1.  A vízözönelőtti tíz őskirály és a vízözönt átélt öt város (Eridu, Bad.tibira Larak, Sippar, Suruppak)[1] megnevezése (agyag, 8,1x6,5x2,7 cm - schoyencollection.com)

A XIX. században a korabeli angol, francia gyarmattartó hatalmak Közel-Keleten ügyködő diplomatái, konzuljai nagy előszeretettel vezettek ásatásokat. Hazájuk múzeumaiba millószámra hordták össze a Tigris és az Eufrátesz közén az ókori romvárosokat rejtő tellekben[2] talált leleteket, vonalas- és ékírásos agyagtáblákat, -töredékeket. A század közepére az achaimenida királyok az Óperzsa Birodalom három hivatalos perzsa, elamita-szkíta és asszír nyelven írt kőre, agyagtáblákra íratott szövegei adták a kulcsot a sumir, az óbabiloni és az ó-asszír stb. nyelv megfejtéséhez, megértéséhez.[3] A felfedezés mámorában válogatás és csúsztatás nélkül fejtették meg az előkerült táblákat. A XIX. század 80-as éveitől kezdték megfejtett szövegeket „sémita szemszögből rekonstruálni.”

Az 1753-ban alapított londoni British Múzeumban Georg Smith[4], a táblák rendezésével megbízott rézmetsző vette észre, hogy az egyazon lelőhelyről származó táblatöredékeken meglepően sokszor fordul elő a víz ékjele. Az alaposabb vizsgálat kiderítette, a táblák a vízözön történetének kb. Kr.e. 2000-1800/1595[5]  közt íródott óbabiloni változatát tartalmazzák. A táblahalmazból előkerült egy Kr. e. VII. századi új-asszír és egy Kr.e. 1702-1682 közti óbabiloni nyelvű töredék. 1910 táján Nippur, a sumir szent város feltárásakor további öt töredékes özönvíz-történetet is találtak.[6]

2.  Nippur ékiratos térképe (agyag, Kr.e. 1400, Nippur - looklex.com

A táblák tartalom szerinti összeválogatása, az ókori könyvtárosoknak köszönhetően, nem volt nehéz. A könyveket agyag falirekeszekben vagy bambuszpolcokon tárolták. Egy-egy város bevétele nemcsak a lakosság, hanem az épületek, beleértve a templomi és a királyi könyvtárak pusztulását is eredményezte. A hódítók szinte mindig felgyújtották a bambusz-építményeket. A napon szárított agyagtáblák nemcsak kiégtek, hanem a tűzben összeomló polcokról egymásra estek. Szerencsére a feltáráskor az egy helyen, egy kupacban talált táblákat, anélkül, hogy a sorrendet megbolygatták volna, ládákba tették, s úgy szállították feltárást végeztető országok múzeumaiba.

Meg kell jegyezni, hogy a sumir kor után a Mezopotámiába belopakodott, betelepült sémita amoriták, vagyis a babiloniak uralma, s szinte párhuzamosan az asszír uralom, illetve a teljes asszír hatalomátvétel következett. A Kr. e. 1. évezredre a sumiroknak írmagjuk sem maradt Mezopotámiában.

 A sémita akkádok és Kr. e. 2000-ig az óbabiloniak sumir vonalas jelekkel írtak. Szinte minden változtatás nélkül a sumirok felfedezte vonalas írást használták, de a saját anyanyelvükön olvasták. Az Még a sumir korban kezdődött, de az óbabiloni korban teljesedett ki a puha agyagba bambuszvesszővel nyomott ékszerű jelekkel való írás, az ékírás.  

A nem azonos korban íródott és különféle lelőhelyeken talált Vízözön történetek rettenetes szerencsétlenségről, hirtelen felhőszakadásról, pusztító szökőárról, világrengető földrengésekről, a fuldoklók kétségbeesett jajkiáltásairól, embereknek, állatoknak a mélybehúzó árral való küzdelmeiről számolnak be. E borzalmak annyira beleívódtak az emberiség emlékezetébe, hogy mind szóban, mind írásban szinte változtatás nélkül hagyományozódtak az utókorra.[7] Legfeljebb a Vízözönt túlélő bárkaépítő király, ősapa neve változott, mégpedig azért, mert az egyes népek a saját anyanyelvükön, sumirul ZI.U.SUDRÁ-nak, az akkádul UTU.NAPISTIM-nek nevezték. A babiloni-asszír szövegekben Atram-Hasis, Berossos, a Kr. e. III. századi pap írásában Xisuthros[8], a zsidók szent irataiban és a judeo-keresztény Bibliában pedig Noé.

3. Sumir hajó (lazurkő pecséthenger nyomata, 4,3x3,5 cm, Uruk-kor, Pergamon Múzeum, Berlin)[9]

A londoni British Museumban talált óbabiloni vízözön-történet a javarészben elveszett, illetve rendkívül töredékesen megmaradt un. Atram-Hasis eposzhoz tartozott. Ennek ellenére sikerült az egész szöveget nagyvonalakban visszaállítatni. Mivel a történetek a lejegyzések ideje és helye közti egy-két évezrednyi, illetve többszáz kilométernyi különbség ellenére olyannyira változatlanul tartották magukat, a hiányzó részeket másik meglevővel lehetett pótolni. A kiegészítést nagyban elősegítette a régi táblaházak írnokainak és könyvtárosainak gyakorlata.

