marton veronika 2018.10.05. 20:34

Érdi előadás

Kedves Olvasóim, kedves Érdeklődők!

 

Tisztelettel értesítem Önöket, hogy az érdi Női Klub meghívására 

2018. október 12-én, pénteken, 17.30-kor

 

 A világ keletkezése az ékiratok szerint - A káldeai teremtés-mítosz 

 

c. előadást tartok.

Cím: Lotus Életmódközpont, Érd, Parkváros Burkoló u. 2.

0.jpg

 Tiamat és Marduk isten (dombormű, Nimrud város temploma, II. Assurnasirpal, (Kr. e. 883-859) asszir uralkodó kora – en. wikipedia.org)  

 

A vetített képes előadás ismerteti a XIX. században Assurbanipal, az utolsóelőtti új-asszír uralkodó ninivei könyvtárának ásatásakor előkerült ékiratos teremtés-mítosz történetét, az Enuma elist. Az agyagtáblára írt szövegeket részben az angol Georg Smith (1840-1846) asszirológus, német Peter Jensen 1861-1936) keletkutató, Anton Deimel (1865-1954), jezsuita teológus-sumerológus fejtette meg és olvasta el. A Világ (a Naprendszer) keletkezéséről szóló történet a bibliai Ószövetség teremtéstörténetétől eltérően Naprendszerünk keletkezéséről szóló csillagászati leírás. Az előadás az ékiratos szövegnek megfelelően mutatja be a bolygók keletkezését, mai rendjének kialakulását, továbbá, miként és honnan került a Föld és a Nap a jelenlegi helyére. A leírásból kiderül, hogy a teremtés során létrejött bolygókat a földi ember istenalakok formájában jelenítette meg és hozta emberközelbe. Az előadás rávilágít a Naprendszer keletkezésének folyamata és a Magyar Szent Korona közötti összefüggésre.

 

0.png

 

Az görög írók „Boldog Arábiát öt királyságra osztották. Az elsőnek a lakosai harciasak, minden ütközetben előharcosok, a másiké a földművelők, ezektől jut el a gabona a többiekhez, a harmadiké a kézművesek, azután a myrrha- és tömjéntermő vidék következik.”[1] Miközben az egész félszigetet, a köves-homokos sivatagokat, a vad szirteket, hegyeket-völgyeket tevéken, lovakon keresztül-kasul járják a vándortörzsek beduinjai[2].

 nevtelen_17.jpg

 Kutyás vadászat  -  8000 éves sziklavéset  (Szaud Arábia, Shuwaymis an Jubbah;  Guagnin et al. Journal of Anthroplogical  Archeology, 1917. nov. – sciencealert.com)

Az ókorban az arabok a természet csendjében, a sivatag magányában a mennyek urához, a magasságos Istenhez imádkoztak. Felismerték a mindenhatóságát a vihar zúgásában az égető napsugárban, a tűz lángjában. A Hold szelíd fényében asszonyalakot láttak. A termékenységet női istenség alakjában tisztelték; neki szentelték a sudár fákat, a sivatagi kutakat. A beduinoknak a hűvös éjszakákat beragyogó csillagok mutatták az utat a pusztaságban. Az egyik a régvárt esőt, a másik a dúló vihart, az évszakok változását, az állatok párzási és szaporodási idejét jelezte. Némelyik megjelenésekor kiapadtak a kutak, kiégtek a legelők. Hitték, hogy az embereknek a csillagok hol örömet és szerencsét, hol bajt és bánatot hoznak.

Arábiában meglehetősen sok istent tiszteltek, hiszen minden egyes törzs külön bálványalakban megjelenített védistenéhez fohászkodott. Jóval az iszlám térhódítása előtt már formálódott Mekkában Arábia lakóinak kultuszait összpontosító vallási központ. Az  törzsek mindegyike a freskókkal ékesített kockaalakú szentélyben, a Kaábában (jelentése: kocka) állíthatta fel a maga bálványát, szent kövét; a feljegyzések szerint 360-at. Ez isten-sokaság azonban csak látszólagos volt, hiszen minden egyes istenkép ugyanazon alapképzet, a teremtő különféle elnevezései, módozatai és megformált alakjai voltak.

A jóval Mohamed fellépése előtti arab pogánykorból való Kába/Kaaba szentély a mekkai Nagymecset közepén szürke kőből és márványból készült kockaalakú, négy sarkával a világ négy világtájra mutató építmény, a régi és a mai muzulmánok legszentebb helye.

A Kaába eredetileg Szaturnusz tiszteleti helye volt, bár ezt az iszlám teológusok igyekeznek elvitatni. Szerintük Ádám az angyalok által imádott mennyei mintakép szerint építette a Kaába szentélyt.  A Vízözön tönkretette, Ibrahim (Ábrahám) és Ismael újjáépítette. A fekete követ Gábriel arkangyal hozta le nekik az égből. [E hiedelem jelzi, hogy e kő valójában az égből aláhullt meteorit, amit a muszlim hívők képzete Gábriel arkangyallal kapcsolt össze.] A kő fehér volt, és csak azután lett fekete, miután magába szívta az eredendő bűnt[3], [és a hívők csókjai révén a bűneiket.] A szentély mellett  a kupolával fedett Zemzem kút, ill. forrás vize mentette meg a sivatagba űzött Hágárt és Iszmaélt a szomjhaláltól.[4] Szent vizével tisztítják meg a fekete követ.

3_kaba-ko.jpg

A mekkai Fekete Kő, a Kába-kő (math.bme.hu)

 

Mohamed parancsára Kr.u. 630-ban, Mekka elfoglalásakor a szentély pogány freskóit és a bálványokat megsemmisítették[5]. Nem maradt más benne, mint a tetőzetet tartó három oszlop, néhány felfüggesztett ezüstlámpa és a keleti sarokban az ajtó mellett a falba illesztett több darabra töredezett, vastag ezüstpánttal összefogott Fekete Kő.[6] A világ muszlimjainak az egyetlen, a mekkai fekete Kő imádása az ókori pogány arabok [meteorit]kövek tiszteletére nyúlik vissza. A próféta pontosan olyan ügyesen mentette át az iszlámba a mekkai Fekete Kő tiszteletét, mint ahogy a keresztény századokban a papság a régi pogány kultuszhelyek kereszténnyé tételét. [A X. században Gellért püspök vette észre, hogy a „pogány magyarok „szerfölött tisztelnek egy nőalakot, akit csak hívnak volt asszonynak”. Erre fel prédikálták össze a korabeli papok a magyarság „Asszony”-át a  „boldog”-gal. Így jött létre a Boldogasszony.][7]

Ki tudja, mit érezhettek a szentélyük feldúlásakor, szent bálványaik összezúzásakor azok az arabok, akik a Nappal és a Holddal együtt egy-egy szépfényű csillagot, bolygót, (Aldebaran, Jupiter, Canopus, Szíriusz, Merkúr) tiszteltek, és a természet és az emberek sorsa fölött uralkodó eleven szellemnek tekintettek.[8]

Hérodotosz szerint azt araboknak csak két istenük volt [vagyis a teremtőn kívül még két istent tiszteltek]: Dionüszoszt, akit Urotalnak és Urania/Aphroditét, akit Alilát/Allat-nak neveznek.[9]

 

3_800px-allat_palmyra_rgzm_3369.jpg 

Pálmaágat tartó Alilat/Allat istennő. A lábánál oroszlán ül (en.wikipedia.org)

 

Gyakorlatilag e két istenség a világteremtővel együtt alkotja az isteni hármasságot. A keresztényeknél ez az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Csakhogy az arabok, miként a régi magyarok, s más szkítafajú népek a harmadik személyt nőelvűnek, asszonynak tartották. Ez egészséges szemléletre vall, hiszen az élet továbbvitelének záloga a férfi és a nő nászából származó sok-sok utód.  

Az ókori beduin törzsek az egek urát különféle nevekkel illették. Mind az arabok, mind a zsidók, hogy közelebb érezzék magukhoz, magaslatokon, hegycsúcsokon imádkoztak hozzá; hitték, néha leereszkedik közéjük, s az ereje, lényege bizonyos kövekben mutatkozik meg.[10] E kövek óriási fény- és hanghatással az égből lezuhanó, félelemkeltő meteoritok voltak, nem csoda, hogy istenítve hozzájuk fohászkodtak.    

A Sinai-félsziget kopár homokkőlapjain és északon a Súr-, és délen a Szín-sivatagban élő Ézsau utód amaleki törzsek földjük legmagasabb hegycsúcsán imádkoztak a termékenység istenének tartott égistenhez, a mostoha körülmények között ételt-italt adó Baálhoz. Ez isten szerepköre teljesen megegyezik a babiloniak Bél istenével. [A magyarul is érthető név jelentése: bel, belső.] A moabiták, Lót fiai is hegycsúcson imádták Baált, de mellette Kamós nevű istent is tisztelték, kinek ínség idején még a gyermekeiket is feláldozták.

