Kedves Olvasóim, kedves Érdeklődők!

Tisztelettel értesítem Önöket, hogy megjelent a

Hogyan lettem sumerológus?

c. könyvem.

 Hogyan lettem sumerológus? - Önéletrajzi ihletésű történetek,

Matrona (Marton Veronika) Kiadó, Győr 2020, 35 kép, A5,  116. p.

ISBN 978-963-88846-5-7, 

Írásom a korábbi munkáimtól eltérően nem a sumerológiáról, nem a magyar előidőkről szól, hanem önéletrajzi ihletésű különös történetek, emlékképek sajátos szövedéke. Jelenlegi életem fontosnak tartott eseményein túl, az előző élete(i)mből a jelenlegi bevillant sorsfordító történéseket idéz fel.   

Minden álomszerű élmény, látomás, benyomás olyan érzetet keltett, mintha nem e világból, hanem valahonnan máshonnan érkezett volna: súlyos betegség utáni halálközeli élmény, előző életek emlékképeinek, rég elhunyt szeretteim megjelenése stb.

Efféle jelenéseket mások is átélhettek. Mivel nem illeszthetőek be a tanult ismeretek közé, általában különös álmoknak tarhatóak, pedig nem azok. Jobbára fontos döntések előtt jelentkeztek, s nemegyszer bátorító bíztatásnak tűntek. Ha az ember elhessegette, nem hitte el, sokszor utólag, de már későn igazolódott be, a sugallatokat komolyan kellett volna venni.  

Ez írásommal szeretném megerősíteni a szavakba alig önthető sejtést, hogy az ember nem véletlenül jön a világra: Vállalt feladata van. Csak rajta, saját evilági döntésein múlik, hogyan sáfárkodik az életével, tudattalan vállalásából mit valósít meg.

Saját élményeim leírásán kívül könyvem még három dolgozatot tartalmaz.  Az első ismeretlen szerzőtől való a „4 jele annak, hogy nem ez a földi életed”, a második a súlyos betegségből felépült ismerősöm „Afázia, avagy a tömlöcből szabaduló beszéd c. írása. A harmadik az 1997-es, a sumerológia felé tett első lépésnek tartható előadásom szövege, a „Körösi Csoma Sándor megkövetése”.

A földi létből való kifelé készülődés ösztökélt, hogy jó vagy rossz döntéseimet eredményező, a „ki tudja honnan érkezett” sugallatokat, megmagyarázhatatlan élményeimet, valóságként érzékelt látomásaimat megosszam a kedves Olvasóval.

x x x

A könyv a jelenlegi járvány-intézkedések feloldásáig, Bp-re való utazási korlátozások miatt könyvárusi forgalomba  nem kerülhet. Utána kapható lesz Bp-en a Magyar Menedék Könyvesbotban; addig is megrendelhető a Matrona kiadónál.   

Érdeklődés és megrendelés: matrona.kiado@gmail.com  

 Köszönöm a figyelmüket!

A férjezett nő jelentésű „asszony” nagyon régi magyar szó. A középkori szövegekben különféle írásképpel jelenik meg. Az 1192-1195 között írt  Halotti Beszédben „ahszin”, az 1046-os I. András király korabeli Imákban "aззunt". A Halotti Beszédben az „achszin” kevésbé hasonlít a mai „asszony” szóra, mint 150 évvel korábbi  Imák „aззun” szava. 

„sent maria assunt” (I. András király korabeli imák)[1] 

„szen achszin mariat” (Halotti beszéd és könyörgés)[2]

A nyelvészek az „akszin/achszin” szót tartják régebbinek, azaz ősmagyarnak, az „azzon/asszony”-t meg ó-magyarnak[3], ám elfogadják az 1524-1527-es évekből való  prédikáció- és legendagyűjtemény, az Érdy-kódex szóhasználatát. Gellért püspök vette észre, hogy a magyarok rendkívül tisztelnek egy nőalakot, akit csak hívtak volt „asszonynak, és a liturgiában összekapcsolta Szűz Mária nevével: „Krisztus anyjának tulajdon neve a magyarok nemzetségében ki nem mondatik, hanem csak mondatik asszonynak…; tanácsának intéséből akoron kele fel, hogy az zyz Mariat az Magyarorszagban boldog azzonnak awagy ez wylágank nagy azzonyanak hyvnak, zent Istwan kiral es ez zegen orzagot bodog azzon orzaganak newezee.”[4]

Kinizsi Pálné Magyar Benigna imádságoskönyve (kb. 1465, Festetics-kódex –hu.wikipedia.org)

X-XI. században magyar földön bizonyíthatóan asszony, az asszony, ám az eredetét illetően a nyelvészek véleménye megoszlik: 

Az „asszony”, annyi, mint az any vagy anyázó, anyzó, (=leányzó), esetleg a magyar asszony a HB. achsin szava alapján összetétel lenne az akka+zen vagy hasonló szavakból.[5]

A magyarba az iráni, közelebbről alán *axsīn (=úrnő, fejedelemasszony) kerülhetett át a VIII. század körül…, [és az]  axszīn  > axszun > asszony fejlődésen ment át… A kifejezés eleinte magas rangú nők sajátja volt, ám később  már csak nőt, férjezett asszonyt jelentett.[6] (Az axsīn szó előtt ott a feltételezést, következtetést jelentő * jel!).

