Elhangzott a Magyarok Világszövetsége IX. kongresszusán,

2016. VIII. 19-én,  Budapesten  

Pártus Birodalom (1808, rézmetszet, 28x22 cm)[2]

A Kr.e. 247-től Kr. u. 228-ig fennálló Pártus Birodalom[3] teljes egészében uralta az Iráni felföldet. A 17-18 tartománya közül a hét északit a pártusok és a rokonfajú szkíták, a tíz délit inkább a perzsák lakták. Az ókor legnagyobb, a római hódításnak ellenálló, minden támadást kivédő, kiválóan megszervezett Birodalmáról a történelemkönyvek alig írnak, holott az érmeleleteik alapján mind a pártus nagykirályok nevét, mind az uralkodási idejét nyomon lehet követni. Ennek ellenére csak a birodalomalapító Arszakról, Crassus pusztulását eredményező Carrhae-i csatáról és a véres újperzsa hatalomátvételről szólnak. A perzsák kegyetlensége elől a szkítafajú lakosság a lakhelyéhez legközelebbi országba menekült: az Oxuson túlra a szkíta-szakákhoz, a hunokhoz. Gyarapították a Kárpát-medencébe tartó magyarokat (ők voltak a Palócföldet lakó matyók, barkók, tahók és a gányók elődei); sőt a korábbi ellenséghez, a Római Birodalomba is jutott belőlük.

A pártusok elhallgatásának egyik oka, hogy magát az Óperzsa (akhaimenida) Birodalom utódjának tartó Szászánida Birodalom történetírása nem jegyezte, mondván, ha nemzeti eposzuk, a Királyok Könyve (Sahname) nem ír róluk, akkor nem is léteztek. A másik ok, hogy a Kr. e. és a Kr. utáni időszámítás fordulóján 475 évig fennálló Pártus Birodalmat megelőzte az Óperzsa, követte a Szászánida, így a mindeniknél hatalmasabb, mindenikénél tovább uralkodó pártusok elsikkadtak.

Az Iráni felföldre bevándorolt szkíták és a környező területek népeinek a nomád életben gyökerező vallásáról az ókori források keveset írnak. Kr. e. 1200-1000-től az őslakosság és a szkíta betelepedettek szociális és gazdasági viszonyait a természeti adottságok formálták, és hozták létre a papok, a harcosok és a pásztor-parasztok hármas társadalmi rétegét.

Torzonborz szkíta (aranyozott ezüstérme, Kr.e. 4. sz.)[4] és kékszemű baktr férfi (festett agyag, Kr.u. 1. sz.)[5]

Északon a szkíták, a szarmaták, az alánok, keleten, az Aral-tó vidékén a khorezmi szkíták (idevalósi volt Zarathusztra , nyugaton a médek, délen a perzsák éltek. E fajilag és vallásilag különböző népeket a közös sors, a hasonló életmód és a környezet ötvözte össze. Hódító birodalmak jöttek-mentek a fejük fölött, ám a lakosság a helyén maradt. Kr. e. kb. 700-tól a Méd, Kr. e. 449-től az Óperzsa, Kr.e. 341-323-ig a Macedon, Kr.e. 312-Kr.u. 63-ig a Szeleukida, közben Kr. e. 247-Kr. u. 228-közt a Pártus, végül a Kr. u. 224-65-ig a Szászánida Birodalom fennhatósága alá kerültek. A lakosság természetvalláson alapuló istenhite időről-időre kiegészült a hódítók vallásos hagyományaival, kivéve a szászánidákat,  akik a lakosságot saját hitük feladására, a zoroasztrizmus átvételére kötelezték.

Az Iráni-felföld népeinek vallása (kb. Kr.e. 550-ig)

Kr. e. 550 előtt az Iráni-felföld hindivel egy ágról fakadó népeinek India védikus, valamint a mezopotámiai sumirok hitéhez hasonló vallása volt: Ahurát, a világ teremtőjét, a mindenekfeletti, a mindenütt jelenlevő szél-lég istennek, azaz  Enlilnek, a sumir lélekistennek megfelelő láthatatlan istenséget imádták. A Világmindenséget Égre, Légre és Levegőre tagolták. Az elemeknek isteni erőt tulajdonítottak. Tisztelték a Napot, a tüzet, a szelet és a vizek istenét. Ez többistenhitnek tűnik, pedig csak az egyetlen Istent, a Teremtőt imádták, és a különféle természeti tüneményekben való megnyilvánulásait tisztelték, pontosan úgy, miként a régi magyarok.

Ahura és Anahita (a perzsáknál a vizek istennője)[6]

Az egymással alá- és fölérendeltségben levő, emberalakokban megjelenített isteneknek nevük s határozott tevékenységi körük volt. A férfi istenek uralkodtak, őrizték a mindenség láthatatlan istene, AURA lakhelyét. A női istenségek gondoskodtak az emberekről, az élet továbviteleléről. A táplálásukra ANAHITA ügyelt.

A zurvanizmus

A Méd Birodalom népeinek hitélete a zurvanizmuson alapuló méd-mágus vallásra épült. Az istenkör élén ZURVAN a teremtő, az idő- és sorsisten állt. A mindig mindenütt, mindenben jelen levő Isten lényegét kifejező név kizárólag magyarul érhető: AZ ÚR VAN.

A zurvanizmus az ember istentől származó lelkének a földi porhüvely fogságából való szabadulását, a megváltást helyezte kilátásba. A mágusok nem a földi, hanem a túlvilági lét elfogadtatásával befolyásolták, uralták, irányították az embereket. A hívők a Méd és az Óperzsa Birodalomban fenntartás nélkül hittek a végzetben, s megbékéltek a az előre elrendelt sorsukkal. Az ember életét, a népek, a világ sorsát és a végítéletet szem előtt tartó iráni mágus vallás apokaliptikus tanai görög közvetítéssel kerültek a Római Birodalomba, s gyorsan terjedtek.

Kr. e. 67-től kezdődően e helyi isteneket római néven kezdték nevezni.[7] A mágus vallásban az istenek elseje Zurvan (Kronosz), Hormizd (Jupiter) és Ahriman (Plútó) volt. Tisztelték Anahitát (Juno), továbbá a tüzet, a vizet, a földet és az elemeket.

Zurvan a fiaival, Ahura Mazdával és Angra Mainyuval (bronzlemez, Lurisztán, Kr. e. XII-X. sz., Museum Rietberg, Zürich)[8]

Kr. e. 247-től Parthava, Aria és Hürkánia tartományból kinőtt Pártus Birodalomban kinyilvánított államvallás nem volt. Minden nép a saját hitét követhette. A nagykirályok vallási türelmének köszönhetően a teljes vallásszabadságot élvező zsidók a maguk ótestamentumi apokaliptikus örökségéhez a helyi zurvanista vallásból hozzáfűzték a léleknek a halál utáni sorsáról való tanítását, az evilági jutalom és a büntetés gondolatát, továbbá a feltámadás reményét. A közvetítésükkel kerültek e tanok a judeokereszténységbe; kiváló lehetőséget adván a keresztény papoknak a hivők sakkbantartására, befolyásolására!  