Szokásuk volt az araboknak, hogy az áldozatul hozott állatok vérét a bálványaik fölé öntsék, és a szerződéskötésekkor az esküvők között fekvő köveket vérrel kenjék be: A megállapodásaikat Urotál isten és Alilát istennő tanúsága mellett úgy kötötték, hogy az egymásnak szavát adó, vagyis szerződő feleknek egy választott ember a hüvelykujj mellett megvágta a kezét, s a vérrel 7 követ bemázolt. Az így kötött szerződéseket szentül megtartották.[11]

  nevtelen_18.jpg

A petrai nabateusok Dushara istene a  Nap, ill. a Merkur megtestesítője (A Petra környékére vándorolt sabeus/sábai  törzsek utódai a nabateusok (wikipedia.org)

 

A Jemen határán élő sabeus (sábai) törzsek az istenüket Dizárá/Di`ś-śarà-nak nevezték és arany talapzaton álló fekete, négyszögletű faragatlan kőben tisztelték. Aranydíszes templomot emeltek fölé. Italáldozatként e kő előtt ontották ki az áldozati állatok vérét.[12] A jemeni törzsek minden tagjának életében egyszer tiszteletét kellett tennie e kő előtt, csakúgy, mint manapság iszlám-hitűeknek a mekkai Fekete Kő előtt.  A Kr. u. századokban a Benu Bekr törzs a védistenének, Audh-nak (jelentése: égő) a nevét esküjébe foglalta: „Esküszöm az Audh körül levő vérfolyamokra s a Szuáir mellett felállított kövekre…”[13]

Arábia északkeleti részén lakó törzsek a Jupiter bolygót tekintették a védistenüknek, a hirániak a Canopust, a húzaiak a Szaturnuszt; más törzsek a Napot állatalakok képében tisztelték: Petra környékiek a sast, az egyik jemeni törzs lovat, mégpedig feketét, a másik az oroszlánt. Volt, amelyik keselyűt imádott, kinek évenként egy felpiperézett szűzet, a „keselyű menyasszonyát” vitték  áldozatul.[14]  

3_stele_salm_louvre_ao5009.jpg 

Salm istennek ajánlott arameus nyelvű rovásfelirat (homokkő, Kr.e. 5. sz., Tayma, Arab félsziget, 1884-ben találta Charles Huber, Louvre, Paris – en.wikipedia.org)

 

A Sínai-félszigeten élő pogány arabok a forró lakatlan vidék közepén levő dús, vízben bővelkedő pálmaerdőt az isteneiknek szentelték. Itt egy kemény kőből készült, régi érthetetlen betűkkel teleírt oltár is állt. A pálmaliget élén élethossziglan „egy férfi és egy nő áll, kik bőrruhát viselnek és a pálmákból táplálkoznak; a vadállatok sokasága miatt  fákon építenek maguknak kunyhót és abban alusznak. A környező arab törzsek itt négyévenként kövér tevéket áldoznak nekik.[15]

3_800px-antico_yemen_al-jawf_statuette_di_donne_sedute_iii-i_sec_ac_03.jpg 

 Női fogadalmi szobrocskák (Jemen, alabástrom, Keleti Művészeti Múzeum- National Museum of Oriental Art, Róma – en.wikipedia.org)  

 

 Az ókori arabok bővelkedtek istennőkben. A termékenység női istensége erejét a  legszebb, legsudárabb fákban vélték felismerni. A Sínai pálmaliget legmagasabb fájához, Alilat istennő fájához a törzsek nemcsak fogadalmi ajándékokkal zarándokoltak, hanem még egy fehér négyszögletes kőben is imádták. Szanáában (ma Jemen fővárosa) Halaszah istennőnek, azaz a Vénusz bolygónak templomot szenteltek. Volt olyan törzs, mely szent akácfában látta az istennőjét. Manát istennő Medina környékén uralkodott, sziklakő volt a bálványa.[16]

Az idők folyamán a vallásukat, és a nők semmibevételét leszámítva a beduinok életmódja, csekély változáson ment át. Az életük a család kegyeletteljes tiszteletén alapult. A törzs élén a legidősebb családfő állt. A nemzetség tagjai az elsőszülöttség szerint nyerték el a különféle, pl. a törzsfői méltóságot. Minden szerzemény közös volt, az asszonyok is, hiszen a törzsek nem dúskáltak asszonyokban. [Az újszülött leányok éve eltemetését az iszlám tiltotta meg![17]]

  3_harc.jpg

A beduin hős, Abu Zayd al-Hilali lefejezi a berber Hegazi ibn Rafe’-t. (Az arab terjeszkedés korából - Hilali eposzból, Antropológiai Múzeum, Kairó – nl.wikipedia.org)

 

A családapa-törzsfőnök, a legvénebbek tanácsait megfogadván fenntartotta a törzs békéjét, rendezte a viszályt, s rablásra, ütközetre vezette a törzs ifjait. Ő osztotta szét a rabolt zsákmányt. A legtöbb törzs büszkén és ellenségesen állt/áll egymással és más népességgel szemben. Megrohanták egymást, kirabolták a sátraikat, elvitték az asszonyokat, a gyerekeket és a rabszolgákat, elhajtották a nyájakat.  Ha a háborúságban néhány törzstag megöletett, a családjának, a törzsnek [mindmáig] a legszentebb kötelessége lett, hogy megbosszulja az elhunytakat, s az ellenséges törzs ugyanannyi tagját megölje. E vérbosszú nemzedékről nemzedékre öröklődött, mígnem egy harmadik törzs főnöke ítélő- és békebírónak választatik, s barmokban v. más jószágban engesztelő ajándékot nem állapít meg.

Európai szemmel nézve sajátosak az arab házassági szokások. Ki tudja mikor, miként változtak meg az arabok annyira, hogy az asszonyaikat, leányaikat élettelen tárgyként kezeljék. Mindenesetre Strabón[18], a Kr. e. 63-64-ben született ókori geográfus lesújtóan vélekedik az arab törzsekről: „Egy felesége van az egésznek, s amelyik előbb megy be hozzá, az közösül vele, miután a botját az ajtó elé állította. Az a szokás … náluk, hogy mindegyiküknek botot kell hordania. Az éjszakát azonban a legidősebbel tölti a nő. Ezért a testvérek mind valamennyinek a gyermekei. Az anyjukkal is közösülnek. A házasságtörőnek halál a büntetése, de csak ha másik nemzetségből való a házasságtörő.” Egy királylány, „akinek 15 fivére volt, … s szüntelenül egyik a másik után ment be hozzá, minthogy már nagyon kimerült, … cselhez folyamodott. A fivérei botjához „hasonló botokat csináltatott”, s az ajtaja elé kitett egyet-egyet, mintha lenne nála valamelyik. Ám egyszer mindenik fivére a piacon volt, de „az egyik odament és látta” az ajtó előtt „a botot… ebből azt következtette, hogy van nála valaki.” Mivel „valamennyi testvérét a piacon hagyta, házasságtörésre gyanakodott.” Odavezette az apját, s „kiderült, hamisan vádolta a nővérét”, mert senki nem volt nála.

   

3_yemenite_bronze_2.jpg 

Bronz férfiszobor (Sába Királyság, Kr. e. 715 ?- realhistoryww.com)

 

A fentiek ellenére az ókori arabok kemény és férfias jellemét az évezredek alatt kialakult sivatagi életmód alakította. Teljes odaadással, tisztelettel és kegyelettel ragaszkodtak törzsük főnökéhez, az adott szavukat minden körülmények betartották. Nemes vendégszeretetet jellemezte őket. A békésen közeledőnek a törzs leányai inni adtak a kútnál, a férfiak barátságosan a sátrukba vezették, és megvendégelték, datolyával vagy a nyájból kiszakított juh húsát sütötték meg neki. Belépvén az idegen a sátorba, a vendéglátó a saját életével kezeskedett a biztonságáért. Midőn leszállt az éj, a csillagok fényénél a törzstagok körbevették. Elbeszéltették vele a származását, nemzetségét. A vendéglátók is eldicsekedtek a maguk származásával, harcaikkal, eldalolták atyáik dicső tetteit, csatáit, felidézték kedvenc lovaikat, gyorslábú tevéiket.

A sémi népjellem jó tulajdonságai leginkább az arab beduinoknál fejlődtek ki. A sivatagi vándorélet megedzette őket. Úttalan utakon, nemegyszer magányosan, ragadozóktól és ellenséges törzsek közepette a saját éberségükre, éleslátásukra, bátorságukra, lovukra és a tevéjükre voltak utalva. A szűkös táplálkozás, az égető nap erőssé, teherbíróvá, hajlékonnyá tette szikkadt, elszánt lelkületű testüket. Így arabok a törzsrokonaiknál szabadabb tartást, rendíthetetlen nyugalmat, büszkeséget, a függetlenség szeretetét és hihetetlen vakmerőséget tanúsítottak/tanúsítanak. Az életmódjuk, kietlen hazájuk megóvta őket a tunyaságtól, a mértéktelen harácsolástól, a bujaságtól és a tobzódástól, melybe a jó körülmények közt élő sémita népek, pl. a babiloniak és az asszírok süllyedtek. Bár a kegyetlenségüket és vérszomjukat tekintve megegyeznek a testvérnépeikkel.[19]  

És akkor jött az iszlám, a kegyetlen, ellenszegülést nem tűrő vallás. A feje tetejére fordította az életüket. Megváltoztatta a hitüket;, a szokásaikat új tartalommal töltötte meg.  

