kings-cities-before-flood-ms-2885_f.jpg

  1.  A vízözönelőtti tíz őskirály és a vízözönt átélt öt város (Eridu, Bad.tibira Larak, Sippar, Suruppak)[1] megnevezése (agyag, 8,1x6,5x2,7 cm - schoyencollection.com)

 

A XIX. században a korabeli angol, francia gyarmattartó hatalmak Közel-Keleten ügyködő diplomatái, konzuljai nagy előszeretettel vezettek ásatásokat. Hazájuk múzeumaiba millószámra hordták össze a Tigris és az Eufrátesz közén az ókori romvárosokat rejtő tellekben[2] talált leleteket, vonalas- és ékírásos agyagtáblákat, -töredékeket. A század közepére az achaimenida királyok az Óperzsa Birodalom három hivatalos perzsa, elamita-szkíta és asszír nyelven írt kőre, agyagtáblákra íratott szövegei adták a kulcsot a sumir, az óbabiloni és az ó-asszír stb. nyelv megfejtéséhez, megértéséhez.[3] A felfedezés mámorában válogatás és csúsztatás nélkül fejtették meg az előkerült táblákat. A XIX. század 80-as éveitől kezdték megfejtett szövegeket „sémita szemszögből rekonstruálni.”

Az 1753-ban alapított londoni British Múzeumban Georg Smith[4], a táblák rendezésével megbízott rézmetsző vette észre, hogy az egyazon lelőhelyről származó táblatöredékeken meglepően sokszor fordul elő a víz ékjele. Az alaposabb vizsgálat kiderítette, a táblák a vízözön történetének kb. Kr.e. 2000-1800/1595[5]  közt íródott óbabiloni változatát tartalmazzák. A táblahalmazból előkerült egy Kr. e. VII. századi új-asszír és egy Kr.e. 1702-1682 közti óbabiloni nyelvű töredék. 1910 táján Nippur, a sumir szent város feltárásakor további öt töredékes özönvíz-történetet is találtak.[6]

 

 

21687857_1031573060307708_859583615451785542_n.jpg

  1.  Nippur ékiratos térképe (agyag, Kr.e. 1400, Nippur - looklex.com

 

A táblák tartalom szerinti összeválogatása, az ókori könyvtárosoknak köszönhetően, nem volt nehéz. A könyveket agyag falirekeszekben vagy bambuszpolcokon tárolták. Egy-egy város bevétele nemcsak a lakosság, hanem az épületek, beleértve a templomi és a királyi könyvtárak pusztulását is eredményezte. A hódítók szinte mindig felgyújtották a bambusz-építményeket. A napon szárított agyagtáblák nemcsak kiégtek, hanem a tűzben összeomló polcokról egymásra estek. Szerencsére a feltáráskor az egy helyen, egy kupacban talált táblákat, anélkül, hogy a sorrendet megbolygatták volna, ládákba tették, s úgy szállították feltárást végeztető országok múzeumaiba.

Meg kell jegyezni, hogy a sumir kor után a Mezopotámiába belopakodott, betelepült sémita amoriták, vagyis a babiloniak uralma, s szinte párhuzamosan az asszír uralom, illetve a teljes asszír hatalomátvétel következett. A Kr. e. 1. évezredre a sumiroknak írmagjuk sem maradt Mezopotámiában.

 A sémita akkádok és Kr. e. 2000-ig az óbabiloniak sumir vonalas jelekkel írtak. Szinte minden változtatás nélkül a sumirok felfedezte vonalas írást használták, de a saját anyanyelvükön olvasták. Az Még a sumir korban kezdődött, de az óbabiloni korban teljesedett ki a puha agyagba bambuszvesszővel nyomott ékszerű jelekkel való írás, az ékírás.  

A nem azonos korban íródott és különféle lelőhelyeken talált Vízözön történetek rettenetes szerencsétlenségről, hirtelen felhőszakadásról, pusztító szökőárról, világrengető földrengésekről, a fuldoklók kétségbeesett jajkiáltásairól, embereknek, állatoknak a mélybehúzó árral való küzdelmeiről számolnak be. E borzalmak annyira beleívódtak az emberiség emlékezetébe, hogy mind szóban, mind írásban szinte változtatás nélkül hagyományozódtak az utókorra.[7] Legfeljebb a Vízözönt túlélő bárkaépítő király, ősapa neve változott, mégpedig azért, mert az egyes népek a saját anyanyelvükön, sumirul ZI.U.SUDRÁ-nak, az akkádul UTU.NAPISTIM-nek nevezték. A babiloni-asszír szövegekben Atram-Hasis, Berossos, a Kr. e. III. századi pap írásában Xisuthros[8], a zsidók szent irataiban és a judeo-keresztény Bibliában pedig Noé.

