Az ókori írások szerint az emberiség  három, a sémita hagyományok és a Biblia szerint egy kataklizmát élt túl. A X. világkornak a Vízözön vetett véget. Jelenleg a tizenegyedik világkort éljük, s újra a pusztulás és  az önpusztítás küszöbén állunk.

A teremtés után bíztatóan indult a földi élet. A kivergő-kavargó csodalényekkel teli világot a bölcsesség és a tenger istenének küldötte, a haltestű, emberfejű, emberlábú, emberi hangon beszélő Óannész szabályozta meg. A csodalényeket visszaparancsolta a vízbe, az erdők mélyére, a föld gyomrába. Az emberi lényeket megtanította, miként legyenek emberek. Átadta az írásjelek és a tudományok ismeretét.[1] Megtanította, hogyan építsenek városokat, és népesítsék be. Hogyan műveljék a földet, takarítsák be a termést. Megmutatott mindent, ami az emberi élet szelídítéséhez szükségeltetett. Napnyugtakor visszatért a tengerbe. Másnap újra megjelent. 40 sarig, vagyis 144 ezer mai földi évig maradt az emberek között.[2] Az IV. világkorban egy, a VI.-ban négy és a VII-ben újra egy halember, Odakon emelkedett ki a tengerből[3], hogy tanítsa az embereket, mélyítse az ismereteiket, s átadja az uralkodónak „az ég és föld felvigyázójától kapott titkos tudományt. Ő volt az utolsó, utána nem jött senki.[4]

Oannes, az emberiség halbőrt öltött tanítója (sumir, mészkő dombormű,  m.facebook.com)

A következő három világkorban az ember magára maradt, egyedül kellett boldogulnia. El is végezte, amit lehetett. Pusztulásba sodorta önmagát.

A Biblia így folytatja: „látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön…, hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.”[5]

Mit követhetett el az emberiség, hogy „az Úristen megelégelte… gonoszságát; s elhatározta, minden lakójával egyetemben elpusztítja a földet?”[6] Tanítók híján az ember a saját feje után ment. Bizonyára nem tartotta be az örökérvényű isteni törvényeket;  megbűnhődött érte.  

Óriás női csontváz (Lucy) – Nemzeti Múzeum, Addis Abeba, Etiópia – synotrip.com)

A Biblia azt sugallja: Isten ellen való vétek, hogy „Isten fiai bémenének az emberek lányaihoz, és azok gyermekeket szülének nekik…”[7] Az így fogant gyermekekből lettek „ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.”[8] Ez lenne égbekiáltó vétek, hiszen akkor Istenre is rá lehetne fogni, hogy rasszista!?

Mózes I. könyve szemérmesen elhallgatja az emberek vétkeit, pedig ezért szakadt rájuk a Vízözön. Ám az ember nem változott. Ember maradt, gyarlóságaival, hibáival, vétkeivel egyetemben. Majd jött Mózes a valláserkölcsi élet kőtáblára írt örökérvényű, törvényeivel, a Tízparancsolattal.[9]

Mózes a tízparancsolata (festmény, Rembrandt, 1659. – wikimedia.org)

Akár Isten, akár ember (Mózes) szövegezte, tudta, hogy az „emberiség” magateremtette erkölcsi fertőben élt és él. A törvények mindig elkésnek. Előbb a bűnök, utána törvények. Akkor próbálnak fegyelmezni, amikor az ember istenadta erkölcsi érzéke csődöt mond.

Az emberiség mai vezéralakjai, kijátszván a mózesi törvényeket, a sajátjaikat érvényesítik. Istenként viselkednek. A törvények vak betartására nevelt balga emberiség birkaként követi őket, annak ellenére, hogy érzi, tudja, a vesztébe rohan.

Néhányszor már elpusztult a földi élet. Vajon a mai emberiségre is lesújt Isten haragja? Minden bizonnyal.

