Szeptemberi előadások:

Cím:       A Vízözön előtti világok

Helyszín: Békásmegyeri Közösségi Ház / Kerecsenfészek

Budapest, III. Csobánka tér 5.

Időpont:  2012. szept. 16., vasárnap, 15.00-17.00

Ismertetés: Az ókori föníciai és az egyiptomi történetírók munkái alapján a vetített képes előadás bemutatja a legutóbbi Vízözön előtti világokat. A teremtéstől kezdődően mindenik egy-egy katasztrófával ért véget. Néhány megmaradt ember vitte tovább az életet, és teremtette meg az újabb, az előző műveltségek töredékeire épült világokat, s utoljára a miénket is.

Előadásaim

18 vetített képes előadás

Felkérésre

Különféle szervezetek, műv. intézmények, táborok, külországi magyar közösségek meghívására az alábbi őstörténeti előadásokkal állok a rendelkezésükre

Eddig 18 vetített képes, főleg sumir és magyar őstörténeti témájú előadást állítottam össze. Az alábbiakban olvasható az eladások címe és rövid tartalma.  Érdeklődés esetén szívesen állok a rendelkezésükre. Előzetes megbeszélés és egyeztetés a 06/20-235-6244-es telefonszámon vagy a kalitum [et] gmail [pont] com e-mail címen.

(Minden előadásra mikrofont, esetleg projektort kérnék!
Időtartam: kb 2-2 óra.)

1. A sumiroktól a magyarokig: Az 5000 évvel ezelőtt élt sumir, azaz káld-sumir nép  tárgyi és szellemi emlékei az Őrvidéktől (Nyugat-Dunántúl) a Székelyföldig továbbélnek a magyar nép hagyományaiban és emlékezetében. Az előadás sok-sok vetített képpel és írásmutatvánnyal bizonyítja be, támasztja alá a két nép közötti művelődési kapcsolatot, és az egyenesági leszármazást. Rámutat arra, miért tűnt el a magyar nép tanult ismereteiből e szkítafajú népre vonatkozó minden adat, s miért hangsúlyozzák az utánuk következő, őket kiirtó szemita-babiloni-asszír népre vonatkozó ismereteket.

2. A káldeai teremtésmítosz (Enuma elis): Az ékiratos teremtés-mítosz a Naprendszerünk keletkezéséről szóló csillagászati leírás. A bibliai teremtés-történetétől eltérően bemutatja a bolygók keletkezését, miként került a Föld és a Nap a jelenlegi helyére, miként jött létre a bolygók mai rendje, sl milyen kapcsolat van a Naprendszer és a Magyar Szent Korona között.

3. A vízözön és a Gilgames-eposz: A Gilgames eposznak nem szerves része a régebbi hagyományokon alapuló vízözön-történet. A vízözön létrejöttének okai, továbbá a Gilgames eposz előtti vízözön-történetek ismertetése és egybevetése.

4. A káld-sumir istenek: A káld-sumir istenhit. A káld-sumir bolygóistenek továbbélése az akkád-asszír korban és a magyar nép hitvilágában.

5. Nimród, a magyarok és a hunok őse: A magyar krónikák és népünk hite szerint a Nimród, vagyis Nemroth volt a magyarok és a hunok ősapja. A magyarság eredete a vízözönig nyúlik vissza. Az előadás részletezi a bibliai Nimród eredetét, s az apokrif iratok alapján bizonyítja, hogy a krónikaírók állítása igaz, s valóban jogos a magyarok ősének tartani Nimródot.

6. A sumir társadalom – sumir törvények: A világ a Hammurabi-féle törvényeknél régebbi sumir törvénykönyek, szabadságlevelek, uralkodói rendeletek ismertetése és a Corpus Iuiris Hingarici-vel való egybevetése.

7. A sumir Bau és a magyar Boldogasszony: A sumir Bau istennő és a magyar Boldogasszony azonosságának bizonyítása.

8. A napkeleti népek története a pecsételők és pecséthengerek tükrében: A mitológiai és világi tárgyú pecsételők és pecséthengerek képei és szövegei hű képet nyújtanak a Mezopotámia népeinek történetéről.

9. Az írás története – a fogalomírástól a rovásírásig: Az első közlésformák, továbbá az írás kialakulásának bemutatása. Az előadás keresztül kitér arra, miként alakult ki a fogalom-, a szótag- és a betűírás. Végül néhány példán keresztül bemutatja miként lehet a mezopotámiai ékírásból a latin betűkkel írt magyar szavakat levezetni és ezzel bizonyítani a káld-sumir és a magyar nyelv egyenesági leszármazását.

10. A somogyi táltoskövek:1999-ben Kaposvárt felbukkant un. Csepregi-féle rovásírásos köveken levő szövegek megfejtésének ismertetése. A gyűjteményhez tartozó XVI. századi palatáblán teljes rovás ábécé, továbbá a korabeli magyarok számára fontos ismeretek olvashatóak. A köveken levő szöveg egyrészt kiegészíti a palatáblán közölt ismereteket, másrészt a belső Naprendszer keletkezését mutatja be. Végül beszámol a XIX. század elején írt un. halasi rovásírásos pásztorbotokról.

11. Az I. András korabeli imák, I-II. rész (2-2 óra): Toldi Ferenc irodalomtörténész 10 éves „kampánya” alapján hamisnak nyilvánították, bár a korabeli papír-, tinta- és
szövegvizsgálatok alapján valódinak bizonyult az első magyar nyelvemlék, az 1046-ból származó imák. Az eredetije a Széchényi könyvtárban van.

1. rész: Magyarország első elárultatása – A 955. évi Lech mezei csatavesztés és utóhatása, a magyarság erőszakos térítése.

2. rész: Az első magyar nyelvemlék – A Halotti beszédnél kb. 150 évvel szöveg Vata, a magyarok függetlenségéért küzdő szabadságharcos imába foglalt megátkozása. Az előadás bemutatja a szöveg történelmi hátterét.

12. Kőrösi Csoma Sándor megkövetése: Miért halt meg Kőrösi? Kiknek állt érdekében az elhallgattatása?

13. Jaj, a legyőzöttnek! (Trianon, 1920. június 4.): A trianoni békediktátum előzményei. Ami a kulisszák mögött történt.

14. Emlékképek Badiny Jós Ferencről: Kevés szó esik mostanában a 2007. tavaszán Budapesten elhunyt sumerológia nagy öregjéről, prof. Badiny Jós Ferencről, pedig neki és az emgráns-társainak köszönhetjük, hogy újra sikerült feleleveníteni a világszerte ismert csak a magyarság elől mélyen titkolt ókori káld-sumir nép művelődéstörténeti kapcsolatát. Az előadás röviden bemutatja az életét, az emigráció-beli és a hazatelepedése utáni munkásságát.

15. Piramisok a nagyvilágban: A világ számtalan helyén vannak piramisok. Léteznek olyanok is, amelyekről keveset tudunk. A magyar krónikák szerint pl. a szudáni piramisok egyike volt Bábel tornya. Az előadás foglalkozik a boszniai piramisokkal, bemutatja a kínai, a japán és nem utolsósorban a Mars-piramist.

16. A pártusok és a Pártus Birodalom: Az Iráni felföldön a Kr.e. 248-Kr.u. 227 a pártusok hatalmas birodalmat hoztak létre. A „sivatag lovagjai” több évszázadig ellenálltak a római hódításnak, mígnem belső lázadás okozta a bukásukat. A perzsa szasszanidák elől többek között a szkítákhoz menekültek, több nemzetségük a barkók, a matyók, a gányók, és a tahók csatlakozott a honfoglaló magyarsághoz.

17. Miként jött létre a finnugrizmus?: A finnugrizmus kialakulása a XVI. században kezdődött, s az 1848-49-es szabadságharc után osztrák részről erőteljes kampány indult az elfogadtatásáért. Hiába nemzeti érzelmű magyar tudósok, az 1867-es kiegyezéstől hivatalosan elfogadott lett.

18. Az elhallgatott nemzeti irodalmunk: Az általános- és a középiskolai tananyagból szándékosan kihagyott, a magyar nemzet jövőjéért aggódó írók-költők munkásságának bemutatása (Kuthy Lajos, Tormay Cecil, Sajó Sándor stb.)

Kedves Barátaim, Olvasóim!

Április 23. Budapest, április 28. Eger

Időpont: 2012. április 23. hétfő, 17:00 -19:00-ig

Cím: A Gilgames-eposz és a vízözön

Helyszín: Magyarok Háza, Budapest V. kerület, Semmelweis u. 1-3. I. em., Bartók-terem

----------------------------------------------------------------------------------------------------

Időpont: 2012. április 28. szombat, 10:00 -14:00-ig

Cím: A sumiroktól a magyarokig és a Világ keletkezése az ékiratok szerint

Helyszín: Atilla Király Népfőiskola, Eger, Dobó István tér 6., Szent Hedvig Leánykollégium

----------------------------------------------------------------------------------------------------

Május 7. Budapest, május 9. Mohács)

Időpont: 2012. május 7. hétfő, 17:00 -19:00-ig

Cím: Nimród, a magyarok és a hunok őse

Helyszín: Magyarok Háza, Budapest V. kerület, Semmelweis u. 1-3. I. em., Bartók-terem

A káld-sumir nép eredete

Az emberi települések kb. kétmillió esztendeje Afrika közepén, a mai Olduwai szakadéknál alakultak ki, és onnan származtak szét a világba. Szétvándorlásuk egyik állomása Buda-Várhegy és Vértesszőlős, de eljutottak a mai Irán területén keresztül Indiába, sőt Kínába is. A vértesszőlősi leletek említése, szinte minden nagyközönségnek szánt ismeretterjesztő műből kimaradt, annak ellenére, hogy sarkalatos pontot jelentett az ember fejlődésének folyamatában. A szakmunkák az ősember „szabványosított mértékének” azt a neandervölgyi ősembert tartják, … [,amelyik] … elterjedtségének (Bükk, Irak, Németország, stb.) dacára, valamely okból „evolúciós zsákutcát jelentett”[1], életképtelen volt,  míg a vértesszőlősi erős és életképes.

1. Samu, a vértesszőlősi előember koponyacsontja

A vértesszőlősi előember és más földrajzi területen élt társainak a nyomai az egész világon megtalálhatóak - írja Vértes László régész az 1969-ban megjelent Kavics-ösvény c. munkájában. Ezzel nem kevesebbet állít, minthogy a Kárpát-medencei ember-előd világszerte elterjedt. Könyve inkább ismeretterjesztő, mint tudományos, mégis a lelőhelyekhez való utazás, továbbá a régészeti feltárások könnyed bemutatása közé becsempészi a korabeli tudósok által 450-400 ezer évesnek tartott vértesszőlősi előemberről szóló, pontos, tárgyilagos, szakszerű leírást, amely ma már szinte szóba sem kerül.

A külföldi és magyar szakmunkák javarésze a hazai ősemberi maradványokat szinte nem is említik, arról sem igen szólnak, hogy a vértesszőlősi előember leszármazottjai folyamatosan a Kárpát-medencében éltek, arról is hallgatnak, hogy a történelemelőtti Közel-Kelet és a Kárpát medence lakói között valamiféle „közlekedés” lett volna. Pedig úgy tűnik, hogy, mind az őskorban, mind az ókorban a Kárpát-medencéből időről-időre, lüktetésszerűen embercsoportok vándoroltak el és vissza.  Krantz amerikai antropológus „Az európai nyelvek földrajzi kialakulása” c könyvében írja, hogy „a Kárpát medencét Afganisztánból származó pásztorok népesítették be cca. 8500 évvel ezelőtt”[2], és innen vándoroltak a dél-orosz sztyeppékre, a Balkánon át Anatólia felé...

2. Leopárdok (Catal Hüyük, Törökország)

Kr. e. 8000-5500 között, az átmeneti kőkorban az ókori Közel-Keleten az ősember már felhagyott gyűjtögető, halászó-vadászó életmódjával és áttért a vadászó-nomád életmódra. Ez az un. „neolitikus forradalom” nem hirtelen változást, hanem több évezredig tartó fejlődési folyamatot eredményezett. Kialakultak az első települések. A korábbi vadászok földet műveltek, állatokat háziasítottak, gabonát termesztettek, kezdetleges kereskedelmet folytattak. Nyomaikat[3], többek közt három régészeti lelőhelyen, Jarmoban, Jerikóban és Catal Hüyükben  tárták fel. A szakirodalom e települések korát illetően nem egységes. Jarmo a legkorábbi,  mégis Jerikót tartják régebbinek. Minden időrendi felsorolásban (már ahol megemlítik!) Jarmo az első, utána Jerikó, végül Catal Hüyük.

