Kedves Olvasóim! 

A családunkban történt szomorú esemény utáni szemműtétemet követően folytatom a Szófejtések cikksorozatot. Elnézésüket kérem a hosszú és kényszerű hallgatásért!

x x x 

Az egyházi szertartásrend gyakori kifejezése az „angyal” mélyen beleivódott a magyar köznyelvbe: Édes kisangyalom! – becézi az anya a gyermekét. Burkolt káromkodásként így hangzik: „Az angyalát!”, esetleg „Azt a fűzfán fütyülős rézangyalát!”…

Keresztény hitünk szerint az angyalok Istent dicsőítő tiszta, magasabb rendű szellemi lények. Isten küldöttei. Az ő akaratát közvetítik az emberek felé, és végre is hajtják.[1]

Angyal (faragott homokkő-lap, 1170-1180, 59,5x36,5 cm, Szent Péter és Szent Pál Székesegyház, Dómmúzeum, Pécs - image.slidesharecdn.com) 

Az eredeti jóságukban megmaradt angyaloktól különböznek az Isten ellen fellázadt, bukott, örök kárhozatra került angyalok, szellemek, ördögök.[2] A vezetőjük Lucifer[3]. Isten ellen való fellépését, lázadását egyáltalán nem hordozza nevének jó értelmű fényhozó, fényt árasztó, világosságot terjesztő jelentése. Bár a régiségben ilyen alakok is voltak. A római mitológiában Diána istennő mellékneveként, gyermeket világra hozó értelemben is előfordul. Sőt az Esthajnalcsillag, a Vénusz bolygó egyik neve is Lucifer, vagyis fényhozó volt, ha a „Nap nyugta után a nyugati égen mint alkonycsillag, a keleti égen mint hajnalcsillag tündökölt”[4].   

Sátán - Lucifer - ördög (illusztráció, Codex Gigas, XIII. sz.– kb.se)

A görög angelosz (ἄγγελος - aggelosz) kifejezés átvétele a latin angelus, a német Engel, az olasz, angelo, a szláv andĕl és a magyar angyal. Legrégebbi magyar nyelvű írásos előfordulása, a többesszámú angheluc az 1046-ból származó magyar nyelvű nyelvemlékben, az „I. András király korabeli Imák”-ban[5] maradt meg.

Ez elnevezés középkori magyar változata jó példa a latin közvetítésű görög eredetű szavak fokozatos magyarosodására. Bár lehet közvetlen a görög átvétel, hiszen a hon-visszafoglalás korában a magyarság előbb ismerte meg a görög egyházi szertartásrende, mint a latin nyelvű római keresztényt. 

A többesszámú magyar angheluc[6] kifejezésből görög –osz, illetve a latin –us végződés elmaradt ugyan, ám nem érvényesült a magyar nyelvre jellemző magánhangzó harmónia (írásban?).

Az angheluc kifejezés második szótagja, a -ghe tehát nem a magánhangzó harmónia szerint illeszkedik. A harmadik szótag, a többesszámú –uc végződés az an- szótaghoz illeszkedne, ha nem kavarna be a második szótag. Így a többes szám mélyhangrendű végződése, az -uc (-ok) nem felel meg a hangrendi illeszkedésnek, ti. a toldalék a mélyhangrendű an- kezdőszótaghoz és nem a magas hangrendű utolsóelőtti szótaghoz idomult.[7]  

Az égben lakozó, onnan alászálló angyalok a Teremtő által a földre küldött, az embereket, s bizonyára az egész élővilágot, talán az egész földet ügyelő, óvó isteni akarat, erő megtestesítői.

Ezt tükrözi vissza a görög angelosz kifejezés követ, küldött jelentése. Mind a nyugati, mind a keleti hagyományos és nem hagyományos egyházak az angyalokat a hívekkel való könnyebb megértetés emberalakban jelenítették meg

A hét főangyal/arkangyal. Az apokrif, a rabbinikus és az ortodox iratok szerint:  Gábriel, Mihaél,  Rafaél, Uriél, Raguél, Haniél, Sariél.[8] (középkori orosz ikon –  upload.wikimedia.org)

Az égből alászálló angyalokként megtestesített isteni erő nem görög és nem római felfedezés, hanem sokkal régebbi, amit az angyal szó sumir, illetve az asszír ékírásos gyökei is visszatükröznek, sőt tovább is mutatnak.

 
 Jelentése: égi erő jön  vagy   ég(ből) jövő teljes erő

Ez egybevág az egekben, vagyis a Teremtő környezetében levő, őt dicsőítő angyal szó eredeti, küldött és Isten akaratának végrehajtója jelentéssel.

A Teremtő gondoskodó erejének felismerése jóval a legutolsó vízözön előtti világkorokra[9] nyúlik vissza: A teremtés után EN.KI[10] isten az I., a IV., a VI. és a VII. világkorban hét tanítót küldött a földre, hogy a tudatlan emberiséget megtanítsa a túlélés, a megélhetés fortélyaira. Ezek a későbbi korok félig férfi, félig halalakban ábrázolt első angyalai óvták, védték az emberiséget. Halformájú megjelenítésük teljesen ésszerű volt, hiszen az ókori források szerint a föld latyakosan, vizenyősen épp emelkedőben volt a világtengerből.

Az ó- és a középkorban hús-vér embereket, ószövetségi prófétákat, papokat, írástudókat tetteik, munkásságuk alapján angyali tulajdonságokkal ruháztak fel, angyalnak tartották.[11] Különleges képességük alapján valóban rászolgáltak e megkülönböztetésre.

Továbbgondolva a fentieket, vajon, most, a korunkban vannak-e, s ha igen, hol vannak az angyalok? Őrült, koronavírusos, eltévelyedett világunkban, a Teremtő miért hagyja tobzódni gonosz és elkorcsosult fajtánkat? Teremtő Isten! Mutass utat, s küldjed le közénk az angyalaidat! 

A Magyar Szent Korona országainak angyalos középcímere[12]

[1] Révai Nagy Lexikona, I-XXI., Révai Testvérek Irodalmi Intézet, Rt., Bp., 1911- 1935,  I/653 p., angyal címszó

[2] L.m.f.

[3] Lucifer (fényhozó), az Isten ellen fellázadt legfőbb angyal kitaszíttatott a mennyből, és a többi bukott angyallal együtt örök kárhozatra került.  A sátánnal és az ördöggel azonosították, a követőit meg a démonokkal.

[4] Révai Nagy Lexikona, i.m. VI. köt. 734 p.

[5] Marton Veronika: I. András király korabeli Imák, Matrona, Győr, 2006, 145-146. pp.

[6] Egyes számban: anghel

[7] Az angheluc szó  a mai magyar nyelvben: angyalok.

[8] wikipedia.org

[9] Marton Veronika: Világkatasztrófák, Matrona, Győr, 2011, 37, 47, 52, pp.

[10] EN.KI elnevezés jelentése: Én, a Föld.

[11] A magyar nyelv szótára [Czuczor-Fogarasi)], I-VI.köt., Emich Gusztáv Akadémiai Nyomdásznál, Pest, 1862. I. köt. 155. p.

[12] Hugo Gerhard Ströhl: Wappenrolle Österreich-Ungarns. Erste Auflage, Wien 1890, Tafel VI.

A minap kedves barátomtól levelet kaptam. Mellékelt megfejtéssel együtt felhívta a figyelmemet az 'ANTANTÉNUSZ' c. mondóka Pass László féle  megfejtésére. E dolgozat figyelemreméltó, mégis  úgy véltem, hogy a kedves olvasó megismerje, ezúton közlöm  a rovás- és ékjelek segítségével készített megfejtésemet is. Ez írásom a "HOL REJTŐZNEK A MAGYAR TÁLTOSOK" (Matrona, Győr, 2013) c. könyvemben jelent meg. 

xxx

Az Antanténusz c. rövid, kiolvasó gyerekvers, kiszámoló, mondóka. Általában értelmetlen halandzsa-szövegnek tartják. Forrásmegjelölés nélkül némely nyelvész szerint több európai nyelvben [pl. finn[1]] is előfordul.

Bújj, bújj, zöld ág (Szék vagy Doboka vármegye, Erdély)[2]

Mások félrefordított latin eredetű versnek, vagy nemzetközileg elterjedt kiolvasónak, esetleg az indoeurópai számsor hangtanilag torzított alakjának tartják.

