Kedves Olvasóim!

 Tisztelettel értesítem Önöket, hogy a Maghar Akadémia meghívására és szervezésében  

 

Körösi Csoma Sándor megkövetése 

 

c. előadást tartok.

 

Időpont: 2018. szeptember 27., csütörtök, 18.00-20.00-ig

Hely: 1056 Budapest, Váci utca 47. (Pannon Kincstár)

Minden érdeklődőt szeretettel vár a Rendezőség!

 

nepal-2c-darjiling-2c-gangtok-tours-500x500.jpg

Darjilingi táj (wordpress.com)

 

Az előadás rövid ismertetése:

 

Körösi Csoma Sándor életének, életművének könyvtárnyi irodalma van. Tibetisztikai munkásságát az egész világ csodálja és méltatja. Ám a szanszkrit és az északi-indiai köznyelv területén elért eredményeit már kevésbé említik. Midőn szóba kerül, hogy utazásának célja „kikutatni a magyarok első települési helyeit, összegyűjteni történelmi tetteiket…” mind a kortársi, mind a mai méltatások sajnálkozásba csapnak át, mondván, a célját nem érte el. Nem Indiában kellett volna keresnie a magyarok őshazáját, hanem másutt (talán Ural vidékén?).

Körösi soha, egyetlen pillanatra sem mondott le arról, hogy a hazájának tett fogadalmát, önként vállalt küldetését teljesítse. Szegénysége, becsületessége kerülőutakra késztette. Anyagi támogatást az angoloktól kapott, ezért először az ő kérésüknek tett eleget. Elkészítette a tibeti szótárt és a nyelvtant. Három évig tartó tudományos felkészülés után indult Lhasszába,  tudván tudva, hogy az ottani könyvtárakban biztos adatokat talál a magyarok elődeiről, vándorlásairól. Arról nem tehetett, hogy az emberi önzés és féltékenység időnap előtt kioltotta az életét, tág teret adva a spekulációknak, rágalmaknak.  

Az előadás a tudós életműve, levelezése, a kortársainak visszaemlékezése alapján cáfolja meg az elmarasztaló kijelentéseket, rosszhiszemű véleményeket. Elemzi halálának körülményeit. Az előadás egyúttal bocsánatkérés és főhajtás mindazok nevében, akik emberi kicsinyességük vagy tudatlanságuk által vezérelve kétségbevonták Kőrösi Csoma Sándor nyelvészi és tudósi mivoltát, a magyarok előidejére (őstörténetére) vonatkozó megállapításait. 

 

 

 

Az arabok és a zsidók egy bugyorból származnak. Mindkét nép ősatyja Ábrahám, Noéfia Sém Apakhszád nevű fiának a leszármazottja. Ennek ellenére ezredévekre rúgó ellenségeskedés és elhatárolódás van köztük, mert az arabok eredete olyan szennyfoltokat visel, amelyektől a héberek[1] törzsöke mentes maradt.

A zsidók/héberek három törzsatyja, Ábrahám, a fia Izsák és az unokája Jákób/Jakab az istenfélés és a kegyesség mintaképei. Szigorúan megtartották Jehova istenük legfőbb parancsát, és nem vegyítették véröket a kánaániak vérével. (Ábrahám ágyasa Hágár egyiptomi volt. A második feleség, Ketúráh származását az Ószövetség nem említi.)

 

2_abraham_vandorlasa_1.jpg

Ábrahám vándorlása a mezopotámiai UR(Kasdim)-ból Harranon át Kánaánba (layreadersbookreviews.wordpress.com)

 

Háránból visszatértekor Izsákfia Jákób, a zsidók történelmi ősatyja férfiangyal alakját felvett istenével birkózásba keveredett. Az Istennek, azaz Jehovának úgy megtetszett Jákob, hogy nemcsak megáldotta, hanem még az „Isten harcosa”, vagyis  az Isráel névvel is megajándékozta. [2] Azóta nevezik magukat a héberek, azaz a zsidók Izráel [Jákob] fiainak,  izraelitáknak. 

2_vandorlas.jpg

  A zsidók vándorlása - középen Jakab az Úr angyalával viaskodik (Vienna genesis, VI. sz. bizánci temperafestés, Österreischische Nationalbibliothek, Wien – vangogo.co)

 

Háránt[3] a zsidó hagyományok fontos településnek tartják. Midőn Tháré, Nimród király hadvezére[4] a családjával, Ábrámmal és az asszonyával, Száraival, a testvére, Hárán fiával, Lóttal a mezopotámiai ÚR városából megszökött, Háránban telepedett le.[5] Innen az Úr Ábrámot Kánaánba utasította: „mind az egész földet, a melyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre.”[6]  Az elvándorlás ellenére Ábrám, az öregkorában született fia Izsák, s annak fia Jákob  mégis a mezopotámiai Háránban maradt rokonságból[7] vevének feleséget: Ábrám elvette a saját féltestvérét, az atyja, Tháré és egy rabszolganő leányát, a háránbeli ősapák véréből származó Szárait.

Midőn Isten szövetséget[8] kötött Ábrámmal [a név jelentése: orcám, ábrázatom] a nevét Ábrahámra változtatta. Később az asszonya nevét is megváltoztatta: Szárai [száraz] élemedett kora ellenére fiút szült, így nem volt már aszott, száraz, vagyis meddő, ezért Isten Sárának nevezte el. Sára jót kacagott fia születésének hírére, s hitetlen kacajának emlékére az újszülött fiának a neve Izsák, héberül Yitzchak [visszafelé olvasva kacaj] lett.[9]   

Ábrahám családjában az oldalági rokonok közötti házasság megengedett lehetett, mert Izsák megkapta Rebekát, Ábrahám testvére, Nákhor unokáját [10], a fia, Jákob pedig elvevé Nákhorfia Lábán leányait, előbb Leát majd Rákhelt.[11] Jákób felmenői Ábrám/Ábrahámig valóban tiszták és szeplőtelenek voltak, hiszen egymás között házasodtak. Nem így a fajtestvéreik, az arabok ősei.

 

2_the-crowned-man-relief_1.jpg

Koronás férfialak (dombormű, Kr. u. 530, Jemen, Zafar – tariganter.wordpress.com)

 

A moabita, az ammoni arab törzsek Lóttól származnak: Lót, Ábrahám testvérfia, Háránból kivándorolván a Jordán-folyó menti, szemre termékeny földet választotta magának, és Sodomában telepedett le. Jól megjárta, hiszen a környéket természeti csapás pusztította el, amit az Ószövetség a lakosság gonoszsága miatt Isten büntetésének állít be. Az ókori írók tudták, hogy a Holt-tengernél „egykor… 13 városban [Sodoma, Gomora stb.] laktak…, de a földrengések, a tűzkitörések s a forró szurok- és kéntartalmú vizek következtében a tó előbbre nyomult, a sziklákat a tűz megpörkölte, a városok részint elsüllyedtek, részint lakatlanná váltak.”[12] Jehova elpusztította ugyan Lót lakhelyét, Sodomát, de őt, a feleségét és a két leányát megmentette. Az Úr tilalma ellenére Lót felesége menekülés közben hátranézett, és sóbálvánnyá változott. [Ez átváltozást feltehetően a tó körül levő nagy sódarabok ihlették.]

Mivel minden lakos elpusztult, Lót leányai nem kaphattak férjet. Aggódván, hogy az atyjuknak magva szakad, borral leitatták, és vele háltak. Az idősebbik a fiát Moábnak, az ifjabbik pedig Benamminnak/Ammónnak nevezte.[13] Utódaik a moábi és az ammóni törzsek tiszta vérűek ugyan, de vérfertőző viszonyból származtak, ezért soroltattak az arabok, és nem a héberek közé.

 

2_6205a-lotswiferockformation_1.jpg

Lót sóbálvánnyá változott felesége (Sóoszlop a Holt-tenger partján – devotionalonjesus.blogspot.com)

 

E csoportba tartoznak még Izsák idősebb fia, Jákob fivére Ézsaú és a kánaáni lányok nászából származott édomiak és az utódaik, az amalekiek.[14] Az arabok őket tartja a legrégebbinek.