Az első, az un. kerámia-kor előtti települést Jarmot az iraki Kirkuktól délre tárták fel. Itt „nemcsak a háziasított gabonafajtákat, (tönkebúza, árpa, borsó, lencse), hanem azok átmeneti formáit is sikerült azonosítani”[4]. Ez a legkorábbi település, melynek lakossága földműveléssel foglalkozott. Az ásatásokon a Kr. e. VII. évezredből való kőedényeket, égetetlen agyagból készített női szobrocskákat, téglákat stb. is találtak.

Jerikó a mai Izrael területén van, lakói akkor még bizonyíthatóan a később szkítának nevezett népcsoporthoz tartoztak. Az átmeneti és a csiszolt kőkorszakban még hírük-hamvuk sem volt itt a sémita, közelebbről a zsidó népességnek. A sémita-amorita bevándorlás néhány évezreddel később, a Kr. e. III. évezred végén kezdődött, és a Krisztus utáni évszázadokra már teljesen kiszorítják a szkítafajú őslakosságot.

A Kr. e. V. évezredben a szociális és a kulturális fejlődés elérte Észak-Irakot. Egy Halaf nevű kőkori településről nevezték el az egész műveltséget. A lakosság gabonatermesztéssel, állattartással foglalkozott, már szentélyt is épített… A korai falu magja az istenháza, vagyis a kezdetleges szentély lehetett, ami maga után vonta a papi hivatás kialakulását.

„A halafi parasztok egész Dél-Mezopotámiáig (Babilonig) terjeszkedtek…”[5] Ez a későbbi sumir civilizácó kezdetének kora. Tárgyi emlékeik megtalálhatóak még Lagas (Sirburlaki), Eridu, Ur és Fara (Suruppak) legalsó ásatási rétegeiben is.

A Kr. e. IV. évezredben végére megjelennek a rézeszközök. Rézlelőhelyek ekkor csak Mezopotámiát északról körülvevő hegyekben és a Kárpát-medencében voltak, ezért csak e két területen lehet rézkorról beszélni. A réz, ill. a réztárgyak máshova csak kereskedéssel jutottak el.

3. Mezopotámia térképe

A régészeti leletek tanúsága szerint a mezopotámiai népesség legalább három, a történelmi korokban szkítának tartott területről vándorolt be, és hozta létre az általunk sumirnak (=káld-sumir) nevezett magasműveltséget.

A vízözön előtt, a történelemelőtti időkben a Kaspi-Aral térségből” az észak-iráni Lurisztánon át Halaf-kori emberek érkeztek a Folyamközbe. Emlékeik a paticsfalból készült, döngölt padlójú kunyhók maradványai, agyagból tapasztott vagy téglából rakott tűzhelyek, festett kerámia-edények, színes festésű kerámia szobrocskák, különféle háztartási eszközök, kézzel formált üvegpaszta ékszerek[6] a mezopotámiai Ur városától kb. 6 km-re levő al-Ubaid dombból kerültek elő. A lelőhely neve után e műveltséget al-Ubaid-nak nevezik. A Közel- Keleten számos helyén, pl. a turkesztáni Anauban, az elamita Susában (=Irán) találtak hasonló típusú leleteket, edényeket, szobrocskákat, pecsételőket.

E népesség nagy területen élt, egyes csoportjai túlélték a vízözönt, hiszen a felsőbb művelődési rétegekben is megtalálták a nyomaikat. A lakosság a vízözön után is ugyanazon városban, városállamban élt. A városokat egymástól elválasztó vizenyős területeknek köszönhetően nem nagy birodalom, hanem kisebb városállamok jöttek létre. Ez szokássá merevült és a káld-sumir kor végéig megmaradt. A nagyobb államalakulatokat majd a sémita népek szervezik meg.

2.  A vízözön után a Kaspi tenger környéki „Arattából” (=később Chorezm) Elamon keresztül érkezett az un. uruki- népcsoport. Egyik központja Uruk, vagyis a bibliai Erek (=Warka), az „örök város”, Gilgames városa volt. A kb. Kr. e. 3300 körüli épületmaradványok, szerszámok, szobrocskák, edények, lepecsételt tárolóedények, pecsételők, pecséthengerek, továbbá a történelmi kor kezdetét (Kr. e. 3200 körül) jelentő írásos emlékek, a vonalas jelekkel írt különféle tartalmú agyagtáblák a hatalmas templomépület maradványai közül kerültek elő. Hasonlóak kerültek elő Szíriában és Iránban is.

4. Káld-sumir parasztok (Ninhursag-templom, Kr. 3400 körül, al-Ubaid domb, Irak)

Az al-Ubaid kort és az Uruk kort a szakemberek nem választják el élesen egymástól, ezért eléggé nehéz meghúzni köztük a határvonalat.[7]

Urukban tizennyolc különféle korra datált, egymásra épült  művelődési réteget, település-maradványt tártak fel. E rétegek közül a legalsók a halafiak, a későbbiek az urukiak, a legfelső pedig a Djemdet Nasr kori emberek nyomait őrzik. Ezért a XX. században a Mezopotámia-szerte előkerült leleteket az Urukban talált, római számmal jelzett rétegek valamelyikéhez kezdték sorolni.

Ez nagyon szellemes megoldás, mert a laikusok számára csak Uruk neve jelentett valamit, és csak a szakemberek tudták, melyik korábbi lelőhely nevét takarják a római számok. Ezen átszámozás alkalmat adott arra, hogy egyes régi lelőhelyek nevét eltüntessék. Persze nem minden esetben.

A Tell-Ubaid dombban előkerült leletekhez hasonlóakat találtak az Uruk XVIII-XV. rétegben, ennek ellenére az eredeti Ubaid elnevezést megtartották. A közbülső uruki rétegek leletei valóban Urukhoz kötődtek, azaz Uruk-koriak voltak.

5. Amulett (Uruk/Jemdet Nasr kor, Kr. e. 3300-2900)

A legfelső, Uruk III-I. rétegben pedig a Djemdet-nasr dombban talált leletekhez hasonló emlékekre leltek. Az igényesebb szakmunkákon kívül, szinte minden mostani népszerűsítő könyv, kiadvány, album elfelejti közölni az első leletek felbukkanásának helyét, a Djemdet-Nasr dombot, amelyről a XIX. században egy egész műveltséget neveztek el.

Vajon miért?

3. A Djemdet-Nasr népcsoport a Balkánon keresztül Erdélyből jött.

A Kárpát medencei népesség nyomait, gazdag kerámialeleteket, Bagdadtól délkeletre a Djemdet Nasr dombocskában találták meg. E dombról nevezték el e korai történelmi időszakot (Kr. e. 2900-2700) Djemdet Nasr kornak. E korban jöttek létre az első városias települések, és az ellátásukat biztosító mezőgazdasági peremterületekkel együtt a városállamok, és alakult ki az írás.

A fentieket alátámasztja Torma Zsófiának, a XIX. században Erdélyben élt régésznő megállapítása: „Tordos leletein ekkor fölismerém Babylon-Chaldaea kulturelemeiből keletkezett s az egyiptomi művészettel együtt Syriában tovább fejlődött azon művelődést, a mely hasonló volt Trója thrákjainak kulturájával s a melyet Dáciában meg nem előzött az eddigi régészek által ismert gall-kelta, pelásg-görög és etrusk-római kultúra.

Babylon ős népe – ékírásos feliratai szerint – a turáni fajhoz tartozó sumer-akkád nép volt… innen olvadhatott a magyar nyelvbe, mint ezt Sayou francia assyrológus észrevette – több… akkád-féle elem ”[8]

Torma Zsófia a tordosi kerámialeletek és a mezopotámiai, azon belül Djemdet Nasr kori emlékek hasonlatosságát és folytonosságát állapította meg, és az erdélyieket a mezopotámiaknál régebbinek és elsődlegesebbnek tartotta. S valóban az erdélyi leletek, pl. a mindenki által ismert Tatárlaki-amulettek is rendkívüli módon hasonlítanak a Djemdet-Nasr kori nép emlékeihez, csak éppen 12-14 évszázaddal idősebbek.

6. Alabástrom tál (Jemdet Nasr-kor, Kr. e. 2800 körül)

Az előzőekből kiderült, hogy a Kárpát medencéből való vértesszőlősi típusú, életképes előember utódai eljutottak Mezopotámiáig. Úgy tűnik, a halafiakon keresztül némi közük volt az al-Ubaid-i őslakossághoz, akikhez a Kaspi-Aral térségből származó uruki, majd a Kárpát medencéből bevándorolt Djemdet-Nasr népesség hozta létre a mindmáig ható sumir, illetve káld-sumir kultúrát. Leleteik tanúsítják, hogy mindhárom népcsoport lakossága (al-Ubaid, Uruk és Djemdet Nasr) a szkíták elődeihez, az un. előszkítákhoz tartozott.

A szakirodalom szerint a káld-sumir nép eredete és nyelvi hovatartozása ismeretlen, pedig már a XIX. században több, az ékírás megfejtésével foglalkozó tudós, a francia Francois Lenormant, Jules Oppert, az angol George Rawlinson, Edward Hincks, továbbá a német Fritz Hommel és Friedrich Delitzsch stb. nyelvi tényekkel támasztotta alá, hogy a sumir nép fajilag a szkítasághoz tartozott, nyelve az ural-altáji nyelvcsaládba, ahova a magyar. A magyar nyelvet mindegyik a sumir nyelv egyenesági leszármazottjának tartotta. Ezt a megfejtett ékiratos szövegek teljes mértékben igazolták.

A sumir városállamok vallási szempontból a nippuri Ékurhoz, Enlil főisten templomához, a korabeli vallási központhoz tartoztak, bár minden városnak megvoltak a maguk helyi istenei és kultuszhelyei.

A XIX. században a sumirokat még akkádnak mondták, később csúszott át ez elnevezés a bevándorló sémita népcsoportra.

A Djemdet Nasr dombban, majd az uruki, az uri, a suzai és más lelőhelyen előkerült hasonló kerámialeletek között nemcsak rendkívül díszes, figurálisan formált, szoborszerű kerámiaedények, madárfejű, emberalakú szobrocskák voltak, hanem gazdagon díszített pecséthengerek is.

Az Uruk IV.[9] rétegben és a suzai fellegvárban feltárt XVIII. ásatási rétegből számos pecséthenger került elő. A hely között levő távolság ellenére az élethűen ábrázolt állat- és emberalakok, kultikus tárgyak és munkaeszközök és építmények stílusjegyei meglepően hasonlóak.

A kor és a stílusa ugyanaz, mint a mezopotámiai Djemdet Nasr dombban talált leleteké. Eszerint az elamita Suza és Mezopotámia népessége nemcsak ugyanazon kultúrkörhöz tartozott, hanem kezdetben azonos is lehetett. A népesség felhígulása és keveredése, a korszak végén, a sémiták Mezopotámiába való fokozatos beáramlásával kezdődik.

A rézkor végére Mezopotámiában három népcsoport összeolvadásából létrejött káld-sumir[10] nép hozta létre azt a magaskultúrát, melynek ékírásos jeleivel Kr. e. 3500 körül kezdődik az írott forrásokra támaszkodó történelem.”[11]

7. Beszolgáltatási tábla-Vonalas írás (Jemdet-nasr kor)

[1] Renfrew i. m. 157. p.

[2] Imre Kálmán i. m. 39. p. Hivatkozás Krantz, Grover S.: Az európai nyelvek földrajzi kialakulása (ford. Imre Kálmán), Magánkiadás, 2000. Budapest, 197-198. pp.

[3] A szakirodalom e települések korát illetően nem egységes. Jarmóhoz kötődik a legkorábbi földművelés és állattenyésztés, mégis Jerikót tartják régebbinek. Minden időrendi felsorolásban (már ahol megemlítik!) Jarmó van az első helyen, utána Jerikó, végül Catal Hüyük. (MV)

[4] Renfrew, Colin – Bahn, Paul i. m. 264. p.

