A táltosoknak köszönhetően a magyar nép lelkében mindmáig ott lappang az ősök hite. A régiségben a nép minden keresztény térítés, papi ösztönzés ellenére különbséget tett a saját istenasszonya és a kereszténység Szűz Máriája közt. A fohászaiban nem Máriához, hanem a Boldogasszonyhoz, ősi istennőjéhez fordult segítségért.

 XIX. sz. elejei Szűz Mária kép (100x80 cm, magántulajdon)

Ablakomban Boldogasszony – ágyam fölött Szűz Mária c. imádság visszatükrözi e kettősséget. Nem babonaságból. hanem a nép mélységes hitében, valahonnan nagyon távolról, mint a napfény az ablakon, felsejlik a jóságos, mindenkit szerető, védő-óvó Boldogasszony. A papok prédikációs ösztökélésére, eleinte, hogy békében legyenek, aztán megszokásból az ágy fölé akasztották Szűz Mária képét, közben a régi hitük, szokásaik szerint imádkoztak, idővel elegyítve a keresztény imádságokkal..

Gellért püspök vette észre, hogy a magyarság rendkívül tisztel egy nőalakot, akit csak hívtak volt Asszonynak. Gellért a „falusi” papokkal prédikáltatta össze magyarság ősi istenasszonyát Jézus Krisztus anyjának, Szűz Máriával. Rosszul sült el. A magyarság nem cserélte fel istenasszonyát Szűz Máriával, hanem az új elnevezéssel őseitől örökölt istennőjét illette. Gellért püspök nem Jézus Krisztus anyjának, hanem a magyarság istenasszonyának legszebb, legcsodálatosabb nevét, a  Boldogasszony-t önkéntelenül alkotta meg.[2]

Babba Mária – Csíksomlyón meg fordítva. Máriának nevezik, de a magyarok ősi istenasszonyát értik alatta: Napbaöltözött Asszony. Sumirul: BAR.BAR. Jelentése fény-fény. A jelentése kettőzve: nagyon fényes. BAR>BAR[3] ~ BABBAr[4] - BABBA. 5000 éves nyelvfejlődés eredménye.

A nép a táltos-orvoslást titokzatos, misztikus cselekménynek tartotta; ám hitt a táltosokban, csodatevőknek nevezte őket.A gyógyításokat kísérő vontatott, egyhangú, litániaszerű recitálások, kezdetleges dallamok évszázadokat átívelő láthatatlan dicsfényt varázsoltak a táltosok köré. A sikeres gyógyulásoknak híre ment.  A táltosok jobban értették a mesterségüket, mint a külhoni doktorok. A kereszténnyé erőszakolt nép nem vált meg táltos gyógyítóitól, bízott bennük, elfogadta őket.

Foghúzás (szkíta aranykorsó, Kul-oba-i kurgán, Krím)

A honvisszafoglalás-kori táltosok gyógymódja, a gyógyítás fortélya átmentődött a későbbi századokba.  Az inkvizíciós üldöztetés miatt a Teremtővel való kapcsolatukat titkolták, fehér lovat nem áldoztak, madarak röptéből, nem jósoltak, hanem csak gyógyítottak.

Századokig a táltosok dolga volt a betegek gyógyítása és a gyermek világrajövetelének segítése. A gyógyítás előtt a madártollruhás segédek, a harsányok nagy zenebonával, énekléssel, ráolvasással, dobolással a gonosz szellemektől kívül-belül megtisztították a keresztény ház minden sarkát. Botokkal zaklatták fel a sarkok csendjét.

A Bakonyban a beteg ember lakóházának minden sarkát, a sarkok közelében a fákat, bokrokat megfüstölték. A gonosz szellemek elűzése végett nagy lármát csaptak. Zalában sót hintettek a küszöbre, a sarkokba vizet loccsantottak. A szögletes szobák sarkaiban gonosz szellemeket véltek tanyázni, a kerek jurtákban nem, mert áttekinthetőek voltak, a szellemeknek nem volt búvóhelyük.  A ház négy sarkából port kapartak össze, és a küszöbön át a szélbe szórták, hogy a szél minden tisztátalanságot elvigyen.  

 A fehérruhás gyógyító táltos eközben megvizsgálta a beteget.

Szülés, a gyermek világrajövetele előtt a harsányok a sarkokban, szögletekben, és a ház körül éktelen lármát csaptak, hogy megtisztítsák a házat. Dobszó közepette körbefutkározták a, hogy a gonosz szellemek ellen a vajúdó köré védelmező, mágikus kört teremtsenek. 

A régiségben a várandós asszonyok a küszöbön szültek, a küszöb a születést, az életbe való belépést jelképezte.