Az asszír-babiloni, de a káld-sumir írnokok a megírt ékiratos, azonos történetet tartalmazó táblákhoz őrlapot (custost) erősítettek. Az ókori könyvőrök (könyv- és levéltárosok) a tartalmilag összetartozó agyagtáblákra kisméretű ékiratos agyaglapocskákat, un. őrlapokat kötöztek. Minden táblához egy őrlap tartozott. E lapocskákra ráírták az illető táblák „könyvészeti” adatait. Ezek nemcsak a mai katalóguscédulának feleltek meg, hanem az agyagtábla-könyv címoldalának is. E lapocskák nélkül az agyagtáblák besorolhatatlanok lettek volna.  A tartalmilag összetartozó táblákra (könyvekre) a táblák sorszámából lehetett következtetni.[10]

4. Az „Atram-Hasis” tábla - Az Atram-Hasis eposz négy ásatási helyről 13 táblatöredéken került elő. E táblatöredék a legrégebbi. (agyag, 13x12,3x4,2 cm, Larsa, Kr.e. 1900-1700 -  com)

Az Atram-hasis eposz[11] őrlapjára az alábbi adatokat írták: A tábla sorszáma, a sorok száma, az iromány címe, illetve néhány első szava, az írnok neve, és a szöveg készítésének ideje.   

Az agyagtábla-könyveknek nem volt a mai értelemben vett címük. Azonosításul (címként) az első 2-3 szót írták a custosra: Midőn az istenek embert…

Az eposz 1. táblája teljes egészében elveszett. A címből ítélve az ember teremtésének történetét tartalmazhatta. A megmaradt 2. és a 3. őrlap adataiból következően 416 soros lehetett.

A 2. tábla 439 sorából 50 sor maradt meg. A 390 soros 3. tábla nagyon töredékes volt, a vége teljesen hiányzott. A custos szerint ez volt az 1245 soros Atram-hasis eposz utolsó része.

Sokatmondó a custosra feljegyzett írnok neve és a hozzá fűzött megjegyzés: Ellit Aya  tanuló kézírása. Tehát ez a babiloni Ellit Aya valójában nem is volt írnok, hanem csak írnok-tanuló, akinek feladatául rótták ki, másolja le az eposzt. Mégpedig „shabatu (október-november) havának 28. napján, az évben amikor Ammi-Saduqa, a király az Eufrátesz torkolatánál megépíté az erődjét …”

5. Sumir bödönhajó (pecséthenger nyomat, British Museum- mesopotamian.boats)

Az eposz címként használt első három szavából kiderül, hogy a történet az ember teremtésével indul. (A tábla hiányzó részeire más földrajzi helyen és időben előkerült táblák szövegéből következtettek): Miután a Föld megalkottatott, az istenek kérték Mamit, az Anyaistennőt, kit hívtak még NIN.HUR.SAG-nak, a hegyek asszonyának vagy NIN.TU-nak,  az életadó asszonynak, alkossa meg Lullut, az első embert, hogy a világ jármát, az istenek dolgát a nyakába vegye.  

KINGU-t, a káld-sumirok ősi istenét áldozták. A sémita babiloniak így érzékeltették, az őslakos káld-sumirok szolga voltát[12], jelezvén, az istenük, és rajta keresztül az egész nép is csak arra jó, hogy hűzza az igát, s a „vállára vegye a teherhordó rudat”.

Kingu agyaggal összegyúrt véréből, húsából teremtetett az első ember. (Az ékiratok megkülönböztetnek teremtett embert és anyaszülte embert. Tehát hitték, hogy az első ember valóban teremtetett, az utána következők meg úgy jöttek a világra, ahogy ma is.)

 Föld népe sokasodott, zsivajgott. EN.LIL, a legfőbb isten igencsak megbotránkozott.  Összehívta az igigiket és az anunnakikat, vagyis az égi és a földi segítő isteneket, s közölte, büntetéssel sújtja az embereket, éhínséget, szárazságot és más bajokat küld rájuk.[13] Az emberek kivédték, túlélték e csapásokat, ám csak nem tértek jobb belátásra. ^dEN.LIL határozott: vízáradattal törli el az embereket a Föld színéről.[14]

^dEN.KI, a bölcs és emberszerető isten átlátta, ^dEN.LIL parancsának visszásságát: ^dEN.LIL parancsa kétélű fegyver. Emberek nélkül, mivé lennének az istenek, kik áldoznának nékik, s kik vennék le a vállukról a teherhordó rudat. ^dEN.KI sima szavakkal megkörnyékezte ^dENLIL-t. Sikerült kieszközölnie, hogy levezényelhesse vízözönt; ám ^dEN.LIL tudta nélkül egy embert megmentett. 

6. A Napisten papja előtt (asszír agyagtábla. a felső részen régebbi pecsét nyomata, kb. Kr.e. 4000, Istanbul Archaeology Museum, Törökország)

Elment Atram.Hasishoz, Suruppak istenfélő királyához. ^dEnki, mivel az isten titkát halandónak el nem árulhatta, a királyi palota nádfalának (s a mögötte nyugvó királynak) suttogta el: Rombolja le házát, építsen hajót, mondjon le a földi javakról, lelkét táplálja, vagyis tartsa életben! A hajó ^dEN.KI utasítása szerint épült meg. Atram.Hasis a családjával, mesteremberekkel, javaival, valamint a mezők barmaival a fedélzetre szállt. Jött az ár, s ^dEN.KI gondviselésének köszönhetően a hajóra menekültek kivételével elpusztult az egész emberiség.