 

atrahasis.jpg

  1. Sumir hajó (lazurkő pecséthenger nyomata, 4,3x3,5 cm, Uruk-kor, Pergamon Múzeum, Berlin)[9]

 

A londoni British Museumban talált óbabiloni vízözön-történet a javarészben elveszett, illetve rendkívül töredékesen megmaradt un. Atram-Hasis eposzhoz tartozott. Ennek ellenére sikerült az egész szöveget nagyvonalakban visszaállítatni. Mivel a történetek a lejegyzések ideje és helye közti egy-két évezrednyi, illetve többszáz kilométernyi különbség ellenére olyannyira változatlanul tartották magukat, a hiányzó részeket másik meglevővel lehetett pótolni. A kiegészítést nagyban elősegítette a régi táblaházak írnokainak és könyvtárosainak gyakorlata.

Az asszír-babiloni, de a káld-sumir írnokok a megírt ékiratos, azonos történetet tartalmazó táblákhoz őrlapot (custost) erősítettek. Az ókori könyvőrök (könyv- és levéltárosok) a tartalmilag összetartozó agyagtáblákra kisméretű ékiratos agyaglapocskákat, un. őrlapokat kötöztek. Minden táblához egy őrlap tartozott. E lapocskákra ráírták az illető táblák „könyvészeti” adatait. Ezek nemcsak a mai katalóguscédulának feleltek meg, hanem az agyagtábla-könyv címoldalának is. E lapocskák nélkül az agyagtáblák besorolhatatlanok lettek volna.  A tartalmilag összetartozó táblákra (könyvekre) a táblák sorszámából lehetett következtetni.[10]

 

mitologia-orientului-atrahasis.jpg

  1. Az „Atram-Hasis” tábla - Az Atram-Hasis eposz négy ásatási helyről 13 táblatöredéken került elő. E táblatöredék a legrégebbi. (agyag, 13x12,3x4,2 cm, Larsa, Kr.e. 1900-1700 -  com)

 

Az Atram-hasis eposz[11] őrlapjára az alábbi adatokat írták: A tábla sorszáma, a sorok száma, az iromány címe, illetve néhány első szava, az írnok neve, és a szöveg készítésének ideje.   

Az agyagtábla-könyveknek nem volt a mai értelemben vett címük. Azonosításul (címként) az első 2-3 szót írták a custosra: Midőn az istenek embert…

Az eposz 1. táblája teljes egészében elveszett. A címből ítélve az ember teremtésének történetét tartalmazhatta. A megmaradt 2. és a 3. őrlap adataiból következően 416 soros lehetett.

A 2. tábla 439 sorából 50 sor maradt meg. A 390 soros 3. tábla nagyon töredékes volt, a vége teljesen hiányzott. A custos szerint ez volt az 1245 soros Atram-hasis eposz utolsó része.

Sokatmondó a custosra feljegyzett írnok neve és a hozzá fűzött megjegyzés: Ellit Aya  tanuló kézírása. Tehát ez a babiloni Ellit Aya valójában nem is volt írnok, hanem csak írnok-tanuló, akinek feladatául rótták ki, másolja le az eposzt. Mégpedig „shabatu (október-november) havának 28. napján, az évben amikor Ammi-Saduqa, a király az Eufrátesz torkolatánál megépíté az erődjét …”

 

akkadian-flood-myth-56a025753df78cafdaa04be0.jpg

  1. Sumir bödönhajó (pecséthenger nyomat, British Museum- mesopotamian.boats)

 

Az eposz címként használt első három szavából kiderül, hogy a történet az ember teremtésével indul. (A tábla hiányzó részeire más földrajzi helyen és időben előkerült táblák szövegéből következtettek): Miután a Föld megalkottatott, az istenek kérték Mamit, az Anyaistennőt, kit hívtak még NIN.HUR.SAG-nak, a hegyek asszonyának vagy NIN.TU-nak,  az életadó asszonynak, alkossa meg Lullut, az első embert, hogy a világ jármát, az istenek dolgát a nyakába vegye.  