A héberek hagyománya Lót és Ézsaú leszármazottjain kívül még három népcsoportot sorol az arabok közé:

A joktáni csoport a héber iratok szerint a legrégebbi arabokat foglalja magába; az élén a keleti és a déli törzsek állnak. Az ősatyjuk Sém leszármazottja Arpaksád ágán Héber fia Joktán.[15]

Az északi ismáelita törzsek, a hagariták Ábrahámtól és az egyiptomi Hágártól veszik eredetüket: Ábrahám feleségének Szárainak nem volt gyermeke; ám nehogy a férjének magva szakadjon Ábrahám Egyiptomból hozott rabszolganőjét, Hágárt küldte a férje ágyába. Így született Ismáel. Néhány éves lehetett, amikor az agg Sárának megszületett a fia, Izsák. Ábrahám mindenét neki adta. Az ágyasai gyermekeit ajándékokkal elégítette ki, ahogy azt a héberek törvénye előírja, és útjukra bocsátotta: Sára kérésére Hágárt és a fiát, a Beérseba-sivatagba száműzte „de a fiúval az Isten volt s felnőtt, a Párán-sivatagban lakott hol íjász lett belőle; az anyja pedig Egyiptomból hozatott neki feleséget.[16] Ismáelnak Nebájóthon, az elsőszülöttön kívül még tizenegy fia született.

 

2_venice_haggadah_family_of_abraham.jpg 

Ábrahám és az asszonyai - középen: Ábrahám, Izsák és Sára, balra: Hágár és Ismael, jobbra: Ketura és a fiai (Venice Haggadah, 1609, Yale University Library – upload.wikimedia.org)

 

Az arab hagyomány többet árul el Hágár és Ismael viszontagságairól: Midőn „Ibrahim (Ábrahám) Hágárt a fiával a Mekka környéki sivatagba űzte. Hágár majd szomjanhalt, s a kis Iszmáel a földre toppantott, s földből felbuggyant a Szamszan/Zamzam-kút. Néhány amaleki az eltévedt tevék keresésekor megtalálván a kutat mellé telepedett, és Ismáelt mint a kút urát tisztelték. Azután délről a dsorhóm és a katúra törzs érkezett e forráshoz, … Iszmáel nőül vette [dsorhóm] törzsfő leányát, kivel Nábitot (Nebájóth) és Kaidart nemzette… Később az amalekiek … elűzettek, és Iszmáel utódai egyedül maradtak a forrás mellett.”[17]  

Az iszmáeliták Ábrahám legidősebb fiától származnak ugyan, de se nem törvényes, se nem egyenlő érvényű házasságból, hiszen a törzsanyjuk, Hágár, rabszolganő, ráadásul egyiptomi volt.

Sára halála után Ábrahám újra megnősült és egy Ketúráh/Céthura nevű asszonyt vett el. Hat hat fiút nemzett neki.[18]  A ketureusok Arcam és Samayda ága Ismael utódaival együtt a Petra környéki sivatagból kiindulva Köves Arábiában terjedtek el; legyőzték és elfoglalták a Bibliában is említett madianita fejedelem földjét.[19]  

Az arabok Ábrahámon és családja férfitagjain keresztül Sém leszármazottjai. A zsidósággal együtt sémiták, mégsem tartoznak a zsidósághoz, mert a törzsanyjaikon keresztül nem Ábrahám háráni rokonságából, hanem némelyik még vérfertőző viszonyból is származik.

Megjegyzés: A világ teremtéséről a legutóbbi Özönvízig „mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala”.[20] Mózes nem nevezi meg e nyelvet, de  bizonnyal nem Jákob fiainak nyelve lehetett , hanem a toldalékoló „turáni”[21] nyelv, mert a bibliai Adonai, a Jehova és az Elochim szavak egyike sem vezethető le a héberből. E megállapítást alátámasztja, hogy az Ószövetség csaknem minden neve magyarul érthető beszélő név.

Példaként felhozunk néhány, ez írásban említett nevet.

Jákob – visszafelé olvasva „bokáj(a); a fivére Ézsaú bokájába kapaszkodva jött a világra.

Ézsaú – Jákob ikertestvére elsőként jött a világra. A neve latinul, görögül stb. Esau, magyarosan eső, vagyis első.

Izráel – olvasata a VI-VII. századi latin szerint Isrāhēl[22]  Isra(h)el, magyarosan Izrael. Visszafelé olvasva:  Él harz-i, vagyis Él harcosa, ahogy a Biblia is írja (ld. fent). 

Jehova, héberül יַהְוֶה [jah’we)[23]  – Jó java, java, vagyis az első Jó.

Az Isten valóban az első jó, a legjobb. 

Ismaél – A nevét Izma Él, vagyis az élő Isten izma-ként lehet értelmezni, mivel erőskezű volt, miként a Biblia írja: „vadtermészetű ember lesz, az ő keze mindenek ellen, és mindenek keze ő ellene”[24]

Ketúrah/Ketura – Ábrahám Sára halála után vette feleségül. Minden szöveg „asszony”ként említi, eszerint Ábrahám előtt már lehetett férje,  ezért lehet a nevét magyarul Keturának, azaz „két urá”-nak érteni.

Hágár – rabszolganőként szabad préda volt; a neve magyarul is érthető.

Némely név magyar értelmezésével bizonyára nem mindenki ért egyet, de azokkal igen, amelyeket a Biblia szövege felold, megmagyaráz.

 

2_bazaltko.jpg 

Lándzsával vadászó lovas (bazalt, kb. Kr. u. 1. sz., Al-Safavi település, Észak-kelet Jordánia -  eis.hu.edu.jo)

 

A cikkben említett bibliai nevek helyesírása a "Szent Biblia" (ford. Károli Gáspár, Bibliatársulat,  Bp.) c. kiadványt követi.  

[1] Sémfia Héber után a zsidókat hébereknek is nevezik, bár jobbára a nyelvük értendő alatta.

[2] Mózes I. kv. 32/28. 35. p.; Hóseás könyve, 13/9. 789. p.

[3] A település bizonyára Tháré Úr-Kasdimban elhúnyt fiáról, Háránról kapta a nevét.  A pártus korban Charraé-nak nevezték.

[4] Marton Veronika: Nimród, a hun-magyarok őse, Matrona, Győr, 2017, 49. p.

[5] Mózes I. kv. 11/31

[6] Mózes I. kv. 13/15

[7] Mózes I. kv. 11/26-32

[8] A meleg éghajlat miatt a körülmetélésnek eredetileg higiénés oka lehetett, mivel az Istennel való szövetséget jelképezte, általános szokássá nőtte ki magát.  

[9] Mózes I. kv. 17 rész és 18/11-15. 

[10] Mózes I. kv. 24/24

[11] Mózes I. kv. 29

[12] Strabón: Geógraphica, XVI. kv.II/44., 788. p.

[13] Mózes I. kv. 19/37-38.

[14] Mózes I. kv. 36.

[15] Mózes I. kv. 10/21, 25.

[16] Mózes I. kv. 21/14-21.

[17] Perceval de Caussin: Essai sur l'histoire des Arabes avant l'Islamisme..., I. H. Walter, Paris-Leipzig, 1902. 164-166, 261, pp.

[18] Mózes I. kv. 25., 1-4.

[19] Perceval de Caussin i. m. 23-24. pp. (E foglalás nem azonos Mózes és Józsué kánaáni hódításaival!)

[20] Mózes I.kv 11/1

[21] Lenormant, François: Die Magie und Wahrsagekunst der Chaldäer, Hermann Costenoble, Jena, 1878. 348. p.

[22] en.wiktionary.org

[23] Van der Toorn, Karel: Family Religion in Babylonia, Ugarit and Israel, E.J.Brill, Leiden-New York-Köln, 1996, 766. p.  

[24] Mózes I. kv. 16/12,v

  

Kedves Olvasóim, kedves Érdeklődők!

2018. szeptember 14-én, Kiskunhalason a Hazatalálás Baráti Kör meghívására  

„A sumiroktól a magyarokig c.

 

vetített képes előadást tartok.