A hangalakja tájegységenként kissé változó.

Ismertebb változata:

Antanténusz, szórakaténusz, Szóraka-tiki-taka-alabala-bambusz(ka)!

Forráshivatkozás nélkül van kutató[3], ki ősi ’sumér’ imának tartja, amit egy ékiratos cserépről olvastak le, majd a XX. sz. elején fejtettek meg: Anta Dunguz, szur-raga Dunguz, szur-raga digi-daga ala-hala Bambúz = Kelj föl Dunguz, szülj reggelt Dunguz, Szülj reggelt, áradj, terjedj, vágjad, űzzed Bambuszt![4]. Úgy tűnik a felsorolt érvek, vélemények sok igazságot tartalmaznak, ám pontos forrásmegjelölés nélkül legfeljebb ötletként értékelhetőek.

Ez ösztökélt, hogy próbálkozzak a megfejtéssel, és utánanézzek, vajon valóban értelmezhető-e mai magyar nyelven a szöveg első és második része. A befejező rész, vagyis a …tiki-taka-alabala-bambusz(ka) megfejtése ellen magyar nyelvérzékem tiltakozott, mert sok, az értelmezést már a kezdet-kezdetén félrevezető szót érződött benne.

Lepedőszél (szőrhímzés, Vas m., XVIII.sz., Néprajzi Múzeum)

Szőcs István, a nagyműveltségű kolozsvári tudós-újságíró véleménye volt a kiindulópont: „A népi gyerekdalok, mondókák kiszámoló-versikék érthetetlen szavai – nem halandzsák. Legalábbis annyiban nem, hogy kezdetben volt értelmük, s csak később homályosodott el.”[5]   A régiségben értelemmel bíró jelentésük volt.

 Libapásztor-lányka[6]

Hasonló véleménye van az egyiptológus Borbola Jánosnak[7]: „… gyermekeink énekei, rigmusai őrzik leghívebben őseink kultúráját…” E „mondóka „egyáltalán nem latin eredetű, hanem ősmagyar gyermekvers… Az is elképzelhető, hogy eredetileg felnőttek sorshúzása volt, s azt vették át játékukhoz a gyermekek.” Megszívlelendő észrevétele, hogy a mondóka olvasásának „valószínű nyitja, hogy a ’varázsszavakat’ visszafelé kell olvasni.”

Pass László[8], debreceni evangélikus lelkész részletesebben foglalkozott a mondókával. Fritz Hommel, Friedrich Delitzsch, Franz Brünnow és Anton Deimel ékjeles szójegyzékének latin betűs szócikkei alapján, a vonatkozó ékjelek mellőzésével vizsgálta szöveget, s megállapította: „Nem kiolvasó versike…, hanem kb. 12-10.000 éves ős-magyar Nap-köszöntő zsoltár, mely hívja, hívogatja napkelte előtt a Világosság Istenét az Ég-re, hogy győzze le  a Sötétség Szellemét, hogy elterjeszthesse a világosság, a jóság uralmát az egész földön. Ez ősrégi Nap-hívogató ének ó-magyar nyelven az emberiség legősibb ismert zsoltára, ősi pentaton dallama[,] és még ma is időszerű.”

1975-ben Pass négyoldalas cikkére Komoróczy Géza, nyelvész válaszolt „Egyetlen olyan szót sem találni, mely a két nyelv [sumir-magyar] rokonságát bizonyítaná, mint ahogy az Antantémusz kezdetű gyermekversike sumer megfejtése is képtelenség…”[9] Ezen „ex katedra” kijelentés okozhatta, hogy az akadémikus körök nem elemezték a versikét[10], hanem megmaradtak a halandzsa besorolás mellett. 

Pass László megérzése és az ékiratos szószedetekben való tapogatózása helyes. Ám kifogásolható, hogy a cikkében felsorolt sumir-magyar szóegyezéseket az íráskép és a hangalak alapján azonosította. El kell olvasni és értelmezni kell a hozzájuk tartozó vonalas, illetve ékjeleket. Csakhogy ez a sumir fogalomírás és a magyar betűírás közti nagy időbeli távolság és az írások különbözősége miatt nem egyszerű.

Vajon össze lehet-e hozni e kétféle írást? Szabad-e a latin betűs, jól szótagolható mondókát visszavetíteni a több ezer évvel ezelőtti sumir fogalomírás jeleire?

Segítségül fel kellett használni a székely-magyar rovásírást. A mintegy két és fél ezer éves latin betűíráson és a bizonyára sokkal régebbi székely-magyar, részben szótag-, részben betűíráson át kellett eljutni a kb. 6000 éves fogalomírásig. A magyar írásnál csekély eltéréssel a hangalak és az íráskép összhangban van. Még a Kazinczy-féle beavatkozás ellenére is megmaradt az egy hang – egy betű elve.

A székely-magyar rovásírásban ez kissé másképp fest.[11] Betűírás ez is, ám valami megőrződött benne a keleti nyelvek mássalhangzós írásaiból. Ti. a mássalhangzók esetében a kiejtésekor, a hangzósításkor a mássalhangzóval együtt ejtett un. ejtéskönnyítő segédhang, leginkább az „e” zönge jelöletlen. Egy-egy szó rovásakor a hallással érzékelt[12] mássalhangzókat kötelező jelölni, róni; az „e” ejtéskönnyítő segédhangot jobbára nem, de kiejtéskor bele kell olvasni a szóba![13]

A somogyi rovásírásos „tanító tábla” negatív képe[14]

A fenti rovásírásos palatábla fényképe[15]

 Tudott, hogy a székely-magyar (és más) rovásírás kevés jellel sokat fejez ki. Az írásban ez a betű-összevonásoknak köszönhető. Egy-egy mássalhangzót mássalhangzóval, továbbá egy-egy vagy több magán- és mássalhangzót lehet összevonni, de csak akkor, ha a természetes szótagolás rendjét nem borítja fel. A mássalhangzók összevonásának a szó végén a helyük, hogy a szótagolás rendjét ne zavarják. Mindezt az „Antanténusz” c. versike értelmezésekor szigorúan figyelembe kellett venni. A mai magyar nyelvérzék szerint a mondóka első „sora” két jelentésnélküli több szótagú szó. A szótaghatárok megállapítását nagyban elősegítette a versike erőteljes hangsúlyozása, vagyis a nyomatékos szótagolás.

A XIX-XX. századi magyarul tudó, az ékírást ismerő tudósok[16] felismerték, az eredeti magyar szavak és nyelvtani elemek szótagjainak a régiségben önálló jelentésük volt. Semmi nem indokolja, hogy az „antanténusz szórakaténusz…” esetében ne így lett volna. A nyomatékos, egymástól elhatárolódó szótagokat önálló jelentéssel bíró gyökökként[17] lehet felfogni.

A gyökhatárok pontos megállapítását a latin betűs szöveg rovásjelekkel való leírása segítette elő. A Rudimenta szerint, ha az egyes gyök-szavakat a hangzósításnak megfelelően összevont jelekkel le lehet írni, akkor azok szótagként, jelen esetben önálló jelentésű szavakként egybetartoznak.

Az alábbi táblázatban a 2. oszlop a mondóka két szótagcsoportjának (an.tan.té.nusz szo.ra.ka.tén.usz) mai írásképét mutatja. A következő az egyes gyök-szavak rovásjeleit, utána az ékjeleit, majd a latin betűs átírást és az ékjelek jelentését tartalmazza. A felettük levő nyilak az olvasás irányát jelzik. A latin betűs átírásnál némely magánhangzó feletti vonás nem ékezet, hanem az alsó indexszel együtt a zönge pici kiejtésbeli másságát jelzi, amit nem tudatosan érzékelünk.[18] A megfejtésnél használt jelek az új-asszír szótári jelek.  A mondóka szövege ékjeles agyagtáblán még nem bukkant elő, ezért okafogyott találgatni, mely kor írására lehetne visszavetíteni. Ti. az eredeti sumir íráskép, vagyis a kép-illetve a vonalas jel kb. 500 évenként alakult, változott, míg babiloni-asszír ékírássá lett. A XIX-XX. századi szótárak az új-asszír ékjelekre épülnek.