A „mezők barmaival” kitétel jelzi, hogy nem e babiloni változat az eredeti, mert az eposz írnoka nem gondolta át, hogy a „mezők barmai” túlságosan kevés egyed a föld élőlényeihez képest. S nem tudta, hogyan lehet az állatokat saját magjukról szaporítani, mint a káld-sumir változatban.  

A vízözön minden korai mezopotámiai változata igen sérült, hiányos, csonka szöveg. A legteljesebb beszámoló a Bibliában és a Gilgames-eposzban maradt meg.

[1] Marton Veronika: Világkatasztrófák, Matrona, Győr, 2011. 9. p.  

[2] ókori romokat rejtő dombok

[3] Marton Veronika: Az ékírás története, Matrona, Győr, 2005.,10… p

[4] George Smith’s Chaldäische Genesis, Hinrichsche Buchhandlung, Leipzig, 1876  

[5] közepes kronológia

[6] Hilprecht, Hermann V.: Der neue Fund zur Sintflutgeschichte, Leipzig,1910. 6-12. pp.  

[7] Noorbergen René: Secrets of the lost Races, Josias, 1988., 15. p.

[8] Bérosszosz in: Schnabel, Paul: Prolegomena und Kommentar zu den Babiloniacades Berossos, Teubner, Leipzig, 1913. 264-267. pp.

[9] Schmökel, Hartmut: Úr, Assur, Babylon, Europäischer Buchklub, Stuttgart, 1955. Tafel 7.

[10] Marton Veronika: Az ékírás története i. m. 30-31. pp.

[11] Sollberger, Edmond: The Babylonian Legend of the Flood, (A vízözön babiloni legendája – magyarra fordította: Monostori Zsolt), British Museum, London, 1971. 22-24. pp.

[12] Deimel, Anton: Sacra scriptura antiquitatibus orientalibus illustrata, Bibelinstitut, Roma, 42. p.

[13] Allgemeine Weltgeschichte, I., Traβler, Troppau, 1784., 86. p.

[14] Sollberger i. m. 22-24. pp.@

Kedves Olvasóim, kedves Érdeklődők! 

Tisztelettel értesítem Önöket, hogy  a decemberben elmaradt  

Nimród, a hun-magyarok őse

c. könyvem előadással egybekötött bemutatóját

az Atilla Nagykirály Hotel Baráti Körének szíves jóvoltából és szervezésében a budapesti Attila Hotelben tartom.

Idő: 2018. febr. 14., szerda, 18.00-20.00-ig

Hely: Attila Hotel, Budapest, III. Attila u. 20.

A könyvbemutató ingyenes.

Nimród, az égi vadász (asszír pecséthenger-nyomat) 

Az ingyenes vetített képes könyvbemutató a kusita/szkíta Nimródnak, a magyarság hivatalosan elhallgatott ősatyjának Bibliában és a magyar krónikákban leírt származását, életútját, továbbá uralkodásának az Ószövetségből ismert és az ókori írók munkáiban megbúvó eseményeit mutatja. Feltárja, hogy mi kapcsolat fűzi egymáshoz a kusitákat és a szkítákat. Nimród kusitáinak története a Turáni-medencében ért véget, a szkítáké pedig onnan indult keletkezett. A középkori magyar krónikák innen eredeztetik a hun-magyarokat, s kísérik végig útjukat a Kárpát-medencébe.

A könyv borítója

A Naprendszer keletkezésének sumir történetét, az Enuma elis-t ékiratos asszír szöveg őrizte meg.[1] Szó esik benne az ember teremtéséről is. Ez eposz nem titkolja az ember létrehozásának rendkívül gyakorlatias, szinte hétköznapi célját. Az alacsonyabbrendű, földi segítő istenek, az anunnakik megelégelték a főistenek, az igigik, vagyis az égi istenek által megkövetelt és kirótt nehéz munkát, annak ellenére, hogy nélküle veszélybe került volna az istenek földi élete, „hazabolygójukkal” való kapcsolattartás, mindennemű közlekedés.[2] Ezért a főisten, a babiloni-asszír mitológiában Marduk meg akarta teremteni az embert, hogy „az istenek dolgát végezze és szentélyeket építsen”, vagyis imádkozzon és dolgozzon.[3]

1. Beporzást végző pap Oannes öltözékében. Halfejet formázó fejfedője a mai pápai tiarát formázza (Khorsabad,Nimrud palota, British Museum, George Smith’s chaldäische Genesis, Hinrischs’sche buchhandlung, Leipzig, 1878, 98. p. )

Az  ima nem okvetlenül a különféle bálványok, szentképek előtti vagy a templomokban a papok vezérletével való imádkozást jelenti, hanem inkább az emberi elme mívelését, az istenek tápláléka, a tudás megszerzését.  A halandó embernek addig kell újjászületnie, míg el nem éri a legmagasabb szintű tudást, hogy a lelke eljuthasson a fény birodalmába.

A mindenkori papság eszerint élt (és él). Saját magának sajátította ki a tudást, a tömegeknek pedig meghagyta a szószerinti „imádkozást és a munkát”, holott a Teremtő nem tőn kivételt, mind a munkából, mind a tudásból mindenkinek egyaránt részesülnie kell.  

