A táltosok hozzátartoztak a magyar falu életéhez. Együtt éltek a néppel; résztvettek az ünnepeiken, osztoztak a gyászukban.  Kézen-közön hasznos vénemberek, gyerekek mesefái, komoly atyafiak tanácsadói, választatlan bírái, tanácsadói voltak: Senkifiai, de mindenki apjai, mondták róluk. 

 

38015.jpg

Táltosasszony (Részlet a Feszty-körképről)

Manapság is élnek a falvakban táltosok-utódok. Készséges, mindenki bizalmát élvező egyszerű emberek, akik lakodalmakban násznagyok, disznóvágáskor böllérek, búcsújáráskor harsányok, állatjárványkor lódoktorok, tréfagyártók és versfaragók. 

A TAL.TAS kifejezés jelentése: bölcs úr. Hiába keresnők a középkori magyar-latin szótárakban. Helyette van mágus, sámán; táltos nincs sehol.  

                              

taltos_1.jpg

A táltosok a régi magyarok bölcsei és papjai voltak. E kifejezést, ugyanilyen értelemben használták a sumirok. A TAL ékjel bölcset, tudóst jelent, a TAS pedig az úr jelentésű ékjel egyik kiejtésváltozata. Összeolvasva TAL.TAS, jelentése bölcs úr, ami pontosan fedi a magyar táltos feladatkörét.

A sámán a latin-magyar szótárban és Szibériában a finnugoroknál van. A szótárakat egyházi emberek, szerzetesek készítették. (Szenczi Molnár, Páriz Pápai) Furcsa lett volna, ha a nép tanítóit, gyógyítóit, állítólagos vallási vezetőit valódi nevükön nevezték volna.  Így lett a magyar táltos sámán, mágus, varázsló, kuruzsló.

A mágus Babilonban, Medeában megbecsült, papi rend volt. Jósoltak, gyógyítottak, szertartásokat végeztek, vizsgálták a csillagokat, az ég boltozatját, mindent, ami a világban élt, mozgott. Az égi jelenségeken keresztül értesültek a Teremtő szándékáról, s közvetítették az emberek felé. Pontosan ez volt a feladatköre a középkorban a magyar táltosoknak is.

Magyarföldön az isteni gondviselés jóvoltából minden hetedik fiúgyerek táltosnak születik. Különleges jegyekkel, hat ujjal, foggal jönnek a világra. A természet, a Teremtő jelöli meg őket. Felesleges ujjacskájukat a születésükkor a kórházi orvos lecsípi. Később a helye sem látszik.

A táltos néha születik, néha lesz, de mindegyik valamelyik hírneves „mester” mellett készül a táltosságra. A szkíta szokásrend szerint a szülőknek a jellel született gyermeket át kell engedniük a táltosoknak: Ősi módon megáldják, nyáron a forrás vízébe mártják, télidőben a szent forrás vízével a fejét megspriccelik. Felcseperedésüket figyelemmel kísérik, tanítják, táltossá nevelik.

 

maxresdefault_1.jpg

Somogyi kanászok (kaposvármost.hu)

 

A bakonyi falvak disznómakkoltató népe időről-időre felkerekedett, beköltözött a Bakony erdőségeibe, hogy vigyázzon a disznókra. Vitték magukkal serdültebb gyermekeiket. Az erdőben a táltosok foglalkoztak velük, megtanítva mindazt, amit a „papok” tanítani szoktak. A szükséges ismereteket, írást, olvasást, magyar istenek nevét, a fogantatást stb.[2]

Az egyház figyelő embereket, pristaldusokat küldött a falvakba, a falusi vásárokba, hogy  megtudják, hol, melyik családban született hetedik fiúgyerek. Felsőbb egyházi parancsra, még mielőtt a táltosok a maguk módján megkeresztelték volna, megelőzve őket kényszerítették a szülőket, hogy katolikus módra a keresztvíz alá tarthassák a gyermeket.  Ez néha balul sült el. Mihelyst a gyermek az eszét használni tudta, értesülvén születése körülményeiről, otthagyott csapot-papot, s a táltosokkal tartott.  

A táltosok régen tudatosan, manapság ösztönösen keresték a módját, hogy kapcsolatot létesíthessenek a Teremtővel. Magas fára másztak, hogy közelebb kerüljenek hozzá.

A szibériai sámánok tűzre dobott ágak, bogyók, füvek illatát, füstjét lélegezték be, különféle füvek főzetét itták, hogy elbóduljanak. Tollruhát öltve másztak a fa tetejére, hogy Istennel beszéljenek.

 

witsen_s_shaman.jpg

A szibériai sámán, az „ördög papja” Karmos lába démoni tulajdonságaira utal (Nicoleas Witsen rajza. 1692. - Dr. Berta Gyula: Sámánok és sámánizmus,  Amega . Orvostörténeti szemelvények, 2020.II.)

 

A magyar táltos is tollruhát öltve mászott a fára, hogy közelebb legyen a Teremtőhöz, s értekezhessen vele. Ám a táltos révülete és a sámán bódulata közt óriási a különbség.  A magyar táltos is fára mászott, ám, nem szedett ajzószereket, hanem ráolvasásokra, kántálásra és dobszóra révült el, úgy került kapcsolatba Teremtővel. Sugallatait a táltos jövendölésként, mérlegelés nélkül továbbította az embereknek. Az idegrendszerük ekkor volt a leginkább próbára téve. Révületben meredtek az ismeretlen jövő felé. Felkapaszkodtak az „élet fáját” utánzó létrán a magasba, hogy megkapják a Teremtő üzenetét. Külsőleg, varázsszövegek fojtotthangú mormolásával, monoton dobolással teremtették meg hozzá a szükséges légkört.  

Az egyfenekű táltos dob a táltosi hatalom jelvénye, a kozmológiai erők sűrített szimbóluma.  A dob hártyáján nem díszek, hanem a világmindenséget tükröző rajzolatok vannak. Gyógyításkor a hangja előzte a betegség gonosz szellemeit. A dob táltosról táltosra, apáról fiúra öröklődött.  Volt olyan táltos, akinek elveszett a dobja, esetleg ellopták. elbujdosott, vagy felakasztotta magát:„Elveszett a dobja, elveszett az ereje”. Dob nélkül nem tudott jövendőt mondani, nem tudott gyógyítani. 

alta-kizsi_samandob_1.jpg 

Sámándob teteje (Altáj, hu.m.wikipedia.org)

A táltosok a csillagállások szerint madár és állathangok alapján rövid jóslatot mondtak: A hollókárogásból egy egész évet tudtak végigjósolni: Aries/KOS: új hír, Taurus: ua., Virgo: rossz hír a napra… A tyúk kárálásából, kodálásából, az állat-ember szemmozgásából, tűzropogásból, kutya vonításából messzemenő következtetéseket vontak le. Nagyon odafigyeltek az állatokra. A viselkedésükből, a hangjukból tudták, érezték mi következik. Az állatok minden baljós eseményt az embernél sokkal korábban megéreznek. Viselkedésükkel szinte „közlik” a környezetükkel, valami várható, valami bekövetkezik. A táltosok sorskutató jövendöléseket végeztek. A legutolsó hazánkra vonatkozó közismert sorskutató jövendölés 1946-ban a Hanyban volt.[3]

Nagy tekintélye volt az életüket pásztorkodással, halászattal és más ősi foglalkozásokat űző, életüket nehezen fenntartó táltosoknak. A pusztában, erdőkben, mocsarakban kis kunyhókban húzódtak meg. A korábbi táltosok lelke velük volt, támogatta őket. Táplálékuk friss tej és kenyér. Mást el sem fogadtak. Az ünnepségeken elfogyasztják az áldozati állat húsát, mulatoznak, mint mindenki. Ám, ha öregen, magányosan, elhagyatottan éltek a nép jószívvel állt melléjük.  Ha tehetetlen öregek voltak, faluból valaki naponta meglátogatta, rakta a tüzet, élelmet vitt.

A táltoshit legnagyobb ünnepe, a karácsonyi sólyomröptetés. A régi magyarság Krisztus születése ünnepét a sólyom ünnepének tartják.  Ekkor engedték vadászatra a sólymokat. A nép a táltosokhoz hordta a madarait, hogy áldják meg őket.

Eldugott helyeken, erdőkben, lápok vizenyős területek szárazulatain áldozati szertartásokat végeztek. Az inkvizíciós fenyegetettség ellenére fehér lovat áldoztak.  Hosszú fehér ingszerű ruhában, hajukat, homlokukat színes vagy fehér szalaggal átkötve végezték a lóáldozatot.  E szertartásra utaló elnevezések, rejtekhely-dűlőnevek, határnevek sokhelyütt előbukkannak:  Lóvágótelke, Lápbújó, Búvóberek…

Péter-Pálkor, az új kenyér, vagyis a nyár-ősz ünnepén kenyéráldozat tartották. Az új lisztből a táltos sütötte a kenyeret. A faluból, a környékből mindenki, még a megkereszteltek is kaptak az apró friss cipóból, a rómaiak nevezte pártus-süteményből, a pogácsából. Nagy becsben tartották ezeket a pogácsákat. Gyerekkoromban a szomszéd néni suplikján láttam fehér zsebkendőbe kötött pogácsát. Titokban, óvakodva nézegettem, nehogy észrevegyenek.  

A középkorban a főúri várakban, udvarházakban egyre szaporodtak a külországi egyetemeken képzett-végzett „gyábavaló” doktorok.  Az nép félelemteljes tisztelettel, ám nagyobb bizalommal volt gyógyító táltosaihoz, mint a külföldi orvosokhoz, akiknek a gyógyítása javulás nélkül vagy halállal végződött. A keresztény egyház nagyon kegyetlenül lépett fel a táltosok ellen, ám a nép megvédte a gyógyítóit. A sikeres táltos-gyógyításokat irigyelték az idegen orvosok. Különösen ezt nehezményezte, üldözte az egyház..

 

Fehér M. Jenő: Középkori magyar inkvizíció c. könyve nyomán 

(Editiroal Transsylvania, Buenos Aires )

(Folytatása következik!)

 

[2] Marton Veronika: A somogyi rovásírásos kövek, Matrona, Győr, 1999.

[3] Máté Imre: Yotengrit, I-IV. Püski, Bp. 1915., II. 196-200. pp.

Kedves Olvasóim! Tisztelt Érdeklődők!

 Tisztelettel értesítem Önöket, hogy a

Csillagösvény Találkozó Rendezőségének

meghívására

Dunaszigeten július 22-én, szombaton 12.30-13.30-ig

 

Táltosok, az ősi gyógyítók

c. előadást tartok.

 

A 2023. július 20-23-ig tartó találkozóra minden érdeklődőt szeretettel vár a Rendezőség

neprajz-lex-5-168b.jpgTiszafüredi  táltos 
„Pénzásó Pista”
Tiszafüreden és környékén táltosnak tartották. Állandóan a halmot ásta, mert hite szerint látta a földbe rejtett kincset

 

Az ősi titkokat sejtető magyar népmesék népünk régiségének tündérködbe burkolt bizonyítékai. Szerencsére az Habsburg uralom századaiban az osztrák cenzorok nem értették népmeséink titkait. Nem értették, mit jelent az „üveghegy”, mit a „hetedhétország” és az „óperenciás tenger”, ezért maradhatott meg.

A magyarság történelmének ismeretében némelyekre fény derült, némelyek még őrzik, legalábbis nehezebben tárják fel a titkukat. A csácsogó mesék „Hol volt, hol nem volt…” bevezetőjét követő meseelem a magyarság Kárpát-medencébe vivő hazaútjának egy-egy állomása.