Az 1. sz. an rovása szokatlan. A n betű „arca” az említett kiadványok egyikében sem fordul jobbra. Az olvasási sorrendnek megfelelően az a betű a n hátára illeszkedik. Fordított esetben az olvasat na lenne. 

A 2. sz. tan szótag könnyedén összevonható.

 A 3. sz. té ilyetén jelölése sem szokványos, de ha a Tanító tábla első sorában az e és az é betűt össze lehetett vonni, akkor ez is megengedhető.

A 4. sz. nusz szóban a kisebbre rótt u zönge a kiejtéskor alig hallik, mert az utána következő S =sz mássalhangzó erősen hangsúlyos, szinte teljesen elnyomja. Talányos az  ékjelének jelentése és értelmezése. A hangzósítás szerint a szót három összevont rovásjellel lehet leírni, tehát egyetlen dologra, fogalomra utalhat. Ám a Deimel-szótárban az ékjeles gyökök közt nincs nusz hangalakkal feloldható szó, ezért fel kellett e bontani a zárt szótagú szót NU és UZ írásképű gyökké.

A rovásjelek összevonhatósága miatt a nusz két ékjele is összetartozhat; minden bizonnyal egyetlen fogalmat, esetleg jelzős kifejezést (szószerkezetet) jelölhet. S valóban a NU⁸ és az UZ együttes jelentése „utód liba”, vagyis „kisliba”

A 6. sz. gyök mai kiejtése: szó. Csakhogy az első megfejtők szerint a sumir nyelvben nincs o/ó hang. Ezért körül kell nézni, vajon a magyar nyelv, esetleg a tájnyelv lehetőséget ad-e arra, hogy az ó más magánhangzóként, esetleg u-nak ejtődjék. Az o „… a zárt a és u között…középhelyet foglal, honnan ezekkel … tájejtés szerént némely szavakban váltakozik, mint …bagár, bogár, bugár…, sőt az a-u egybeolvadásból igen gyakran hosszú ó válik pl. monda-uk lesz mondók.”[20] A ló tájnyelvi ejtése: ló-lou-lú.  A magyarban a szó/szu váltakozás létező nyelvi jelenség, ezért nyugodtan egybe lehetett vetni a sumir SZU¹⁰ kifejezéssel.

A 6. sz. szu összerovásakor felismerhetővé kellett tenni a kétbetűs összetételt, ezért az u rovásjelet kisebbre, a S=sz mássalhangzót nagyobbra kellett venni.

A 9. és a 10. szógyök a latinbetűs írásképe teljesen megegyezik a 3. és a 4. sz. nusz-szal. Hangzósításkor mégis úgy hallik, mintha 9. sz. tén szógyök n hangja kevésbé lenne hangsúlyos, mint az usz szógyök u, illetve sz hangja. Ezért szótaghatár nem a té és a nusz, hanem a tén és az usz közt lehet. Ezt tükrözi ékírás, hisz a tén-hez ékjele teljesen megegyezik a té-vel; a jelentése is ugyanaz.A 8. sz. szó összevonásnál a rombusz alakú k =k-hoz balról illeszkedik az a =a. Ily összevonás van a Tanító táblán a jobb felső sor második jelcsoportjában. A 10. sz. jel a 6. sz. jel fordítottja.

A magyar nyelv annyira gazdag, hajlékony, alkalmazkodó, hogy szinte nincs olyan idegen nyelvű mondatszerkezet, amelynek a szószerinti jelentését vissza ne lehetne adni, s ne lehetne érteni, még akkor is, ha kitekert magyarsággal van írva.

Ily furcsának tűnő kifejezés a 8. és a 9. sz. szóhoz tartozó ékjel jelentése.

A „kapu-közel” kifejezés magyarul érthető. Azt jelenti, hogy valami közel van a kapuhoz, szinte megjelenik, de még nem lépte át a küszöböt. Ez az egyetlen kifejezés a mondóka első részében, amit kétféleképpen lehet értelmezni:

A Nap „kapu-közelben” van. A horizonton látszik a hajnali derengés. A Nap még nem lépett a látóhatár fölé, még nem alkot „aranykaput”, de érződik, hogy közeledik a napkelte, a kikelet.

Ez értelmezést támasztja alá az 1., 2., 3. sz., az „égi fénykorona közeledik” kifejezés. Az „antanténusz szórakaténusz” teljességgel magyar, ezért feltételezhető, hogy ebben is megvan a magyar népdal jellemző szerkezeti sajátossága a gondolatritmus. Pl. az „alma a fa alatt, nyári piros alma” első szóképe, a második szószerkezetben kibővítve megismétlődik.

A népdal megmondja, hogy a fa alatt van egy alma, s ez az alma nyári is, meg piros is. S csak ezután következik a népdal tényleges mondandója: „Engem gyaláz a szeretőm édesanyja…”

A mondóka esetében: Itt a pirkadat, közeledik a napkelte. A Nap már-már feltűnik a látóhatáron. A kislibák ébredése, kelése „kapuközelben” van. A hajnali hűvösség miatt reszkető kislibák, már nem szunnyadnak, hanem felébredtek, s epedve várják a napkeltét.

A rovás- és az ékírás együttes felhasználásával az An.tan.tén.usz szó.ra.ka.té.nusz… mondóka lehetséges mai magyar értelmezése:

Égi fénykorona közeledik, kislibá(k), elég a reszketés, kapu-közel a felkelés...

A felkelés kifejezés kétértelmű. Vonatkozhat a napkeltére, a kikeletre, de a kislibák ébredésére is.

A mondóka ilyetén értelmezése felidézi a „Süss föl nap / fényes nap / kertek alatt / kislibáink / megfagynak” c. gyermekdalt. Az „Antanténusz”-ban is várják a libák a napkeltét, de megjelenik benne a „Bújj, bújj zöld ág / zöld levelecske / nyitva van az aranykapu / csak bújjatok rajta!” c. dalocska „kapu” eleme is.

A régiségben az „Antanténusz”-nak, a halandzsa-szövegnek tartott versikének megvolt a jelentése, értelme. Csoda, hogy mindmáig megmaradt és él a magyar gyermeknyelvben.

 Pirkadat (hu.pinterest)

[1] Kiss Dénes szóbeli közlése.  In: Vértessy György: Antantémusz – Egy kiszámoló versike bonctana.

[2] Magyar Néprajzi Lexikon, I-V. ,Akadémiai K., Bp. 1977. I. Gyermekjátékok címszó, 383. p.

[3] Dudás Rudolf szerint a mondóka ékiratos táblán előkerült; de nem közli hol, melyik táblán található.

[4] hu.wikipedia.org/wiki/Antanténusz

¹Szőcs István: Halandzsa-e az Antanténusz? = Utunk, Kolozsvár, 1972. április. 2-4. pp.

[6] explow.com/nepvislet 2

[7] Borbola János: Magyarok Istene, Racell K., Bp., 2005., 39-40. pp.

[8] Pass László kéziratban terjesztett tanulmányának másolata.

[9] Benedek I. Gábor: Elavult őshaza elméletek, Hétfői Magyar Hírlap, 1975. február 3.

[10] Badiny Jós Ferenc említi Pass megfejtését, de ő sem nem elemzi.

[11] A rovásírás szabályai, jelek leírása a Rudimenta és a A somogyi rovásírásos kövek i. m. alapján.

[12] A nyelvújítás eredménye, hogy a magyarban eluralkodott a szóelemző (etimologizáló) írás, annak ellenére, hogy az írás elve az „ahogy, hallik, úgy íratik” volt. Az írni tanulók, ösztönösen ma is ezt alkalmaznák.

[13] A sok mássalhangós cseh nyelv létrejötte e nyelvszokás elhanyagolására, „nemtudására” megy vissza. A szarmatákkal keveredett erdőlakó szláv nép nem ismerte a (szarmata) rovásírás elvét, de használta. Nem tudta, hogy a kiejtéskor a szóba bele kell olvasni a jelöletlen magánhangzót.

[14] Marton Veronika: A somogyi rovásírásos kövek, Matrona, Győr, 2008. i. m. 6. p.

[15] L.m.f. 161.p.

