Nevezetes dátum a mai. Kétszáz éve, 1823. január elsején született Petőfi Sándor, a magyarság legnagyobb költője. A hivatalos nagy sajtóorgánumokban, tudomásom szerint  ezideig senki nem emlékezett meg róla.

A szilveszter utáni kábulatban az ember hajlamos megfeledkezni a nagy évfordulókról, többek között Petőfi Sándor születésnapjáról, s arról, hogy népünk mit köszönhet neki. Nagyságát a 200 év alatt ráaggatott jelzők tükrözik: legnagyobb, legismertebb, legjelentősebb költőnk, lánglelkű forradalmár és szabadságharcos. Valóban. Petőfi Sándor egyszemélyben volt író/költő, politikus és szabadságharcos. Ha manapság lenne ilyen ember, méltó lenne a magyarság vezetésére, már rég ő lenne hazánk első embere. Az utókor gyarló hordószónokai között nincs Petőfi nagyságrendű jelölt és önjelölt. Nincs, akire a nép felnézne, akit tiszta szívvel követne, mert a háttérben ott lapul a mindent és mindenkit megrontó pénz. Ha találnók magyar embert, akiben mindhárom tulajdonság meglenne, Petőfi Sándor tisztességével, becsületével lenne felvértezve, hazánk, népünk megmentője lehetne.

Petőfi Sándort a sors faragta igaz emberré. Nemcsak az elszenvedett nélkülözései erősítették, hanem a környezete, az ország legjobb kollégiumai, kiváló tudós professzorai is besegítettek.   

A megélhetési nehézségekkel teletűzdelt, de a XIX. századinál messze kényelmesebb világunkban élő 21 éves mai fiatalember elviselné-e, ha télvíz idején Debrecenből Egerbe kellene gyalogolnia, majd onnan lovaskocsival Pestre. Aligha. Ha Vahot Imre házában a lépcső alatti sötét, hideg szűk, szobának is alig nevezhető kuckóban éjszaka verseket írogatna, napközben szerkesztené a Pesti Divatlapot.  Bizony nehezen bírná ki. és így tovább…

Petőfi Sándor családja – Fent: Petrovics István és Hrúz Mária, Középen: Petőfi Sándor, Petőfi Zoltán és Szendrei Júlia, Lent: ifj. Petrovics István

Petőfi Sándornak nemcsak az ifjúkora, hanem a gyermekkora is nehéz volt. Édesanyja, Hrúz Mária nagyon szerette, az apja, Petrovics István kevésbé vagy alig. Ennek ellenére az ország legjobb kollégiumaiban taníttatta. Ha valahol megelégelték, másik városba vitte. Midőn a soproni líceumban szeretett volna tanulni, kiderült, senki nem fizeti a költségeket… Tizenhat évesen lett katona…

Petőfi Sándor portréja, Barabás Miklós litográfiája (1848)

Kihasználom az alkalmat, hogy Petőfi Sándor életéről (ami egyáltalán nem kisebbíti nagyságát) néhány olyan adalékot közöljek, amit az irodalmároknak értékelni, cáfolni és igazolni kellene:

Rebesgetik, Petrovics István Petőfi Sándornak nem a vérszerinti atyja. Különös, hogy a folytonosan más-más faluba költözködő hol mészáros, hol kocsmáros, s ha tönkremegy mindig talpraáll, közben a legjobb iskolákban (összesen 9-ben) taníttatja a fiát. Ehhez a háttérben komoly támogató kellett, vagyis Petőfi Sándor révén a „jó öreg kocsmáros” az újrakezdéshez titokzatos valakitől anyagi támogatást kaphatott/kapott.

Petőfi jól titkolt származására vagy egy évtizede derült némi fény. A régi Sopron-vármegyei Nagycenken családfakutatás közben az anyakönyvben valaki rábukkant Hrúz Mária születési adataira. Jobban utánanézvén a Széchenyiek családi levéltárában is akadt valami utalás: HM szolgáló a Felvidékre távozott. Az  i-re a pontot  Széchényi István döblingi naplójának közel utolsó bejegyzése teszi fel: „…cserbenhagytam Máriát…”  

Egressy Gábor: Petőfi Sándor portréja (dagerrotípia (1844/1845), Escher Károlyfotográfus kémiai úton regenerált és az eredeti dagerrotípiához képest oldalfordított (vélhetően a valós helyzetbe került) reprodukciója

Hálásak lehetünk a sorsnak, hogy a magyarságnak adott egy soha el nem felejthető, csodálatos embert, rendkívüli költőt, amit, 1843. március 5-én, Kecskeméten még az életében látnokként megsejtett:  

"Anyám, az álmok nem hazudnak;
Takarjon bár a szemfödél:
Dicső neve költő-fiadnak.
Anyám, soká, örökkön él." (Jövendölés)

Petőfi Sándor 1849-ben, 26 éves korában halt meg a segesvári csatatéren, vagy jónéhány évvel később Barguzinban.      