A zoroasztrizmus

Nyugat-Párthiában élő népek vallási gyakorlatában sokáig tartotta magát a sémi eredetű vér- és emberáldozat. Ez idővel a lakosság körében ellenérzést váltott ki, hiszen nemegyszer a családtagjaik, a gyermekeik estek áldozatul. Megnőtt Zoroaszternek, a chorezmi vallás-reformernek a véráldozatot teljesen kizáró, ám az óiráni vallás tűz és a víztiszteletet elfogadó tanai iránti érdeklődés. A zurvanizmusnak hódoló mágus papság gyorsan eszmélt, és a hatalom érdekében váltott. A zurvanista mágusok Zoroaszterrel való egyetértésben kölcsönös engedményekkel oldották fel a két vallás közti ellentéteket.[9]

Zoroaszter, freskó, Dura Europos (Kr. e. 3.sz., Szíria)[10]

Zarathustra/Zoroaszter, a vallás-reformer papi családból származott. Kr. e. VI-V. századi legendás születése Jézus Krisztuséhoz hasonlít: Az anyja megálmodta a születését; újszülöttként világított a teste; húsz évesen bolygók és csillagok pályáját mutató rajzokkal ékesített barlang magányában elmélkedett;  harminc évesen isteni kinyilatkoztatásban részesült.

Zoroaszter[11] a mindenekfelett álló isteni erőben való hitet terjeszette: A főisten, Ahura Mazda, a világ teremtője, a jóság, a becsület, a tisztaság megtestesítője. Örök világosságban trónol. Ügyeli a csillagok járását, a világ folyását. A párja, eredetileg Ahura Mazda lelkének egyik fele a gonosz. Zoroaszter hirdette, hogy a Teremtő isten szent és a jó lélekrésze megátkozza a gonoszt, mire az elhagyja Ahura Mazdát, és a pokolban üti fel a tanyáját.

A világ teremtésétől a világ végéig a jó és a rossz küzdelme valójában az ember lelkéért folyik. Ahura Mazda az embert lélekkel és szabad akarattal teremtette. Tisztaságával és igazságával Ahura Mazda országát kell gyarapítania. Ahura hozta azt a törvényt, hogy a jótettért jutalom, a bűnért büntetés jár. Magán az emberen múlik, melyiket választja.

Zoroaszter minden hívőre vonatkozóan meghatározta a tisztességes élet szabályát: Gondolkozz, beszélj és cselekedj helyesen!”

A közrendű embernek három feladatot kellett betartania:

• Mind valós, mind átvitt értelemben tisztának kell lenni! (Ez az ép testben ép lélek szabálya.)
•  A föld művelése vallásos kötelesség. (A mezőgazdaság teremti meg a napi eleséget.)
• Az embernek Istennel és önmagával szembeni kötelessége a családalapítás, a gyermekek nemzése és gondos felnevelése. (Gondoskodni kell az élet továbbviteléről!)

E vallás józan, tetterős, eredményes, az ésszerű élvezeteket megbecsülő életet kívánt. Nem volt benne világundor és aszkézis, ám bűnbocsánat sem. Az elkövetett bűnökért ki-ki maga a felelős!

Zoroaszter megtartotta a természetvallásban gyökerező tűz- és víztiszteletet. A hívők főképp a tűznek és a víznek áldoztak.

Bazaltbarlangban levő szent vízforrás [12]- Tűzoltár (II. Bahram (Kr.u. 273-276), perzsa király ezüstérméje

A keleti vallásokhoz hasonlóan a Zoroaszter-hívőknek is fontos volt a holtak, az elhúnyt ősök tisztelete.

4. Temető a perzsa szent iratok, a Yasna és a Zend-Avesta szerint (12-14 láb magas, 40 láb átmérőjű épített toronyba vitték a halottakat[13]

A zoroasztrista hívők az elhunytak tetemét nem hantolták el, hanem temetetlenül hagyván a madarak vagy a kutyák gondjaira bízták. A megmaradt csupasz csontokat földdel takarták be.

A pártus temetők leletanyagából kitűnik, hogy a Zoroaszternak a holtak elhantolására és elégetésére vonatkozó tilalma Párthia nyugati részén nem dívott. A görög-római írók sem említik, hogy a holtakat az ég madarainak vagy az „ebek harmincadjára” juttatták volna.

Vallási türelem a Pártus Birodalomban

A pártus nagykirályok az Öregek Nagytanácsával együtt átgondoltan szervezték meg a közigazgatást. A lakosság bizalmának megtartásáért az uralkodásukat a vallási türelem jellemezte. A Birodalom nyugati részén a Mithras-hitnek, a keletin a zoroasztrizmusnak, észak-keleten a szkítákhoz közelálló népréteg a régi, hagyományos természetvallásnak hódolt. E három vallás békén megfért egymással, hiszen mindenik tiszteletének tárgya a természeti erők és az égi tünemények, a Nap, a Hold és a tűz, a fény volt, noha Zoroaszter tanaiból is átvettek egyetsmást. Hitték, hogy a legfőbb isteni erő a Napban testesül meg, az őrködik a királyi ház fölött.

Az óperzsa, a pártus és a szasszanida vallási életet a külön kaszthoz tartozó mágusok irányították. A papi méltóság örökletes volt. A pártus nagykirály betartotta az utasításaikat, pl. ha áldozatot akart bemutatni csak a jelenlétükben és a közreműködésükkel tehette.

A mágusok egy személyben papok, orvosok, tanítók és csillagjósok voltak. Ők írták az évkönyveket.

Az Araszakida-királyoknak idővel elegük lévén a mágusok „mindenhatóságából”, régi, kizárólagos kiváltságaikat megnyirbálták. Nem zárták ki őket a pártus Nagytanácsból, de a birodalmi döntésekben csak névlegesen vehettek részt.

A Mithrász vallás

Párthiába átszármazott méd mágusok Oromazdészt, a fény istenét állították szembe Ahreimaniosszal (Ahriman, ármány) a sötétség istenével. Hitük szerint a jó és a rossz szembenáll egymással, s a köztük álló harmadik a fény uralkodik a földön. Ebből nőtt ki a Mithrasz-kultusz.

Párthiában a legfőbb isteni lényt, az ég és a föld teremtőjét hagyományosan Ahurának hívták. Női párja Anahita, a Magna Mater, mindenek anyja eleinte nagyobb tiszteletnek örvendett, mint a világteremtő isten. A somogyi táltoskövek[14] tanúsága szerint 1576-ban a magyarság még tudta régi isteneinek nevét, s titkos helyen néven nevezve tisztelte őket. A Boldogasszonynak megfelelő Anahita a magyaroknál is előkelőbb helyen állt, mint Aura, a világteremtő isten, aki a földre küldte fény-fiát, Mithrát, a világosság, a fény istenét.