KINGU-t, a káld-sumirok ősi istenét áldozták. A sémita babiloniak így érzékeltették, az őslakos káld-sumirok szolga voltát[12], jelezvén, az istenük, és rajta keresztül az egész nép is csak arra jó, hogy hűzza az igát, s a „vállára vegye a teherhordó rudat”.

Kingu agyaggal összegyúrt véréből, húsából teremtetett az első ember. (Az ékiratok megkülönböztetnek teremtett embert és anyaszülte embert. Tehát hitték, hogy az első ember valóban teremtetett, az utána következők meg úgy jöttek a világra, ahogy ma is.)

 Föld népe sokasodott, zsivajgott. EN.LIL, a legfőbb isten igencsak megbotránkozott.  Összehívta az igigiket és az anunnakikat, vagyis az égi és a földi segítő isteneket, s közölte, büntetéssel sújtja az embereket, éhínséget, szárazságot és más bajokat küld rájuk.[13] Az emberek kivédték, túlélték e csapásokat, ám csak nem tértek jobb belátásra. dEN.LIL határozott: vízáradattal törli el az embereket a Föld színéről.[14]

dEN.KI, a bölcs és emberszerető isten átlátta, dEN.LIL parancsának visszásságát: dEN.LIL parancsa kétélű fegyver. Emberek nélkül, mivé lennének az istenek, kik áldoznának nékik, s kik vennék le a vállukról a teherhordó rudat. dEN.KI sima szavakkal megkörnyékezte dENLIL-t. Sikerült kieszközölnie, hogy levezényelhesse vízözönt; ám dEN.LIL tudta nélkül egy embert megmentett. 

 

ancient-mesopotamia.jpg

  1. A Napisten papja előtt (asszír agyagtábla. a felső részen régebbi pecsét nyomata, kb. Kr.e. 4000, Istanbul Archaeology Museum, Törökország)

 

Elment Atram.Hasishoz, Suruppak istenfélő királyához. dEnki, mivel az isten titkát halandónak el nem árulhatta, a királyi palota nádfalának (s a mögötte nyugvó királynak) suttogta el: Rombolja le házát, építsen hajót, mondjon le a földi javakról, lelkét táplálja, vagyis tartsa életben! A hajó dEN.KI utasítása szerint épült meg. Atram.Hasis a családjával, mesteremberekkel, javaival, valamint a mezők barmaival a fedélzetre szállt. Jött az ár, s dEN.KI gondviselésének köszönhetően a hajóra menekültek kivételével elpusztult az egész emberiség.

A „mezők barmaival” kitétel jelzi, hogy nem e babiloni változat az eredeti, mert az eposz írnoka nem gondolta át, hogy a „mezők barmai” túlságosan kevés egyed a föld élőlényeihez képest. S nem tudta, hogyan lehet az állatokat saját magjukról szaporítani, mint a káld-sumir változatban.  

A vízözön minden korai mezopotámiai változata igen sérült, hiányos, csonka szöveg. A legteljesebb beszámoló a Bibliában és a Gilgames-eposzban maradt meg.

 

[1] Marton Veronika: Világkatasztrófák, Matrona, Győr, 2011. 9. p.  

[2] ókori romokat rejtő dombok

[3] Marton Veronika: Az ékírás története, Matrona, Győr, 2005.,10… p

[4] George Smith’s Chaldäische Genesis, Hinrichsche Buchhandlung, Leipzig, 1876  

[5] közepes kronológia

[6] Hilprecht, Hermann V.: Der neue Fund zur Sintflutgeschichte, Leipzig,1910. 6-12. pp.  

[7] Noorbergen René: Secrets of the lost Races, Josias, 1988., 15. p.

[8] Bérosszosz in: Schnabel, Paul: Prolegomena und Kommentar zu den Babiloniacades Berossos, Teubner, Leipzig, 1913. 264-267. pp.

[9] Schmökel, Hartmut: Úr, Assur, Babylon, Europäischer Buchklub, Stuttgart, 1955. Tafel 7.

[10] Marton Veronika: Az ékírás története i. m. 30-31. pp.

