Kedves Olvasóim, kedves Érdeklődők!

2014. október 17-én, pénteken, román idő szerint délután 6 órakor  a honfoglalás előttől az európai unió utánig c. sorozat keretében a csíkszeredai Polgármesteri Hivatal gyűléstermében

Körösi Csoma Sándor megkövetése

címmel előadást tartok.

Hely: Csíkszereda (Székelyföld), Polgármesteri Hivatal, Piața Cetății 1, Miercurea Ciuc 530110, Románia

Körösi Csoma Sándor síremlékét ábrázoló festmény (gr. Széchenyi István dolgozószobájában volt elhelyezve)

Az előadás végén kötetlen beszélgetés a magyar nemzeti jelképekről, a kettőskeresztről és a hármashalomról.

Az előadás rövid ismertetése:

Körösi Csoma Sándor életének, életművének könyvtárnyi irodalma van. Tibetisztikai munkásságát az egész világ csodálja és méltatja. Ám a szanszkrit és az északi-indiai köznyelv területén elért eredményeit már kevésbé említik. Midőn szóba kerül, hogy utazásának célja „kikutatni a magyarok első települési helyeit, összegyűjteni történelmi tetteiket…” mind a kortársi, mind a mai méltatások sajnálkozásba csapnak át, mondván, a célját nem érte el. Nem Indiában kellett volna keresnie a magyarok őshazáját, hanem másutt (talán Ural vidékén?).

Körösi soha, egyetlen pillanatra sem mondott le arról, hogy a hazájának tett fogadalmát, önként vállalt küldetését teljesítse. Szegénysége, becsületessége kerülőutakra késztette. Anyagi támogatást az angoloktól kapott, ezért először az ő kérésüknek tett eleget. Elkészítette a tibeti szótárt és a nyelvtant.

 Körösi Csoma Sándor (Boldogfalvi Farkas Imre rajza)

 Körösi valójában soha nem járt Tibetben. Kis-Tibetben, Kasmirban és Ladakban és Indiában járt; készült, hogy teljesítse hazájának tett ígéretét, fogadalmát, s megkeresse a magyarok elődeit. Három évig tartó tudományos felkészülés után indult Lhasszába,  Tibet fővárosába tudván tudva, hogy az ottani könyvtárakban biztos adatokat talál a magyarok elődeiről, vándorlásairól. Arról nem tehetett, hogy az emberi önzés és féltékenység időnap előtt kioltotta az életét, tág teret adva a spekulációknak:  

„Életének legkeserűbb pillanatait érezte, mivel tudatára ébredt, hogy … hasztalanul kutatott a magyarok eredete után” – írja Hunfalvy Pál, nyelvész, etnológus.

Vámbéry Ármin, keletkutató, egyetemi tanár egyenesen sajnálkozott: „…a magyar ugor és török dialectus,… amelyekről szegény Kőrösinek alig lehetett fogalma”.

Stein Aurél, keletkutató, régész, nyelvész nem csomagolta a véleményét: Minden nyelvhasonlítási kísérlete „játék, álmodozás, formátlan képzelgés”.

Schmidt József, az MTA levelező tagja, az indoeurópai nyelvészet tanára nem átallotta kijelenteni: „Körösi nem volt nyelvész, annak ellenére, hogy sok nyelvet ismert.” stb. stb.  

A Körösi Csoma Sándor megkövetése” c. előadás a tudós életműve, levelezése, a kortársainak visszaemlékezése alapján cáfolja az elmarasztaló kijelentéseket, rosszhiszemű véleményeket. Elemzi halálának körülményeit. Az előadás egyúttal bocsánatkérés és főhajtás mindazok nevében, akik emberi kicsinyességük vagy tudatlanságuk által vezérelve kétségbevonták Kőrösi Csoma Sándor nyelvészi és tudósi mivoltát, és a magyarok előidejére (őstörténetére) vonatkozó megállapításait.

Győr, 2014. október 6.