Reméljük, az Európába benyomuló, iszlámmal fémjelzett kaotikus erők megnyilvánulása, a barbarizálódás előbb-utóbb, kikényszeríti az európai népek összefogását, a jó értelemben vett nemzeti és emberi szabadság nagy próbáját. Ha a keresztény népek nem tanúsítanak elegendő fizikai és lelki erőt, ha nem fejtik ki a legnagyobb ellenállást, akkor az iszlámizmus, idegen szokásaival diadalt ülhet a világ felett. Sovány vigasz, hogy a „színes” Európa megálmodóit, a kezdeményezőket a változások idővel maguk alá gyűrik, ám közben a mérsékeltek, a beletörődő szemlélők is pusztulásra kárhoztatnak.

 

 

[1] Strabón: Geógraphica,Gondolat, Bp. 1977. XVI. kv. 25., 803. p.  

[2] badavi = a puszta fia

[3] wikipedia.org

[4] Perceval de Caussin: Essai sur l'histoire des Arabes avant l'Islamisme..., I. H. Walter, Paris-Leipzig, 1902. 164-166, 261. pp.

[5] Perceval de Caussin: Essai sur l'histoire des Arabes avant l'Islamisme..., I. H. Walter, Paris-Leipzig, 1902. I. 165, 170. pp.  

[6] Kába-szentély, Kába-kő – wiikpedia.org

[7] Marton Veronika: I. András király korabeli imák, Matrona, Győr, 2006., 72. p.

[8] Osiander, Ernst: Studien über die vorislâmische Religion der Araber, Zeitschrift der deutschen morgenländische Gesellschaft, Bd. 7. Wiesbaden…,1847., 468. p.

[9] Hérodotosz i. m. III. kv. 8. 163. p.

[10] Mózes i. m.  I. kv., 28/18, 31/45, 46.

[11] Hérodotosz i. m. III. kv. 7. 162. p.

[12] Osiander i.m. 476-477. p.

[13] l.m.f.

[14] Osiander i. m. 475. p.

[15] Strabón i. m.  XVI. kv. 18; 798. p. és Diodorus Siculus Library of History, William Heinemann, London, 1967, III. 41, 42.

[16] Osiander i. m. 497. p.

[17] Korán:81.szúra, 8.vers. Benke József: Az arabok története, Tkvk. Bp. 1986. 55.p. 

[18] Strabón i. m. XVI. kv. 26., 804. p.

[19] Osiander i. m. alapján

 

 

 

 

 

 

 

  

Kedves Olvasóim, kedves Érdeklődők!

2018. szeptember 14-én, Kiskunhalason a Hazatalálás Baráti Kör meghívására  

„A sumiroktól a magyarokig c.

 

vetített képes előadást tartok.

Hely: Szilády Áron Református Gimnázium díszterme, Kiskunhalas, Kossuth u. 14. (bejárat a Jósika u. felől)

Idő: 2018. szeptember 14., péntek, 18.00 óra

Minden érdeklődőt szeretettel vár a Rendezőség

lapis_lazuli_of_mari.jpg

A magyar turulmadár őse a párducfejű  IM.DUGUD.HU (lazurkő, és arany, Kr. e. 2500,  Mari ,  Nemzeti Múzeum, Damascus  - instahu.com)

Az előadás ismertetése:

A XIX. sz. közepe óta Magyarországon a tudományos körök a magyar őstörténelem finnugortól eltérő forrásait igyekeznek a hitelességétől megfosztani, hogy a nem magyar érdekeket szolgáló nyelvi, történelmi stb. téveszméket tudatosíthassák. A hivatalosított magyar történelem- és nyelvtudomány még lehetőségként sem veszi tudomásul, hogy a honfoglaló magyarság egyik összetevője a Kaukázus déli részéről származik, s a nyomok egészen Mezopotámiáig, a sumirokig vezetnek.  A hozzánk hasonló ragozó nyelven beszélő nép tárgyi és szellemi műveltségének emlékei mindmáig megmaradtak a magyarság hagyományaiban. A sumirok számos buktatón, népirtáson, a hazájukból való kényszerű el- és kiköltözés után más vidéken, más néven, de továbbéltek. A sorsuk oly hasonló a népünkéhez, hogy a történetükből, viszontagságaikból a megmaradásunkhoz és a továbbélésünkhöz erőt lehet és kell meríteni.

 A vetített képes előadás bemutatja a magyar és a kb. 5000 évvel ezelőtt Mezopotámiában élt sumir nép művelődésbeli kapcsolatának népművészetünkben és népünk emlékezetében megőrződött szellemi és tárgyi emlékeit; s bizonyítja, hogy nyelvileg és művelődéstörténetileg egyenesági leszármazottja a mai magyarság.

 

800px-arabian_peninsula_dust_seawifs.jpg

  1. Az Arab-félsziget (műholdfelvétel- wikipedia.org)

 

A természethez hasonlóan a történelemben is ritmikusan változnak a korszakok ; s az átmenet soha nem volt békés. Az antik világot felváltotta a kereszténység, miközben a korabeli emberi értékek többé-kevésbé átmentődtek. Az újkorban az emberiség, bár nem tudott vele élni, megtapasztalta a szabadságot, s igyekezett megőrizni a lelkiismeret eladdig elért minden tényleges vívmányát. Úgy tűnik, jelenleg a semmi jóval nem kecsegtető korszakváltás kritikus idejét éljük, nem a napkeltét, hanem az „éjszakával”, sötétséggel induló kezdetet. Előidézője a javarészben afrikai négerek, kis-ázsiai arabok stb. európai bevándorlása. Az erőszakosságra hajlamos arabokat a vallásuk, az iszlám méginkább elvadította. Az ókori történetírók nem vitatva a sémita faji jellegükből adódó tulajdonságaikat, kissé másképp írnak róluk, mint ahogy manapság megmutatkoznak. E többrészes írásban nemcsak őket, hanem a héber hagyományokat is idézzük.

 Az iszlám eszement világa, érthetetlen törvényeivel, szabályaival, logikájával „Allah/Isten akaratának való teljes mértékű alávetettség”[1] szellemében betuszkoltatott Európába. Az 1962 és 1965 közt ülésező, minden ízében ökumenikus Vatikáni zsinat[2] az iszlámot teljes értékű vallásnak ismerte el.”[3] A zsinati atyák bizonyára nem figyelmeztek arra, hogy Európa nemzetállamainak, műveltségének koporsójába beütötték az első szöget.

 259600_928x522_1oycmh_qswsf2.jpg

  1. A II. Vatikáni zsinat (fr.de/kultur/zweites-vatikanisches-konzil)

 

Az iszlám megálmodója, Mohamed arab volt. A vallása 1400 év alatt a Közel- és a Közép-Keletet, továbbá Afrika, Kína javarészét, sőt az európai Balkánt is bekebelezte. A terjeszkedés tovább tart; eleinte egyszerű lakóhely-változtatással, illetve ki- és bevándorlással, utána hódító háborúkkal folytatódik. Az iszlamizmus megteremtésének kezdetén is efféle események zajlottak le. A különbség annyi, hogy akkoriban nem milliókra, hanem néhány tucat igazhitűre szorítkozott: 615-ben az üldöztetések elől a mekkai umma/muszlim közösség Mohamed tanácsára a Vörös-tenger etiópiai partvidékére hajózott. Az Akszúmi Királyság „igazságos keresztény uralkodója nem csupán befogadta és védelmezte őket, hanem később maga is iszlám hitre tért.”[4] A második kivándorlás kudarca után „ellenséges viszony állt fenn az iszlámot elüldöző Mekka és a befogadó Medina között.” A kb. 45-150 főnyi igazhitű három hónap alatt Medinába vándorolt … 622. júl. 16-án az utolsók közt „futott át” az iszlám vallás megalapítója, Mohamed próféta [ez a mohamedán időszámítás kezdete][5]. A híveiből „létrehozta a medinai muszlim gyülekezetet, melynek egyik részét a társak, a kivándorlók, a másikat az anszarok, a helyi muszlim segítők, képezték.”[6] Szent könyvük a Korán. „A Korán szava, a teremtő Isten [Allah] szava, tehát örökkévaló”[7]; minden muszlimnak aszerint kell élnie és cselekednie.

mosque_of_the_prophet.jpg

  1. Mohamed próféta mecsetje – Medina, Szaud Arábia (islamic-stuff-corner.blogspot.com)

 

S ami egyszer megtörtént, az újra megtörténik, ami annakidején sikeres volt, ma is sikeres lehet: Az üldöztetések elől a javarészben muszlim kivándorlók (Nyugat-Európába) törekednek. Segítők (embercsempészek, hivatalos állami szervek stb) biztosítanak nekik menedéket (lakáslehetőséget), megélhetést (segélyt), hogy aztán megvetve a lábukat, harccal, gyilkossággal, csalással, s mindenféle gonosz cselekedettel kitúrják a jóhiszemű (talán bárgyú) európaiakat a kontinensükről. A párhuzam szembetűnő, mondhatni ugyanaz. Kivédeni csak a „kutyharapást a szőrivel…” lehet.