[5] Childe i. m. 34. p.

[6] Woolley, Leonard sir : Ur in Chaldea, Brockhaus, Wiesbaden, 1956. 35-37. pp.

[7] Brentjes i. m. 72-73. pp.

[8] Torma Zsófia: Hazánk népe ősmythosának maradványai, 1-11 pp.  [Torma Zsófia cikke, feltehetően valamelyik XIX. századi magyarországi tudományos folyóiratban jelent meg feltehetően 1894-után, mert ezen évszámra hivatkozik cikkében.  A bekötött 11 oldalon semmiféle kiadási adat nincs! A papír és a betűforma a XIX. századra utal. (MV)

[9] Az al-ubaidi kultúrából az urukiba való átmeneti szakasz (MV)

[10] A sumirnak nevezett kultúrát és a területét a régi források, pl. Berossos, káldnak nevezi. Mivel a szakirodalomban a sumir kifejezés honosodott, ezért, ahol lehet, célszerű a két kifejezést összevonni és a káld-sumir megnevezést használni.  (MV)

[11] Marton Veronika: A sumir kultúra története, Magánkiadás [Győr], 2000, 42. p.

Mottó:
Nem a vesztés a bukás,
hanem a lemondás.
(Delcasse)

Pár éve Romániában, az Ojtozi szorosnál jártam. A szoroson túl Moldva, innen Erdély. Egy nénikével beszélgettem. Ott lakott a hágón: 'Tudja kedveském, amíg világ a világ, a magyar határ mindig itt lesz a Kárpátok gerincén.'

A történelmi Magyarország, a Kárpátok övezte föld, Európa közepe. Minden oldalról jól védhető, természetes határokkal övezett. Tökéletes földrajzi és gazdasági egység. Sokak szerint Magyarország határait nem is az emberek húzták meg, hanem maga az Isten alkotta.

Magyarország évszázadokon keresztül védelmezte Nyugatot, óvta az európai kultúrát a tatárdúlástól, a török pusztítástól. Végül keserűen kellett tapasztalnia, hogy saját magyar halottjai helyét a szerbek, a románok és a tótok foglalták el. Európa meg az I. világháborút lezáró békekötéskor 'hálából' e népeknek ajándékozta azokat a területeket, melyekért a magyarok véröket ontották. Magyarországot megbüntették, mert elhanyagolta az egyesítést, és hagyta saját földjén nemzetiségeit szabadon fejlődni. Ha valóban elnyomta volna őket, mint ahogy állítják a szomszédaink, nem lennének trianoni határok, s oly nagy lenne hazánk mint Franciaország.

Magyarországnak az idegenekkel való bánásmódját I. István határozta meg:

A vendégnek és az idegennek adj helyt országodban! Hagyd meg nyelvöket, szokásaikat, mert gyenge és törékeny az ország, amelynek csak egy nyelve és azonos szokásai vannak!

István király ültette el azt a magot, amely ezer év múltán Trianon fájává terebélyesedett, mert a menekültként érkezett és befogadott nemzetiségek az I. világháború után ádáz dühhel vetették magukat hazánkra.

1. A románok a XII. századtól a török elől menekülve húzódtak Erdélybe.
2. A szerbek a XV. századtól kezdve szintén a török elől menekültek
3. A szlovákok őseit, a tótokat az avarok határőrnépként telepítették az Északi Kárpátokba, s csak a jobb megélhetés kedvéért húzódtak az Alföldre.
4. Az erdélyi szászokat II. Géza (1141-1161) magyar király hívta be.
5. A svábok a török kiűzése után a XVIII. században érkeztek.
6. Horvátország a XII. században örökségként került a Magyar Koronához.
7. A ruténok a XII. században keletről menekültek Magyarországra.
8. A muraközi vendek erőszakkal soroltatnak a horvátokhoz. Hivatalosan nem is külön nemzetiség pedig azt tartják magukról, hogy a XIV. században betelepült franciák (templomosok) leszármazottjai.
9. A zsidók csak mostanság kezdik magukat nemzetiségnek érezni. Első csoportjuk a Géza fejedelem idején érkezett. A XIX. század végétől tömegesen vándoroltak be Galíciából. A történelmi Magyarországon számuk kb. egymillió volt, ma is ennyien élnek a trianoni határokon belül! Jelenleg is folyamatosan telepednek hozzánk a Szovjetunió utódállamaiból.
10. A bevándorolt rokonnépek, a kunok, a jászok, az úzok, a besenyők stb. maradéktalanul beolvadtak a magyarságba, mert sem fajilag, sem nyelvileg nem különböztek tőle. Ellenkező esetben éppúgy megőrizték volna nemzeti azonosságtudatukat, mint a többi nemzetiség.



A Magyar Szent Korona magába foglalta a nemzet hagyományos szabadságjogainak biztosítását fajra, nyelvre, nemzetiségre való korlátozás nélkül. A nemzetiségeink mindegyike századokig teljes egyetértésben élt a magyarokkal, s csak osztrák hatásra lettek ellenségek (Divide et impera!). Kulturális szintjük és életszínvonaluk messze magasabb volt, mint az anyaországban élőké.

A török uralom elmúltával a szomszédos népek létrehozták saját nemzeti államaikat. Ez hatott a nálunk élő rokonaikra is, akik nem is a saját területükön érlelődtek nemzetté, hanem Magyarországon, ahol soha nem üldözték őket.

1. A szlovák nemzeti mozgalom, a Slovenská matica a múlt század derekán Pesten kezdődött. Emiatt a szlovákok Pestet fővárosukként emlegetik.
2. A századforduló román értelmisége a debreceni egyetemen anyanyelvi oktatásban részesült. 1544-ben Kolozsvárt nyomtatták az első román nyelvű könyvet.
3. A szerb nemzeti mozgalom és a szerb irodalmi műhelyek is Pesten szerveződtek a múlt században.



E nemzetiségek a Magyarország testéből kiszakított területeket nem harccal, hanem cselvetéssel, hazugságokkal, a történelmi tények hamisításával szerezték meg, és adták a kezére az alig 100 éves államiságra visszatekintő országaiknak. S ehhez a I. világháború un. győztes hatalmai (USA, Anglia, Franciaország és Olaszország stb.) hozzájárultak.

Nagyon kevesen tudják manapság, hogy mi történt az I. világháborút követő békekötésen. Még kevesebben tudják, miért lett Magyarország bűnös nemzet, miért kellett eltűrnie, hogy elvegyék területének 2/3-át és népességének 3/5-ét.

Cseh ismerősömmel vonaton jöttünk Budapestről. A komáromi hídnál a túloldalra mutattam: Nekünk, magyaroknak mindig összeszorul a szívünk, ha átnézünk a Dunán. Fáj, hogy elveszítettük.

Miért mondom ezt? - kérdezte az ismerősöm. - A magyar bűnös nemzet, megérdemelte. Egyébként is, ha valamelyik szlovákiai magyarnak nem tetszik, jöjjön Magyarországra, senki nem tiltja.

A beszélgetés során kiderült, hogy minden holmiját, házát, szívét hagyja ott, csak menjen el. Nem értettünk egyet.

Ha egy cseh értelmiségeinek, hetvenöt évvel a trianoni békekötés után is ez a véleménye, és ezt komolyan is gondolja, akkor semmi könyörületet nem várhatunk a világtól, de segítséget sem.

Magyarország az I. világháború befejeződése után Németországgal, Ausztriával, Törökországgal és Bulgáriával együtt vesztes maradt. Mindegyik országot területcsonkítással büntették meg, de a legnagyobb veszteség Magyarországot érte (ld. az 1. és a 2. sz. táblázatot). Ennek oka, hogy Magyarország útjában állt és áll a világnak, az egyes érdekcsoportoknak, ezért elhatároztatott, el kell tűnnie, vagy legalábbis életképtelenné kell zsugorodnia.

Oroszország többször próbálkozott már a háború kirobbantásával, de mindig sikerült diplomáciai úton elodázni. Az oroszok célja az volt, hogy egy egységes szláv államot hozzanak létre Eurázsiában. E terv egyedüli akadályozója az Osztrák-Magyar Monarchia, főleg Magyarország volt. Az oroszok megtalálták szövetségeseiket a Monarchia kis szláv népecskéiben a csehekben, a szerbekben és a tótokban. Segítőjük a háttérben Franciaország ill. Románia volt.

Masaryk és Benes, a két cseh értelmiségi vállalta a pánszláv mozgalom vezetését, és mesterien kiszolgálták orosz megbízóikat. Osztrák-magyar állampolgárságuk dacára ők ártottak a legtöbbet Magyarországnak. Taktikájuk és kezdeményezőképességük jó diplomáciai érzékkel párosult. Számos szláv és nem szláv szabadkőműves politikust, nemzetközi újságírót nyertek meg a pánszláv eszmének.

A századforduló elejére az Osztrák-Magyar Monarchia megérett a változásokra. Ennek szükségét a Monarchia vezetői is felismerték: Ferenc Ferdinánd osztrák trónörökös Horvátország és Szlavónia részvételével katolikus szláv uniót akart létrehozni.

Oroszország és Szerbia nem nézte jó szemmel e tervet. Ezért 1914. június 28-án Gavrilo Princip szerb diák meggyilkolta Ferenc Ferdinándot és feleségét . A szerb konfliktust az Osztrák-Magyar Monarchia békésen akarta rendezni, de orosz utasításra Szerbia minden békés kezdeményezést visszautasított. Így a Monarchia 1914. július 23-án ultimátumot küldött Szerbiának.

A közvélemény úgy tudja, a háborút Ausztria-Magyarország robbantotta ki, mégpedig gr. Tisza István magyar miniszterelnök hatására. Ma már köztudott, hogy Tisza volt az egyedüli a Monarchia kormányában, aki ellenezte Magyarország hadbalépését.

A francia hivatalos körök ádáz ellenségeink lettek, mert az 1871-es francia-porosz háborúban Magyarország nem mellettük harcolt, mert Franciaország Oroszország szövetségese volt.

A magyarok úgy tartottak az orosz veszélytől, hogy még a franciákat sem támogatták. Inkább az osztrákokkal együtt a németekkel szövetkeztek, ennek ellenére a háború idején nem volt magyar katona a francia fronton.

1879-ben létrejött a német-osztrák-magyar kettős szövetség, később Olaszország majd Bulgária és Törökország is csatlakozott hozzájuk, s így létrejött a Központi Hatalmak Szövetsége.

(Az olaszok a háború kitörésekor kiléptek).
Ellensúlyozásul l892-ben Oroszország, Franciaország, Anglia és az USA létrehozta az Entente Szövetséget.

A világ két ellenséges táborra szakadt, már csak az erőpróba, a háború volt hátra

Az 1918. július 24-i orosz mozgósítást a franciák elől két napig sikerült eltitkolni, akik csak az erre fel elrendelt német mozgósításról szereztek tudomást. Az oroszok mégis úgy tájékoztatták Franciaországot, hogy az orosz háborús intézkedés a német mozgósítás következménye.

Masaryk 1916-ban állt elő a már l904-ben megszerkesztett követeléseivel, miszerint a 'cseh nép független, önálló alkotmánnyal bíró cseh államot követel, Magvát a cseh-morva-sziléziai tartományok és a hozzácsatolt magyar Felvidék képezné. (Ekkor még nem használták a Szlovákia elnevezést.) Követelték, hogy az így létrejött Csehországot Magyarország testéből kihasított, nyugati folyosó kösse össze a szerb és a horvát néppel, hogy könnyebbé váljon a cseh ipari állam és a szerb agrár-állam közötti összeköttetés. A cseheknek pedig kijutásuk legyen a tengerhez. 'Kinyilvánította, hogy az 'új cseh állam Oroszországhoz köti sorsát. A csehek és az oroszok osztoznak a Felvidéken. A csehek megkapják a Ruténföldet, Munkácsot, Ungvárt és Mármarosszigetet. 'A cseh nép akarata, hogy az új cseh államnak, mint királyságnak orosz nagyherceg legyen a királya '. Az orosz cár bukása után Masaryk elejtette a korábbi gazdáival való közösködést.