Kedves ismerősöm nemrégiben megkérdezte, írnék-e a Tárih-i Üngürüsz[1]-ről. E kérés sajnos időszerű lett, hiszen 2022. november 22-én, Érsekújváron elhunyt Geönczeöl Gyula[2] őstörténeti magánkutató, újságíró. Oroszlánrésze volt abban, hogy a Tárih-i Üngürüsz[3], a magyarok történetéről szóló XVI. századi a török nyelvű krónika megjelenhessen.  A magyar előidők sok ismeretlen eseményét, hagyományát felelevenítő, szülüsz írástípussal írt krónika magyar fordításáért és kiadásért itthon és külföldön mindent megmozdított. November 25-én a felvidéki Leléd temetőjében „… kollégája, Szigeti Gábor (a Zsarátnok c. folyóirat főszerkesztője), újságíró így búcsúzott tőle a gyászoló gyülekezet előtt: Gondját viselte a világ magyarsága sorsának, s ennek ő az utolsó pillanatig, míg ereje engedte, eleget tett.”[4]

Geönczeöl Gyula (2019. youtube)

A Tarih-i Üngürüsz-re, az eredetileg „latinul írt magyar krónikára Szülejmán szultán tolmácsa Mahmud Terdzsüman bukkant rá [a pilisi] Székesfehérvár elfoglalása után 1543-ban,” amikor török kézre került, és feldúlatott az magyar királyok levéltára. A krónika „Üngürüsz tartományának [Magyarország] a régi … történelmét tartalmazza, hogyan virágzott fel, miért … lett a neve Üngürüsz, … fővárosát miért nevezték Budinnak, régi fővárosuknak mi volt a neve, kik voltak a királyaik …, mikor és kik ellen harcoltak …, mennyi ideig uralkodtak és hogyan töltötték az életüket.”[5] Terdzsümann a könyvét a szultánnak szánta. Mivel az igazhitű Szülejmánnak mégsem lehetett gyaur [latin] nyelvű könyvet ajándékozni, ezért latinról törökre fordította. 

A Tárih-i Üngürüsz/A magyarok története első és utolsó oldala (A: MTA Könyvtár Ms Török F. 57. Tárih-i Üngürüsz)

Nagy Szulejmán tughrá-ja, kalligrafikus monogrammja (fineartamerica.com)

A krónikát 1850 körül Vámbéry Ármin[6] fedezte fel Isztambulban, és hozta haza. Az MTA könyvtárába került (Jelzet: Török F. 57)  A magyarok történetén kívül macedóniai Nagy Sándor életútjának leírását is tartalmazza. 1860-ban Vámbéry[7], majd Budenz József[8] ismertette. Mindketten lesújtóan véleményezték: „A magyar őstörténeti mesék, Nemrod, Hunor, Magor, Sicambria benne vannak, de hiányzik sok fontos magyar esemény”, pl. „a fejedelmek és több Árpád-házi király kora, Mátyás uralkodásának nagy része stb., mivel Terdzsüman „latin könyvből merített”, ám nem tudott jól latinul.[9] Az utalásaiból, miszerint „az emberi történelem krónikásai, és a világ eseményeinek elbeszélői úgy beszélik”, kitűnik, más források anyagát is felhasználta. Ti. a magyar őstörténeti rész részletesebb, mint a királyok korának leírása. A Nimródról[10] szóló rész a „vízözönelőtti időből őriz töredékeket…”[11] Terjedelmes a csodaszarvas-legenda, Atilla korának leírása, hosszas a Kadar/Kattarról szóló rész. E név a török nyelvből értelmezhető. Jelentése „hozzácsatoló, összekapcsoló, egyesítő”. A török kat- igéből szabályosan képzett melléknévi igenév.”[12]

Hunor és Magor (Képes Krónika, 1360 – hu.wikipedia.org)

A Kattar beszélő név, a jelentése alapján az ősidőkbeli Hunor népét, a szkítafajú népeket Kattar fővezér „egyesítette”. Ők a hunok, az „avarok, ill. álavarok”, a magyarok és a kunok ősei. Magyar volt mind, a különbség az, hogy az egyik előbb, a másik később jött „vissza”, a Kárpát-medencébe. A mai hivatalosított akadémista felfogás ragaszkodik ahhoz, hogy e népcsoportoknak sem fajilag, sem nyelvileg semmi közük a magyarokhoz.

