Az ókori írások szerint az emberiség  három, a sémita hagyományok és a Biblia szerint egy kataklizmát élt túl. A X. világkornak a Vízözön vetett véget. Jelenleg a tizenegyedik világkort éljük, s újra a pusztulás és  az önpusztítás küszöbén állunk.

A teremtés után bíztatóan indult a földi élet. A kivergő-kavargó csodalényekkel teli világot a bölcsesség és a tenger istenének küldötte, a haltestű, emberfejű, emberlábú, emberi hangon beszélő Óannész szabályozta meg. A csodalényeket visszaparancsolta a vízbe, az erdők mélyére, a föld gyomrába. Az emberi lényeket megtanította, miként legyenek emberek. Átadta az írásjelek és a tudományok ismeretét.[1] Megtanította, hogyan építsenek városokat, és népesítsék be. Hogyan műveljék a földet, takarítsák be a termést. Megmutatott mindent, ami az emberi élet szelídítéséhez szükségeltetett. Napnyugtakor visszatért a tengerbe. Másnap újra megjelent. 40 sarig, vagyis 144 ezer mai földi évig maradt az emberek között.[2] Az IV. világkorban egy, a VI.-ban négy és a VII-ben újra egy halember, Odakon emelkedett ki a tengerből[3], hogy tanítsa az embereket, mélyítse az ismereteiket, s átadja az uralkodónak „az ég és föld felvigyázójától kapott titkos tudományt. Ő volt az utolsó, utána nem jött senki.[4]

Oannes, az emberiség halbőrt öltött tanítója (sumir, mészkő dombormű,  m.facebook.com)

A következő három világkorban az ember magára maradt, egyedül kellett boldogulnia. El is végezte, amit lehetett. Pusztulásba sodorta önmagát.

A Biblia így folytatja: „látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön…, hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.”[5]

Mit követhetett el az emberiség, hogy „az Úristen megelégelte… gonoszságát; s elhatározta, minden lakójával egyetemben elpusztítja a földet?”[6] Tanítók híján az ember a saját feje után ment. Bizonyára nem tartotta be az örökérvényű isteni törvényeket;  megbűnhődött érte.  

Óriás női csontváz (Lucy) – Nemzeti Múzeum, Addis Abeba, Etiópia – synotrip.com)

A Biblia azt sugallja: Isten ellen való vétek, hogy „Isten fiai bémenének az emberek lányaihoz, és azok gyermekeket szülének nekik…”[7] Az így fogant gyermekekből lettek „ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.”[8] Ez lenne égbekiáltó vétek, hiszen akkor Istenre is rá lehetne fogni, hogy rasszista!?

Mózes I. könyve szemérmesen elhallgatja az emberek vétkeit, pedig ezért szakadt rájuk a Vízözön. Ám az ember nem változott. Ember maradt, gyarlóságaival, hibáival, vétkeivel egyetemben. Majd jött Mózes a valláserkölcsi élet kőtáblára írt örökérvényű, törvényeivel, a Tízparancsolattal.[9]

Mózes a tízparancsolata (festmény, Rembrandt, 1659. – wikimedia.org)

Akár Isten, akár ember (Mózes) szövegezte, tudta, hogy az „emberiség” magateremtette erkölcsi fertőben élt és él. A törvények mindig elkésnek. Előbb a bűnök, utána törvények. Akkor próbálnak fegyelmezni, amikor az ember istenadta erkölcsi érzéke csődöt mond.

Az emberiség mai vezéralakjai, kijátszván a mózesi törvényeket, a sajátjaikat érvényesítik. Istenként viselkednek. A törvények vak betartására nevelt balga emberiség birkaként követi őket, annak ellenére, hogy érzi, tudja, a vesztébe rohan.

Néhányszor már elpusztult a földi élet. Vajon a mai emberiségre is lesújt Isten haragja? Minden bizonnyal.

A mérhetetlenül gazdag, cinikus, kormányokat, törvényhozókat fondorlatosan irányítók tucatnyian vannak. Szerzett, lopott, kicsalt befolyásukkal talpuk alá kényszerítik az emberiséget. Istent játszanak, közben sátánná válnak Idő kérdése, mikorra ér be a mesterkedésük, s pusztul el az emberiség javarésze! Nem tudatosult bennük, hogy „egyedül születünk, egyedül halunk meg, s ami közte van, az csak hangulat”[10], E hangulatot, vagyis az emberi életet, a csendes nyugalmat, a tevékeny életet, a szeretetet, és az emberi kapcsolatokat tették/teszik tönkre. Ez ördögi zenekar karmesterei a virtuális örök életüket megteremtendő, beletaposnak a természet rendjébe. Ha keresztények, megfeledkeztek a gyermekként beszajkózott Tízparancsolatról, a többiek meg nem tudják.  Pedig Isten és a természet visszaüt!