[16] Francois Lenormant és Galgóczy János

[17] Gyök: Vannak a nyelvekben bizonyos alapszók, amelyekből… belváltozás… által más-más, alapeszmében egyező szók erednek. In: A magyar nyelv szótára (Czuczor–Fogarasi)- Emich Gusztáv magyar akadémiai nyomdásznál, 1862-1874, Előbeszéd, 63.p.

[18]ár = cipész-szerszám, vízáradat, pénzben kifejezett érték.

[19] Az olvasás balról jobbra irányul; az „eredeti” szöveg latinbetűs, nem tudjuk régen hogyan írták.

[20] A magyar nyelv szótára i.m. IV. köt. 998. p.

Kedves Olvasóim, kedves Érdeklődők!

Tisztelettel értesítem Önöket, hogy a

borsodgeszti Cseh Károly Könyvtár

meghívására 

2020. szeptember 12-én

Jaj, a legyőzöttnek! – Trianon, 1920. június 4. 

c. előadást tartok.

Hely: Borsodgeszt, Kultúrház, Fő út.

Idő: 2020. szeptember 12, szombat, 17.00-18.30-ig

Az előadás ismertetése: 

A magyarság mióta visszatért a Kárpát-medencébe útjában állt és áll a világnak, jónéhány politikai érdekcsoportnak, ezért elhatároztatott, el kell tűnnie, legalábbis életképtelenné kell zsugorodnia. El kellett tűrnie, hogy az I. világháborút lezáró trianoni békediktátummal elvegyék területének 2/3-át és népességének 3/5-ét. Nagy-Magyarország nemzetiségei a hazánk testéből kiszakított területeket nem harccal, hanem cselvetéssel, hazugságokkal, a történelmi tények hamisításával szerezték meg, és adták a kezére az alig 100 éves államiságra visszatekintő országaiknak. S ehhez a I. világháború un. győztes hatalmai (USA, Anglia, Franciaország és Olaszország...) hozzájárultak.

A vetített képes előadás bemutatja a trianoni „békeszerződés” előzményeinek kulisszatitkait, továbbá rávilágít az I. vh. állítólagos győzteseinek, a „dédelgetett” nemzetiségeknek magyarpusztító törekvéseire, csalásaira, hamisításaira, melynek eredménye hazánk megcsonkítása lett.

Kedves Olvasóim!
 

Tisztelettel értesítem Önöket, hogy a budapesti Attila Nagykirály Hotel Baráti Kör meghívására 2020. szeptember 8-án „Hogyan lettem sumerológus?” c. könyvemről bemutató előadást tartok.

➡ Helyszín: 1039 Budapest III. Attila u. 20.
➡ Időpont: 2020. szeptember 8. kedd, 18.00-19.30-ig

Minden érdeklődőt szeretettel várunk! 

Írásom önéletrajzi ihletésű emlékképek, látomások sajátos szövedéke. Nemcsak az életem eseményeit idézi fel, hanem az előző élete(i)mből a jelenlegibe bevillant sorsfordító történéseket is. A földi létből való kifelé készülődés ösztökélt, hogy a megmagyarázhatatlan élményeimet, jó vagy a rossz döntéseimet eredményező, a „ki tudja honnan érkezett” sugallatokat, valóságként átélt látomásaimat megosszam a kedves Olvasóval.

ℹ Bővebben a könyvről: https://martonveronika.blog.hu/2020/05/12/megjelent_a_hogyan_lettem_sumerologus_c_konyvem

Az európai nyelvekben az úr jelentésű szavak (Herr, lord, pan stb.) általában olyan férfiembereket jelentenek, akik a társadalomban a rangjuk, méltóságuk vagy a hivataluk miatt mások fölött állnak. Születésük, rangjuk miatt módjukban áll másoknak parancsolni, felettük uralkodni stb. Az ókortól kezdődően máig a különféle társadalmak „urai” előnyös helyzetüket kihasználva nagyon sokszor kirívóan szívtelenül, mondhatni gonoszul bántak a fennhatóságuk alá tartozókkal.   

Kötelező beszolgáltatás a középkori Angliában (?) – Ki pénzt, ki libát, ki bárányt ad az uraságnak (könyv illusztráció, XIII. sz. – dailybritain.worldpress.com)

Magyarországon a magyar úr (de nem a bevándorolt, ilyen-olyan idegenekből lett jöttmentek) valóban ura, gondviselője volt a hozzá tartozóknak. Az 1848-49-es szabadságharc elfojtása után  az idegen, főleg osztrák és egyéb nációk hatására jött divatba a magyar urak befeketítése, becsmérlése, gonosznak, lelketlennek, „hülyének, ostobának” stb. való megbélyegzése. Sajnos e felfogás mindmáig tartja magát, annak ellenére, hogy a valóság teljesen más volt: A magyar úr nemcsak uralkodó, parancsoló, hanem a fennhatósága alá tartozó emberek, javak, jószágok őrzője, gondoskodója.  (A sumir  úr szóból származik a magyar őr, őriz kifejezés!) 

A magyar nemesurak védték a hazát, harcoltak a török ellen (1540-ben János király Nemes Gávay Lukácsnak adományozta címer – A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye, Orsz. Levéltár – arcanum.hu)

 Az úr és az őr kifejezés gondolati rokonságban van. A jelentésükben közös, hogy valamit egyben kell tartani, meg kell őrizni, Az úrnak a fennhatósága alatt álló embereket, a ház urának a családot, a kutyának a jószágot…

Az úr a kötelezően ellátandó őrző-védő szerepköre miatt a sumir nyelvben a „kutya” alapjelentésű jelből/szóból fejlődött ki az úr, őr, hős jelentés.

Az úr azon hasonló gyökű szók közé sorolható, melyek valami magasat, emelkedettet jelentenek, mint orr, orj, orom (mongolul: oroi), óriás, hóri(horgas) stb. Vámbéry[1] szerint ujgur nyelven uri vagy üri (=magas; előkelő). A régieknél és némely palóctáji kiejtéssel or vagy ór. Ebből származik az ország, régiesen az urszág, uruszag (uraság) szavunk. [Mindkét kifejezés a sumir nyelvből levezethető!]  A H(alotti) B(beszéd)-ben: mönnyi urusság (írva: munhi uruzag = mennyi uraság), azaz urság. Az úr szó rokonságban van a Zoroaster[2] alapította vallásos rendszer Ormuzd (jó)istenének nevével. A szó első szótagja az or a nyelvészek általános tanúsága szerint annyi, mint a latin dominus, a német Herr, de közelebbi rokonságban áll vele a magyar úr szó. Teljes, névelős alakjában zend vagy óbaktriai (hun) nyelven ahura vagy ahuró [a’ úr; ahol az a megfelel a magyar határozott névelőnek, a h pedig néma]. Ma ahura mazda (bölcs vagy nagyhatalmú úr) alakban ismerjük, amelyből az ormuzd lett.[3] (CF.)

Az úr szó jelentése ugyanazt jelenti a magyarban, mint a sumirban.

A sumirok némely nagyhatalmú istenséget[4], vagyis IGI-GI-t gyakorta úrnak nevezték, de nem közölték, mely istent értik alatta: UR volt a Napisten, Dilmun napja, a Holdisten, URSAG (uraság) volt Istar, azaz a Vénusz. Mindhárom istenség a földről nézve a Földet „körbejáró, körben kerengő” égitestet jelképez. A geocentrikus világkép szerint úgy járják körbe a Földet, mint ahogy a kutya körbejárja, körbefutja a nyájat. Terelgeti, őrzi, a birkákat, hogy egy se tévelyegjen, egy se kódorogjon.

Rackajuhokat terelő fekete pulikutya (magyarpuli.hu)

 A Pártus Birodalom megteremtőjét, első uralkodóját nem a saját nevén nevezték, hanem Arsac-nak, azaz uraságnak hívták. AR=úr, SAC/G= kiemelkedő; vagyis az urak közül a legnagyobb, azaz úrság, uraság.

Párthia első uralkodója, Arsac ezüstérméje. A jobb oldali görög nyelvű feliraton közli a nevét (musingsofclio.wordpress.com)

 Az uraság szavunk a sumir ÚR-ra, az ország az URU szóra megy vissza:  Az ÚR, azon kívül, hogy Sumer egyik jelentős,  városának a neve személyre is vonatkozik: úr, őr, hős.  