A mérhetetlenül gazdag, cinikus, kormányokat, törvényhozókat fondorlatosan irányítók tucatnyian vannak. Szerzett, lopott, kicsalt befolyásukkal talpuk alá kényszerítik az emberiséget. Istent játszanak, közben sátánná válnak Idő kérdése, mikorra ér be a mesterkedésük, s pusztul el az emberiség javarésze! Nem tudatosult bennük, hogy „egyedül születünk, egyedül halunk meg, s ami közte van, az csak hangulat”[10], E hangulatot, vagyis az emberi életet, a csendes nyugalmat, a tevékeny életet, a szeretetet, és az emberi kapcsolatokat tették/teszik tönkre. Ez ördögi zenekar karmesterei a virtuális örök életüket megteremtendő, beletaposnak a természet rendjébe. Ha keresztények, megfeledkeztek a gyermekként beszajkózott Tízparancsolatról, a többiek meg nem tudják.  Pedig Isten és a természet visszaüt!

Noé bárkája- Vízözön (Holkham Bible Picture Book, 1320. - sciencephoto.com)

A mai ember nem Istent tiszteli, imádja, szolgálja, hanem a mammont, a pénzt, a vagyont. Gyűjt, harácsol, pedig semmit nem visz magával a túlvilágra.

Ha kell, ha nem Istent szólongatja. Káromolja, ha bajban van, esedezik, ha szeretne valamit, s kapott jó sorát sem igen köszöni meg. Manapság a szóvirágos káromkodásokból Isten neve kikopott, helyébe léptek a különféle testrészek. Gondolatszegény világunkban a káromkodás helyettesíti az értelmes, szabatos, magyaros  beszédet.   

Istenigazából senki nem szenteli meg az Úr napját. Vasárnap el-elmennek Isten házába, de hazafelé betérnek a nyitvatartó üzletekbe. Túlóráznak, dolgoznak. Munka itt, munka ott, munka mindenütt, hogy bepótolják az otthoni hétköznapi mulasztásokat. Az evésre igen, de Istenre, békés elmélkedésre nem marad idejük.

Az akszakálok, az apák, anyák, öregek tiszteletének világszerte befellegzett. Mind az állam, mind az egyén az öreg szüléket szükségtelen nyűgnek tekinti. A költségvetés számol az ilyen-olyan betegségben, oltási szövődményben elhaltak nyugdíjával. Apránként, 4 év alatt fokozatosan odaadja a többi nyugdíjasnak. Ám ez ördögi terv kiagyalói is idővel megőszülnek. Saját törvényeik kötik majd gúzsba őket, hacsak megszerzett javaikkal meg nem teremtik a kiskapukat.  

Való igaz, voltak/vannak olyan műveltségek (Japán), ahol a családnak terhet jelentő öregek, önszántukból és nem intézményesen, államilag noszogatva vonulnak ki az életből. Erre nálunk is van példa: Még a XX. sz. elején is a magukat feleslegesnek érző öregek, anélkül, hogy bárki is küldte volna őket, elmentek a Torjai büdösbarlangba meghalni[11].   

A Torjai büdösbarlang előtt az 1855-ben elhunyt 42 éves férfi síremléke (véletlenül belélegezhette a kéngőzt)  (szekelyfoldiinfo.ro)

Ne ölj! Puskával, késsel ölni, nem ildomos. Szúnyogokként ritkítani az emberiséget másképp kell: Vegyszerezett élelmiszerrel, gyógyszerrel, oltással, lélektani hadviseléssel…! Viszályt szítani az oltottak és a nem oltottak között, mondván az oltatlan „fertőz”! Várva, hogy előbb-utóbb egymásnak esnek, s akkor keményen be lehet avatkozni. Minő dolog ez?!  

