2022.02.06. 00:32
A magyarság táltosa
A világ felkapta a fejét, magához tért. Kanadában, 20 fokos hidegben ezerszámra indultak a kamionok, a munkagépek, a személygépkocsik, hogy tiltakozzanak a covid-oltások, igazolások, a gyermekek oltása stb. ellen. Megbénították Ottawát, a fővárost. A miniszterelnökük sebtiben elpucolt, biztos helyre rejtőzött. A kanadaiak megmozdulása, a hírzárlat ellenére futótűzként terjedt a világban.
A Covid19 oltás ellen tiltakozó Szabadság-konvoj egy része megérkezett a kanadai fővárosba, Ottawába (2022. jan. 29) - edition.cnn.com
A kanadai kezdeményezés szinte minden országban követőkre talált. Brazíliából, Bolíviából stb. autós-konvojok indultak a kanadaiak támogatására. Megmozdult Párizs, Belgium, Románia, szervezkednek a csehek… Európa minden részéből úton vannak az autósok Brüsszelbe.
Covid-tiltakozás az USÁ-ban – bbc.com
Magyarországon is mozgolódnak az oltásellenesek. (Olaszországból kaptam a hírt, hogy Zalából indultak.) Ám a többség továbbra is óvatos, kivár.
A magyar, ha kivárt, mindig pórul járt. Az I. világháborúban jóval a román, olasz, szerb kiugrás után a kivárás eredménye a Tanácsköztársaság és Trianon lett. A II. világháború végén valami rosszul értelmezett óvatoskodás miatt az angolokkal való tárgyalás, kiugrási kísérlet kudarcba fulladt.[1]
A "kállai kettőst" járó Kállay-kormány 1942-ben - upload.wikimedia.org
Magyarország volt Németország „utolsó csatlósa” holott Horvát- és Olaszország tovább kitartott. Horthy Miklós kormányzó a Kárpátokon keresztül vezető „folyosón” ezerszámra fogadta be a lengyel menekülteket. Falazott a németek felé a budapesti zsidóság javára. Egyedül őt nem ítélték el a nürnbergi perben; személyes érdemének tudták be, amit tett, pedig a magyarság hallgatólagos támogatása nélkül nem ment volna. Mindemellett Magyarországot mindig, minden időben, 1956 előtt és után keményen megbüntették, akkor is, ha lázongott, akkor is, ha csöndben volt.
A világ forrong, Magyarország népe a felszín alatt háborog. Az egyébként ingerlékeny, indulatos magyarság jelenleg az „Ej, ráérünk arra még!” utat járja. Ha nehezen is, sorsával idővel megbékél; mintha tudná, hogy a Teremtő csak annyi terhet ró rá, amennyit elbír. Az ellenei ellen bosszút nem forral. E tulajdonságát használták ki az idegenek és a kiszolgálóik. Rendkívüli dolognak kell történnie (az pedig van bőven), hogy felriadjon látszólagos nyugalmából. A magyar ember bátor, elszánt, hirtelen kitörő haragja vészes, gátat nem ismerő… Óvjon az Ég, hogy időelőtt bekövetkezzen, mert a magyarságnak nincs tiszta erkölcsű, önzetlen vezére, nincs természetadta táltosa, nincs „királya”, aki magára venné népe fájdalmát, búját-baját, és aszerint cselekedne. Korunk vezetői, ugyanolyan megvásárolhatóak és korruptak, mint a közelmúltban bármelyik elődjük. A gombamódra felbukkanó önjelölt, megélhetési táltosok pedig nem képesek Isten és ember között megteremteni az összhangot, mert „megszakadt a mindenség gyűrűje, melyben Isten, ember együtt éltek.” (Madách)
Vajon rendelhet-e Isten a magyarságnak idegenszívű, vezetőt, akinek a rábízottak nem ismerik, nem értik az eszejárását? Bizony, nem.
A táltosok Isten választotta papok, „bölcsek, nyilatkozók voltak, titkok magyarázói, kik az isteni végzéseket hírül adták”; ha nagy bajban volt a haza tanácsot kértek, „beszélgettek a szellemekkel, felidézték a holtak lelkeit...”[2]
A táltosok jelet viselnek. Foggal, hat ujjal, hetedik gyerekként születnek. Korunkban, az egykék, a gyerektelenek világában nincs hetedik gyerek. Ha a Teremtő mégis megjelöli az újszülöttet, a kórházi orvos lecsípi a felesleges ujjacskát. A seb hamar beforr, nyoma nem marad. Ám a láthatatlanná tett jel a helyén van, és működik, különösen akkor, ha a jelölt megszerzi a kellő tudást és a bölcsességet, hogy életével, táltos mivoltával Istent és a magyarságot egyaránt szolgálni tudja.
A táltosok atyáik évezredes tapasztalatai, szokásai szerint igazították el a hozzájuk fordulókat. Szavaikban nyoma sem volt az ezerév alatt elburjánzott hamisságnak, álságos számításnak. A néppel együtt fohászkodtak a magyarok Istenéhez. Isten áldását kérték, nehéz időkben útmutatást, sugallatot. A magyar táltos nem hivalkodó, hanem csendes, szerény, segítőkész. A mai önjelölt, kicicomázott, elmebeteg módjára rángatózó táltos nem táltos.