Az URU körbehatárolt területet, székhelyet, várost jelent, továbbá a települések szócsoport meghatározója. Tökéletesen megfelel a határokkal körbekerített magyar ország kifejezésnek.

 Pulikutyát formázó sumir alabástrom amulett (Kr.e. 2500-2000, Irak – touchofmodern.com)

 A mai jószándékú, ám a sumir szavakat a szótárak latinbetűs átírása alapján fejtegető, „nyelvészkedő szófejtők” csak a hasonló hangalakot veszik figyelembe, ám azt nem, hogy az azonos hangalakú szavak vonalas és ékjelei jelei különbözőek, és a jelentések még kapcsolatban sincsenek egymással. Bedőlnek a latinbetűs átírásnak és a hasonló hangzósításnak: Az UR-ból eredeztetik az országot, a város, városállam jelentésű URU-ból meg az urat, holott fordítva van.

A sumir UR kifejezés [5]) alapjelentése kutya. Másodlagos, elvont jelentése: hős, kiemelkedő ember, őr. Asszírul „isten”-t is jelent. Az URU viszont bekerített, sánccal, palánkkal, folyóval, vizesárokkal kerített település, város.

Összegzés:

A sumir ÚR szó latinbetűs átírása, esetleges hangzósítása hiába hasonlít a magyar ország, régiesen uruszag szóra, nem ebből származik, hanem a hangzásra, átírásra, jelentésre teljesen azonos ÚR szóból. A mesterséges létesítményekkel, kerítéssel vagy természetes határokkal, folyókkal, hegyekkel körülvett, bekerített ország eredője, miként a vonalas jel is mutatja, a települést, várost jelentő URU kifejezés.

 [1] Vámbéry/ Ármin/Wamberger Hermann (1832-1913). Magyarországi orientalista, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

[2] Zoroaszter/Zarathustra: Ókori iráni (?) pap, Ahura Mazdá prófétája, a mazdaizmusnak nevezett zoroasztrizmus létrehozója.

[3] Czuczor-Fograsi: „Úr” címszó

[4] Deimel, Antonius: Pantheon Babilonicum - Nomina Deorum Sumptibus Pontificii Instituti Biblici, Romae, 1914.

[5] D. 575. 2, 3.

A minap az egyik beszélgetős TV műsorban hangzott el, hogy Trianon évfordulóján ”… emlékezzünk erre a tragédiára, de ünnepelni mégis van mit,… hogy a magyarság itt van a Kárpát-medencében”[1], s mindenek dacára megmaradtunk.  

A szövegkörnyezet ellenére Trianon ünneplése kétélű gondolat. Trianont ne ünnepeljük, még elszólásként sem, hiszen a megváltoztathatatlanba való belenyugvásba torkollhat.  

1920. június 4-én a Nagy Háború győztesei Magyarország területéről, mintha oktalan állat lenne, egyetlen tollvonással országrészeket vágtak le, és lakosságának több, mint a felét nemzetiségeinek hat utód-országába utasították. Magyarországot nem azért darabolták fel, mert egységes államisága a világbékét veszélyeztette, esetleg egyes nemzetiségei fegyveres harcot provokáltak, hanem külpolitikai ambíciók és a hatalmi célok miatt.

A feldarabolt Magyarország (kronikaonline.ro)

Sajnos vannak olyanok, akik ünneplősen semmibeveszik nemzeti tragédiánkat. Bárkiben merülne is fel az ünneplés gondolata, nem érzi, vagy nem tudja, hogy a Kárpát-medence és a magyarság közti viszony olyan, mint Isten szentesítette házassági kötelék. Egyszeri és megbonthatatlan: "Mert amit Isten egybekötött, ember soha szét ne válassza!" Magyarországot a Teremtő és a természet egységesnek és oszthatatlannak rendelte.

A trianoni diktátum az eladdig egységes Magyarországot a nemzetiségeivel tépette szét. A területrablással meglazult ugyan e szoros kötelék, de 100 év múltán sem szakadt el, mert az utódországok kivétel nélkül egészségtelen alapon állnak. Túl nagyra sikeredtek, túl sok magyar, német (anno) rendeltetett alájuk. Nagyobb területtel, mint amennyit a magyaroktól örökölt, átabotán átalakított állami gépezettel, a rendelkezésre álló politikai és szellemi tőkével tisztességesen kormányozni, és sokkal több magyarral, mint amennyit megemészteni, azaz aljasul kiirtani, elüldözni lehetett volna. A munkáról nem is beszélve. A műveltség csak ott fejlődik, ahol az ember dolgozni kénytelen. Mihelyt a munkakényszer megszűnik, azonnal beáll a hanyatlás.

… hanem Magyarország (plakát-részlet - hu.pinterest.com/laszloszegedi58)

A trianoni döntés még nem történelem, hanem máig ható politika. Párját ritkítja, hogy egy országot a lakosságával együtt hatfelé daraboljanak[2], és néhány kivételtől eltekintve szétosszanak az eladdig saját államalakulattal sem rendelkező nemzetiségei között. (100 év múltán ahelyett, hogy egyik-másik elcsatolt országrészünk egymásratalált volna, tovább osztódott.[3])

Akar négy Elzászt? (plakát)

Elzász-Lotaringiát nem darabolták fel, mint Magyarországot, de 1871-1944 között ötször váltott gazdát (1871-ben német;1918-ban saját köztársaság; 1919-ben francia; 1940-ben német; 1944-ben francia fennhatóság - axioart.hu)

Az új államalakulatok nem estek/esnek egybe a hegyek és folyók természetes határvonalával. A trianoni döntnökök akarata Magyarországból földrajzilag össze nem illő, védhető határokkal nem rendelkező országokat teremtett. Jól igazolja ezt Kis-Magyarország déli határait fenyegető migráció, az Ázsiából, Afrikából bevándorolni szándékozók fenyegető tömege. Feltartóztatására a magyar állam kénytelen volt kerítést állítani, tudván tudva, hogy a túloldalon le az Al-Dunáig magyarok élnek.   

A június 4-i ünnepléspártiak talán még el is hiszik, hogy hazánk feldarabolására azért volt szükség, mert üldöztettek a nemzetiségek. E mesét maga a történelem cáfolta meg: A 150 éves török hódoltság idején éppen az az országrész, vagyis Erdély és a Partium volt igazán Magyarország; amelytől Trianonban megfosztották a magyarságot, mondván, a lakossága nemhogy nem magyar, de magyarul sem beszél(!).

Sajnos ez fájdalmas valóság. Jónéhány éve tizenhat év körüli Budapestre látogató csángó legénykével beszélgettem. Zavart hallgatással állt egyik lábáról a másikra, mire kibökte, attól tart, nem értjük egymást, mert nem tud magyarul. Felvilágosítottam: Magyarul beszélünk. Jól értjük egymást, mert nekem is, neki is magyar az anyanyelve.

A nemzetiség-üldözés valótlanságát bizonyítja, hogy népünk a törökdúlás és a Habsburg ármányos beolvasztási törekvések alatt is megtartotta nemzeti jellegét, megvédte szabadságát, megőrizte anyanyelvét, anélkül, hogy oláh és a tót akadályozta volna.

Csonka-Magyarország 25 évnyi tessék-lássék függetlenség után a Trianonban létrehozott utód-országokkal együtt gazdaságilag, politikailag, katonailag és kulturálisan szovjet függőségében élt. 1956-ban a két világháborúval elrontott világunkat nem sikerült helyreállítani. A nagyhatalmaktól való függés máig megvan, csak a sarló-kalapácsos vörösről 27 csillagos kékre változott a színe.

Az idegen hatalmak befolyását akarva akaratlanul támogatja jónéhány trianoni ünneplő. A magyar nyelv ismerete, a magyar beszéd még nem teszi nemzetünk fiaivá őket. Sem magyar, sem más talajban nem vernek gyökeret, oda húznak, ahol érvényesülhetnek, ahova népen, hazán átgázoló érdekeik vetik őket.

