A Vízözön átalakította a föld korábbi arculatát. A víz elsöpörte az emberiség minden korábbi tudását. A megmenekült bárkalakók megdöbbenhettek a változáson, s eleinte talán azt sem tudták hova kerültek.  Csekélyebb, személyreszabott tudásunkkal teremtették meg a túlélés lehetőségét. Ennek némi nyoma ősrégi térképek formájában ma is fellelhető.

A Nagy Ararát hósipkás csúcsa (s8int.com)

A Teremtés könyvében[1] Noé bárkája 4000 m magasságban az Arax-folyó menti Ararát hegyen feneklett meg. Az Ararát valójában két hegy. Az 5165 m magas Eğri dağ(i) tetejét jégsapka borítja.  A név jelentése: a „bárka hegye”. A török „dag” szó hegyet jelent. E szó a magyar „daganat/duzzanat szóban köszön vissza, ami közös sumir eredetre vall. A kisebbik csúcs, a Küçük Ağrı Dağ(ı) 3925 m magas, az elnevezés szószerinti jelentése: Kis-Ararát. A török „küçük” kifejezésben a magyar „kicsi” szó köszön vissza. Emlékeztetve arra, hogy Altáj hg. vidékén a szkíta magyarság ősei és törökök elődei, olyannyira, hogy a korabeli perzsa, arab történetírók elődeinket is a türköknek tartották.

A latin betűs átírású sumir DAG kifejezés elsődleges jelentése: „háló”; a másodlagos: „kiterjedés”. Tehát sem hegyet, sem daganatot nem jelent. Első olvasatra el is lehetne a vetni a sumir-török-magyar szavak közti összefüggést. Ám jól belegondolva a háló, akár vad-, akár halfogó (a vízben) hólyagszerűen kidagad.

 A „háló” sumir vonalas jele is érzékelteti a „kiterjedés” jelentést

E tartalmi kapcsolat köti össze a török „hegy”, a magyar „daganat” és a sumir „kiterjedés” szót. A nyelv csodája, hogy hosszú évezredek ellenére mind a magyarban, mind a törökben megtartotta „dag” hangalakot, s ezzel, több más kifejezéssel együtt betekintést nyújt anyanyelvünk tartalmi gazdagodásának folyamatába.

Az Ararát perzsa neve Kūh-e Nūḥ, a jelentése „Noé hegye”. Némely régész nem ért egyet azzal, hogy Noé bárkája az Ararát oldalán kötött ki, mondván a babiloni feljegyzések az iraki Kurdisztánban levő Nisir- hegyet említik. A Korán, a mohamedánok szent könyve (11.46) meg a Dzsudi/Jūdī-hegyet[2] (valójában azonos az Araráttal) tartja a bárka megfeneklési helyének.[3]

Valami igazság lehet abban, hogy az Ararát volt a bárka kikötési helye, mert Nahicsevánt, az Araráttól délre eső várost Josephus Flavius, ókori zsidó történetíró Apobaterionnak, „Noé partraszállási helyé”-nek nevezi.[4]

Noé az hegy oldalán az Arguri településnél oltárt épített, ahol a megmenekülésükért  hálaadó áldozatot mutatott be. Itt  ültette az első szőlőt.[5]  A középkorban az Ararát lankáján levő mintegy ezer örmény falu a török hódításnak, öldöklésnek esett áldozatul. Az utolsónak megmaradt települést, az  Arguri örmény városkát földrengés pusztította el. Azóta a szent hegy oldalán nincs település, esetleg a kurd pásztorok tévednek arra.

Az Araráthoz közeli örmény főváros, Jereván nevének jelentése is a bárka kikötésére utal: „az első megjelenés helye”.

E hagyományok miatt tartják az örmények az Ararát-hegyet és a környékét, vagyis Ararát tartományt a világ bölcsőjének, az özönvízutáni műveltség kiindulópontjának. A katasztrófát túlélő bárkalakók az utódaik innen, Örményország felől származtak szét a világba.  

