-os egyházi és világi használatra íratott Imák, ami nem más, mint Vata a szabadságharc vezetője és a felkelésben résztvevő magyarok imába foglalt megátkozása. A fóliánst ma a hamisítványok közé sorolják. A régi magyar nyelvemlékek közt nincs megemlítve, a magyar iskolákban nem tanítják.

Az akadémikus történelemtudomány azt tanítja, a mai ember fokozatos fejlődés eredményeképpen szellemileg és testileg az alacsonyabbrendű lényekből emelkedett ki. Ez elmélet évmilliókat ölel fel, bár a történészek hatezer évnél távolabbra nem tudnak megbízhatóan visszatekinteni. Arra, hogy mi volt azelőtt a Biblia, a népek emlékezete és az ókori írók adnak választ, alátámasztva a különleges, időben sehova be nem illeszthető régészeti leletekkel. 

A fehér sziget, a hyperboreusok földje a középkori elképzelés szerint a messzi északon volt (Gerardus Mercator, 1595 - fuckyeahcartography.tumblr.com)

Minden hagyomány közül, a legismertebb és legelterjedtebb a Vízözön története. A régészet tudománya nagyon keveset árul el az özönvízelőtti korszakról. és az előkerült leletekről.  A legtöbb régész, bár tud róla, észreveszi, mégis átnéz rajta, esetleg érdekességként kezeli, mert nem illeszthető be a hivatalosított fejlődéselméletbe.

2,8 milliárd éves három párhuzamos vésetű, megkarcolhatatlan vasgolyó (limonit-vasérc, Dél-Afrikai Közt. Klerksdorp Museum - inspiegabile.com)

 Nem keverendő össze a természetes képződésű vastartalmú golyókkal!

Természetes képződményű Moqui Marbles--ek v. Navajo golyók, az indiánok gyógyításra használták; s hitték, a golyókból az őseik duruzsolnak - (vasoxid-ásvány, 25 millió év, Utah, USA, etsy.com)

Ezért a hivatalosított történetírás a Bibliában megőrződött egyetemes vízözön-történetet helyi áradásról szóló tudósításnak tartja. Mivel az emberiség e katasztrófa idején még a gyermekkorát élte, s érzelmileg a szülőföldjéhez, pl. a Közel-Kelethez, a Kárpát-medencéhez vagy máshova kötődött, a helyi áradásokat világrengető katasztrófaként élte meg. E vélemény nem éppen megfelelő magyarázat a vízözön-hagyományok világmérvű elterjedtségére. Arról nem is szólva, hogy a föld mélye itt is, ott is feldobja az özönvízelőtti magasműveltség tárgyi bizonyságait.

36 m mélyen, kútfúráskor előkerült feliratos rézérme (200-400 ezer év, Lawn Ridge, Illinois, - pparihar.com

A pusztulás évezredekig megmaradó emléke számos mai hagyomány alapja lett. A fennmaradásért Noé és családja a „felelős”. A túlélők az eseményeket személyes élményeik, emlékeik alapján színezték ki, és örökítették az utódaikra. A Vízözön múltán a szétvándorlás és az egymással való nehézkes kapcsolattartás miatt egyre nagyobb különbségekké nőtt változások és betoldások lopództak a történetekbe. E sok mesés sallang megnehezíti az alapesemény kibogozását, melynek magja mindenütt ugyanaz: Az áradatot jól épített hatalmas vízi járművön a Föld megmentett élőlényeivel (vagyis a sejtjeikkel) együtt  8 ember élte túl.