Az Üveghegy

A gyermeki képzelet az üveghegyet valóban átlátszó. áttetsző, igen-igen síkos üvegnek gondolja, amelyen csak a ragyogó gyémántpatkós táltosparipa képes felvágtatni, hogy a patája szikrát hány az üvegen. A meseelemzők nem hagynak kétséget s megmagyarázzák: Vándorló őseink hóborította hegyeken keltek át, hegyek alatt lovagoltak, szekereztek Kárpát-medence felé. A hivatalosított eredetelmélet szerint a Volga-Káma-Bjelaja vidékéről lehúzódtak Közép-Ázsiába. A Kaukázus alján a dél-orosz pusztán végig haladva átkeltek a Kárpátokon, s Vereckénél léptek be őseik honába. Üveghegy vonatkozásban a Kárpátok hófödte csúcsait mellőzni kell, hiszen ilyen ezredév(ek)en át szívósan meggyökeresedett meseelem kialakulásához kevés a Kárpátokon való néhány hetes átkelési idő, s az sem a csúcsokon, hanem a járható hágón, s nem télen, hanem nyáron. Marad a Kaukázus. Csakhogy az állandósult meseelem az „üveghegyen át, túl, rá”, innen vagy onnan, de a Kaukázuson túlra mutat. Ha innen, akkor délre, Mezopotámia felé, ha onnan, akkor az orosz puszták felé.

Tehát a mesélőnek akár így, akár úgy, de át kellett kelnie a Kaukázuson.

 

napisten_asszir.jpg

  1. Tiszteletadás a Nap jelképe és Nabu-apla-iddina asszír király előtt az É-babbarra templomban(Samas-tábla, agyag, 29,2x17,8 cm., Kr.e. 888-855, British Museum)

 

Szippar, a vízözönt túlélt öt város[1] egyike. Központjában állt az É-babbarra, a „fehér épület”[2], a fehér ház a város védistene, a sumir UTU, majd a sémita-babiloni Samas napisten tiszteleti helye, temploma. Rejtélyes eltűnése után Jézus Krisztus tizenkét éves korától harminckét éves koráig a sippari csillagvizsgálóban tanult.    

A második öbölháború idején az amerikai repülők Szippar közelében gyenge rádióakív sugárzást észleltek. Bizonyára tudták, a közelben egyetlen atomerőmű-létesítmény sincs, csak romok, romok és romok. Ám a műszer jelzett, s az amerikaiak szétbombázták a természeti csodának számító területet. Minden rend felforgatója, a közel-keleti nemzetállamok sárbatiprója, a hivatalosított amerikai vezetés a szippari romok közt rejlő üvegszerű anyaggal borított emelkedő lapos tetejét bombáztatta szét.

Irak békeidejében a szakemberek bizonyára megvizsgálták a mintegy 100 m2- es különleges üvegszerű burkolatot[3]. Egyesek szerint vulkanikus üveg lehetett, mások szerint ókori (vagy előző világkorból való) légi járművek le- és felszállóhelye lehetett, s a repülő járművek keltette magas hő nagy vastagságban megolvasztotta a leszállópályát borító kvarchomokot.

A vulkanikus üveget, az obszidiánt el lehet vetni, hiszen a Tigris és az Eufrátesz közén kialudt vulkánnak nincs nyoma, annak ellenére, hogy az ásatásokon kb.9000 éves obszidián kések, nyílhegyek kerültek elő. Ezek a Mezopotámiát északról övező hegyekből, Anatóliából, a Kaukázusból, esetleg a Kárpát-medencei Tokaj-Eperjes vidékéről stb. származtak. 

  urhajo_leszallasi_utja.jpg

  1. Űrhajó-leszállási útvonal (a városhelyek javítva)[4]

 

Mesébe illő vélekedés, mégis van alapja, hogy réges-régi korok légi járművei olvasztották meg a homokos talajt. E feltételezést alátámasztja, hogy Szippar városának vonalas, ill. ékiratos neve valami hatalmas, olajosan fénylő kővel borított területet, földet jelent. 

 

tablazat_2.jpg 

  1. Szippar vonalas- és ékírásos neve

 

Összeolvasva: fénylő kő, a hatalmas földterület.

Első olvasatra úgy tűnik, mintha a „hatalmas” melléknév a földterület minőségjelzője lenne, pedig valójában a „kő” hátravetett jelzője. A magyarban e jelzős szerkezet gyakorta előfordul: (Ott a) nagy alma, a piros.

Az fenti szöveg mai magyarsággal: hatalmas fénylő köves föld.

A „földterület”-nek fordított KI olvasatú ékjelet nem termőföld, hanem valamilyen körülhatárolt rész, terület, ország értelemben használják. Szócsoport meghatározóként utal arra, hogy az előtte levő ékjel valamilyen területet, várost, települést jelent.

A Szippar ékjeleinek jelentéséből következik, e városban ragyogó kővel borított terület volt, amely mindmáig, vagyis amíg szét nem bombázták megmaradt. Pontos rendeltetése, eredete ismeretlen. Eredeti rendeltetése már  az ókorban elfelejtődött, de különleges volta miatt az ott élők tiszteleti helye lett, köré építették házaikat, köré telepedtek. Így alakult ki Szippar városa.

 

elbrusz_1.jpg

  1. Elbrusz, Kaukázus (Európa legmagasabb csúcsa, 5672 m )[5]

Népmeséink másik üveghegye a Kaukázus lehetett. Örök jég borította csúcsai távolból olyan benyomást keltettek, mintha üvegből lettek volna. A babiloni-asszír terjeszkedés elől menekülő sumir utódok a hófödte Kaukázuson átkelve Dentumoger-ba[6], a Don-tövi Magyarországba értek. Majd a szintén toldalékoló nyelvű néhez a hunokhoz, az avarokhoz, azaz a magyarok elődeihez csatlakozva jutottak el a Kárpát-medencébe.

A hetedhétország

Az ókori Hettita Birodalomra utal a „hetedhétország” meseelem. Mezopotámiából nézve azon túl volt a régi haza, a Kárpát- medence. Az őskorban a sumirok egyik alkotó-népessége, a Djemdet Nasr nép innen vándorolt el a Balkánon és Anatólián át a Tigris és az Eufrátesz vidékére. Néhány ezer év alatt ragyogó városokat, városállamokat hoztak létre. Mígnem az utódaik a harcias semita-asszírok támadásai miatt (ld. fent) feladták hazájukat, és életüket mentvén nem a Balkán, hanem az északi hegyek felé menekültek. Sok viszontagságon, és több letelepedési kísérlet után a „Hetedhétország”, a Hettita Birodalom szomszédságában, a méd hegyeken át a Kaukázuson túlra vándoroltak.

 

hettita_birodalom.jpg

  1. A Hettita Birodalom tartományai[7]

A mai történetírás a hettitákat az indoeurópai népek ősének, nyelvi elődjének tartja. Nem veszi figyelembe, hogy két Hettita Birodalom létezett. Kr. e. 3000 táján a mai Törökország területének lakói a se nem szemita, se nem indoeurópai, hanem a toldalékoló nyelvű hattik voltak.  A Kaukázus felől, minden különösebb harc nélkül csatakoztak hozzájuk az ismeretlen nyelvű hurrik. (Oly „rokonsági” kapcsolat lehetett a szkítafajú hurri és a hatti nép közt, mint a Kárpát-medencei magyarok és avarok közt.)

 

hurrita_oroszlan.jpg

  1. Mancsa alatt a legrégibb hurrita szövegű kőtáblát tartó bronz oroszlán (Urkes/Tell Mozan, É-K Szíria, Kr. e. 21. Louvre, Paris)[8]

Mivel a „hettita” szó „hét táj v. hét ország” jelentéséből következik, hogy nemcsak az említett kettő, hanem még legalább öt egymással rokon törzs szövetsége hozhatta létre az első jól szervezett államalakulatukat, a Hettita Ó-birodalmat. 

 

hettita_ferfi_mellszopor.jpg

Suppiluliuma hatti uralkodó, (A hatti  hettita elődnép volt) - wista.create)

A Kr. e. XVI. századra az I. Hettita Birodalom megszűnt. Eltelt vagy százötven év. S a hivatalosított történetírás bizonytalanságát tükröző meghatározás, az un. „átmeneti időszak” után a Hettita Ó-Birodalom romjain az új hódítók, az indoeurópai népek megalkották a II. Hettita Birodalmat.

Mindez pedig történt a Kr. e. 14-13. században.

E 150 évnyi, un. átmeneti időszakot úgy kell elképzelni, mint a rómaiak távozása és a hunok érkezése közt Erdélyt:  Kr. u. 270/271-ben Aurelianus császár parancsára  rómaiak kivonultak Dáciából (Erdélyből), a romanizált lakosságot meg kényszerrel áttelepítették a szomszédos Moesiába[9]. A hunok 4-5. századi megjelenéséig Dácia gyakorlatilag lakatlan volt.[10] Néhány betévedt barbár germán törzs, gepida, gót stb. nyomát lehetett csak kimutatni. Az, hogy ezidőben Dácia/Erdélyben kb. 2 millió lehetett a román lakosság száma egyszerűen képtelenség[11], nem igaz.   

Meglepő, hogy Dácia királya és a közel-keleti Pártus birodalom uralkodója szövetséges volt. Decebal dák király a halála évében a távoli Párthia nagykirályát, II. Pakorosz katonai támogatását, szövetségét kérte a rómaiak elleni harchoz.[12] Az Eufrátesztől Baktriáig elterülő Pártus Birodalom és Erdély közti meglehetős távolság késleltette a pártus segítséget. 106-ban Decebal meghalt. Dácia/Erdély római provincia lett. A mai hivatalosított történetírás szemérmesen elhallgatja a rómaiak előtt az Erdélyt uraló dákok faji hovatartozását.

Az alábbi képen a pártus uralkodó profilból, a dák meg szemből látszik, mégis felfedezhető köztük a hasonló faji jelleg, különösen az egyenes orr. A Kárpát-medencei magyarok között is sok a hasonló arcélű ember.

 

pakoros_es_decebal.jpg

  1. II. Pakoros (Kr.u. 89-128) pártus nagykirály (aranyérme)[13] és Decebal márvány (British Museum)[14]

 

A pártusok mindig megsegítették és katonailag támogatták a rokonnépeiket.  Közéjük tartoztak Hérodotosz erdélyi agathürszoszainak[15] utódai, az erdélyi dákok, vagyis a dahák, akik soha nem voltak a románok elődei. A románok a magyar Árpádházi királyok idején kezdtek beszivárogni Erdélybe. Első okleveles említésük 1210-ből való.[16]   

Az Óperenciás tenger

„Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurtafarkú malac túr…” -kezdődik sok-sok magyar népmese.  Az Óperencia, a leggyakoribb meseelem eredete a magyar vezérek korába nyúlik vissza, amikor az avar/ magyar gyepük még az Enns folyó mentén sorakoztak.

A kifejezést általában az „ob der→ober+Enns” összetételének fogják fel. Szószerinti jelentése: az Enns folyón túli terület.

955-ben az Enns Dunába való befolyásától kb.265 km-re az Lech-mezőn I. Ottó szász herceg vezette német csapatok gyalázatosan tőrbecsalták Bulcsúnak és Lélnek három német herceg megsegítésére érkezett hadát. Általános vélemény, hogy Botond seregének és Taksony csapatának harcosain kívül az orruktól, fülüktől, nyelvüktől megfosztott 7 életben hagyott gyászvitéz hozta haza hírét az Ober-Ennsnek, az Óperenciának.

Csakhogy nem valószínű, hogy a X. században, a Lech mezei gyászos események után a népünk az Enns feletti területek nevét, a gyűlölt ellenség nyelvén, elhallott, erősen németes formában illesztették volna a meséibe.

 

enns_legifelvetel.jpg

  1. Enns folyóról készült légifelvétel (2011, Stájerország, Ausztria)

 

Az Ober-Enns nem a Felső-Enns, hanem az Avar-Enns vidékét, nyugati avar határterületet jelenti. Az „ober” kifejezés az avarok tót „obri-obar-ober” népnevének, magyaros formája. A magyar vezérek korában a tót népnevet a mai szlovének elődeire értették; egy részüket az avar kagánok határőrnépként telepítették északra. Ők a mai szlovákok 1920-ig tótnak nevezett elődei. 

