Kedves Olvasóim! Kedves Érdeklődők!

 

Tisztelettel értesítem Önöket, hogy 2019. okt. 24-én Zalaegerszegen a

Göcsej Baranta Haditorna Kör Sportegyesület meghívására a Hazatalálás Szabadegyetemen

 

Világkorok –Világkatasztrófák

 

c . előadást tartok.

 

Hely: Megyeháza, Deák Ferenc-terem, Zalaegerszeg Korsztolányi Dezső u. 10,

Idő: 2019. október 24., 17.30-19.30.

 

6offe.jpg

A Föld kontinensei az ókori szerzők és a néphagyományok alapján

 

Az előadás ismertetése:

A Földünkön időről-időre pusztító kataklizmák következménye egy-egy műveltség, világkorszak vége, pusztulása, ám a túlélők élniakarása új világ kibontakozását eredményezi. Feltehetően jelenleg is ily történések részesei vagyunk, hisz a világot sújtó természeti csapások igencsak megszaporodtak. Az ember ezeket elkerülendő keresi, kutatja, vajon, mi okozza a természeti csapásokat. Megdönthetetlen bizonyítékokra nemigen lel, ám a Földben, a régészeti leletekben, a régvolt eseményekről szóló legendákban, mítoszokban, benne rejlik a válasz. Lefejtve róluk a mesebeli burkot, előbukkan a valós történet, s nemegyszer a bármikor megismétlődhető katasztrófát kiváltó ok.

A vetített képes előadás a kezdetektől a legutóbbi vízözönig bezárólag mutatja be a teremtett és az anyaszülte ember életének folyását. Néhány ókori szerző (Sanchuniathon, Bérósszosz, Manethón) megmaradt műve és más források (Szent Biblia, ékiratos vízözön-történetek, néphagyományok) alapján a tíz vízözönelőtti ősatyára, illetve korra leosztva összegzi az emberiség történetét.

Az emberiség egyetemes és egyetlen határozott történelmi emléke a Föld minden részét érintő, kb. 12 ezer évvel ezelőtti Vízözön. Ám az ókori szerzők, az ékiratok és a világ népeinek hitregéi, hagyományai több világkorról és több, a földi életet elpusztító katasztrófáról tudnak.

A földtörténet bizonytalan ősidejében a négy őselem, a tűz, a víz, a szél és a föld külön-külön vagy együttesen súlyos, a föld arculatát jelentősen megváltoztató katasztrófákat okozott. Darabokra, kontinensekre szakadt az eladdig egységes őskontinens. A Naprendszerünkével együtt megváltozott a Föld forgásának és a napkörüli keringésének ideje. Az emberiségnek nemcsak az életkörülménye, hanem az emberi egyedek „számlált” életkora is módosult.

A Teremtő a gonosz, bűnös emberiséget esetenként ezután is pusztító, világrengető őselem-csapással sújtotta. Ám a kozmikus, illetve a tűz, a szél és a víz okozta földi eredetű katasztrófa néhány túlélője éppen elegendő volt ahhoz, hogy továbbvigye az emberi fajt.

A magyarság október hatodikán emlékezik meg az 1848-49-es szabadságharc aradi vértanúiról. 1848 decemberétől 1850 nyaráig velük együtt különféle vádakkal legalább 150-160 és honvédet és civilt végeztek ki.

Ám e gyásznapon illő megemlékezni azokról az ismert és ismeretlen áldozatokról, hősökről, kik hazánk, fennállása óta akarva, akaratlanul életükkel lakoltak hazaszeretetükért. Meghaltak, mert szerették a hazájukat, népüket, szerették a földet, mely otthont, kenyeret adott nekik. Milliók pusztultak el az I. és a II. világháborúban. Ezreket kínoztak halálra és öltek meg a kommunisták és a Lenin fiúk a „Tanácsköztársaság” idején. Az 1956-os forradalom megtorlásaként a Kádár kormány 225 forradalmárt ítélt halálra. 75-80 emberrel többet, mint 1848 decembere és 1849 nyara között az osztrákok.