Noé bárkája- Vízözön (Holkham Bible Picture Book, 1320. - sciencephoto.com)

A mai ember nem Istent tiszteli, imádja, szolgálja, hanem a mammont, a pénzt, a vagyont. Gyűjt, harácsol, pedig semmit nem visz magával a túlvilágra.

Ha kell, ha nem Istent szólongatja. Káromolja, ha bajban van, esedezik, ha szeretne valamit, s kapott jó sorát sem igen köszöni meg. Manapság a szóvirágos káromkodásokból Isten neve kikopott, helyébe léptek a különféle testrészek. Gondolatszegény világunkban a káromkodás helyettesíti az értelmes, szabatos, magyaros  beszédet.   

Istenigazából senki nem szenteli meg az Úr napját. Vasárnap el-elmennek Isten házába, de hazafelé betérnek a nyitvatartó üzletekbe. Túlóráznak, dolgoznak. Munka itt, munka ott, munka mindenütt, hogy bepótolják az otthoni hétköznapi mulasztásokat. Az evésre igen, de Istenre, békés elmélkedésre nem marad idejük.

Az akszakálok, az apák, anyák, öregek tiszteletének világszerte befellegzett. Mind az állam, mind az egyén az öreg szüléket szükségtelen nyűgnek tekinti. A költségvetés számol az ilyen-olyan betegségben, oltási szövődményben elhaltak nyugdíjával. Apránként, 4 év alatt fokozatosan odaadja a többi nyugdíjasnak. Ám ez ördögi terv kiagyalói is idővel megőszülnek. Saját törvényeik kötik majd gúzsba őket, hacsak megszerzett javaikkal meg nem teremtik a kiskapukat.  

Való igaz, voltak/vannak olyan műveltségek (Japán), ahol a családnak terhet jelentő öregek, önszántukból és nem intézményesen, államilag noszogatva vonulnak ki az életből. Erre nálunk is van példa: Még a XX. sz. elején is a magukat feleslegesnek érző öregek, anélkül, hogy bárki is küldte volna őket, elmentek a Torjai büdösbarlangba meghalni[11].   

A Torjai büdösbarlang előtt az 1855-ben elhunyt 42 éves férfi síremléke (véletlenül belélegezhette a kéngőzt)  (szekelyfoldiinfo.ro)

Ne ölj! Puskával, késsel ölni, nem ildomos. Szúnyogokként ritkítani az emberiséget másképp kell: Vegyszerezett élelmiszerrel, gyógyszerrel, oltással, lélektani hadviseléssel…! Viszályt szítani az oltottak és a nem oltottak között, mondván az oltatlan „fertőz”! Várva, hogy előbb-utóbb egymásnak esnek, s akkor keményen be lehet avatkozni. Minő dolog ez?!  

Manapság dívik a paráználkodás. Túltesz a romlott Róma minden tévelygésen. A nő nem nő, a férfi nem férfi, talán még a gyermek az, ami. Felvonulnak, tüntetnek. Sokan követik őket, viccből, jópofáskodásból…, és még intézményes támogatást is kapnak. Gyermekük nem lesz, hát örökbe fogadnak. A gyermek, más példát alig látván, olyan lesz, mint a nevelői. Az eredmény: legalább három, öt, hat meg nem született gyermek. Emberi jogaikra, magánéletük védelmére való hivatkozásuk a férfi-nő kapcsolat, a házassága és a gyermekáldás burkolt tagadása. Netalántán a hivatalos engedékenységnek éppen ez a célja?!

Az ember hajlamos a lopásra. Megkívánja a másét. A kisstílű tolvaj elemeli a pénztárcát, a lakásból elviszi a festményt, a családi ékszert… A nagystílű nem piszkítja be a kezét, holmi poros képekkel. Ő hivatalosan, állami támogatással lop. Ezt hívják gazdálkodásnak. Házaikat, lakásaikat méregdrága bútorokkal, festményekkel stb. tömik meg. Megszállotként függő viszonyba kerülnek a pénztárcájukkal. Képesek embereket megöletni, mindenen keresztülgázolni, hogy a kiszemelt konchoz hozzájussanak. (Ld. Seuso kincs) 

Ne hazudj! – mondja a szkíta. Náluk a hazugság a legnagyobb bűn, mert minden bűnnek az alapja. Ha valaki öl, s megbúvik, már hazudik, ha lop, és letagadja, hazudik. Hazugság, hogy ártalmatlan az ilyen-olyan covid oltás; pedig előhozza a talán soha nem jelentkező betegségeket, és aki kapta belehal. A 7. parancsolatot ekképp kellene módosítani: Ne hazudj, hogy mások becsületében és egészségében kárt ne tégy!