[11] Sollberger, Edmond: The Babylonian Legend of the Flood, (A vízözön babiloni legendája – magyarra fordította: Monostori Zsolt), British Museum, London, 1971. 22-24. pp.

[12] Deimel, Anton: Sacra scriptura antiquitatibus orientalibus illustrata, Bibelinstitut, Roma, 42. p.

[13] Allgemeine Weltgeschichte, I., Traβler, Troppau, 1784., 86. p.

[14] Sollberger i. m. 22-24. pp.@

Kedves Olvasóim, kedves Érdeklődők! 

 

Tisztelettel értesítem Önöket, hogy  a decemberben elmaradt  

 

Nimród, a hun-magyarok őse

 

c. könyvem előadással egybekötött bemutatóját

az Atilla Nagykirály Hotel Baráti Körének szíves jóvoltából és szervezésében a budapesti Attila Hotelben tartom.

Idő: 2018. febr. 14., szerda, 18.00-20.00-ig

Hely: Attila Hotel, Budapest, III. Attila u. 20.

 

A könyvbemutató ingyenes.

 

nimrod_az_egi_vadasz.jpg

Nimród, az égi vadász (asszír pecséthenger-nyomat) 

 

Az ingyenes vetített képes könyvbemutató a kusita/szkíta Nimródnak, a magyarság hivatalosan elhallgatott ősatyjának Bibliában és a magyar krónikákban leírt származását, életútját, továbbá uralkodásának az Ószövetségből ismert és az ókori írók munkáiban megbúvó eseményeit mutatja. Feltárja, hogy mi kapcsolat fűzi egymáshoz a kusitákat és a szkítákat. Nimród kusitáinak története a Turáni-medencében ért véget, a szkítáké pedig onnan indult keletkezett. A középkori magyar krónikák innen eredeztetik a hun-magyarokat, s kísérik végig útjukat a Kárpát-medencébe.

 

nimrod_cimleap.jpg

A könyv borítója

 

A Naprendszer keletkezésének sumir történetét, az Enuma elis-t ékiratos asszír szöveg őrizte meg.[1] Szó esik benne az ember teremtéséről is. Ez eposz nem titkolja az ember létrehozásának rendkívül gyakorlatias, szinte hétköznapi célját. Az alacsonyabbrendű, földi segítő istenek, az anunnakik megelégelték a főistenek, az igigik, vagyis az égi istenek által megkövetelt és kirótt nehéz munkát, annak ellenére, hogy nélküle veszélybe került volna az istenek földi élete, „hazabolygójukkal” való kapcsolattartás, mindennemű közlekedés.[2] Ezért a főisten, a babiloni-asszír mitológiában Marduk meg akarta teremteni az embert, hogy „az istenek dolgát végezze és szentélyeket építsen”, vagyis imádkozzon és dolgozzon.[3]

 

06b00d294bf634356a6f5e2f6f988d01.jpg

  1. Beporzást végző pap Oannes öltözékében. Halfejet formázó fejfedője a mai pápai tiarát formázza (Khorsabad,Nimrud palota, British Museum, George Smith’s chaldäische Genesis, Hinrischs’sche buchhandlung, Leipzig, 1878, 98. p. )

 

Az  ima nem okvetlenül a különféle bálványok, szentképek előtti vagy a templomokban a papok vezérletével való imádkozást jelenti, hanem inkább az emberi elme mívelését, az istenek tápláléka, a tudás megszerzését.  A halandó embernek addig kell újjászületnie, míg el nem éri a legmagasabb szintű tudást, hogy a lelke eljuthasson a fény birodalmába.

A mindenkori papság eszerint élt (és él). Saját magának sajátította ki a tudást, a tömegeknek pedig meghagyta a szószerinti „imádkozást és a munkát”, holott a Teremtő nem tőn kivételt, mind a munkából, mind a tudásból mindenkinek egyaránt részesülnie kell.  

A munka szükségességének mindenekfeletti elfogadtatása az ékiratos teremtés-mítoszból is kitűnik. A sumir NIN.HUR.SAG istennő, az asszírok bölcs Mamija az embert a babiloni-asszír istenek ellen legtöbbet vétő Kingu isten vérét agyaggal gyúrta össze, és így alkotta meg az embert.[4] A világ népeinek mítoszai, beleértve a Bibliát is megegyeznek abban, hogy az első ember földből teremtetett, őt követték az anyaszülte emberek.