Mithra barlangtemploma, Verjuy, Irán,

Zarathustra jóslata: A Napkirály (Mithrász) leszáll a földre és békét hoz magával. Ez isteni gyermeket egy szűz hozza a világra.[15]

A Zuqnin krónika szerint csillagból áradó fényoszlop hozza a megváltást: „Hegyi barlangba száll alá, és a mágusokat hívja: …és mi (a mágusok) láttuk az elrejtett Misztérium kincsesbarlangjába betérni a csillagot, a barlang minden zuga megfényesedett, s mi csak elragadtatott halk hangot hallattunk. (A fény) hozzánk szólt, és hívott: „Térjetek meg a szeretetbe...! És beléptünk, felnézvén láttuk az emberi ajak számára kifejezhetetlen fényességet, amely hozzánk szólt: Béke veletek! …kicsi, alázatos és gyenge ember alakját öltötte fel nektek, mert a világ lakói még nem képesek meglátni a Nagy Atya egyszülött fiának dicsőségét…”[16] E legendában Jézus születése sejlik fel, de átsüt rajta a mithrászi-zurvanista felfogás.

A szír szövegek és a pártus király-legendák jövendölési hasonlóak. Az emberek sóvárogva várták a „Nagy Király” születését, és figyelték az eget, mikor bukkan fel a születését jelző csillag.

 Takht-i Suleimanban, a legendák „győzelmi hegyén” évről évre összegyűltek a mágusok, hogy várják a világkirály születését, „Mithra” reinkarnációját.

Mitrász szentély, Fertőrákos (városom.hu)

Minden bizonnyal ez a Megváltóba vetett hit tükröződik vissza a keresztény hagyományban, miszerint Jézus Krisztus születésekor (Kr. e. 6.) Párthiából a betlehemi csillag nyomában három mágus, Gáspár, Menyhárt, Boldizsár kelt útra, hogy köszöntse az újszülött Megváltót.

Párthiában Mithrász, a legyőzhetetlen Napisten misztériumának a korabeli ismert világban sok követője volt. E hit reményt adott, hogy az hódítást, a nehéz életet nem a zurvani belenyugvással kell fogadni, hanem akarattal, sikeres harccal fel lehet lépni ellene.

Mithrász, a sziklabarlangban született Megváltó bikát szúr le, hogy megteremtse az emberek számára a legfőbb élelmet, a növényzetet. A hívők kenyérrel és vízzel áldoztak neki, s megkeresztelkedtek.

A Mithrász-közösség megkereszteltekből és megkeresztelendőkből állt.[17] A tűz-ritussal összekötött keresztelés a bűnöktől való megszabadulást és az újraszületést szolgálta. A megkeresztelendő homlokát tűzzel bélyegezték meg. A szertartásához tartozott a „parázson” járás.

A Római Birodalomban a katonai kultusszá vált Mithrasz-hit gyorsan terjedt. Pannóniáig is eljutott. Minden pannóniai légióstáborban volt Mithrasz szentély. Fertőrákoson az osztrák-magyar határtól alig néhány méterre levő Mithrasz barlangot 1866-ban a soproni Stornó Ferenc fedezte fel. A Római Birodalom carnuntumi légiós-táborához tartozó szentély a II. vh. után az osztrák-magyar határsávba került. Hosszú évekig senki nem háborgatta.

Mithraáz volt a pártus királyok dinasztia-istene. Az Arszakida uralkodóházban gyakorta adták az újszülötteknek a Mithradatész beszélő nevet. Három pártus nagykirálynak, egy ellenkirálynak és hat pontoszi királynak volt ez a neve. A jelentése: „Mithra adta”, jelezve, hogy a viselőjét Mithra, a Napisten uralkodásra szánta. A görög betűs nevet Brentjes történetíró[18] „Mithradatész”-nek[19] oldja fel.

A párthus nagykirályok istenített uralkodók voltak. A koronás Arszakida nagykirályt mindenekfeletti tisztelet övezte. A nemesség és a nép elsőként a birodalomalapító Arszakot emelte „istenként” a csillagok közé. Hálából mindig az ő családjából választották a királyt. Az utána következő királyok mindenikét Arszaknak neveztek, és még az életükben isteni tiszteletben részesítették. Szentségtörésnek számított, ha valaki egy Arszakidára kezet emelt.[20] A királyi család tisztelte őseit, tisztelte uralkodó elődeit. Hitték, hogy az ősök szelleme védelmezi az életben levő családtagokat, az uralkodót és a családját. Fontos események előtt a király és a királyi család esküt tettek az ősök képe előtt.[21] (I. András magyar király 1046-ban íródott imádságaiban a „bardus ösöltők” megszólítás a „pártus ősöltőket”, azaz ősöket idézi.[22])

Nemcsak az uralkodókat, de az elesett harcosokat is katonai pompával temették. Hitték, hogy a csatában elesettek, a hősi halottak a másvilágon a halhatatlanság üdvében részesülnek. A jótéteményekkel, a nagyszerű tettekkel a nemzet dicsőségét szolgáló, a nép boldogulásáért munkálkodott nagy ősök emlékét isteni tisztelet övezte.

 A köznép hitéletének központjában is az ősök álltak. A ház népe a kis házioltár előtt naponta tisztelgett nekik.

A Hatra-i Naptemplom romjai

 A királyi sírokat az egész nemzet védte. V. Artabán pártus király azon a feltétellel fogadta el Macrinus római császár békeajánlatát, ha az elődje, Caracalla parancsára szétromboltatott pártus királyi sírokért elégtételt ad.

Aszaakban, az első királyuk, Arszak koronázási városában őrizték a szent tüzet, az öröktűzet. A tűz tisztelete Párthiában, Örményországban és Baktriában megfelelt a Nap imádásának. A hatrai Nap-templomban ajándékokkal és áldozatokkal tisztelték meg.[23]

Mind a szkíták, mind a pártusok fehér lovat áldoztak a Napnak. III. Artabán pártus király a seregével együtt vallásos buzgalommal köszöntötte a felkelő napot, az istenség megnyilvánulását. Midőn Lucius Vitellius, Szíria római elöljárója a vetélytársát, III. Tiridatészt pártus királlyá tette, az Eufráteszhez való szerencsés megérkezésekor római szokás szerint süldőt, juhot és tulkot, Tiridatész pedig fehér lovat áldozott.[24]

Kínai források szerint a kelet-ázsiai hunok királya is fehér lóval áldozott a Napnak.[25] A hon-visszafoglaló magyarok Ond vezér, Ketel és Tarcal hadnagy a Tarcal hegyén leölvén a legkövérebb (bizonyára fehér) lovat, „magnum aldumas fecerunt”, azaz nagy áldomást tevének.[26] 

Lóáldozatra való előkészület (A bráhmanizmusban a ló fénylő istenek jelképe, főleg a fehér ló alakját felöltő öltötte Napé (Aitaréja-bráhmaná, VI,3)

A pártusok vallásos szertartásához tartozott a szkítákéval azonos eskütétel: A „királyok között az a szokás, hogy valahányszor szövetségre lépnek, összefonják a jobbjukat, s a hüvelykujjukat… csomóval szorosra húzzák, majd mikor a vér az utolsó ízekbe áramlik, könnyű karcolással kiserkentik, és egymáséit nyalják.”[27] Felbonthatatlan szövetség ez, amelyet szerződők saját vére pecsételt meg. Hasonlóképp írja le Anonymus a magyar vérszerződést.[28]  

A manicheizmus

A pártus nagykirályok vallási türelme tette lehetővé Nyugat és Kelet szellemi egymásrahatást, s az Iránból kiinduló vallásos eszmék megújulását. Erre épült a manicheizmus. Hittételeit az un. „Gyöngy-énekek[29] összegzik.