Statisztikailag kimutatták, hogy búban-bajban, világégések, háborúk, természeti katasztrófák idején a családok összetartanak. Kevesebb a válás, több a házasságkötés. Újra értéke lesz az apa-anya-gyermek hármasnak, úgy ahogy teremtő rendelte. A férj vigyáz a családra, az anya óvja gyermekeit, egyik sem keres más kapcsolatot, nem kívánja másik házastársát. Vész idején az emberekben feltámad a védekező, védelmező ösztön. Ami most van, még nem volt. A frontvonalakon, Koreában, Vietnamban előfordult a biológiai hadviselés. Ám az, hogy zavart agyak kitalálta biológiai fegyverrel, fecskendővel célozzák meg békés embertársaikat, az embertelen új világrend megvalósításáért, minden képzeletet felülmúl. Ám aki magasra kerül, előbb-utóbb lezuhan, kisiklik, lebukik, szerencsétlen lesz. (Sajnos ritkán tudatosul bennük,  hogy miért!) Isten segedelmével legyőzi őket a természet az embereket, a családot (férj-feleség-gyermekek, szülők, nagyszülők...) összetartó szeretet.

Pihenő  parasztcsalád ( Régi magyar viseletek 1816, Bécs -  
mek.oszk.hu)

Boldogult nagyanyám mondta: Ne kívánd a másét! Amit nem ismersz, nem látsz, nem kívánod. Mindenki megdolgozik azért, amije van (El is hitte!). A gyermek elemeli társa radírját, fejébe csapja színes sapkáját. Ám a felnőtt, azért felnőtt, hogy legyőzze a benne rejlő gyermeki irigységet, s tisztességgel megteremtse magának, amire vágyik, amit szeretne. A Rákosi- és Kádár-korszakban a határon kiépített vasfüggöny tartotta kordában a magyarságot, másutt más népeket, nehogy túlnontúlra, nyugatra nézzen. Ne kívánjon magának szép ruhát, házat, autót, jó fizetést!

Úgy tűnik, az új világrend jelenlegi megálmodói valami hasonlón munkálkodnak. No, nem vasfüggönnyel, hanem biológiai agymosással, hogy a fennmaradó emberiséget lenyomják az akaratgyenge középszerűségbe: Ne vágyakozzon, ne gondolkodjon, ne érezzen, csak, amit kívülről sugallnak, és még jól is érezze magát.

Végignéztem néhány videót. Meghallgattam a „királyi” televízió propaganda-adásait, elolvastam jópár írást az oltásokról és a mellékhatásairól. Mindkét oldalt megismervén, nyilvánvalóvá vált, hogy egy szűk csoport felügyeli, utasítja a kormányokat az oltásra. Úgy tűnik, az emberiség rábízta magát ezen, az önös érdek, vagy egyszerűen a hiúság vezérelte tucatnyi vezérürüre, akik Istennek képzelve magukat mostanság próbálják betörni az embereket és a természetet.

Ez őrületet irányító csúcs-manipulátorok, ha ismernék a világok pusztulásáról, az előző vízözönről szóló ókori írásokat, rádöbbennének, ami most történik, néhányszor már megtörtént. Minden mulandó. Ők is, és az emberalkotta mesterséges intelligenciájuk is.

Az emberiségnek esélye van, arra, hogy szörnyű, mindent elsöprő természeti katasztrófában pusztuljon el. Jó esetben néhány embercsoportnak talán megadatik a túlélés. Vajon Noéként a Bill-Gates félék lesznek a túlélők? Ök, akik visszafordíthatatlan útra kényszerítetik az emberiséget útra!? Aligha. Az ördögöket Isten nem menti, hanem ki-, el-, letaszítja.