Megjegyezném, hogy Vámbéry Ármin a szerzőt, Mahmud Terdzsümant magyarnak tartja, mivel két török történetíró egy magyar származású Mahmúd nevű tolmácsot említett.[13] Ezzel szemben Matuz (Wágner) József[14],  magyar származású német turkológus török tolmácslista[15] alapján II. Lajos magyar király apródjából lett török tolmácsot, Mahmudot bajor származásúnak tartja. Az arab eredetű „terdzsüman” kifejezés „tolmács”-ot jelent a törökben is![16]  A törököknek több „terdzsüman”-juk, tolmácsuk lehetett! A világon nincs ország, amely a saját népéből való neves személyt ne igyekezne sajátjának vallani és tartani, nem ajándékozná idegennek, főleg nem németnek, mégha bajor is. Ez eljárás csak a magyarnak titulált idegenszívűek sajátja.

Székesfehérvár 1543 évi ostroma – Ez a pilisi Fehérvár:  A terep dimbes-dombos-hegyes, nem olyan, mint a mai Székesfehérvár környéke.   (hu.m.wikipedia.org)

Terdzsümann krónikája sok tekintetben egybecseng Illig, Heribert[17]: A kitalált középkor c. könyvében vázolt 297 évnyi időbetoldás-elmélettel. Ti. Terdzsüman a krónikában felhasználta források valamiképp elkerülték Konstantinosz Pophürogennétosz és időhamisító írnokainak a figyelmét, és megmaradtak a maguk valóságában. A bizánci császár szabályos írnok-műhelyt működtetett, hogy dokumentumokkal igazolják a Kr.u. 614-911 tartó fiktív időszak létezését, vagyis a régészeti emlékek teljes hiánya ellenére levél-, kódex- és könyvhamisításokkal lefedjék a betoldott 297 évet: Az eredeti dokumentumokat másolás közben átírták, majd az eredetieket a tudós császár parancsára megsemmisítették. Vámbéry és Budenz éppen a magyar krónikákhoz képest hiányzó részeket reklamálta, és utasította el a krónika valós voltát.   

„Dr. Sárkány Kálmán (jogász) kezdeményezésére és Geönczeöl Gyula segítségével, továbbá a Magvető Kiadó közreműködésével készült el a török kódex teljes szövegének fordítása.”[18]  Geönczeöl Gyula felvidéki ismeretsége révén talált rá a prágai Károly Egyetem turkológusára, a szintén felvidéki Dr. Blaskovics Józsefre, aki elvállalta a kalandos úton megszerezett krónika magyarra fordítását.

Az alábbiakban Geönczeöl Gyulának a Tarih-i Üngürüsz amerikai kiadásában (1988) megjelent jegyzete alapján vázolom a krónika kálváriáját a felbukkanásától a megjelenésig:

A Tarih-i Üngürüsz-nek két török nyelvű példánya létezik. Az egyiket Vámbéry Ármin hozta haza, és adta át az Akadémiának, a másik kézirat[19] Isztambulban van.

Dr. Zakar András[20] 1971 nyarán beszélt Geönczeöl Gyulának a Tarih-i Üngürüszről. Az isztambuli másolat megszerzése nem sikerült, mert az „Akadémia bennfentesei… Isztambulban elintézték, hogy… zárolják az anyagot.” Geönczeöl Gyula ismerőse révén a Pozsonyi Egyetem Könyvtára „megkérte az anyagot Törökországból, de a filmeket nem engedték továbbítani…”Dr. Zakarnak az „UNESCO római irodájában” dolgozó barátja „repülőre ült, és amikor… az angliai úr belépett Istambulban a levéltárba…, az elképedt levéltáros… elmondta, hogy itt hever a filmmásolat már régóta, és nem értik, mi ez a felfordulás!”[21]

Dr. Blaskovics József turkológus, a Tarih-i Üngürüsz fordítója (epa.hu)

Az Akadémiát „nem az zavarta, hogy a pesti kéziratot lefordítjuk, hanem az, hogy...  ilyen ősi irat tartalma a magyar nép kezébe kerül és annak mindennapi olvasmányos Bibliájává válik… Ráadásul Budenz József… eredetileg zárolta az anyagot…” Zakar „dr. Sárkány Kálmánt kérte meg, hogy filmmásolatot kérjen ki az Akadémia Keleti Gyűjteményében a TÜ kéziratról… A nemtörődöm alkalmazottak rendes könyvtári kölcsönzés keretében kiadták a filmet.” Zakar megkérdezte Geönczeöl Gyulát, ismer-e „olyan turkológust, aki kitűnően beszél magyarul és törökül is.”[22] Így került a kézirat a prágai Károly Egyetem felvidéki származású turkológus professzorához, Dr. Blaskovics Józsefhez. Elvállalta, hogy a „rendkívül nehéz szöveget lefordítsa, gyönyörű magyar nyelvezetbe illessze, mely párosulva a rokon török nép színes, keleties kifejezővilágával, eredeti környezetben szólaltatja meg a TI ősi igéit, történetét… A Magyar Nemzet c. napilap cikke nyomán Pesten kiderült, … megvan a szöveg…; kitört az idegesség az Akadémián. Azonban Illyés Gyula mellénk állott… Hiába fenyegette az Akadémia levélben dr. Blaskovicsot és dr. Sárkányt, a filmet nem adtuk vissza, ellenben másolatot készítettünk róla…”[23]

