A nyelvek anyját tudom én, nem pedig „tudtam”, ahogy Erdélyi József[1] írta, mert a csoda a magyar anyanyelvünkben van.

Erdélyi József 1939-ben megjelent könyve

A mai magyar akadémista nyelvészek, történészek szinte hisztérikusan utasítják vissza mind a képzett, mind az önképzett magyar és külföldi nyelvészek, történészek komoly érvekkel alátámasztott véleményét, miszerint a magyar a világ legősibb nyelve: „Noé bárkájából” bukkant elő, sőt az ékiratok bizonysága szerint már a Vízözön előtt létezett. (Ezt bizonyítja blogomra feltett „sumir-magyar szófejtésekkel foglalkozó minden írásom.) 

Arany János 1867-ben – Simonyi Antal felvétele

A kiegyezés óta a finnugor eredet- és nyelvelmélet teljesen eluralta/eluralja a magyar nyelvészeti kutatásokat, olyannyira, hogy még a szolid, békés lelkületű Arany Jánost is felháborította:   

„Kisütik, hogy a magyar nyelv

Nincs, nem is lesz, nem is volt;

Ami új van benne, mind rossz,

Ami régi, az meg tót.”[2]

Anyanyelvünk erőszakos finnugrista besorolása mintegy 150 éve szilárdan tartja magát. Mostanság ugyan mutatkozik némi repedés, de az is inkább felülről diktált, hiszen az idegen kifejezések, szavak, régebben a szláv, a latin és a német nyelv majmolása, manapság meg az angolé, megteszi a hatását. Lassanként már teljesen mindegy lesz, hogy a magyar nyelv finnugor-e vagy turáni (szkíta) úgy eluralja nyelvünket az angol. Századok múltán majd töprenghetnek a nyelvészek, milyen nyelv is valójában a magyar.

Az angol amolyan „lopkovic nyelv”. Az 1960-as évek szóhasználata szerint: koktélnyelv. Szedett innen, szedett onnan, a németből, a latinból, görögből és más nyelvekből. Régi angol nyelvtanok[3] írják, hogy „az angol nyelvnek mindegy 100.000 szava van: egy angol földműves rendesen 300 szóval is beéri…, hogy ha 300 szó elegendő arra, hogy az ember vele mindent kifejezzen, akkor e szám, több mint háromszorosának elegendőnek kell lennie a művelt ember számára.” (Schidlof)  A „…magyar nyelv szókészletét mintegy 800.000-1,065.000-re tehetjük. „Ez persze nem jelenti, hogy ennyi szót a társadalom egyszerre használt vagy használni fog; de még a ma ismert és használt szavak mennyisége is több százezerre rúghat.”[4] („Óh, jaj!” - sikolthatna fel a magyar nyelvérzék, hiszen a „jelenti” után hiányolná a mutatószót, és megváltoztatná a szórendet is: Ez persze nem jelenti azt, hogy a magyar társadalom ennyi szót egyszerre használt… Sőt, a „fog” szócskát is kifogásolná…)

Jókai Mórnak 40-45 ezer szava van. „A mai diplomás szülők 4 éves gyermekének használt szókincse a 2100-at is elérheti.”[5]

S mi az angolt tartjuk mérvadónak! Laposítjuk vele az anyanyelvünket!? Sokan idézik, mondják, használják, holott a jelentését is alig tudják:    

1989-90 táján szárnyrakapott kezdeményezéstől felbuzdulva, miszerint a magyar üzleteken magyar nyelvű feliratnak, cégérnek kell lennie, betértem az egyik budapesti „fehérnemű-shop”-ba, és szappant (soap) kértem. Az eladónő meghökkenve utasított rendre: Olyan „inteligencs”-nek néz ki, s azt sem tudja, hogy ez butik és nem háztartási bolt. Visszakérdeztem, hát a shop nem szappan?! Mellesleg a francia boutique/butik eredetileg „szegényes elárusítóhelyet” jelent. A kifejezés félresikerült értelmezéssel került a magyar nyelve, hiszen méregdrága holmikat árul.