„Az avarok földjük nyugati határa mentén kihasználva a természeti adottságokat, hegyeket, dombokat, erdőket, óriási földsáncokat, torlaszokat, ledöntött fákból nagy gyepűgátakat építettek. A németség és a magyarok közti régi avar gyepűvidék, a Bécsi medencével együtt (Ostmark[17]) a magyarok felvonulási területe lett. Magyar lakosság nem telepíttetett ide; csak a gyepük állandó magyar helyőrsége őrizte a határvidéket.”[18]

Magyarország belsejétől az avar gyepűvidék ugyancsak messze, az „óperenciás tengeren is túl” volt. „Tenger” alatt nem valamelyik nagyobb osztrák tó pl. a Wörtersee vagy a Mondsee, hanem a nagy-nagy távolság, az Enns-menti avar gyepükhöz és a túlnan túli tájakra való tengernyi lovaglás értendő. A „tenger” szó a magyarban „átvitt értelemben mint melléknév jelent valami sokat, nagy számút, nagy terjedelműt jelent.”[19] „…tenger virág nyílik tarkán körülötte…”[20]

A magyar nép ősi tudása a népmesék védőszárnyai alá rejtőzve maradt meg. Ehhez hasonlóan mentődött meg a következő részben sorra kerülő, a vízözön előtti időket idéző valóban meseszerű népmesei elem a „három vagy egy nap egy esztendő”. 

Haddelhadd

Az uralkodást, a hatalom gyakorlását szerető asszony férje szívével együtt a kormányzást is megkaparintotta, s így nagy befolyása volt az országos ügyekre: A „férjét, s a mi férjéé volt ő kormányozta.[21] Tehát asszonya és „nemhivatalos uralkodótársa” lett Gézának. Adelhaidot más írások udvariasan a „…legszebb női alakok[22] egyikének mondják: nem csak versenyt lovagolt és vadászott a férjével, hanem még a tivornyák zajos örömeit is megosztotta. Magától értetődik, hogy egy ily feleség… a férjen teljesen uralkodott, s nem igen csalódunk, ha felteszszük, hogy helylyel-közzel még a kormány gyeplőit is erőteljesen a kezeibe vehette.”[23]

A lengyel arát kísérő fegyveres lovagok a pilisi királyi udvar közvetlen közelében telepítettek le, mondván, hadd vegyék körül a királynét az övéi, nehogy idegenül érezze magát a „pogányok” között. Ám nemcsak Adelhaidot vették körül, hanem Gézát is (miként majdan a bajor Gizella kísérete Istvánt). 

Feltűnő a krónikások és a későbbi történészek igyekezete, hogy Gézát vérszomjas zsarnokként tűntessék fel, mintha Adelhaid és a környezete ártatlan bárány lett volna. Minden magyarellenes ténykedést neki tulajdonítottak: Géza rendelte el a hittérítést. Követséget menesztett Európába, hogy a népe ellen fegyvereseket toborozzon. Ő ostorozott, csakis ő büntetett, hogy a hazáját a magyarokkal együtt német érdekkörbe terelje.

1000 év távolából és a bekövetkezett események ismeretében úgy tűnik, Géza a saját udvarában elszigetelődött. Német udvaroncok, német és lengyel papok vették körül. Querfurti Brunó kertelés nélkül kimondja: Szent Adalbert „… követeket küldött a magyarok nagy urához, vagyis inkább a nejéhez, a ki az országon uralkodott s férjét és férje dolgait kormányozta, s a kinek vezetése alatt kezdődött a kereszténység.”[24] Magyar, ha szólni kívánt a fejedelemmel, csak Adelhaid és az udvaroncai szűrőjén juthatott elébe. Az „Adelhaid” hallatán a magyar anyanyelvűekben felmerülhet, vajon van-e némi köze a „haddelhadd” szóláshoz: A két kifejezés kiejtési és írásképi hasonlatossága az ’Ober-Enns – Óperencia’ kifejezésnél is szembetűnőbb: Magyar nyelvterületen mindmáig él a ’haddelhadd’ kifejezés. Országszerte, pl. Vas megyében még az 1950-es években is ekképp intették a rosszalkodó gyermeket: ’Vigyázz, mert jön a haddelhadd!’, s ha nem hagyja abba a csínytevést, bizony megkapja a fenyítést.

 

csimbokos.jpg

Csimbókos hajviseletű magyar férfi (Békés, Békés megye, 1911)

 

A Czuczor-Fogarasi szótár a „hadd el hadd sajátságos népies kifejezés”-t „hagyd el hagyd”-nak oldja fel, s közli, „valami nagy bajt, szorultságot jelent, midőn valakit rútul megpiszkolnak, megvernek”[25].

E magyarázatnak akkor van értelme, ha a bántalmazott könyörög, hagyják már abba verését. Ám nincs összhangban  „No, most lesz még a hadd el hadd!”, sem Vas-megyei a  ’Jön a hadd el hadd!’ szólással, ami komoly fenyítést helyez kilátásba. 

Az Adelhaid név csak a szókezdő h hangban különbözik a „haddelhadd”-tól. Tehát joggal feltételezhető, hogy a két szónak köze van egymáshoz.

A ’haddelhadd’ kifejezésnek évezredes előzménye lehet: A hittérítők kíséretében járó-kelő királyfejedelmi rendfenntartókat a köznép joggal tarthatta Adelhaid embereinek, s a fejedelemné keresztnevén emlegethette őket. Ezek a fegyveresek bizonyára nem átallották keményen megfenyíteni a keresztségnek ellenálló, nyakas, csimbókos hajú magyarokat. Azok aztán észrevéve a közeledtüket, óva inthették egymást: „Vigyázz, mert jön Adelhaid, gyün a haddelhadd!”

Így az eredeti jelentését vesztett réges-régi kifejezés intő szólásként mindmáig megmaradt.

 

[1] A Vízözönt túlélt mezopotámiai városok: Eridu, Bad.Tibira, Larak, Szippar, Suruppak.

[2] A sumir nyelvben az UD kifejezésnek nemcsak fényes, hanem fehér, tiszta jelentése is van. A magyarban: tiszta fehér, ragyogó fehér.   

[3] kincseslada.hu/kozmikusember

[4] Sitchin, Der zwölfte Planet, Wilhelm Goldmann Verlag, (München), 1979. 246. p.

[5] baloghpet.com/2015/01/15/az-elbrusz-csucsan

[6] Don-tövi Magyarország In: Anonymus: Gesta Hungarorum, Magyar Helikon, 1975. 81. p.  

[7] images.google.de (Reich der Hethiter)

[8] images.google.de

[9] Moesia: Bulgária és Szerbia határterülete. 

[10] mek.oszk.hu

[11] Kosztin Árpád: Magyar térvesztés, román térnyerés Erdélyben. Bíró Family, Bp., 2003. 20-10. pp.

[12] Marton Veronika: A pártusok, a sivatag lovagjai, Matrona, Győr, 2010. 60, 100. pp.

[13] cngcoins.com

[14] H. Brunn - Brukmann, Denkmäler griechischer und römischer Skulptur, Munich, 1888, t. I, 2, pl. 55.

[15] Hérodotosz történeti könyvei, I-IX.,  MTA-Franklin Társulat, Bp. 1893., IV., 100. p.

[16] Kosztin Árpád i. m. 5.p.

[17] A későbbi Ausztria

[18] Részlet a szerző Karddal a keresztért c. készülő könyvéből.

[19] A magyar nyelv szótára (Czuczor-Fogarasi), IV. köt., Atheneum, Bp, 1874., 210. p. 

[20] Petőfi Sándor: János vitéz

[21] Endlicher, Stephan Ladislaus: Rerum Hungaricarum Monumenta Arpadiana, Scheitlin u. Zollikofer, Sangalli, 1849. 141, 165. pp.

[22] A magyar krónikák hasonlóképp jellemzik Géza asszonyát.

[23] Wertner Mór: Az Árpádok… i.m. 30. p.

[24] Miserat his diebus ad Ungrorum seniorem magnum, imo ad uxorem eius, quae totum regnum manu tenuit, virum et quae erant viri ipsa regabat, qua duce erat christianitas coepta In: Pertz i.m. IV. 603. p.

[25] Czuczor-Fogarasi i. m. II. köt., „Hadd el hadd!” címszó, 1277. p.

A bibliai Noé minden utódja egy-egy nép névadója, ősatyja lett. Egyedül Nimródhoz nem kötődik nép, mert a neve titulus, cím. Bárki lehetett „nimród”, ha életével, tudásával, tetteivel népe felemelkedését, boldogulását szolgálta: Megillette az isteni újjászületést jelentő párducbőrös általvető és a „nimród/uralkodó” cím. A Vízözön utáni 86 kusita uralkodó közül az első EVE.KhÚS volt. A Bibliában a név első szótagja lemaradt. Így lett az első birodalom- és városalapító neve Khús. Bibliai fia, Nimród is városalapító volt, de nem kapcsolódik hozzá nép. A Biblia szerkesztői a Khúshoz tartozó „nimrud” titulust megszemélyesítették, és atyává és fiúvá, Khúsra és Nimródra osztották.[1]

12 ezer évvel ezelőtti, eddig az utolsó Vízözön után 206 évvel az első uralkodó, a hun-magyarok ősapja, NIMR.UD, a Napisten párducfia  építette Núbia és Egyiptom határán Bábel tornyát[2], majd Asszíriában számos várost.

A Louvre-ban az alábbi Nimródot ábrázoló  pecséthenger, illetve a nyomata 1908-ban még megvolt. A későbbi katalógusokból hiányzik. Egy kiadvány őrizte  meg a rajzát, így megmaradt a vonalas írással írt lélekemelő üzenet. Bár a szöveg nem közli Nimród nevét, a kép ábrái, a virágos ág, a Naptemplom, a felfelé szálló ő madár, az ég boltozata Nimródra utal.   

A képből kitűnik, hogy eredetileg amulett lehetett. nimrod_pecseth.jpg

A Nimród amulett rajza[3]

 

 bunkosbot.jpg

A letörött sarkú pecséthenger-nyomat nyomat bal oldalán egy bunkósbot alsó része látszik.

 ferfialak.jpg

A sumir pecséthengereken tűnik fel először a kettőskereszt ősképe. A papi ruhát viselő férfialak (Nimród) elágazó virágos ágat tart a kezében. Ez ágacska idővel kettőskereszt formájú írásjeggyé alakult.

napmadas.jpg

A háttérben a napkeresztes tornyos építmény (zikkurat) a mai felhőkarcolót formázza. Nippurban fénykereszt ékesítette az É.KUR templom/zikkurat tetejét. Bár a templom EN.LIL-nek volt szentelve, mégis NIN.IB-nek, a déli verő istenének védelme alatt állt. dNiN-IB a sumir istenkörben az istenek hőse, a Teremtő harcosa, vadász, tudós és jövendölő. A „nagy vadász az Úr előtt” feladatkör alapján kapcsolódik a magyarság ősatyjához, Nimródhoz (helyesen: Kus nimródhoz).

 sas.jpg

A lefelé szálló sasmadár az IM.DU.GUDhu, magyar megfelelője a TURUL.  Mind a sumirok, mind a magyarok hite szerint Isten szent madara, arra hivatott, hogy közvetítsen ég és föld között. A név jelentése: (Az) alászálló hatalom madara.

felkoriv.jpg

A félkörív alatti hét köröcske alapjelentése: éjszaka, sötétség, alászáll. A szövegösszefüggést tekintve jelenthet ugyan éjszakát, mégis a „csillagos ég”-nek kell felfogni, hiszen a madár láthatóan a félkörívvel jelölt ég felől száll fel vagy le. (A szétágazó farok leereszkedésre utal!) Úgy tűnik, mintha a turulmadár a virágos ágat tartó NIMR.UD-nak hozná a Teremtőnek, az ég urának vonalas jelekkel írt üzenetét:

 A sumir szövegek olvasási iránya jobbról balra, felülről lefelé. Ha az emberalak a fenti képnek megfelelő helyzetben van, akkor a keret (kartus) jelei (kartus) fejtetőn állnak, és az olvasás iránya látszólag bal-jobb. Ha a viselője a nyakában lógó amulettet felemelve olvasta, akkor a rajzolat látszódott fordítva. Az olvasatok, azaz az átírások különbözősége a nyelvjárásokból adódik. A hangzósítás (kiejtés) feltételes. Fr. Lenormant  francia akadémikus szerint a magyar kiejtés állhat a legközelebb a sumirhoz. nimrod_pecsethenger.jpg

 A jeleknek több olvasata és jelentése van. A  mai magyar nyelvszokásnak, illetve szórendnek  megfelelően az I. és a II. oszlop  olvasáskor felcserélődik.  