Masaryk, az egyetemi tanár 1924-ben maga árulta el, hogyan fáradozott egy 'jó' béke megteremtésén. Már 10 évvel a szarajevói merénylet előtt a pánszláviszmusra nevelte, buzdította a szláv ifjúságot, anélkül, hogy összeütközésbe került volna a Monarchia hatóságaival.

A csehek nem harcoltak a háborúban, mégis ők kapták a zsákmány oroszlánrészét. Amikor Clemenceau végre, de túl későn tisztán kezdett látni a 'győzelem sakáljai'-nak nevezte őket.

A pánszlávistákkal megdolgozott közvélemény egyengette a bizalmas tárgyalások menetét, így mire a békekonferencia összeült, már megvolt a döntés: Magyarországnak pusztulnia kell!

Erősen közrejátszott Magyarország könyörtelen feldarabolásában az a körülmény, hogy először megnyirbálták, majd a háború után betiltották a szabadkőművességet.

A románok 1916-ban megváltak osztrák szövetségesüktől, csatlakoztak az Entente-hez, s hadat indítottak a Monarchia ellen, azaz megtámadták Erdélyt. Árulásukért Franciaország odaígérte nekik Erdélyt és a Partiumot.

1916-ban a Monarchia támadásai elől az egész szerb hadsereget Korfu szigetére menekítették, számítván arra, hogy a háború befejeztével, a békekötéskor jó hasznukat veszik.

1917-ben, az orosz-osztrák különbéke felmerülésének idején Franciaország magyar területeket ígért a cseheknek, akik orosz és ukrán területeket is kértek, mondván csak addig, amíg Oroszország vissza nem nyeri erejét, vagyis a bolsevizmus bukásáig.

A békekötéskor mind a románoknak mind a cseheknek tett ígéreteket teljesítették.

1918-ra mindkét hadviselő félnek elege lett a háborúból, csak az alkalomra vártak, hogy befejezhessék. Kapóra jött Wilson amerikai elnök l918. elején közzétett un. 14 pontja , amely kimondja a Monarchia népeinek önrendelkezési jogát s hogy e jogot tiszteletben fogják tartani. Bízva ez ígéretben, az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege letette a fegyvert.

1918. november 3-án Páduában Weber tábornok Ausztria a részéről aláírta a fegyverszüneti egyezményt, amely kimondja, hogy Ausztria és Magyarország területe mentes legyen minden katonai meg-szállástól.

A francia kormány alig egy hónappal a fegyverszünet megkötése után elvetette a wilsoni 14 pontot és elfogadtatta az elvét.

A trianoni területrablás nemcsak a pánszlávisták és a békekötő hatalmak bűne, akarva-akaratlanul kivette belőle részét a korabeli magyar vezetés is.

1918. októberében Budapesten létrejött a Magyar Nemzeti Tanács. Első ténykedése gr. Tisza István miniszterelnök meggyilkoltatása volt.

Az új, Károlyi-féle kormányban a legfontosabb posztokat a kommunisták foglalták el. A kommunista Linder Béla kijelentette: Nem akarok több katonát látni, csak a kaszárnyákban! Így a Károlyi kormány beleegyezésével, a teljesen ép és sértetlen magyar hadsereg harc- és védelemképes részét leszerelték és szélnek eresztették, lehetetlenné téve az ország védelmét. Katonailag légüres tér jött létre Magyarországon. Ezt az intézkedést az Internacionálé is szentesítette, ha éppen nem annak a sugallatára történt!

A Károlyi kormány egy nappal a páduai fegyverszünet megkötése után, 1918. nov. 4-én, Belgrádban békét akart kötni d'Espery tábornokkal, a társult hatalmak balkáni hadseregének vezetőjével. Mivel egy hadsereg tábornokával nem lehet békét kötni, katonai egyezmény lett belőle, amit 1918. nov. 13-án éjjel 1/2 12-kor írtak alá. Ebben a magyar kormány hozzájárult, hogy a szövetséges és a társult hatalmak (csehek, szerbek, románok) csapatai egy esetleges német támadás elhárítására előrenyomulhassanak a Maros-Szabadka-Pécs vonaláig. Ekkor a 300 ezer fős német hadsereg kivonulóban volt Romániából, hisz már 1918. nov. 11-én megkötötték a román-német különbékét.

Sajnos a román-német különbéke után Károlyi nem hatálytalaníttatta a 'Belgrádi egyezmény'-t, ezért a román csapatok erre hivatkozva, a franciák jóváhagyásával, a kivonuló németek után megszállták Erdélyt a Szatmár-Nagyvárad-Beszterce vonaláig.

A magyar kormánynak a fegyverszüneti egyezmény értelmében jogában állt volna fegyverrel védekeznie, de nem volt hadserege. Egyedül a Kratochwill vezette Székely Hadosztály állt ellen, nem sokáig védte Erdélyt, mert Kún Béla hatalomra kerülése után nem kapott utánpótlást. A román túlerővel szemben megadta magát,

A román hadsereg erdélyi előrenyomulásának alig ismert oka, hogy a franciák Oroszországban milliárdokat ruháztak be, amit csak a szovjet megsemmisítése révén tudtak volna visszaszerezni. Clemenceau l918. októberében megbízta Foch marsallt, hogy a románok bevonásával készítse elő a szovjet elleni hadműveletet. Mivel Románia nem támadta meg a szovjetet, a franciáknak ki kellett üríteniük az elfoglalt délorosz területeket, pl. Ogyesszát.

Közben Magyarországon Károlyi átadta a kommunistáknak a hatalmat (Kún-Kohn Béla). A románok ezt arra használták fel, hogy elhitessék a nagyhatalmakkal, Európa számára sokkal nagyobb veszélyt jelent egy kommunista Magyarország, mint a távoli szovjet. Így, Bratianu román miniszterelnök kérésére engedélyezték, hogy a Foch terv végrehajtása helyett Románia Magyarországot szállja meg. Sőt, az Ukrajnában harcoló nyugati intervenciósok helyzetének megnehezítésére a magyar kommunista kormány megnyitotta Budapestet román hadsereg előtt.

A szerbek, még a német-román fegyverszünet megkötése előtt megszállták a védtelenül hagyott Délvidéket és Baranyát.

1. Wilson 1918. október 23-án ismerte el a rutén nép önállóságát. Erre Masaryk 1918. október 25-én írásos szerződést kötött né-hány, Amerikába kivándorolt ruténnal, akik a rutén nép nevében csatlakoztak a leendő Csehországhoz. Az Ungváron megalakult Rutén Nemzeti Tanács meg a Magyarországgal való unió mel-lett foglalt állást..., de Ungvár messze esik Párizstól.
2. 1918. december l-én Gyulafehérvárt, a magyarokat mellőzve a románok a szászokkal egyetemben kimondták a Romániához való csatlakozást.
3. Ezután a magyarok részvétele nélkül kimondták a Délvidék Szerbiához való csatlakozását, amelyre a franciák áldásukat adták. 1918. december 21-én alakult meg Jugoszlávia, amit Wilson 1919. február 5-én ismert el. Ekkor megkapták Bácskát és Dél-Baranyát, és a horvátok megkérdezése nélkül Horvátországot.
4. A Muraköz megszerzése nehézségekkel járt, mivel soha nem tartozott Horvátországhoz. A szerbek megkísérelték elfoglalni, de a helyi, vend lakosság elzavarta őket. Később, a békekonferencián sikerült megszerezni. A békekonferencián elismerték Magyarország jogát a Muraközre, de valószínűleg cseh kívánságra Tardieu, a békekonferencia elnöke éjszaka a jegyzőkönyvet a szerbek javára meghamisította Így került Muraköz a szerbekhez.
5. Fiumét 1918. október 29-én horvát csapatok szállták meg. A lakosság Olaszországhoz akart csatlakozni, de a szerbekhez csatolták őket. Csak 1920-ban, a Rapallói Egyezmény után lett szabad királyi város, majd csatlakozott Olaszországhoz.
6. 1919. július 19-én Ausztria kapta meg a magyar Őrvidéket, Burgenlandot. Masaryk Nyugat-Magyarországot szláv korridorrá akarta tenni. Ezt a franciák támogatták, hogy egy esetleges másik háború esetén felvonulhassanak a németek ellen. Ezt a béketárgyaláson elvetették, ekkor Ausztria kérte e terv saját javára való módosítását.
7. Túrócszentmártonban párszáz tót, minden felhatalmazás nélkül 1918. október 30-án kimondta a magyar Felvidék csatlakozását ahhoz a Csehországhoz, amelynek első elnökét, Masarykot csak 1918. november 12-én választják meg. A magyarbarát tótok Kassán megalakították a Szlovák Nemzeti Tanácsot és a Cseh-országhoz való csatlakozás ellen tiltakoztak. Kramarz, Csehország külügyminisztere nem ismerte el egyik határozatot sem, és az olasz tisztek vezette cseh hadsereggel elfoglaltatta a Felvidéket.



Benes a londoni Times-nak nyilatkozta, hogy Budapesten kommunista uralom van, és Magyarország megszállása európai érdek. Ezzel a cseh megszállás legálissá vált. 1918-ban, a békekötő hatalmakhoz intézett beadványában, hamisított népességi adatok alapján területet igényelt a cseheknek.

Stromfeld Aurél, k.u.k. tiszt, majd Károlyi honvédelmi államtitkára emlékirataiban leírta azt a katonai koncepciót, amelynek vége Magyar-ország teljes felszabadítása lett volna: a Vörös Hadsereg által a csehektől visszafoglalja a Felvidéket, nyugat felé kiűzi a cseheket, utána keletre fordul a románok majd délre a szerbek ellen. E tervnek megvolt a valós alapja! (12-14 magyar hadosztály és a székelyek.)

A szövetségesek felszólították a magyar kormányt ürítse ki a magyarok felszabadította Felvidéket, sőt nem csupán a cseh, hanem a román és a szerb határ-szakaszon fegyvermentes övezetet hozzon létre. Sajnos a magyar kormány e kívánságokat maradéktalanul teljesítette, bízván a békekonferencia igazságos döntésében. Stromfeld Aurél erre le-mondott. Alig vonult ki a Magyar Hadsereg a Felvidékről bevonultak a csehek. A szerb és a román csapatok nemcsak a demarkációs sávot foglalták el, hanem mélyen benyomultak a magyar területekre.
A románok átlépték a Tiszát és Bevonultak Budapestre.
A csehek elfoglalták Salgótarjánt, bevonultak Budapestre.
A szerbek berendezkedtek Baranyában.
Budapestet az angol és a francia csapatok is megszállták.

A magyar kormány, hadserege nem lévén, nem tudta megvédeni hazánkat az idegen megszállástól. Így a katonai területrablást már csak politikailag kellett szentesíteni.

Törökországot éppúgy fel akarták darabolni, mint Magyarországot, de a török kormány az épen maradt hadseregét nem oszlatta fel, hanem Kemal Atatürk vezetésével a nagyhatalmak minden ellenkezése dacára, megvédte az ország etnikai határait. Az 1920. augusztus 10-i békeszerződés nagy területeket csatolt le Törökországról, de ezek az ország központjától messze estek és lakosságuk sem volt török.

Az utódállamok, 'a győzelem fogadott gyermekei', a letűnt uralom leghűségesebb kiszolgálói 'azokat gyűlölik akiknek ártottak' (Tacitus). Magyarországgal szembeni gyűlöletük rossz lelkiismeretükből fakad, s ez az érzés Trianon után sem hagyta el őket, sőt mindmáig tart...

A szövetségesek a Tanácsköztársaság bukása után, a megszállt Magyarországon olyan kormányt akartak létrehozni, amely maradéktalanul beleegyezik a békefeltételekbe. Friedrich István ötnapos kormányzása idején a király Horthy Miklóst fővezérré nevezte ki, majd az ultimátummal eltávolított román csapatok kivonulása után 1919. december 1-én megalakult Huszár kormány kapta meg a békeparancs átvételére, nem pedig a megtárgyalására idéző levelet.

Clemenceau 1919. május l-én egyszerre hívta meg a béketárgyalásokra Ausztria és Magyarország képviselőit. Csak az osztrákok tudtak elmenni, mert Magyarországon akkor már kommunista uralom volt. Így Ausztria jobb helyzetből tárgyalhatott és méltányosabb békekötésben is részesült. Az 1919. szeptember 10-én Saint Germaine-i békeszerződés Ausztria függetlenségét biztosította.