Hely: Szilády Áron Református Gimnázium díszterme, Kiskunhalas, Kossuth u. 14. (bejárat a Jósika u. felől)

Idő: 2018. szeptember 14., péntek, 18.00 óra

Minden érdeklődőt szeretettel vár a Rendezőség

lapis_lazuli_of_mari.jpg

A magyar turulmadár őse a párducfejű  IM.DUGUD.HU (lazurkő, és arany, Kr. e. 2500,  Mari ,  Nemzeti Múzeum, Damascus  - instahu.com)

Az előadás ismertetése:

A XIX. sz. közepe óta Magyarországon a tudományos körök a magyar őstörténelem finnugortól eltérő forrásait igyekeznek a hitelességétől megfosztani, hogy a nem magyar érdekeket szolgáló nyelvi, történelmi stb. téveszméket tudatosíthassák. A hivatalosított magyar történelem- és nyelvtudomány még lehetőségként sem veszi tudomásul, hogy a honfoglaló magyarság egyik összetevője a Kaukázus déli részéről származik, s a nyomok egészen Mezopotámiáig, a sumirokig vezetnek.  A hozzánk hasonló ragozó nyelven beszélő nép tárgyi és szellemi műveltségének emlékei mindmáig megmaradtak a magyarság hagyományaiban. A sumirok számos buktatón, népirtáson, a hazájukból való kényszerű el- és kiköltözés után más vidéken, más néven, de továbbéltek. A sorsuk oly hasonló a népünkéhez, hogy a történetükből, viszontagságaikból a megmaradásunkhoz és a továbbélésünkhöz erőt lehet és kell meríteni.

 A vetített képes előadás bemutatja a magyar és a kb. 5000 évvel ezelőtt Mezopotámiában élt sumir nép művelődésbeli kapcsolatának népművészetünkben és népünk emlékezetében megőrződött szellemi és tárgyi emlékeit; s bizonyítja, hogy nyelvileg és művelődéstörténetileg egyenesági leszármazottja a mai magyarság.

 

800px-arabian_peninsula_dust_seawifs.jpg

  1. Az Arab-félsziget (műholdfelvétel- wikipedia.org)

 

A természethez hasonlóan a történelemben is ritmikusan változnak a korszakok ; s az átmenet soha nem volt békés. Az antik világot felváltotta a kereszténység, miközben a korabeli emberi értékek többé-kevésbé átmentődtek. Az újkorban az emberiség, bár nem tudott vele élni, megtapasztalta a szabadságot, s igyekezett megőrizni a lelkiismeret eladdig elért minden tényleges vívmányát. Úgy tűnik, jelenleg a semmi jóval nem kecsegtető korszakváltás kritikus idejét éljük, nem a napkeltét, hanem az „éjszakával”, sötétséggel induló kezdetet. Előidézője a javarészben afrikai négerek, kis-ázsiai arabok stb. európai bevándorlása. Az erőszakosságra hajlamos arabokat a vallásuk, az iszlám méginkább elvadította. Az ókori történetírók nem vitatva a sémita faji jellegükből adódó tulajdonságaikat, kissé másképp írnak róluk, mint ahogy manapság megmutatkoznak. E többrészes írásban nemcsak őket, hanem a héber hagyományokat is idézzük.

 Az iszlám eszement világa, érthetetlen törvényeivel, szabályaival, logikájával „Allah/Isten akaratának való teljes mértékű alávetettség”[1] szellemében betuszkoltatott Európába. Az 1962 és 1965 közt ülésező, minden ízében ökumenikus Vatikáni zsinat[2] az iszlámot teljes értékű vallásnak ismerte el.”[3] A zsinati atyák bizonyára nem figyelmeztek arra, hogy Európa nemzetállamainak, műveltségének koporsójába beütötték az első szöget.

 259600_928x522_1oycmh_qswsf2.jpg

  1. A II. Vatikáni zsinat (fr.de/kultur/zweites-vatikanisches-konzil)

 

Az iszlám megálmodója, Mohamed arab volt. A vallása 1400 év alatt a Közel- és a Közép-Keletet, továbbá Afrika, Kína javarészét, sőt az európai Balkánt is bekebelezte. A terjeszkedés tovább tart; eleinte egyszerű lakóhely-változtatással, illetve ki- és bevándorlással, utána hódító háborúkkal folytatódik. Az iszlamizmus megteremtésének kezdetén is efféle események zajlottak le. A különbség annyi, hogy akkoriban nem milliókra, hanem néhány tucat igazhitűre szorítkozott: 615-ben az üldöztetések elől a mekkai umma/muszlim közösség Mohamed tanácsára a Vörös-tenger etiópiai partvidékére hajózott. Az Akszúmi Királyság „igazságos keresztény uralkodója nem csupán befogadta és védelmezte őket, hanem később maga is iszlám hitre tért.”[4] A második kivándorlás kudarca után „ellenséges viszony állt fenn az iszlámot elüldöző Mekka és a befogadó Medina között.” A kb. 45-150 főnyi igazhitű három hónap alatt Medinába vándorolt … 622. júl. 16-án az utolsók közt „futott át” az iszlám vallás megalapítója, Mohamed próféta [ez a mohamedán időszámítás kezdete][5]. A híveiből „létrehozta a medinai muszlim gyülekezetet, melynek egyik részét a társak, a kivándorlók, a másikat az anszarok, a helyi muszlim segítők, képezték.”[6] Szent könyvük a Korán. „A Korán szava, a teremtő Isten [Allah] szava, tehát örökkévaló”[7]; minden muszlimnak aszerint kell élnie és cselekednie.

mosque_of_the_prophet.jpg

  1. Mohamed próféta mecsetje – Medina, Szaud Arábia (islamic-stuff-corner.blogspot.com)

 

S ami egyszer megtörtént, az újra megtörténik, ami annakidején sikeres volt, ma is sikeres lehet: Az üldöztetések elől a javarészben muszlim kivándorlók (Nyugat-Európába) törekednek. Segítők (embercsempészek, hivatalos állami szervek stb) biztosítanak nekik menedéket (lakáslehetőséget), megélhetést (segélyt), hogy aztán megvetve a lábukat, harccal, gyilkossággal, csalással, s mindenféle gonosz cselekedettel kitúrják a jóhiszemű (talán bárgyú) európaiakat a kontinensükről. A párhuzam szembetűnő, mondhatni ugyanaz. Kivédeni csak a „kutyharapást a szőrivel…” lehet.

Az iszlamizmus első lépéseit a korabeli több istenséget tisztelő arab közösségekben nem kísérte nagy ováció, mégis sikeresnek bizonyult.

Az araboknak hazát adó hasonnevű Arab-félsziget a kontinensek szétválása előtt a Szaharától a Góbi-sivatagig húzódó sivatagi övezettel összefüggő egységet alkotott.[8] A félsziget közepén kopár sivatagok, homokos vidékek, szirtek és hegycsúcsok közt kevés nedves lapályos terület van. Délen, az Indiai-óceánhoz közeli lankákon volt a datolya, a tömjén, a cukornád, a kávéfa, a gránátalma, füge és a búza stb. hazája.

Az ókori görögök az Arab-félszigetet földrajzilag három részre tagolták, Sziklás, Sivatagi és Boldog Arábiának nevezték.

 616x510.jpg

  1. Arab-félsziget – Sziklás, Sivatagi, Boldog Arábia (Nicolas Sanson, 1654 - en.wikipedia.org)

 

„Boldog Arábiát a miniéusok, a szabéusok, a kattabánok, és a khatrómiak törzse lakta. „Lakói, a szírek és a zsidók mellett földművelők… Itt nyáron is van eső…, a földet folyók öntözik… évente kétszer hoz termést…. Bőven van itt gyümölcs, barom nagy számmal ….”[9]

A görög írók a szabéusokat a világ leggazdagabb, Arábia legnagyobb népének tartották, „miután nekik kevés áruért is… sok aranyat és ezüstöt visznek.” Az országuk „közepén sűrű erdők vannak, tele… tömjén- és mirrhafákkal, pálma-, kalmusz-, kasszia és más hasonló fákkal… A nép részint földműveléssel foglalkozik, részint azon fűszerekkel kereskedik, amelyet a szemközt fekvő Ethiópiából (Afrikából) hozatnak, hova a szabéusok bőrből készült sajkákkal szoktak átevezni. A szabéusoktól mindig a szomszédos törzsek kapják az árut, aki ismét továbbadják, míg Szíriába és Mezopotámiába jut.”[10] Babilonnak és Egyiptomnak is ők szállították a nyersanyagok egy részét, főleg a gyapjút és a bőrt. Az indusok hajói is idehordták hazájuk gyümölcseit, fűszereit. Ehhez járult hozzá a szabéusok  országa öntözött völgyeinek fűszerszámokban, illatszerekben és nemes gyümölcsökben való gazdagsága.

himyarites02.jpg

  1. Himyarita királyság feliratú pénzérme (Kr. e. 1.sz., Délnyugat Arábia, Sába - looklex.com)

 

Így e vidék termékenységénél, régi és kiterjedt kereskedésénél fogva nagy gazdagságra és műveltségre tett szert. A hegyekből lefolyó vizet csatornákon vezették a tározókba, ahonnan vezetékeken juttatták a karavánutak menti várakba és a földekre. A várak, tározók gátak romjait a korabeli utazók is megcsodálták.[11] A gazdagság maga után vonta a tunyaságot, tétlenséget: Elpuhult királyai arannyal, ezüsttel, drágakövekkel ékesített pompás palotákban laktak, háremüket alig hagyták el, a nép is teljesen eltunyult,[12] ami nagyban hozzájárulhatott a bukásukhoz.