 Átírás és fordítás: sapir_anbar.jpg

Az amulett szövege közli a magyarság Nimródjával, hogy a Teremtő a bölcsességet, a tudást égi fénysugárként táplálta a  mai magyarság elődnépébe. E tehetség népünkből nem veszett ki, ma is mindenkiben megvan, de kevesen élnek vele. A többség inkább visszaél e csodás isteni adománnyal, és rosszra, vagy egyáltalán nem használja.

Megjegyzés: Az uralkodót jelentő "nimród" asszír kifejezés. Olvasata nimr-u-ud.Jelentése: Napisten párducfia. 

[1] Marton Veronika: Nimród, a hun-magyarok őse, Matrona, Győr, 2017. 21-34. pp.

[2] Kézai Simon mester magyar krónikája, Kiadja Ráth Mór, Pest 1862. 6. p.

[3] Collection des cylindres-cachets du Louvre, Les cylindres archaiques (Nimrud), Leroux, 1908. 

Kedves Olvasóim! 

A Maghar Akadémia szervezésében 2023, júniusától sumir tanfolyamot tartok Budapesten. Tájékoztatásul megküldöm Önöknek a szervezők készítette felhívást.  Köszönöm a figyelmüket! 
Barátsággal: Marton Veronika
 
xxx

Sumir tanfolyam

 

Az un. Blau-táblák egyike (lazúrkő, Kr. e. 3000 körül. Blau nevű régész vásárolta a bagdadi bazárban. Kiválóan olvasható és értelmezhető. Több jele megegyezik a Tatárlaka-i táblákon (Kr.e. kb. 4500)  levő jelekkel – pinterest.com)

A résztvevők megismerkednek a mintegy 4000-5000 évvel ezelőtt élt sumir nép történelmével, mitológiájával és az írásával. Elsajátítják a vonalas- és az ékírást, s önállóan tudnak rövidebb szövegeket (pl. pecséthenger) átírni latin betűkre, fordítani és értelmezni.
Miért fontos megismerkednünk a sumirokkal, az írásukkal és a mitológiájukkal?
A magyar – bizonyítottan – a sumir nép egyik egyenesági leszármazottja.
Jelenlegi műveltségünk alapjait a sumírok rakták le, mely különösen a magyarság néphagyományaiban mutatkozik meg.
Feltűnően sok a hasonlatosság a mai magyarság és a sumirok gondolkodásmódja, érzelmi és egyéb megnyilvánulásai között.
Érdekel az ősiségünknek ez a csodálatos része?
Érdekelnek a régi, az ékiratos táblákon olvasható történetek és a megfejtései?
Tudni szeretnéd, hogy a mostani társadalmi és emberi problémákra, milyen ősi megoldási lehetőségek vannak?
A tanfolyamon a sumir ékírás elsajátítása mellett a fenti kérdésekre is megkaphatod a válaszokat.

 

 Mostanság nagyon felkapott lett az ókori Mezopotámia, vagyis Sumer és a sumir nép. Sokan elolvasnak róluk egy-két könyvet, megnéznek néhány ismeretterjesztő filmet, úgy vélik, mindent tudnak e rejtélyes népről. Ám azt hiszik, minden ókori közel keleti agyagtábla, szobor stb. a sumirok alkotása. Még az ókorban a tehetséges, békés sumirokat a bevándorló akkádok, babiloniak, asszírok kiszorították, elüldözték a hazájukból. Több hullámban vándoroltak el. Egyiptom nekik köszönheti nagyságát. Pelazg, etruszk, kelta néven fokozatosan népesítették be a Földközi-tenger medencéjét. Eljutottak az Abakán-folyó vidékére, és a Kaukázusok túlra, Dentumagyariába, majd magyarként a Kárpát-medencébe.

Oktató: Marton Veronika
Badiny Jós Ferenc tanítványaként több, mint 30 éve foglalkozik a sumir történelemmel, mitológiával, ékírással. A miskolci Nagy Lajos király magánegyetemen tanított sumerológiát, ismertette meg a hallgatókkal e csodálatos nép műveltségét, írását, s fedezte fel a magyar és a sumir nyelv, nyelvtan közti hasonlatosságokat, azonosságokat. Azóta is rendszeresen tanít, cikkeket és könyveket ír. Eltökélten vallja, hogy a magyarság, magyar népünk őrizte meg a kb. 12 utódnép közül a legteljesebben a sumirok műveltségét. Az ősi sumir nyelvtani szófordulatok, szavak mai magyar nyelvben garmadával fordulnak elő. Ebben semmi csodálatos nincs, hiszen a sumirok egyik összetevő népcsoportja a Kárpát-medencéből, Erdélyből származik.

A magyar nyelv gyökei, „szótagjai” valaha rég elfeledett önálló jelentésű szavak voltak, és megegyeznek a sumir jelek egy-egy „ékjellel” rögzített egyszótagú „szavaival”. Pl. NIN.GIR.SU isten mezejét visszafoglaló sumir uralkodó, az elfoglalt terület lakosainak (LU.KUS) kihirdette a SzI.GU.RI-ját, vagyis a parancsolatját. A magyarul is érthető SzI.GU.RI (nyomatékos beszéd neki), „szigorú” kifejezésként a mai „parancs” szavunk jelzője lett (Keselyű oszlop).

A tanfolyamot azon érdeklődőknek ajánljuk, akik elhivatottan szeretnék megőrizni, magyar anyanyelvünket, akik „modernizálás” címén sem dőlnek be a nyelvünket elfojtani igyekvő idegen kifejezéseknek, mert addig maradunk magyarok, amíg a nyelvünket a maga valójában megtartjuk. Ezt segíti a sumir nyelv, nyelvtan megismerése.

A tanfolyam részvevői megismerkednek a sumirok történelmével, mitológiájukkal, elsajátítják a sumir nyelvtan alapjait, megtanulják az ékírást. A tanfolyam végeztével néhány jelből álló szövegeket tudnak önállóan lefordítani, továbbá eligazodnak az ókori közel-keleti ókori népek és tárgyi emlékeik között.

Marton Veronika (tanár-sumerológus)

Június 24. szombat 13.00 óra

Tanfolyam időtartam: 5 alkalom / 8.000,- Ft / alkalom – 3,5 óra alkalmanként (szombati nap)
Maximum 15 fő (a tanfolyam akkor indul, ha betelt a létszám)
Helyszín: Budapest
Jelentkezni: rendezveny@magharakademia.hu
Telefonon: +36 20 312 5925

 

A magyarság népi műveltsége, régi jó erkölcse évszázadok alatt sem idomult teljesen a római kereszténységhez. A népszokásokon, népi hiedelmeken, a vallásos gyakorlaton átsüt az a régi magyar hit,  vallásos érzület  és a szkíta szokásrend. Madách Imre találóan jellemez: „Hitünk külföldi növény, mely a magyarság regényes gyermekkorával nincs összefűzve”. 

 babba_maria.jpg

A Napbaöltözött asszony, a csíksomlyói Babba Mária (szentkép) 

 

István király uralkodása idején a papság a régi magyar szokásokat, hagyományokat keresztény tartalommal töltve mentette át a vallásos gyakorlatba. A korabeli mindenhatónak képzelt egyháziak nem mertek hozzányúlni a régi, kegyelettel őrzött és tartott ünnepekhez, hanem „átszínezve” római keresztény ünnepekké formálták. Így a nép az ősei hagyományozta saját ünnepnapjait megünnepelhette, szentjeit tisztelhette, legfeljebb imáiban fűzte hozzá a keresztény szenteket.


susa-i_szobor.jpg

Imádkozó alak (alabástromszobrocska, Szuza, Elam, Kr. e. 4. évezred)

 

Gellért püspök, a XI. századi erőszakos, sok vérrel járó keresztényesítés tudora vette észre, hogy „Krisztus anyjának tulajdon neve a magyarok nemzetségében ki nem mondatik, hanem csak mondatik: Asszonynak”[1]. (A somogyi rovásírásos kövek tanító táblája Anahita néven említi. Ez lehetett az istennő valódi neve.) A magyarság  hite szinte kínálta a lehetőséget, hogy Gellért püspök a magyarok istennőjét, Nagyasszonyát, a Napbaöltözött Asszony alakján keresztül összemossa Jézus Krisztus anyjával, Szűz Máriával.

 nergal_es_anahita.jpg

Nergál, az alsó világ és Kutha város védistene, jobbra fent trónuson ülő Anahita istennő (pártus dombormű, Hatra, Parthia, Kr.u. 1-2. sz.)

 

Római zarándokkönyv[2] őrizte meg a Napbaöltözött Asszony legendáját: Augustus római császár látomásában „megnyílt az ég, és fényözönben leszállott a földre, egy oltárra Szűz Mária a gyermek Jézussal, miközben ’Haec est ara primogeniti Filii Dei’ (Ez Isten egyszülött fiának oltára) szavak hallatszottak. Ezután a keresztények körében elterjedt, hogy Mária „fényes Nap környül jelent meg „Augustus császárnak”.[3]

 Gellért püspök a magyarság régi hitéből átvette a magyar ősvallás istenasszonyának nevét az „Asszony”-t, és a keresztény papokkal „boldog”-ként összeprédikáltatta Szűz Máriával. A római keresztény egyház elhíresült gyakorlata, akit nem akart szentté avatni, azt boldoggá avatta.”[4] Így forrt egybe és honosodott meg a magyarság körében a „boldog + asszony” kifejezés összekapcsolása, és lett az ősi ASSZONY elnevezésből a mintegy ezeréves múltra visszatekintő csodálatos név, a BOLDOGASSZONY.

Úgy tűnik, Gellért püspök kissé vétett az egyházi regula ellen, hiszen a „boldoggá avatás azon ténynek és eljárásnak a kifejezése, mellyel Istennek szentség hírében meghalt valamelyik szolgája a szentek (boldogok) névjegyzékébe felvétetik, és ekként a hívek elé utánzandó példaképül, valamint tiszteletük és segítséghívásuk tárgyául állíttatik.”[5] Csakhogy a magyarság ősvallásának istenként tisztelt Asszonya nem volt Isten szolgája, meg sem halt, és nem utánzandó példakép, hanem maga a valóság, máig élő, reményt nyújtó, népét segítő, támogató istennő, a  Boldogasszony.  

Ennek ellenére Gellért püspök  „…Tanácsának intéséből akkoron kele fel, hogy zyz Mariat az Magyarországban bodog azzonnak awagy ez wylagnak nagy azzonanak hyvnak, zent Istwan kiral es ez zegen orzagot bodog azzon orzaganak newezee.”

gellert_puspok.jpg

Gellért püspök térít (Anjou Legendárium)

 

Gellért püspök szándéka nem úgy sült el, ahogy megálmodta. A magyarságban a Boldogasszony hallatán nem a boldogságos Szűz Mária alakja sejlik fel, hanem a magyar ősvallás istennője, Asszonya.

Napjainkban sokan feltételezik, felfedezni vélik, hogy a „boldogasszony” elnevezés évezredek távolába nyúlik vissza. Bobula Ida, történész „A magyar ősvallás istenasszonya” c. értekezésében valóban bemutatja a Boldogasszony kifejezés feltételezett sumir gyökeit, de a lábjegyzetben megjegyzi, a négy gyök külön-külön megvan a sumir szövegekben, de együttesen, szószerkezetként még egyetlen táblán sem fordult elő.[6]

baudugasan.jpg

Összeolvasva: Legelőt/füvet adó jóságos úrnő. 

dBA.U a mezopotámiai Lagas (SIR.BUR.LA,KI) város, városállam védistennője. Nevének jelentése: füvet/legelőt adó istennő.

A fenti gyökök valóban lehetővé tehették volna e megnevezést, hiszen a magyarság elődei akkor voltak boldogok, elégedettek, ha a jószág jóllakott, jutott nekik fű, legelő bőségesen. Bármennyire is szeretnők, e szavak (gyökök) együttese agyagtáblákon, feliratokon, véseteken eddig nem került elő. Amíg elő nem kerül, nem nem jelenthető ki, hogy a Boldogasszony jelzős szóösszetétel sumir eredetű lenne, ám az „asszony” igen.