A béketárgyalások alatt törvényessé vált az igazság elferdítése és a gyűlölet felkorbácsolása. A kis, társult államok egymással vetekedtek a magyar területek megszerzéséért és nem átallottak tisztességtelenebbnél tisztességtelenebb eszközöket felhasználni.

Románia mind Ausztriával mind Franciaországgal szemben gyáván és hitszegően viselkedett, ezért Clemenceau oly keményen rótta meg Berthelot tábornokot, a román-német különbéke és szovjet elleni meghiúsult támadás miatt, hogy sírva fakadt. Ennek ellenére remélte, hogy némi ügyességgel és pénzzel visszaszerezheti az elveszített előnyöket.

* Ionescunak és Bratianunak ördögi ötlete támadt: Párizsba hívták a bukaresti társaságbeli szépasszonyokat. Valamennyiök célja Románia h-telének visszaszerzése volt, s addig ostromolták a konferencia politikusait, diplomatáit és szakértőit, amíg nem álltak Románia pártjára.
* A szerbek sem maradtak tétlenül. A szerb diplomaták amerikai fele-ségei és barátnői teljesen feldúlták a tanácskozás résztvevőinek lelkivilágát.
* A csehek a hivatásosokat vetették be: a kis Doriát, a 72-es vöröshajú ügynököt Brünnből, madame Alexandre-t stb.



A szállodai szobákban, a mulatók páholyaiban, az irodák titokzatos mélyén ezek az asszonyok többet ártottak Magyarországnak mint a tárgyalások résztvevői.

1. A szerbek tevékenysége arra irányult, hogy meghiúsítsák a horvátok és a szlovének független államának létrehozását. Történelmi jogokra sem átallottak hivatkozni, amikor bemutattak egy 1853-as osztrák térképet, hogy a Vajdaság mindig szerb terület volt, s a wilsoni elvek alapján joguk van rá. Azt elfelejtették közölni, hogy az 1848-49-es magyar szabadságharc után a Délvidéket Vajdaság néven leszakították a magyar államtestről. Dél-Baranyát azért tudták megszerezni, hogy Belgrád a magyar határtól lőtávolon kívül essen. Vita alakult ki a Bánát megosztásáról a szerbek és a románok között, ezért Clemenceau azt mondta: Legyen népszavazás! Tardieu ekkor berekesztette az ülést. Másnap mindkét fél bejelentette, hogy megegyeztek, ezért elte-kintettek a népszavazástól. Clemenceau még csak nem is tiltakozott.
2. A csehek azért kapták meg az Ipolysarkot, hogy a cseh ágyuk lőtávolán belül legyen Budapest. A Felvidéket történelmi jogokra való hivatkozással lett az övék, mondván, joguk van a magyar Felvidékre, mert Szlovákia mindig is Csehországhoz tartozott, s csak az l867-es osztrák-magyar kiegyezéskor vették el a magyarok és Kassa cseh város. Az angolok ezt sehogy sem akarták elhinni, ezért semleges szakértőket küldtek Kassára Kamev és Karmazin személyében. A két újsütetű amerikai állampolgár Benes gyermekkori barátja, iskolatársa volt. Kassán a cseh megyefőnök fogadta őket, és Hanzalik cseh rendőr kíséretében egy hétig a konferencia pénzén kocsmában mulatoztak. A szállodában írták meg a békekonferencia fontos dokumen-tumát, miszerint Kassa cseh város. Ennek alapján a színmagyar Kassát Csehszlovákiához csatolták.
3. Románia szintén történelmi jogokra hivatkozott. Bratianu miniszterelnök mély részvétet keltett, amikor kijelentette, hogy Románia határai egy-kor a Tiszáig húzódtak, és a magyarok fegyveres erővel telepedtek közéjük, nyomták el őket. Előterjesztésében azt mondta, hogy a kért területen 2,3 millió román mellett csak l millió magyar él. Orlando, olasz küldött felszólalt, hogy a román delegáció előterjesztésében 2 millióval több volt: 'A román hadsereg talán kiirtotta őket?' Újra csak Tardieu mentette meg helyzetet, mondván a román előterjesztés nem a jelenlegi, hanem az 1916-os román követelésekre vonatkozott. Ezt a választ a konferencia elfogadta.



A székelyeket nem számították a magyarok közé, mondván a székely a román egyik nyelvjárása (Romániában ma is erre hivatkoznak).

Ha továbbra is hagyjuk, hogy a szlovákok, a románok és a szerbek a magyar történelmet ellopva építsék ki saját történelmecskéjüket, és igazunkat tudván még csak nem is tiltakozunk ellene, akkor valósággá válik Bratianu, román miniszterelnök l920. július l-én elhangzott óhaja:
Nem nyughatunk addig, amíg a magyar népet gazdaságilag és katonailag tönkre nem tesszük, mert mindaddig, amíg Magyarországon az életképesség csírája megvan, mi magunkat biztonságban nem érezhetjük!
A békeszerződés aláírása után alig egy hónappal, a bűntudat mondatta ezt vele, mert Magyarországot életképtelenségével és csonkaságával együtt még mindig félelmetes ellenségnek tartotta. Szomszédaink még ma is félnek tőlünk.
1920-21-ben Jugoszlávia, Csehszlovákia és Románia létrehozták az un. 'kis entente' szövetséget, Magyarország ellen.
Alaptétele a következő:
'Ha a három ország közül bármelyiket külső támadás éri, még akkor is megszállják Magyarországot, ha a magyarok semlegesnek is nyilvánítanák magukat.'
E megállapodást 1939-ben megújították és még ma is érvényes.
Gr. Apponyi Albert 1920. január 15-én vette át a békefeltételeket, és engedélyt kapott arra, hogy másnap (!) egy órás előterjesztésben észrevételeket tegyen. És amit az utolsó szó jogán mondott, semmivel sem volt kisebb jelentőségű, mint Kossuth megajánlási beszéde, csak Magyarország védőbeszédét a magyar iskolákban nem tanítják, a magyarok nem ismerik.
Apponyi beszéde oly nagy hatást tett a békekonferencia tagjaira, hogy Clemenceau minden ellenkezése dacára vita kerekedett. Majd Apponyi Teleki Pál térképe alapján ismertette Magyarország nemzetiségi viszonyait és politikáját. Pitti, az olasz kormány nevében a békefeltételeket elfogadhatatlannak minősítette: Magyarország szétdarabolása esetén a szláv túlsúly ellen nem lát semmiféle ellenerőt. Hivatkozott arra, hogy Olaszország a Monarchiával háborúzott, nem Magyarországgal.
A csehek ezt sejthették, mert a január elején érkezett magyar küldöttséget háziőrizetben tartatták a franciákkal. Csak Apponyinak engedték meg, hogy rendőri kísérettel idős korára való tekintettel egészségügyi sétákat tegyen. Féltek, hogy a magyarok megneszelik a tárgyalás kimenetelét, és ellenakciót kezdeményeznek, s akkor kiderül, hogy a tárgyalások hazug alapokra épültek.
A szabadkőmíves Tardieu felelős a Magyarország ellen elkövetett sok csalásért, hamisításért, hiszen mindenről tudott, mindent irányított és ellenőrzött. Mindvégig hű maradt cseh, szerb és román megbízóihoz. Clemenceau szabad kezet adott neki, mert nem tudott személyes érzelmein úrrá lenni: Fia minden ellenkezése dacára magyar nőt az érsekújvári Muzsnai Idát vette feleségül, s a házaspár állítólag éppen ez idő alatt lett öngyilkos. Ezért egy ország büntettetett meg:
Magyarország számára nincs könyörület. Választani kell a népszavazás, vagy Csehszlovákia megteremtése között!... és választottak.
Apponyi gróf hiába kérte a népszavazást: Magyarország fejet hajt, bármi lesz is az eredmény. Ne vegyék el a színtiszta magyar, határmenti területeket és a történelmi városainkat'! Ne bánjatok úgy e néppel, mint egy nyájjal....!
A kérést Renner osztrák küldött javaslatára elutasították. Népszavazás két helyen Kismartonban és Sopronban volt. Állítólag az eredmények hamisítottak.
Seaton Watson megfenyegette a magyarokat, ha nem írják alá a békefeltételeket gazdasági blokádot emelnek Magyarország ellen. A blokádot a kommunisták által piedesztálra emelt, szabadkőmíves Jászi Oszkár is támogatta a Bécsben, Benes sugallatára megjelentetett cikkében.

Ekkoriban fogalmazódott meg Millerand francia külügyminiszter levele, melyben a szövetséges hatalmak nevében biztosítja Magyarországot, hogy a békeszerződés sérelmes rendelkezéseit a határmegállapító bizottságok útján fogják orvosolni. E levél 15 napos határidőt adott a szerződés elfogadására. Apponyi gróf nem vállalta a békediktátum alá-írását, mert a népszavazásra tett előterjesztését nem fogadták el. De úgy, nyilatkozott, hogy bízik a Millerand levélben megfogalmazott hivatalos francia ígéretben, s nem fogja ellenezni Magyarország jóváhagyását.

Millerand a békeszerződés aláírása után három héttel a határ-megállapító bizottságokat körlevélben értesítette, hogy a nagyhatalmak nevében vállalt hivatalos kötelezettségek érvénytelenek. Paleologue, francia minisztériumi főtitkár megerősítette a reviziós kijelentéseket, de ezért eltávolítottak a külügyminisztériumból.

A magyarokat újra becsapták, kijátszották, mert valahol valakik eldöntötték, hogy Magyarország területe nem maradhat a magyarok hazája.

Az aláírást a magyar kormány egyetlen tagja sem akarta vállalni, ezért sorsot húztak és
1920 június 4-én, délután fél négykor Trianonban Drasche Lázár Alfréd kíséretében dr. Bénárd Ágoston népjóléti miniszter könnyezve és reszkető kézzel írta alá Magyarország nevében a békediktátumot.
S ekkor Burgenlandtól a Székelyföldig, Szepességtől Fiuméig meg-szólaltak a harangok. Gyászoltak, sírtak, átkozódtak a magyarok: Magyarország elveszett, és megkezdődött a határokon túlra szorult magyarok kálváriája és a csonka Magyarország élet-halál harca a megmaradásért.
Megjegyzés: Sem Franciaország parlamentje, sem az Amerikai Egyesült Államok kongresszusa a mai napig sem ismerte el a trianoni békeszerződést.

Győr, 2007. június

Felhasznált irodalom
Badiny Jós Ferenc: Trianon és a harmadik világháború. Ősi Gyökér. Buenos Aires, 1984.
Daruvár, de Yves: Trianon. 1920. június 4. - A feldarabolt Magyarország. Balogh J. Kiadása, Svájc, Luzern
Familienlexikon, Isis Verlag, Chur-Schweiz, 1992. 1-5. k.
Petit Larousse en coleurs, Librarie Larousse, Paris 1980.
Pethő Sándor: Világostól Trianonig. Bp. 1925. Enciklopédia R-t. kiadása
Pozzi, Henri: századunk bűnösei. Dr. Marjai Frigyes kiadása. 1936.
Raffay Ernő: Trianon titkai, avagy hogyan bántak el országunkkal. Tornado Danenija Kvk. Bp. 1990.
Révai Nagylexikona, 1-20. kötet. 1911-1927. Révai Kvk. Bp.
1921. XXXIII. törvénycikk =...az 1920. évi június 4. napján Trianonban kötött békeszerződés becikkelyezése. (Országos Törvénytár, 1921. júl. 31.)
A világháború története, Franklin Kvk., Bp. (1927?)

Mottó: "Materiam dedi formam habetis Querite gloriam, si placet!" (Kőrösi)

Bevezetés

Magyarországon a tudományos felfedezéseknek csak akkor van hitele, ha ugyanazt felfedezik külföldön is. A magyar felfedezőt meg többnyire elfelejtik. Más nemzetek tudósai a saját nemzetükből valókat még érdemeiken felül is méltányolják. Eredményeiket örömmel használják fel és kürtölik világgá.
Nálunk a legszebb eredményeket is elvitatják egymástól, s mindenkit igyekszik lenyomni az a veszedelmes középszerűség, amely érdekcsoportokba tömörít minden tudományos hatáskört.