Vajon kiknek épült ez a kispesti bevásárlóközpont? (origo-hu) 

Nem az angol[6], német, francia stb. nyelvvel, nyelvtanulással, nyelvtudással van a baj, hanem azzal, hogy belekeverik a magyarba, ahol nincs létjogosultsága.

Ez írással szeretném felhívni minden magyar anyanyelvű, magyarul gondolkodó figyelmét csodálatos, párját ritkító, az idők mélyéből felbukkant anyanyelvünkre. Szeretném felrázni a TV, a rádió, az újságok zagyva szóhasználatát „fejlődik a nyelvünk” legyintéssel elfogadók, elintézők lelkiismeretét, hogy érezzenek immár felelősséget édes, ékes anyanyelvünk iránt. Ne dőljenek be a „a nyelv változik; a nyelvszokás eldönti, mi a maradandó, mi nem” véleményeknek, még akkor sem, ha azt hallják, anyanyelvünk nem felel meg a kor kívánalmainak, s ezért kell a sok-sok idegen szó, kifejezés. E vélemény nem állja meg a helyét. Bele kell merülnünk anyanyelvünk feneketlen mélységébe, s kiemelni a tudatunk mélyén rejtőzködő, jól érthető magyar szavakat, s használni; barátnak és idegennek, mondani, terjeszteni! Eleinte biztos felkapják a fejüket, meghallván a modern helyett a korszerűt, a rafinált helyett a körmönfontot vagy az agyafúrtat, az epilógus helyett az utóiratot és így tovább.

Furfangos mondások kitalálós játéka - A kép szószerint vette a „körmönfont”-at. A „kvíz” kitalálós játékot, kitalálósdit jelent.   (fejtsdmegmost.com) 

Úton-útfélen majmolják a magyar gondolkodásmódot agyoncsapó idegen nyelvi kifejezésket.  Vajon „fel kell ülnünk” a hírcsatornákból áradó magyartalanságoknak?

Mostanság vetítenek egy kedves török játékfilmet[7]. A szereplők győzködik egymást mikor, melyikük léphet ki és be a másik „komfortzóná”-jába.

Néhány napon belül felismerszik, ki látta a török sorozatot, mert használja a „komfortzóná”-t, ezt az angolból-görögből összetákolt kifejezést, ami az angolban talán elmegy, de a magyarban nem.

Vajon miért? A komfort/comfort jelentése: kényelem, kényelmi berendezés; a zóna: öv, övezet körzet. Tehát „a komfortzónából való kilépés, a kellemes, kényelmes körülmények elhagyását jelenti”[8]: A meleg szobából kikerülni a hidegbe, a kényelmes fotelból a székre. A „komfortzóna” körülményekre, tárgyakra vonatkozik, nem pedig élőlények, emberek érzéseire, viselkedésére, hiszen a film azt sugallja, hogy az egyik szereplő nem közeledik a másikhoz, nem zavarja a beszédével, nem idegesíti, nem érinti meg.

Érintés nélküli tánc (Kép „A csodadoktor” c. török filmből – magazinmatik.com) 

Elköszönök Önöktől, de nem kívánok szép napot, csak jót, még akkor sem, ha zuhog az eső, és dúl a vihar.   

Adjon isten jó napot! Rossz időben, szép időben,  akkor van jó napunk, ha vidámak, jókedvűek, elégedettek vagyunk. A mostanság elburjánzott „szép napot” üdvözlést hagyjuk meg az időjósoknak, vagyis a meteorológusoknak. A magyar embernek jó napja lehet a zimankóban, és sírhat a szikrázó napsütésben.  

(Folytatása következik!)

[1] „…A nyelvek anyját tudtam én…” In: Erdélyi József: Árdeli szép Hold (Előszó), - Magyar Élet, Budapest, 1939. 