Ujgur manicheus pap (freskó, X-XI.sz. Kocso, Pergamon Museum, Berlin)

A turfáni manicheus szövegek őrizték meg Mani, az Arszakida királyi család oldalágából származó vallásalapító életleírását: Kiváló neveltetésben részesült. Ifjúként élte meg a Párthus Birodalom bukását és a szasszanida perzsa hatalomátvételt.[30] I. Bahrám perzsa király uralkodása idején a zoroasztriánus papok ellene fordultak, a király börtönbe vetette, ahol 26 napos kínzás után meghalt.[31] (Elevenen megnyúzták; és a szalmával kitömött bőrét fára akasztották.) Tanainak éltetője, terjesztője szintén a pártus királyi családhoz tartozó tanítványa, Ardaszán volt.[32]

Mani hittana és világnézete[33] tudatos alkotás. Kiindulási pontja a világ teremtése. Minden dolgok kezdetén a világosság s a sötétség áll. A világosság alkotó elemei a szelídség, a tudás, az értelem, a titok, a belátás; a lelkiség, a szeretet, a hit, a hűség, a nemeslelkűség és az igazság. A manicheizmus a sötétségtől, a gonosztól minden vonatkozásban teljes önmegtartóztatást követelt. Az Arszakida uralkodók idején ez elvek még nem voltak vallási kánonba foglalva, de mind az előkelők, mind a közrendűek eszerint éltek. E tanok határozták meg az emberek életvitelét, erkölcseit. A vérükbe ivódott a másokkal szembeni jóhiszeműség és a hiszékenység. (A magyarság erkölcsét is efféle tanok jellemezték.)

A manicheus vallás hívei:   

A tökéletesek kizárólag a vallásos kötelezettségeknek élnek. Megkívántatott tőlük a száj, a kéz és az ágyék pecsétjének betartása: A kiválasztott manicheista nem káromkodik, húst nem eszik, csak növényekkel él. Mivel a növény világosságot gyűjt és tartalmaz, a fogyasztóját mindentől megtisztítja (középkori követőik a katharok). Nem végez olyan foglalkozást, ami a világosság országának kárára lehetne. Tartózkodik a házasságtól, a nemi érintkezéstől és az érzéki gondolatoktól.

A közemberek, akik a világtól nem szakadhattak el. Ehettek húst, ihattak bort, gyermekeik lehettek, kereskedhettek, hivatalokat tölthettek be. Ám ügyelniük kellett, hogy a világosság útját járják, s ne a világ dolgai töltsék ki éltüket. Az életüket tíz parancsolat szabályozta: Tilos volt a bálványimádás, a hazugság, a fösvénység, mindennemű ölés, a paráznaság, a lopás, a csalás, a varázslás, a vallás iránti közöny és a kedvetlenséget.

Összegzés:

A Pártus Birodalom bukását a déli perzsa tartományok belső árulása következtében a szászánida perzsák kerültek uralomra. A pártusokhoz hű népcsoportok, ha nem akartak elpusztulni, elmenekültek v. beolvadtak. A zoroasztrizmus a szasszanida perzsa királyok tűzzel-vassal terjesztett államvallása lett. Ardasír az első szasszanida király a más vallást követő alattvalók tartózkodási helyéül külön tartományt jelölt ki, hogy a Nap és a Tűz imádatára ösztönözze, kényszerítse őket. Ez átnevelő helyre minden nyilvánvaló nem Zoroaszter-hívőt összegyűjtöttek és deportáltak. Addig kellett ott lenniük, míg el nem fogadták a szászánida államvallást. Ennek ellensúlyozására a pártus származású Mani kezdte hirdetni a tanait. Az általa alapított vallás, a manicheizmus jó ideig tartotta magát. „A manicheizmusból nőtt ki a középkorban népszerű, de hivatalosan üldözött bogumil,  kathar stb. vallás.”[34]

 A manicheizmus térhódítása

Az Arszakidák vallási türelmének köszönhetően Párthia zoroasztrizmuson és a Mithrasz-hiten nevelkedett népei nem utasították el a Palmürából és Örményországból érkező keresztyén tanokat. A Kr. u. 1. században az új vallás elterjedéséhez hozzájárult Ábgár, örmény király betegsége: Testi fájdalmait ember enyhíteni nem tudta: Levelet[35] írt az Üdvözítőhöz, jönne el hozzá, s gyógyítaná meg. Jézus nem ment Örményországba, hanem Tamás apostolt küldte: „…a tanítványaim közül innen elküldök, hogy a fájdalmaidat gyógyítsa meg, és neked és azoknak, kik veled vannak, életet adjon.”[36]

A kereszténységgel főleg az örmények azonosultak, de Jézus két apostolának, Tamásnak és Bertalannak a téritése folytán az új hit Párthiában is terjedőben volt. A bimbózó kereszténységnek a perzsák  vetettek véget.

Pártus könnyűlovas, iszákjából kikandikál a kettőskereszt (mészkő dombormű-részlet, 70x15x60 cm, Palmüra)[37]

(A Pártus Birodalom teljes történetét ld. Marton Veronika: A pártusok, a sivatag lovagjai, a magyarság nemzetalkotói, Matrona, Győr, 2010. c. könyvben.)

 [1] Widengren, Geo: Iranische Geisteswelt von den Anfängen bis zum Islam, Holle, Baden-Baden, 1961. 9-26. pp. nyomán.

[2] B.Smith: Atlas Classica..., Wilkinson, 1808. rézmetszet, (antiqueprints.com)

[3].Marton Veronika: A pártusok, a sivatag lovagjai, a magyarság nemzetalkotói, Matrona, Győr, 2010.

[4] Scythian Civilisation (gettyimages.com).

[5] History of civilisations of Central Asie, Vol. II., Uneso Publ., Paris, 1994.,foto: Terebenin, Vladimir, 335. p.(unesdoc.unesco.org)

[6] goddessaday.com

[7] A görög-római nevek miatt úgy tűnik, mintha a helyi isteneknek nem lett volna saját nevük, pedig volt.

[8] Harmatta, János et al.: History of civilisations of Central Asie, Vol. II., Uneso Publ., Paris, 1994.,foto: Terebenin, Vladimir, 335. p.(unesdoc.unesco.org)

[9] Szinkretizmus: Vallási téren az ellentétek kölcsönös engedményekkel való kiegyenlítése.