 100 millió éves kalapácsfej (London, Texas, USA – badararcheology.com)

Már az a tény, hogy Noé, a Vízözön-hős bárkát épített nagy mesterségbeli tudásra vall, amire a Vízözön előtt tett szert. A többi túlélő sem lehetett másképp: Az özönvíz előtti időkből még hoztak magukkal annyi tudást, hogy az áradat elmúltával szinte azonnal  új, de a korábbinál szerényebb műveltségeket hozhattak létre, ami a mai ember számára úgy tűnhet, mintha a nagy kultúrák hirtelen, a semmiből nőttek volna ki. Minden hagyomány és írásos emlék szerint a magányos bárka lakói mentették át a vízözön előtti egyetemes tudást, illetve annyit, amennyiben járatosak voltak. 8 embernek képtelenség lett volna átmenteni, s újra megalkotni az özönvíz előtti élet valamennyi tudományágát. Egy műszakilag fejlett társadalom minden időkben hatalmas, tudományosan szakosodott embercsoportokra támaszkodik. Ám a Vízözönben a működtetőivel, a kiszolgálóival együtt megsemmisült a magasszintű műszaki fejlettséget fenntartó háttéripar. Semmivé lett a termelési lánc, megszűntek a természetes és mesterséges energiaforrások stb.

Bizonyos, hogy az özönvíz előtt nem lehettek híján a tudásnak, hiszen a régi írásokban, hagyományokban minduntalan felbukkan, hogy annakelőtte az emberiség magasszintű tudás birtokában volt.  

Tudtak róla a közel-keleti műveltséget ránk hagyományozó görögök. Philo, [1] ókori történetíró megjegyzi, „az időről-időre ismétlődve pusztító tűz- és vízáradat miatt a túlélők utódai nem örökölték az előző nemzedékektől az események rendjének emlékét.” Platón, görög filozófus a Timaeusban idézi a saisi pap Solonhoz intézett szavait: Az emberiség elpusztult, és újra elpusztul, s amikor a társadalmak elpusztulnak, az [embereknek] újra kell kezdeni mindent, mint a gyermekeknek.[2] 

Az első madár (archaeopteryx) fosszíliája a kimúlás pillanatában - skyhighhobby.com

A vízözönelőtti műveltségek[3] létezését a mezopotámiai Nippurban talált ékiratos királylista bizonyítja. Az özönvízelőtti 10 uralkodó megnevezése után ez áll: „és akkor az özönvíz elpusztította a földet”.[4] Az uralkodási időket kivéve a Királylista egybevág a Bibliában említett 10 vízözönelőtti pátriárkával.    

A maják szent könyve,  a Popol Vuh leírja, hogy az első emberek hatalmas tudással rendelkeztek. „Mindent meg tudtak érteni. megvizsgálták a négy sarkot, az ég ívének négy pontját, a Föld gömbölyű arcát...”[5]

A kínaiak tudták, „óriások éltek előttük, akik benépesítették a boldogság országát, de elvesztek, mert nem éltek az erény törvényei szerint.”[6]

Kb. 5 millió éves megkövesedett cipőtalp, a sarok közepén jól látszik a sarokcsont által elkoptatott anyag, és a körbefutó cérnavarrás. (Fisher Canyon, Neavada, USA, 1922 – paleo.cc)

Soha nem derül ki, mekkora ismeretanyag veszett el. Az özönvizet túlélő műszaki ismereteknek a töredéke maradt meg, hiszen a túlélők csak azt tudták hasznosítani, újrateremteni, amiben maguk jártasak voltak. Saját magukra szabott magasszintű ismereteiket adták tovább. Közvetlenül a Vízözön utáni műveltség a korábbi tíz világkor alatt összegyűjtött és egymásra épült ismeretek nyolc emberre leszűkült maradványa volt. Noé és családtagjai a pusztulást megelőző műszakilag fejlett világ emlékére, korábban megszerzett műszaki tudásukra, gyakorlatukra még támaszkodhattak. Ám az unokáiknak és azok gyermekeinek ez már nem állt módjukban. Ők csak a szüleik özönvízutáni leszűkült műveltségét ismerték, értették, ha értették egyáltalán, és alkalmazták. Idő múltán az utódok kezdték elveszteni, elfelejteni a rájuk hagyományozott alapvető tudományos ismereteket. S midőn a műszaki berendezések, eszközök meghibásodtak, nem csupán a felszínes tudásuk, hanem a megmaradt eszközök alkatrész-hiánya miatt sem tudták megjavítani. Ezért a vízözön után a meghibásodott, elromlott műszaki tárgyakat egyszerűen eldobták esetleg környezetük, testük stb. ékesítésére használták. Sok esetben szent tárgyként tisztelték.