[2] Arany János: Az Orthológusokra, II. (1878 körül)

[3] Angol nyelv – Schidlof gyakorlati módszere, Schenk Ferenc könyvkereskedése, Budapest, [1907] 4-5. p.

[4] Hány szavunk van? – arcanum.hu

[5] Építeni kell a gyermekek szókincsét, Nyest, 2011. III.23.

[6] Az egyszerű angol (konyhanyelv)” 8 hét alatt elsajátítható, a művelt angolhoz több év kell!

[7] A csodadoktor, MTV, naponta kb.19.00-21.00 ig.   

[8] Lexiq.huV

Mióta világ a világ, az asszonyok mindent megtesznek azért, hogy ne legyen, és mindent, hogy legyen gyermekük. Sumerban a gyermekáldásért az asszonyok Inanna istennőhöz, a nagy BA.BÁ-hoz  fohászkodtak. Imába foglalt kérésük meghallgatásáért, beteljesüléséért finommívű edénykékben áldozati ételeket, italokat vittek a templomba, s helyeztek BA.BA oltárára.

Akár ő is vihetett volna ételáldozatot BA.BA oltárára (alabástrom szobor, Kr. e. 3900/2400, British Museum)[1]

EN.LIL isten teremtménye IN.NA.AN.NA (Inanna), az ég úrnője, az ég leánya. Minden sumir városban volt tiszteleti helye, temploma. Ő az élet adója, védője, a termékenység, a várandós- és a gyermekágyas asszonyok, az újszülöttek óvó-védő istenasszonya. Az áldott állapotban levő asszonyok BA.BA néven foglalták imáikba, és egészséges magzatért, könnyű szülésért imádkoztak. A gyermektelenek gyermekáldásért fohászkodtak hozzá. Ő volt a „nagy „bába”. Mind a feladatköre, mind a neve pontosan megegyezik a magzatot világra segítő magyar bábáéval.

1960-61-ben az amerikai Joint expedícíó az 5. évezred óta lakott településen, a mezopotámiai Nippurban a sumir városok és városállamok vallási központjában több templomot, szentélyt tárt fel. A legnagyobb, az É-KUR a város védistene, a teremtő EN.LIL isten temploma volt. A sumir istenanya, IN.NA.AN.NA istennő szentélyének romjai közt megtalálták a gyermekáldásért esdeklő előkelő sumir asszony alabástrom áldozati csészéjét.

Alabástrom, két oldalán szögletesre formált áldozati csésze (Nippur, Inanna templom, 10,5 cm, Kr.e. 2600-2500 [sic!], Metropolitan Museum of Art, New York)[2]

Az IN.NA.AN.NA istennőnek ajánlott alabástrom csésze/tálka hivatalosan Kr.e. 2600-2500-ból, a III. UR-i dinasztia korából való. A jól olvasandó és értelmezhető felirat nem ékjelekkel, hanem tisztán vonalas jelekkel íródott.

Falburkolathoz használt, ékiratos agyagtű – A III. UR-i dinasztia kora (16x4,5x6,9 cm, Tello, Kr. e. 2500/2100 (!), Walters Museum of Art, Baltimore)

E kor íráshasználata átmenet a vonalas és az ékjelek között. A korabeli szövegekben elvétve fordul elő egy-egy tisztán vonalas jel. A Kr.e. 3200-2700-ig tartó archaikus sumir kor vonalas jeleit Kr.e. 2700 után kezdte felváltani az agyagba nyomott, kőbe vésett ékírás, bár nem oly’ kiforrottan, mint a későbbi babiloni-asszír dinasztiák korában.[3]

Az áldozati csészén a tökéletesen formált vonalas jelek kiváló íráskészségről tanúskodnak, ezért a tálka készítésének idejét a sémita. hódítás előtti sumir korra, Kr. e. 3000-2800 tájára lehet tenni. 

Ez időpontot támasztja alá az Iraki Nemzeti Múzeumban a XX. század utolsó harmadáig a még  meglevő archaikus sumir agyagtáblák, kő- és alabástromtárgyak feliratai. E feliratokról készült „Régi uruki szövegek jellistája”[4] c. kiadvány alapján sikerült a csészén levő írásjeleket megnyugtatóan megfejteni.