Az iszlamizmus első lépéseit a korabeli több istenséget tisztelő arab közösségekben nem kísérte nagy ováció, mégis sikeresnek bizonyult.

Az araboknak hazát adó hasonnevű Arab-félsziget a kontinensek szétválása előtt a Szaharától a Góbi-sivatagig húzódó sivatagi övezettel összefüggő egységet alkotott.[8] A félsziget közepén kopár sivatagok, homokos vidékek, szirtek és hegycsúcsok közt kevés nedves lapályos terület van. Délen, az Indiai-óceánhoz közeli lankákon volt a datolya, a tömjén, a cukornád, a kávéfa, a gránátalma, füge és a búza stb. hazája.

Az ókori görögök az Arab-félszigetet földrajzilag három részre tagolták, Sziklás, Sivatagi és Boldog Arábiának nevezték.

 616x510.jpg

  1. Arab-félsziget – Sziklás, Sivatagi, Boldog Arábia (Nicolas Sanson, 1654 - en.wikipedia.org)

 

„Boldog Arábiát a miniéusok, a szabéusok, a kattabánok, és a khatrómiak törzse lakta. „Lakói, a szírek és a zsidók mellett földművelők… Itt nyáron is van eső…, a földet folyók öntözik… évente kétszer hoz termést…. Bőven van itt gyümölcs, barom nagy számmal ….”[9]

A görög írók a szabéusokat a világ leggazdagabb, Arábia legnagyobb népének tartották, „miután nekik kevés áruért is… sok aranyat és ezüstöt visznek.” Az országuk „közepén sűrű erdők vannak, tele… tömjén- és mirrhafákkal, pálma-, kalmusz-, kasszia és más hasonló fákkal… A nép részint földműveléssel foglalkozik, részint azon fűszerekkel kereskedik, amelyet a szemközt fekvő Ethiópiából (Afrikából) hozatnak, hova a szabéusok bőrből készült sajkákkal szoktak átevezni. A szabéusoktól mindig a szomszédos törzsek kapják az árut, aki ismét továbbadják, míg Szíriába és Mezopotámiába jut.”[10] Babilonnak és Egyiptomnak is ők szállították a nyersanyagok egy részét, főleg a gyapjút és a bőrt. Az indusok hajói is idehordták hazájuk gyümölcseit, fűszereit. Ehhez járult hozzá a szabéusok  országa öntözött völgyeinek fűszerszámokban, illatszerekben és nemes gyümölcsökben való gazdagsága.

himyarites02.jpg

  1. Himyarita királyság feliratú pénzérme (Kr. e. 1.sz., Délnyugat Arábia, Sába - looklex.com)

 

Így e vidék termékenységénél, régi és kiterjedt kereskedésénél fogva nagy gazdagságra és műveltségre tett szert. A hegyekből lefolyó vizet csatornákon vezették a tározókba, ahonnan vezetékeken juttatták a karavánutak menti várakba és a földekre. A várak, tározók gátak romjait a korabeli utazók is megcsodálták.[11] A gazdagság maga után vonta a tunyaságot, tétlenséget: Elpuhult királyai arannyal, ezüsttel, drágakövekkel ékesített pompás palotákban laktak, háremüket alig hagyták el, a nép is teljesen eltunyult,[12] ami nagyban hozzájárulhatott a bukásukhoz.

Úgy tűnik, a Kr. u. 7. századra a szabéusok elhagyták a lakhelyüket, a fővárosukat, Sábát, és a „Földközi-tenger partján fekvő északi, sivatagos területek felé vándoroltak”, ahol a „vándorló nomád életformájával felhagyva, magasan fejlett, vegyes etnikai összetételű, [az un. nabateus] civilizációt hozták létre”[13]. Fővárosuk a máig csodált „rózsaszínű sziklaváros” Petra volt. [Az elvándorláshoz nemcsak az erőteljes sivatagosodás, hanem az iszlám fegyveres terjeszkedése is hozzájárult!][14]

A kattabánok földje is „nagyon termékeny, sok templommal és királyi palotával ékeskednek… A királyuk[hoz] és a környezetéhez hasonlóan a nép is tunya és tétlen.” Az uralkodójuk megválasztása, kinevezése sajátosan demokratikus volt: „A királyi méltóságot nem a királyapa fia veszi át, hanem az előkelő családokból az a fiú, aki a király trónralépte után először született. Amikor… valaki az uralmat elnyerte, jegyzékbe veszik az előkelő férfiak terhes feleségeit, melléjük őröket állítanak, s aki először szül, annak a fia lesz a törvény értelmében az utód…”[15]

Sivatagi v. Puszta Arábiában (Arabia Deserta)„…a föld homokos és sivár, kevés pálma akantusz, tamariszkusz és kút van rajta..”[16] A „roppant nagyságú homok puszták terjengenek. Itt csakis [mint] a tengeren lehet utazni, a Medvét [csillagképet] vevén irányadóul…. nincsenek házak, hanem csak sátrak.

xghd7_028.jpg

  1. Tevekaraván Boldog-Arábia dünéi közt (1932 évi felvétel -periodpaper.com)

 

 Sátorlakó tevepásztor arabok [beduinok] lakják e földet.…”[17], vagyis Köves Arábiát (Arabia Petraea). A lakói „pásztorkodásból élnek, bő ruhát viselnek, jobb oldalukon pedig íjjat, … gyors tevéken, gyorsfutású lovakon nyargalnak.”[18] A kereskedés mellett a rablást sem vetik meg; eladják azt, a mit erdeikből s tengerről kapnak, de semmit nem vásárolnak.[19] Egy vidéken sem tartanak ki huzamosabb ideig; állandó lakhely nélkül kóborolnak, s egész életük folytonos szökésből áll. Kenyérről és borról a legtöbben közülük mit sem tudnak.

bedouin_sword_dance.jpg

  1. Kardtáncot járó beduin (1900-1920, Library of Congress, USA - upload.wikimedia.org)

 

Míg Arábia déli lakosainak a termékeny fennsíkok nemcsak az elpuhulást eredményező jólétet biztosítottak, hanem lehetővé tették az állami berendezkedést is, addig a sivatagos, a köves vidékek beduinjainak embertpróbáló életük volt: „a hasukon fekve aludtak és szíjjal szorították össze a hasukat, hogy ne érezzék az éhség mardosását.”[20]

Az Arab-félsziget ókori népességét, az északi és a keleti részben való törzseket sokkal jobban meg lehet ismerni a héberek könyveiből, mint a görögök tudósításaiból.

(Folytatása következik)

 

[1] Benke József dr.: Az arabok története, Kézirat, Tkv.,Bp. 1986. 35. p.

[2] Nyilatkozat az Egyház és a nem-keresztény vallások vi­szo­nyá­ról (Nostra aetate) - – ez teremtette meg az alapját a Katolikus-Zsidó kapcsolatok Nemzetközi Bizottsága létrehozásának. In: hu.wikipedia.org/wiki/második vatikáni zsinat

[3] hu.wikipedia.org/wiki/második vatikáni zsinat

[4] hu.wikipedia.org/wiki/Hidzsra

[5] Simon Róbert: A Korán világa, Bp. 1987. 449. p.

[6] Benke i. m. 43. p.

[7] Benke i. m. 48. p.

[8] Benke i. m. 8. p.

[9] Strabón: Geógraphika, Gondolat, Bp. 1977. XVI. kv. 4. 2. 791. p.

[10] Diodorus Siculus Library of History, William Heinemann, London, 1967, II. 45-48. és Strabón i. m. 792. p.

[11] Osiander Ernst: Zur himjarischen Alterthums- und Sprachkunde, 17-73, In: Zeitschrift der Deutschen Morgenländischen Gesellschaft, Bd. 10. 1847/1856, 26. p.

[12] Heraclides, Cumaeus: Fragmenta, E libro secundo, In: Fragmenta historicorum Graecorum, Parisiis Editore Ambrosio Firmin Didot, M DCCC XLVIII, 97.p.

[13] hu.wikipedia.org/wiki/Nabateusok

[14] Benke i. m. - Kronológia, 392. p.

[15] Strabón i. m. 792. p.

[16] Strabón i. m. 791. p.

[17] Diodorus Siculus Library of History, William Heinemann, London, 1967, II. 54. 63. p.