Úgy tűnik, a Kr. u. 7. századra a szabéusok elhagyták a lakhelyüket, a fővárosukat, Sábát, és a „Földközi-tenger partján fekvő északi, sivatagos területek felé vándoroltak”, ahol a „vándorló nomád életformájával felhagyva, magasan fejlett, vegyes etnikai összetételű, [az un. nabateus] civilizációt hozták létre”[13]. Fővárosuk a máig csodált „rózsaszínű sziklaváros” Petra volt. [Az elvándorláshoz nemcsak az erőteljes sivatagosodás, hanem az iszlám fegyveres terjeszkedése is hozzájárult!][14]

A kattabánok földje is „nagyon termékeny, sok templommal és királyi palotával ékeskednek… A királyuk[hoz] és a környezetéhez hasonlóan a nép is tunya és tétlen.” Az uralkodójuk megválasztása, kinevezése sajátosan demokratikus volt: „A királyi méltóságot nem a királyapa fia veszi át, hanem az előkelő családokból az a fiú, aki a király trónralépte után először született. Amikor… valaki az uralmat elnyerte, jegyzékbe veszik az előkelő férfiak terhes feleségeit, melléjük őröket állítanak, s aki először szül, annak a fia lesz a törvény értelmében az utód…”[15]

Sivatagi v. Puszta Arábiában (Arabia Deserta)„…a föld homokos és sivár, kevés pálma akantusz, tamariszkusz és kút van rajta..”[16] A „roppant nagyságú homok puszták terjengenek. Itt csakis [mint] a tengeren lehet utazni, a Medvét [csillagképet] vevén irányadóul…. nincsenek házak, hanem csak sátrak.

xghd7_028.jpg

  1. Tevekaraván Boldog-Arábia dünéi közt (1932 évi felvétel -periodpaper.com)

 

 Sátorlakó tevepásztor arabok [beduinok] lakják e földet.…”[17], vagyis Köves Arábiát (Arabia Petraea). A lakói „pásztorkodásból élnek, bő ruhát viselnek, jobb oldalukon pedig íjjat, … gyors tevéken, gyorsfutású lovakon nyargalnak.”[18] A kereskedés mellett a rablást sem vetik meg; eladják azt, a mit erdeikből s tengerről kapnak, de semmit nem vásárolnak.[19] Egy vidéken sem tartanak ki huzamosabb ideig; állandó lakhely nélkül kóborolnak, s egész életük folytonos szökésből áll. Kenyérről és borról a legtöbben közülük mit sem tudnak.

bedouin_sword_dance.jpg

  1. Kardtáncot járó beduin (1900-1920, Library of Congress, USA - upload.wikimedia.org)

 

Míg Arábia déli lakosainak a termékeny fennsíkok nemcsak az elpuhulást eredményező jólétet biztosítottak, hanem lehetővé tették az állami berendezkedést is, addig a sivatagos, a köves vidékek beduinjainak embertpróbáló életük volt: „a hasukon fekve aludtak és szíjjal szorították össze a hasukat, hogy ne érezzék az éhség mardosását.”[20]

Az Arab-félsziget ókori népességét, az északi és a keleti részben való törzseket sokkal jobban meg lehet ismerni a héberek könyveiből, mint a görögök tudósításaiból.

(Folytatása következik)

 

[1] Benke József dr.: Az arabok története, Kézirat, Tkv.,Bp. 1986. 35. p.

[2] Nyilatkozat az Egyház és a nem-keresztény vallások vi­szo­nyá­ról (Nostra aetate) - – ez teremtette meg az alapját a Katolikus-Zsidó kapcsolatok Nemzetközi Bizottsága létrehozásának. In: hu.wikipedia.org/wiki/második vatikáni zsinat

[3] hu.wikipedia.org/wiki/második vatikáni zsinat

[4] hu.wikipedia.org/wiki/Hidzsra

[5] Simon Róbert: A Korán világa, Bp. 1987. 449. p.

[6] Benke i. m. 43. p.

[7] Benke i. m. 48. p.

[8] Benke i. m. 8. p.

[9] Strabón: Geógraphika, Gondolat, Bp. 1977. XVI. kv. 4. 2. 791. p.

[10] Diodorus Siculus Library of History, William Heinemann, London, 1967, II. 45-48. és Strabón i. m. 792. p.

[11] Osiander Ernst: Zur himjarischen Alterthums- und Sprachkunde, 17-73, In: Zeitschrift der Deutschen Morgenländischen Gesellschaft, Bd. 10. 1847/1856, 26. p.

[12] Heraclides, Cumaeus: Fragmenta, E libro secundo, In: Fragmenta historicorum Graecorum, Parisiis Editore Ambrosio Firmin Didot, M DCCC XLVIII, 97.p.

[13] hu.wikipedia.org/wiki/Nabateusok

[14] Benke i. m. - Kronológia, 392. p.

[15] Strabón i. m. 792. p.

[16] Strabón i. m. 791. p.

[17] Diodorus Siculus Library of History, William Heinemann, London, 1967, II. 54. 63. p.

[18]Herodotos történeti könyvei, I-IX. MTA, Bp. 1892-1893, VII. kv. 69, 86; 37, 40. pp.

[19] C. Plinii Secundi: Naturalis Historiae, In Aedibus B.G. Teubneri, Lipsiae, 1906. Vol. I., Libr. VI. 28(32), 497. p.

[20] Benke i. m. 9. p.

Kedves Barátaim!

Nemrégiben kaptam a Csillagösvény c. vidófelvétel "Magyar-sumir kapcsolat" c. részletét. 

Az alábbiakban mellékelem. 

 

Kedves Olvasóim, kedves Érdeklődők!

Tisztelettel értesítem Önöket, hogy a Tolna-megyei Őcsényben, a Tudatos Társadalom 2018. augusztus 1-től augusztus 5-ig tartó nagyszabású rendezvényén  2 előadást tartok. Az alábbiakban közlöm a rendezvény szórólapján megjelentetett rövid szakmai bemutatásomat, az előadásim időpontját, címét és rövid összefoglalását.  

 

A rendezvényről bővebben:  https://ocseny.tudatostarsadalom.hu/ oldalon.

Bemutatkozás:

 

Marton Veronika, (74) tanár-sumerológus, magyar-könyvtár szakos tanár, cseh tolmács és fordító, orosz fordító. A könyveihez, cikkeihez és egyéb írásaihoz német nyelvű régészeti és történelmi szakirodalmat, továbbá az ókori és a kora-középkori latin szerzők munkáit olvassa és használja. A miskolci Nagy Lajos király Magánegyetemen prof. Badiny Jós Ferenc útmutatása alapján sumerológiát, ékírást, mezopotámiai mitológiát és történelmet tanított.

 

2014_09_14_vera_0013.jpg

Eddig tizenegy könyvet írt. „A sumir kultúra története” és „A napkeleti pecsételők és pecséthengerek” egyetemi tankönyvnek, segédkönyvnek készült. Ékiratos szövegmutatvánnyal együtt német nyelvből magyarra ültette át a hét táblás „A káldeai teremtésmítosz”-t (az első táblát ékiratból fordította). Ezt követte a Vízözön előtti tíz világkorszak történetét felölelő Világkatasztrófák” c. könyve. A „Magyarország a kereszt árnyékában” c. munkája a Géza és I. István korabeli, magyarföldi erőszakos keresztény térítés története, melyhez szorosan kapcsolódik az 1046-ból származó magyar nyelvű szövegemlék, Vata imába foglalt megátkozása, „Az I. András király korabeli imák”. Ezen kívül megírta „A pártusok, a sivatag lovagjai”, továbbá a „Hol rejtőznek a magyar táltosok” c. könyvet. E rendezvényen két előadást tart. Az egyik a „Nimród, a hun-magyarok ősatyja” c. könyvének első részét öleli fel; vajon mi köti össze a magyarságot Nimróddal, a Vízözön utáni első királlyal. A könyv második része választ keres arra a sokakat foglalkoztató kérdésre, miként vagyunk őshonosak a Kárpát medencében. A hasoncímű könyvön alapuló második előadásában, „Az ékírás történeté”-ben nemcsak az ékírás kialakulását, hanem más írásfajtákkal való kapcsolatát is feltárja. Őstörténeti cikkeit a blogján közli. 