Kőbe ágyazódott 6 cm-es fémcsavar (kb. 300 millió (?) éves, Mazong hg., Kína-  beautyofplanet.com)

Az előző világkorok csodás, a miénket messze túlszárnyaló műveltségeiről tanúskodik a föld. Egyre-másra kidobja magából a hihetetlen műszaki fejlettségről árulkodó tárgyakat, épületeket, emberi maradványokat stb. Minden a föld mélyére, a tenger fenekére, óriáshegyek gyomrába került, mert a korabeli emberiséget is a hatalmába kerítette a mérhetetlen feltörekvő vágy, hogy istenként teremtsen és pusztítson. Isten közbeszólt, és velük együtt elpusztította teremtett világukat.[12]

Az előző világkorok műveltségeit szél-, tűz-, vízözön pusztította el. Most a föld következik. Megrázza magát, és lesöpri hátáról a bűnös emberiséget. Nem válogat.

Covid vakcinával teli fiola

[1] Hyginus : Hygini fabulae (Mesék), Ed. Maritius Schmidt, Jenae… MDCCCLXXII.150. p.

[2] Allgemeine Weltgeschichte , Ttra3ler, Troppau, 1784. I. köt. 88-90. pp.

[3] Marton Veronika: Világkatasztrófák, Matróna, Győr, 2011., 49, 52, 56. pp.

[4] Zimmern, Heinrich: Beiträge zur Kenntniss der babylonischen Religion, Hinrichs’sche Buchhandlung, Leipzig, 1901., 117-118. pp

[5] Szent Biblia, Bibliatársulat, Bp., Mózes I.kv. 6/5.

[6] Allgemeine Weltgeschichte i. m. 86. p.

[7] Szent Biblia i. m. Mózes I.6/2,5.

[8] L.m.f.

[9] A Tízparancsolat azokat a vallási és erkölcsi parancsolatokat tartalmazza, amelyet a Sinai-hegyen két kőtáblára írva Jahve/Isten adott 40 napos böjtje után mózesnek. 40 napos böjtje után adott Mózesnek. In: katolikus.hu

[10] Reviczky Gyula   

[11] Sánta Ferenc: Sokan voltunk c. elbeszélése.

[12] Marton Veronika: Világkatasztrófák i. m. 12-20. pp.

Nimród teljes harci díszben. Bal kezében az íj, jobbjában a jogar, derekán a gamósbot  (pecséthenger nyomat-részlet, kb, Kr.e. 2200 – heritage-print.com)

Sumir felirat: A teremtés csodája,  az ember teremtése. Az alakok balról jobbra: Nimród, életfa, Inanna, a teremtett ember, turulmadár, Enki/Ea, Ai a holdisten - pecséthenger nyomat)

A nemzet létezésének alapja az eredetéig visszanyúló, vallásos kegyelettel őrzött és ápolt nemzeti öntudat. A hagyományok lekicsinylése és az intézményesen sugallt gyökértelenség a nemzet pusztulásához vezet. A hivatalosított történetírás krónikáink történeteit a mesék világába sorolja, az íróik fantáziájának tudja be, mert nem egyezik a kiegyezés óta tanított akadémiai ismeretekkel. Pedig a krónikáink Népünk régiségét igazolják. Thuróczy leszármazási táblája felsorolja Árpád és Álmos felmenőit egészen a Vízözönig, sőt az egyenes, töretlen leszármazási vonal túlmutat a Vízözönön. Az  elődeink már a Vízözönt megelőző Világkorban léteztek.

A magyarság Noé dédunokáját, Nimródot tartja ősének: „Nimród volt a hunok és a magyarok ősapja”[1].

Nimród szülőföldje (Núbiában a Nílus 2. és 6.. kataraktája közötti  terület)

Nimród nem az Özönvíz előtt született, miként a nagyatyja Khám[2] hanem utána, mégpedig Núbiában, a kusok földjén, Kah-Úr-ban, a Maguar hegy lábánál, a Bakk patak partján.[3] E terület a teremtés óta létezett. Az Éden folyói közül „Gihon, amely megkerüli az egész Khús földét”[4].

A keresztény hit szerint az emberiség minden tagja Noétól származik.  Minden leszármazottja egy-egy nép ősatyja lett. Egyedül Khámfia Kúsh hatodik fiához, Nimródhoz nem kötődik egy nép sem.

Vajon miért nem jutott, vagy nem adatott Nimródnak nép? Holott mind az arabok, mind a magyarság az ősatyjának, első királyának tartja. Ha nem Nimród lett volna népünk őse a krónikáink meg sem említették volna.

Ennek valami különleges oka lehetett:

1. Ha egyetlen Nimród volt, s a népek emlékezete külön-külön megőrizte, akkor mitikus hősről van szó, akinek a dicsfényéből arabnak, etiópnak, afrikai és ázsiai kusitának és a magyarságnak egyaránt jutott.