 II. Assurnasirpal (Kr.e. 883-859), asszír uralkodó (dombormű-részlet,  Nimrud, ókori város északnyugati palotájából, Irak - alamy.com)

Több asszír isten- és uralkodószobor karján, lábán óraszerű karkötő látszik. Némelyiken több is. A vízözönben elpusztult magasműveltség ezen emlékeivel uralkodói nagyságukat kívánták emelni.

Voltak olyan berendezések, amelyeket a vízözön után egy ideig még használni tudtak. Hindu feljegyzések említik, hogy az özönvíz után röviddel atomháborúkat vívtak. Tehát egymás ellen használt pusztító fegyvereikkel hatalmas településeket, pl. az indiai Mohenjo Daro-t és Harappá-t a lakosságával együtt semmisítettek meg.

 Mohenjo Daro (Pakisztán), « atomtámadás » sújtotta ókori településen talált szanaszét heverő csontvázak. A fényképfelvétel valódisága kétséges, ám ilyen is lehetett. (Kr. e. 2600 /sic/ - penn.museum)

Bábel tornya műveltségi központnak épült. Nimród rendezett, jólszervezett társadalomban egyesítette volna Noé utódait. A toronyépítésével komoly kísérletet tett, hogy egyetlen irányító hatóság alá szervezze a növekvő népességet, ám a terv dugába dőlt. A világ minden tájáról összehívott építők az áradat levonulása után szétszéledtek, és jó esetben visszatértek a Vízözön után megszabott lakhelyükre, ahonnan munkára lettek szólítva.  Az embercsoportoki önállóan, egymástól elszigetelten éltek, fejlődtek, alakult, változott a nyelvük. A közös nyelv, amelyre az özönvízelőtti fejlett társadalom ismételt megteremtéséhez okvetlenül szükség volt, nem létezett. Az építők nem értették egymást, a jobb kéz, nem tudta, mit csinál a bal. A Biblia szerint Isten akaratából zavarodott össze a nyelvük, a tornyot meg földrengés döntötte romba.[7] A toronyépítők, mint minden pusztító természeti jelenséget, Isten haragjának tudták be.

Valószínűleg a zsidóság mai világuralomra való törekvése ebből táplálkozik. Csakhogy Nimród idejében még élénken élt az „egy nép, egyfajta nyelv” emléke. A természeti katasztrófa választotta szét, és kényszerítette külön utas fejlődésre a Noé utódok népeit.  Azóta igen-igen hosszú idő telt el. A külön fejlődés eredményeképpen kialakult mai nemzetállamok jól érzik magukat a saját bőrükben, országukban és nyelvükben. Nem óhajtanak „szürke massza” lenni; a magyarság semmiképp sem. A különbség az, hogy a vízözönelőtti központosított vezetés az egységes, egynyelvű nép érdekében működött, addig a mai világkormány meg a népek ellenében, a nemzetállamok kárára alakulgat.

Az özönvízelőtti elődeink a maihoz hasonló vagy fejlettebb műszaki tudásra épülő társadalmakat hoztak létre. Ennek ellenére a történészek és a régészek még ma sem ismerik fel, s főleg nem ismerik el, hogy az ásatásokon előkerült besorolhatatlan leletek fejlett műszaki eszközök, berendezések lehetnek. Csak annyiban ismerik fel, és értik meg, amennyiben az ismereteik, a tudásuk megközelíti, vagy eléri az adott tárgy fejlettségének a fokát. A legtöbb, műszaki ismerettel alig rendelkező bölcselő nem is gondol arra, hogy a vízözönelőtti kor műszaki eszközei nem hasonlítanak a mai gépekre. Még sziklák, piramisok is lehettek. Némely tárgy gyártási módszere ismeretlen volt, a kivitelezése meg túlontúl egyszerű, vagy  bonyolult, más fejletlenebb tudással rendelkező (pl. a mai) műveltségek számára felismerhetetlen. Némelyiken látszik, hogy iparilag előállított termék, de oly fejlett műszaki megoldású, hogy nemcsak felér a maival, hanem túl is haladja. Esetleg olyan megoldású, hogy a mai tudós nem is érti, mi az, mire használták. A galibát még fokozza, hogy olyan rétegből kerültek elő a leletek, ahol nem fordulhatnának elő.  