 

o_cse_ny-5-public-e1532106225490.jpg

 

                        

Az 1. sz. "Társadalmi Önazonosság"  sátorban 2018. augusztus 1-én, szerdán 15.00 – 16.30 között   tartandó előadás címe és témája: 

 

Nimród, a hun-magyarok ősatyja

 

nimrod_1.jpg

Nimród  (Babiloni égetett agyagtábla, Kr. e. 2. évezred - archaicwonder.tumblr.com) 

 

  • Kézai Simon mester magyar krónikája a kusita Nimródot vagy a jáfetita Gógot/Magogót tartja a magyarság ősatyjának. Vajon melyik Noé leszármazott az igazi ősatya?

  • A legutóbbi Vízözön elpusztította az Atlantiszt, átformálta a világot. Noén és a családján kívül menekültek érkeztek az afrikai Núbiába, azaz Etiópiába. Ők voltak a kusiták. A harmadik csoport a Kárpát-medencében is otthagyta nyomát mire eljutott Közép-Ázsiába. Ők voltak a szkíták. Az ókori görög szerzők szerint a kusiták azonosak a szkítákkal.

  • Igaza van-e Kézainak, hogy Nimród Afrikában építtette Bábel tornyát, és a népével onnan vándorolt Ázsiába, s lett a Vízözön utáni első király?

  • A bibliai Nimródot, a magyarokon kívül több közel-keleti nép tartja ősének, első királyának, függetlenül attól, hogy térben és időben nagy távolság választja el egymástól az egyes „nimródokat”. Ennek oka, hogy a Nimród valójában nem személynév, hanem méltóságnév.

  • A Vízözön utáni népek a bibliai Kúst, a núbiai Bakhust, az egyiptomi Oziriszt és a görög Dionüszoszt Nimródként tisztelték. Valójában a négy név egyetlen személyt takar.

  • A magyarság nem emlékszik, nem őrizte meg ősatyja, nimródja személynevét, de szent állatának bőrét honfoglaló vezérünk és főtáltosunk viselte, ezért hívja a magyar hagyomány párducos Árpádnak. 

 A 6. sz." Média és Kommunikáció"  sátorban 2018. augusztus 2-án, csütörtökön 10.00-11.00-ig (utána félórás beszélgetés) tartandó előadás címe és témája: 

 

Az ékírás története  

 

jemdet_nasr_uruk.jpg

Beszolgáltatási tábla (sumir,  agyag, Jemdet Nasr kor, Kr. e. 3100-2900, Uruk, Metropolitan Museum, New York - iprnity.com)

 

  • Az írás kialakulásának okai. Különféle írás-, azaz közlési módok bemutatása; a különféle jelektől és a tárgyíráson át a képírásig. Az íráshordozók hatása az írás mibenlétére (az egyiptomi és a kínai írás).

  • Az ékírás XVII. századi felfedezése és megfejtése.

  • Az ékírás megfejtésének kulcsát adó, az Óperzsa Birodalom ékjelekkel írt három hivatalos, nyelvének (óperzsa, szkíta, babiloni) írásmutatványokkal való bemutatása.

  • A mezopotámiai „ékírás” különféle fajtái; a vonalas jelektől az ékjelekig.

  • Miként lett az ékjeles fogalomírásból szótagírás és az egy hang egy betű elvén alapuló un. betűírás.

  • Van-e valami köze a fába stb. vésett/rótt székely-magyar rovásírásnak az ékíráshoz?

  • Az előadás választ arra a kérdésre, miért lehet a nyelvünket számos ókori nyelvvel rokonítani, továbbá van-e valami igazsága az un. délibábos nyelvészkedésnek.

Minden érdeklődőt szeretettel vár a Rendezőség!

 

Kedves Olvasóim, kedves Érdeklődők!
Szíves figyelmükbe ajánlom a kb. egy hónapja az X-Televízió által készített négy folytatásos felvételt a "Magyarország a kereszt árnyékában" c. könyvemről.
 
Marton Veronika I. rész
 
2.rész
 
3. rész
 
4.rész
Köszönöm a figyelmüket!

Kedves Olvasóim, kedves Érdeklődők!

 

Tisztelettel értesítem Önöket, hogy a felvidéki Gombaszögi Nyári Tábor (2018. júl. 16-22) Rendezőségének meghívására

Gombaszögön, a felvidéki magyar fiatalok hagyományos nyári találkozóján

2018. július 20-án, pénteken délután 15.00-16.30 között

a Jurtafaluban (Magyarságismereti Műhely)

 

Nimród nagykirályról

tartok előadást.

Helyszín: Gombaszögi kemping, Szalóc, Felvidék (Salec, Szlovákia)

  • Tájékoztatás: info@gombaszög.sk , +421 944 104494

Az előadás rövid ismertetése:

A magyar krónikák és népünk hite szerint Nimród a magyarok és a hunok ősatyja. A vetített képes előadás a kusita/szkíta Nimródnak, a magyarság elhallgatott, és a mesék körébe utasított ősatyjának származását, életútját, továbbá uralkodásának az Ószövetségből ismert és az ókori írók munkáiban fellelhető történetét mutatja be. A Biblia írói Nimródhoz egyetlen népet sem rendeltek, holott Noé minden leszármazottjához egy-egy ókori nép kötődik. Ennek oka, hogy a „nimród” méltóságnév; félistenként tisztelt hősöket, nagy uralkodókat, országalapítókat és népősöket illetett meg. Nimród életének eseményei legalább annyira valószerűtlenek, mint az ószövetségi történetek. A különbség, hogy a papság által mintegy kétezer éve sulykolt bibliai események máig élnek a köztudatban, míg Nimród valós története feledésbe merült.

gombaszog.jpg

Különféle rendezvények helye a gombaszögi kempingben (www.gombaszog.sk)

 

 

 

A káld-sumirok a régi magyarokhoz hasonlóan egyistenhívők voltak. Az egyetlen teremtő istent imádták és a természeti tüneményekben való megnyilvánulásait tisztelték. A közönségesen káldeusnak nevezett papjaik istenalakokkal népesítették be az eget, s ezt továbbították az emberek felé. Bár tisztelték a víz nemző erejét, mégis hitték, hogy az ember élete fentről, az égből, a Naptól, a Holdtól és az csillagoktól kapja/kapta a törvényét. 

sumerian-pleiades-star-tablet-replica.jpg

A Fiastyúk és a Bika csillagkép közötti Holdban látszik, amint az Újhold éppen legyőzi a fekete Holdat. (agyag, 28 cm, Pergamon Museum, Berlin – mesopotamiangods.com)

A hódító sémita népek, a babiloniak, az asszírok átvették a káld-sumirok asztrálhitét, , de az elnevezéseken kívül a bolygóistenek lényegén nem változtattak, legfeljebb harcias tulajdonságokkal ruházták fel a jóságos, segítő istenalakokat. Így lett az eredeti tulajdonságát megtartva IN.AN.NÁ-ból, a sumir anyaistennőből a sémiták nagy prostituáltja, harcias Istárja.

Az asszírok a sumir EN.LIL isten csillagát, a Szaturnuszt, a legtávolabbinak tartott bolygót, a főistenüknek, Bél-nek szentelték. „Mivel a halandókat irányító hét bolygó közül a Szaturnusz kering a legmagasabb pályán és különös hatalommal,…”[1], ezért Bél is a hetedik egekben székel. Ő jelölte ki a csillagok útját, s kormányozza bolygója keringési pályáján belül levő a többi bolygót. E felfogás „A káldeai teremtés-mítosz” öröksége, mert a Naprendszer megteremtése idején SAR, a Szaturnusznak megfelelő bolygóisten irányította a bolygótársait, s engedélyezte az új Nap, a Nibiru beléptét a bolygók „rendszertelen rendszerébe.”[2]

A káldeusok Bél istent összekapcsolták a Nap éltető erejével, hiszen a sumir EN.LIL (én-lélek) istenhez hasonlóan ő volt az ég és a világosság ura. Ő választotta el az eget a földtől és teremtette meg az embert, és élhető környezetét, a földi életet.