Révai Miklós[7] a HB-ben előforduló achszin nyomán úgy vélekedik, hogy az a héber issa módosítványa[8];

Jászay Pál[9] az aszik igéből származtatja, azon föltevéssel, hogy az asszony korosabb s mintegy aszásnak, fogyásnak indult nőt jelent…[10].

Ez utóbbi megállapítás az Ószövetséget sejteti: A körülmetélés után az Úr  így szólt Ábrahámhoz: „A feleségedet, Sárait ne hívd tovább Sárainak, hanem Sára legyen a neve. Megáldom, és általa fiút adok neked.”[11] Ábrahám és Sárai jót nevetett az Úr szaván, hiszen az asszony rég túl volt azon a koron, hogy áldott állapotba kerüljön. Ám a mondás beteljesedett és 90 éves korában Sarai világra hozta Izsákot.

Sára elűzi Hágárt és a fiát Ismaelt (XIV. sz., Ems-i Rudolf  Világkrónikája, Bohemia /Csehország – christiancentury.org)

Az Ószövetség számos nevéhez hasonlóan a Sárai/Száraj is magyarul érthető beszélő név. Az aszott, száraz „szár”-ra vezethető vissza, amely már nem hozhat új hajtást, nem hordhat ki magzatot. Ábrahám agg asszonya addig volt Szárai, amíg száraz, vagyis a kora miatt meddő volt. Az Úr fogamzóképessé tette, amit új neve a Sára, jobban mondva Sáró[12] is kifejez. A név a magyar nyelvből kikopott, elavult „sáró” szóra vezethető vissza. A szó származékai a tájnyelvben még fel-felbukkannak. „Sárló, mondják a kancalóról…, midőn nemi párosodásra ingereltetik”[13]. Baranyában a „sárlani a’ kanca hágatásra ingerlődik”[14]. „Gyöke a hígat jelentó „sár”, mert az említett ösztön némi híg folyással jelentkezik, mint a tehénnél, melyről azt mondják, folyat.”[15] Ábrahám feleségének a fogantatás előtt tisztulása lehetett, hiszen enélkül aligha kerülhetett volna áldott állapotba; ezért kaphatta az Úrtól a tisztulására utaló Sára nevet.

Eszerint az „asszony” szó az aszik-ból való származtatása nem állja meg a helyét, hiszen ellenkezik a „nő”, az „asszony” fő hivatásával, hogy új sarjat, gyermeket hozzon a világra. Ha a természettől erre képtelen, akkor a magyar nyelv megkülönböztető jelzővel illeti: öregasszony, vénasszony, aggnő (1505)...

A magyar asszony szó eredete túlmutat a Biblián, visszanyúlik a sumir korba. A régiségben e szó vonalas jele pontosan olyan, mint ahogy a gyermekek a női genitália jelét manapság is firkálják a falra:

Az ékjel-szótárakban mind a vonalas, mind az ékjel jelentése megvan, de a latin betűs átírása „ki tudja miért?”, hiányzik.

Ezért a jelet szószerkezetként kell felfogni, s elemeire bontva megkísérelni a megfejtést. Ha az elemeire bontott jelek (szószerkezet) együttes jelentése ugyanaz, mint a szótári jel jelentése, akkor helyes az értelmezés, illetve a megfejtés.

Gyermekét szoptató un. madárfejű nőalak (Kr. e. 4000 körül, Uruk, Sumer, Ubaid kor – hartfird-hwo.com)

Az „asszony” jelentésű sumir vonalas jel és a babiloni-asszír ékjel 3-3 önálló jelentésű jelből áll:

Az "asszony"  asszír szótári jele 

Összeolvasva a három ékjel a megtermékenyítésre, a Teremtő legcsodálatosabb misztériumára utal, midőn „Isten leszáll az anyaméh[be]”, vagyis  a hím ivarsejt megtermékenyíti a petesejtet, hogy kifejlődjön belőle a magzat, s világrajöjjön Isten képmása, az ember.

Isteni tudás rejlik az asszony szavunkban, akkor is, ha már nem érezzük ki belőle, ám a sumir nyelv segítségével újra felfedhető a magyar anyanyelvünkben rejtező, rég elfeledett égi tudás. 

Gyermekét szoptató anya (1973, Lészped, Moldva, Románia, Magyar Néprajzi Lexikon – mek oszk.hu)

[1] Marton Veronika: I. András király korabeli imák, Matróna, Győr, 2006, 62-63. pp. .

[2] Pray-kódex – hu.wikipedia.org

[3] wikiszotár.hu

[4] Érdy Kódex, I-II.,  MTA, Bp. 1876.  654. b. Marg. L. 15.

[5] CF, I. köt, asszony címszó, 201. p.

[6] Magyar etimológiai szótár asszony címszó -

[7] Révai Miklós (1750-1807), magyar nyelvész

[8] CF asszony címszó

[9] Jászay Pál (1809-1852), magyar történész, oklevélkutató

[10] CF. asszony címszó

[11] Szent Biblia, Szent István Társulat, Bp. 2000, Teremtés, 17.15-16.,27. p.

[12] A héber nyelvből hiányzik az „o” hang, ezért lett a Sáró-ból Sára. 

[13] CF, V. köt. sárló címszó, 719. p.

[14] Magyar tájszótár, Kiadta a’ Magyar Tudós Társaság, Budán, 1838, sárlani címszó, 325.p. .

[15] CF. V. köt. sárlik címszó, 719. p.