 

boldogasszony_tabla.jpg

Asszony! Melletted a szent ember![7] 

 

(Az Asszony és a mai Boldogasszony azonosságát jelzik a szent madarak, a libák, ill. a hattyúk és a holdsarló)

A magyar ősvallás istennőjének neve sumir táblákon, pecséthengereken, feliratokon fel-felbukkan, bizonyítva, hogy a magyarság, illetve elődnépe a Kárpát-medencéből való el- és visszavándorlás során vallásában, hitében, érzéseiben híven megőrizte istennőjét, az ASSZONY-t, még akkor is, ha mára a neve Boldogasszony lett.

 

 [1] Szent Gellértnek élete. - Ford. Tormay Cecil,- In: Magyar Legendárium.- Készült a Könyvbarátok Szövetsége számára a Kir. Magy. Egyetemi Nyomdában, Budapesten, [?] 39. p.

[2] „Santa Maria in Ara coeli” címszó. In: Magyar Katolikus Lexikon (lexikon, katolikus.hu)

[3] Debreceni Kódex, 1519.

[4] A boldoggá avatás (beatificatio) a szentté avatást (canonisatio) megelőző, kötelező lépés. A különbség, hogy adott közösség számára az Egyház megengedi a boldoggá avatott tiszteletét, a szentté avatottnak pedig elrendeli a hivatalos tiszteletét.

[5] Révai Nagy Lexikona, Boldoggá avatás címszó,- III. kötet,- Révai Testvérek Irodalmi Intézet, Bp.,1911. 468. p.            

[6] Bobula Ida: A sumir-magyar rokonság kérdése, Ed. Esda, Buenos Aires, 1982. 65.p.

[7] Thureau-Dangin: Nouvelles fouilles de Tello, Leroux, Paris, 1910. 119. p.  (A képaláírás a  baloldali szöveg fordítása)

  

UR város története a Vízözön előtti időkbe nyúlik vissza. Már akkor népes település volt, amikor a Tigris és az Eufrátesz a hatalmas lapályos mocsárvidéket áttörve ömlött a Perzsa-öbölbe. A folyók hegyekből szállított iszapos hordaléka feltöltötte a mocsarakat, és előbukkantak a szárazulatok. E szigeteket az északi hegyekből és a mai Perzsa-öböl felől érkezett telepesek lakták be. Ezek egyikén terült el UR városa. A legalsó rétegben olyan kezdetleges sárkunyhókat tártak fel, mint 6-7 km-re északnyugatra az UBAID dombban.

 

imdugud.jpg 

Sumer jelképe – A párducfejű IM.DU.GUD sasmadár egy-egy agancsos szarvast tart a markában. – vörösréz-lemez, dNIN.HUR.SAG templom, Tell al-’Ubaid,– es-wikipedia.org)  Hivatalosan a lelet Kr.e. 2500-ból való, Woolley szerint Kr.e. 3500-ból Manapság minden ókori leletet igyekeznek fiatalabbra datálni, közelíteni a korunkhoz. Vajon miért?)

 

A tell-ben rejtező falu legelső lakosai agyaggal tapasztott, nádfonatú, favázas (patics?), döngölt padozatú kis kunyhókban éltek. A homok alól tapasztott agyagtűzhelyek maradványai, sok-sok, kézzel formált, festett agyagedény, agyagsarló, bárd, balta, pattintott tűzkő,  festett agyagszobor-töredék, halászhorog és csónakmodell került elő. Ez eszközök arra utalnak, hogy az első lakosok földet műveltek, juhot, kecskét tenyésztettek, halásztak. Az előkerült kőnehezékek szövőszéktartozékok voltak. Az állatbőrön kívül szőttes ruházatot viseltek. Írott emlékeik nem voltak, az írást nem ismerték, de geometriai rajzolatú pecsételőket használtak. A régészek szerencséjére a tell-ben talált falu romjaira soha nem építkeztek. Úgy, maradt, ahogy az áradat meghagyta.  

UR legalsó rétegeiben is az UBAID-ihoz hasonló leletek tömkelegét ásták ki. A tapasztott sárkunyhók ledöngölt maradványaira több rétegben egymás fölé új kunyhókat építettek. Az alapzatuk egyre magasabbra került, és a lapos szigetből lassacskán domb lett. Meghatározhatatlan időpontban új telepesek jelentek meg, ők voltak az urukiak, majd a Balkánon keresztül az írás mesterségét magával hozó erdélyi népcsoport.

[Mezopotámia-szerte a régészek Uruk város feltárásakor előkerült un. uruki rétegeket alapul véve számozták meg a többi település műveltségi rétegeit. A legalsó XVIII-XIV. sz. réteg az Ubaid-i, a XV-VI. a Szuzán át az Aral-tó vidékéről az uruki, az V-III. az Erdélyből érkezett Jemdet Nasr nép tárgyi emlékeit rejtette. E három népcsoport együtteséből jött létre a sumir nép.]

 

e4d51691c8074389ffff84a5ffffe417.jpg

ÚR királysírjainak feltárása (baslibrary.org) 

 

 UR-ban a jövevények a dombon fekvő falut időtálló épületekkel, hatalmas égetett téglás védfalú várossá építették. A legalsó rétegekben együtt bukkantak elő az Ubaid-i és az Uruk-i népcsoport tárgyi emlékei. Ez azt jelenti, hogy az urukiak még a nagy áradat előtt érték el az Eufráteszt. És akkor jött az egész földet elárasztó, a történelem menetét megszakító vízár, és „a Vízözön után a királyság újból leszállt az égből”. Ez esemény leírását 1914-ben, a legkorábbi ékiratos Vízözön-tábla töredékén Arno Poebel, német asszirológus találta meg.[1] A szöveg közli, mely városok élték túl az áradatot, s miként szerveztetett meg a túlélők élete:

„Miután… a királyság leszállt a mennyből, // Miután a magasztos Korona és a királyság trónja // Ismét leszállt a mennyből, Tökéletesre formáltatott minden // Istenfélő szertartás és a hit ereje, // A városok neve kihirdettett, szétosztatott [az istenek között] // Eridut, az elsőt Nudimmud, a bölcs vezér kapta, // A második, Bad-Tibira Inanna úrnőé lett, // Larak, a harmadik Pabilszagnak jutott, // Szippar, a negyedik ura a hős UTU lett, // ötödikként kapta Szud Suruppakot. // Miután a városok neve kihirdettetett // … szétosztattak a vízdús folyók, // [kijelöltetett kik] tisztítják a kis csatornákat.”[2]

UR városát e szöveg nem említi, ám az ásatások megdönthetetlen bizonyítékkal szolgáltak, hogy a magaslaton fekvő város is túlélte a Vízözönt.  Sir Leonard Woolley angol régész volt az a szerencsés, aki UR-ban feltárta a köznép temetőjével együtt a világhírű királysírokat. Egyiket-másikat kifosztva találta, de UR királynőjének sírja érintetlen volt. Olyan felfedezést tett, amit nemigen szoktak emlegetni: Az Erdélyből Mezopotámiába jött Jemdet Nasr népcsoport egyenes folytatása az I. UR-i dinasztia népe![3] Tehát az Erdélyből érkezettek utódai hozták létre az UR-i királysírok tárgyi emlékeit.   

e30a821670aa2dcc9713767f7dc00b951bd09404_1.jpg 

Békés mindennapok - Úr város „zászlaja”. (smarthistory.org)

 

6ad5bf324deec97e6db3685c899d8b13beda9474.jpg 

Háború – ÚR város „zászlajának” másik oldala (smarthiytory.org)

 

A sírok a vízrakta agyagrétegbe lettek bemélyesztve. Woolley szerint ez nem a bibliai Vízözön, hanem csak, 64x160 km2-re szorítkozó helyi áradás lehetett.[4] [Mezopotámiában szinte minden ásatás 1,5-3 m-es vízrakta réteget tárt fel, ilyen vastag üledék nagyobb áradatot feltételez!] A Kr. e. 3500-3200 között használt temető királysírjainak fényűző leletei magasműveltségről, fejlett társadalomról tanúskodnak. Az építész ismerte a mai építészeti alapelveket, a fémműves szakmai tudása kimagasló volt, a művész realisztikus szépérzéke zavarbaejtette a maiakat, stb. A várost jólszervezett hadsereg védte stb.

Az I. UR-i dinasztia királysírjainak mesés leleteivel együtt táblafelirat és két-három pecséthenger is előkerült. Az egyikre ráírták a királynő nevét. A három jelcsoportból álló szöveg röviddel a feltárás után megfejtetett és elolvastatott. A királynőnek nagyon szép magyaros neve volt: SzU.BAD. [A hangzósítása hasonlít a magyar „szabad” kifejezésre, ám a jelentése nem!] Hogy-hogynem idővel PU.A.BI-NAK olvasták. Így lett a szépnevű SzU.BAD-ból PU.A.BI, a tréfáskedvű magyar anyanyelvűeknél: Pubi. 

 

kiralynoi_fejdisz.jpg

SzU.BAD királynő fejdísze és nyakéke. (world history.org)

 

A pecsétnyomat vonalas jeleinek alábbi megfejtéséből kiderül, hogy a SzU.BAD elnevezés a helyes, a  PU.A.BI pedig nem. A két részre osztott kép a királyi család áldozati lakomáját, étel-, és italáldozatot ábrázol. A felsőn az díszes hajzatú, ruházatú ülő nőalak tálkát tart a kezében. Az írásjelek tanúsága szerint ő a királynő. Az alsón az kopasz ülő nő csészéből csorgatja az italt. A jobboldalon a két ülő férfialak kissé különbözik. A középtájon futó két ágszerű vonal sokatmondó, de a pontos jelentése nem ismert.  

A Nippurban talált ékiratos királylista[5] és az ásatások egymást igazolják. ME.SA.NI.PA.AD.DA király meghalt. SU.BAD királynő özvegyen maradt. A királynő halála után a trón várományosA a fiuk, AN.NI.PA.AD.DA  vagy MES.KA.LA.AM.DUG herceg volt. 

 

subad_kiralyno_pecsethengere.jpg 

  1. SzU.BAD királynő pecséthengere és a henger nyomata (lazURkő, 4,9x2,5 cm, British Museum, London, Art of the first cities, Metropolitan Museum, New York, 2003, 109. p.)

A nyomaton levő kétoszlopos, három vonalas jelből álló szöveget jobbról balra és felülről lefelé kell olvasni. Mindenik jel kettős összetétel.

 

a_pecsethenger_szovege.jpg

A pecséthenger szövege

(A jeleket értelmezte és fordította Vedres Zsuzsanna, a sumir tanfolyam hallgatója)

 

 Az 1. sz. jel jelentése: „fej+balkéz”. Kézcsókra, a balkézre adott csókra utal, ami a tisztelet jele. Jelentése: tisztel, imád, áld[6], vagyis tiszteletreméltó, áldott/áldandó, imád/imádandó, tehát szentséges személyről van szó.  

A királynő magasabb rangú volt, mint az udvartartása. A férje halála után ő irányította UR városát, illetve népét. Szentséges (szakrális) királynő volt. A város főistenének, a Holdistennek, ill. rajta keresztül a Teremtőnek tartozott számadással tetteiért, népe boldogulásáért. Ezzel szemben a sémita akkád, asszír, babiloni uralkodók Isten helyettesei voltak, Isten nevében tettek jót, de többnyire rosszat.

A 2. sz. jel jelentése „tutaj, apa, anya”. Felmerül, miként jelenthet e kifejezés hol „apá”-t, hol „anyá”-t. A szövegkörnyezet válaszol e kérdésre, ti. a második oszlopban levő jel jelentése „nő”, nem pedig „férfi”-t. Az írásjel felső része a”férfi”-t, az alsó a „nő”-t jelent. Illedelmesen megfogalmazva a két jel együtt a fogantatás misztériumára  utal.

A II. oszlop egyetlen jele (3.) is összetétel. Jelentése „URNŐ”. A felső „nő”, az alsó téglalap alakú jel pedig „öltözék”, tehát „ruhát öltött nő”. A rangot minden időben az öltözék tükrözte vissza. Pl. a magyar népmesékben, ha a kisbojtár megkapta a királyságot, és királyi ruhát, „csuhát” is kapott hozzá. 