A római és az arab asztrológiában a Szaturnusz vészhozó „csillag” volt. a Mars kisebb, a Szaturnusz nagyobb szerencsétlenséget jelentett. Később a Szaturnusz, mint a legfőbb irányító a zsidók csillaga lett. (Valójában a székelyek csillaga!)

Az éjszakai sötétséget bevilágító csendesen vándorló Hold Mylittához (az akkád-babiloni-asszír Istár megfelelőjéhez), Bél isten asszonyához, a női termékenység, a szülés és a nemzés istennőjéhez tartozott. Bolygója a Vénusz. Az istennő erejét a babiloniak eleinte a természet szépségében fedezték fel. A babiloni templom körfala övezte árnyas liget hűvösséget nyújtott, a vízmedencében benne volt az éltető víz. Ám e hely lett a bujálkodás melegágya. 

agyjelenet.jpg

Ágyjelenet (égetett agyag, m. 11,3 cm, I. amorita/babiloni dinasztia, Kr. e. 2000 körül, Louvre, Paris)

 A babiloni (nem sémita( leányok különös szokással, szüzességük feláldozásával kellett szolgálniuk az istennőt: Életükben egyszer idegen férfinak kellett odaadni magukat, hogy megszabaduljanak az istennőhöz fűződő kötelékektől. Ezt jelképezte a ligetben várakozó sok-sok hajadon fejére tekert zsinórkoszorú, amit csak az aktus bekövetkeztével vehettek le. Az istennő ligetében addig kellett várakozniuk, míg valamelyik arrajáró „zarándok Mylitta istennő nevében” egy ezüstöt nem dobott az ölükbe, jelezvén, hogy megoldja az istennőhöz fűző köteléküket. Ezután a választott leány a templomon kívül közösült az idegennel. (Utána élhetett csak tisztességes életet.) A kapott pénz a templomot gyarapította.”[3] E szokás azon alapult, hogy Mylittának, Istár babiloni megfelelőjének, a termékenység anyjának minden elsőt, lett légyen az állat, növény vagy embergyerek fel kellett ajánlani. A hajadonok feláldozták magukat, érintetlenségüket, hogy ne legyenek magtalanok (sic!). Az a sémiták közül kikerülő ellenszegülők fejét simára borotválták. Tisztességük jeléül a kopaszságukat eltakarandó parókát viseltek. Hammurabi, a sémita-babiloni uralkodó e szokást törvénybe iktatta.

A korai zsidóság körében „minden első” feláldozásának ürügyén gonosz szokás alakult ki[4]: A bálványimádó izraeliták Jeruzsálem tőszomszédságában a Hinnom-völgyében felállított a Mólekh és Baál (Bél) isten oltárán égették el [elsőszülött] gyermekeiket.[5] [A középkorra e szokás érintetlen leányka feláldozására „szelidült”!] A zsidóknál a bálványok tiszteletére gyújtott, embert emésztő tűz miatt utált hely, a gyehenna, az örök kárhozat, a pokol jelképe lett, ahol a gonoszok lelkei bűnhődnek.[6]

A Mars bolygót Nergálnak, az alvilág istenének szentelték. Nergál eredetileg Nap jellegű isten, a Napisten másik megnyilvánulása, az éjszakai, a Babilonból nem látható déli féltekét bevilágító Nap volt.

A Merkur Nebo-hoz, az ég írnokistenéhez tartozott. A káldeusok az ember sorsát befolyásoló hét „bolygót”, a születés isteneinek tartották. A Jupiter és a Vénusz jótékony, a Szaturnusz és Mars kártékony, a többi közepes vagy határozatlan természetű volt. A Jupiter (az ékiratos teremtés-mítoszban ZU.AB) és a Vénusz volt a két szerencsehozó égitest. A Jupiternek tudták be levegő mérsékelt és jótékony melegségét, míg a Vénusz a hűs és a termékeny harmatot hozta. A vörös, tüzes fényű Marsot kártékonynak tartották, hiszen az okozta a mindent kiszárító hőséget[7], a késői korokban összekapcsolták a háborúval. (A káldeusok a Napot és a Holdat is bolygónak tartották!)

 2_325.jpg

Mezei munkát végző káld-sumir parasztok a csillagjegyek sugallata szerint végezték a mezei munkákat. - A magyar parasztok az Orion csillagkép feljövetelekor, kb. hajnali 3-kor indultak szénakaszálni, mert hajnali harmatban jól fog a kasza – gemma, 8gchaldeans.weebly.com)

Az égitestek nemcsak a természet alakulására voltak jó vagy kevésbé jó hatással, hanem az ember életére, sorsára. Ezért nevezték a káldeusok az égitesteket tolmácsoknak az isteni szándék közvetítőinek. A bolygók azon csillagképek természetét és hatását is felvették, melyek mellett elvonultak.

A Napnak az Állatövön bejárt útja tizenkét állomásra, azaz házra osztatott. A tizenkét csillagkép az év tizenkét havának felelt meg. Pl. a Nap saját házának az Oroszlán csillagzatában való legmagasabb állását tekintették. Hasonlóképpen osztották fel a bolygók pályáját is. A káldeusok felfogásában e bolygóházaknak isteni hatalmuk voltak, mivel a hozzájuk tartozó bolygók „jellemét és erejét” megváltoztatták, illetve meghatározták. Ezért az egyes bolygóházakat az „istenek urainak” is nevezték.[8]

 ritti-marduk.jpg

Állatövi jelek – Felül a Vénusz, a Hold és a Nap jele alatta a többi csillagjegy (mészkő, kassita kudurru/határkő, Kr. e. XII. sz. – members.westnet.com.au)

Az égabroszon az Állatöv csillagképei mögött tizenkét, ezek mögött ismét tizenkét csillagkép (összesen 36) van. Ezek a Teremtő „tanácsoló istenei”, mert csekély mértékben ugyan, de hatással vannak a közelükben elhaladó bolygókra. A káldeusok az északi és a déli égbolton az Állatöv mögötti huszonnégy állócsillagot „bírák”nak is nevezték. A Földről látszódóak az élők, a nem látszódóak a holtak sorsát határozzák meg.[9]

Az év tizenkét hónapja az Állatöv csillagainak volt szentelve, a hét napjai pedig a hét bolygónak. A hét első napját, a mi szombatunkat Bélhez (Szaturnusz) kapcsolták. (E beosztás nem a zsidók sajátja, hanem, mint minden mást, ezt is átvették a babiloniaktól; és ehhez igazították ünnepnapjukként a szombatot). A hét egyes napjai pl. mindig azoknak a bolygónak lettek szentelve, amelyeké az éjfél utáni első óra volt.

A káldeusok nemcsak a Napot, a Holdat és az Állatkört és a tanácsadó csillagképeket tisztelték, hanem minden égitestet. Ahhoz is értettek, hogy a csillagállásokból következtessenek a Teremtő akaratára. Valójában nem a Teremtő akaratát közvetítették, hanem a javaslatát, tanácsát, s az emberen múlott mit vesz észre belőle és mit fogad meg. Pl. A gyermek születésének percnyi pontosságú idejét ismerve megjósolták élete alakulását. A csillagzatok folytonosan változó helyzetéből meghatározták a kis- és nagyhorderejű dolgok (háború, békekötés, látogatás stb), tevékenységek elvégzésének legkedvezőbb időpontját.

7c92a172bf46f3d08ff51ce7ff75b2c0.jpg

Nabonid, új-babiloni uralkodó tiszteleg a Hold/Szin, a Nap/Samas és a Vénusz/Istár jelképe előtt (Nabonid oszlopa, bazalt, Kr. e. 534-539, 58x46x25 cm – britishmuseum.org)

A csillagoknak az ég boltozatán való vándorlásából, az egymáshoz való közeledéséből- távolodásákból, erejük egymás hatására való növekedéséből vagy elvonásából leszűrt következtetések határozták meg az emberek, a nép, a birodalom, az uralkodó stb. sorsát. E jóslásokhoz tudniuk kellett, hogy az égitesteknek milyen a színűk, mely évszakban és mely világtájon kelnek és szállnak alá. Keletnek szárító hőséget, délnek melegséget, nyugatnak termékenyítő nedvességet, északnak hideget tulajdonítottak. A bolygók hatása jelentősen függött attól, hogy milyen alacsonyan vagy magasan álltak az ég boltozatán.[10]

Ez volt a káldeusok hite és tana.