A sumirok régi nemzeti istenének neve asszírul KIN.GU. A  „munkára teremtetett” jelentése a sémita asszír hódítóknak a névadásban is nyilvánvaló szándékát tükrözi, hogy az istenükön keresztül a sumir lakosságot munkára, alantas szolgálatra szorítsa.[5]  

Ám ez emberek hiába voltak kiszemelve a munkára, még nem voltak alkalmasak sem a munkára, sem az emberibb életre, nem tudtak semmit, úgy éltek, ahogy megteremtettek.

Bérosszosz, Marduk isten babiloni templomának papja hazája történetének leírásába szőtte bele, miként és kitől tanultak az első emberek ember-módra élni, alkotni, dolgozni[6]:

 

nevtelen_14.jpg

  1.  Oannész a tengerben (Dur Sarrukin-i palota, Khorsabad, Archiv für Orientforschung, 19. 1959-60, 64. p.)

 

A teremtés után nagyszámú, minden rend nélkül, állatmódra élő emberek lakták a Folyamközt. Ekkor Babilónia partjánál a tengerből Óannész nevű „szörnyállat” emelkedett ki. A teste, mint a halé, de a halfej alól egy másik fej, a farkánál meg emberi láb kandikált ki, s e „halnak” emberi hangja volt. A Kr. e. III. században, Bérosszosz korában a babiloni Ésagila templomban a papok még mutogatták hitelesnek tartott, kőbe vésett képét.   

A Teremtés után ez az Óannész mutatta be a Folyamköz népének első királyát Aloruszt, a babiloni káldeus pásztort.

 oannes.jpg

  1. Enki/Ea isten megbízza Óannészt, menjen az emberek közé. Balról a negyedik alak a halbőrt tartja (Pecséthenger-nyomat. 3,09x2,7, akkád kor, Kr. e. 2360-2180, British Museum, Gray, John: Near Eastern Mythology, Hamlyn, London, 1969, 17. p.)

 

Óannész Enki isten parancsára küldetett az emberek közé, hogy tanítsa, okítsa, vagyis civilizálja őket. [7]  Az istentől kapott halbőrt és halsipkát magára öltve emelkedett ki reggelente a tengerből. Napközben eledelt nem vett magához. Napnyugtakor ismét a tenger hullámaiba merült. Megtanította az embereket a beszédre és a tudományokra. Megmutatta miként takarítsák be a magvakat és a gyümölcsöket. Megtanította őket a határok szabályozására, törvények alkotására, városalapításra, templomok építésére, különféle mesterségekre és az írásra. Vagyis mindarra, ami az élhető emberi élethez szükségeltetik.[8] Megmutatta nekik, miként kell a datolyapálmát beporozni, hogy termést hozzon. Kis bödönbe tette a virágport és tobozszerű alkalmatossággal szórta a pálmára a virágport.  

Alorosz halála után a fia, Alapárusz lett a király.[9] E két babiloni király után a szippari káldeus A(l)melon majd Ammenon   következett a trónon. Ekkor újra eljött az emberek közé egy Idotion nevű halember. Ott folytatta az emberek tanítását, ahol Óannész abbahagyta.  

Az ókorban a csillagvizsgálójáról nevezetes Szippart az iratok városának[10] nevezték.  Több vízözönelőtti őskirály származott Szippárból. A Vízözön közeledtével Enki isten parancsára Oannésztől kapott, az emberiségnek örökülhagyott szent iratokat Xisuthrus (a Bibliában Noé) e városban ásta el, hogy megmentse az pusztító áradattól. A város, az iratokkal együtt valóban túlélte, átélte a vízözönt.

A Vízözön előtti ötödik király Amegálárusz, a hatodik pedig Daónusz volt. Az uralkodása alatt ismét négy halember, Enedokusz, Eneugámusz, Eneubolusz és Anementusz jelent meg a parton E halbőrbe bújt emberfélék aprólékosan magyarázták, értelmezték, sulykolták az embereknek Oannész tanítását.

Daónusz királyt szintén a Szipparából való káldeus Edorankhusz követte az uralkodásban. A királysága alatt jelent meg a hetedik halember, Odákon. Ő lehetett az, aki szinte ellenőrizte, sikerült-e úgy elsajátíttatni az emberekkel a civilizációs ismereteket, hogy alkalmazni is tudják.  Elégedett lehetett, mert utána már senki nem jött ki a tengerből.