2. Ha e népeknek más-más időben és földrajzi helyen a saját Nimródjuk volt, akkor a titkot a „nimród” elnevezés rejti.

Noé fiai (egyiptomi freskó-részlet heavenawaits.wordpress.com)

A Vízözön után Noé felosztotta a fiai közt a földet. Sém kapta Ázsiát, Khám a Földközi-tenger keleti partvidékét, Egyiptomot, Núbiát,Dél-Arábiát, Jáfet Európát.

Noé fiainak földje (/heavenawaits.files.wordpress.com)

Khám földjének szétosztása – Kusita királyság

Kánaáné lett a Földközi-tenger keleti partvidéke ,

Púté a Vörös-tenger déli partvidéke,

Miczráimé Egyiptom,

Khúsé az afrikai Etiópia (Núbia, Eritrea).

Khús a névadója a Vörös-tenger melléki Kusita királyságnak és az ott élő népeknek.[5] Josephus Flavius, zsidó történetíró ezt írta róla: „Khús nevének nem ártott az idő foga, mert az alattvalóit, az etiópokat Ázsia más népei mindmáig, kusnak, kusitának nevezik.”[6] 

Ám sem az ókori írások, sem a Biblia nem árulja el, Khús mivel érdemelte ki e megkülönböztetést. Csak az ellentmondásokból, de le nem írt, de bekövetkezett események leírásából és az elszólásokból következtethető, hogy valami különleges dolog fűződik hozzá. 

Khús leszármazottjainak sorát a Biblia megtöri. Felsorolja az öt fiát, majd a negyedik fia, Rahmah gyermekeit, végül mellékesen közli, hogy „Khús nemzé Nimródot is”[7]. E megjegyzés szinte kilóg a szövegből; mintha a Biblia írói nem tudtak volna mit kezdeni Nimróddal. Khús atyai szerepe az öt fiúnál világos lehetett, ám Nimród esetében nem, ezért megtették a fiának. Nem hagyhatták ki, „hiszen hatalmas vadász vala az Úr előtt[8]”.

Ilyen lehetett a sumirok, illetve az asszírok Nimródja  (sumir: Tello, Mezopotámia, kb. Kr. e. 4000; asszír: Khorsabad, Kr.e. 713-706)

Az első Nimród kusita volt. Kus földjén, Núbia és Egyiptom határán építette Bábel tornyát[9]. „… Vala pedig helyezve Núbia és Egyiptom közzé, s maradványait Memphisből Alexandriába menve maig is láthatni.”[10]

A Vízözön túlélői jól emlékezhettek korábbi életükre. Ám mindent elmosott az áradat. Újra kellett kezdeni az életüket. Voltak köztük ácsok, földmérők és földművesek, stb. Mindegyik a saját ismeretét vitte tovább, ez elég kevés volt. Korábbi életük, világuk tudásának csak a töredékét őrizték meg azt, amit ismertek, tudtak.

Bábel tornyának állítólagos romjai (Babilon, Irak, légifelvétel – orient-gesellschaft.de)

Nimród, hogy összegyűjtse a túlélők töredékes tudását, kallódó ismereteit, tudásközpontot akart létrehozni. Ezért épült Bábel tornya. Istennel nem vetélkedett, nem az egekbe akart jutni, csak erős, és az esetleges újabb özönvíznek ellenálló építményt akart létrehozni.

Bábel tornyának építése (Egerton krónika, XV.sz. Anglia -  arts.st-andrews.ac.uk

 „Nimród, az óriás az özönvíz utáni kétszázegyedik esztendőben egész rokonságával együtt kezdte a tornyot építeni, az új özönvíztől való féltében, ha … megismétlődnék az özönvíz, a toronyba menekülve elkerülhesse az Úr bosszúló ítéletét.”[11]

Emberrakta építmény akkor dől össze, ha természeti csapás éri, vagy ha rosszul építik. A toronnyal is valami efféle történt. Isten 70 angyalt küldött le, hogy megakadályozza az építkezést, azzal, hogy megzavarja az építők nyelvét. A felbujtó Nimród ádáz ellensége, Ábrahám lehetett. A társaival együtt szabotálta a toronyépítést, s zavart keltett, ahol csak tudott, végül az építők élelmét felpakolva odébbálltak.  

Úgy tűnik, az építők közé vegyült „angyalok” ügynökök voltak. A megbízó nem Isten lehetett, hiszen a természetével ellenkezik a csalás, az álnokság stb.[12] Ez inkább a papság utólagos, a hiszékeny hívőknek szóló belemagyarázása lehetett.