^dInanna mint BA.BA istennő (mészkő, 16,2x20x4,7 cm, Girsu, Kr. e. 2150-2000, Louvre, Paris)

Számos régészeti lelet kormeghatározásánál feltűnő, hogy a XIX-XX. századi külföldi, angol, német, francia, vagyis az indoeurópai szakemberek, fordítók a sumir tárgyi emlékek korát nagy előszeretettel tolják a babiloni-asszír korok felé; sugallva, hogy a készítés idején már számottevő sémita kultúrhatással lehet számolni. E tálkán semmi efféle hatás nemigen fedezhető fel. Egyetlen ékjel sincs rajta.

A csésze két oldalsó széle nem kerekded, mint a mai tálkáké, hanem szögletesre formált, hogy könnyebben lehessen inni belőle.

Az archaikus sumir korban a csészéket nemcsak oválisra [5], hanem az alabástrom csészéhez hasonlóan a két átellenes szélét szögletesre is formálták.

SU.BAD, sumir királynő ovális aranycsészéjének felül- és alulnézete. A királyné „szabad” jelentésű nevét azóta PU.A.BI-ra módosították! (UR, Irak, Kr. e. 2550-2450 /sic/[6]

Az alabástrom csésze jeleinek angol fordítása némileg eltér az eredetitől. A jobbról olvasandó felirat 5 oszlopos. Mindegyik külön-külön értelmezhető szószerkezet. Az angol fordítás a 3-4. oszlopot összevonja. A fordító számozása szerint az ékiratos szöveg 4 oszlopos. Ez eléggé félrevezető, hiszen jól látszik az öt keret, ill. öt oszlop. 

A csésze angol nyelvű felirata:

¹For Inanna, ² Aka-Enlil the chief merchant³, son of Heti⁴, dedicated [this bowl].[7]

Magyarul:

¹Inannának, ²Aka-Enlil kereskedő-főnök, ³Heti fia⁴ ajánlja [ezt a csészét]. 

A fordító nagyvonalúan kezeli a neveket. Egyetlenegyet sem fordít le. Pedig igazán célszerű lenne, hiszen az ókortól kezdődően mindmáig, mind a keleti, mind más népeknél az embereknek beszélő nevük volt. E nevek sok mindent elárultak a viselőjükről. Kifejezték a szülők kívánságát, hogy a gyermekük a nevüknek megfelelően erős, okos, bátor stb. legyen. Utaltak a viselőjük küllemére, belső tulajdonságára. Ha az illető neves, tisztelt vagy éppen gyűlölt személy volt, a neve visszatükrözte.

Meghökkentő lenne, ha magyar nyelvű szövegben  II. Béla királyunkat a magyar „vak” jelző helyett „coecus”-nak említenők, mivel a latin nyelvű forrásokban így szerepel; vagyis nem fordítanók le a „beszélő” melléknevét.  

A fentemlített csésze vonalas jelekkel írt szövege jobbról balra, felülről lefelé olvasandó.

           Vonalas jel     Új-asszír jel      Olvasat         Jelentés                   Megjegyzés      

Az 1. jelcsoport, az istennő neve, vagyis megszólítás.

A 2. jelcsoport jelöletlen birtokviszony:  „^dEN.LIL étke, étele, eledele”.

A görög-római mitológiában is szó esik az istenek eledeléről, az ambróziáról (a nálunk manapság kiirtásra ítéltetett gyógynövényről, a parlagfűről). Valószínű, hogy a sumir isteneknek is lehetett a görögökéhez hasonlóan kedves áldozati ételük.

