A tizenhárom aradi vértanú (litográfia, Barabás Miklós)

Az 1848-49-es magyar forradalmat és szabadságharcot a csak ez alkalommal működött  Szent Szövetség égisze alatt az osztrák császári és az orosz cári haderők kegyetlenül vérbefojtották. A vitatott és szükségtelen világosi fegyverletétel után az osztrákok bosszúvágya nem ismert határt. Az 1850-ig tartó megtorlást Haynau, a „brescai hiéna”, 1849-1850 közt a bécsi udvar teljhatalmú magyarországi megbízottja vezényelte. Utasítására az osztrák rögtönítélő bíróságok 4628 magyar szabadságharcost fogtak perbe, és mintegy 500 halálos ítéletet hoztak, ebből 110-et végrehajtottak. Az 1849. október 6-án hajnalban Aradon golyó, illetve kötél általi halált halt 13 vértanú: egy altábornagy, tizenegy honvédtábornok és egy honvéd ezredes.

 A főbelövés

Ugyanezen a napon Pesten gr. Batthyányi Lajos felelős magyar miniszterelnököt főbelőtték.

Gr. Batthyány Lajos felelős magyar miniszterelnök kivégzése az  Újépület udvarán

Magyarországon úrrá lett a gyász és a fájdalom. Minden magyar családban sirattak valakit. Nem lehet tudni, vajon a haza vesztét vagy a szeretteik elvesztését gyászolták-e jobban? A kettő elválaszthatatlanul egybeforrt a magyar szívekben.

Az akasztás (Thorma János festménye)

Az 1849. október 6-i gyászos ítéletvégrehajtás után lábra kelt a kivégzett aradi tizenhárom vezetéknevének kezdőbetűiből összeállított mementó, s hogy az osztrákok se feledjék, németül:

Pannonia! Vergiss Deine Todten Nicht,

Als Kläger Leben Sie!

Pannónia! Ne felejtsd el a halottaidat,

pörlőként élnek ők!

P 

Poeltenberg Ernő lovag, honvéd tábornok 

Osztrák nagybirtokos nemes, 1829-től  hivatásos katona, huszárkapitány a 4. huszárezredben; átállt a magyarokhoz.

V 

Vécsey Károly gróf, honvéd tábornok 

Kisbirtokos magyar főnemes, Ferenc József nevelője volt, 1848 tavaszától őrnagy a Hannover huszárezredben, átállt.

D 

Damjanich János honvéd tábornok 

Szerb katonacsaládból származott, 1820-tól Temesvárt katona, 1848-ban szóváltásba keveredett Haynauval, ezért Olaszországba vezényelték, visszaszökött és átállt a magyarokhoz.    

Dessewffy Arisztid honvéd tábornok,  magyar nemes,

1819-1839-ig a Radeczky huszárezred kapitánya, nyugállományú katonatisztként csatlakozott a magyar szabadságharchoz.

T 

Török Ignác honvéd tábornok 

 Kisbirtokos magyar nemes, 1816-tól szolgált az osztrák hadseregben, 1848 szeptemberétől Komáromban alezredesként várerődítési parancsnok; a várőrséggel együtt átállt a magyarokhoz.

N 

Nagysándor József honvéd tábornok 

Vagyontalan magyar nemes, 1819-1847-ig az osztrák hadseregben huszártiszt, nyugállományú kapitányként állt át a magyarokhoz; 1848-ban nemzetőr-őrnagy. A tavaszi hadjárat után tábornokká nevezték ki.

A 

Aulich Lajos honvéd tábornok 

Pozsonyi német polgár, 1812-től katona, résztvett a napóleoni háborúban, 1848-ban lépett át a magyar honvédségbe, a Batthyány-kormány hadügyminisztere volt.

K 

Knézić Károly honvéd tábornok 

Horvát katonacsaládból származott, 1824-től a varasdi határőrezredben, majd Galíciában szolgált, 1848-ban századosként csatlakozott a magyar honvédséghez.

Kiss Ernő honvéd altábornagy

Dúsgazdag magyar-örmény nemes, 1818-tól utász, 1848-ban a Hannover-huszárezred parancsnoka, átállt a magyarokhoz, harcolt a délvidéki szerb felkelők ellen, a bánáti hadtest vezére, majd az Országos Főhadparancsnokság vezetője.

L 

Láhner György honvéd tábornok 

Német polgári családból való, 1812-től a komáromi 33. gyalogezredben szolgált, 1848-ban lett őrnagy, majd átállt a magyarokhoz. A hadügyminisztériumban a feladata a honvédhadsereg felfegyverzése és ellátása volt. Nagyváradon létrehozta szabadságharc fegyvergyártásának központját.

Leiningen-Westerburg Károly gróf, honvéd tábornok 

Elszegényedett német főnemesi család sarja, 1835-ben lett katona, a családja tulajdonában levő un. 31. „Leiningen” gyalogezred századosa; 1848-ban magyar honvéd, majd a tavaszi hadjárat után tábornokként a 3. hadtest parancsnoka.

Lázár Vilmos honvéd ezredes 

Magyar-örmény nemesi család sarja, 1834-1844-ig az osztrák–magyar hadsereg hadnagya. 1848-ban a magyar 39. honvédzászlóaljnál szolgált. Bem apó ezredessé nevezte ki, a 9. hadtest parancsnoka lett. Törzstiszt létére a tábornokokkal együtt ítélték halálra.

S 

Schweidel József honvéd tábornok 

Vagyontalan német polgári család sarja, 1814-ben Simonyi óbester keze alatt közhuszár, harcolt a napóleoni háborúkban. Az osztrák 4. huszárezred tisztjeként felesketi tiszttársait a magyar alkotmányra. 1848-tól magyar tábornok, Buda visszafoglalása után a város parancsnoka.

Az aradi vértanúk levétele a bitófáról

Haynau bírósága mintegy másfélezer alacsonyabb-magasabb rangú honvédtisztet és katonát a hírhedt kufsteini, bécsújhelyi, brünni stb. várfogságra ítélt. A közhonvédek harmadát besoroztatta az osztrák hadseregbe, s a hazájuktól távol, a magyarellenességről elhíresült osztrák tartományokba vezényeltette.[1]

Aki tehette, a halálbüntetést, a rabságot vagy a besorozást elkerülendő, idegenbe menekült:

„Meg áljatok fiuk fáradt vitézek

   Szép hazámra még egy szer visszanézek

   Pihenjünk meg még utolszor hantjain

   Ha vérel sem segithetünk bajain…”[2]

A régi aradi emlékmű

[1] Varga Ottó: Aradi Vértanúk Albuma, Arad Szabad királyi Város tulajdona, Budapest, 1890.

[2] Honvéd búcsú 1849-ből, Zilah János kis daloskönyvecskéje (Kiskunhalas, Thorma János Múzeum)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.