Bábel tornyának ledőlése (XVI. sz-i orosz kézirat[13])

Némely forrás elárulja, hogy az angyaloknak köszönhetően az építők nemigen értették egymást. Pl. ha kőműves habarcsot kért, s helyette téglát kapott agyonsújtotta.[14] A másik követ kért, de vizet, vagy homokot kapott, fejbevágta, és így tovább. Az emberek egymásnak estek… A torony ledőlt, a nyelvek összezavarodtak.

Nimródnak egy hajaszála sem görbült meg, nem érte megrovás, nem illette népharag. Sőt Khám fiai a fejedelmüknek választották.[15] 

Jókora elszólás!

Khám fiai választották, a hamiták? Miért nem Khús fiai, a kusiták? Hiszen a torony nem a Közel-keleten, hanem Núbia és Egyiptom határán, a kusok földjén épült![16] Mintha a Biblia önkéntelenül jelezné, hogy Nimród valójában nem személynév, hanem Khús címe, mellékneve lett volna.

Khus/Nimród birodalma (+Nimród halálának helye)

Nimród ezután ment Kis-Ázsiába, a Folyamköz vidékére: Uralma kezdetben kiterjedt Bábelre, Erekre, Akkádra, és Sineár földjén minden városra. Innen indult Assurba, megépítette Ninivét, Rechobot-ot, Kalach-ot. Majd indult Baktriába, ill. Adzsembe. Ankisza (Istenadta teremtés) nevű feleségétől születtek a fiai: Hunor és Magor, s harmadikként Bor.[17]

A somogyi tanító tábla szerint  Ménrót/Nimródnak nem két, hanem három fia volt (Marton Veronika: A somogyi rovásírásos kövek, Matróna, Győr, 2008. 57-58. pp.)

(Baktriai vadászaton  Ézsaú gyilkolta meg Nimródot.[18])

Nimród kilétének kulcsa a kusita hagyományokban keresendő!  

Az ókori íróknál Ámon „a nyugati kusok, vagyis az etiópok ősatyja”[19]. A Biblia szerint meg Khám. Ha az egyik népnek, csak a nevekben különböző hagyománya egybevág a másikéval, sőt az országuk területe is megegyezik, akkor a két uralkodónak azonosnak kell lennie.

Ámon, azonos lenne a bibliai Khámmal?

Némely bibliafordító Khám nevét Hám-nak adja vissza. A nevek  egybevetéséből kitűnik: Ámon névben benne van a „hám”: hÁM^ON.  (Kiejtéskor a szókezdő h alig hallik, elsikkad, néma.) Az írás szerint a kusita Ámon és a bibliai Khám egyazon személy két néven.

 Etiópiában Ámont kosként, vagy kosszarvat viselő emberalakban ábrázolták: Egyszer Héraklész, látni akarta Ámont, aki, hogy ne lássék az igazi arca, kosfejet tett maga elé, kosbőrbe bújt, úgy mutatta magát.[20] Így lett a kos Ámon, a „rejtőzködő” isten jelképe. Innen kapta Etiópia ókori népe a kusita elnevezést.

Núbiai Ámon isten, az istenek királya (aranymaszk, Meroe, Núbia, Kr. e. kb. 550, Harvard University-Boston Museum, USA – mfa.org)

Ámon fiát Bacchusnak, Khám fiát Khús hívták. (A nevük a ba- szótagban, és a helyesírásban különbözik!)  Mindkettő núbiai kusita királyfi volt. Mivel Ámon és Khám azonos odaadhatta fiának, Bacchusnak azt a földet, melyet Khús kapott. 

A görögök nemcsak Khámot és Ámont, hanem Khúst és Bacchust is azonosnak tartották, sőt ezt a középkorban is tudták. Ha az atyák azonosak, a fiaiknak is azonosnak kell lenniük. Tehát Khús és Bacchus egyazon személy, de más néven.

A középkorban Khús és Bacchus azonosságáról még tudtak!

A zászlók felirata alátámasztja Nimród és Khús azonos voltát  (Egerton krónika, Kr. e. 1350, Genesis Picture Book, Brit Libr, Anglia.)

Ha Khús azonos Ámonfia Bacchussal, akkor a fenti kép szerint azonos Nimróddal is. Ezt erősíti meg a kusita/etióp hagyomány, miszerint Nimródot, a Vízözön előtti kusita istenkirályok utódját Khús-nak nevezi.