Edorankhusz királyt nyolcadadikként Laranka városából való Amempszinusz követte, utána  pedig a szintén larankai Otiartusz, a tizedik király, Xisuthrus atyja uralkodott. Ekkor következett be a nagy áradás, a Vízözön, mely elmosott minden élőt és élettelent. Csak Xisuthrus bárkájának lakói menekültek meg.[11]

Xisuthrus a megmenekülésük hálájául a földre borult, s a hajó megfeneklésének helyén, az örmények földjén, a gordiéusok hegyén (vagy az Araráton) oltárt emelt. A hálaadás után a feleségével és a hajó kormányosával együtt eltűnt, az istenek magukkal vitték őket. Hangja messziről, az egekből szólt, intette a többieket, hogy menjenek Szippárba, ássák ki a szent könyveket, s adják át az embereknek. Mert minden bölcsesség, tudás, ami az embereknek szükségeltetik az elásott könyvekben meg van írva. Enki/Ea isten parancsára és Xisuthrus útmutatása alapján pontosan azon helyt találták meg a szent iratokat, ahova elásattak. A megmentett iratokat gyalogosan kellett Babilon városába vinniük, s az emberek rendelkezésére bocsátani.  Sok várost és templomot építettek, még Babilon városát is felépítették.

A halemberek tanításának sikerét egyetlenegy, pecséthengereken, domborműveken megjelenő, korról-korra visszatérő ábrázolás igazolja. Manapság sokan hivatkoznak II. Sargon asszír uralkodó Dur-Sarrukinban, a mai Khorsabadban levő palotájának hatalmas szobraira, domborműveire. Enki vagy Ea[12] istennek, Oannésznek, Anunnakinak stb. tartják a szobrokat, holott csak hal-öltözékébe beöltözött papokat, esetenként horgas csőrű madárfejű alakokat ábrázolnak, akik a datolyapálmák vagy egyéb pálmafák mesterséges beporzását végzik.

 

sumer-fish-hat-pope.jpg

  1. Halembernek öltözött papok beporozzák a datolyapálmákat (asszír pecséthenger-nyomat, Kr. e. 700, )

 

kcrespi_kollekcio_2.jpg

 

  1.  Beporzást végző sasfejű, embertestű alakok

1.2 kép kép Crespi atya Equador-i gyűjteményéből való (atlantisbolivia.org) – 3. kép Asszír dombormű   (Ninurta templom, Kalchu,  Kr. e. kb. VII. sz., Roaf, Michael:  British Museum, Bildatlas der Weltkulturen Mesopotamien, Bechtermünz Verlag, 162. p. ) 

 14463290072_e3f92992a0_b_1.jpg

  1.  Beporzást végző sasfejű embertestű lények (asszír dombormű, II. Assurnasirpal palotájából, Kalach, - hiveminer.com)

 

[1] Marton Veronika: A káldeai-teremtés mítosz (Enuma elis), Matrona, Győr, 2009.

[v2] Sitchin, Zecharia: Az istenek városai, Édesvíz Kvk. Bp. 1996, 105-130. pp.

[3] Ora et labora vagy Orando et laborando!

[4] Marton Veronika i. m. 107-109. pp.

[5] Deimel, Anton: Sacra scriptura antiquitatibus orientalibus illustrata,  Verlag des Päpstl. Bibelintituts, Roma, 1934, 42. p.

[6]Schnabel, Paul: Berossos und die babylonisch-hellenistische Literatur, Verl. Teubner, Leipzig-Berlin, 1923. 172-175. pp.  

[7] Más ókori források szerint Aloros, az első király idején már tanította az embereket.

[8] Schnabel i. m. 173. p.

[9] Bérosszosz hazája  iránti tiszteletből és elfogultságból a teremtés utáni első két uralkodót babiloninak mondja, holott Babilon akkor még nem is létezett.

[10] Bunsen, C.C.J.: Egypt’s Place in Universal History, Vol. V.,  Longmans,  Green, and Co., London, 1860., 368. p.

[11] L.m.f. 370-372. pp.

[12] Enki és Ea nem két különböző, hanem egyetlen isten volt két néven. A sumirok EN.KI-nek (én, a föld), a sémita babiloni-asszírok E.A-nak (vízház) hívták.

süti beállítások módosítása