[18]Herodotos történeti könyvei, I-IX. MTA, Bp. 1892-1893, VII. kv. 69, 86; 37, 40. pp.

[19] C. Plinii Secundi: Naturalis Historiae, In Aedibus B.G. Teubneri, Lipsiae, 1906. Vol. I., Libr. VI. 28(32), 497. p.

[20] Benke i. m. 9. p.

Kedves Barátaim!

Nemrégiben kaptam a Csillagösvény c. vidófelvétel "Magyar-sumir kapcsolat" c. részletét. 

Az alábbiakban mellékelem. 

 

Kedves Olvasóim, kedves Érdeklődők!

Tisztelettel értesítem Önöket, hogy a Tolna-megyei Őcsényben, a Tudatos Társadalom 2018. augusztus 1-től augusztus 5-ig tartó nagyszabású rendezvényén  2 előadást tartok. Az alábbiakban közlöm a rendezvény szórólapján megjelentetett rövid szakmai bemutatásomat, az előadásim időpontját, címét és rövid összefoglalását.  

 

A rendezvényről bővebben:  https://ocseny.tudatostarsadalom.hu/ oldalon.

Bemutatkozás:

 

Marton Veronika, (74) tanár-sumerológus, magyar-könyvtár szakos tanár, cseh tolmács és fordító, orosz fordító. A könyveihez, cikkeihez és egyéb írásaihoz német nyelvű régészeti és történelmi szakirodalmat, továbbá az ókori és a kora-középkori latin szerzők munkáit olvassa és használja. A miskolci Nagy Lajos király Magánegyetemen prof. Badiny Jós Ferenc útmutatása alapján sumerológiát, ékírást, mezopotámiai mitológiát és történelmet tanított.

 

2014_09_14_vera_0013.jpg

Eddig tizenegy könyvet írt. „A sumir kultúra története” és „A napkeleti pecsételők és pecséthengerek” egyetemi tankönyvnek, segédkönyvnek készült. Ékiratos szövegmutatvánnyal együtt német nyelvből magyarra ültette át a hét táblás „A káldeai teremtésmítosz”-t (az első táblát ékiratból fordította). Ezt követte a Vízözön előtti tíz világkorszak történetét felölelő Világkatasztrófák” c. könyve. A „Magyarország a kereszt árnyékában” c. munkája a Géza és I. István korabeli, magyarföldi erőszakos keresztény térítés története, melyhez szorosan kapcsolódik az 1046-ból származó magyar nyelvű szövegemlék, Vata imába foglalt megátkozása, „Az I. András király korabeli imák”. Ezen kívül megírta „A pártusok, a sivatag lovagjai”, továbbá a „Hol rejtőznek a magyar táltosok” c. könyvet. E rendezvényen két előadást tart. Az egyik a „Nimród, a hun-magyarok ősatyja” c. könyvének első részét öleli fel; vajon mi köti össze a magyarságot Nimróddal, a Vízözön utáni első királlyal. A könyv második része választ keres arra a sokakat foglalkoztató kérdésre, miként vagyunk őshonosak a Kárpát medencében. A hasoncímű könyvön alapuló második előadásában, „Az ékírás történeté”-ben nemcsak az ékírás kialakulását, hanem más írásfajtákkal való kapcsolatát is feltárja. Őstörténeti cikkeit a blogján közli. 

 

o_cse_ny-5-public-e1532106225490.jpg

 

                        

Az 1. sz. "Társadalmi Önazonosság"  sátorban 2018. augusztus 1-én, szerdán 15.00 – 16.30 között   tartandó előadás címe és témája: 

 

Nimród, a hun-magyarok ősatyja

 

nimrod_1.jpg

Nimród  (Babiloni égetett agyagtábla, Kr. e. 2. évezred - archaicwonder.tumblr.com) 

 

  • Kézai Simon mester magyar krónikája a kusita Nimródot vagy a jáfetita Gógot/Magogót tartja a magyarság ősatyjának. Vajon melyik Noé leszármazott az igazi ősatya?

  • A legutóbbi Vízözön elpusztította az Atlantiszt, átformálta a világot. Noén és a családján kívül menekültek érkeztek az afrikai Núbiába, azaz Etiópiába. Ők voltak a kusiták. A harmadik csoport a Kárpát-medencében is otthagyta nyomát mire eljutott Közép-Ázsiába. Ők voltak a szkíták. Az ókori görög szerzők szerint a kusiták azonosak a szkítákkal.

  • Igaza van-e Kézainak, hogy Nimród Afrikában építtette Bábel tornyát, és a népével onnan vándorolt Ázsiába, s lett a Vízözön utáni első király?

  • A bibliai Nimródot, a magyarokon kívül több közel-keleti nép tartja ősének, első királyának, függetlenül attól, hogy térben és időben nagy távolság választja el egymástól az egyes „nimródokat”. Ennek oka, hogy a Nimród valójában nem személynév, hanem méltóságnév.

  • A Vízözön utáni népek a bibliai Kúst, a núbiai Bakhust, az egyiptomi Oziriszt és a görög Dionüszoszt Nimródként tisztelték. Valójában a négy név egyetlen személyt takar.

  • A magyarság nem emlékszik, nem őrizte meg ősatyja, nimródja személynevét, de szent állatának bőrét honfoglaló vezérünk és főtáltosunk viselte, ezért hívja a magyar hagyomány párducos Árpádnak. 

 A 6. sz." Média és Kommunikáció"  sátorban 2018. augusztus 2-án, csütörtökön 10.00-11.00-ig (utána félórás beszélgetés) tartandó előadás címe és témája: 

 

Az ékírás története  

 

jemdet_nasr_uruk.jpg

Beszolgáltatási tábla (sumir,  agyag, Jemdet Nasr kor, Kr. e. 3100-2900, Uruk, Metropolitan Museum, New York - iprnity.com)

 

  • Az írás kialakulásának okai. Különféle írás-, azaz közlési módok bemutatása; a különféle jelektől és a tárgyíráson át a képírásig. Az íráshordozók hatása az írás mibenlétére (az egyiptomi és a kínai írás).

  • Az ékírás XVII. századi felfedezése és megfejtése.

  • Az ékírás megfejtésének kulcsát adó, az Óperzsa Birodalom ékjelekkel írt három hivatalos, nyelvének (óperzsa, szkíta, babiloni) írásmutatványokkal való bemutatása.

  • A mezopotámiai „ékírás” különféle fajtái; a vonalas jelektől az ékjelekig.

  • Miként lett az ékjeles fogalomírásból szótagírás és az egy hang egy betű elvén alapuló un. betűírás.

  • Van-e valami köze a fába stb. vésett/rótt székely-magyar rovásírásnak az ékíráshoz?

  • Az előadás választ arra a kérdésre, miért lehet a nyelvünket számos ókori nyelvvel rokonítani, továbbá van-e valami igazsága az un. délibábos nyelvészkedésnek.

Minden érdeklődőt szeretettel vár a Rendezőség!

 

Kedves Olvasóim, kedves Érdeklődők!
Szíves figyelmükbe ajánlom a kb. egy hónapja az X-Televízió által készített négy folytatásos felvételt a "Magyarország a kereszt árnyékában" c. könyvemről.
 
Marton Veronika I. rész
 
2.rész
 
3. rész
 
4.rész
Köszönöm a figyelmüket!

Kedves Olvasóim, kedves Érdeklődők!

 

Tisztelettel értesítem Önöket, hogy a felvidéki Gombaszögi Nyári Tábor (2018. júl. 16-22) Rendezőségének meghívására

Gombaszögön, a felvidéki magyar fiatalok hagyományos nyári találkozóján

2018. július 20-án, pénteken délután 15.00-16.30 között

a Jurtafaluban (Magyarságismereti Műhely)

 

Nimród nagykirályról

tartok előadást.