Kőrösi Csoma Sándor életműve sem kerülhette el "magyar" sorsát.
Az 1784. április 4-én született Kőrösi Csoma Sándor életéről, vándorlásairól, magyar vonatkozású felfedezéseiről, és a nekünk, magyaroknak szóló üzenetéről a lexikonokban számos adat található.

Erdélyországból elindulván hallatlan nélkülözések közepette jutott el Indiába. Az angol Moorcroft és Trebeck tanácsolására kezdett foglalkozni a tibeti nyelvvel. Pártfogásuk révén az angol kormány csekély, de rendszeres támogatása ellenében Ladakban, a zanskari zárdában a tudós Szung-je Pu Cong láma segedelmével 3 év alatt elkészítette a tibeti nyelvtant és a 40.000 szavas szótárt.

E felbecsülhetetlen szolgálatot ismerte el Japán, amikor az erdélyi székely-magyart 1933 február 22-én szentté avatta. Mindmáig ő az első és egyetlen európai, akit a buddhista világ szentnek, boddhiszatvának tart és tisztel.
Kőrösi a szótár és a nyelvtan elkészülte után 11 évig Kalkuttában, az Asiatic Society könyvtárában volt könyvtárnok. Tibeti és szanszkrit tanulmányait folytatva itt is készült lhasszai útjára. Tibet felé menet Darjilingben érte a malária-halál 1842 április 11-én.
Általában ennyit tud az átlagember Kőrösiről.


Kőrösi célja

A valóság kissé másképp fest. Kőrösi élete, munkássága az előlünk, magyarok elől rejtegetett titkok közé tartozik. Bárki bármit is mond, Kőrösi soha nem tett le arról, hogy megtalálja a magyarok rokonait. Bizonyíték erre élete és titokzatos halála. Szegénysége, becsületessége kerülőutakra késztette. Arról nem tehetett, hogy az emberi önzés és féltékenység időnap előtt kioltotta életét, tág teret adva a találgatásoknak.

Kereste a magyarok őshazáját, vagy nem kereste? Belátta-e tévedését, - ha ugyan tévedés volt - hogy hamis úton jár, amikor India felé veszi útját? Sajnálkozzunk-e hiábavalóan feláldozott életéért, vagy hajtsunk fejet előtte, és ismerjük el: fogadalmát híven teljesítette?

Kőrösi megállapította, hogy: "anyanyelvem a magyar rokon, nem szavakban ugyan, de alkotásban", azaz a nyelv logikájában, szerkezetében "a török, az indiai, a chinai, a mogul és a tibeti nyelvekkel", vagyis az ural-altáji nyelvcsaládba tartozik.

Az indoeurópai nyelvek és a szanszkrit nyelvrokonság

1786-ban az angol Jones, majd 1791-ben Bopp az összehasonlító módszer alkalmazásával kimutatta az indoeurópai nyelvek és a szanszkrit közötti nyelvtani hasonlóságot.

Mire Kőrösi elindult Indiába, általánosan elfogadtatott, hogy minden indoeurópai nyelv szanszkrit eredetű, csak a magyar és a finn nem. Kőrösi az angol szanszkritológusokhoz írt leveleiben már 1825-ben arról értesít, hogy "a szanszkrit alkotásaiban párhuzamos a magyarral, de eltér a többi indoeurópai nyelvtől." Kizárt, hogy a nyelvészek ezt ne tudták volna. Valószínű, a korabeli összehasonlító nyelvtudomány művelőit sérthette az indoeurópai nyelvek magyarral való rokonsága. Hát még az, hogy a magyar nyelv, ill. annak elődje e nyelvek alapja lehetett.

1849-ben a szabadságharc bukása után a testben-lélekben megtört magyarságra ráerőszakolták a finnugor származáselméletet. Ezért sugallják ma is, hogy Kőrösi Csoma Sándor hiába ment Indiába, a magyar vonatkozásokból semmit sem talált. És amit talált, gondos kezek eltüntették, munkáit agyonhallgatták.

Tibeti-szanszkrit-angol értelmező szótár

Kőrösi angolra fordított egy szanszkrit-tibeti értelmező szótárt, hogy könnyebb legyen az eligazodás a két nyelvben. Kézirata letisztázva, csinos, rendezett formában, nyomtatásra készen letétetett az Asiatic Society (a kalkuttai Ázsia Társaság) könyvtárába. Saját maga írta rá: 800 lap. 1910-ben adták ki. Hogy, hogy nem addigra már csak 686 + 20 lapnyi tartalomjegyzék és néhány üres lap maradt. Ez kb. 710 lap. Vajon hol van a hiányzó, Kőrösi említette 90 lap? Ki tüntethette el, és mit tartalmazhatott?

Személyes iratainak eltűnése a kalkuttai törvényszéki könyvtárból
Halála után a kalkuttai törvényszéki könyvtárba került a személyes levelezését, okmányait tartalmazó vasládika. Életrajzírója, Duka Tivadar még látta. Az iratokat lajstromba vette, de le nem másolta, mert el kellett utaznia.
Visszatérte után közölték vele, a ládikát és tartalmát kiselejtezték, mondván: nem nagy érdeklődésnek örvendett. Mindkét eset ékes példája magyar tudósok semmibe vételének.

Az indoeurópai nyelvelmélet csődje

Azóta maguk az indoeurópai nyelvészek - Trubetzkoy, Pittioni, Schegel, stb. - döntötték meg az évszázados dogmát, és elvetették a közös indogermán ősnyelv és ősnép létezését. Beismerték, hogy tévedésnek bizonyult azon feltételezésük, miszerint a szanszkrit lett volna az indoeurópai nyelvek őse.
Csak idehaza tartatik csökönyösen az indoeurópai, és ennek folyományaként a finnugor nyelvelmélet kizárólagossága.

A szanszkrit és a magyar nyelv kapcsolata

Kőrösi a magyar és a szanszkrit nyelv párhuzamaira, azonosságaira hívta fel a figyelmet.

Hogyan lehetséges ez? Kőrösi megállapította, hogy "a szanszkrit semmiféle nyelvvel nem mutat olyan rokon vonásokat, mint a magyarral…, amennyire különbözik minden más kelet-európai nyelvtől, olyannyira kimutatható a magyar nyelvvel való rokonsága." Majd látjuk, hogy e megállapítás okozhatta tragédiáját, halálát.

Mind a kortársak, mind a mai nyelvészek egyetértenek abban, hogy Kőrösi rossz helyen kereste a magyarok rokonait. Nem Tibetben kellett volna, hanem mondjuk az Uralban. Schmidt József kijelenti: Kőrösi annak ellenére, hogy 17 nyelvet ismert nem is volt nyelvész. Kérdem én: akkor mi a csuda volt? A Révai lexikon betetőzi: "néhány tibeti szó magyaros hangzása csábította" a magyarral való rokonság elképzelésére (kied-kend, gyúr, Stan-Isten).

Indiában mind fajilag, mind nyelvileg több népcsoportot lehet kapcsolatba hozni a magyarokkal:

A Karakorum mellett élnek a fehér hun utód hunzák, alapszavaik megegyeznek a mi, finnugornak tanult alapszavainkkal.

Ott vannak a bengáliak…

Szentkatolnai Bálint Gábor magyar szempontból figyelemreméltó megállapításokat tesz a tamilokról. Őt Keleten Kőrösi reinkarnációjának tartják.
Kortársai szerint Kőrösi készült a "magyar és a szanszkrit nyelv rokonságát bizonyító" mű megírására. A kézirat hagyatékában megvan:

Kőrösi Csoma Sándor szanszkrit-magyar szójegyzéke

1984-ben a Magyar Tudományos Akadémia gondozásában 800 példányban jelent meg. Ötszáz magyar szót tartalmaz szanszkrit jelentésével együtt. A hasonlóság is, de az azonosság is könnyen felismerhető. A kiadvány előszavában olvashatjuk, hogy ezen: "írása .. a szanszkrit és az indoárja nyelvek magyarral való hasonlításának kísérletére vonatkozik. Ez kétségtelenül kényes kérdés, amelyet csak óvatosan közelíthetünk meg."
Finnugor szempontból tényleg nem árt az óvatosság, mert egycsapásra megdőlhet az egész elmélet. De ha a magyar a nyelvek anyja, akkor egészen más. Akkor bizonyíték.

Ha Kőrösi azt mondja, hogy a lányka, a szoba, a béka, a szabla, a vasana, pataka, pata azaz út, ezek ugyanolyan jelentésűek a szanszkritban, mint a magyarban, akkor én Kőrösinek hiszek, bármit mondanak is finnugristák.

Gondolati rokonság van az út-pata (a magyarban lópata, de ez is kapcsolatban áll az úttal) és a pataka-patak között. Mindegyik szalagszerű, folyamatos vonalat jelent!

A magyar nép őshazája és a magyar nyelv eredete

1832 április 30-án Neumann báróhoz, az akkori londoni osztrák-magyar követhez írt levelében Kőrösi maga figyelmeztet:

"ha majd a magyar tudósok a szanszkrit irodalom bővebb ismeretére tettek szert, csodálkozandnak azon, mekkora rokonság van e régi nyelv és a mi anyanyelvünk között. A magyarság sok régi emléke megtalálható itt, amelyeket az elhagyott helyeken (vö: a vándorlások során elhagyott helyeken) ma már hiába keresünk."

Kőrösi befejezvén a tibeti szótárt és a nyelvtant Kalkuttába indult, mert ott "sok a szanszkritból tibetire fordított buddhista könyv, … e két nyelv segítségével jelentékenyebb anyagot tudok összegyűjteni a magyar régiségek megvilágítására."

Sabathuban az angolok kémnek nézvén feltartóztatták, majd útjáról és munkásságáról részletes beszámolót kértek.

Teesában (Tisza) a Pookdal zárdában a Kennedy századosnak írt 1825 május 25-i levelében beszámol eddigi munkásságáról, leírja a bizonyítékokkal alátámasztott megfigyeléseit, világosan feltárja a magyar nyelv és a magyar nép hovatartozását.

"Utazásom tárgya: kikutatni a magyarok első települési helyeit. Összegyűjteni történelmi tetteiket, megfigyelni a hasonlóságot, ami több keleti nyelv és a mi anyanyelvünk között van, mert a magyar nyelv pedig a szanszkrit vagy arabssal szemben nyelvészeti tekintetben nem áll alsóbb rangban.

Arábiának belsejében él még egy ősi tradíczió, mely azt tartja, hogy az arabok polgárosultsága egy oly néptől származik, mely Samarkand környékéről költözött közéjök. ( Ekkor még nem találták meg a mezopotámiai városokat, de Kőrösi a tibeti iratokban rábukkant a később sumirnak nevezett ősnépre. )
Európának a keleti és északnyugati részeiben sok nyoma találtatik a régi buddhizmusnak és a szanszkrit szavaknak az ottani népek között… e szavak a görög-római történetíróknál megtalálhatóak Thráciát, Macedóniát, a Duna két partján lévő Seriát, Pannóniát és Dáciát illetően.

Pannonia betűszerinti lefordítása e szanszkrit szónak: SARBAYA, ami gabonát, életet jelent. (Latinul: panem-kenyér, annona-gabona.)
Dácia annak a tartománynak a neve, amely szőlőben bővelkedik, származik ez a szanszkrit szóból: "dakh" vagy "dák" = szőlő, Dákia = szőlős.

A Dnyeper folyót a régiek Borysthenes néven ismerték, ez magyar szó. Herodotosznál szintén!

A vándor népeket nemcsak szkítának, hanem gétá-nak is hívták, ami azt jelenti járni, menni. ( Mintha a "jött" szavunk bölcsőjét találta volna meg! A mai indiaiak a lágyabb formáját, jata [dzsata] használják. )

Buddha szanszkritul Bhagvan vagy Tathagata, azaz "győzedelmes, egyenes úton járó." A "bhagvan" szót a buddhisták gyakran használják, ezt a keresztények "pagani"-nak hallották, és így is hívják őket. A tathagata szó megerősíti a "géta" szó "járó" értelmét.