A jól megtisztított küszöbre sót, másutt faszénport szórtak, lepedőket, takarókat terítettek rá. Ráültették a szülő nőt, hogy a hátát az egyik ajtófélfának támassza, a lábát pedig a másikra feszítse ki, hogy erőt tudjon kifejteni.

A táltos a szülés nehéz órájában a jóságos, fénybeöltözött varázslatos nőalakot, a Szent Bábát hívta segítségül, hogy az emberi lét hajnalát elviselhetővé tegye a világrajövő új lény számára. Az újszülöttet a táltos bemutatta a küszöb alatt lakozó ősök szellemeinek. Az ősök nevében az újszülöttnek kék gyöngyöt adtak a kezébe, hogy senkifia ne ártson neki.

Parasztszoba (Istensegíts, Bukovina- arcanum.com)

Minden táltos másképp gyógyított. Az orvoslás művészete apáról fiúra öröklődött vagy továbbszármazott a táltos-segédeikre, harsányokra,  bácsokra, regösökre, magócokra stb. A betegségek leírását és a gyógyítás módját rováspálcák őrizték, rendes helyük a kunyhó ajtófélfáján volt. Nem dugták el, így az inkvizítor-pribékek könnyen megszerezték az ismeretlen betűkel, rovásírással írt pálcikákat. Az egyház összeszedette, és elküldte Firenzébe, Szicíliába, a Vatikánba. Megfosztva a táltost a betegségek és a gyógymódok pontos leírásától, ezután már csak az emlékezetére, tapasztalataira hagyatkozhatott, de még így is sikeresen gyógyítottak.

A táltos-gyógyítás alapja a tisztaság. Gyógyítás előtt mindennemű tisztátalanságot megszüntettek, a gonosz szellemeket elűzték. Alaposan megmosakodva, testüket leöblítve, kezüket megsúrolva, ősi imákkal, ráolvasással, kántálással testileg-lelkileg megtisztulva látogatták a beteget.

A korabeli „művelt” nyugatiakkal szemben a magyar nagyon tiszta nép.  A franciák híres-nevezetes királya, a Napkirály nem fürdött. A palotájában nem volt fürdőszoba, büdös volt. A Habsburgok sem voltak különbek. Mondván, király v. királyné soha nem lehet annyira piszkos, hogy fürdenie kelljen. Erzsébet királynénak harcolnia kellett, hogy a Burgban legyen fürdőszobája.  Amikor 1216-ban II. András a leányát, Erzsébetet Türingiába küldte a jegyeséhez, a németek bámulatára ezüst fürdőkádat adott vele nászajándékba.

Századokig a táltosok dolga volt a betegek gyógyítása és a gyermek világrajövetelének segítése. A gyógyítás előtt a madártollruhás segédek, a harsányok nagy zenebonával, énekléssel, ráolvasással, dobolással a gonosz szellemektől kívül-belül megtisztították a keresztény ház minden sarkát. Botokkal zaklatták fel a sarkok csendjét.

A Bakonyban a beteg ember lakóházának minden sarkát, a sarkok közelében a fákat, bokrokat megfüstölték. A gonosz szellemek elűzése végett nagy lármát csaptak. Zalában sót hintettek a küszöbre, a sarkokba vizet loccsantottak. A szögletes szobák sarkaiban gonosz szellemeket véltek tanyázni, a kerek jurtákban nem, mert áttekinthetőek voltak, a szellemeknek nem volt búvóhelyük.  A ház négy sarkából port kapartak össze, és a küszöbön át a szélbe szórták, hogy a szél minden tisztátalanságot elvigyen.

A természetes gyógymódot alkalmazó, a kuruzslás vádját, az üldöztetést elviselő táltosok minden magasabb szintű felkészülés nélkül, őseik tudásával felvértezve meghökkentő gyógyulási eredményeket értek el.  Pontosan és helyesen állapították meg a betegséget. A mai orvosok vizsgálati módszereit már évszázadokkal korábban alkalmazták: Kitapintották a beteg ütőerét, megállapították a lázát, a fülüket a beteg mezítelen hátára, mellére illesztve meghallgatták a szívverését, a tüdejük hangját, megnézték a torkukat. Megvizsgálták a szem szivárványhártyáját, abból állapították meg a betegség mibenlétét. A vizelet és a széklet színéből, állagából következtettek a betegségre.

E vizsgálatokat a korabeli híres párizsi és salernói egyetemen nem ismerték, nem tanították.  Manapság, mind az orvosok, mind a természetgyógyászok (aligha lehet kivétel) e vizsgálatok elvégzését a gépekre bízzák. S ha a gép e covidos időszakban elromlik, átállíttatik s nem a valós eredményt mutatja, a betegnek annyi, leírják.