A sémiták erősödő térhódítása nagyban befolyásolta a babilóniai lakosság vallási gyakorlatát. A Kr. e. kb. 2500-2000 között a káld-sumirok, csillaga végképp leáldozott. Mezopotámia kis városállamait egyre-másra foglalták el a sémita babiloni-asszír dinasztiák, akik bizony nem bántak kesztyűs kézzel a toldalékoló nyelvű, szkítafajú sumir lakossággal. SIR.BUR.LAki, A Lagas-i papkirályok legtovább fennálló országa, városállama is elpusztult, a betolakodó idegenek martaléka lett.

A hikszoszok egyiptomi uralmával egyidőben az sémita-amorita babilóniak országa, Babilonia hatalma csúcspontjára jutott. A korabeli ismert világ legelső állama a műveltség, a tudomány, és a gazdasági élet központja lett.  

Az eredeti egyszerű és magasztos hitet, miszerint EN.LIL vagy ahogy ők nevezték Bél isten, az egek ura, a magasban székelő szent és tiszta jóakaratú isten, a káldeusoknak köszönhette. Ezt ellensúlyozta Mylitta istennő „kéjes” szolgálata. E szokásban a bevándorolt sémiták jellemének érzéki elemei mutatkoztak meg.

Idővel a babiloni életmód egyre elpuhultabb, bujább és romlottabb lett. Hiába volt meg a csillagok mozgása által kormányzott világba vetett hit, az idők folyamán a csillagok figyelése, vizsgálata, és a belőlük való jóslás (asztrológia) merő számolgatássá süllyedt.

ac8f597b9f3c42cb1c27110b5ca0d38a_1.jpg 

Kháldeus pap áldozatot mutat be Marduk, Babilon főistene és Nabu, az írás istenének jelvénye előtt (kerek mázas agyagpecsét, Kr.e. 7-6. sz., Louvre, Paris – biblical.archeology)

E folyamat zajlott le a régi Rómában, és ez történik manapság is. A mai élet is elpuhult, buja és szemérmetlen, kegyetlenül önző és gyilkos, amelynek a vége nagy változás, az ellenkezőjére való fordulás lesz, mert az ember istentől kapott természete csak ideig-óráig tűri a vég nélküli bűnt és az erkölcsi szennyet.

[1] Tacitus: Korunk története, In_ Tacitus összes művei, V. kv. 4., 371. p.

[2] Marton Veronika: A káldeai teremtés-mítosz, Matrona, Győr, 2009., 50-61. pp.

[3] Hérodotosz/Herodotos történeti könyvei I-IX., Franklin-Társulat, Bp. 1892. I. kv. 199. 84.p.

[4] Marton Veronika: I. András király korabeli imák, Matrona, Győr, 2006. 121-1126. pp.

[5] Szent Biblia, Bibliatársulat, Ó-testamentum, Királyok könyve, II. 23.10, Jeremiás próféta könyve, 7.31, 32.35.

[6] Révai Nagy Lexikona, Révai-testvérek, Bp. -1925. VIII. köt. 426. p.

[7] Diodor’von Sicilien historische Bibliothek, Verlag der MeβIerschen Buchhandlung, Stuttgart, 1827, Bd. II. 30.

[8] L.m.f. Bd. II. 30.

[9] L..m.f. Bd. II. 31.

[10] Stuhr, Peter Feddeersen: Die Religions-Systeme der heidnischen Völker des Orients, Verlag von Veit u. Comp. Berlin, 1836. I. 423-424. pp.

Bérósszosz, a Kr. e. III. századi babiloni pap a Tigris és az Eufrátesz közét, azaz Sumert és Akkádot hol a Káldea, hol a Babilónia néven említi. Babilónia esetében a saját kora névhasználatát vetíti vissza néhány ezer évvel korábbra. A Káldea elnevezés rendben van, hiszen Kr. e. 3000-2800-ból származó pecséthenger nyomaton név szerint szerepel KAL.DU, az „ország hatalmasa” vezére.[1] Ő lehetett a Mezopotámiát benépesítő toldalékoló nyelvű szkítafajú nép első uralkodója, nimródja.[2] (KÁL-nak nevezték Tas vezér fiát, Vérbulcsú atyját, Gizellának, az I. magyar király feleségének felmenőjét.)[3]  E terület bibliai neve Sineár[4], összecseng az először Hammurabi[5] törvényoszlopán előforduló Sumer elnevezéssel.

chap11_img1.jpg

Népek táblája – Középütt KAL.DU, Cháldea névadója  (Kr. e. 3000-2800, Jemdet-Nasr kor,  wisdomlib.org)

 A Vízözön elmúlta, a víz levonulása után e szárazulatra került vizenyős vidék szinte vonzotta a túlélő népcsoportokat. Az ősszkíta/kusita népesség mellé telepedett az Aral-tó környéki Chorezmiából, az Uruk-i, és utána a Kárpát-medencéből, azaz Erdélyből származó Jemdet Nasr népcsoport. E három szkítafajú nép együttese hozta létre a sumir műveltséget, amelynek ékírásos jeleivel kezdődött Kr. e. 3500 körül az írott forrásokra támaszkodó történelem.

okori_chaldea.jpg 

Cháldea (Kr. e. 3000 körül, upload.wikimedia.org)

A káldeusok utolsó bevándorlási hullámával egyidejűleg kezdődött a sémiták beszivárgása. Kr. e. 2800-ra már oly számottevőek lettek, hogy a sumir városállamokban egyre-másra „vették át” a hatalmat, s úgy kiszorították/kiirtották a sumir lakosságot hogy párszáz év múltán írmagjuk sem maradt.

Az ókori görög történetíróknak a sémi népcsalád számára nincs külön elnevezésük. Az első Közel-Keletre vonatkozó híradásaik Kr. e. 2000 tájáról, a babiloni-asszír korból valók. Így minden isten-, nép- és földrajzi stb. név e kor névadási szokását tükrözi. Babilon leírásával együtt Hérodotósz[6] megemlíti, hogy Bél (a sumir EN.LIL), babiloniak legfőbb istensége, a papjai, a káldeusok pedig a vízözönelőtti (és a sumir) műveltség hordozói és őrzői, továbbörökítői  voltak. Atlantiszi hazájukból hozott tudásukat használták fel új hazájuk lakhatóvá, élhetővé tételére. Mezopotámiában a termőföld csatornákkal való megvédése/öntözése, a víz magasabb helyekre való vezetése, a mocsarak kiszárítása kiváló mérnöki ismereteket követelt, s ennek birtokában a káldeus papok voltak. 

dara_48.jpg

Ókori duzzasztó- és öntözőcsatorna (Dara/Mardin, Törökország,  commons.wikimedia.org)

A föld Arábia felé vízben és gabonában mindmáig szűkölködik, a Tigrisen túl meg magas hegyek övezik, ám az ókorban a lapályon vadon termett a búza, árpa, lencse, bab és a szézám, datolya, alma és sok más gyümölcs.[7] A mocsarak bővelkedtek ehető gyökerekben, halakban és vízimadarakban.[8] Ám a kiváló talaj dacára a rendkívüli csapadékhiány miatt a hófödte örmény hegyek olvadékvizét szállító két folyó segítsége, áradása nélkül e vidék is terméketlen maradt volna. Ám ez édenkertet mégsem lehetett a folyók kénye-kedvére bízni. Míg az Eufrátesz nem árad ki önmagától a szántóföldekre, mint a Nílus, a vizet emberi kéz és merítő szerkezettel kell felemelni, ha meg sok, tározókban, csatornákban visszatartani.  A gyorsvizű Tigris évente egy-két hónapra a torkolatát hullámzó tengerré varázsoló pusztító áradatot küldött a síkságra. Az erős ár ellen gátakat, vízlevezető csatornákat, az aszályos időszakra víztározókat, az ország közepéig vivő vízvezetékeket kellett építeni[9]; a két folyó összefolyásánál a pangó vizeket pedig le kellett csapolni. Babilóniának az ókorban kiépített vízrendszere megtette a magáét, egyetlen hatalmas, jóltermő kertté varázsolta a Folyamközt.  Érdemes összehasonlítani Mezopotámia és hazánk, a Kárpát-medence őskori csatornarendszerét. Úgy tűnik, mintha a máig megmaradt csatornák nyomvonala, összesen hét árok eredetileg a Pannon-tó vízének levezetésére szolgált volna, nem pedig az avarkorban épült gyepűvédő rendszer része volt. S ha már ott volt, megvolt, miért ne használták volna az avarok hadi, illetve árvízvédelmi célokra.)