Khús/Bacchus miután Khúsként megszervezte a Kusita Birodalmat[21], műveltséget adott Egyiptomnak.[22], Megismertette a földművelést, városokat alapított, törvényeket hozott. Megtanította őket mindenre, ami az élet jobbításához szükségeltetett. Khús/Bacchust, Egyiptomban Osirisként, a görögföldön Dionüszoszként tisztelték. (A görögök azt tartják, hogy minden istenük Egyiptomból származott!)

NIMRÓD  =  KHÚS -  BACChUS – OSIRIS - DINONŰSZOSZ

Khús/Bacchus/Osiris/Dionüszosz az emberiség jótevője,  a kosi népek tanítómestere volt. Szent állata a párduc. Országépítő tetteivel a kosi népek imádatát, tiszteletét nyerte el, hanem az isteni beavatottság jelképét a párducbőrt is viselhette.  Nemcsak a hősök, kiválóságok viselhették a párducbőrt, hanem az uralkodók, a királyi család tagjai, a nagy vezérek.

Senkamanisken, kusita uralkodó családja és udvartartása (gránitszobrok, Kr. e. 643-623, Napata, Nubia, egyptsearch.com)

Khúst „Nimród”-dal, a földkerekség első királyával a párducbőr kapcsolja össze.

Egyiptomi mítosz meséli el, a miként lett a párducbőr a beavatás és az isteni újjászületés jelképe: Osirist a testvére, a trónjára ácsingózó Széth, a sivatag, a pusztítás és a zavarkeltés istene megölte, testét feldarabolta. A felesége, Isis anyaistennő Nephthysegy istennővel összeszedte teste darabjait, és új életet legyezett bele.[23]

Osiris életrekeltése (ancientegyptianfacts.com)

Osiris  párduc-heverőn éledezik. Balra az oroszlán farkánál Nephthys, a halál és a sötétség istennője, jobbra a fejénél Isis anyaistennő. Középütt a BA, az egyiptomi lélekmadár,. Ozirisz feketebőrű núbiai. (Tisztelete Núbiából került Egyiptomba!). 

Az egyiptomiak hite szerint az életre kelt Osirist birodalomszervezéséért megillette az isteni én feltámadásának és újraszületésének jelképe, a párducbőr.

Szájnyitási szertartás.  Osirissé változott Tutenkhamon és utódja,  a párducos átalvetőt, az isteni ujjászületés jelképét viselő II. Eje (Freskórészlet, Kr.e. 1325, – blog.xfree.hu) 

A párduc egyiptomi neve a „nebrodesz”. Hasonlít a foltos párducnak a mezopotámiai ékiratos szövegekben névváltozatára a NIB.UR-ra és a NIMR.U.UD-ra, magyarul Nimród-ra.

A Nimród/Nimrud név 3 ékjelből, 3 szó(tag)ból áll: párduc + gyermek + nap. 

A jelcsoport hangzósítása elfogadottan Nimrud, mert az ékiratok megfejtéséhez használt nyelvekben, pl. az ó-héberben nem volt ó hang, ezért a sumirból száműzték. Ezért váltakozó a Nimród név helyesírása.

Olvasat: NIMR.U.UD.

Jelentés: Párducfia a Napisten(nek) vagy a Napisten párducfia.  

A párducbőr istenkirály, uralkodó vagy magasrangú papi személy viselhette. Beosztást, tisztséget, címet, rangot jelentett. Idővel a foltos párducbőr viselőjének személyneve elsikkadt; csak a méltóságneve, a nimród, „a Napisten párducfia” maradt meg.

A magyarban is van erre példa: Sarolta atyjának a személyneve nem ismert. A források csak méltóságnevét, a Gyulát említik, ebből lett máig használt keresztnév; a Szent királyról mindenki tudja, hogy inkább I. István és semmint László stb. 

A „nimród” méltóságot és a velejáró párducbőrös általvetőt ki kellett érdemelni. Csak a legnagyobb tisztelet övezte uralkodó, vezér, főpap viselhette. A viselete kitüntetésnek, megkülönböztető rangnak számított. A viselője magasrangú személy, méltóság volt. Azokat is megillette, akik népük boldogulásáért ügyködtek, elismerten hősök, kiválóságok voltak.

A Biblia és a magyar krónikák örökítette hagyomány a „nimród” elnevezést személynévnek, nem pedig méltóságnévnek tartotta.  

Rawlinson 1854-ben írt tanulmányában[24] kifejtette: 

"A NIMRÓD titulus, a Nimr (asszírul: Nimri), azaz a vadászó párduc nevéből származik."