… és ezután? Vajh’ mennyi áldozat lesz még ezután?  

 

 800px-congress_of_verona.jpg

A Szent Szövetség 1822 évi veronai kongresszusa (karikatúra – hu.wikipedia.org)

 

A Szent Szövetség égisze alatt, az osztrákok megsegítésére, a magyar szabadságharc elfojtására minden oroszok cárja 1849. június 16-án rendelte el a  több, mint 1 millió fős orosz sereg Dukla-szoros felöli „általános előrenyomulását Magyarország felé”.

Június 17-én indultak a „Sírból sírba”, vagyis a határszéli Grab, magyarul „Sír” faluból, hogy megássák Magyarország sírját. Miklós cár kíséretében déli 12-kor értek a magyar határt jelző kettős dombhoz. Este hatkor már 45 ezer kozák volt magyar területen…

Megkezdődött magyar forradalom- és szabadságharc utolsó felvonása. 1849. augusztus 13-án a magyar sereg letette a fegyvert Rüdiger orosz tábornok csapatai előtt.

 

gorgey-torzskara.jpg

Görgey törzskara (budai honvédek.hu)

 

„1849. augusztus 17-én a cár visszaszólította a hadait.” Csak két hónapra engedélyezte a magyar hadjáratot, nehogy Napoleon katonáihoz hasonlóan a hazafelé tartó muszkák az orosz télben halálra fagyjanak. A „magyar vérrel jóllakott szibériai medve lassú cammogással indul hazafelé”. Paszkievics hada augusztus 30-án hagyta el Magyarországot…, októberre az utolsó orosz is eltávozott.

Görgeynek csak két hetet kellett volna várnia a fegyverletétellel…!

Vajon, miért kellett sietnie?

Ha vár, honvédsereg katonái esetleg a komáromi várvédőkhöz hasonló emberséges elbírálásban részesülhettek volna: Klapka még másfél hónapig kitartott. 1849. szeptember 27-én a várvédők szabad elvonulását kicsikarva adta fel Komárom várát.

Paszkievics herceg, a cári hadak fővezére a távozása előtt levelet intézett Ferenc József császárhoz. Kérte, kegyelmezzen meg a fogoly honvédtiszteknek.

paskievics.jpg

Paskievics, varsói herceg, a cári hadak főparancsnoka (arcanum.hu)

 

A tizennyolc éves Ferencz József császár állítólag hajlott volna a kegyelemre, de Grünne főhadsegéd és Schwarzenberg osztrák főminiszter lebeszélte.

Így esett, hogy a magyarországi rendcsinálás vezérének kinevezték és teljhatalommal ruházták fel Haynaut, a tébolyodott szörnyeteget. Nem a forradalom- és szabadságharcban való részvét mértékétől, nem az egyén politikai elveitől, sem az osztrák uralomnak ebből származó veszélyétől, hanem kizárólag Haynau szeszélyétől és hangulatától függött a foglyok és elítéltek sorsa.

 

1_1.jpg

Julius Jacob von Haynau (wikimedia.commons)

 

„Jellemének főalapvonása: a kegyetlenség”,- írja egy volt osztrák tiszt – „A csatamezőn sokszor lehetett látni, a mint megáll az elesett katonák véres tetemeinél, és gyönyörködik a haláltusájukon. Ha rájött a düh (pedig sokszor rájött), ilyenkor képes lett volna a saját édes apját is a vérpadra hurcolni.”

Haynau a „bresciai hiéna” igyekezett megfelelni „vihodár”, azaz hóhér hírének.  Mihelyt magyar földre lépett rögtön elkezdte működését „hű társa” a bakó: Budapesten, Aradon, Kassán, Nagyváradon, Pozsonyban, Temesvárott, és Nagyszebenben vérbíróságot, azaz rögtönítélő bíróságot állítottak fel.