[10] payvand.com

[11] Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, Dante kiadása, Budapest, [1928.], 160-166. pp.

[12] Geghard monostor, Örményország, vediccafe.blogspot.com

[13] Yarrow, H.c. A further contribution Study of the mortuary customs…, Government Printing Office, Washington, 1881, 101. p.

[14] Marton Veronika: A somogyi rovásírásos kövek, Matrona, Győr, 2008. 64-76. pp.

[15] Altheim, Franz: Weltgeschichte Asiens im griechischen Zeitaltar, I-II. M. Niemeyer Verl. Halle, 1948. 105. p.

[16] Widengren i.m. 227-230. pp.

[17] Brentjes, Burcchard: Die iranische Welt vor Mohammed, L. Schneider, Heidelberg, 1967., 122.p.

[18] Brentjes i.m. 113. p.

[19] Elhagyva a görög „-es” végződést a „Mithradat” név magyaros hangzósítással visszaadja a jelentést: Mithra adatta ~ Mithra adta.

[20] Ammianus Marcellinus történeti könyvei, I-II. Bp. 1916. XXIII. 6.,6.

[21] Flavius, Josephus: Jüdische Altertümer, I-XXX., Marix Verl, Wiesbaden, 2004. Buch XVIII., Kap. 9. 913-914. pp.

[22] Marton Veronika: I. András király korabeli imák, Matrona, Győr, 2006., 153-157. pp.

[23] Herodianus IV. 30. In: Bihari János: a pártusokra vonatkozó ethnográfiai adatok antik források után, Debrecen, 1936. 35. p.

[24] Tacitus összes művei, Európa, Bp. 1980. II. köt., VI. kv. 37.  

[25] Altheim: Geschichte der Hunnen, I-VI., Walter de Gruyter, Berlin, 1960, II. köt. 157. p.

[26] Anonymus: Gesta Hungarorum, Magyar Helikon, Bp., 1975., 94. p.

[27] Tacitus i.m. II. köt., XII. kv. 47.  

[28] Anonymus i.m. 83. p.

[29] Mani: Gyöngyénekek: Válogatás manicheus kötetekből, L.N.L. Kiadó, Hajdúszoboszló, 2004.

[30] Altheim Franz: Reich gegen Mitternacht, Rowohlt, Hamburg, 1955. 97-98. pp.

[31] Terebess Ázsia Lexikon, terebess.hu

[32] Altheim: Weltgeschichte Asiens… i. m. II. 170. p.

[33] Szimonédesz i. m. 167-170. pp.

[34] Szimonidesz i. m. 170. p.

[35] Marton Veronika: A pártusok a sivatag lovagjai, Matrona, Győr, 2010., Melléklet.

[36] Ávendik Lukács: Az örmények története, 60. lap. In: Chorenei Mózes: Nagy-Örményország története, ford.: Szongott Kristóf, Tódorán E. „Auróra” könyvnyomdája, Szamosújvárt, 1892. 117-120.p.

[37] Colledge: Parthian Art i.m. 22. sz. kép.

Tisztelettel értesítem Önöket, hogy 2016. július 27-én 17.00-19.00-ig Szegeden,   (Alsóváros, Tompa Mihály u. 8. sz.)   

 A pártusok, a magyarság nemzetalkotói

c. előadást tartok

Nagy Arszak, a Pártus Birodalom alapítója

Az előadás ismertetése:

A mai Irán-Irak területén Kr.e. 248 és Kr.u. 227 között a szkítafajú pártusok hatalmas, soknemzetiségű birodalmat hoztak létre. A „sivatag lovagjai” évszázadokig ellenálltak a római hódításnak. Uralmuknak a perzsák belső lázadása vetett véget. A perzsa népírtás elől a Birodalom nyugati részén élő pártus népesség a kisebb ellenségnek tartott Római Birodalomba menekült; a kardforgatókból szervezték meg az un. pártus légiókat.  Az északi tartományok pártus lakossága a szakákhoz, azaz a szkítákhoz vándorolt. A hunokhoz, majd a hon-visszafoglaló magyarsághoz csatlakozott nemzetségeik, a barkók, a matyók, a gányók és a tahók a Felvidéken telepedtek le.

Az előadás bemutatja a pártus nép, kialakulását, a rómaiak elleni honvédő harcukat, végül részletezi a Birodalom bukásának okait és az elmenekült népesség sorsát. 

 Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Badiny Jós Feri bácsi 11.  születésnapja utáni napon, 1920. június 4-én délután fél háromkor lépett érvénybe az I. világháborút immár végérvényesen lezáró, Magyarország feldarabolását elrendelő békediktátum. Gács, Feri bácsi szülőfaluja Szlovákiához került. A faluhoz közeli Losoncon, a felvidéki és az anyaországi magyarok a korábbi évekhez hasonlóan az idén is összegyűlnek és könnyes szemmel, befelé fordulva emlékeznek meg Magyarország szétdarabolásáról. Feri bácsi születésének 107. évfordulóján felidézve a munkásságát, az emberi nagyságát 2016. június 5-én vasárnap délután fél háromkor megkoszorúzzák a 2011-ben a losonci Ráday u. 5. sz. ház kertjében felállított mellszobrát.

Badiny Jós Ferenc 2011-ben felállított mellszobra (Oláh Szilveszter alkotása
(Losonc, Ráday u.5.)

Badiny Jós Ferenc repülőtiszt lévén a II. világháború után azon azon emigrációba kényszerült tudós magyarok egyike volt, aki a világ könyvtáraiban, levéltáraiban fáradhatatlanul gyűjtötte a magyarok őstörténetéről, eredetéről, a Kárpát-medencébe való visszatéréséről szóló írásokat.

Eskütétel a Ludovika Akadémián
(1932-33)

A Buenos-Aires-i Jezsuita Egyetem tanáraként kiterjedt levelezést folytatott a világban szerteszét élő magyarokkal és az itthoniakkal. A szocializmus idején a hazaküldött levelei nem jutottak el a címzettekhez. Ezt kikerülendő megboldogult második felesége Kolarics Ilona nevében levelezett az itthoniakkal, többek között Oláh Bélával és a hozzá közelálló sumir baráti körrel. Írásai, tanításai az 1972-ben alapított Ősi Gyökér c. folyóirat révén terjedtek igazán. Levelező-barátai a hazakerült példányok cikkeit legépelve sokszorosították, és kézről kézre adták.  Felidézte és vallotta Magyar Adorjánnak a Kárpát-medencei őshonosságra vonatkozó alaptételét, miszerint a magyarság elődei mindig itt éltek a Kárpát-medencében: „A magyar föld népe nem jött sehonnan, mindig itt élt. Évezredek folyamát kisebb-nagyobb csoportok elvándoroltak ugyan, eljutottak Mezopotámiába is, hogy aztán az utódaik Álmos magyarjaiként visszatérjenek.”