Másokat meg a visszacsatolásért folytatott sikertelen és eladdig eredménytelen küzdelem magyar történelmi múlt felé irányított. Felismerték, hogy a múlt ismerete nélkül nem lehet tisztességes jövő. Történelmünk eseményei csak és kizárólag magyar szempontból értékelendőek, tanítandóak, tekintet nélkül a magyarellenes politikai és (a történelem bizonyította) egyházi érdekekre. A magyarság felnőtt. Alkalmas arra, hogy ne csak a vezetőktől várja az irányítást, ahogy erre évszázadokon át tanították, hanem maga vegye kézbe a sorsát. Kényszerítse ki a magyar történelmi és politikai érdekek figyelembevételét, betartását!

Az utódállamok a magyart kivetkőztették ősi örökségéből. Az elcsatolt országrészeken a szemünk láttára vedlett át a magyar műveltség szlovákká, románná, orosz-ukránná, szerbé. Innen, Kis-Magyarországból hiába kiáltanók, lopják a magyar történelmet, ha odaát a magyarok nem ügyelnének, és nem emelnék fel a szavukat.  

Valójában határon innen és túl a magasműveltségű magyar nép rendszeres, megfontolt, tervszerű testi-lelki megnyomorítása, eltüntetése a cél. A merénylők elvették az idegenbe taszított magyarság hazáját, földjét, házát, vagyonát, elvették a múltját, a történelmét, szellemi és művészeti értékeit, s ez örökségbe ők maguk ültek bele, és büntetlenül élvezik rablásuk „gyümölcseit”.

Ám nemcsak a határokon túl, hanem innen is vannak Trianon-ünneplők, akik az „új erkölcsök” talmi jelszavaival homályosítják el, szorítják a háttérbe a nemzeti törekvéseket. Semmibe véve Berzsenyi Dániel örökérvényű szavait:  

             „Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs.”(Berzsenyi)

Régóta ismert módi, hogy a katonailag legyőzhetetlen ellenfelet a nép erkölcseinek megrontásával belsőleg kell elgyengíteni, tönkretenni, hogy a jószága, földje, háza, országa érett, vagyis rothadt almaként az ölébe hulljon.

Manapság idehaza is előre megfontolt, jól előkésztett, szemünk láttára megvalósuló terv szenvedő részesei vagyunk: Amit a fegyver és az erőszak nem oldott meg (2006), a belső rend, békesség felforgatása (tüntetések), a társadalmi ellentétek mesterséges létrehozása (cigányság), egymás kijátszása könnyedén megold.

Ám a rendkívüli idők nemcsak rendkívüli tragédiákat eredményeznek, hanem rendkívüli lehetőséget is kínálnak azoknak, akiket az átélt tragédiák, nehézségek nem roppantottak össze, hanem bizakodva, csoda-várással néztek/néznek a jövőbe. Hiszik, tudják, hogy az unokáik észreveszik, a haza sorsát mások, jobbára az ellenségeink irányítják. A múltbeli példákkal, a nagy elődok emlékének felidézésével ösztökélik őket, használják ki a világ fordulását, a nemzetközi változásokat, hogy elcsatolt országrészeink, elszakított magyarjaink mielőbb visszatérhessenek.

Nagyapa és az unokája Nagy-Magyarország térképe előtt (budaházjudit.hu)

A trianoni diktátum aláírásának bárminemű indokkal való megünneplése égbekiáltó vétek. Vétek a Nagy Háborúban elesettek, a nemzetiségek utód-országaiba kényszerített, megtizedelt magyarság ellen, de még a kis-Magyarországba szorítottak ellen is. Trianon ürügyén az ünneplés egyenlő a lemondással, az igazságtalan terület- és lakosságrablás elfogadásával, a beletörődéssel.

„Magyarország előnye a szó szoros értelemben vett földrajzi egység. A magyar királyság földrajzi szempontból Európa egyik legösszefüggőbb területe. Bármint is alakuljon a közép-európai államok sorsa, bizonyos, hogy a magyarság mindig a legjelentékenyebb szerepet játssza Kárpátok által körülvett óriási arénában.”[4] Gondolják meg az oláhok, a tótok, a rácok, az ukránok, de az osztrákok is, hogy az ebül szerzett jószág, ebül vész el! A történelmi szükségszerűség, hogy a magyarság és a magyar föld újra egységes legyen, előbb-utóbb önmagától megvalósul.     

Igazat szóló korabeli képeslap (hu.pinterest.com/laszloszegedi58)

[1] NL újságíró:  HÍR TV, 1920. VI. 1., 21.05, Sajtóklub,

[2] Trianoni döntés: Románia, Csehszlovákia, Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, Ausztria, Lengyelország, Olaszország (Fiume).      

[3] Napjainkban: Románia, Ausztria, Szlovákia, Ukrajna, Lengyelország, Olaszország, Szerbia, Horvátország, Szlovénia.

[4] Reclus, Élisée: Earth and hits inhabitants – Europe, D. Appleton a. Company, New York, 1883. 73. p. 

Kedves Olvasóim, kedves Érdeklődők!

Tisztelettel értesítem Önöket, hogy megjelent a

Hogyan lettem sumerológus?

c. könyvem.

 Hogyan lettem sumerológus? - Önéletrajzi ihletésű történetek,

Matrona (Marton Veronika) Kiadó, Győr 2020, 35 kép, A5,  116. p.

ISBN 978-963-88846-5-7, 

Írásom a korábbi munkáimtól eltérően nem a sumerológiáról, nem a magyar előidőkről szól, hanem önéletrajzi ihletésű különös történetek, emlékképek sajátos szövedéke. Jelenlegi életem fontosnak tartott eseményein túl, az előző élete(i)mből a jelenlegi bevillant sorsfordító történéseket idéz fel.   

Minden álomszerű élmény, látomás, benyomás olyan érzetet keltett, mintha nem e világból, hanem valahonnan máshonnan érkezett volna: súlyos betegség utáni halálközeli élmény, előző életek emlékképeinek, rég elhunyt szeretteim megjelenése stb.

Efféle jelenéseket mások is átélhettek. Mivel nem illeszthetőek be a tanult ismeretek közé, általában különös álmoknak tarhatóak, pedig nem azok. Jobbára fontos döntések előtt jelentkeztek, s nemegyszer bátorító bíztatásnak tűntek. Ha az ember elhessegette, nem hitte el, sokszor utólag, de már későn igazolódott be, a sugallatokat komolyan kellett volna venni.  

Ez írásommal szeretném megerősíteni a szavakba alig önthető sejtést, hogy az ember nem véletlenül jön a világra: Vállalt feladata van. Csak rajta, saját evilági döntésein múlik, hogyan sáfárkodik az életével, tudattalan vállalásából mit valósít meg.

Saját élményeim leírásán kívül könyvem még három dolgozatot tartalmaz.  Az első ismeretlen szerzőtől való a „4 jele annak, hogy nem ez a földi életed”, a második a súlyos betegségből felépült ismerősöm „Afázia, avagy a tömlöcből szabaduló beszéd c. írása. A harmadik az 1997-es, a sumerológia felé tett első lépésnek tartható előadásom szövege, a „Körösi Csoma Sándor megkövetése”.

A földi létből való kifelé készülődés ösztökélt, hogy jó vagy rossz döntéseimet eredményező, a „ki tudja honnan érkezett” sugallatokat, megmagyarázhatatlan élményeimet, valóságként érzékelt látomásaimat megosszam a kedves Olvasóval.

x x x

A könyv a jelenlegi járvány-intézkedések feloldásáig, Bp-re való utazási korlátozások miatt könyvárusi forgalomba  nem kerülhet. Utána kapható lesz Bp-en a Magyar Menedék Könyvesbotban; addig is megrendelhető a Matrona kiadónál.   

Érdeklődés és megrendelés: matrona.kiado@gmail.com  

 Köszönöm a figyelmüket!

A férjezett nő jelentésű „asszony” nagyon régi magyar szó. A középkori szövegekben különféle írásképpel jelenik meg. Az 1192-1195 között írt  Halotti Beszédben „ahszin”, az 1046-os I. András király korabeli Imákban "aззunt". A Halotti Beszédben az „achszin” kevésbé hasonlít a mai „asszony” szóra, mint 150 évvel korábbi  Imák „aззun” szava. 