A három jelből álló „értelmező jelzős” szószerkezet összeolvasva:

SzU   .   BAD          NIN

Szentséges anya, (a) néni

vagy

    (Az) úrnő, a tisztelendő anya.

 

Hogyan lehetne az első oszlop jeleit PU’.A.BI-nak olvasni? 

Az első oszlopban két jelcsoport van. A 1. sz. jelet egyes kutatók PU-nak olvassák,  ám a 2. sz. jel olvasata nem A, hanem BAD, és akkor  hiányozik még a BI jele. A PU'A.BI olvasat nem állja meg a helyét, hiába jelölik a szóközt (’) aposztróffal, ami egy vagy két betű kihagyását jelenti.

Megjegyzem, némelyik szakönyv mindkét olvasatot megemlíti, de a SzU.BAD  névbe is beleerőltet egy aposztrófot: SUB’AD vagy SzUB’AD. 

sirkamra.jpg  

A sírban  megtalálták a királyt, ill. a királynőt  túlvilágra kísérők, katonák, ökrök, fogatok, kocsisok maradványait. (rekonstrukció és a feltáráskor a sírkamra  – en.wikipedia.org)

 

   

 

[1] Sollberger, Edmond: The Babylonian Legend of the Flood (A Vízözön babiloni legendája, magyarra fordította Monostori Zsolt) British Museum, London, 1971. 20-21. pp.

[2] Poebel, Arno: Historical and Grammatical Texts (Történelmi és nyelvtani szövegek, Az idézetet angolból magyarra fordította Korsós Anna), Vol. V. University Museum, Philadelphia, 1914, Plate I.

[3] Woolley, Leonard: UR: The first Phases , The King Penguin Books, London-NewYork, 1946. 8. p.

[4] Woolley i. m. 12-13. pp.

[5] Woolley i. m. 8. p.

[6] A sumir nyelv agyagtábla-szószedetei nem tesznek különbséget a szófajok közt! A szövegkörnyezet határozza meg, hogy az adott szó a mondatban mi lesz.

Nevezetes dátum a mai. Kétszáz éve, 1823. január elsején született Petőfi Sándor, a magyarság legnagyobb költője. A hivatalos nagy sajtóorgánumokban, tudomásom szerint  ezideig senki nem emlékezett meg róla.

A szilveszter utáni kábulatban az ember hajlamos megfeledkezni a nagy évfordulókról, többek között Petőfi Sándor születésnapjáról, s arról, hogy népünk mit köszönhet neki. Nagyságát a 200 év alatt ráaggatott jelzők tükrözik: legnagyobb, legismertebb, legjelentősebb költőnk, lánglelkű forradalmár és szabadságharcos. Valóban. Petőfi Sándor egyszemélyben volt író/költő, politikus és szabadságharcos. Ha manapság lenne ilyen ember, méltó lenne a magyarság vezetésére, már rég ő lenne hazánk első embere. Az utókor gyarló hordószónokai között nincs Petőfi nagyságrendű jelölt és önjelölt. Nincs, akire a nép felnézne, akit tiszta szívvel követne, mert a háttérben ott lapul a mindent és mindenkit megrontó pénz. Ha találnók magyar embert, akiben mindhárom tulajdonság meglenne, Petőfi Sándor tisztességével, becsületével lenne felvértezve, hazánk, népünk megmentője lehetne.

Petőfi Sándort a sors faragta igaz emberré. Nemcsak az elszenvedett nélkülözései erősítették, hanem a környezete, az ország legjobb kollégiumai, kiváló tudós professzorai is besegítettek.   

A megélhetési nehézségekkel teletűzdelt, de a XIX. századinál messze kényelmesebb világunkban élő 21 éves mai fiatalember elviselné-e, ha télvíz idején Debrecenből Egerbe kellene gyalogolnia, majd onnan lovaskocsival Pestre. Aligha. Ha Vahot Imre házában a lépcső alatti sötét, hideg szűk, szobának is alig nevezhető kuckóban éjszaka verseket írogatna, napközben szerkesztené a Pesti Divatlapot.  Bizony nehezen bírná ki. és így tovább…

 

28.jpg

Petőfi Sándor családja – Fent: Petrovics István és Hrúz Mária, Középen: Petőfi Sándor, Petőfi Zoltán és Szendrei Júlia, Lent: ifj. Petrovics István

Petőfi Sándornak nemcsak az ifjúkora, hanem a gyermekkora is nehéz volt. Édesanyja, Hrúz Mária nagyon szerette, az apja, Petrovics István kevésbé vagy alig. Ennek ellenére az ország legjobb kollégiumaiban taníttatta. Ha valahol megelégelték, másik városba vitte. Midőn a soproni líceumban szeretett volna tanulni, kiderült, senki nem fizeti a költségeket… Tizenhat évesen lett katona…

 

250px-petofi_sandor.jpg

Petőfi Sándor portréja, Barabás Miklós litográfiája (1848)

 

Kihasználom az alkalmat, hogy Petőfi Sándor életéről (ami egyáltalán nem kisebbíti nagyságát) néhány olyan adalékot közöljek, amit az irodalmároknak értékelni, cáfolni és igazolni kellene:

Rebesgetik, Petrovics István Petőfi Sándornak nem a vérszerinti atyja. Különös, hogy a folytonosan más-más faluba költözködő hol mészáros, hol kocsmáros, s ha tönkremegy mindig talpraáll, közben a legjobb iskolákban (összesen 9-ben) taníttatja a fiát. Ehhez a háttérben komoly támogató kellett, vagyis Petőfi Sándor révén a „jó öreg kocsmáros” az újrakezdéshez titokzatos valakitől anyagi támogatást kaphatott/kapott.

Petőfi jól titkolt származására vagy egy évtizede derült némi fény. A régi Sopron-vármegyei Nagycenken családfakutatás közben az anyakönyvben valaki rábukkant Hrúz Mária születési adataira. Jobban utánanézvén a Széchenyiek családi levéltárában is akadt valami utalás: HM szolgáló a Felvidékre távozott. Az  i-re a pontot  Széchényi István döblingi naplójának közel utolsó bejegyzése teszi fel: „…cserbenhagytam Máriát…”  

 

800px-petofi_barabas_miklos_konyomata.jpg

Egressy Gábor: Petőfi Sándor portréja (dagerrotípia (1844/1845), Escher Károlyfotográfus kémiai úton regenerált és az eredeti dagerrotípiához képest oldalfordított (vélhetően a valós helyzetbe került) reprodukciója

 

Hálásak lehetünk a sorsnak, hogy a magyarságnak adott egy soha el nem felejthető, csodálatos embert, rendkívüli költőt, amit, 1843. március 5-én, Kecskeméten még az életében látnokként megsejtett:  

"Anyám, az álmok nem hazudnak;
Takarjon bár a szemfödél:
Dicső neve költő-fiadnak.
Anyám, soká, örökkön él." (Jövendölés)

 

Petőfi Sándor 1849-ben, 26 éves korában halt meg a segesvári csatatéren, vagy jónéhány évvel később Barguzinban.      

Kedves ismerősöm nemrégiben megkérdezte, írnék-e a Tárih-i Üngürüsz[1]-ről. E kérés sajnos időszerű lett, hiszen 2022. november 22-én, Érsekújváron elhunyt Geönczeöl Gyula[2] őstörténeti magánkutató, újságíró. Oroszlánrésze volt abban, hogy a Tárih-i Üngürüsz[3], a magyarok történetéről szóló XVI. századi a török nyelvű krónika megjelenhessen.  A magyar előidők sok ismeretlen eseményét, hagyományát felelevenítő, szülüsz írástípussal írt krónika magyar fordításáért és kiadásért itthon és külföldön mindent megmozdított. November 25-én a felvidéki Leléd temetőjében „… kollégája, Szigeti Gábor (a Zsarátnok c. folyóirat főszerkesztője), újságíró így búcsúzott tőle a gyászoló gyülekezet előtt: Gondját viselte a világ magyarsága sorsának, s ennek ő az utolsó pillanatig, míg ereje engedte, eleget tett.”[4]

 

geonczeol_gyula.jpg

Geönczeöl Gyula (2019. youtube)

 

A Tarih-i Üngürüsz-re, az eredetileg „latinul írt magyar krónikára Szülejmán szultán tolmácsa Mahmud Terdzsüman bukkant rá [a pilisi] Székesfehérvár elfoglalása után 1543-ban,” amikor török kézre került, és feldúlatott az magyar királyok levéltára. A krónika „Üngürüsz tartományának [Magyarország] a régi … történelmét tartalmazza, hogyan virágzott fel, miért … lett a neve Üngürüsz, … fővárosát miért nevezték Budinnak, régi fővárosuknak mi volt a neve, kik voltak a királyaik …, mikor és kik ellen harcoltak …, mennyi ideig uralkodtak és hogyan töltötték az életüket.”[5] Terdzsümann a könyvét a szultánnak szánta. Mivel az igazhitű Szülejmánnak mégsem lehetett gyaur [latin] nyelvű könyvet ajándékozni, ezért latinról törökre fordította. 

 

tarih_ung.jpg

A Tárih-i Üngürüsz/A magyarok története első és utolsó oldala (A: MTA Könyvtár Ms Török F. 57. Tárih-i Üngürüsz)

  1_tughra-of-suleiman-the-magnificent-nurhayat-koseoglu-altun.jpg

Nagy Szulejmán tughrá-ja, kalligrafikus monogrammja (fineartamerica.com)

 

A krónikát 1850 körül Vámbéry Ármin[6] fedezte fel Isztambulban, és hozta haza. Az MTA könyvtárába került (Jelzet: Török F. 57)  A magyarok történetén kívül macedóniai Nagy Sándor életútjának leírását is tartalmazza. 1860-ban Vámbéry[7], majd Budenz József[8] ismertette. Mindketten lesújtóan véleményezték: „A magyar őstörténeti mesék, Nemrod, Hunor, Magor, Sicambria benne vannak, de hiányzik sok fontos magyar esemény”, pl. „a fejedelmek és több Árpád-házi király kora, Mátyás uralkodásának nagy része stb., mivel Terdzsüman „latin könyvből merített”, ám nem tudott jól latinul.[9] Az utalásaiból, miszerint „az emberi történelem krónikásai, és a világ eseményeinek elbeszélői úgy beszélik”, kitűnik, más források anyagát is felhasználta. Ti. a magyar őstörténeti rész részletesebb, mint a királyok korának leírása. A Nimródról[10] szóló rész a „vízözönelőtti időből őriz töredékeket…”[11] Terjedelmes a csodaszarvas-legenda, Atilla korának leírása, hosszas a Kadar/Kattarról szóló rész. E név a török nyelvből értelmezhető. Jelentése „hozzácsatoló, összekapcsoló, egyesítő”. A török kat- igéből szabályosan képzett melléknévi igenév.”[12]

 

hunor_es_magor.jpg

Hunor és Magor (Képes Krónika, 1360 – hu.wikipedia.org)

 

A Kattar beszélő név, a jelentése alapján az ősidőkbeli Hunor népét, a szkítafajú népeket Kattar fővezér „egyesítette”. Ők a hunok, az „avarok, ill. álavarok”, a magyarok és a kunok ősei. Magyar volt mind, a különbség az, hogy az egyik előbb, a másik később jött „vissza”, a Kárpát-medencébe. A mai hivatalosított akadémista felfogás ragaszkodik ahhoz, hogy e népcsoportoknak sem fajilag, sem nyelvileg semmi közük a magyarokhoz.

Megjegyezném, hogy Vámbéry Ármin a szerzőt, Mahmud Terdzsümant magyarnak tartja, mivel két török történetíró egy magyar származású Mahmúd nevű tolmácsot említett.[13] Ezzel szemben Matuz (Wágner) József[14],  magyar származású német turkológus török tolmácslista[15] alapján II. Lajos magyar király apródjából lett török tolmácsot, Mahmudot bajor származásúnak tartja. Az arab eredetű „terdzsüman” kifejezés „tolmács”-ot jelent a törökben is![16]  A törököknek több „terdzsüman”-juk, tolmácsuk lehetett! A világon nincs ország, amely a saját népéből való neves személyt ne igyekezne sajátjának vallani és tartani, nem ajándékozná idegennek, főleg nem németnek, mégha bajor is. Ez eljárás csak a magyarnak titulált idegenszívűek sajátja.