Az ókori hurrita nyelvű Urartu-királyságról nevezték el a hegyet Ararátnak. Az Urartu-ban beszélt nyelv, a hurrita a magyarhoz hasonlóan toldalékoló. A mai források finoman kaukázusi nyelvnek tüntetik fel, jobbára elhallgatják toldalékoló/ragozó voltát. Némelyik urartui királynak még a neve is magyarosnak tűnik 

2. Urartu I. Ruzsa király korában (Kr.e. 715-713)

A Biblia alapján szinte kizárólagosnak tartatik, hogy Noé bárkalakói voltak az egyedüli túlélők.  Kizárt, hogy rajtuk kívül ne lettek volna menekültek, és ne jutottak volna el Afrikába és Európába, sőt Amerikába.  Csak éppen a zsidó írástudók vallásos könyvei őrizték meg a Világ teremtése, a Vízözön stb. legaprólékosabb leírását. A II. babiloni fogság idején a káldeus királyok jóvoltából idején jutottak hozzá az ékiratos feljegyzésekhez. A talált történeteket a zsidó hiedelemvilághoz és a vallásfelfogáshoz idomítva építették be a szent könyveikbe és a judeo-keresztény Bibliába.

A Biblia áttekinthetően és ellenőrizhetően írja le a mai népek származását, faji és nyelvi hovatartozását. Felsorolja Noé leszármazottjait. Közli a nevüket, és utal arra melyik, hova, a világ mely részére költözött.

A Teremtés könyvének 10. fejezetéből kitűnik, hogy eléggé gyorsan benépesítették a földet.

A Noé utódai által belakott területek leírása olyan részletes és életszerű, mintha tudósítás lenne. Kellett lennie valaminek vagy valakinek, aki az elszakadt népcsoportok között a híreket adta-vette, a széttelepülők között a kapcsolatot fenntartotta. A távoli területek közti kapcsolattartás feltételezi, hogy e hírközlők nemcsak a benépesített területek földrajzát ismerték, hanem az odavándorolt népet is.  Pontosan tudták és rögzítették, mely népcsoport hova ment. A Biblia vallási könyv lévén nem írja, de a Föld felméréséhez meglehettek  mind a „szakemberek”, mind a kapcsolattartó (hírközlő?) „eszközök”.

Noé fiai és utódai nem találomra, hanem a Biblia említette földrajzi és személynevekből ítélve jól átgondolt terv szerint széledtek szét a földön. Ehhez ismerniük kellett minden földet-vizet, tudni kellett hol, melyik terület lakható, melyiket kell elkerülni. Ennek egyetlen módja a földmérés, a föld feltérképezése volt. (A Biblia Péleg esetében el is szólja magát, hiszen földmérőnek tünteti fel.[6])

Az egész bolygóra kiterjedő földmérésnek kevés, de komoly bizonyítékai ma is fellelhetőek. Megmaradt több, az özönvíz előtti és utáni földrajzi állapotot mutató térkép, illetve –töredék. Ezeket igen pontos, ősrégi földabroszokról az ó-, de inkább a középkorban másolták, rajzolták. E térképeken a földrajzi szélesség és hosszúság, továbbá a föld domborzatának ábrázolása messze meghaladta a korabeli, vagyis a középkori térképészek képességeit, ismereteit.

3. Piri Reis 1513-ban rajzolt világtéképének töredéke (Library of Topkapi Palace Museum, Bilkent University, - erisi.com)

A  világ egyik legérdekesebb és legszebb térképe, un. Piri Reis térkép. 1929-ben isztambuli (Konstantinápoly) Ókori Múzeumból, a régi Topkapi szerájból került elő. 1513-ban Piri oszmán admirális legalább 20 régi térképről szerkesztette és rajzolta meg. Az egyik alaptérkép macedoniai Nagy Sándor idejéből való. Néhányhoz a Ptolemaiosz-térképek adatait használta fel.  Több térképet kapott az Újvilágot, vagyis Amerikát megjárt, 1501-ben török rabságba került spanyol tengerésztől. A tengerész a szabadulása fejében Piri kapitánynak adta Kolumbusz Kristóf Amerika felfedezéséhez használt térképeit. (Kolumbusz a térképeket és a hozzájuk tartozott feljegyzéseket a portugáliai Alcantara kolostor-könyvtárában találta. Úgy vélte körbehajózva a földet eljut Indiába, helyette Amerikát fedezte fel. Vasco da Gama is itt kutatott, mielőtt világkörüli útjára indult volna.)

