A Szent Szövetség égisze alatt az 1848-49-es magyar szabadságharcban a veszésre álló osztrákok megsegítésére minden oroszok cárja 1849. június 16-án rendelte el a  több, mint 1 millió fős orosz sereg Dukla-szoros felőli „általános előrenyomulását Magyarország felé”.

 2_az184849ikimagya05grac_0057.jpg

 

Június 17-én indult a az orosz fősereg  a korabeli Lengyelország határán fekvő Grab (Sír) faluból, a   „Sírból sírba”, hogy az eladdig az osztrákokat legyőzni látszó magyar honvédek, a győzedelmesnek ígérkező szabadságharcot, a magyarság  sírját megássák. I. Miklós, minden oroszok cárja kíséretében június 18-án déli 12-kor értek a magyar határt jelző kettős dombhoz. Este hatkor már 45 ezer kozák volt magyar területen…, ezt követően a Tömösi-szoroson át betörtek Erdélybe…

A magyar határ átlépése után, az egész hadjárat alatt a muszka sereget átokszerű járványok tizedelték: felütötte fejét a tífusz, a kolera majd a vérhas… Amerre az orosz sereg vonult, hosszúkás földhányásokat, jelöletlen orosz sírokat lehetett látni. Csak a kolera 14.472 muszkát vitt el. A ragály júniusban elérte az osztrákokat is. A magyar oldalon szórványos esetek fordultak elő.[1]   

Az orosz betöréssel megkezdődött magyar szabadságharc augusztus 13-i  világosi fegyverletételébe torkolló utolsó felvonása. 1849. augusztus 11-én az aradi várban Kossuth átadta a hőn áhított kormányzói (diktátori) hatalmat Görgeynek: „délután két órakor egy négylovas hintó robogott ki a várból. A hintóban a menekülő Kossuth ült.”[2]

 4_az184849ikimagya05grac_0303.jpg

A végkifejlet a magyar honvédsereg 11 tábornokának, egy ezredesének és egy altábornagyának aradi és gróf Batthyány Lajos magyar miniszterelnök pesti kivégzése, és a magyarság apraját-nagyját sújtó véres, kegyetlen és indokolatlan megtorlás, a Bach korszak.

 

5_az184849ikimagya05grac_0325.jpg

 

Pannonia! Vergiss Deine Todten Nicht, Als Kläger Leben Sie! 

 Pannónia! Ne felejtsd el a halottaidat! Vádlóként élnek ők.

Poeltenbert Ernő honvédtábornok, kötél általi halál,

Vécsey Károly gróf, honvédtábornok, kötél általi halál,

Damjanich János honvédtábornok, kötél általi halál,

Dessewffy Arisztid honvédtábornok, lőpor és golyó általi halál,

Török Ignác honvédtábornok, kötél általi halál,

Nagysándor József honvédtábornok, kötél általi halál,

Aulich Lajos honvédtábornok, kötél általi halál,

Knézić Károly honvédtábornok. kötél általi halál,

Kiss Ernő honvéd altábornagy, golyó általi halál,

Láhner György honvédtábornok – kötél általi halál,

Leiningen-Westerburg Károly gróf, honvédtábornok, kötél általi halál,

Lázár Vilmos honvédezredes, golyó általi halál,

Schweidel József honvédtábornok, golyó általi halál.

 6_az184849ikimagya05grac_0443.jpg

 

Ugyanaznap végezték ki a  pesti Újépületben, a tőrrel öngyilkosságot megkísérlő gróf Batthyány Lajos magyar miniszterelnököt. Az osztrák könyörtelenségre jellemzően „kiadták a parancsot, hogy a gróf élete a szokásos izgató szerekkel egypár órára okvetlenül hosszabbíttassék meg”, hogy golyó általi halállal szégyeníttessék meg. Az ötfős kivégzőosztagból hárman lőttek: „egy golyó a homlokba, kettő a mellbe fúródik”[3]. Titokban temették el.

az184849ikimagya05grac_0405_1.jpg

 

Görgeyt méltán tartották árulónak. Nem véletlenül kapott havi rendszerességgel a haláláig az osztrákoktól Svájcon át pénzküldeményt. 1849 nyarán több levelet is váltott az oroszokkal, pl. Paskievich tábornokkal, anélkül, hogy a magyar hadvezetést tájékoztatta volna: „Magyarország legnagyobb szorultságában hajlandóbb lenne egy orosz, mintsem egy osztrák fejedelemet elfogadni, s hogy Paskiewich herczeg ezügyben lépjen alkudozásba a magyar kormánnyal.”    A teljesen ép, sértetlen magyar hadsereget, legalább 40 ezer honvédet fegyverletételre utasított és minden ellenszolgáltatás nélkül, anélkül, hogy rajta kívül valaki is menlevelet kapott volna  Világosnál átadta az oroszoknak… 

Görgeynek egy-két hetet kellett volna várnia a fegyverletétellel…!

„1849. augusztus 17-én a cár visszaszólította a hadait.” Csak két hónapra engedélyezte a magyar hadjáratot, nehogy Napoleon katonáihoz hasonlóan a hazafelé tartó muszkák az orosz télben halálra fagyjanak. A „magyar vérrel jóllakott szibériai medve lassú cammogással indul hazafelé”. Paskievich hada augusztus 30-án hagyta el Magyarországot…, októberre az utolsó orosz is eltávozott.[4]

Klapka még másfél hónapig kitartott. 1849. szeptember 27-én a várvédők szabad elvonulását kicsikarva adta fel Komárom várát.

 

Szegény hazám, szegény, szegény magyar hazám! Mi sors vár  még rád?

 

jovo.jpg

[1] Gracza György: Az 1848-49-iki magyar szabadságharcz története, V. kötet, (1856-) Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) kiadása, Budapest, 1894. 529. p.

[2] Gracza i. m. 711. p.

[3] Gracza i. m. 835-836. p.

[4] Gracza i. m. 488-489 és 806-807. pp.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://martonveronika.blog.hu/api/trackback/id/tr314285849

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.