A sehova be nem sorolható régészeti leletek esetében a geológusok ragaszkodnak „a több millió év” elmélethez, míg a  történészek esetleg kétségbevonják a több évmillióval korábbi fejlett társadalom létét. Bizonyítéka a föld rétegeiből előkerült sok-sok megmagyarázhatatlan, sok millió éves lelet.

1891-ben szénlapátolás közben nagyobb kettéesett széndarabból finoman megmunkált aranylánc esett ki. Eleinte úgy vélték, véletlenül kerülhetett a szén közé, de nem: A széndarab belsejében látszott a lánc pontos lenyomata, a két vége meg beágyazódott a szénbe. A korabeli tudósok nem tudták mire vélni, mert a szén legalább 260-320 millió éves. Később nem juthatott a szénbe a lánc, mert nem tudott volna beágyazódni.[8] A szén az elpusztult, a víz által összenyomott és eltemetett növényzet terméke, s ha abban találták az aranyláncot, akkor az özönvíz előtti időből kellett származnia.

1851-ben az amerikai Illinois államban ökölnagyságú aranyat tartalmazó kvarcdarab belsejében kissé rozsdás, de teljesen egyenes tökéletes fejű szöget találtak. A vizsgálat szerint a szög 1 millió éves.[9]

1961-ben Virginiában kőzetgyűjtés közben rábukkantak egy érdekes formájú kőre. Kristállyal övezett üreges belsejű kőnek nézték. Kettévágva kiderült, hogy nem kristály van a belsejében, hanem valami teljesen ismeretlen eredetű tárgy, valamilyen műszaki szerkezet maradványa. A megkeményedett agyag, kavics és megkövesedett zárványokon belül hatszögletű, a jáspisnál, achátnál puhább ismeretlen anyagban  2 cm széles porcelán hengert rejtőzött, amelybe 2 mm-es mágneses, rozsdamentes fémtengely volt beépítve. A porcelán hengert oxidálatlan rézgyűrűk fogták körbe. Röntgen átvilágítás derítette ki, hogy a szerkezet elektromos árammal működő gyújtógyertyát formáz. A kő, amelyben megtalálták, a becslések szerint legalább félmillió éves.[10]

 Gyújtógyertyához hasonló szerkezetet rejtő kődarab (Coso hg., California, USA, 1961.)

Az ismeretlen gépalkatrészt az özönvíz által lerakott, megkövesedett üledékben találták. Ez azt jelenti, hogy a szikladarabokban talált fémtárgyakat az özönvíz temette el, tehát az özönvíz előtti korból származnak.

Az említetteken kívül az özönvíz rakta rétegekből az említetteken kívül számtalan fejlett műszaki tudásra utaló sok más tárgy is előkerült.

 [1] Rießler, Paul : Altjüdisches Schrifttum außerhalb der Bibel, Dr. Benno Fischer Verlag, Augsburg, 1928. 728-729. pp.

[2] Platon válogatott művei, Európa Kvk., Bp. 1983. Timaeus, 575. p..

[3] A vízözönelőtti 10 királyhoz köthető műveltségeket és a pusztulásukat részletesen ld. Marton Veronika: Világkatasztrófák, Matrona, Győr, 2011. c. kiadványban.

[4] Reallexikon der Assyroloige un Vorderasiatischen Archäologie, De Gruyter, Berlin-New York, 1980-1983. Weld-Blundell címszó

[5] Tomas, Andrew: We Are Not The first (Nem mi vagyunk az elsők),Sphere, London, 1971. 172. p.

[6] Campbell, Joseps: Masks of God : Creative Mythology, The Viking Press, New York, 1959. 228. p.

[7] Marton Veronika: A föld népe mindig marad c. rövidesen megjelenő könyvéből.

[8] The Morrisonville, Illinois Times, USA, 1891. jún. 11. - perdurabo10.tripod.com

[9] The Times, 1851. dec. 24. – badarcharcheology.com

[10]messagetoeagle.com