Ezért lehetett különféle, de közös tőről fakadt vagy hasonló hagyományokkal rendelkező népeknek más-más korban, és földrajzi területen saját nimródja.

Nevéhez nem kapcsolódik egyetlen nép sem, mert a név méltóságot, nagyhatalmas királyt, uralkodót jelent. Ez ismeret elfelejtődött, a Biblia ókori szerkesztői sem tudták, s NIMRÓD-ot nép nélküli személynévnek fogták fel.

A magyar hagyományban az árulkodó nyom a párducbőr. A krónikák a magyarság honfoglaló vezérét párducos Árpádnak hívják. Párducbőrös viselet, kacagány illette meg. Joggal, hiszen a magyarságnak vezére, legfőbb táltosa volt, miként az előtte levő és utána következő vezéreknek.  Álmostól Aba Sámulen, Mátyáson keresztül Széchényiig a magyarságnak valóban voltak „NIMRÓD”-jai, mégha nem is úgy hívták őket. Ám egyedül Árpádnál lehet arra következtetni, hogy „nimród” volt, hiszen a párducbőrős kacagány viselete elárulja. A többiek nevét nem ismerjük, csak tetteikből, nemzetük, népük iránti önfeláldozásukból, s a nép megkülönböztetett tiszteletéből tűnhet ki, hogy a magyarság „nimródjai” voltak.   

Párducos Árpád (részlet - Feszty körkép)

A núbiai Ámon istennek a keresztény imádság zárszavaként használatos nevével fejezném be az előadásomat:  

ÁMEN

Isten segítse a hazánkat és a népünket!

Győr, 2021. augusztus 12.

Forrás: Marton Veronika: Nimród, a hun-magyarok őse, Matróna, Győr, 2017.

[1] Thuróczy János: A magyarok krónikája, Európa Kvk, Bp. 1980. 6-7. pp.

[2] A bibliai nevek írása Károli Gáspár átírását követi.

[3] Szelényi Imre: Szumér-magyar kérdés, Harsona kisfüzet sorozat, 14. sz. London, 1964. (megerősítetlen)  

[4] Szent Biblia (Károli), Bibliatársulat, Bp., Mózes I .2/13.

[5] The Encyclopedia Britannica: A Dictionary of Arts, Sciences, Vol.VI. Charles Scribner’s Sohn, New York, [1878], 729.p.

[6] Flavius, Josephus:Jüdische Altertümet, Marix Verlag GmbH, Wiesbaden,  2004. I.6.2.

[7] Szent Biblia, Mózes I.10/6,7,8.  

[8] Szent Bibla, Mózes I. 10/9.

[9] Thuróczy i.m. 14.p.

[10] Kézai Simon mester magyar krónikája, Ford. Szabó Károly, Kiadja Ráth Mór, Pest, 1862. 6.p.

[11] L.m.f.

[12] Riessler, Paul, Altjüdische Scrifttum au3erhalb der Bibel,  Dr. Benno Fischer Verlag, Augsburg, 1928, 746-748. pp.

[13] Orosz Állami kvtár, Moszkva. The Tower of Babel. Pandemonium in the middle of the XVI. Russian State Library, Moscow, Russia Cosmography of Cosmas Indicopleustes [p. 173 / I, № 102] l. 29 vol.

[14] Graves-Patai i. m. 111. p.

[15] Riessler, Paul i.m. 742. p.

[16] Kézai i.m.  6.p. 

[17] Tárih-i Üngürüsz / A magyarok története, II. Nagy Szittya Tört. Világkongresszus, Clevland, 1988, 20-21.pp, és Marton Veronika: Nimród, a hun-magyarok őse, Matrona, Győr, 2017, 50-51. pp.

[18] Graves, Robert-Patai, Raphael: Héber mítoszok, Gondolat, Bp. 1969. 56. p.

[19] Jeremias, Alfred: Das Alte Testament im Lichte des alten Orients, Hinrichsch’sche Buchhandlung, Leipzig, 1904. 64-65. pp.

[20] Hérodotosz történeti könyvei, I-IX, A Magyar Tud. Akadémia kiadványa, Bp., 1892-1893, II. 42.

[21] Hérodotosz i. m. II.29, 36-37 pp.

[22] Baldwin, John Denison: Pre-historic Nations… Harper and Brothers publishers,  New York, 1877, 112.p. 

[23] Ozirisz mítosz (wikipedia.org)

[24] H.C. Rawlinson: Notes on  the Early History of Babylonia (Tanulmány, 1854)