 

39794.jpg

Gr. Batthyány Lajos miniszterelnök kivégzése (Pest, Újépület, mult-kor.hu)

 

Mihelyt Paszkievics herceg, akitől némileg tartottak az osztrákok, hiszen Görgey nem az osztrák, hanem a cári sereg előtt tette le a fegyvert tartanak, hazafelé indult, nyomban megkezdődött a szabadságharc résztvevőinek, támogatóinak nagyarányú és szervezett üldözése.

Kiadatott a parancs a honvédek összefogdosására. A foglyokat Arad, Lipótvár, Eszék, Pétervárad, továbbá Olmütz, Theresienstadt, Königrätz, Josefstadt, Kufstein börtöneibe, Pesten az Újépületbe zárták.

Haynau terve az volt, hogy Sarkadon, Pesten, Gyulán, Aradon őrzött kb. ötvenezer hadifoglyot „… összetereli, s addig kartácsoltat közéjük, míg csak valamennyi el nem pusztul.”

Még Schwarzenberg, a „vérszomjúhozó herceg” is elborzadt e pokoli tervtől: „Nem ilyesmit mégsem szabad tenni!

S kiadatott a parancs: Magyarország különféle vidékein kóborló honvédek és huszárok, mind a befogadók az osztrák hadtestekbe besorozandóak, szállítmányokba gyűjtendők és kellő kíséret mellett Grácba szállítandók.

Így a közkatonáknak, ha a szabadsága nem is, de az élete megmaradt.

A főtiszteknek nem kegyelmeztek.

1849. október 6-án tizennégyszeres gyilkosság történt: Pesten kivégezték gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt, Aradon Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Knézic Károly, Láhner György, gróf. Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, lovag Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, gróf. Vécsey Károly honvéd tábornokot, Kiss Ernő honvéd altábornagyot, Lázár Vilmos honvéd ezredest.

 haynau.jpg

Arad miatt Londonban megverték Haynaut. A tömeg elől egy hálószobába rejtőzött (24.hu)

 

[1] Gracza György: Az 1848-49-iki magyar szabadságharcz története, V. kötet, (1856-) Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) kiadása, Budapest, 1894. és Marton Veronika: Hol rejtőznek a magyar táltosok, Matrona, Győr, 2013. 144-162. pp.  nyomán.

Kedves Olvasóim, kedves Érdeklődők!

Tisztelettel értesítem Önöket, hogy a Maghar Akadémia meghívására a trianoni békediktátum közelgő 100 évfordulójának megemlékezésére

2019. október 10-én, csütörtökön, Budapesten

 

Jaj, a legyőzöttnek!

-

Trianon, 1920. június 4.

c.  előadást tartok.

Budapest, VIII. Horánszky utca 13. (H13) 

2019. október 10, csütörtök, 18.00-20.00-ig

 

letoltes.jpg

1124 éve, mióta a magyarság visszatért a Kárpát-medencébe útjában állt és áll a világ különféle politikai érdekcsoportjainak, ezért elhatároztatott, el kell tűnnie, legalábbis életképtelenné kell zsugorodnia. El kellett tűrnie, hogy az I. világháborút lezáró trianoni békediktátummal elvegyék területének 2/3-át és népességének 3/5-ét. Nagy-Magyarország nemzetiségei a hazánk testéből kiszakított területeket nem harccal, hanem cselvetéssel, hazugságokkal, a történelmi tények hamisításával szerezték meg, és adták a kezére az alig 100 éves államiságra visszatekintő országaiknak. S ehhez a I. világháború un. győztes hatalmai (USA, Anglia, Franciaország és Olaszország...) hozzájárultak.

A vetített képes előadás bemutatja a trianoni „békeszerződés” előzményeinek kulisszatitkait, továbbá rávilágít az I. vh. állítólagos győzteseinek, a „dédelgetett” nemzetiségeknek magyarpusztító törekvéseire, csalásaira, hamisításaira, melynek eredménye hazánk megcsonkítása lett.