Magyarországon a királyi és a főúri udvarokban működő külországi orvosok irigyelték a magyar táltosok sikeres gyógyításait. Kuruzsló, varázsló, boszorkány hírüket költötték és az egyházi inkvizíció elé citálták Mindent megtettek, hogy megvádolják, elítéltessék, magyarán eltüntessék őket. Ám a nép melléjük állt.

A táltosok a gyógyításhoz igénybe vették a szellemvilágot. Tudták, (amit mi el sem hiszünk), hogy a mindenség minden alkotórészéhez egy-egy szellem tartozik. A levegő, a föld, a víz soha nincs egyedül. A régiségben istennek nevezett szelleme van mindegyiknek. Az emberrel kapcsolatba került szellemek segítő vagy ártó szándékúak. A táltos az ártó lényeket, a betegségek szellemeit távolította el a gyenge, leromlott emberi testből. A táltosok feladata, hogy titokzatos jelenlétüket érzékeny idegrendszerük segítségével megérezzék. A sejtelem és a tudás határán tapogatózva feltárják a betegséget, és az ártást eltávolítsák. A táltos belépvén a beteg házába botjával a négy sarok felé sújtva űzte el a rontó szellemet:

„Hakit, hakit, távozz ebből a házból, hogy sem föld alatt, sem föld fölött ne legyen semmi hatalmad!’

Különleges ártó szellem volt ez a Hakit. Midőn a Hold felkelt, némely szellemtársával összeállva, bizonyos meghatározott időben és helyen a PAT-on összejöttek. Ez a hely parlagon hevert. Lábasjószág rajta meg nem marad. Ám, amikor a táltosok kiáltották a nevét: HAKIT, rögtön eltakarodott, mert az ereje, hatalma a nevében leledzett. Földrajzi elnevezések őrizték e helyek emlékét. Nevéből ítélve RábaPATonán, LovászPATonán vagy a környéken lehetett a szellemek tanyája, ahol semmi nem maradt meg.

Vannak ártalmatlannak tűnő szavaink, amelyek annakidején gonosz démonokhoz kötődtek.

Az IZGÁGA eredetileg vérszopó démont jelentett.  Emlékét VIII. századi ujgur szöveg őrizte meg.

A YIK, a gyík gyakori gyermekbetegség, a torokgyík démonának neve. Európa-szerte a magas lázzal kínlódó gyermeket kemencébe tették, esetenként előfordult, hogy a gyermek a füstös, esetleg nem kellő hőmérsékletű kemencében megfulladt.

ENESU, a falánk, a hullákat, állati tetemeket eltakarító szellem. A régi magyarság úgy tudta, az „enyészet angyala” fellakmározza a holtak tetemeit. A táltosok látták el, öltöztették, tették sírba a halottakat. A lábára fordítva húzták fel a saruját, a jobbra a balt, a balra a jobbot., Nem az ajtón, hanem a ház falát megbontva vitték ki, nehogy a szelleme visszatérve megtalálja a bejáratot. Az „enesu” rögzítésére hetednapra jó mélyen lándzsát döftek a sírba, hogy a halott ne tudjon visszajönni és kísérteni; a szellem be tudja végezni pusztító feladatát, felzabálni a tetemet.

KUTYA a tuberkulózis démona. Mondják, ha a betegből száraz köhögés tör fel, kutya ugat belőle: Úgy ugatsz, mint egy kutya! Hitték, a betegben, állatban-emberben benne lakozik a kutya-démon. Beteggé teszi őket, felzabálja a tüdőt. A betegnek a táltos állandó italul nyers, frissen fejt tejet rendelt. Ám először megvizsgálta a tehenet, egészséges-e. Orrlyukait befogva hallgatta meg levegővételének hangját. A légzés, a szuszogás milyenségéből állapította meg, van-e a tehénben lakozik-e démon, egészséges-e, s ihatja-e a beteg a tejét.

VÖRÖS DÉMON, a vérhas szelleme. Ellenszerül laza szövetű fűzfaágból készített, porrátört fűzfaszenet adtak a betegnek, mondván: Fekete por a vörös démonnak, hogy elhagyja a testet.

A táltos tudta, a természetben nincsenek ugrások; az emberi szervezet betegségeit szinte mindig hiányok vagy túltengések okozzák. A hiányt pótolni kell, a többletet vissza kell szorítani. 

A táltosok elűzvén a démonokat, felismervén a betegséget, megkezdték gyógyítást.