„sent maria assunt” (I. András király korabeli imák)[1] 

„szen achszin mariat” (Halotti beszéd és könyörgés)[2]

A nyelvészek az „akszin/achszin” szót tartják régebbinek, azaz ősmagyarnak, az „azzon/asszony”-t meg ó-magyarnak[3], ám elfogadják az 1524-1527-es évekből való  prédikáció- és legendagyűjtemény, az Érdy-kódex szóhasználatát. Gellért püspök vette észre, hogy a magyarok rendkívül tisztelnek egy nőalakot, akit csak hívtak volt „asszonynak, és a liturgiában összekapcsolta Szűz Mária nevével: „Krisztus anyjának tulajdon neve a magyarok nemzetségében ki nem mondatik, hanem csak mondatik asszonynak…; tanácsának intéséből akoron kele fel, hogy az zyz Mariat az Magyarorszagban boldog azzonnak awagy ez wylágank nagy azzonyanak hyvnak, zent Istwan kiral es ez zegen orzagot bodog azzon orzaganak newezee.”[4]

Kinizsi Pálné Magyar Benigna imádságoskönyve (kb. 1465, Festetics-kódex –hu.wikipedia.org)

X-XI. században magyar földön bizonyíthatóan asszony, az asszony, ám az eredetét illetően a nyelvészek véleménye megoszlik: 

Az „asszony”, annyi, mint az any vagy anyázó, anyzó, (=leányzó), esetleg a magyar asszony a HB. achsin szava alapján összetétel lenne az akka+zen vagy hasonló szavakból.[5]

A magyarba az iráni, közelebbről alán *axsīn (=úrnő, fejedelemasszony) kerülhetett át a VIII. század körül…, [és az]  axszīn  > axszun > asszony fejlődésen ment át… A kifejezés eleinte magas rangú nők sajátja volt, ám később  már csak nőt, férjezett asszonyt jelentett.[6] (Az axsīn szó előtt ott a feltételezést, következtetést jelentő * jel!).

Révai Miklós[7] a HB-ben előforduló achszin nyomán úgy vélekedik, hogy az a héber issa módosítványa[8];

Jászay Pál[9] az aszik igéből származtatja, azon föltevéssel, hogy az asszony korosabb s mintegy aszásnak, fogyásnak indult nőt jelent…[10].

Ez utóbbi megállapítás az Ószövetséget sejteti: A körülmetélés után az Úr  így szólt Ábrahámhoz: „A feleségedet, Sárait ne hívd tovább Sárainak, hanem Sára legyen a neve. Megáldom, és általa fiút adok neked.”[11] Ábrahám és Sárai jót nevetett az Úr szaván, hiszen az asszony rég túl volt azon a koron, hogy áldott állapotba kerüljön. Ám a mondás beteljesedett és 90 éves korában Sarai világra hozta Izsákot.

Sára elűzi Hágárt és a fiát Ismaelt (XIV. sz., Ems-i Rudolf  Világkrónikája, Bohemia /Csehország – christiancentury.org)

Az Ószövetség számos nevéhez hasonlóan a Sárai/Száraj is magyarul érthető beszélő név. Az aszott, száraz „szár”-ra vezethető vissza, amely már nem hozhat új hajtást, nem hordhat ki magzatot. Ábrahám agg asszonya addig volt Szárai, amíg száraz, vagyis a kora miatt meddő volt. Az Úr fogamzóképessé tette, amit új neve a Sára, jobban mondva Sáró[12] is kifejez. A név a magyar nyelvből kikopott, elavult „sáró” szóra vezethető vissza. A szó származékai a tájnyelvben még fel-felbukkannak. „Sárló, mondják a kancalóról…, midőn nemi párosodásra ingereltetik”[13]. Baranyában a „sárlani a’ kanca hágatásra ingerlődik”[14]. „Gyöke a hígat jelentó „sár”, mert az említett ösztön némi híg folyással jelentkezik, mint a tehénnél, melyről azt mondják, folyat.”[15] Ábrahám feleségének a fogantatás előtt tisztulása lehetett, hiszen enélkül aligha kerülhetett volna áldott állapotba; ezért kaphatta az Úrtól a tisztulására utaló Sára nevet.

Eszerint az „asszony” szó az aszik-ból való származtatása nem állja meg a helyét, hiszen ellenkezik a „nő”, az „asszony” fő hivatásával, hogy új sarjat, gyermeket hozzon a világra. Ha a természettől erre képtelen, akkor a magyar nyelv megkülönböztető jelzővel illeti: öregasszony, vénasszony, aggnő (1505)...

A magyar asszony szó eredete túlmutat a Biblián, visszanyúlik a sumir korba. A régiségben e szó vonalas jele pontosan olyan, mint ahogy a gyermekek a női genitália jelét manapság is firkálják a falra:

Az ékjel-szótárakban mind a vonalas, mind az ékjel jelentése megvan, de a latin betűs átírása „ki tudja miért?”, hiányzik.

Ezért a jelet szószerkezetként kell felfogni, s elemeire bontva megkísérelni a megfejtést. Ha az elemeire bontott jelek (szószerkezet) együttes jelentése ugyanaz, mint a szótári jel jelentése, akkor helyes az értelmezés, illetve a megfejtés.

Gyermekét szoptató un. madárfejű nőalak (Kr. e. 4000 körül, Uruk, Sumer, Ubaid kor – hartfird-hwo.com)

Az „asszony” jelentésű sumir vonalas jel és a babiloni-asszír ékjel 3-3 önálló jelentésű jelből áll:

Az "asszony"  asszír szótári jele 

Összeolvasva a három ékjel a megtermékenyítésre, a Teremtő legcsodálatosabb misztériumára utal, midőn „Isten leszáll az anyaméh[be]”, vagyis  a hím ivarsejt megtermékenyíti a petesejtet, hogy kifejlődjön belőle a magzat, s világrajöjjön Isten képmása, az ember.

Isteni tudás rejlik az asszony szavunkban, akkor is, ha már nem érezzük ki belőle, ám a sumir nyelv segítségével újra felfedhető a magyar anyanyelvünkben rejtező, rég elfeledett égi tudás. 

Gyermekét szoptató anya (1973, Lészped, Moldva, Románia, Magyar Néprajzi Lexikon – mek oszk.hu)

[1] Marton Veronika: I. András király korabeli imák, Matróna, Győr, 2006, 62-63. pp. .

[2] Pray-kódex – hu.wikipedia.org

[3] wikiszotár.hu

[4] Érdy Kódex, I-II.,  MTA, Bp. 1876.  654. b. Marg. L. 15.

[5] CF, I. köt, asszony címszó, 201. p.

[6] Magyar etimológiai szótár asszony címszó -

[7] Révai Miklós (1750-1807), magyar nyelvész

[8] CF asszony címszó

[9] Jászay Pál (1809-1852), magyar történész, oklevélkutató

[10] CF. asszony címszó

[11] Szent Biblia, Szent István Társulat, Bp. 2000, Teremtés, 17.15-16.,27. p.

[12] A héber nyelvből hiányzik az „o” hang, ezért lett a Sáró-ból Sára. 

[13] CF, V. köt. sárló címszó, 719. p.

[14] Magyar tájszótár, Kiadta a’ Magyar Tudós Társaság, Budán, 1838, sárlani címszó, 325.p. .

[15] CF. V. köt. sárlik címszó, 719. p.

Czuczor-Fogarasi szótár[1] „szekér” szócikkében nem szerepel a II. részben említett ó- és a középiráni (óperzsa, pártus stb.) kapcsolat, eredetet, hanem a szó gyökét veszi alapul. Megkísérli felfedni, a jármű megnevezése mennyiben tükrözi a rendeltetését. pl. teherhordás, kerék, gurul stb.: A „...szekér haladó, mozgékony tulajdonságától kapta a nevét, s gyöke a szök- vagy szökik, amelyből lett a szökő, szökér vagy [a] sök-től, zökér…, az ö átváltozván rokon e–re lett szekér…” E fejtegetésből úgy tűnik, hogy a magyar szavakat, kifejezéseket visszavezeti a vonatkozó szó gyökének „feltételezett” alapjelentésére.

Négyökrös szekér - Pécel (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye, Ismeretlen fényképész felvétele, 1940 – néprajz.hu)

A CF következtetése nemigen állja meg a helyét, mert a szekér nem szökik, hanem gurul, rosszesetben zökken, zötyög, amit csak „nyögvenyelősen” lehetne összehozni a „zökér”-el.