Feri bácsi, a tanár

Feri bácsi az életét tette fel arra, hogy a munkásságát folytató utódokat neveljen. Vallotta és tanította, „a magyar nemzet csak akkor marad fenn, ha ismeri a gyökereit, s egyetértően egységes lesz, mint hajdanán”. Óva intett minden fiatalt az egyoldalúságtól. Az élettapasztalat mondatta vele: „Fiaim. Mindegy mi a végzettségetek, milyen diplomát szereztetek, csak szakma legyen a kezetekben! Értsetek a kétkezi munkához’ soha nem lehet tudni, mit hoz a sors, mikor lesz rá szükségetek.”

2005. július 6-án, Ipolyságon, a Palóc Társaság Örökség Népfőiskolai Táborában tartott előadáson

Nélküle, fáradhatatlan munkássága révén a feledésbe merült sumir-magyar leszármazási, nyelvi és a műveltségi kapcsolatok felelevenedtek. Az általa feltárt ismeretek, ha nehezen, de terjednek. Egyre többen hisznek benne, s kételkednek a hivatalosított történelem- és nyelvtudomány finnugrista tanainak kizárólagosságában.

1998. okt. 9-én Argentinából küldött levélke

Szabó József XIX. századi soproni líceumi tanár szavaival élve, felismerte, hogy a magyarországi tudós-körök „az ismeretei párkányát túllépő” magyar felfedezőket, kutatókat erőnek erejével igyekeztek és igyekeznek a hitelességükről megfosztani, és lenyomni a szürke középszerűségbe.

2005. karácsonyára elküldtem neki az akkoriban megjelent „Az ékírás története” c. könyvemet.  Válaszában a lehető legnagyobb elismerésben részesített.

2005. karácsonyára küldött képeslap szövege

Feri bácsi azon kevés tudósok egyike volt, aki túllépte a saját árnyékát. Eljutott a tudás azon fokára, hogy alázattal tudta szolgálni a hazáját, a magyarságot, a tudományt, s elismerte mások kutatási eredményeit, és a helyénvaló megállapításaikkal azonosulni tudott.

Badiny Jós Ferenc sírja a Farkasréti temetőben

 2007. március 10-én délután fél háromkor Badiny Jós Ferenc, professzor úr, a magyar magvető végképp eltávozott közülünk.

Az egyik utolsó fényképe

A halála előtt három héttel még találkoztam vele. Búcsúzóul azt mondta: „Meglásd, fiam, lesz még egyszer sumerológia szak valamelyik magyar egyetemen.”

Büszke vagyok, hogy a tanítványa lehettem.

Meghívó

Kedves Olvasóim, kedves Érdeklődők!

 2016. május 20-án, pénteken 18.00 órai kezdettel a naszályi Művelődési Házban

A világ keletkezése az ékiratok szerint 

címmel előadást tartok.

Hely: Művelődési Ház, Naszály, Rákóczi út 127.

Időpont: 2016. május 20., péntek, kb. 18.00-20.00-ig

Az előadás rövid ismertetése:

A kb. Kr.e. 5000 évvel ezelőtt Mezopotámiában élt sumir nép egyenesági leszármazottja a magyarság. Az évezredeken át megmaradt és nyomonkövethető kapcsolat kimutatható a magyar nép hagyományaiban és a hiedelemvilágban. Bár nem nevezte meg honnan, de Madách Imre is észrevette, hogy népünk hite „külföldi növény, mely a magyarság gyermekkorával nincs összefűzve”.

A vetített képes előadás az ékiratos szöveg alapján bizonyítja e kapcsolatot a két nép között: A XIX. században előkerült ékiratos teremtés-mítosz, az „enuma elis” a sumiroknak szóló, közérthetően megfogalmazott csillagászati leírás a Naprendszerünk keletkezéséről. A bibliai teremtés-történettől eltérően mutatja be a bolygók keletkezését, továbbá miként jött létre a bolygók mai rendje, s került a Föld és a Nap a jelenlegi helyére. Az előadás felfedi, mi kapcsolat van a Naprendszer létrejötte és a Magyar Szent Korona között.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

A magyarság történelmében járatos olvasóknak bizonyára feltűnt, hogy a X-XI. századot illetően milyen sok a megválaszolatlan kérdés,  a fehér folt. A történészek sok esemény hátterét ismerhetik, de valamilyen okból kifolyólag, talán, hogy ne háborgassák az olvasók nemzeti és vallási érzületét, nem közlik. Ezen írásnak nem célja, hogy röviden megismételje, amit az olvasók amúgy is tudnak, hanem hogy bemutassa, mi rejtezik a magyar és a külföldi krónikákban, évkönyvekben, s felhívja a figyelmet a sorok között lappangó igazságra, amelyek nem mindig jutnak el az olvasóhoz.

Ismert, hogy Árpád vezér leszármazottjai, Taksony, Géza nyugati mintára fokozatosan építgették a központosított uralmat, s ezután István király létrehozta a mindmáig fennálló magyar államot. Ám arról kevesen tudnak, hogy az Árpádház miként kebelezte be az Árpáddal egyenrangú magyar vezérek utódainak területeit.

Zolta vezérről közlik, hogy lemondott, s a fiára, Taksonyra ruházta vezérségét. Az okokról a források sokatmondóan hallgatnak, csak a bekövetkezett események, összefüggések egybevetéséből derül ki, hogy Zolta a németföldi hercegek hatalmi törekvéseknek esett áldozatul.  

I. Ottó német-római császárrá koronázása után a pápa és az újsütetű császár közti hatalmi vitában Taksony, a korabeli Európa leggazdagabb országának vezére volt a döntnök. Taksony, a pápa javára ítélkezett, így ellenségéve tette Ottót, és az őt követő német-római császárokat. Magyarellenes rosszindulatuk évszázadok múltán sem enyhült.

A lorchi bullahamisítást mind a magyar, mind a korabeli német források említik. Ám egyetlen forrás sem tárta fel, hogy a német-római császár a Pilgrim püspök által hamisított bullákkal próbált jogalapot teremteni Pannónia vazallussá tételéhez.

Az olvasó joggal vonhatja kétségbe Géza vezér lengyel feleségének létezését, hiszen egyetlen magyar forrás sem említi. Pedig a német-római császár ösztökélésére lett a lengyel Adelhaid, a hithű keresztény hercegnő magyar fejedelemné, s nagy szerepet játszott a magyarság kereszténnyé tételében, s abban, hogy megnyíljanak a gyepűk a nyugati hittérítő papok és a fegyveres lovagok előtt.

A magyarföldi keresztény térítés egyáltalán nem ment simán. Ennek bizonysága a koppányi szabadságharc kitörése és véres leverése volt: István a saját atyai nagybátyját, Mihály herceget jogos hatalmi törekvéseivel együtt megsemmisítette, és megszerezte a dunántúli birtokait.  

Az említetteken kívül a könyv számos sorsdöntő kérdést vet fel, melynek megválaszolása az olvasótól hosszú töprengést és elmélkedést, s az eddigi ismeretei átértékelését igényli. 