A párthusokat Justinianus a scyták száműzöttjeinek hívta, ők ugyanazon nép, amely GETA név alatt Európában és Ázsiában is szerepelt. Miután Macedóniát meghódították a rómaiak, a parthusok a Duna felé vonultak rokonaikhoz. Vergilius így ír róluk: "Aut Ararim Parthus bibet aut Germania Tigrim" ( Vagy a párthus issza a Szajnát, vagy Germánia a Tigrist. )

Valami lehet benne, mert pár éve Wiesbadenben egy párthus herceg sírját tárták fel. A múzeumi magyarázat szerint a gallusoknál követségben járt párthus herceg volt. Szerintem valószínűbb, hogy a párthusok tényleg itt éltek Európában.

( A Wies kelta szó. Vizet jelent. A "Bada" szót kapcsolatba lehetne hozni a szanszkrit "pataka"-val. Ez ugyan feltételezés, de Wiesbadenben sok a forrás. )
A géták az ázsiai forrongások miatt eljutottak Rhodoszra és Krétára. Őket nevezi a történelem pelazgoknak.

Szanszkritul a sived vagy sifed fehéret jelent... a svédek nemzeti nevüket a szanszkritul beszélő szkíta népektől, azaz a gétáktől kaphatták.

A géták számra kevesen valának Európában, de kulturáltabbak voltak, mint a többi nép, ezért az európai nyelvek számos szanszkrit szót vettek át tőlük.
Buddha vallása sok nemzet között elterjedt. Erre utal a gót Odin vagy germán főisten Woden vagy Wotan neve (benne rejlik UTU a sumir napisten neve!).
Akár hiszik akár nem, Atilla bátyja, a mi Budánk neve is erre vezethető vissza, mert a szanszkrit Buddha - öreg, vén. Buddhát Budának ejtik "h" nélkül, mint mi Budavárát.

A tibeti irodalmi és tudományos művek a STAN GYUR és a KAH GYUR köteteiben vannak összegyűjtve.

A tudós világ tanulmányozza a régi buddhizmust, amelynek sarokköve olyan erkölcsi tanokból áll, mint a mi hitünké, azaz a felebaráti szeretetből:

Halljátok mindannyian e törvényt!
S ha hallottátok, el ne feledjétek:
Amit én magamnak nem kívánok,
Soha másnak nem teendem."

Kőrösi üzenete a magyaroknak

A mai magyar tudósok nem ismernek annyi keleti nyelvet, mint Kőrösi. Ezért, aki oly tanulmányokkal, amelyeket Kőrösi elénk tár, behatóan nem foglalkozott, ti. a szanszkrit, az indiai, a tibeti nyelvet nem mívelé, eljárását, eszméit, következtetéseit kellően nem értheti meg, érdemleges ítéletet felőle hozni nem tud. Manapság meg sem próbálják megszívlelni Kőrösinek a Tibeti szótár előszavában írt üzenetét, sőt el is titkolják előlünk:

"Saját nemzetének pedig a szerző büszkeséggel jelentheti, hogy a szanszkrit tanulmányozása sokkal hasznosabb a magyarokra, mint bármely más európai nemzetre nézve. A magyarok dús aknát találandnak tanulmányozásában, szem előtt tartva nemzeti érdekük, szokásaik, viseletük és nyelvük érdekeit, még pedig azért, mivel a szanszkrit nyelvnek alkotása, valamint több indiai nyelveké is nagyon párhuzamos a magyarokéval."

Párhuzamosságok a szanszkrit és a magyar nyelv között

"Előragok helyett utóragok." Tehát agglutináló nyelv.
"Az igetőből segédige nélkül egy hang, egy szótag hozzáadásával formálhatjuk az igealakot: cselekvő, szenvedő, óhajtó, gyakorító, visszaható formákat."

"A múlt és jövő idő képzéséhez nem kellenek a segédigék." (Az "el fogok menni" semmivel sem jelent többet, mint az "elmegyek.")

Kortársa, Torrens írja, hogy Kőrösi "különös említést tett a magyarországi helyek és hegylánczok neveinek szanszkrit eredetéről. Kijelentette, hogy minden földrajzi neve megtalálható Bengáliában."

Egy német kiadású India térképen 40-50 olyan földrajzi nevet találtam, ami itthon ma is használatos: Barna, Kókai, Kálna, Tura, Tisza, Buda, stb. A tibetieknek a dalai láma személyében megtestesülő védőszentjét AVALOKITESVARA-nak hívják. S tényleg, aki szent és igaz, az nem más, mint "A Való Hites Vára".

A jugar nép

Mindaz amit elmondtam nemigen került nyilvánosságra, bár a szakirodalom foglalkozott vele, de csak azért, hogy megállapíthassa: álmodozó, fantaszta volt. Hipotéziseket valós tényeknek állított fel, kiindulási pontja a magyarok eredetét illetően eleve téves volt.

Ez állításokat kortársa, Malan cáfolja meg: "Nem fürkészte a hipotézisek bonyodalmait, ahhoz ő túlzottan is jóeszű ember volt. Célját elérendni abban látta, ha a jugarok országát felfedezi. Ez országot meglelni hivé Lhassától és a Chám tartománytól északkeletre, China nyugati határán." Maga Kőrösi azt vallja, hogy "Tatárország Kína felé eső belső zugai azok a helyek kétség kívül, ahol a magyar törzs bölcsőit keresni kell:

"… azt a népet, amely Magyarországnak a nevet adta, ugornak hívták. Az arab, a török és a perzsa művekben említés tétetik egy közép-ázsiai népről, amely sok tekintetben hasonló a kelet felől Magyarországra jött néphez. Európának a szláv, saxon és germán nyelveiben azt, amelytől a mai Hungária veszi eredetét, hungarnak vagy jugarnak nevezték. E művekből kikövetkeztethető, hogy a jugarok országa a fentemlített vidéken terül el."

A Stan Gyur-ban talált útlevelek a Shambala-i Kalapsa városába szólnak. Ez Tibettől 20 napi járóföldre, a Jaxartesen túl a jugarok országában van.

Kőrösi őket tartja a magyarok legközelebbi rokonainak. A jugar oroszul ugor, az urali nyelvek egy csoportját jelöli. Meglepő módon e helymegjelölés azonos azzal, ahol Samuel Kramer a sumir Aratta várost véli felfedezni (ld. Aratta és Emelkar ura c. eposz), a Tolsztov-expedíció megállapítása szerint pedig Chorezmmel.

Ma a jugarok, azaz a 4800 lelket számláló sárga jugarok (sara jugar) ma keletebbre, a kínai Hszincsiang Ujgur tartományban élnek. E néptöredék temetkezési szokása olyan, mint a magyaroké volt a honfoglalás idején. Díszítőművészete, dallamkincse hasonló a miénkhez, étkezési szokásaik úgyszintén (Kiszely).

Kőrösi útja Lhassza felé"

Csoma Kalkuttában serényen tanulta a szanszkrit nyelvet, melynek szerkezetében valamint némely, abból eredett mai nyelvében is a magyarhoz igen közel eső rokonságot talált. S három esztendő múltán, midőn tanulmányai már gyümölcsözőre érnek, szándéka e tárgyról egy latin nyelvű munkát írni, és azt hazájának szíves elfogadásra ajánlani" - írja kortársa Malan.
Kőrösi elment a titaljai Jalpaiguriba és három évig tanulta Tibet nyelvét, hogy teljesítse hazájának és magának tett fogadalmát: Lhasszában, a könyvtárakban kutatandva ráleljen a magyarok és a hunok elődeire vonatkozó iratokra.

Kutatásai során feltétlenül találhatott utalást arra, hogy a tibeti könyvtárakban fellelhető a magyarok elődeire vonatkozó anyag, különben nem készült volna oda.

Útközben érte utol a halál. Arról nem tudunk, hogy korábban komoly betegsége lett volna. Kortársai nem említik. Edzett volt. Kalkuttai évei alatt a trópusi klímához is hozzászokhatott.

Tibet felé menet át kellett kelnie a Himalája lábánál, Titalján lévő, mintegy 10 angol mérföldnyi (=15-16 km) Térai mocsarakon. Ott valószínű meghált, mert aki ott megalszik, az maláriában bizton megbetegszik… és meghal. Naív magyarázat ez!

1. Kőrösi előzőleg 3 évet töltött nyelvtanulással Titalján, néhány mérföldre a Térai mocsaraktól. Kizárt dolog, hogy ne hallotta volna a bennszülöttektől, mily veszélyes a Térai.

2. Tényleg olyan ostoba volt, hogy lefordítván a tibeti orvosi könyveket semmibe vette a maláriás veszélyt!

3. Tanítójától a tudós orvos-láma Szungje Pu Congtól, Tibet kinevezett főorvosától ne tudott volna arról, hogy a Térain nem tanácsos éjszakázni!
Ilyen figyelmetlenséget egy frissen érkezett kutató elkövethet, de az évtizedekig Indiában élő ember bizony nem.

Végezzünk egy kis számítást!

Kalkutta és Darjiling között légvonalban a távolság kb. 500 kilométer lehet. A korabeli vízi és közúti viszonyokat tekintve Kőrösi 700 km-nél aligha utazhatott többet. Ez jó háromhetes út, mert egy ember gyalogszerrel, ha különösebb akadálya nincs, napi 26 km-es utat tud megtenni. A Térai-mocsarak mintegy 15-16 km-es sávban húzódnak a Himalája alján. Az átkelés a nehéz terepviszonyokat tekintve sem tarthatott 1 napnál tovább. Semmi sem indokolta az ottani éjszakázást, nem is szólva, hogy a hely sem volt ismeretlen, hiszen már másodszor járt ott. Ezt onnan tudjuk, hogy az évekkel korábbi titaljai útjáról részletesebb leírás maradt fenn.

Kőrösi Csoma Sándor első és második, egyben utolsó útjának összehasonlító adatai

Első titaljai útja

Második, Darjilingbe vivő titaljai útja

1835. december 14-én kapott útlevelet

1841. szeptember 27-én kapott útlevelet

Indulásának időpontja nem ismeretes. 1836. Január 20-án csónakon érkezik Maldába. Öt bennszülött kísérte. A viharos idő miatt útja viszontagságos.

Indulásának időpontja nem ismeretes. Előző útján a január ugyancsak viharos volt, ezért nem januárban indulhatott útnak, hanem csak február utolsó vagy március első napjaiban, mert az Asiatic Society titkárához, Torrenshez írt utolsó levelének kelte 1842. február 9. E levelet végrendeletének is tekintik.

Prinsep 1836. február 8-án Kalkuttában kelt levelét 1836. február 19-én kapta meg Julpaiguriban, tehát a kb. 600 km-es távolságra a postai küldemény 11 nap alatt érkezett meg. Számításba veendő a posta gyorsasága (az ún. váltott lovak módszer), ezért egy málhás menetnek a távolság megtételére legalább 16-18 napra volt szüksége.

A Térai-mocsarakhoz közeli Jalpaiguri kb. 100 km-re van Darjilingtól.
Az első titaljai utazása alapján 17-18 napnál tovább nem tarthatott Jalpaiguriig az út. Ehhez hozzá kell számítani a Térain való átkelést (1 nap).

Jalpaiguritól talán 100 km az út Darjilingig. E távolságot kb. 3-4 nap alatt tehette meg. 1842. március 24-én érkezett meg Darjilingba egészségesen, egyetlen szolgája sem volt beteg.

A fenti összegzés alapján Kőrösi február végén, március elején indulhatott el Kalkuttából. 20-24 napi utazás után érkezhetett Darjilingba. A szikkimi rádzsa küldötte ekkor meglátogatta és kifaggatta utazás céljából, hogy eldönthesse, méltó-e az útlevélre?

Időközben halálos betegséget kapott. Az észlelt tünetek maláriára utalnak. A malária lappangási ideje 9-16 nap. Ha visszaszámolunk, akkor a fertőzésnek közvetlenül a Darjilingba való megérkezés előtti vagy utáni napon kellett megtörténnie, mert az érkezés és a betegség jelentkezése között pontosan 14 nap telt el. Olyan területen kapta tehát a maláriát, ahol nem állt fenn a maláriás fertőzésnek még a veszélye sem.

Betegségének lefolyása:

1842. március 24.
Darjilingba egészségesen érkezik.

április 6.
Campbell meglátogatta
Tipikus maláriás tünetei voltak: hidegrázás, sárgás bőr, kiszáradt száj, magas láz, a maláriára jellemző ciklikussággal.

április 7.
Jobban volt. Elmesélte Campbellnek miért igyekszik Lhasszába.