A munka szükségességének mindenekfeletti elfogadtatása az ékiratos teremtés-mítoszból is kitűnik. A sumir NIN.HUR.SAG istennő, az asszírok bölcs Mamija az embert a babiloni-asszír istenek ellen legtöbbet vétő Kingu isten vérét agyaggal gyúrta össze, és így alkotta meg az embert.[4] A világ népeinek mítoszai, beleértve a Bibliát is megegyeznek abban, hogy az első ember földből teremtetett, őt követték az anyaszülte emberek.

A sumirok régi nemzeti istenének neve asszírul KIN.GU. A  „munkára teremtetett” jelentése a sémita asszír hódítóknak a névadásban is nyilvánvaló szándékát tükrözi, hogy az istenükön keresztül a sumir lakosságot munkára, alantas szolgálatra szorítsa.[5]  

Ám ez emberek hiába voltak kiszemelve a munkára, még nem voltak alkalmasak sem a munkára, sem az emberibb életre, nem tudtak semmit, úgy éltek, ahogy megteremtettek.

Bérosszosz, Marduk isten babiloni templomának papja hazája történetének leírásába szőtte bele, miként és kitől tanultak az első emberek ember-módra élni, alkotni, dolgozni[6]:

2.  Oannész a tengerben (Dur Sarrukin-i palota, Khorsabad, Archiv für Orientforschung, 19. 1959-60, 64. p.)

A teremtés után nagyszámú, minden rend nélkül, állatmódra élő emberek lakták a Folyamközt. Ekkor Babilónia partjánál a tengerből Óannész nevű „szörnyállat” emelkedett ki. A teste, mint a halé, de a halfej alól egy másik fej, a farkánál meg emberi láb kandikált ki, s e „halnak” emberi hangja volt. A Kr. e. III. században, Bérosszosz korában a babiloni Ésagila templomban a papok még mutogatták hitelesnek tartott, kőbe vésett képét.   

A Teremtés után ez az Óannész mutatta be a Folyamköz népének első királyát Aloruszt, a babiloni káldeus pásztort.

3. Enki/Ea isten megbízza Óannészt, menjen az emberek közé. Balról a negyedik alak a halbőrt tartja (Pecséthenger-nyomat. 3,09x2,7, akkád kor, Kr. e. 2360-2180, British Museum, Gray, John: Near Eastern Mythology, Hamlyn, London, 1969, 17. p.)

Óannész Enki isten parancsára küldetett az emberek közé, hogy tanítsa, okítsa, vagyis civilizálja őket. [7]  Az istentől kapott halbőrt és halsipkát magára öltve emelkedett ki reggelente a tengerből. Napközben eledelt nem vett magához. Napnyugtakor ismét a tenger hullámaiba merült. Megtanította az embereket a beszédre és a tudományokra. Megmutatta miként takarítsák be a magvakat és a gyümölcsöket. Megtanította őket a határok szabályozására, törvények alkotására, városalapításra, templomok építésére, különféle mesterségekre és az írásra. Vagyis mindarra, ami az élhető emberi élethez szükségeltetik.[8] Megmutatta nekik, miként kell a datolyapálmát beporozni, hogy termést hozzon. Kis bödönbe tette a virágport és tobozszerű alkalmatossággal szórta a pálmára a virágport.  

Alorosz halála után a fia, Alapárusz lett a király.[9] E két babiloni király után a szippari káldeus A(l)melon majd Ammenon   következett a trónon. Ekkor újra eljött az emberek közé egy Idotion nevű halember. Ott folytatta az emberek tanítását, ahol Óannész abbahagyta.  

Az ókorban a csillagvizsgálójáról nevezetes Szippart az iratok városának[10] nevezték.  Több vízözönelőtti őskirály származott Szippárból. A Vízözön közeledtével Enki isten parancsára Oannésztől kapott, az emberiségnek örökülhagyott szent iratokat Xisuthrus (a Bibliában Noé) e városban ásta el, hogy megmentse az pusztító áradattól. A város, az iratokkal együtt valóban túlélte, átélte a vízözönt.

A Vízözön előtti ötödik király Amegálárusz, a hatodik pedig Daónusz volt. Az uralkodása alatt ismét négy halember, Enedokusz, Eneugámusz, Eneubolusz és Anementusz jelent meg a parton E halbőrbe bújt emberfélék aprólékosan magyarázták, értelmezték, sulykolták az embereknek Oannész tanítását.

Daónusz királyt szintén a Szipparából való káldeus Edorankhusz követte az uralkodásban. A királysága alatt jelent meg a hetedik halember, Odákon. Ő lehetett az, aki szinte ellenőrizte, sikerült-e úgy elsajátíttatni az emberekkel a civilizációs ismereteket, hogy alkalmazni is tudják.  Elégedett lehetett, mert utána már senki nem jött ki a tengerből.