László Gyula nyomán elmondható: "néha a források eddigi magyarázatának kell engednie ... a feltárt, kétségtelenül egykorú és hiteles anyag tanúbizonyságának!"    

Tartalomjegyzék:

Bevezetés   

Az előzmények                

¤ A két Vérszerződés és a Szer 

¤ A turáni átok 

Az Árpád-házi vezérek  

- Árpád vezér és a fia Zolta (896/900 - 950/1002?)  

¤ Zolta vagy Fajsz

- Taksony/Τάξις (931-972)

- Taksony fiai

¤ Mihály herceg (955-997)

Géza vezér / fejedelem (949/950-997)

¤ Géza első házassága – Sarolt / Sarold 

¤ A quedlinburgi egyezmény 

¤ Géza második házassága - Adelhaid  

- A magyarföldi keresztény térítés

¤ A keresztény térítés első lépései 

- A gyepűvédők harca

¤ Géza és István keresztelése, illetve  

¤ Vajk / István és Gizella házassága 

¤ Géza halála     

- „Koppány” szabadságharca

István, magyar király uralkodása és halála

¤ Imre herceg, a trónörökös    

- Péter király származása és uralkodása   

¤ A megözvegyült Gizella királyné további sorsa 

Zárszó 

Mellékletek 

Az újonnan megjelent könyv (Magyarország a kereszt árnyékában) megvásárolható a nemzeti könyvesboltokban; belföldön a szerzőnél is. Kapcsolatfelvétel, elérhetőség: matrona.kiado kukac gmail pont com

Számtalan régészeti és néprajzi bizonyítéka van az ötezer évvel ezelőtt Mezopotámiában élt KI.EN.GI (kangar), közismertebb nevén sumir és a magyar nép közti műveltségi kapcsolatnak, egyenesági leszármazásnak. A magyar nép és nyelv régiségének bizonyítékai a népművészetünkben megőrződött tárgyi és szellemi emlékek.

Darvak a csillagos égen (festett agyagedény, Samarra, az Irak Múzeum, Kr.e. 4500)[1]

Kr. e. IV. évezredben Mezopotámiát három szkítafajú népcsoport keveredéséből létrejött káld-sumir nép lakta. Az őslakosság a vízözönt túlélte. Legtöbb tárgyi emlékét az al-Ubaid dombban találták meg, amelyről e népességet al-Ubaid-inak nevezték el. A régészeti leletek tanúsága szerint a történelemelőtti korban a Kárpát medencéből a Habur folyó forrásvidékére[2], Halafba szkítafajú vadásznépek vándoroltak. Mire eljutottak Dél-Mezopotámiába a halászat-vadászat mellett már földműveléssel foglalkoztak.

Festett mintás korsó (agyag, Ubaid kor, Kr. e. 5500)[3]

Az uruki népcsoport nyomait a mezopotámiai Uruk városának feltárásakor találták meg. Az orosz Tolsztov hívta fel a figyelmet e népesség chorezmi kapcsolatára. Szerinte e nép az Aral- tó vidékéről, Chorezmből Szuzán át vándorolt Mezopotámiába. Évezredekkel később, a hun Atilla nagykirály halála után a fia, Csaba királyfi chorezmi királylányt kapott feleségül. Két fia született Ed és Edömén. Meghagyta nekik, hogy térjenek vissza apáik földjére, a Kárpát medencébe. Ed a „honfoglaló” magyarokkal visszatért, Edömén meg a fehér-hun birodalom megalapítója lett.

Pecséthenger (Uruk-kor, Kr.e. 3400 körül, Louvre)[4]

Sokan kétségbe vonják a magyar krónikák hitelességét, mert Attila halála és a magyar hon-visszafoglalás között több emberöltő telt el;, s nem Ed, hanem csak a leszármazottjai térhettek vissza. Ám, ha elfogadjuk, hogy kb. Kr.u. 600 és 900 között 293 évet betoldottak az időszámításunkba, akkor a magyar krónikáknak igaza nyilvánvaló.

A Kárpát-medencéből a Balkánon keresztül Mezopotámiába vándorolt harmadik népcsoportot a legtöbb leletet adó lelőhelyről kapta a Jemdet-Nasr nevet.

Falusi csendélet (alabástrom teknő, Jemdet-Nasr-kor, kb. Kr.e. 3200)[5]

A XIX. században Torma Zsófia, erdélyi magyar régésznő Erdélyben, a Maros partján a Djemdet Nasr dombban talált leleteknél kb. 1200-1500 évvel régebbieket talált. 1961-ben Vlassa, román régész Alsótatárlakán kb. 5-6000 ezer évvel ezelőtti agyagtáblákat talált. A rajtuk levő írásjelek igen hasonlítanak az első mezopotámiai képszerű jelekhez. A különbség csak annyi, hogy az erdélyi leletek mintegy 1200-1400 évvel korábbiak. Ez is bizonyítja, hogy a káld-sumir nép harmadik összetevője [része] a Kárpát medencéből, Erdélyből vándorolt a Balkánon keresztül a Folyamközbe, és vitte magával az írásbeliséget. Torma Zsófia véleményével egyetértett Schliemann, Trója felfedezője és a francia Sayous.

Az erdélyi Tatárlakán előkerült táblácskák és a Bagdadban vásárolt Jemdet Nasr-kori un. Blau táblák egyike (Kb. Kr. e. 4600 és Kr. e. 3200)

Az al-Ubaid, az uruki és a Djemdet-Nasr népcsoport összeolvadásából keletkezett sumir nép hozta létre azt a kultúrát, melynek ékirásos jeleivel kezdődik az írott forrásokra támaszkodó történelem. A XIX. században e népet szkíta eredetűnek tartották, és a régészeti leletek szerint onnan származnak, ahol a magyarok elődei éltek.[6] 

A káld-sumirok soha nem hívták magukat sumirnak, hanem KI.EN.GI-nek vagy KIN.GI-nek. Ezen elnevezés a magyarországi besenyők kangar nevében köszön vissza. E nép folyamközi hazáját lakott földnek, KALAM.MA-nak hívta.

Nemcsak a Biblia, hanem a Kr. e. III-II. évezred fordulójáról származó ékiratos királylista is arról tudósít, hogy a vízözön után a királyság újra leszállt az égből, ami azt jelenti, hogy a mindenkori káld-sumir király Isten kegyelméből lett az uralkodó.

Sumerban addig senki nem lehetett király, míg Enlil isten el nem ismerte, és a nippuri Ékur templom papságtól, meg nem kapta az uralkodásra jogosító aranykeresztet. E keresztnek hasonló a szerepe, mint a Magyar Szent Koronának. A középkorban a magyar nép addig senkit nem ismert el királyának, amíg a magyar Szent Koronával meg nem koronázták.

Az Árpádházi királyaink papkirályok voltak; uralmukat az Égtől, Istentől kapták. Isten rendjét, a kozmikus rendet kellett képviselniük és az országukban érvényre juttatniuk, éppúgy, mint a sumir uralkodóknak.  