április 8.
Campbell nem látta

április 9.
Campbell és Griffith meglátogatta: ekkor már nagyon rosszul volt.

április 10.
Jobban lett

április 11.
Reggel öt órakor meghalt

Ha valóban maláriás lett volna, akkor legalább 2-3 nappal korábban kellett volna a tüneteknek jelentkezniük. A malária tényleg hamar végez az emberrel. De Kőrösivel három lázroham végzett. A német kiadású "Fertőzéses megbetegedések" c. orvosi kézikönyv szerint is a Téraira jellemző ún. malaria tertiana 4-5-6 lázroham után viszi el a beteget, ami legalább egy héttel további szenvedéssel jár. Sőt, a komplikáció nélküli esetekben nem is végződik halállal! Kőrösinek csupán tipikus tünetei voltak! (O. Gsell - W. Mohr: Infektionskrankheiten, IV. Springer-Verlag, Berlin-Heidelberg-New York, 486-497. o.)

Nyugodtan ki merem jelenteni: Kőrösi Csoma Sándort megmérgezték! Úgy ahogy évekkel korábban Moorcroft-ot és Trebeck-et, nekik is hasonló tüneteik voltak, s nagyon hamar végzett velük a láz. A hivatalos jelentés szerint a bennszülöttek mérgezhették meg őket.

Várkonyi Nándor "Az elveszett Paradicsom" című művének 600-ik oldalán írja: "Kőrösi… beavatott volt", láma, "a tibetiek azt hitték, elárulta tanaikat az angoloknak, ezért amikor vissza akart térni Tibetbe, a határon megmérgezték." Várkonyi nem jelöli meg, honnan vette értesülését, mondhatnám úgy is: félrevezet.

Kőrösi soha nem járt Tibetben, csak Ladakban és Kasmirban, azaz Kis-Tibetben. Ez lett volna az első tibeti útja, emiatt folyamodott a szikkimi lámához engedélyért.

( Időközben felhívták a figyelmemet: Kőrösi biztos a magar népcsoport miatt tartott Szikkimbe, mert Lhasszába rövidebb út is visz. Darjilingba el sem kellett volna mennie. Szikkim akkoriban nem tartozott az angol fennhatóság alá, ezért a Tibet felé való áthaladást a szikkimi lámának kellett engedélyeznie. Az engedélyt pedig a legcélszerűbb volt Darjilingban az utolsó angol határállomáson megvárnia. Merő feltételezés csak, hogy a magarok miatt tartott Szikkimbe. E népet az eddig ismert leveleiben nem is említi. )
A bennszülöttek miért is ölték volna meg, amikor oly nagy tiszteletnek örvendett? Ha Tibetbe nem akarják beengedni, egyszerűen megtagadják tőle a beutazást, mint ahogyan az első titaljai útja alkalmával a szikkimi láma már megtette. Kőrösi halála nem a bennszülöttek, hanem az angolok érdeke volt!
Ekkortájt fogadtatott el, hogy a szanszkrit az indoeurópaiak ősnyelve. Kőrösi elmélete az indoeurópai-szanszkrit nyelvelméletet megdönthette volna. El kellett hallgattatni!

Indoklás:

1. Wilson, az Asiatic Society volt titkára mandátumának lejárta után Oxfordba került szanszkritológusnak. Szanszkrit kutatásaihoz igénybe vette Kőrösi felfedezéseit, hisz levelezett is vele. Így elsőkézből tudhatott a magyar népre és a magyar nyelvre vonatkozó kutatásairól. Levelezésük nem maradt fenn, legalábbis mi magyarok nem tudunk róla.

2. Kőrösi nem csupán vele, de a soron következő titkárokkal is levelezett. Bár nem volt közlékeny, mégis épp eleget hangsúlyozat, hogy feladata, végső célja a tibeti könyvtárakban a magyarok eredetének felkutatása.

3. Kínosan vigyázott, hogy a bennszülöttek ne nézzék kémnek, idegennek. Ezért első titaljai útján nem volt hajlandó az európaiak között lakni.

4. Soha nem járt Tibetben, hanem csak Ladakban és Kasmirban.

5. Málhájának nagyságát, könyveinek számát tekintve (Campbell részletesen közli) valószínűleg több kísérővel utazhatott. Más dolog, hogy Darjilingban már csak egy szolgája volt. Az előző útjához hasonlóan a megérkezésekor elbocsátotta a málhásokat.

6. Rajta kívül senki nem kapta meg a maláriát.

7. Campbellel együtt Kőrösit egy rejtélyes Griffith úr is meglátogatta. A Duka féle életrajz nem részletezi ki, miért ment Kőrösihez. Furcsa módon elhallgatja kilétét. Amúgy Duka mindenkinek, aki Kőrösivel találkozott, részletesen megírta a nacionáléját. Griffithről hallgat. Griffith egyszerűen csak odament. A Révai lexikon szerint: "William Griffith angol botanikus. 1810-1845. Meghalt Malakkában." (Griffith valóban botanikus volt, többek közt a himalájai selyemfenyő eredeti régi latin neve is őrzi Griffith nevét: Pinus griffithii… A szerk.)

Lehet, hogy volt némi köze Kőrösi halálához?

Duka az 1848-as szabadságharc után Angliába menekült. Orvos lett. A gyarmatokra, Darjilingba helyezték. Az élet kínálta lehetőséget kihasználva megfogadta, hogy felderíti és végigjárja Kőrösi Csoma Sándor útját. Áldozatos utánjárással ezt meg is tette. Nélküle még ennyit sem tudnánk Kőrösiről. Ennek eredménye az angolul és magyarul megjelent "Kőrösi Csoma Sándor dolgozatai" c. munkája. (Hasonmás kiadása 1984-ben 1500 példányban jelent meg. Megjegyzendő, hogy Kőrösinek mind az MTA, mind pedig a British Museum tulajdonában lévő hagyatéka feldolgozatlan.)

Angol alattvalóként nem vetett volna rá jó fényt, ha az angolokat orgyilkossággal vádolja. Ezért csak a hivatalos, Campbell féle jelentés szövegét közli, de hagyja, hogy a sorok között olvassunk.

Befejezésül hajtsunk fejet Kőrösi Csoma Sándor előtt, és ne a kortárs-vetélytársak kikiáltotta hóbortos bolondnak nézzük, hanem tényfeltáró tudósnak, aki nem az 1848-49-es szabadságharcban, hanem a tudomány mezején halt hősi halált magyar hazájáért.

Győr, 1999. április 30.



Felhasznált irodalom

1. Baktay Ervin: Kőrösi Csoma Sándor. Gondolat, Budapest, 1963.
2. Bíró József: Kőrösi Csoma Sándor és a szabirok. Los Angeles, 1988.
3. Blaskovich Lajos: Őshaza és Kőrösi Csoma Sándor célja. Stádium.
4. Csetri Elek: Kőrösi Csoma Sándor. Kriteriton, Bukarest, 1984.
5. Duka Tivadar: Kőrösi Csoma Sándor dolgozatai. MTA, Budapest, 1885. Reprint. Buddhista Misszió, Budapest, 1984.
6. Emlékek Kőrösi Csoma Sándorról (levelek, okiratok, emlékiratok). Szerk.: Terjék József. KCST MTA, Budapest, 1984.
7. O. Gsell - W. Mohr: Infektionskrankheiten, IV. S

Időpont: 2012. március 19. hétfő 17.00-19.00-ig

Cím: A sumiroktól a magyarokig.

Helyszín: Budapest, V. kerület, Magyarok Háza, Semmelweis u. 1-3. Bartók terem

Meghívó: Hermann Ottó Társaság

Cím: Világkatasztrófák

Alcím: "Hajh, de bűneink miatt..."

Kiadó: Matrona

Kategóriák: Antropológia, Égi segítőink, Emberiség, Ezoterika, Hagyomány, Idegen kultúrák, Ismeretterjesztő, Közélet, Ősmagyarok, Piramis, Rege-monda-eposz, Régészet, Sumér-sumír, Természet, Natura, Természetfeletti, Történelem

Leírás: A Földünkön időről-időre pusztító kataklizmák következménye egy - egy műveltség, világkorszak vége, pusztulása, ám a túlélők élniakarása egy új világ kibontakozását eredményezi. Feltehetően jelenleg is ily történések részesei vagyunk, hisz a világot sújtó természeti csapások igencsak megszaporodtak.

Az ember ezeket elkerülendő keresi, kutatja, vajon, mi okozza a természeti csapásokat. Megdönthetetlen bizonyítékokra nemigen lel, ám a Földben, a régészeti leletekben, a régvolt eseményekről szóló legendákban, mítoszokban benne rejlik a válasz. Lefejtve róluk a mesebeli burkot, előbukkan a valós történet, s nemegyszer a bármikor megismétlődhető katasztrófát kiváltó ok.

Jelen munka „A káldeai teremtés-mítosz” folytatásaként a legutóbbi vízözönig bezárólag mutatja be a teremtett és az anyaszülte ember életének folyását. Néhány ókori szerző (Sanchoniathon, Bérósszosz, Manethón) megmaradt műve és más források (Szent Biblia, ékiratos vízözön-történetek, néphagyományok) alapján a tíz vízözön előtti ősatyára, illetve korra leosztva összegzi az emberiség történetét.

A szakirodalom nemigen foglalkozik vele, csak tudomásul veszi az őskirályok rendkívül magas életkorát. E munka feltárja, mi okozhatta, minek köszönhető a vízözön előtti nemzedékek több tízezer éves uralkodási ideje.

A vízözön előtti ősatyák, ősnemzedékek beszélő neveinek jelentéséből kitűnik, hogy egy - egy ős felbukkanása korszakváltást jelentett. Az emberiség fejlődése nem volt sem folyamatos, sem egymásra épülő, hanem katasztrófával végződött, s elölről kezdődött.

Az emberiség ős-őskorában nem egy, hanem több műveltségváltás történt: „...egy sereg új kultúra érlelődött, lappangott, majd hirtelen sokirányúan kivirágzott, mint egy üvegházban. ...A biológiai fejlődésben ismerünk ilyen „lappangási állapotokat”, amely után az evolúció „revolúciós” szakasza következik. A nemzedékek hosszú során át változatlanul továbbadódó genotípusok robbanásszerűen nagyszámú új genotípust hoznak létre...”

Az emberiség egyetemes és egyetlen határozott történelmi emléke a Föld minden részét érintő, évezredekkel ezelőtt lezajlott vízözön. Ám az ókori szerzők, az ékiratok és a világ népeinek hitregéi, hagyományai négy világkorról és négy katasztrófáról szólnak. A földtörténet bizonytalan ősidejében a négy őselem, a tűz, a víz, a szél és föld együttes részvételével már megtörtént a legelső kozmikus katasztrófa, amely jelentősen befolyásolta a földi életet. Szétszakadt az őskontinens, a Pangea, a Naprendszerrel együtt a Föld mozgása, keringése, illetve forgása megváltozott. Megváltoztatta a teremtett emberek életkörülményeit, számlált életkorát.

Sok - sok idő elteltével a Teremtő a megsokasodott, gonosz, bűnös emberiséget külön-külön egy-egy őselem pusztító, világrengető hatásával sújtotta, olyannyira, hogy az emberiség majdnem teljesen kipusztult. A hagyományok szerint a tűz, a szél és a víz okozta katasztrófát esetenként néhány emberi egyed élte túl, éppen elegendően ahhoz, hogy továbbvigyék az emberi fajt.

Volt már tűzözön, volt szélözön és vízözön. A Biblia jóvoltából ez utóbbiról vannak a legkiadósabb ismereteink. A másik kettőről a világ népeinek hagyományai és az ókori írók tudósítanak. Ám nem feledik hozzátenni, hogy egy, a föld okozta katasztrófa még várat magára. Akkor a Föld megrázza önmagát, megszabadul a vérét szívó, élősködő, romlott emberiségtől. S a megmaradtak, a túlélők minden bizonnyal megteremtik majd a gonoszság nélküli, szeretetteljes aranykort.

Akkor veszi kezdetét talán immár az utolsó világkor, és a Teremtő akaratából: „a királyság és a Korona újra leszáll az égből”.

Pap Gábor lektorálásával.

A könyv 10% kedvezménnyel megvásárolható ITT.