Edorankhusz királyt nyolcadadikként Laranka városából való Amempszinusz követte, utána  pedig a szintén larankai Otiartusz, a tizedik király, Xisuthrus atyja uralkodott. Ekkor következett be a nagy áradás, a Vízözön, mely elmosott minden élőt és élettelent. Csak Xisuthrus bárkájának lakói menekültek meg.[11]

Xisuthrus a megmenekülésük hálájául a földre borult, s a hajó megfeneklésének helyén, az örmények földjén, a gordiéusok hegyén (vagy az Araráton) oltárt emelt. A hálaadás után a feleségével és a hajó kormányosával együtt eltűnt, az istenek magukkal vitték őket. Hangja messziről, az egekből szólt, intette a többieket, hogy menjenek Szippárba, ássák ki a szent könyveket, s adják át az embereknek. Mert minden bölcsesség, tudás, ami az embereknek szükségeltetik az elásott könyvekben meg van írva. Enki/Ea isten parancsára és Xisuthrus útmutatása alapján pontosan azon helyt találták meg a szent iratokat, ahova elásattak. A megmentett iratokat gyalogosan kellett Babilon városába vinniük, s az emberek rendelkezésére bocsátani.  Sok várost és templomot építettek, még Babilon városát is felépítették.

A halemberek tanításának sikerét egyetlenegy, pecséthengereken, domborműveken megjelenő, korról-korra visszatérő ábrázolás igazolja. Manapság sokan hivatkoznak II. Sargon asszír uralkodó Dur-Sarrukinban, a mai Khorsabadban levő palotájának hatalmas szobraira, domborműveire. Enki vagy Ea[12] istennek, Oannésznek, Anunnakinak stb. tartják a szobrokat, holott csak hal-öltözékébe beöltözött papokat, esetenként horgas csőrű madárfejű alakokat ábrázolnak, akik a datolyapálmák vagy egyéb pálmafák mesterséges beporzását végzik.

4. Halembernek öltözött papok beporozzák a datolyapálmákat (asszír pecséthenger-nyomat, Kr. e. 700, )

4.  Beporzást végző sasfejű, embertestű alakok

1.2 kép kép Crespi atya Equador-i gyűjteményéből való (atlantisbolivia.org) – 3. kép Asszír dombormű   (Ninurta templom, Kalchu,  Kr. e. kb. VII. sz., Roaf, Michael:  British Museum, Bildatlas der Weltkulturen Mesopotamien, Bechtermünz Verlag, 162. p. ) 

7.  Beporzást végző sasfejű embertestű lények (asszír dombormű, II. Assurnasirpal palotájából, Kalach, - hiveminer.com)

[1] Marton Veronika: A káldeai-teremtés mítosz (Enuma elis), Matrona, Győr, 2009.

[v2] Sitchin, Zecharia: Az istenek városai, Édesvíz Kvk. Bp. 1996, 105-130. pp.

[3] Ora et labora vagy Orando et laborando!

[4] Marton Veronika i. m. 107-109. pp.

[5] Deimel, Anton: Sacra scriptura antiquitatibus orientalibus illustrata,  Verlag des Päpstl. Bibelintituts, Roma, 1934, 42. p.

[6]Schnabel, Paul: Berossos und die babylonisch-hellenistische Literatur, Verl. Teubner, Leipzig-Berlin, 1923. 172-175. pp.  

[7] Más ókori források szerint Aloros, az első király idején már tanította az embereket.

[8] Schnabel i. m. 173. p.

[9] Bérosszosz hazája  iránti tiszteletből és elfogultságból a teremtés utáni első két uralkodót babiloninak mondja, holott Babilon akkor még nem is létezett.

[10] Bunsen, C.C.J.: Egypt’s Place in Universal History, Vol. V.,  Longmans,  Green, and Co., London, 1860., 368. p.

[11] L.m.f. 370-372. pp.

[12] Enki és Ea nem két különböző, hanem egyetlen isten volt két néven. A sumirok EN.KI-nek (én, a föld), a sémita babiloni-asszírok E.A-nak (vízház) hívták.

Nagyon sok szeretettel kívánok minden kedves barátomnak, olvasómnak, ismerősömnek áldott békés ünnepeket!

Valamikor télidőben, az távoli ókorban Sirburlakiban, a fény földrevetülése városának templomában, az ötven háza templomban a sötétség fénnyé változott.

A teremtő Istent jelentő egyes szám álló ékjele egy anatóliai kancsón. Az ék tetején Isten és ember között közvetítő égi madár. (Hacilar II., Anatolia Kr. e. 5500-5200, Történeti Múzeum, Ankara, Törökország - pbase.com)

A fény nyomán a teremtő Isten egy akaraton levő, egy irányba tartó „magarum” népe egymás kezét fogva szembeszállt a sötétséggel, s diadalmasan elhárította a hazájára ácsingózó gonosz, ellenséges erők ármánykodásait. Mihelyst az egyetlen isteni akaratot követők elengedték egymás kezét, s hagyták, hogy az eladdig egységes szívükbe és fejükbe betörjön, befészkelje magát az idegen, ellenséges erők sugallta kétely és eluralja az ármány, elbuktak, s szeretett hazájukból menekülésre kényszerültek.

Mióta világ a világ a kései utódaiknak, a magyarságnak számtalanszor meg kellett küzdenie az elveszejtésére szövetkező, szervezkedő gonosz erőkkel.

Higgyük, hogy népünk az ősök példáján okulva az Isten fényességét, az égi fényt követve, egymás kezét fogva legyőzi az elveszejtésére szövetkezett sötét erőket és megőrzi hazáját és a magyarságát!  

Egymásba fonódó kéz (szobortöredék, bronz, Urartu/Öményország, Kr. e. 8-7. sz., Történeti Múzeum, Ankara, Törökország - pbase.com)

Tisztelt Olvasóim!