A sumir Lagasban talált sugaras párducfej Enlil isten fiának Ningirszu istennek a jelképe, akit a magyar krónikákban Nimródnak vagy Ménrótnak hívnak. Ő az „ég hűséges gyermeke”, az Orion csillagkép.

A korongos párduc - A sugaras korongban háromjelcsoport van. Jelentése: Védelmül adom néktek, Sirburlaki lelkét, Ningirszu istent.

Enlil isten a fiát, Ningirszut, a hős párducot küldte a földre, hogy Lagas (Sirburlaki) város lelke, védelmezője, igazságtevője legyen. Jelképe a sugaras korong. (Enlil nevének jelentése én-lélek.)

A korongos párduc sugaraihoz hasonló fejdíszük van Széken (Erdély) a násznagyoknak.

Széki násznagyok sugaras kalapban (képeslap)

Ningirszu isten más ábrázolásain is visszaköszön a sugaras kalapdísz, sőt a széki ábrázoláson levő homlokfeletti két levélke is.

Asszír pecséthenger nyomat[7]

A magyar népviselet a nagyon hasonlít a káld-sumir „parasztok” viseletéhez. Az alábbi képen bőrsubás, bőgatyás (szoknyás?) sumirok egy elámi öltözetű király-félét ütlegelnek.

Subás, gatyás sumirok

A bőrből készült kabátfélét viselő két ember között a térdeplő koronás alak talán a fogoly király, mellette az elmaradhatatlan kos és a turulmadár. Mindkettő magyar jelkép.

A sumirok öltözéke nagyon hasonló a bőgatyás magyarokéhoz:

Sumir bőgatyás alakok átveszik az elültetendő (a templom által ellenőrzött) palántákat (pecséthenger-nyomat, 3,5x2,2 Kr.e. 2400 körül, Walters Art Museum, New York)[8]

Bőgatyás keszthelyi kanászok (XIX.sz.)[9]  

 A magyar Alföld őshonosnak tartott állatai is mezopotámiai eredetűek. Hosszú évezredek múltán a hon-visszafoglaló magyarok hozták a Kárpát-medencébe.          

Népünk hite szerint a Boldogasszony hét leánya az élet adója és védője, a bőség, a termékenység, a növények szaporításának, az állatok szaporodásának, az áldott állapotú és a gyermekágyas asszonyok védelmezője. Ők a magyar néphit óvó-védő istenasszonyai.[10] Hasonló a szerepköre a sumir Innana (Bau) istennő csendes esőt hozó, magot fakasztó, rügyfakasztó, állatokat védő, magzatot óvó, szülést segítő és védelmező hét leányának.

A kecses, fátylas női alakok minden olyan ábrázoláson megtalálhatók, ahol vigyázni kell az állatokra, a terményre, az embere, a házra stb.

Kosokra vigyázó istennők (Kr.e. 2900, Uruk, Pergamon Museum, Berlin)[11]

Az említetteken kívül számtalan hasonlóság van a magyar és a sumir nép kultúrája között, de nem hagyhatók figyelmen kívül a nyelvi azonosságok.

A táltos szavunk közismert. „A táltosok a régi magyarok bölcsei és papjai voltak.”[12] E kifejezést, ugyanilyen értelemben használták a sumirok. A TAL jel bölcset, tudóst, a TAS pedig urat jelent. Összeolvasva TAL.TAS. Jelentése a magyar táltos tulajdonságára utaló bölcs úr.  

A király (=uralkodó) szavunkat a frank Nagy Károly (Carolu = ölyvecske) nevéből eredeztetik. A magyar király szó viszont a kerülő kifejezésből származik, amit a káld-sumir KIR.HAL szószerkezet értelmezése is alátámaszt. A KIR jelentése kör, a HAL pedig halad, előre megy. Összeolvasva KIR.HAL = körbe halad.                                                                 

Az Árpádok korában a magyar uralkodónak kötelessége volt az országát körbejárni, meggyőződni arról, hogy a nép elégedett, boldog. Ezt szolgálták pl. Mátyás király álruhás országjárásai is. A magyar szakrális uralkodók feladatköre benne rejlik a király szóban.

Mindez csekély töredéke azon sok azonosságnak és hasonlatosságnak, amely a káld-sumir és a magyar nép műveltsége közt megvan, s ami annak bizonyítéka, hogy a mai magyarság a káld-sumirok egyenesági elszármazottjai.

Sokan a magyar és a káld-sumir kapcsolatoknak még a lehetőségét is elutasítják. Úgy tesznek, mintha e nép nem is létezett volna, legalábbis magyar vonatkozásban nem.

[1] aratta.wordpress.com

[2] Vértes László: Kavics ösvény, Gondolat, Budapest, 1969.

[3] pinterest.com

[4] cnx.org

[5] classic.unc.edu

[6] Marton Veronika: A sumir kultúra története, Magánkiadás, Győr, 2000.

[7] therealsamizdat..com

[8] commons.wikimedia.org

[9] tankönyvtár.hu

[10] Bobula Ida: A sumir-magyar rokonság kérdése, Ed. Esda, Buenos Aires, 1982. 65. p.

[11] britannia.com

[12] Révai Nagy Lexikona, XVII. kötet, Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt., Budapest, 1925. 826. p.

Kedves Olvasóim, kedves Érdeklődők!

2016. 2016. április 1-én, pénteken 18.00 órai kezdettel a naszályi Művelődési Házban

A sumiroktól a magyarokig

 címmel előadást tartok.

Hely: Művelődési Ház, Naszály, Rákóczi út 127.

Időpont: 2016. április 1., péntek, 18.00-20.00-ig

Az előadás rövid ismertetése:

A kb. 5-6 ezer évvel ezelőtt élt sumir nép tárgyi és szellemi emlékei  az Őrvidéktől (Nyugat-Dunántúl)  a Székelyföldig továbbéltek a magyar nép hagyományaiban és emlékezetében. Az előadás e nép történetének rövid ismertetése után sok vetített  képpel és írásmutatvánnyal bizonyítja és támasztja alá a sumirok és a magyarság közötti műveltségi kapcsolatot, és bizonyítja az egyenesági leszármazást.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Kedves Olvasóim!

Húsvét táján, tavaszidőben UDU, a Napisten napról-napra korábban lép fel a szent hegyre, hogy a Teremtő sugallatára életrekeltő, melengető fénybe burkolja be a világot, vigyázzon minden halandót, s a

        "Gonosz embernek szándékjátó’

        Az ördögnek csalárdságjátó’

        Pogánnak kezitől, kötelitől, kétségbeeségtő’

        Mindenféle veszedelmes betegségektő'

        Óvjon meg minden magyart!"

 Kedves Olvasóim!

2015. október 30-án a TV Hatoscsatorna, Őseink Hagyatéka c. műsorban Tóth Tibor műsorvezető úrral beszélgettem "Az első magyar nyelvemlék"-ről. Az adásról készült videófelvételt mellékelem.

Köszönöm a figyelmüket!