Manapság dívik a paráználkodás. Túltesz a romlott Róma minden tévelygésen. A nő nem nő, a férfi nem férfi, talán még a gyermek az, ami. Felvonulnak, tüntetnek. Sokan követik őket, viccből, jópofáskodásból…, és még intézményes támogatást is kapnak. Gyermekük nem lesz, hát örökbe fogadnak. A gyermek, más példát alig látván, olyan lesz, mint a nevelői. Az eredmény: legalább három, öt, hat meg nem született gyermek. Emberi jogaikra, magánéletük védelmére való hivatkozásuk a férfi-nő kapcsolat, a házassága és a gyermekáldás burkolt tagadása. Netalántán a hivatalos engedékenységnek éppen ez a célja?!

Az ember hajlamos a lopásra. Megkívánja a másét. A kisstílű tolvaj elemeli a pénztárcát, a lakásból elviszi a festményt, a családi ékszert… A nagystílű nem piszkítja be a kezét, holmi poros képekkel. Ő hivatalosan, állami támogatással lop. Ezt hívják gazdálkodásnak. Házaikat, lakásaikat méregdrága bútorokkal, festményekkel stb. tömik meg. Megszállotként függő viszonyba kerülnek a pénztárcájukkal. Képesek embereket megöletni, mindenen keresztülgázolni, hogy a kiszemelt konchoz hozzájussanak. (Ld. Seuso kincs) 

Ne hazudj! – mondja a szkíta. Náluk a hazugság a legnagyobb bűn, mert minden bűnnek az alapja. Ha valaki öl, s megbúvik, már hazudik, ha lop, és letagadja, hazudik. Hazugság, hogy ártalmatlan az ilyen-olyan covid oltás; pedig előhozza a talán soha nem jelentkező betegségeket, és aki kapta belehal. A 7. parancsolatot ekképp kellene módosítani: Ne hazudj, hogy mások becsületében és egészségében kárt ne tégy!

Statisztikailag kimutatták, hogy búban-bajban, világégések, háborúk, természeti katasztrófák idején a családok összetartanak. Kevesebb a válás, több a házasságkötés. Újra értéke lesz az apa-anya-gyermek hármasnak, úgy ahogy teremtő rendelte. A férj vigyáz a családra, az anya óvja gyermekeit, egyik sem keres más kapcsolatot, nem kívánja másik házastársát. Vész idején az emberekben feltámad a védekező, védelmező ösztön. Ami most van, még nem volt. A frontvonalakon, Koreában, Vietnamban előfordult a biológiai hadviselés. Ám az, hogy zavart agyak kitalálta biológiai fegyverrel, fecskendővel célozzák meg békés embertársaikat, az embertelen új világrend megvalósításáért, minden képzeletet felülmúl. Ám aki magasra kerül, előbb-utóbb lezuhan, kisiklik, lebukik, szerencsétlen lesz. (Sajnos ritkán tudatosul bennük,  hogy miért!) Isten segedelmével legyőzi őket a természet az embereket, a családot (férj-feleség-gyermekek, szülők, nagyszülők...) összetartó szeretet.

Pihenő  parasztcsalád ( Régi magyar viseletek 1816, Bécs -  
mek.oszk.hu)

Boldogult nagyanyám mondta: Ne kívánd a másét! Amit nem ismersz, nem látsz, nem kívánod. Mindenki megdolgozik azért, amije van (El is hitte!). A gyermek elemeli társa radírját, fejébe csapja színes sapkáját. Ám a felnőtt, azért felnőtt, hogy legyőzze a benne rejlő gyermeki irigységet, s tisztességgel megteremtse magának, amire vágyik, amit szeretne. A Rákosi- és Kádár-korszakban a határon kiépített vasfüggöny tartotta kordában a magyarságot, másutt más népeket, nehogy túlnontúlra, nyugatra nézzen. Ne kívánjon magának szép ruhát, házat, autót, jó fizetést!