E töredék valójában egy nagy világtérkép harmadrésze, a többi elveszett. A térkép Dél-Amerika keleti, Afrika nyugati és az Antarktisz északi partvidékét ábrázolja.[7] A 300 évvel később felfedezett déli kontinens rajza teljesen pontos. Meglepő, hogy az Antarktisz partvonulatát jégmentesen ábrázolja. Minden eddigi vizsgálat szerint az Antarktisz Kr. e. 4000 körül volt jégmentes.[8]

A térkép Maud királynő földjét (Antarktiszt) jégsapka nélkül ábrázolta. E földrész létezéséről csak 1819 óta tud a világ, akkor fedezték fel, ennek az 1513-ban készült térképen rajta voltak még a jégmező alatti szárazulat pontos határvonalai. 

A Piri-Reis-féle térkép az Antarktiszon igen részletesen ábrázol egy 1952-ben felfedezett, s még ma is alig ismert hegyláncot. Eszerint Piri-nek olyan forrás-térképpel kellett rendelkeznie, amelyeket olyan emberek készítettek, aki még azelőtt jártak a délsarki földrészen, mielőtt a jég elborította volna. A térkép valós adatokon alapult. Nem tűnt hamisításnak, hiszen sem 1513-ban, a készítéskor, sem 1929-ben a megtaláláskor nem rendelkeztek olyan földrajzi tudással (a jég alatti hangvisszaverődésen alapuló mérési módszer), amelyet e térkép tükrözött. 

A térképen Dél-Amerika és Afrika a helyes földrajzi hosszúságon van feltüntetve, annak ellenére, hogy a. XVI. században, a térkép készítésekor még becslés alapján jelölték a földrajzi hosszúságot; csak kb. 200 évvel később tudták csak a helyes hosszúságot pontosan megállapítani. 

A Piri Reis-féle térkép középpontja az alexandriai-délkör (a mai keleti hosszúság 30. foka) és a Ráktérítő kereszteződése. Az ókori görög térképek mindegyike az alexandriai délkörön alapul. Ez alátámasztja a török kapitány azon állítását, hogy a forrástérképek némelyike Nagy Sándor korából való.

4. A mai Dél-Amerika és a Piri Reis térkép összehasonlítása (crystalinks.co)

A régi görög térképeken a föld felületének gömbsíkon való ábrázolása Eratoszthenész Kr. e. III. századi görög polihisztor 4,5 %-os, (téves) túlbecslésén alapul. Ez eltérés mindenik középkori térképen megvan, a Piri Reis-en pedig nincs. Tehát olyan térképről másolták, amelyeket nem Eratoszthenész méretezése alapján készítettek, hiszen a térképen egyáltalán nem voltak téves adatok! A forrástérkép a történelemelőtti kor olyan fejlett társadalmának terméke lehetett, amely messze felülmúlta az arab világ, a középkor, a reneszánsz kori hajósok térképészeti ismereteit. Közép- és Dél-Amerika partjai mentén a pontos földrajzi szélesség és hosszúság meghatározásával a Marajo szigeteket, sőt az Amazonas torkolatát is feltünteti, amelyet 1513-ban még fel sem fedeztek. 

A kemalbőrre rajzolt térképen az oszmán-török nyelven arab írásjelek szerepelnek.  Az egyik bejegyzés szerint a térkép 919-ben (iszlám időszámítás) készült, ami megfelel a keresztények 1513-as évének.[9]

Piri Reis 1528-ban rajzolta második világtérkép csak egy kis töredék. Grönland, Észak-Amerika partvidéke, Labrador és Új-Fundland, továbbá Florida, Kuba, Jamaika északi partja látszik rajta.[10]  

5. Piri Reis második világtérkép-töredéke

Haci Ahmed Muhiddin Piri Reis, vagyis Piri kapitány (1465/1470-1553) Szolimán török szultán tengerész-admirálisa navigátor, földrajztudós, térképrajzoló és –gyűjtő volt. 1553-ban a szultán feltételezett árulása miatt lefejeztette.

Piri Reis volt a szerzője az először 1521-ben megjelent 434 oldalas 290 térképet tartalmazó Tengerek könyvének, a Kitāb-ı Baḥrīyé-nek.    A térképgyűjteményt Piri Reis halála után még használták.