Helyszín: Gombaszögi kemping, Szalóc, Felvidék (Salec, Szlovákia)

  • Tájékoztatás: info@gombaszög.sk , +421 944 104494

Az előadás rövid ismertetése:

A magyar krónikák és népünk hite szerint Nimród a magyarok és a hunok ősatyja. A vetített képes előadás a kusita/szkíta Nimródnak, a magyarság elhallgatott, és a mesék körébe utasított ősatyjának származását, életútját, továbbá uralkodásának az Ószövetségből ismert és az ókori írók munkáiban fellelhető történetét mutatja be. A Biblia írói Nimródhoz egyetlen népet sem rendeltek, holott Noé minden leszármazottjához egy-egy ókori nép kötődik. Ennek oka, hogy a „nimród” méltóságnév; félistenként tisztelt hősöket, nagy uralkodókat, országalapítókat és népősöket illetett meg. Nimród életének eseményei legalább annyira valószerűtlenek, mint az ószövetségi történetek. A különbség, hogy a papság által mintegy kétezer éve sulykolt bibliai események máig élnek a köztudatban, míg Nimród valós története feledésbe merült.

gombaszog.jpg

Különféle rendezvények helye a gombaszögi kempingben (www.gombaszog.sk)

 

 

 

A káld-sumirok a régi magyarokhoz hasonlóan egyistenhívők voltak. Az egyetlen teremtő istent imádták és a természeti tüneményekben való megnyilvánulásait tisztelték. A közönségesen káldeusnak nevezett papjaik istenalakokkal népesítették be az eget, s ezt továbbították az emberek felé. Bár tisztelték a víz nemző erejét, mégis hitték, hogy az ember élete fentről, az égből, a Naptól, a Holdtól és az csillagoktól kapja/kapta a törvényét. 

sumerian-pleiades-star-tablet-replica.jpg

A Fiastyúk és a Bika csillagkép közötti Holdban látszik, amint az Újhold éppen legyőzi a fekete Holdat. (agyag, 28 cm, Pergamon Museum, Berlin – mesopotamiangods.com)

A hódító sémita népek, a babiloniak, az asszírok átvették a káld-sumirok asztrálhitét, , de az elnevezéseken kívül a bolygóistenek lényegén nem változtattak, legfeljebb harcias tulajdonságokkal ruházták fel a jóságos, segítő istenalakokat. Így lett az eredeti tulajdonságát megtartva IN.AN.NÁ-ból, a sumir anyaistennőből a sémiták nagy prostituáltja, harcias Istárja.

Az asszírok a sumir EN.LIL isten csillagát, a Szaturnuszt, a legtávolabbinak tartott bolygót, a főistenüknek, Bél-nek szentelték. „Mivel a halandókat irányító hét bolygó közül a Szaturnusz kering a legmagasabb pályán és különös hatalommal,…”[1], ezért Bél is a hetedik egekben székel. Ő jelölte ki a csillagok útját, s kormányozza bolygója keringési pályáján belül levő a többi bolygót. E felfogás „A káldeai teremtés-mítosz” öröksége, mert a Naprendszer megteremtése idején SAR, a Szaturnusznak megfelelő bolygóisten irányította a bolygótársait, s engedélyezte az új Nap, a Nibiru beléptét a bolygók „rendszertelen rendszerébe.”[2]

A káldeusok Bél istent összekapcsolták a Nap éltető erejével, hiszen a sumir EN.LIL (én-lélek) istenhez hasonlóan ő volt az ég és a világosság ura. Ő választotta el az eget a földtől és teremtette meg az embert, és élhető környezetét, a földi életet.

A római és az arab asztrológiában a Szaturnusz vészhozó „csillag” volt. a Mars kisebb, a Szaturnusz nagyobb szerencsétlenséget jelentett. Később a Szaturnusz, mint a legfőbb irányító a zsidók csillaga lett. (Valójában a székelyek csillaga!)

Az éjszakai sötétséget bevilágító csendesen vándorló Hold Mylittához (az akkád-babiloni-asszír Istár megfelelőjéhez), Bél isten asszonyához, a női termékenység, a szülés és a nemzés istennőjéhez tartozott. Bolygója a Vénusz. Az istennő erejét a babiloniak eleinte a természet szépségében fedezték fel. A babiloni templom körfala övezte árnyas liget hűvösséget nyújtott, a vízmedencében benne volt az éltető víz. Ám e hely lett a bujálkodás melegágya. 

agyjelenet.jpg

Ágyjelenet (égetett agyag, m. 11,3 cm, I. amorita/babiloni dinasztia, Kr. e. 2000 körül, Louvre, Paris)

 A babiloni (nem sémita( leányok különös szokással, szüzességük feláldozásával kellett szolgálniuk az istennőt: Életükben egyszer idegen férfinak kellett odaadni magukat, hogy megszabaduljanak az istennőhöz fűződő kötelékektől. Ezt jelképezte a ligetben várakozó sok-sok hajadon fejére tekert zsinórkoszorú, amit csak az aktus bekövetkeztével vehettek le. Az istennő ligetében addig kellett várakozniuk, míg valamelyik arrajáró „zarándok Mylitta istennő nevében” egy ezüstöt nem dobott az ölükbe, jelezvén, hogy megoldja az istennőhöz fűző köteléküket. Ezután a választott leány a templomon kívül közösült az idegennel. (Utána élhetett csak tisztességes életet.) A kapott pénz a templomot gyarapította.”[3] E szokás azon alapult, hogy Mylittának, Istár babiloni megfelelőjének, a termékenység anyjának minden elsőt, lett légyen az állat, növény vagy embergyerek fel kellett ajánlani. A hajadonok feláldozták magukat, érintetlenségüket, hogy ne legyenek magtalanok (sic!). Az a sémiták közül kikerülő ellenszegülők fejét simára borotválták. Tisztességük jeléül a kopaszságukat eltakarandó parókát viseltek. Hammurabi, a sémita-babiloni uralkodó e szokást törvénybe iktatta.

A korai zsidóság körében „minden első” feláldozásának ürügyén gonosz szokás alakult ki[4]: A bálványimádó izraeliták Jeruzsálem tőszomszédságában a Hinnom-völgyében felállított a Mólekh és Baál (Bél) isten oltárán égették el [elsőszülött] gyermekeiket.[5] [A középkorra e szokás érintetlen leányka feláldozására „szelidült”!] A zsidóknál a bálványok tiszteletére gyújtott, embert emésztő tűz miatt utált hely, a gyehenna, az örök kárhozat, a pokol jelképe lett, ahol a gonoszok lelkei bűnhődnek.[6]

A Mars bolygót Nergálnak, az alvilág istenének szentelték. Nergál eredetileg Nap jellegű isten, a Napisten másik megnyilvánulása, az éjszakai, a Babilonból nem látható déli féltekét bevilágító Nap volt.

A Merkur Nebo-hoz, az ég írnokistenéhez tartozott. A káldeusok az ember sorsát befolyásoló hét „bolygót”, a születés isteneinek tartották. A Jupiter és a Vénusz jótékony, a Szaturnusz és Mars kártékony, a többi közepes vagy határozatlan természetű volt. A Jupiter (az ékiratos teremtés-mítoszban ZU.AB) és a Vénusz volt a két szerencsehozó égitest. A Jupiternek tudták be levegő mérsékelt és jótékony melegségét, míg a Vénusz a hűs és a termékeny harmatot hozta. A vörös, tüzes fényű Marsot kártékonynak tartották, hiszen az okozta a mindent kiszárító hőséget[7], a késői korokban összekapcsolták a háborúval. (A káldeusok a Napot és a Holdat is bolygónak tartották!)

 2_325.jpg

Mezei munkát végző káld-sumir parasztok a csillagjegyek sugallata szerint végezték a mezei munkákat. - A magyar parasztok az Orion csillagkép feljövetelekor, kb. hajnali 3-kor indultak szénakaszálni, mert hajnali harmatban jól fog a kasza – gemma, 8gchaldeans.weebly.com)

Az égitestek nemcsak a természet alakulására voltak jó vagy kevésbé jó hatással, hanem az ember életére, sorsára. Ezért nevezték a káldeusok az égitesteket tolmácsoknak az isteni szándék közvetítőinek. A bolygók azon csillagképek természetét és hatását is felvették, melyek mellett elvonultak.

A Napnak az Állatövön bejárt útja tizenkét állomásra, azaz házra osztatott. A tizenkét csillagkép az év tizenkét havának felelt meg. Pl. a Nap saját házának az Oroszlán csillagzatában való legmagasabb állását tekintették. Hasonlóképpen osztották fel a bolygók pályáját is. A káldeusok felfogásában e bolygóházaknak isteni hatalmuk voltak, mivel a hozzájuk tartozó bolygók „jellemét és erejét” megváltoztatták, illetve meghatározták. Ezért az egyes bolygóházakat az „istenek urainak” is nevezték.[8]

 ritti-marduk.jpg

Állatövi jelek – Felül a Vénusz, a Hold és a Nap jele alatta a többi csillagjegy (mészkő, kassita kudurru/határkő, Kr. e. XII. sz. – members.westnet.com.au)

Az égabroszon az Állatöv csillagképei mögött tizenkét, ezek mögött ismét tizenkét csillagkép (összesen 36) van. Ezek a Teremtő „tanácsoló istenei”, mert csekély mértékben ugyan, de hatással vannak a közelükben elhaladó bolygókra. A káldeusok az északi és a déli égbolton az Állatöv mögötti huszonnégy állócsillagot „bírák”nak is nevezték. A Földről látszódóak az élők, a nem látszódóak a holtak sorsát határozzák meg.[9]

Az év tizenkét hónapja az Állatöv csillagainak volt szentelve, a hét napjai pedig a hét bolygónak. A hét első napját, a mi szombatunkat Bélhez (Szaturnusz) kapcsolták. (E beosztás nem a zsidók sajátja, hanem, mint minden mást, ezt is átvették a babiloniaktól; és ehhez igazították ünnepnapjukként a szombatot). A hét egyes napjai pl. mindig azoknak a bolygónak lettek szentelve, amelyeké az éjfél utáni első óra volt.

