Badiny Jós Feri bácsi 11.  születésnapja utáni napon, 1920. június 4-én délután fél háromkor lépett érvénybe az I. világháborút immár végérvényesen lezáró, Magyarország feldarabolását elrendelő békediktátum. Gács, Feri bácsi szülőfaluja Szlovákiához került. A faluhoz közeli Losoncon, a felvidéki és az anyaországi magyarok a korábbi évekhez hasonlóan az idén is összegyűlnek és könnyes szemmel, befelé fordulva emlékeznek meg Magyarország szétdarabolásáról. Feri bácsi születésének 107. évfordulóján felidézve a munkásságát, az emberi nagyságát 2016. június 5-én vasárnap délután fél háromkor megkoszorúzzák a 2011-ben a losonci Ráday u. 5. sz. ház kertjében felállított mellszobrát.

Badiny Jós Ferenc 2011-ben felállított mellszobra (Oláh Szilveszter alkotása
(Losonc, Ráday u.5.)

Badiny Jós Ferenc repülőtiszt lévén a II. világháború után azon azon emigrációba kényszerült tudós magyarok egyike volt, aki a világ könyvtáraiban, levéltáraiban fáradhatatlanul gyűjtötte a magyarok őstörténetéről, eredetéről, a Kárpát-medencébe való visszatéréséről szóló írásokat.

Eskütétel a Ludovika Akadémián
(1932-33)

A Buenos-Aires-i Jezsuita Egyetem tanáraként kiterjedt levelezést folytatott a világban szerteszét élő magyarokkal és az itthoniakkal. A szocializmus idején a hazaküldött levelei nem jutottak el a címzettekhez. Ezt kikerülendő megboldogult második felesége Kolarics Ilona nevében levelezett az itthoniakkal, többek között Oláh Bélával és a hozzá közelálló sumir baráti körrel. Írásai, tanításai az 1972-ben alapított Ősi Gyökér c. folyóirat révén terjedtek igazán. Levelező-barátai a hazakerült példányok cikkeit legépelve sokszorosították, és kézről kézre adták.  Felidézte és vallotta Magyar Adorjánnak a Kárpát-medencei őshonosságra vonatkozó alaptételét, miszerint a magyarság elődei mindig itt éltek a Kárpát-medencében: „A magyar föld népe nem jött sehonnan, mindig itt élt. Évezredek folyamát kisebb-nagyobb csoportok elvándoroltak ugyan, eljutottak Mezopotámiába is, hogy aztán az utódaik Álmos magyarjaiként visszatérjenek.”

Feri bácsi, a tanár

Feri bácsi az életét tette fel arra, hogy a munkásságát folytató utódokat neveljen. Vallotta és tanította, „a magyar nemzet csak akkor marad fenn, ha ismeri a gyökereit, s egyetértően egységes lesz, mint hajdanán”. Óva intett minden fiatalt az egyoldalúságtól. Az élettapasztalat mondatta vele: „Fiaim. Mindegy mi a végzettségetek, milyen diplomát szereztetek, csak szakma legyen a kezetekben! Értsetek a kétkezi munkához’ soha nem lehet tudni, mit hoz a sors, mikor lesz rá szükségetek.”

2005. július 6-án, Ipolyságon, a Palóc Társaság Örökség Népfőiskolai Táborában tartott előadáson

Nélküle, fáradhatatlan munkássága révén a feledésbe merült sumir-magyar leszármazási, nyelvi és a műveltségi kapcsolatok felelevenedtek. Az általa feltárt ismeretek, ha nehezen, de terjednek. Egyre többen hisznek benne, s kételkednek a hivatalosított történelem- és nyelvtudomány finnugrista tanainak kizárólagosságában.

1998. okt. 9-én Argentinából küldött levélke

Szabó József XIX. századi soproni líceumi tanár szavaival élve, felismerte, hogy a magyarországi tudós-körök „az ismeretei párkányát túllépő” magyar felfedezőket, kutatókat erőnek erejével igyekeztek és igyekeznek a hitelességükről megfosztani, és lenyomni a szürke középszerűségbe.

2005. karácsonyára elküldtem neki az akkoriban megjelent „Az ékírás története” c. könyvemet.  Válaszában a lehető legnagyobb elismerésben részesített.

2005. karácsonyára küldött képeslap szövege

Feri bácsi azon kevés tudósok egyike volt, aki túllépte a saját árnyékát. Eljutott a tudás azon fokára, hogy alázattal tudta szolgálni a hazáját, a magyarságot, a tudományt, s elismerte mások kutatási eredményeit, és a helyénvaló megállapításaikkal azonosulni tudott.

Badiny Jós Ferenc sírja a Farkasréti temetőben

 2007. március 10-én délután fél háromkor Badiny Jós Ferenc, professzor úr, a magyar magvető végképp eltávozott közülünk.

Az egyik utolsó fényképe

A halála előtt három héttel még találkoztam vele. Búcsúzóul azt mondta: „Meglásd, fiam, lesz még egyszer sumerológia szak valamelyik magyar egyetemen.”

Büszke vagyok, hogy a tanítványa lehettem.

Meghívó

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.