Sajnálattal értesítem Önöket, hogy a 2017. dec. 19-ére,  Budapestre (XI. Zsombolyai u. 6.) meghirdetett  előadással egybekötött "Nimród, a hun-magyarok őse" c. könyvbemutatóm az előadást rendező AVE Kiállítóház számítógépes rendszerének összeomlása miatt elmarad. 

Az esetleges kellemetlenségért szíves elnézésüket kérem! 

Tisztelettel: Marton Veronika

Kedves Olvasóim,  kedves érdeklődők!

Tisztelettel értesítem Önöket, hogy

2017. dec. 19-én az AVE kiállítóház szervezésében

NIMRÓD, A HUN-MAGYAROK ŐSE

c., előadással egybekötött könyvbemutatót tartok.

Idő: 2017. dec. 19., kedd, 18.00-20.00-ig

Hely: Budapest, TIT Stúdió Egyesület székháza, 1113 Bp. Zsombolyai u. 6.

Érdeklődés: AVE Kiállítóház, VI. Hajós u. 21. 

Tel.: 06/20-312-5925

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

 Bábel tornyának építése (15. századi miniatúra, Speculum humanae salvationis /MS M.385/, Bruges, Belgium)

Az előadás rövid ismertetése:

A vetített képes előadás a kusita/szkíta Nimródnak, a magyarság hivatalosan elhallgatott ősatyjának Bibliában és a magyar krónikákban leírt származását, életútját, továbbá uralkodásának az Ószövetségből ismert és az ókori írók munkáiban megbúvó eseményeit mutatja be. A Biblia szerkesztői Nimródhoz egyetlen népet sem rendeltek, holott Noé minden leszármazottjához egy-egy ókori nép kötődik. Ennek oka, hogy a „Nimród” méltóságnév. A jelentése a „Napisten párduckölyke”. Jelképe, az isteni újjászületést jelentő párducbőr a nép(ek) mindenkori legnagyobb hősét, félistenként tisztelt első uralkodóját illette meg. Idővel a „nimród” méltóságnév és a jelképe, a „párducbőrös kacagány” kettévált. A párducbőrrel felövezett néphősök eredeti személynevét a „nimród” méltóságnév váltotta fel. A krónikák és a magyarság emlékezete az ősatya neveként megőrizte a Nimród méltóságnevet; a jelképével, a párducbőrös kacagánnyal pedig felövezte hon-visszafoglaló vezérét, Árpádot.

Nimród életeseményei legalább annyira hihetetlenek, mint az ószövetségi történetek. A különbség az, hogy a papság által legalább kétezer éve sulykolt bibliai eseményeket az emberek gondolkodás nélkül elhiszik, míg Nimród valós történetét nem.

Kedves Olvasóim!

Tisztelettel értesítem Önöket, hogy megjelent a

„Nimród, a hun-magyarok őse”

c. könyvem.

Géczy Gábor fizikus, tanár, népi gyógyász 2017. december 13-án, 17.00-kor kezdődő előadása előtt és a szünetben, a Győri Tudók Rendezőség  szíves engedelmével Győrött, a Generációk Házában több más könyvemmel együtt megvásárolható (Győr, Aradi vértanúk u. 23. I. em.).

Kedves Olvasóim, tisztelt Érdeklődők!

Ez év november 24-én, pénteken a Győri Tudók előadássorozata keretében

„Nimród, a hunok és a magyarok őse” 

c. előadást tartok.

Hely: Generációk Háza, Győr, Aradi vértanúk útja 23.

Idő: 2017. november 24, péntek, 17.00.

Minden érdeklődőt szeretettel várok.

Nimród, az égi vadász (pecséthenger nyomat)

Az előadás rövid ismertetése:

Az előadás Nimródnak, a magyarság hivatalosan elhallgatott ősatyjának a Bibliában és a magyar krónikákban leírt származásával, foglalkozik. Életútjának, uralkodásának az Ószövetségből ismert és az ókori írók munkáiban megbúvó eseményeit kusita, szkíta, közel-keleti és magyar szempontból mutatja be. Feltárja, a Biblia szerkesztői miért nem rendeltek hozzá egyetlen népet sem, holott Noé minden leszármazottjához egy-egy ókori nép kötődik. Pedig Nimródot némely magyar krónika a magyarság ősatyjának, némely közel keleti nép pedig első királyának tartja.

Némelykor meghökkentő, de kézenfekvő összefüggések derültek ki a származásáról, kusita voltáról, esetleg a nevének jelentéséről, amely valójában méltóságnév stb. Ezek hihetetlennek tűnhetnek, de nem kevésbé, mint a Biblia történetei. A kettő közt a különbség, hogy a Bibliát a papság kétezer éve sulykolja, az emberek gondolkodás nélkül elhiszik, míg Nimród valós történetét nem.

Kedves Olvasóim!

Tisztelettel értesítem Önöket, hogy a

XVII. Győri Könyvszalon

idei rendezvényén

november 17-én, pénteken, 12.00-től 14.00-ig

a Győri Nemzeti Színházban (Győr, Czuczor Gergely u. 7.)

az Anno Kiadó és a Magánkiadások standján

az eddig megjelent könyveimet dedikálom.

Az ember tudatában békén megfér egymással hit és a valóság. Gondolkodás nélkül elhiszi a teremtés ószövetségi mesés történeteit, s azt, hogy az ember az emberszabású majomtól származott.