A káldeusok nemcsak a Napot, a Holdat és az Állatkört és a tanácsadó csillagképeket tisztelték, hanem minden égitestet. Ahhoz is értettek, hogy a csillagállásokból következtessenek a Teremtő akaratára. Valójában nem a Teremtő akaratát közvetítették, hanem a javaslatát, tanácsát, s az emberen múlott mit vesz észre belőle és mit fogad meg. Pl. A gyermek születésének percnyi pontosságú idejét ismerve megjósolták élete alakulását. A csillagzatok folytonosan változó helyzetéből meghatározták a kis- és nagyhorderejű dolgok (háború, békekötés, látogatás stb), tevékenységek elvégzésének legkedvezőbb időpontját.

7c92a172bf46f3d08ff51ce7ff75b2c0.jpg

Nabonid, új-babiloni uralkodó tiszteleg a Hold/Szin, a Nap/Samas és a Vénusz/Istár jelképe előtt (Nabonid oszlopa, bazalt, Kr. e. 534-539, 58x46x25 cm – britishmuseum.org)

A csillagoknak az ég boltozatán való vándorlásából, az egymáshoz való közeledéséből- távolodásákból, erejük egymás hatására való növekedéséből vagy elvonásából leszűrt következtetések határozták meg az emberek, a nép, a birodalom, az uralkodó stb. sorsát. E jóslásokhoz tudniuk kellett, hogy az égitesteknek milyen a színűk, mely évszakban és mely világtájon kelnek és szállnak alá. Keletnek szárító hőséget, délnek melegséget, nyugatnak termékenyítő nedvességet, északnak hideget tulajdonítottak. A bolygók hatása jelentősen függött attól, hogy milyen alacsonyan vagy magasan álltak az ég boltozatán.[10]

Ez volt a káldeusok hite és tana.

A sémiták erősödő térhódítása nagyban befolyásolta a babilóniai lakosság vallási gyakorlatát. A Kr. e. kb. 2500-2000 között a káld-sumirok, csillaga végképp leáldozott. Mezopotámia kis városállamait egyre-másra foglalták el a sémita babiloni-asszír dinasztiák, akik bizony nem bántak kesztyűs kézzel a toldalékoló nyelvű, szkítafajú sumir lakossággal. SIR.BUR.LAki, A Lagas-i papkirályok legtovább fennálló országa, városállama is elpusztult, a betolakodó idegenek martaléka lett.

A hikszoszok egyiptomi uralmával egyidőben az sémita-amorita babilóniak országa, Babilonia hatalma csúcspontjára jutott. A korabeli ismert világ legelső állama a műveltség, a tudomány, és a gazdasági élet központja lett.  

Az eredeti egyszerű és magasztos hitet, miszerint EN.LIL vagy ahogy ők nevezték Bél isten, az egek ura, a magasban székelő szent és tiszta jóakaratú isten, a káldeusoknak köszönhette. Ezt ellensúlyozta Mylitta istennő „kéjes” szolgálata. E szokásban a bevándorolt sémiták jellemének érzéki elemei mutatkoztak meg.

Idővel a babiloni életmód egyre elpuhultabb, bujább és romlottabb lett. Hiába volt meg a csillagok mozgása által kormányzott világba vetett hit, az idők folyamán a csillagok figyelése, vizsgálata, és a belőlük való jóslás (asztrológia) merő számolgatássá süllyedt.

ac8f597b9f3c42cb1c27110b5ca0d38a_1.jpg 

Kháldeus pap áldozatot mutat be Marduk, Babilon főistene és Nabu, az írás istenének jelvénye előtt (kerek mázas agyagpecsét, Kr.e. 7-6. sz., Louvre, Paris – biblical.archeology)

E folyamat zajlott le a régi Rómában, és ez történik manapság is. A mai élet is elpuhult, buja és szemérmetlen, kegyetlenül önző és gyilkos, amelynek a vége nagy változás, az ellenkezőjére való fordulás lesz, mert az ember istentől kapott természete csak ideig-óráig tűri a vég nélküli bűnt és az erkölcsi szennyet.

[1] Tacitus: Korunk története, In_ Tacitus összes művei, V. kv. 4., 371. p.

[2] Marton Veronika: A káldeai teremtés-mítosz, Matrona, Győr, 2009., 50-61. pp.

[3] Hérodotosz/Herodotos történeti könyvei I-IX., Franklin-Társulat, Bp. 1892. I. kv. 199. 84.p.

[4] Marton Veronika: I. András király korabeli imák, Matrona, Győr, 2006. 121-1126. pp.

[5] Szent Biblia, Bibliatársulat, Ó-testamentum, Királyok könyve, II. 23.10, Jeremiás próféta könyve, 7.31, 32.35.

[6] Révai Nagy Lexikona, Révai-testvérek, Bp. -1925. VIII. köt. 426. p.

[7] Diodor’von Sicilien historische Bibliothek, Verlag der MeβIerschen Buchhandlung, Stuttgart, 1827, Bd. II. 30.

[8] L.m.f. Bd. II. 30.

[9] L..m.f. Bd. II. 31.

[10] Stuhr, Peter Feddeersen: Die Religions-Systeme der heidnischen Völker des Orients, Verlag von Veit u. Comp. Berlin, 1836. I. 423-424. pp.

Bérósszosz, a Kr. e. III. századi babiloni pap a Tigris és az Eufrátesz közét, azaz Sumert és Akkádot hol a Káldea, hol a Babilónia néven említi. Babilónia esetében a saját kora névhasználatát vetíti vissza néhány ezer évvel korábbra. A Káldea elnevezés rendben van, hiszen Kr. e. 3000-2800-ból származó pecséthenger nyomaton név szerint szerepel KAL.DU, az „ország hatalmasa” vezére.[1] Ő lehetett a Mezopotámiát benépesítő toldalékoló nyelvű szkítafajú nép első uralkodója, nimródja.[2] (KÁL-nak nevezték Tas vezér fiát, Vérbulcsú atyját, Gizellának, az I. magyar király feleségének felmenőjét.)[3]  E terület bibliai neve Sineár[4], összecseng az először Hammurabi[5] törvényoszlopán előforduló Sumer elnevezéssel.

chap11_img1.jpg

Népek táblája – Középütt KAL.DU, Cháldea névadója  (Kr. e. 3000-2800, Jemdet-Nasr kor,  wisdomlib.org)

 A Vízözön elmúlta, a víz levonulása után e szárazulatra került vizenyős vidék szinte vonzotta a túlélő népcsoportokat. Az ősszkíta/kusita népesség mellé telepedett az Aral-tó környéki Chorezmiából, az Uruk-i, és utána a Kárpát-medencéből, azaz Erdélyből származó Jemdet Nasr népcsoport. E három szkítafajú nép együttese hozta létre a sumir műveltséget, amelynek ékírásos jeleivel kezdődött Kr. e. 3500 körül az írott forrásokra támaszkodó történelem.

okori_chaldea.jpg 

Cháldea (Kr. e. 3000 körül, upload.wikimedia.org)

A káldeusok utolsó bevándorlási hullámával egyidejűleg kezdődött a sémiták beszivárgása. Kr. e. 2800-ra már oly számottevőek lettek, hogy a sumir városállamokban egyre-másra „vették át” a hatalmat, s úgy kiszorították/kiirtották a sumir lakosságot hogy párszáz év múltán írmagjuk sem maradt.

Az ókori görög történetíróknak a sémi népcsalád számára nincs külön elnevezésük. Az első Közel-Keletre vonatkozó híradásaik Kr. e. 2000 tájáról, a babiloni-asszír korból valók. Így minden isten-, nép- és földrajzi stb. név e kor névadási szokását tükrözi. Babilon leírásával együtt Hérodotósz[6] megemlíti, hogy Bél (a sumir EN.LIL), babiloniak legfőbb istensége, a papjai, a káldeusok pedig a vízözönelőtti (és a sumir) műveltség hordozói és őrzői, továbbörökítői  voltak. Atlantiszi hazájukból hozott tudásukat használták fel új hazájuk lakhatóvá, élhetővé tételére. Mezopotámiában a termőföld csatornákkal való megvédése/öntözése, a víz magasabb helyekre való vezetése, a mocsarak kiszárítása kiváló mérnöki ismereteket követelt, s ennek birtokában a káldeus papok voltak. 

dara_48.jpg

Ókori duzzasztó- és öntözőcsatorna (Dara/Mardin, Törökország,  commons.wikimedia.org)

A föld Arábia felé vízben és gabonában mindmáig szűkölködik, a Tigrisen túl meg magas hegyek övezik, ám az ókorban a lapályon vadon termett a búza, árpa, lencse, bab és a szézám, datolya, alma és sok más gyümölcs.[7] A mocsarak bővelkedtek ehető gyökerekben, halakban és vízimadarakban.[8] Ám a kiváló talaj dacára a rendkívüli csapadékhiány miatt a hófödte örmény hegyek olvadékvizét szállító két folyó segítsége, áradása nélkül e vidék is terméketlen maradt volna. Ám ez édenkertet mégsem lehetett a folyók kénye-kedvére bízni. Míg az Eufrátesz nem árad ki önmagától a szántóföldekre, mint a Nílus, a vizet emberi kéz és merítő szerkezettel kell felemelni, ha meg sok, tározókban, csatornákban visszatartani.  A gyorsvizű Tigris évente egy-két hónapra a torkolatát hullámzó tengerré varázsoló pusztító áradatot küldött a síkságra. Az erős ár ellen gátakat, vízlevezető csatornákat, az aszályos időszakra víztározókat, az ország közepéig vivő vízvezetékeket kellett építeni[9]; a két folyó összefolyásánál a pangó vizeket pedig le kellett csapolni. Babilóniának az ókorban kiépített vízrendszere megtette a magáét, egyetlen hatalmas, jóltermő kertté varázsolta a Folyamközt.  Érdemes összehasonlítani Mezopotámia és hazánk, a Kárpát-medence őskori csatornarendszerét. Úgy tűnik, mintha a máig megmaradt csatornák nyomvonala, összesen hét árok eredetileg a Pannon-tó vízének levezetésére szolgált volna, nem pedig az avarkorban épült gyepűvédő rendszer része volt. S ha már ott volt, megvolt, miért ne használták volna az avarok hadi, illetve árvízvédelmi célokra.)