6. Kitāb-ı Baḥrīye, A tengerek könyve – Marseille kikötője (Piri Reis térképgyűjteménye - deacademic.com)

Piri térképén igen pontos a földrajzi szélesség és a hosszúság, pedig az ő korában még nem léteztek a földrajzi hosszúságot mérő, csillagászati megfigyelésen alapuló műszerek. Kolumbusz Kristóf sem mérte a födrajzi hosszúságot; a földrajzi szélesség mérését is háromszor kísérelte meg, az is pontatlan volt. Kubát pl. a Ráktérítő fölé helyezte, holott alatta van.[11]

A Piri Reis térképen kívül más az ősi idők tudásán alapuló térképek is felbukkantak. E leletek azt sugallják, hogy a régi kultúrák földmérői bejárták és jól ismerték az egész földet.  

Az 1531-es Orontius Finnaeus térképén az Antarktiszon másfél km vastagságú jégpáncél borította folyókat mutat. Látszik, hogy a forrástérkép készítése idején a központi rész már jegesedett.[12]

7. Antarktisz (részlet Orontius világtérképéről - alienpolicy.com)

Az 1559-es Hadji Ahmed térképen még megvan a jégkorszaki Szibériát és Alaszkát összekötő földnyelv.

A Zénó-testvérek 1339-es térképén Grönland jégmentes, az 1380-ason változaton már nem.  

Egy régebbi török térképről másolt 1737-es Bauche-térkép jégmentesen ábrázolja az Antarktiszt. Az 1513-as Piri Reis és az 1569-es Mercator térképen már csak a partvidék jégmentes.

8. Mercator, Rumold világtérképe, 1587 (upload.wikimedia.org)

Ptolemaiosz északi féltekét ábrázoló térképéről kitűnik, hogy a jégmező Grönlandon már előrehaladt, a dél-svédországi és az észak-németországi jégfolyók meg visszahúzódóban vannak.

A történelemelőtti földméréseket röviddel az özönvíz után kellett elvégezni, amikor a szárazföldek jelenlegi formája kezdett kialakulni, még mielőtt a sarkokon a jég felhalmozódott volna.

Ezek akkor készülhettek, amikor a sarkkörök jegesedése épphogy elkezdődött és emberi életre még alkalmas lehetett.

A középkori térképek mindegyikét az ókori, mezopotámiai, egyiptomi, görög és római műveltséget megelőző ősrégi művelt társadalmakból forrástérképeiről másolták, szerkesztették. E társadalom képviselői a maihoz hasonló vagy nagyobb térképészeti tudással rendelkeztek, ismerték a föld pontos méretét, a méréseikhez a gömbháromszögtani ismereteket, mai szemmel is korszerű térképészeti ábrázolásmódokat használtak. E régi társadalomnak rendelkeznie kellett olyan szervezettel, kormányzattal, mely a nagyszabású térképészeti munkát összefogta. Feltehetően e központi szervezetet, irányítást próbálta Nimród visszaállítani.  

Ezek a térképek javarésze a vízözönelőtti földmérők munkájának eredménye. E térképeket minden bizonnyal kézről kézre adták, másolták, miként Piri Reis tette.                                                                                                                        

[1] Mózes I. könyve. 8.4.

[2] Korán: 11.46. - iranicaonline.org – Endyclopaedia Iranica

[3] iranicaonline.org – Endyclopaedia Iranica

[4] Josephus, Flavius: Jüdische Altertümer, Marix Verlag, Wiesbaden, 2004,  I/3. 5, 22. p.                                         

[5] Hellrung, Carl Ludwig: Conversationslexicon für Weintrinker und Weinhändler, Bd. I. Verl. F. Richter, Magdeburg, 1838, 50.p.

[6] Mózes I. könyve, 10. 5., 21, 25,

[7] Mesenburg, Peter, Kartometrische Untersuchung und Rekonstrukton der Weltkarte des Piri Re’is 1513), Cartographica Helvetia, 2001., No. 24. 5. p.

[8] Habgood, Charles H.: Die Weltkarten der alten Seefahrer, Zweitauseneins Verl. Frankfurt a/Main, 2002. 17. p.

[9]Sezgin, Fuat: Geschichte des  arabischen Schrifttums, Bd. XIII. Institut für Geschichte der Arabisch-Islamischen Wissenschaften, Frankfurt a/Main, 2007. 129. p.

[10] Brotton, Jerry: Trading Territories Mapping der frühen modernen Welt, Picturing History, Reaction Books, London, 1997, 108. p.

[11] Kahle, Paul: Die verschollene Kolumbuskarte von 1498 in einer türkische Weltkarte 1513, Walter de Gruyter, Berlin-Leipzig, 1933.

[12] xoom.virgilio.it