Nagyon sok mai, korszerűnek tartott gyógymódot nem a nyugati tudósok fedeztek fel, alkalmaztak először, hanem sok évszázaddal korábban a magyar táltosok. 1851-től nem Semmelweis Ignác kezdte a bécsi majd a pesti kórházban, hogy a szőlő nők otthon szüljenek, s ha nem, a halálos fertőzések elkerülése végett a szülést levezető orvos legalább jól mossa meg a kezét. Az anyák megmentésének módszerét jó két évtizeddel Semmelweis születése előtt Zsóldos János Veszprém-vármegye első rendes orvosa, a pápai kórházak megbízott orvos-vezetője már alkalmazta. Szülőhelyén, Köveskálon leshette el a táltosoktól.[5]

Zsóldos János pápai orvos-doktor egyik könyvének címlapja (1802)

A REUMÁS betegséget gőzöléssel gyógyították. Hevített köveket dobáltak a vízbe, s a felszálló gőz hatására a beteg meggyógyult. 

HIDEGVÍZ-KÚRA: Káld falu öreg táltosa vizes pakolással, zuhannyal gyógyított, ami egyúttal gőzölést is jelentett. A máglyát gyújtott, hogy a parázstól a föld felhevüljön, s arra fektette a vizes takarókba bebugyolált beteget. E veszélyes gyógymódot a  táltos maga végezte, irányította. Volt eset, hogy a táltos távozása után a hozzátartozók úgy vélték, nélküle is megcsinálhatják; a beteg megégett. 

KÓRSÁG: felfúvódással járó valamilyen bélbaj. Tavaszkor a friss legelőn a szarvasmarhák gyakori betegsége. Ilyenkor a táltosok felforralt, faszénen átszűrt vízzel itatták a marhákat.

YUZ: fülbaj. Gyógyírül kövirózsa kipréselt levét csepegtették a fülbe.

PURKE (bürke): égési seb vagy bőrbetegség. Olvasztott gúnárzsírral kezelte.

ZAMUG (cammog): Az öregek betegsége,

SUKLAN (csuklás): A várandós asszonyokat megszálló démon csuklása messze szólt.     

NIEVA (nincsvan - nemvan): Az abortusz népi szava. Az ARTA is az abortusz népi szava. Mai szóhasználatban az ártány a mesterségesen meddővé tett, miskárolt koca.

Halott magzat eltávolítása (miniatúra, 1280,  Albucasis:  Chirurghia (ELTE.EK.KR. Cod.lat.15.26r. – eletestudomany.hu/szuleszeti-traktatusok-)

A tatárjárás után a királyi és a főnemesi udvarokat ellepő orvosok ellenségnek tekintették a táltosokat; igyekeztek őket elgáncsolni, kiiktatni, az inkvizíció elé citálni. A nép védelme kevés volt. Kénytelenek voltak összefogni, hogy megvédjék magukat. A Vas-megyei Gerse falu kezdetben hét házból, portából állt. Hét család telepedett le, hogy ne legyenek az inkvizíció „szeme” előtt:

 Déri, Döme Domján,

Kis Tuboly és Dékány,

öreg Domján, Kaposi.

Táltosok voltak. Ám a hírük ez eldugott helyre is elkísérte őket. S mint minden mást, ami a táltosokkal és a magyarság régi hitével összefüggött, a közeli falu keresztény papja kiprédikálta.  A hét táltost „gersei ördögök”-nek nevezték, hogy a nép elforduljon tőlük.  Úgy tűnik, fizikailag nem bántották őket, csak rossz hírüket költötték. Gersén az öregek még 1963-ban tudtak róluk.

Az egyház a nép régi vallásának tiszteleti helyeit igyekezett lehúzni, elmarasztalni, hogy az emberek ne járjanak oda: Így lett Budapesten, Ördögszikla, Esztergom mellett Bolond-hegy, Győr környékén szintén stb. A jószándékú, segítőkész, teljesen ártatlan  gyógyítók rossz hírét költötték, hogy az emberek a bajban ne hozzájuk, hanem paphoz, orvoshoz forduljanak.  

A táltos a hit és a babona (inkább az ősi hit) határán élt. Az emberi adottságok, tulajdonságok és a természet mélységes mély ismerete segítette orvoslásukat, sejtette meg velük a bekövetkező eseményeket, a jövendőt.  

[1] Fehér M. Jenő: Középkori magyar inkvizíció (Editorial Transylvania, Buenos Aires, Argentína) nyomán. 

[2] Marton Veronika: A sumir BA.U istennő és a magyar Boldogassszony c. előadásból.

[3] Írásban jelölt teljes hasonulás

[4] Fest Sándor: Hangátvetés a magyar nyelvben, Atheneum Rt,. Bp. 1907.

[5] Zsóldos János orvos doktor: Asszony’ orvos, Győrben Streibig Jós’ef betűivel, 1802. nyomán.c

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.