 51409022_hasankeyf_tigris_bridge_1785.jpg

Ismeretlen korú ókori híd maradványai a Tigris folyón (XII. századi dokumentumból, Hasankeyf, Törökország – pbase.com)

A babiloni, vagyis a káldeus papok azzal dicsekedtek, hogy minden tudás birtokosai, hiszen az isteni tudást őrző hét szent könyvük már a Vízözön előtt is megvolt. Ez iratok a teremtő isten kinyilatkozásait tartalmazták, amelyeket a Vízözön előtt az Eritreai-tengerből (Perzsa-öböl) időről-időre kiemelkedő hét halruhás lény közvetített az emberfélék felé.[10]  Az iratokat a Vízözön pusztításától megmentendő a babiloni vízözönhős, Xisuthros, a bibliai Noé megfelelője, Szipparban, az „iratok városában” ásta el[11]. Szipparban, a Napvárosban a káldeusok bölcsességének székhelyén adattak elő a káldeusok titkos tanai. Ezen kívül Larankában, Urban sőt Borszippában is voltak papi iskolák.

A világ teremtésére, a világformáló katasztrófákra emlékező héber (bibliai) történetek és a káldeus (bérósszoszi) hagyományok között az események hasonlósága dacára alapvető különbség van: Míg a babiloniaknál a természeti erők forrnak és dolgoznak, addig a hébereknél a természetfeletti isteni hatalom működik. A zsidó Pentateuch/Torá-ban, a keresztények a judeo-keresztény Bibliában, a mohamedánok a Koránban, vagyis a saját szent könyveikben rögzített isteni kinyilatkozásokat feltétel nélkül elhiszik. Ez mindmáig hatalmas embertömegeknek a szeretet jegyében irányított egyrészt elfogadó, másrészt támadó befolyásolását, ösztönzését teremtette meg: Iskolapéldája az Európába irányuló migráció!

A babiloni papság a kozmogóniában, a világegyetem kialakulásának elméletében ötvözte a káldeus istenképzetet a természeti ismeretekkel, a síkságon levő víz, a föld és a természet nemző erejével. A csillagokhoz értő, a csillagok járását ismerő káldeus papok, babiloni csillagjósok ismerték a világ kezdetét, és tudták a végét.  A Vízözön előtti időszakra 432.000 évet számláltak (Bizonyára nem a teremtéstől, hanem a saját működésüktől, „eszmélésüktől” kezdődően!)  A káldeus papok az életüket a teremtő isten szolgálatának, illetve az istentől származó tudományoknak szentelték.

A Folyamköz népe tisztelte a föld és a víz erejét, ami végső soron a fennmaradásukat biztosította, de a hitük szerint az életük törvényét fentről, a Naptól, a Holdtól és az ég csillagaitól kapták. 

kaldeus_vilagkep.jpg

A káldeus világkép (exvotoalalune.com)

A babiloni síkságon egész a horizontig ellátni. Jól lehetett látni a bolygók, a csillagok szabályos futást, továbbá az állócsillagok hajnali feltűnését, este pedig a nyugtát. A Földről nézve a Nap mozgása, a bolygók pályája, bizonyos állócsillagok magasabb vagy alacsonyabb állása összefüggött az évszak-változással a föld termékenységével, szárazságával, hirdette a folyók kiáradását stb., vagyis hatással volt a földi életre. Miként a természet változása, „élete és halála”, úgy függött az ember élete, éjszakai nyugodalma, ébrenléte, frissessége és kimerültsége, mindennapos foglalatossága a Nap állásától, a Hold változásától, a csillagok fel- és letűntétől. A csillagos ég földről észlelt mozgásának indítéka, miértje az ember számára felfoghatatlan, ám e változások körforgás-szerű rendszeressége és a földi életre való hatása már igencsak kézzelfogható volt. Hosszú évezredekig az ember az égre tekintett, az égi változások alapján szervezte meg az életét, és nem volt ez másképp Magyarországon sem. 

71f2ea82b44ebbdebe7acf974c015bb997b67ae8.jpg

Befejezetlen kassita kudurru/határoszlop. Felül: bolygóisten-jelképek. Alu: juhok közt menetelő zenészek (Kr. e. 1186-1172,  Melishipak kassita király kora, Susa, Louvre, Paris –smarthistory.org)

A XVIII. században a keszthelyi Festetich grófot bécsi palotájában az intézője, egy gubás, csizmás parasztember kereste fel, hogy beszámoljon a birtok ügyeiről. A kíváncsi bécsi utcanép, a kölykök és a cselédek követték az eget fürkésző magyar „vadembert”. Festetich érdeklődésére, vajon miért okozott akkorra riadalmat, ugyan miért nézte állandóan az eget, azt válaszolta: Hogyan tud ennyi ember úgy élni, hogy nem látja Isten napját felkelni és lenyugodni?   

A magyar ember még a közelmúltban is együtt élt a csillagos éggel, aszerint igazgatta a napjait, végezte a dolgát. A mai ember számára ismeretlen az ég, nem tekint fel rá, nem él az égi törvény szerint, miként a káldeus papok irányítása mellett a régiek tették. .

A káldeusok ügyelték a csillagos eget. Az égitesteket, az égi változásokat istenalakok formájában hozták emberközelbe, tették érthetővé. A csillag- és bolygóistenek több ezer éven keresztül a legelőkelőbb helyet foglalták el az ókoriak, a sumirok, akkádok, asszírok, perzsák... és később a hun-magyarok hiedelemvilágában. Az idővel az égitestek istentől eredő vezérlő mivolta feledésbe merült, de a tiszteletükre emlékeztek, így azok a kereszténység, az iszlám vagy a zsidózó hit istenalakjaivá lettek.  

Alább: Asszír Lamastu-tábla jobb és baloldala (diorit, Kr.e. 8-7.sz., 4,64x6,6 cm, British Museum, London – cmaa-museum.org)

 item-015a.jpg

 Előlap: Oroszlánt és kutyát szoptató, kezében egy-egy kétfejű kígyót szorongató női démon.

item-015b.jpg

Hátlap: Felül a Nap, a Hold és a Fiastyúk/Plejádok. Alul: Az oltáron ülő szent madárnak (IM.DUG.UDhu). áldozatot bemutató  hét oroszlán, kutya, madár stb. fejű  démon. Megfelel a magyar mitológia”hét ördögének”[12], gonoszának (vö. Heten vannak, mint a gonoszok.)  

 

 [1] Ld. a világ benépesítése c. blog-cikkemet!

[2] Marton Veronika: Miért káld-sumir a sumir? In: Hol rejtőznek a magyar táltosok, Matrona, Győr, 2013-2018, 76-77. pp.

[3] Padányi Viktor: Vérbulcsu, Ausztrália, 1955., 9-10. pp.

[4] Mózes I. kv., 10.10. In: Szent Biblia, Bibliatársulat. Bp.

[5] Hammurabi törvénykönyve,

[6] Hérodotosz történeti könyvei, MTA, Bp. 1893., I. 178-200., 75-85. pp.

[7] Xenophon: Anabasis, Európa, Bp. 1968., II.3., 65. p.  

[8] Hérodotosz i. m. 193., 81-82. pp.

[9] Hérodotosz i. m. I. 193; II. 11.

[10] Marton Veronika: Világkatasztrófák, Matrona, Győr, 2011., 36-37. pp.

[11] Bérosszosz i. m. 264-267 pp. In: Schnabel, Paul: Prolgomena und Kommentar zu den Babyloniaca des Berossos, Teubner,  Leipzig, 1913. 

12 Ipolyi Arnold: Magyar Mythológia, Kiadja Heckenast Gusztáv, Pest, 1854. 51. p.