Sumir szántóvetők (pecséthenger-nyomat - brewminate.com). Baloldalon a „kenyér” kettőzött jele, jobbra alatta a „föld” vonalas jele. Bár a második jel felismerhetetlen, mégis feltételezhető, hogy a pecséthenger-nyomat vetéselőkészítő szántást ábrázol)   

A következő cikkekben néhány sumir és magyar szó közös eredetével,  érdekesnek ígérkező megfejtésével[1] foglalkozom. Teszem ezt, hogy a kedves Olvasóban tudatosítsam anyanyelvünk régiségét, nyelvtana változatlanságát és változhatatlanságát, amelyet mostanság próbálnak az idegenszívű, idegen nyelveket beszélő írástudók több-kevesebb sikerrel módosítani. Némelyek úgy vélik, ha idegen szavakat, kifejezéseket szuszakolnak a magyar nyelvbe, műveltebbnek tűnnek. Mások idegen szavak, szószerkezetek stb. használatával  iparkodnak anyanyelvünket érthetetlen zagyvalékká változtatni, hogy mielőbb feledjük a magyar észjárást, veszítsük el magyarságtudatunk maradékát.

Csak egy kis szórend! (Magyar Nemzet, MTI hír)

A sumir nyelv számos gyöke, szava, szószerkezete visszaköszön a mai magyar nyelvben. A megfejtés nem egyszerű logikai-nyelvtani gyakorlat. A sumir szótári szavak latinbetűs átírására épülő jószándékú okoskodó elemzések számos félresikerült megfejtést eredményezhetnek.

Figyelembeveendő, hogy sumir és a magyar nyelv közötti mintegy 5000 évnyi távolság alaposan fellazította anyanyelvünket. Ezidő alatt számos szó, kifejezés keletkezett, vagy más nyelvekből vétetett át. Ám nemegyszer kiderül, hogy az állítólagos közvetítő nyelv is a sumir nyelvből örökölte, vette át. Lehet vitatkozni, melyik az elsődleges.

Urukban istennőként tisztelt NIN-S_zUN, Gilgames anyja, SIR.BUR.LA^ki város védistenője  (szteatit dombormű-töredék, kb. Kr. e. 2350,  Louvre, Paris – commons.wikimedia.org)  

d ~Istent jelentő szócsoport meghatározó     NIN  ~ nő + ruha (összetett jel) = felöltözött asszony, úrnő    SUN ~ vadtehén

 A ^dNIN.SUN név jelentése: (Vad)tehén úrnő, azaz istennő.

A NIN a „nő” és a „ruha” összetétele. Tehát a megfelelő, alkalomhoz, ranghoz illő öltözéket viselő asszony az úrnő.  A SUN jelentése vadtehén. Ezesetben nem az „állat” jelentés az elsődleges, hanem a tehén legjellemzőbb tulajdonsága, a tej. A tehen(ek) nemcsak a borjaikat, hanem az embereket is ellátták tejjel. Anyaként NIN.S_zUN istennő is szoptatott, táplálta a fiát, Gilgamest. E tápláló feladatköre miatt tisztelhették SIR.BUR.LA^ki, azaz Lagas városában.

NIN-t, vagyis az úrnőt,  tisztelet övezhette. A kifejezés magyar megfelelője a „néni”. E megszólításban az idős asszonyoknak, a "néniknek" kijáró tiszteletadás rejlik.

Meggyőződésem, hogy a Kr. e. 5600-5200 éves tatárlakai korongok[3] (amulettek) készítőinek nyelve jócskán, mondhatni évszázadokkal megelőzte a sumirt. Ám e kevés írásjel nem elegendő a nyelv megismeréséhez, visszaállításához, ezért a szófejtéseknél, a nyelvtani azonosságok vizsgálatánál a milliónyi agyagtábla megőrizte szövegemlékeket kell alapul venni. A mi szerencsénkre és a sumirok szerencsétlenségére a hódító sémita népeknek kénytelen-kelletlen meg kellett ismerniük az őslakosság nyelvét, hogy a tudásukat felhasználhassák, őket meg szolgasorban tarthassák.  

x x x

Szófejtésekkel, sumir-magyar szóhasonlításokkal sokan foglalkoznak. A sumir szavak a latinbetűs átírása alapján a magyar szavakkal egybevágó kifejezéseket ragadnak ki: Mondván, ez már megvolt a sumirban. Íme, a két nyelv hasonlóságának (rokonságának) újabb ékesszóló bizonyítéka! Teszik ezt anélkül, hogy megvizsgálnák a sumir vonalas jel, illetve a babiloni-asszír ékjel valós jelentését[1], s ha összetétel, az alapszavakat. S csak átabotában nézik meg, hogy a régi és az új, a szavak eredetét feltáró (etimológiai) szótárak mit írnak a vonatkozó magyar, illetve az idegen kifejezés eredetéről. Ezeket elmulasztva könnyű kisiklani. Így lett az indoeurópai és az újlatin nyelvekben  járatos  szófejtők értelmezésében az asszír-babiloni „Anu” férfiistenségből „anya”. A kisiklás oka, hogy a név magánhangzóra végződik, ami az újlatin nyelvekben általában nőnemű, másrészt a latin betűs átírás hangzósítása meg szinte egybevág a magyar „anya” szóval.