Az emberréválás folyamata (spectrum.de)

1. Majomember 3,9-2,9 M év; 2. Az előember őse (3,3-2,1 M év); 3. Ügyes ember/homo habilis (2,4-1,4 M év); 4. felegyenesedett ember/homo erectus (1,8 M év-200 ezer év); 5. neandervölgyi ember (200 ezer-28 ezer év) → homo cro-magnoni ember/Homo sapiens fossilis; 6. mai ember/homo sapiens sapiens

Az embernek a majomemberrel kezdődő fejlődési folyamata Kr. e. 28000 éve a neandervölgyi ősember kipusztulásával megszakadt. A helyére minden előzmény nélkül a mai ember elődje, a fejlődőképes cro-magnoni ember került. Vannak vélemények, hogy a neandervölgyiek az anyagi és a szellemi műveltség legmagasabb fokán álló vízözönelőtti társadalom száműzöttjei, kezdetleges életvitelre kényszerített kitaszítottjai voltak.

Vajon mi okozhatta a kétféle embertípus közti váltást, mi történhetett a köztes időszakban?

A legkézenfekvőbb a Bibliát vallatóra fogni: „Teremté… Isten az embert az ő képére, Isten képére…”[1] Férfivá és nővé alkotta őket, s amikor a tilalom ellenre ettek a tudás fájának gyümölcséből, nemcsak az édenből űzettek ki, hanem más baj is érte őket: Éva fájdalmas szülésre ítéltetett, Ádámnak fáradtságosan kellett a megélhetésért dolgoznia.[2]

Vajon megbocsáthatatlan bűn volt-e a tiltott fa megdézsmálása, vagyis a lopás? A mai erkölcsi szabályok szerint aligha. Az egyház néhány ima elmondása fejében a legsúlyosabb vétek alól is feloldozást ad.

Isten nem volt ilyen megbocsátó: Kiűzte Ádámot és Évát a Paradicsomból. Jóságának megnyilvánulása, hogy „csinála bőr ruhákat és felöltözteté őket.”[3]. Eszerint nem elpusztítani, csak az Édenből akarta eltávolítani őket, hisz’ a nehéz természeti viszonyok, éghajlati körülmények közt életveszélyes lett volna mezítelennek maradniuk.

A világóceán közepén levő Paradicsomkert, akár az Atlantisz is lehetne. (Hans Lufft, Wittenberg, 1536. British Library, - britishlibrary.typepad.co.uk)

A Biblia a tudás és az örök élet fájának megdézsmálásának beiktatásával meseszerűen oldotta meg kiűzetést. Vajon lehetett-e valami kézenfekvőbb oka kiűzetésnek? A Bibliából közvetlenül nem derül ki.

Feltételezzük, hogy az első emberpárt valami betegség támadhatta meg, s kiűzettek a Paradicsomból, hogy ne fertőzzék meg az édenlakókat.

Minden időben, minden embercsoport, társadalom kitaszítja a fertőző betegeket, a gyógyíthatatlan bélpoklosokat, a leprásokat. Az ó- és középkorban külön kolóniákba lettek elkülönítve, szigetekre lettek száműzve. Nyomorultul tengették az életüket, ettek, amit találtak, amit megteremtettek maguknak, néha némi koncot is odalöktek nekik.

Ádám és Éva a paradicsomon kívül (?) (XV. sz. kézirat, Rennes Library, Fr.o.  - publicdomainreview.org)

Mindenesetre kiűzettek a paradicsomból, a jólétből. Ám lehetőségük volt arra, hogy a maguk erejéből megéljenek. Növényeket, gumókat, bogyókat ettek, hiszen Isten csak a Vízözön után engedélyezte az embernek, hogy „minden mozgó állat, a mely él, legyen nektek eledelül…”[4]. Fára másztak, hogy megvédjék magukat a vadállatoktól. Magyarán visszafejlődtek. A mostoha életkörülményeik miatt állatiassá, majomszerűvé váltak.

A kölykével játszó csimpánz - eoswetenschap.imgix.net)

E majmokká lett emberi lények, eredetileg nem voltak majmok, ezért megőrizték a fejlődőképességüket. Ez különböztethette meg őket az igazi majmoktól. Hosszú utat kellett megtenniük, míg visszaváltoztak emberré. Szemben a Vízözön menekültjeivel, a bárkalakókkal, akik nem fejlődtek vissza. Emberek voltak, és azok is maradtak, legfeljebb az életkoruk lett rövidebb.

Minden mítosznak, úgy a Bibliának is van igazságmagja, amit a régészet, a geológia, az antropológia, a néprajz stb. nagyvonalakban alátámaszt.

Akár ilyenek is lehettek a bibliai emberek - Azték vadászok (XVII.századi azték kézirat, Jay I. Kislak Collection, Library of Congress, Wasinghton, USA - loc.gov)

Mózes I. könyvéből kiviláglik, hogy a Vízözön előtti emberiség több fajból tevődött össze. Merő feltételezés bibliai idézetek alapján következtetni a korabeli emberi faj összetevőire, de az ószövetségi szöveg mégis ezt sugallja: A Vízözönt megelőzően a földön az istenek fiai, az emberek leányai, ezek utódai és az óriások éltek. Isten fiainak és az emberek leányainak  leszármazottjaiból jött létre a mai emberiség:

1. „És láták az Istennek fiai az emberek leányait… és vevének magoknak feleségeket mind-azok közül…”[5]

Az Isten fiai az édenlakók, vagyis az atlantisziak lehettek. Talán voltak közöttük nagytermetűek is, mert a Biblia határozottan írja, „Az óriások valának a földön…”,

A Bibliában Ádám és Éva a teremtett ember. Női leszármazottjaikat hívhatja az Ószövetség „emberek leányai”-nak.