A 3. jelcsoportban a DAM.KAR az ósumir ker. szövegekben „kereskedő”-t jelent. (Ld. angol fordítás!). A mai felfogás szerint a kereskedő férfi. Mivel a magyar nyelvhez hasonlóan a sumirban sincsenek nyelvtani nemek, ezért fordíthatták (férfi) kereskedő kifejezéssel. Csakhogy a jelben ott az asszonyt jelentő vonalas jel. Így felmerül a kérdés, vajon miért kezdődik a jelcsoport a „nő” jelével, ezért nem valószínű, hogy ezesetben a „kereskedő” kifejezés a helyes fordítás.

A DAM jelentése: „asszony, előkelő nő, úrnő”. A KAR jelentése „kötelék, lánc”, jelentésbeli kapcsolatban van a magyar „kar, átkarol”, vagyis „köteléket, testi kapcsolatot létesít” valakivel. A sumir korban, éppúgy, mint ma, ha valaki köteléket létesít egy asszonnyal, az nem rabságot, hanem házastársi kapcsolatot, vagyis házassági, hitvesi viszonyt jelent.

A sumir szövegek megfejtői e „nő” jellel kezdődő kifejezést azért értelmezhették kereskedőnek, mert a vevő és az eladó közt ugyanolyan kötelék (kötelezvény) jön létre, mint a házastársak között; vagyis a menyasszonyért kötelezettséget kellett vállalni, fizetni kellett érte. Felsejlik ez a magyarban is, hiszen a „hajadon leány”, nem más, mint „eladó lány”.

A sumirok a tárgyat és a birtokviszonyt nem jelölték. E szószerkezetben a „herceg, előkelő” jelentésű GAL a birtokos, a „hitves” jelentésű DAM.KAR pedig a birtok.

Az 1-3 jelcsoport jelentése: „herceg-hitves v. előkelőség hitestársa v. hercegné”.

A 4. jelcsoport  a DUMU.TI(L).HE szószerkezet az angol szövegben „Heti fia”-ként lett fordítva. A Bizonyára azért, mert a DU, DUMU-val kezdődő kifejezést általában „vkinek a gyermeke” szerkezettel adják vissza. Csakhogy e szövegben áldozati ajándékról van szó, tehát a felajánló az istennőtől vár valamit. Erre utal az 5. jelcsoport „-ért, érte” jelentésű A jele. Tehát megneveztetett kiért történt a felajánlás, az ételáldozat.

A csészén levő szöveg szószerinti jelentése:

Mai magyarsággal:

 INANNA istennő! EN.LIL isten eledelé(t), (én) a hercegi hitves, világrajövő gyermek(em)ért ajánlom.

Áldott állapotban a magzatukat féltő magyar édesanyák, ha nem is áldoznak, de születendő gyermekük épségéért, egészségért éppúgy fohászkodnak az Istenanyához, a Boldogasszonyhoz, miként e sumir asszony tette, aki az „istenek eledelével” teli alabástrom áldozati csészét ajánlott Inanna istennőnek, az isteni Bábának.

Ambrosia artemisiifolia, az istenek eledele (nhm.ac.uk)

[1] pinterest.com

[2] metmuseum.org

[3] Kb. Kr.e. 3400-2500 közti időszak a sumir kor. A semita akkád kor kb. 2500/2400 körül kb. 3 emberöltőig tartott, utána következett a III. Ur-i dinasztia kora. A babiloniak kb. 2000 táján, az asszírok Kr. e. 1700 táján hozták létre a birodalmukat. In: Enzyklopädie der Archäologie, Weltbild Verlag, Augsburg, 1990. 320-322. pp.

[4] Zeichenliste der archaischen Texte aus Uruk – Ausgrabungen der deutschen Forschungsgemeinschaft in Uruk-Warka, Gebr. Mann Verlag, Berlin, 1987. 

[5] Megköszönném, ha az Amerikában élő valamelyik kedves olvasó, ha teheti, megtekintené a mózeumban (Metropolitan Museum of Art, New-York, Room 193, Level VIIIB), valóban így van-e?  Metropolitan Museum of Art, New-York, Room 193, Level VIIIB 

[6] penn.museum

[7] ipernitiy.com