 

4_suleiman_arrives_to_the_siege_of_szekesfehervar_1543.jpg 

Székesfehérvár 1543 évi ostroma – Ez a pilisi Fehérvár:  A terep dimbes-dombos-hegyes, nem olyan, mint a mai Székesfehérvár környéke.   (hu.m.wikipedia.org)

 

Terdzsümann krónikája sok tekintetben egybecseng Illig, Heribert[17]: A kitalált középkor c. könyvében vázolt 297 évnyi időbetoldás-elmélettel. Ti. Terdzsüman a krónikában felhasználta források valamiképp elkerülték Konstantinosz Pophürogennétosz és időhamisító írnokainak a figyelmét, és megmaradtak a maguk valóságában. A bizánci császár szabályos írnok-műhelyt működtetett, hogy dokumentumokkal igazolják a Kr.u. 614-911 tartó fiktív időszak létezését, vagyis a régészeti emlékek teljes hiánya ellenére levél-, kódex- és könyvhamisításokkal lefedjék a betoldott 297 évet: Az eredeti dokumentumokat másolás közben átírták, majd az eredetieket a tudós császár parancsára megsemmisítették. Vámbéry és Budenz éppen a magyar krónikákhoz képest hiányzó részeket reklamálta, és utasította el a krónika valós voltát.   

„Dr. Sárkány Kálmán (jogász) kezdeményezésére és Geönczeöl Gyula segítségével, továbbá a Magvető Kiadó közreműködésével készült el a török kódex teljes szövegének fordítása.”[18]  Geönczeöl Gyula felvidéki ismeretsége révén talált rá a prágai Károly Egyetem turkológusára, a szintén felvidéki Dr. Blaskovics Józsefre, aki elvállalta a kalandos úton megszerezett krónika magyarra fordítását.

Az alábbiakban Geönczeöl Gyulának a Tarih-i Üngürüsz amerikai kiadásában (1988) megjelent jegyzete alapján vázolom a krónika kálváriáját a felbukkanásától a megjelenésig:

A Tarih-i Üngürüsz-nek két török nyelvű példánya létezik. Az egyiket Vámbéry Ármin hozta haza, és adta át az Akadémiának, a másik kézirat[19] Isztambulban van.

Dr. Zakar András[20] 1971 nyarán beszélt Geönczeöl Gyulának a Tarih-i Üngürüszről. Az isztambuli másolat megszerzése nem sikerült, mert az „Akadémia bennfentesei… Isztambulban elintézték, hogy… zárolják az anyagot.” Geönczeöl Gyula ismerőse révén a Pozsonyi Egyetem Könyvtára „megkérte az anyagot Törökországból, de a filmeket nem engedték továbbítani…”Dr. Zakarnak az „UNESCO római irodájában” dolgozó barátja „repülőre ült, és amikor… az angliai úr belépett Istambulban a levéltárba…, az elképedt levéltáros… elmondta, hogy itt hever a filmmásolat már régóta, és nem értik, mi ez a felfordulás!”[21]

 blaskovics_jozs.jpg

Dr. Blaskovics József turkológus, a Tarih-i Üngürüsz fordítója (epa.hu)

 

Az Akadémiát „nem az zavarta, hogy a pesti kéziratot lefordítjuk, hanem az, hogy...  ilyen ősi irat tartalma a magyar nép kezébe kerül és annak mindennapi olvasmányos Bibliájává válik… Ráadásul Budenz József… eredetileg zárolta az anyagot…” Zakar „dr. Sárkány Kálmánt kérte meg, hogy filmmásolatot kérjen ki az Akadémia Keleti Gyűjteményében a TÜ kéziratról… A nemtörődöm alkalmazottak rendes könyvtári kölcsönzés keretében kiadták a filmet.” Zakar megkérdezte Geönczeöl Gyulát, ismer-e „olyan turkológust, aki kitűnően beszél magyarul és törökül is.”[22] Így került a kézirat a prágai Károly Egyetem felvidéki származású turkológus professzorához, Dr. Blaskovics Józsefhez. Elvállalta, hogy a „rendkívül nehéz szöveget lefordítsa, gyönyörű magyar nyelvezetbe illessze, mely párosulva a rokon török nép színes, keleties kifejezővilágával, eredeti környezetben szólaltatja meg a TI ősi igéit, történetét… A Magyar Nemzet c. napilap cikke nyomán Pesten kiderült, … megvan a szöveg…; kitört az idegesség az Akadémián. Azonban Illyés Gyula mellénk állott… Hiába fenyegette az Akadémia levélben dr. Blaskovicsot és dr. Sárkányt, a filmet nem adtuk vissza, ellenben másolatot készítettünk róla…”[23]

Geönczeöl Gyula írja: „Kolozsvári Grandpierre Endrével[24] meglátogattuk az Akadémia alelnökét, Ligeti Alajost[25]”, aki „felajánlotta, ha a TÜ kiadásától elállunk, megígéri, hogy Blaskovics Felvidékre vonatkozó török adóösszeírási anyagát… segít kiadni.” Geönczeöl válasza: „nincs alku, az meg fog jelenni.” Ligeti „dühösen kiabálni kezdett: Akkor véres fejjel fognak visszavonulni! Ligeti kifogásolta Endre jelenlétét… Nyilván zavarta, hogy van tanú…” Illyés Gyula[26] támogatása révén az első nagy tanulmány, K(olozsvári) G(randpierre) Endréé megjelent az írószövetség lapjában, a Kortársban.  A második rész már nem jelenhetett meg… Aczél György[27] megtiltotta.” Geönczeöl Gyula így folytatja: „…Kiérkeztem Clevelandba, és a Szittyakürtben…” megjelentettem „hogy a teljes kézirat nálam van. Ez sokat segített, mert a Magvető… korlátozott példányszámban, de megjelentette az anyagot. 1982 tavaszán, a könyvnapon órák leforgása alatt kelt el.”[28] 

A jámbor magyar olvasó értesülvén a Tárih-i Üngürösz körüli viharról, joggal nem érti, s felteszi önmagának és a világnak a kérdést: Vajon 400-500 év távolából mitől tart a (Magyar) Tudományos Akadémia? Csak nem attól, hogy a magyarság ráébred, az őstörténetéről, eredetéről hazugságot tanítottak. Sutbadobva a történelemkönyveket, újra kellene értékelni és írni a magyar történelmet? Esetleg erősödik a nemzeti öntudat, s születnek, nevelődnek még Magyarországon  „geönczeöl gyulák”?    

Dolgozatomhoz Geönczöl Gyulának az amerikai kiadásban megjelent (1981) előszavát[29], a fordító, Dr. Blaskovics József turkológus professzor zárszavát[30], tovább a krónika szövegét használtam fel. Írásomat Geönczeöl Gyula emlékére készítettem.

 

nevtelen_29.jpg 

A pilisi Fehérvár (ifj. Mathias Merian metszete, Baitz Péter könyvéből – epa.oszk.hu)

 

[1] A magyarok története/Tárih-i Üngürüsz/Madzsar Tárihi – Dr. Blaskovics József fordítása, az Előszót írta, az amerikai kiadást szervezte, szerkesztette Geönczeöl Gyula, II. Nagy Szittya Történelmi Világkongresszus, Clevland, Ohio, 1988.

[2] Geönczeöl Gyula (1950-1922), a Zsarátnok, az „Őshitű magyarok lapja” felvidéki újságírója. A továbbiakban TÜ)

[3] A magyarok története/Tárih-i Üngürüsz / Madzsar Tárihi – Dr. Blaskovics József fordítása, az Előszót írta, az amerikai kiadást szervezte, szerkesztette Geönczeöl Gyula, II. Nagy Szittya Történelmi Világkongresszus, Clevland, Ohio, 1988.

[4] Szigeti Gábor, a Zsarátnok c. folyóirat főszerkesztőjének 2022. XI. 25-én elhangzott búcsúztatójából  In: https://felvidek.ma/2022/11/

[5] Lmf. 263. p.

[6] Vámbéry Ármin (1832-1913), orientalista, egyetemi tanár, az MTA tagja

[7] Magyar Akadémiai Értesítő, I. köt. 4. sz. 360-362. pp.

[8] Budenz József (1836-1892), német származású „magyar” nyelvtudós, egyetemi tanár, az MTA tagja. In: Magyar Akadémiai Értesítő, II. köt. 3. sz. 1861. 261-292. és 293-316. pp.

[9] TÜ i. m. 265. p.

[10] A „nimród”szó megnevezés, titulus. Több ókori népnek volt „nimródja”, vagyis párducbőrrel felövezett hőse, vezére, s mindeniknek volt ismert vagy ismeretlen neve. In: Marton Veronika: Nimród, a hun-magyarok őse, Matrona, Győr, 2017, 21-35. pp. 

[11] TÜ i.m. 10. p.

[12] TÜ i. m. 268. p.

[13] TÜ i. m.275. p.

[14] Matuz József Jenő (sz. Wágner, 1925/7-1992) magyar származású német történész, orientalista, turkológus, iszlámkutató.

[15] Jozef Matuz/Wagner: Pfortendolmetscher zur Herrschaftzeit Süleymans der Prächtigen, 49-51. pp. In: Südostforschungen, 1975.

[16] TÜ i. m. 275-276 pp.

[17] Illig, Heribert (1947-): német orientalista, a Zeitensprünge c. lap alapítója, rendszeranalítikus.

[18] TÜ i. m. 266. p.

[19] Tárih-i Üngürüs, Nur-i Osmaniye Kütüphanesi No.3385, 63-101 yapraklari

[20] Zakar András Dr., katolikus pap, pápai kamarás, Mindszenthy József hercegprímás személyi titkára 

[21] TÜ i. m. 7.p.

[22] TÜ i. m. 8.p.

[23] TÜ i. m. 8. p,

[24] Kolozsvári Grandpierre Endre (1916-2003), író.

[25] Ligeti Alajos/Lajos (1902-1987): magyar orientalista, nyelvész, filológus, mongolista, turkológus, egyetemi tanár, az MTA tagja

[26] Illyés Gyula  (1902–1983) magyar költő, író, drámaíró, műfordító, lapszerkesztő, országgyűlési képviselő, az MTA és a DIA tagja.

[27]Aczél György (sz. Appel Henrik, 1917-1991) kommunista politikus, a Kádár-korszakban a kulturális élet egyik legfőbb ideológusa, irányítója.

[28] TÜ i.m. 9. p.

[29] TÜ i.m. 5-16. pp.

[30] Lmf. 263-278. pp.

A sumir nép élete sokban hasonlít a honfoglaló magyarokéhoz, vagyis a szkítákéhoz. Szürkemarháik, rackajuhaik voltak, a pecséthengerek tanúsága szerint disznaik a rég kipusztult szalontai disznót formázták.

 

standard_of_ur.jpg 

Sumir életképek (részlet Ur város mozaik-zászlajáról – teacinghistory100.org)

 

Mezopotámiában az Eufrátesz és a Tigris közén alkonyatkor a pásztorok a dús fűben legelésző szürkemarha-csordákat a templom, ill. a királyi palota karámjába terelgetik. Juhászok nógatják a vastagprémű rackajuhokat, möndölöcskéket. Az állatok körül pulikutyák, komondorok futkároznak, ügyelik, hogy szét ne szaladjanak, ne kódorogjanak. Az állatok ellátása után az idegen országbeli szolganép az osztóhelyre igyekezik a napi kenyér- és söradagjáért.