A szófejtés leggyakoribb buktatója maga az anyanyelv. Kisebb vagy nagyobb mértékben mindenkit befolyásol annak az államnak a nyelve, ahova a sors kegyéből vagy kegyetlenségéből született, pl. indoeurópai nyelvi környezetbe. Ezért a magánhangzóra végződő szavakat óhatatlanul, szinte ösztönösen nőneműnek érzi. Ha pedig magyar az anyanyelve, akkor meg szinte adódik az „Anu = anya” összeboronálás.

Így járt a marcona „Anu isten” is.

A-nu isten szobra (sumir/akkád kor, Esnunna/tell Asmar, Kr.e. 2900-2600, gipsz, bitumen, kagyló, kő, 29,5x125x10 cm, Metropolitan Museum – metmuseum.org)

A-nu, az akkád istenkör  égben lakozó legmagasabb rangú istensége.   A sumir AN isten megfelelője. Mind a vonalas, mind az ékjelének olvasata AN, jelentése isten, ég, magas, tiszta. A ^d –vel jelölt latinbetűs átírás jelentése: istennevek előtt álló szócsoport-meghatározó, hangzósítása: dingir.

A sumir AN jel önmagában istent is jelent, míg a sémita akkád A-nu nem. Ez utóbbinál mind az ékjeles, mind a latin betűs átírásban elébe kell tenni az istent jelentő szócsoport meghatározót. Az asszír-babiloni jel latinbetűs átírása:  ^il.

A kétféle írásképű jel jelentése ugyanaz.

Szócsoport meghatározóként "dingir" a  sumir olvasat, az asszír-babilonié meg "il". Az első csillagforma jel sumir vonalas írással, a második új-asszír ékírással  íródott. (A mai szótárak az új-asszír ékjeleket veszik alapul.)  

A akkád-babiloni-asszír istenkörben ^ilA-nu istenén nevében mind az „il” előtag, mind a  név második része a "nu" istent jelent.

 A szótár az ^ilA-nu név többféle értelmezését valószínűsíti; a szövegkörnyezetet alapul véve csak egy fogadható el:

• Víz: Utal a csapadékszegény Mezopotámiában nagybecsben tartott éltető vízre.

• Atya: A főisteni szerepkörnek teljesen megfelel. Az emberek és az istenek atyja, ám ez nem derül ki a név jelentéséből.

• Nemző (atya v. isten): A minden élőt (és élettelent) létrehozó.

• Istenatya, atyaisten - Birtokos jelzős szerkezet: aty(j)a, az isten(ek)é. A magyar anyanyelvűek e kifejezésből kiérzik a többes számot.  

• Én, az isten: A sok közül melyik? A sumirok a teremtőt imádták, a többi istent tisztelték.   

• Én, az istenek istene: A névbe beleolvastatik az ^il szócsoport meghatározó. Az „isten” szó kettőzése erősíti a többes számot.

A szószerkezet jelentése:  én, az istenek istene, esetleg én, a nemző isten.

Összefoglalva: Az „anu”, pontosabban az ^ilA-nu kifejezés nem utal semmiféle nőre, asszonyra; nem jelent anyát, hanem férfiistenség, a sémita akkád-babiloni-asszír főistennek, az istenek istenének a neve.

A sumir szövegeket értelmező, megfejtő nyelvészek anyanyelve elenyésző kivétellel indoeurópai volt. Néhányan (Lenormant, Rawlinson stb,) felismerték, hogy francia, illetve angol anyanyelvük korlátozza a sumir nyelv helyes értelmezését, s elkezdték a magyar nyelvet bevonni a szövegfejtésbe. Lenormant magyar tanácsadója Galgóczy János volt, Henry Rawlinsoné pedig Ipolyi Arnold.

A szomszédos országok indoeurópai, ill. újlatin  nyelvei (szlovák, ukrán, román, szerb, horvát, német) megkülönböztetik a nemeket. Ki tudja, milyen meggondolásból mindenik névszót, lett légyen természetes nem vagy élettelen tárgy, fogalom, valamelyik a természetes nem nyelvtani kategóriájába  sorolják.

Így

• a német kislány semlegesnemű: das Mädchen; pedig a világrajövetelkor egyértelműen megállapítható a gyermek neme.

• a szlovák, cseh hős, -a-ra végződő hímnemű szó: hrdina. A hősök általában férfiak. Vajon a régiségben a tót nők között is voltak hősök?

• a román gazda nőnemű: g’azdă. A románoknál „a nők viselték volna a nadrágot”? Aligha. Inkább a magyar eredetű gazda szó -a végződése miatt került e kifejezés a nőnemű román szavak közé.

Román pásztorok (mek.oszk.hu)

Vajon az MTA által hivatalosított, szláv jövevényszavakhoz sorolt „gazdá”-t vissza lehet-e csalogatni a magyar nyelvbe?

(Folytatása következik!) 

[1] A szófejtésekhez Labat, René: Manuel d’Épigraphie Akkadienne, Imprimerie Nationale, Paris, 1948. és Deimel, Anton: Sumerisches Lexikon, Verlag des Päpstlichen Bibelinstituts, Roma, 1928. I-IV. kötetét használtam.  

[2] Újabb magas árhullám érte el Velencét. In: Magyar Nemzet, 2019. november 16., szombat

[3] Merlini, Marco: La scrittura é nata in Europa? (Az írás Európában született?), Avverbi Editore, Roma, 2044. 289.p. In: Marton Veronika: Nimród, a hun-magyarok őse, Matrona, Győr, 2017.,138-143. pp.