 51409022_hasankeyf_tigris_bridge_1785.jpg

Ismeretlen korú ókori híd maradványai a Tigris folyón (XII. századi dokumentumból, Hasankeyf, Törökország – pbase.com)

A babiloni, vagyis a káldeus papok azzal dicsekedtek, hogy minden tudás birtokosai, hiszen az isteni tudást őrző hét szent könyvük már a Vízözön előtt is megvolt. Ez iratok a teremtő isten kinyilatkozásait tartalmazták, amelyeket a Vízözön előtt az Eritreai-tengerből (Perzsa-öböl) időről-időre kiemelkedő hét halruhás lény közvetített az emberfélék felé.[10]  Az iratokat a Vízözön pusztításától megmentendő a babiloni vízözönhős, Xisuthros, a bibliai Noé megfelelője, Szipparban, az „iratok városában” ásta el[11]. Szipparban, a Napvárosban a káldeusok bölcsességének székhelyén adattak elő a káldeusok titkos tanai. Ezen kívül Larankában, Urban sőt Borszippában is voltak papi iskolák.

A világ teremtésére, a világformáló katasztrófákra emlékező héber (bibliai) történetek és a káldeus (bérósszoszi) hagyományok között az események hasonlósága dacára alapvető különbség van: Míg a babiloniaknál a természeti erők forrnak és dolgoznak, addig a hébereknél a természetfeletti isteni hatalom működik. A zsidó Pentateuch/Torá-ban, a keresztények a judeo-keresztény Bibliában, a mohamedánok a Koránban, vagyis a saját szent könyveikben rögzített isteni kinyilatkozásokat feltétel nélkül elhiszik. Ez mindmáig hatalmas embertömegeknek a szeretet jegyében irányított egyrészt elfogadó, másrészt támadó befolyásolását, ösztönzését teremtette meg: Iskolapéldája az Európába irányuló migráció!

A babiloni papság a kozmogóniában, a világegyetem kialakulásának elméletében ötvözte a káldeus istenképzetet a természeti ismeretekkel, a síkságon levő víz, a föld és a természet nemző erejével. A csillagokhoz értő, a csillagok járását ismerő káldeus papok, babiloni csillagjósok ismerték a világ kezdetét, és tudták a végét.  A Vízözön előtti időszakra 432.000 évet számláltak (Bizonyára nem a teremtéstől, hanem a saját működésüktől, „eszmélésüktől” kezdődően!)  A káldeus papok az életüket a teremtő isten szolgálatának, illetve az istentől származó tudományoknak szentelték.

A Folyamköz népe tisztelte a föld és a víz erejét, ami végső soron a fennmaradásukat biztosította, de a hitük szerint az életük törvényét fentről, a Naptól, a Holdtól és az ég csillagaitól kapták. 

kaldeus_vilagkep.jpg

A káldeus világkép (exvotoalalune.com)

A babiloni síkságon egész a horizontig ellátni. Jól lehetett látni a bolygók, a csillagok szabályos futást, továbbá az állócsillagok hajnali feltűnését, este pedig a nyugtát. A Földről nézve a Nap mozgása, a bolygók pályája, bizonyos állócsillagok magasabb vagy alacsonyabb állása összefüggött az évszak-változással a föld termékenységével, szárazságával, hirdette a folyók kiáradását stb., vagyis hatással volt a földi életre. Miként a természet változása, „élete és halála”, úgy függött az ember élete, éjszakai nyugodalma, ébrenléte, frissessége és kimerültsége, mindennapos foglalatossága a Nap állásától, a Hold változásától, a csillagok fel- és letűntétől. A csillagos ég földről észlelt mozgásának indítéka, miértje az ember számára felfoghatatlan, ám e változások körforgás-szerű rendszeressége és a földi életre való hatása már igencsak kézzelfogható volt. Hosszú évezredekig az ember az égre tekintett, az égi változások alapján szervezte meg az életét, és nem volt ez másképp Magyarországon sem. 

71f2ea82b44ebbdebe7acf974c015bb997b67ae8.jpg

Befejezetlen kassita kudurru/határoszlop. Felül: bolygóisten-jelképek. Alu: juhok közt menetelő zenészek (Kr. e. 1186-1172,  Melishipak kassita király kora, Susa, Louvre, Paris –smarthistory.org)

A XVIII. században a keszthelyi Festetich grófot bécsi palotájában az intézője, egy gubás, csizmás parasztember kereste fel, hogy beszámoljon a birtok ügyeiről. A kíváncsi bécsi utcanép, a kölykök és a cselédek követték az eget fürkésző magyar „vadembert”. Festetich érdeklődésére, vajon miért okozott akkorra riadalmat, ugyan miért nézte állandóan az eget, azt válaszolta: Hogyan tud ennyi ember úgy élni, hogy nem látja Isten napját felkelni és lenyugodni?   

A magyar ember még a közelmúltban is együtt élt a csillagos éggel, aszerint igazgatta a napjait, végezte a dolgát. A mai ember számára ismeretlen az ég, nem tekint fel rá, nem él az égi törvény szerint, miként a káldeus papok irányítása mellett a régiek tették. .

A káldeusok ügyelték a csillagos eget. Az égitesteket, az égi változásokat istenalakok formájában hozták emberközelbe, tették érthetővé. A csillag- és bolygóistenek több ezer éven keresztül a legelőkelőbb helyet foglalták el az ókoriak, a sumirok, akkádok, asszírok, perzsák... és később a hun-magyarok hiedelemvilágában. Az idővel az égitestek istentől eredő vezérlő mivolta feledésbe merült, de a tiszteletükre emlékeztek, így azok a kereszténység, az iszlám vagy a zsidózó hit istenalakjaivá lettek.  

Alább: Asszír Lamastu-tábla jobb és baloldala (diorit, Kr.e. 8-7.sz., 4,64x6,6 cm, British Museum, London – cmaa-museum.org)

 item-015a.jpg

 Előlap: Oroszlánt és kutyát szoptató, kezében egy-egy kétfejű kígyót szorongató női démon.

item-015b.jpg

Hátlap: Felül a Nap, a Hold és a Fiastyúk/Plejádok. Alul: Az oltáron ülő szent madárnak (IM.DUG.UDhu). áldozatot bemutató  hét oroszlán, kutya, madár stb. fejű  démon. Megfelel a magyar mitológia”hét ördögének”[12], gonoszának (vö. Heten vannak, mint a gonoszok.)  

 

 [1] Ld. a világ benépesítése c. blog-cikkemet!

[2] Marton Veronika: Miért káld-sumir a sumir? In: Hol rejtőznek a magyar táltosok, Matrona, Győr, 2013-2018, 76-77. pp.

[3] Padányi Viktor: Vérbulcsu, Ausztrália, 1955., 9-10. pp.

[4] Mózes I. kv., 10.10. In: Szent Biblia, Bibliatársulat. Bp.

[5] Hammurabi törvénykönyve,

[6] Hérodotosz történeti könyvei, MTA, Bp. 1893., I. 178-200., 75-85. pp.

[7] Xenophon: Anabasis, Európa, Bp. 1968., II.3., 65. p.  

[8] Hérodotosz i. m. 193., 81-82. pp.

[9] Hérodotosz i. m. I. 193; II. 11.

[10] Marton Veronika: Világkatasztrófák, Matrona, Győr, 2011., 36-37. pp.

[11] Bérosszosz i. m. 264-267 pp. In: Schnabel, Paul: Prolgomena und Kommentar zu den Babyloniaca des Berossos, Teubner,  Leipzig, 1913. 

12 Ipolyi Arnold: Magyar Mythológia, Kiadja Heckenast Gusztáv, Pest, 1854. 51. p.