Úgy tűnik, az új világrend jelenlegi megálmodói valami hasonlón munkálkodnak. No, nem vasfüggönnyel, hanem biológiai agymosással, hogy a fennmaradó emberiséget lenyomják az akaratgyenge középszerűségbe: Ne vágyakozzon, ne gondolkodjon, ne érezzen, csak, amit kívülről sugallnak, és még jól is érezze magát.

Végignéztem néhány videót. Meghallgattam a „királyi” televízió propaganda-adásait, elolvastam jópár írást az oltásokról és a mellékhatásairól. Mindkét oldalt megismervén, nyilvánvalóvá vált, hogy egy szűk csoport felügyeli, utasítja a kormányokat az oltásra. Úgy tűnik, az emberiség rábízta magát ezen, az önös érdek, vagy egyszerűen a hiúság vezérelte tucatnyi vezérürüre, akik Istennek képzelve magukat mostanság próbálják betörni az embereket és a természetet.

Ez őrületet irányító csúcs-manipulátorok, ha ismernék a világok pusztulásáról, az előző vízözönről szóló ókori írásokat, rádöbbennének, ami most történik, néhányszor már megtörtént. Minden mulandó. Ők is, és az emberalkotta mesterséges intelligenciájuk is.

Az emberiségnek esélye van, arra, hogy szörnyű, mindent elsöprő természeti katasztrófában pusztuljon el. Jó esetben néhány embercsoportnak talán megadatik a túlélés. Vajon Noéként a Bill-Gates félék lesznek a túlélők? Ök, akik visszafordíthatatlan útra kényszerítetik az emberiséget útra!? Aligha. Az ördögöket Isten nem menti, hanem ki-, el-, letaszítja.

Kőbe ágyazódott 6 cm-es fémcsavar (kb. 300 millió (?) éves, Mazong hg., Kína-  beautyofplanet.com)

Az előző világkorok csodás, a miénket messze túlszárnyaló műveltségeiről tanúskodik a föld. Egyre-másra kidobja magából a hihetetlen műszaki fejlettségről árulkodó tárgyakat, épületeket, emberi maradványokat stb. Minden a föld mélyére, a tenger fenekére, óriáshegyek gyomrába került, mert a korabeli emberiséget is a hatalmába kerítette a mérhetetlen feltörekvő vágy, hogy istenként teremtsen és pusztítson. Isten közbeszólt, és velük együtt elpusztította teremtett világukat.[12]

Az előző világkorok műveltségeit szél-, tűz-, vízözön pusztította el. Most a föld következik. Megrázza magát, és lesöpri hátáról a bűnös emberiséget. Nem válogat.

Covid vakcinával teli fiola

[1] Hyginus : Hygini fabulae (Mesék), Ed. Maritius Schmidt, Jenae… MDCCCLXXII.150. p.

[2] Allgemeine Weltgeschichte , Ttra3ler, Troppau, 1784. I. köt. 88-90. pp.

[3] Marton Veronika: Világkatasztrófák, Matróna, Győr, 2011., 49, 52, 56. pp.

[4] Zimmern, Heinrich: Beiträge zur Kenntniss der babylonischen Religion, Hinrichs’sche Buchhandlung, Leipzig, 1901., 117-118. pp

[5] Szent Biblia, Bibliatársulat, Bp., Mózes I.kv. 6/5.

[6] Allgemeine Weltgeschichte i. m. 86. p.

[7] Szent Biblia i. m. Mózes I.6/2,5.

[8] L.m.f.

[9] A Tízparancsolat azokat a vallási és erkölcsi parancsolatokat tartalmazza, amelyet a Sinai-hegyen két kőtáblára írva Jahve/Isten adott 40 napos böjtje után mózesnek. 40 napos böjtje után adott Mózesnek. In: katolikus.hu

[10] Reviczky Gyula   

[11] Sánta Ferenc: Sokan voltunk c. elbeszélése.

[12] Marton Veronika: Világkatasztrófák i. m. 12-20. pp.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.