A régi magyar, hivatalosan ugor, török eredetű szavaink eredeti jelentését a mai magyar nyelv már nem tükrözi. Ez nem azt jelenti, hogy ne tudnók, egy-egy szó mit jelent, mit fed, hiszen különben nem értenők meg egymást, de a szó eredete homályban marad. Pl. a dag gyök feltűnik a dagad, daganat stb. kifejezésben. Tapasztalatból ismeretes, hogy a méhcsípés helye megdagad, de az kevésbé, hogy a török (és más keleti) nyelvben a „dag” hegyet, kiemelkedést jelent, s eszerint a régi magyarban is. Ha valaki „orra” esik, kétszeresére dagadhat az orra, orcája. A Kazinczy óta két r-rel írandó „orr” gyöke az or, az „orom”, „csúcs” kifejezésben köszön vissza.

A sumirnak, a magyar toldalékoló elődnyelvének a szavai kiválóan visszatükrözik a megnevezendő tárgyak, fogalmak eredeti jelentését, rendeltetését. Leszámítva a mintegy öt évezrednyi távolságot a sumir és a magyar nyelv szerkezete, logikája hasonló, s még mindig alkalmas, hogy rajta keresztül sok-sok szavunk eredetét, elsődleges jelentését megismerjük.

Szekérkerék (Kr.e. 3500 – idesign.wiki)

A szekér rendeltetése, hogy a terepviszonyoknak megfelelően a kerekein viszonylag könnyedén guruljon. A CF fent említett „szök” gyökből való eredeztetése e feltételnek nem felel meg. A félresiklás oka a nem megfelelő szótagolás: „szek-ér”. A magyar nyelvérzék szerint a helyes szótagolás: „sze-kér”.

Kiindulásnak veendő, hogy a magyarban, csakúgy, mint a sumirban a szótagok valaha önálló szavak voltak. Eszerint a kétszótagos „sze-kér” két önálló szó összetételét rejtheti, amely ma már nem érződik. 

Az előző dolgozatban elemzett MAR olvasatú kifejezésen kívül Kr. e. 2600-2400 körül, a sumir hanyatlás korában, vagyis az akkád-babiloni kor elején használt két gigir[2] hangzósítású jelcsoport jelentése is „szekér”.

A fenti két sumir jel összetett. Két-két jelből áll. Az új-asszír szótári jelük és a jelentésük azonos.  

Az felső sumir jel az ősibb, mert a „kör, körforgás” jelentésű négyzetes keretben vonalas jel van, míg a másodikban ékjel. Mindkettő jelentése támasz, támaszték. Ez arra utal, hogy a kerékhez (talicska), kerekekhez (kordé) valamilyen támaszrudat illesztettek, hogy szállításra alkalmas jármű legyen.

A második sumir jelnél a körforgást jelentő keretben van a „siet, előre halad” jelentésű ékjel. 

Az alábbi  négyzet alakú jel többek között forgást, körforgást, korongot (kör?) jelent. Hangzósítása: GUR, GIR, KIR, KIRIM. E szavakat a magyar nyelv legjobban a girbe-gurba ikerszóban őrizte meg.

 négyzet alakú jel többek között forgást, körforgást, korongot (kör?) jelent. Hangzósítása: GUR, GIR, KIR, KIRIM. E szavakat a magyar nyelv legjobban a girbe-gurba ikerszóban őrizte meg.

Négylovas sumir harci szekér. Ur város jelvényén több harci szekér látható. Ezen nincsenek harcosok, a többin igen. (mozaik-részlet, I. UR-i dinasztia, királysírok Kr. e. 2500 ?), UR város, Irak, British Museum, London – ancient.eu) 

A magyar „szekér” szó második szótagja a „kerék”-re vezethető vissza. Látszólag a magánhangzóban (i ~ e-é) különbözik a sumir KIR szótól, de a dunántúli nyelvjárásban még ma is úgy mondják: „szekír”. Eszerint a „szekér” szavunk utolsó szótagja a körforgásra, a kerékre utalhat, miként a sumir GUR(iga) vagy a KIR (kör) kifejezés.

A sumir nyelvben „szekér” legjellemzőbb alkatrészét, a „kerek”-et konfokális, azaz két közös gyújtópontú körrel ábrázolták.

A jel olvasata GARAK.  

A GARAK a magyar anyanyelvűek számára a „kerék” írásképét idézi. Nem véletlen, hiszen a vonalas jel is ezt mutatja, továbbá az azonos helyen képzett zöngés és zöngétlen mássalhangzók (t-d, g-k stb.) a beszédben felcserélődhetnek. Így a jel hangzósítása „kerék, kerék” lehetett. Csakhogy a szekér nemcsak kerekekből áll, hanem más is kell hozzá.

Párducbőrrel borított uralkodói díszszekér. Jól látszik a kettős kört formázó kerék és a kerékagy (dombormű töredék, sumerianshakespeare.com)

A „szekér”[3] írásánál nem kellett kihangsúlyozni a kereket, hiszen a „körforgást”-t jelentő négyzetes ékjel már kifejezte. Ezért a jelbe beleírták a „támaszték” vagy az „előre halad” jelét. A „támaszték”-nak fordított jel valójában a rúdhoz erősített szekérágas vonalas jele.

A „forgás, körforgás” jelébe illesztett szekérágas vagy inkább az „előre halad” jel kifejezi a kerekes járművet, vagyis a szekér második, –kér, -kír szótagját, ám a szófejtésből hiányzik az első szótag, a „sze-„.

A „szekér” kifejezés első szótagja megegyezik a sumir SE, „hord,visz” jelentésű szó jelével. Ez tökéletesen megfelel a szekér rendeltetésének, hogy a „keríkhez, kerekekhez” illesztett ágassal hordjon, szállítson embert, állatot, terményt...

A szekér, szekír fából készült alkotmány, ezt kiemelendő a  GIGIR, illetve a fenti elemzés szerint a SE.KIR kifejezéshez hozzáillesztették a „fából készült” szócsoport-meghatározó jelet.

Tehát a mai magyar „szekér” kifejezés a 4-5 ezer éves sumir nyelvben már megvolt. A hangzósítása ugyan nem ismert, mert a közvetítő nyelvek a sumir hanyatlás korából közlik a saját nyelvükhöz (asszír, etióp, héber, arámi) idomított kiejtést. Ezért bátran feltételezhetjük, hogy a magyarhoz közelálló hangalakkal, SE.KIR-ként hangzósíthatták, hiszen a szótár szerint a GIGIR kifejezés[4] a sumir-akkád-babiloni átmeneti korból való.

Asszír harci szekér (asszír pecséthenger-nyomat, Walters Museum, Baltimore, USA - carolashby.com)

 xxx

(A fordításokhoz Deimel, Anton: Sumerische lexikon, II. Teil. Band I-IV. Sumptibus Pontificii Instituti Biblici, Róma, 1928-1933. és Labat, René: Manuel d’Épigraphie Akkadienne, Imprimerie National, Paris, 1948. c. munkáját használtam.) 

[1] A magyar nyelv szótára, I-VI.köt., Készítették Czuczor Gergely és Fogarasi János, Emich János magyar akadémiai nyomdásznál, Pest, 1862-1874. A továbbiakban: CF.

[2] Cuneiform Texts from Babylonian Tablets in the British Museum, Trustees of the Museum, London, 1901. Part XII, 31.

[3] Cuneiform Texts from Babylonian Tablets in the British Museum, Plate 12/25.b., Reprinted the Trustees of the British Museum, London, 1962.

 [4] Clay, Albert, T. :Miscellaneous Inscriptions in the Yale, Babylonian Collection, New Haven, Yale University Press, MDCCCCXV, Pl. 39. 158. p.    

Kedves Olvasóim, kedves Barátaim!

Szeretettel kívánok Önöknek boldog Húsvéti Ünnepeket. A kényelmetlen bezártság ellenére, örüljenek annak, hogy a a családon belül a legközelebbi szeretteikkel együtt lehetnek, és az elmúlt évek hajszáit, kötelező tisztelgéseiknek, "ünnepléseiknek" búcsut intsenek, és bensőséges együttléttel ünnepeljék  a húsvétot, és az év összes napját; mert a csoda a családban van. 

Megköszönve tiszteletteljes érdeklődésüket, vagyis a cikkeim olvasását, kívánok Önöknek minden jót! MV