2021.02.21. 22:40
A nyelvek anyját tudom én...
A nyelvek anyját tudom én, nem pedig „tudtam”, ahogy Erdélyi József[1] írta, mert a csoda a magyar anyanyelvünkben van.
Erdélyi József 1939-ben megjelent könyve
A mai magyar akadémista nyelvészek, történészek szinte hisztérikusan utasítják vissza mind a képzett, mind az önképzett magyar és külföldi nyelvészek, történészek komoly érvekkel alátámasztott véleményét, miszerint a magyar a világ legősibb nyelve: „Noé bárkájából” bukkant elő, sőt az ékiratok bizonysága szerint már a Vízözön előtt létezett. (Ezt bizonyítja blogomra feltett „sumir-magyar szófejtésekkel foglalkozó minden írásom.)
Arany János 1867-ben – Simonyi Antal felvétele
A kiegyezés óta a finnugor eredet- és nyelvelmélet teljesen eluralta/eluralja a magyar nyelvészeti kutatásokat, olyannyira, hogy még a szolid, békés lelkületű Arany Jánost is felháborította:
„Kisütik, hogy a magyar nyelv
Nincs, nem is lesz, nem is volt;
Ami új van benne, mind rossz,
Ami régi, az meg tót.”[2]
Anyanyelvünk erőszakos finnugrista besorolása mintegy 150 éve szilárdan tartja magát. Mostanság ugyan mutatkozik némi repedés, de az is inkább felülről diktált, hiszen az idegen kifejezések, szavak, régebben a szláv, a latin és a német nyelv majmolása, manapság meg az angolé, megteszi a hatását. Lassanként már teljesen mindegy lesz, hogy a magyar nyelv finnugor-e vagy turáni (szkíta) úgy eluralja nyelvünket az angol. Századok múltán majd töprenghetnek a nyelvészek, milyen nyelv is valójában a magyar.
Az angol amolyan „lopkovic nyelv”. Az 1960-as évek szóhasználata szerint: koktélnyelv. Szedett innen, szedett onnan, a németből, a latinból, görögből és más nyelvekből. Régi angol nyelvtanok[3] írják, hogy „az angol nyelvnek mindegy 100.000 szava van: egy angol földműves rendesen 300 szóval is beéri…, hogy ha 300 szó elegendő arra, hogy az ember vele mindent kifejezzen, akkor e szám, több mint háromszorosának elegendőnek kell lennie a művelt ember számára.” (Schidlof) A „…magyar nyelv szókészletét mintegy 800.000-1,065.000-re tehetjük. „Ez persze nem jelenti, hogy ennyi szót a társadalom egyszerre használt vagy használni fog; de még a ma ismert és használt szavak mennyisége is több százezerre rúghat.”[4] („Óh, jaj!” - sikolthatna fel a magyar nyelvérzék, hiszen a „jelenti” után hiányolná a mutatószót, és megváltoztatná a szórendet is: Ez persze nem jelenti azt, hogy a magyar társadalom ennyi szót egyszerre használt… Sőt, a „fog” szócskát is kifogásolná…)
Jókai Mórnak 40-45 ezer szava van. „A mai diplomás szülők 4 éves gyermekének használt szókincse a 2100-at is elérheti.”[5]
S mi az angolt tartjuk mérvadónak! Laposítjuk vele az anyanyelvünket!? Sokan idézik, mondják, használják, holott a jelentését is alig tudják:
1989-90 táján szárnyrakapott kezdeményezéstől felbuzdulva, miszerint a magyar üzleteken magyar nyelvű feliratnak, cégérnek kell lennie, betértem az egyik budapesti „fehérnemű-shop”-ba, és szappant (soap) kértem. Az eladónő meghökkenve utasított rendre: Olyan „inteligencs”-nek néz ki, s azt sem tudja, hogy ez butik és nem háztartási bolt. Visszakérdeztem, hát a shop nem szappan?! Mellesleg a francia boutique/butik eredetileg „szegényes elárusítóhelyet” jelent. A kifejezés félresikerült értelmezéssel került a magyar nyelve, hiszen méregdrága holmikat árul.
Vajon kiknek épült ez a kispesti bevásárlóközpont? (origo-hu)
Nem az angol[6], német, francia stb. nyelvvel, nyelvtanulással, nyelvtudással van a baj, hanem azzal, hogy belekeverik a magyarba, ahol nincs létjogosultsága.
Ez írással szeretném felhívni minden magyar anyanyelvű, magyarul gondolkodó figyelmét csodálatos, párját ritkító, az idők mélyéből felbukkant anyanyelvünkre. Szeretném felrázni a TV, a rádió, az újságok zagyva szóhasználatát „fejlődik a nyelvünk” legyintéssel elfogadók, elintézők lelkiismeretét, hogy érezzenek immár felelősséget édes, ékes anyanyelvünk iránt. Ne dőljenek be a „a nyelv változik; a nyelvszokás eldönti, mi a maradandó, mi nem” véleményeknek, még akkor sem, ha azt hallják, anyanyelvünk nem felel meg a kor kívánalmainak, s ezért kell a sok-sok idegen szó, kifejezés. E vélemény nem állja meg a helyét. Bele kell merülnünk anyanyelvünk feneketlen mélységébe, s kiemelni a tudatunk mélyén rejtőzködő, jól érthető magyar szavakat, s használni; barátnak és idegennek, mondani, terjeszteni! Eleinte biztos felkapják a fejüket, meghallván a modern helyett a korszerűt, a rafinált helyett a körmönfontot vagy az agyafúrtat, az epilógus helyett az utóiratot és így tovább.
Furfangos mondások kitalálós játéka - A kép szószerint vette a „körmönfont”-at. A „kvíz” kitalálós játékot, kitalálósdit jelent. (fejtsdmegmost.com)
Úton-útfélen majmolják a magyar gondolkodásmódot agyoncsapó idegen nyelvi kifejezésket. Vajon „fel kell ülnünk” a hírcsatornákból áradó magyartalanságoknak?
Mostanság vetítenek egy kedves török játékfilmet[7]. A szereplők győzködik egymást mikor, melyikük léphet ki és be a másik „komfortzóná”-jába.
Néhány napon belül felismerszik, ki látta a török sorozatot, mert használja a „komfortzóná”-t, ezt az angolból-görögből összetákolt kifejezést, ami az angolban talán elmegy, de a magyarban nem.
Vajon miért? A komfort/comfort jelentése: kényelem, kényelmi berendezés; a zóna: öv, övezet körzet. Tehát „a komfortzónából való kilépés, a kellemes, kényelmes körülmények elhagyását jelenti”[8]: A meleg szobából kikerülni a hidegbe, a kényelmes fotelból a székre. A „komfortzóna” körülményekre, tárgyakra vonatkozik, nem pedig élőlények, emberek érzéseire, viselkedésére, hiszen a film azt sugallja, hogy az egyik szereplő nem közeledik a másikhoz, nem zavarja a beszédével, nem idegesíti, nem érinti meg.
Érintés nélküli tánc (Kép „A csodadoktor” c. török filmből – magazinmatik.com)
Elköszönök Önöktől, de nem kívánok szép napot, csak jót, még akkor sem, ha zuhog az eső, és dúl a vihar.
Adjon isten jó napot! Rossz időben, szép időben, akkor van jó napunk, ha vidámak, jókedvűek, elégedettek vagyunk. A mostanság elburjánzott „szép napot” üdvözlést hagyjuk meg az időjósoknak, vagyis a meteorológusoknak. A magyar embernek jó napja lehet a zimankóban, és sírhat a szikrázó napsütésben.