Német Péter teljes fegyverzetben, kezében a koronával (Képes Krónika – wikipedia.org)
Szt. István király halála után uralomra került német Péter önkénye ellen fellázadt a magyarság. A szabadságharc meghirdetője a tudós főtáltos, Vata [3] volt. Ám a fegyveres harc addig nem indult meg, amíg királyi vérből való vezér nem kerekedett. Ezért lettek hazahíva a vazulfiak, Levente és András, Béla később érkezett. A krónikás megjegyzi, hogy Aba Sámuel ellen „összeesküdött a nemesség… II. Henrik császárhoz mentek panaszra, Aba ellen beszéltek…, hogy a köznéppel és a nem nemesekkel fogott össze”.[4] A krónika olvasójában vegyes érzések merülhetnek fel: Vajon milyen ember, milyen „király” lehetett Aba, hogy inkább a köznép, semmint a nemesek kedvében járt. Német Péter (Orseoló?) idejében alig 50 éves, nagyrészt idegen nemessége volt Magyarországnak, akik inkább a németekhez húztak. A születési jogon egyenlő magyar, szolga lett a hazájában. Aba Sámuel a Szkítiából jött magyarság leszármazottjainak vezére volt. Bízott ugyan az istváni nemességben (hiszen mégiscsak nemesek voltak), de keserűen kellett csalódnia. A ménfői csata az áruló idegen nemesség miatt bukott el, a halálát is ők okozták.
Esze Tamás, kuruc brigadéros (adontes.hu)
Néhány évszázaddal később Tarpán Esze Tamás követte meg II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelmet, hogy álljon az összegyűlt kaszás-kapás magyarok élére, legyen a szabadságharc vezetője, s űzzék ki a németeket (osztrákokat). Bár Esze Tamásról nem jegyezték fel, mégis táltos lehetett, hiszen csak e minőségben hívhatta a magyarságot Rákóczi zászlaja alá.
A XVIII. századra a Géza és István király korabeli nemesség leszármazottjai elmagyarosodtak, de nem annyira, hogy ne dörgölőztek volna a bécsi udvarhoz. Voltak jócskán, kik elárulták Rákóczit és a nép igazságos harcát, szívesebben támogatták az osztrák érdekeket, emeltek tisztségekbe idegeneket, semmint a magyarokat.
A harcra hívó táltos a magyarság érdekében felsőbb sugallatra cselekedett. Kieszközölte, hogy királyi, fejedelmi, nemesi származású legyen az idegenek és a kiszolgálóik elleni igazságos harc vezére. Nem rajta múlt, hogy a felkelések kudarcba fulladtak.
Az ég urát idéző táltosasszony (részlet, Feszty körkép, Ópusztaszer – latnivalokmagyarországon.hu)
A táltos nagyon régi szó. Pontosan ugyanabban az értelemben és hangzósításban, mint a magyarban a sumir nyelvben is megvolt: TAL.TAS. Szószerint: bölcs úr. A jelentése tudós ember, főpap. A „régi magyarok bölcseit, táltosnak, tátosnak hívták. a latin mágus szóval egyenértékű. szerint bölcs. Theophülaktosz Szimokattész[5] szerint bölcs.”[6]
A TAL jel alapjelentése fül. Átvitt értelemben bölcs, tudós. A régiségben azt tartották, hogy a bölcs embernek nagy füle van. Minden sumir ábrázoláson (pecséthenger, szobor) a kiváló, erkölcsi tulajdonságokkal rendelkező emberalakoknak nagy fülük van. Az életkor növekedésével mind a fül, mind az orr nagyobb lesz.
A TAS jel alapjelentése, kutya, őr. Valóban a kutyának az a feladata, hogy őrizze a jószágot, a házat stb., tehát őrködnie kell. Átvitt értelemben hős, úr. Mind a magyarban, mind a sumirban nemcsak a kutyának, hanem az ÚR-nak is őrző-védő feladatköre van. Az úrnak kötelessége vigyázni a családra, a házra a jószágra, azért úr. Ez az értelmezés a mai magyar nyelvben is kiérzik.
A TAS olvasatú ékjel visszaköszön az egyik honvisszafoglaló vezér nevében, a TAS-ban, a jelentése egyszerűen úr, aki ura, védője, felelőse az embereinek, harcosainak.[7] E nevet általában a török „tas=kő" jelentésű szóból származtatják, ami az „hős, ember" szó jelzője lehet: „kő ember ~ kőkemény ember ". Ám, jelentésátvitelt sem kell feltételezni, hiszen a káld-sumir NA = kő alapjelentésű szónak átvitt értelmű jelentése: „ember".
A „táltos” kifejezés második szótagja a magyarban „-tos” és nem „-tas”. A XIX. századi nyelvészek a sumir nyelvet öt közvetítő nyelv alapján fejtették meg. az egyik az óhéber volt. A régiségben e nyelvből hiányzott az o hang, ezért úgy döntöttek, hogy a sumirban sem lehetett. Azóta a nyelvészek közelítenek afelé, hogy a csecsemők oá-zása lehetett a legkorábbi hangzás, ezért a sumirban volt o hang.
Tehát a TAL.TAS, azaz „bölcs urat” jelent. E teljesen megfelel a magyar táltos szónak, hiszen a táltosokat a magyarság bölcsnek, tudónak tartotta, mert igazszívű irányítók, vallási vezetők voltak.
Az isteni szózatot hozó turulmadár az Aba nemzetség sírkövén, Abasár - archivum.mtva.hu)