 

szurkemarhk.jpg 

Ökrök menete Innana istennő uruki templomának falán. (Mészkő-, kagylóhéj-, rézberakás, Kr. e. III. évezred, Ubaid kor,  22x85 cm, University of Pennsylvania Museum, Philadelphia)

 

A hűvösödő estéken Urukban (és más településeken) az emberek, nők, férfiak, gyermekek IN.AN.NA istennő É.AN.NA (ég temploma) nevű temploma előtti térre igyekeznek. A műhelyekből tereferélve jönnek a kézművesek, az asztalosok, a fémművesek, a fazekasok, a kő- és a pecséthenger-metszők. Az asszonyok magasra tűzött hajjal, felkötött gyapjúruhában nagy agyagkorsókban hordják a folyóról a vizet, mások a templom előterében levő tűzhelynél sütik az esti kenyeret. A bronzsisakos katonák a hosszú lándzsájukat a vállukra vetve érkeznek. Az írnokok, a papok és az udvari tisztviselők cakkos szoknyájukban feszítenek. Az ifjak otthagyva iskolájuk agyagpadjait, agyagtábláikat lóbálva viháncolnak. A templomudvarra esetenként egy-egy szamár-karaván hajt be. A szamarak hátán megrakott kosarak, batyuk. Az írnokok agyagtáblákon tartják nyilván honnan, mennyi árut hoztak, továbbá feljegyezik a templom és a palota szolgálatában végzett munkákat, hiszen eszerint kapják az élelmiszer-részesedésüket. A teleírt táblákat polcra helyezik, majd indulnak a térre. A folyóparton üldögélnek a paraszti munkában megfáradt szolgák, a csatornatisztítók, téglavetők. Pihennek, beszélgetnek, esznek-isznak, és várják az esti istentiszteletet. 

IN.AN.NA, korábbi nevén NIN.HUR.SÁG, a „nagy hegy úrnőjé”-nek, a hegyes ország istennőjének díszes mészkőtemploma délnyugati-északkeleti tájolású. Teraszán 40x18 m2 alapterületű, „agyagtűk”-kel ékesített falú szentély áll.  Az égetett agyagból készített,  sűrűn egymás mellé helyezett agyagtűkkel az építmény döngölt agyagfalát erősítették meg. Megkapó szépségű a tűk színesen mintázott fejének hullámvonalas, háromszög- vagy virágformájú másodlagos mintázata.

 

agyagtu.jpg

Virágmintás fejű „agyagtűk”.  (25x37 cm, Kr. e. III. évezred, Ubaid kor, University of Pennsylvania Museum, Philadelphia)

 

A templomból kántálás hallik. A papok és a templomszolgák kérik az istennőt, éjszaka is védje a várost és népét a gonosz szellemektől. Az esti fohász után a téren összegyűlt emberek szétoszlanak. Ki-ki a saját házikójában vagy a templomi szálláson tér nyugovóra.

Uruk városát és lakóinak életét már a legrégibb ékiratok említik. A várost a Vízözön előtti Ubaid-i lakosság építtette. Nyomaikat a város legalsó ásatási rétegében találták meg. A felsőbb rétegekben az elamita Susa felől érkezett urukinak nevezett népesség edényei, házmaradványai, és számtalan pecséthenger bukkant elő. A felsőbb, IV-III. ásatási rétegből a kárpát-medencei, azaz erdélyi eredetű, az írás művészetét magával hozó Jemdet Nasr népcsoport emlékei kerültek elő.

Az egyes népek nevüket a legtöbb leletet adó lelőhely, domb (tell) arab elnevezése után kapták.

A Kr. e. IV. évezredre az Ubaid-i, az Uruk-i és a Jemdet Nasr népcsoport keveredéséből jött létre a sumir (a szakirodalomban szumer/sumer) nép. 

 allatok_terelese.jpg

Szürkemarhák terelése (pecséthenger és nyomat, fehér mészkő, Uruk kor, Kr.e. 3200, Louvre, wikiwand.com)

 

Mezopotámiában milliószámra találtak különféle kövekből, féldrágakövekből, aranyból, rézből készült, pecséthengereket. Névjegyként, hitelesítésre használták őket. Méretük 2-15 cm között ingadozott. A legkülönfélébb jeleneteket, csillagászati események, hétköznapi jelenetek, állatok, növények stb. képét vésték a kis hengerekre.

 

400px-cylinder_seal_cowshed_louvre_klq17.jpg 

Falusi idill (pecséthenger és nyomat, fehér mészkő, Kr.e.4100-3000, Louvre – wikiwand.com)

 

A puha agyagba forgatott henger végtelenített képet adott, s a különféle kereskedelmi ügyleteknél a tulajdonosának a személyazonosítását igazolta, mint mai pecsét. Az ókori emberek életéről, történetéről e gyakran írásos kis műremekek többet árulnak el, mint a hatalmas kőszobrok.  

  

 uruki_no.jpg

 

Női fej (alabástrom, Uruk, 21,5 cm, Jemdet Nasr kor, Kr. e. III. évezred eleje, Bagdad, Iraq Museum) – Az öbölháború idején amerikai „fogságba” került. Értékesíteni nem tudták, mert a különféle kiadványokból világszerte ismert volt, így visszajuttatták a Múzeumba.

 

Uruk városától nem messze a Perzsa-öböl partján Eridu, Sumer legrégebbi, egyetlen, kőből épített városa. A követ a hegyekből bödönhajókon szállították. Az öblöt a Tigris és az Eufrátesz lerakott hordaléka feltöltötte. A mai partvonal az ókorinál 50 km-rel beljebb került. Akkkoriban a két folyó közös mederben ömlött az öbölbe, ma pedig külön-külön. Így Eridu romjai ma már 40-50 km-re vannak a víztől.

Eridu részben Elam felől, részben más földrészről (Afrika) a tengeren át érkezett un. uruki népcsoport első letelepedési helye volt. A város templomát az első lakosság, a csekély lélekszámú Ubaid-i nép építette. Évszázadok alatt többször átépítették és EN.KI (sémita népeknél E-a) isten temploma lett. EN.LIL istent, a sumirok főistenét felváló, AN-nak is volt itt tiszteleti helye.  A sumir korban AN nem volt isten. A nevének jelentése: ég, magas, magasan levő, az istenek lakhelye. E felfogás nyomai megtalálhatók a magyar nyelvben. A magyar ember eképp fohászkodik az éghez, a magasságoshoz: Adná az ég! Adná a magasságos ég! Az ég alatt nem Istent érti, hanem Isten lakhelyét, az elérhetetlen magasságot, a mennyet. 


400px-p1150884_louvre_uruk_iii_tablette_ecriture_precuneiforme_ao19936_rwk.jpg

Beszolgáltatási tábla (Jemdet Nasr kor, Kr.e. 4000 körül wikiwand.com)

 

EN.KI nagyon régi sumir istenség volt. Nevének jelentése „én, a föld”. Mezopotámián kívül tisztelték Dilmun (ma Bahrein) szigetén, és a mítoszok tanúsága szerint India északnyugati részén is.

A sumir népet alkotó három népcsoport korábbi hazájában a föld, a termőföld volt az elsődleges. A csapadékszegény Folyamközbe telepedvén a víz lett a legfontosabb; hiszen a földeket öntözni kellett, s ha nem volt víz, akkor termés sem volt. Így EN.KI isten neve minden feladatkörével együtt E.Á-ra változott. A név jelentése „víz-ház”. A „víz-mélység” urának is tekintették, ami nem csupán a tenger mélységét jelentette, hanem a végtelen, a beláthatatlan égi óceánt is. Emiatt E.Á-t bölcsnek, a bölcsesség urának tartották. Lépcsőzetes toronytemplomát, zikkuratját a sumirok TAL.TAL-nak, azaz a „bölcsek bölcsé”-nek hívták.

 

talltas.jpg

A TA.AL kifejezés rejtezik a magyar táltos első szótagjában: TAL.TAS. Jelentése: „bölcs úr”.

 

A magyar nép táltosai valóban rendkívül bölcsek, a tudományokban, a gyógyításokban jártasak voltak. (Ne tévesszen meg senkit, hogy a második jel alapjelentése kutya, elsődleges olvasata meg UR, mert a TAS-nak is olvasták!)

Eridu politikai jelentősége a földtani változások miatt lassanként megszünt, ti. a város egyre messzebb került az öbölparttól. A helyét Uruk, Gilgames városa vette át. Mezopotámia vallási székhelye EN.LIL (én-lélek) isten tiszteleti helye, a nippuri É.KUR lett. Jelentése „épület a hegyé” vagyis „hegyház”. Az É a magyar épület első szótagja.  

Bérosszosz, a Kr. e. 3. évszázadban élt babiloni Marduk-pap megírta Chaldea történetét. Műve elveszett, de több ókori író részletesen idézi: Eridunál szállt ki a tengerből Oannes a halember. Mesterségekre, művészetekre, földművelésre, téglavetésre, házépítésre, kenyér és sör… készítésére tanította az embereket, mindarra, amire egy letelepült népnek az életbenmaradáshoz szüksége lehetett. Megismertette velük a csillagászatot, a számolás művészetét, lehozta a számokat az égből… Mondják, emberi nyelven beszélt, ételt nem vett magához, és éjszaka mindig visszament a tengerbe. Halfeje és halfarka volt. Sokáig tanította őket, sokáig maradt velük, majd eltűnt. Utána időről időre újabb halember jött a tengerből, és tanította az embereket. Elmélyítette az ismereteiket majd újra eltűnt, aztán újabbak jöttek, összesen hétszer. Oannest mind a sumirok, mind az utánuk következő népek EA istennel azonosították, pedig a pecséthengerek tanúsága szerint nem az volt, hanem csak a küldötte.06b00d294bf634356a6f5e2f6f988d01.jpg

Oannes öltözékét viselő, datolyapálmát beporzó pap az asszíriai Nimrud városából[1]

 

A sumir kornál jóval későbbi az Oannes-jelmezes asszír pap domborműve. A datolyapálmák mesterséges beporzását végzi, ahogy az „isten” tanította. A beporzás kezdését égi jelek, csillagállások határozták meg. Tavasszal, amikor az Oroszlán-csillagképet megközelíti a Szűz-csillagkép, és a β Virginis csillag becsúszik az Oroszlán farára, akkor kellett a datolyapálmák beporzását megkezdeni.

Az asszír pap fején jól látszik a halat formázó sipka, hátán a lelógó halbőr. Az asszírok átvették a sumir hagyományokat. Ezt jól példázzák a pap karján levő óra-szerű karkötők. Feltételezés szerint távoli, még a sumirok előtti valamelyik világkorból származnak. Az asszírok anélkül, hogy a rendeltetésüket ismerték volna ékszerként használták. A papok egyet-kettőt hordtak, istenszobraik karjára többet is tettek. 

A babiloni vízözön monda említi, az áradatot a  több város is túlélte: Larak, Szippar, Bad Tibira, Eridu és Suruppak  A régészeti ásatások tanúsága szerint más városok is átvészelték a Vízözönt. A pusztítás nem volt oly egyetemleges, miként a Biblia írja. 

A Vízözön után a magasabban fekvő részeket mocsaras, vizenyős részek választották el egymástól. E szárazulatokon megmaradt városok, települések egymástól elválasztva, saját uralkodóval, PA.TE.SI-vel önállóan élték a maguk életét, mint az újkor elején a német fejedelemségek. E természetes elszigeteltség lehetett az oka, hogy a sumir korban nem alakult ki egységes birodalom, hanem viszonylag kicsi, 50-400 km²-es városállamok jöttek létre, amelyek a sémita népek hódításáig meg is maradtak. Nagy birodalmakat majd a sémiták hoznak létre.

A Kr. e. IV-III. évezredben a sumirok békében éltek. Művelték a földjeiket, ápolták a kertjeiket, a csatornáikat, gondozták az állataikat. Országukat tejjel-mézzel folyó Kánaánná varázsoltak. Mígnem az arab sivatagból tömegesen beszivárgó sémita népek meg nem irigyelték a jólétüket. Egyre többen jöttek és szaporodtak. Hozták magukkal új erkölcseiket, kegyetlen szokásaikat, végül a sumir népet kiszorították, kiűzték a hazájukból. Az akkád népirtás elől menekülők Egyiptomba, a babiloni-asszír uralom idején a Földközi-tenger medencéjének partvidékére, majd keletre a Minuszinszk-Abakán folyó vidékére menekültek.

 Forrás: Hartmut Schmökel, Ur, Assur und Babylon, Europäischen Buchklub, Stuttgart etc. 1955.

 [1] Smith, George: Chaldäische Genesis, Hinrichs’sche Buchhandlung, Leipzig, 1876. 40. p.

süti beállítások módosítása