1. „Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, amikor az Isten fiai bémenének…” [6]

Az óriások utódai hosszú ideig léteztek, aztán eltűntek a földről, csak a fosszíliáik bukkannak itt-ott elő; pl. afrikai Etiópiában, a kusiták földjén. Khús/Nimród mind a Biblia, mind a népek hagyománya szerint óriás volt, Khám, a felmenője szintén.

Óriásira nőtt mongol férfi (230 cm, Ulan Bator, Mogólia, 1922., National Geographic, 1996. dec. –irkipedia.ru)

1. „…Isten fiai bémenének…az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szülének nekik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.”[7]

A kitaszított emberek leányai és Isten fiai, az édenlakók nászából életképes emberfajta születhetett. Ők népesítették be a földet.

1. Ágyjelenet (óbabiloni töredék, extrembilgi.com)

A Biblia nem írja, hogy az istenfiak óriások lettek volna, de az utódaik mégis örökölhették a nagyságukat: „Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres emberek voltak.” A „hatalmas” kifejezés a mai magyar színtelenedő nyelvben egyaránt utalhat hatalommal rendelkezőre és nagy termetre. Valószínűbb ez utóbbi, mert a Vízözön előtt csak Istennek volt mindenekfeletti hatalma.

A bibliai történésekből kiviláglik, hogy e gyermekek valamelyikének utódja lehetett Noé, hiszen valójában ő is a bűnös emberiséghez tartozott.

38. Óriás koponyája, lábszárcsontjai, alsó-felső állkapcsa. Felül egy átlagos méretű, kőbe ágyazódott emberi koponya. E lelet alátámasztja, hogy Nimród szülőföldjén valóban voltak óriások. (A múzeumi felirat szerint Etiópiában 3,2 milló éve éltek emberfélék. - Etióp Nemzeti Múzeum, Addis Abeba,)[8]

Ősi műveltségekről szóló híradások beszámolnak arról, hogy a valaha kezdetleges emberek éltek a földön, és kapcsolatot tartottak a magasműveltségű emberekkel.

Jó példa erre a Gilgames eposzban az állatok között állati sorban élő Enkidu. Az értelmes beszédet, a városi életet stb. művelt kortársaitól tanulta meg, s teljesen beilleszkedett a sumir civilizációba.

Az indiai Ramayana eposz olyan emberfajt említ, aki Ráma királyfit segítette. Hanuman, a vezér emberszabású majomhoz hasonlított, de értelmesen beszélt, és hősiesen harcolt. Ismerte a hegyeket, az erdőket, a gyógyfüveket.[9]

A bibliai Jób „undok fekélyt kapott”, s a kitaszítottak közé került: ”Az emberek közül kiűzik őket…” „Mezítelenül hálnak… még a hidegben sincs takarójuk… keserű füvet tépnek… a bokrok között ordítanak…”[10]. Vadakká váltak. Ily’ körülmények közepette az emberféle, s ha meggyógyul, újra végig kell mennie az emberréválás folyamatán. Hacsak valami úton-módon nem kerül sor a vérvonal frissítésére.

A leprás Jób és az ördög (Morals on the booc of Job 2.78. Scott Nevins Memorial – Users.clas.ufl.edu)

Az Édenből kiűzött első emberpár sanyarú körülményeik ellenére nemcsak megmaradt, hanem utódokat is hozott a világra. (Merő feltételezés, de talán ők lehettek visszafejlődött neandervölgyiek.)[11]

Közülük kerültek ki az ember leányai.

A Biblia azt sugallja, az óriások is édenlakók voltak, s akkor isten fiaihoz tartozhattak.

Az ember leányainak és Isten óriásfiainak nászából életképes emberfajta született. Őket nevezhetnők cro-magnoniaknak.[12] Sokasodó utódaikból jött létre a bűnös emberiség. Isten Vízözönt bocsátott rájuk. A Biblia szerint csak a bárképítő Noé és a családja menekült meg. A népek mítoszai és emlékezete szerint a süllyedőben levő Atlantiszról rajtuk kívül más embercsoportok, pl. a kusiták, az egyiptomiak, sőt Amerika őslakói is megmenekültek.

Ezek leszármazottjai együttesen alkotják a mai emberiséget.

 [1] Mózes I. kv.1.27.

[2] Mózes I. kv. 3.17-19.

[3] Mózes I. kv. III. 21. Ld. még e kv. 53. oldalát.

[4] Mózes I. kv. 9.3.

[5] Mózes I. kv. 6.2.

[6] Mózes I. kv. 6.4.

[7] Mózes I. kv. 6.4.

[8] A fénykép magántulajdon.

[9] The Ramayana, Edited…Manmatha Nah Dutt…Printed Chandra Chackravarti, Calcutta, 1891. 48.p.  

[10] Szent Biblia, Jób könyve 2.7., 30.5., 24. 7-10., 30.7.

[11] Marton Veronika: Nimród, a hun-magyarok őse, Matrona, Győr, 2017.. 69-70, pp.

[12] L.m.f. 71-72. oldalán!