Geönczeöl Gyula írja: „Kolozsvári Grandpierre Endrével[24] meglátogattuk az Akadémia alelnökét, Ligeti Alajost[25]”, aki „felajánlotta, ha a TÜ kiadásától elállunk, megígéri, hogy Blaskovics Felvidékre vonatkozó török adóösszeírási anyagát… segít kiadni.” Geönczeöl válasza: „nincs alku, az meg fog jelenni.” Ligeti „dühösen kiabálni kezdett: Akkor véres fejjel fognak visszavonulni! Ligeti kifogásolta Endre jelenlétét… Nyilván zavarta, hogy van tanú…” Illyés Gyula[26] támogatása révén az első nagy tanulmány, K(olozsvári) G(randpierre) Endréé megjelent az írószövetség lapjában, a Kortársban.  A második rész már nem jelenhetett meg… Aczél György[27] megtiltotta.” Geönczeöl Gyula így folytatja: „…Kiérkeztem Clevelandba, és a Szittyakürtben…” megjelentettem „hogy a teljes kézirat nálam van. Ez sokat segített, mert a Magvető… korlátozott példányszámban, de megjelentette az anyagot. 1982 tavaszán, a könyvnapon órák leforgása alatt kelt el.”[28] 

A jámbor magyar olvasó értesülvén a Tárih-i Üngürösz körüli viharról, joggal nem érti, s felteszi önmagának és a világnak a kérdést: Vajon 400-500 év távolából mitől tart a (Magyar) Tudományos Akadémia? Csak nem attól, hogy a magyarság ráébred, az őstörténetéről, eredetéről hazugságot tanítottak. Sutbadobva a történelemkönyveket, újra kellene értékelni és írni a magyar történelmet? Esetleg erősödik a nemzeti öntudat, s születnek, nevelődnek még Magyarországon  „geönczeöl gyulák”?    

Dolgozatomhoz Geönczöl Gyulának az amerikai kiadásban megjelent (1981) előszavát[29], a fordító, Dr. Blaskovics József turkológus professzor zárszavát[30], tovább a krónika szövegét használtam fel. Írásomat Geönczeöl Gyula emlékére készítettem.

A pilisi Fehérvár (ifj. Mathias Merian metszete, Baitz Péter könyvéből – epa.oszk.hu)

[1] A magyarok története/Tárih-i Üngürüsz/Madzsar Tárihi – Dr. Blaskovics József fordítása, az Előszót írta, az amerikai kiadást szervezte, szerkesztette Geönczeöl Gyula, II. Nagy Szittya Történelmi Világkongresszus, Clevland, Ohio, 1988.

[2] Geönczeöl Gyula (1950-1922), a Zsarátnok, az „Őshitű magyarok lapja” felvidéki újságírója. A továbbiakban TÜ)

[3] A magyarok története/Tárih-i Üngürüsz / Madzsar Tárihi – Dr. Blaskovics József fordítása, az Előszót írta, az amerikai kiadást szervezte, szerkesztette Geönczeöl Gyula, II. Nagy Szittya Történelmi Világkongresszus, Clevland, Ohio, 1988.

[4] Szigeti Gábor, a Zsarátnok c. folyóirat főszerkesztőjének 2022. XI. 25-én elhangzott búcsúztatójából  In: https://felvidek.ma/2022/11/

[5] Lmf. 263. p.

[6] Vámbéry Ármin (1832-1913), orientalista, egyetemi tanár, az MTA tagja

[7] Magyar Akadémiai Értesítő, I. köt. 4. sz. 360-362. pp.

[8] Budenz József (1836-1892), német származású „magyar” nyelvtudós, egyetemi tanár, az MTA tagja. In: Magyar Akadémiai Értesítő, II. köt. 3. sz. 1861. 261-292. és 293-316. pp.

[9] TÜ i. m. 265. p.

[10] A „nimród”szó megnevezés, titulus. Több ókori népnek volt „nimródja”, vagyis párducbőrrel felövezett hőse, vezére, s mindeniknek volt ismert vagy ismeretlen neve. In: Marton Veronika: Nimród, a hun-magyarok őse, Matrona, Győr, 2017, 21-35. pp. 

[11] TÜ i.m. 10. p.

[12] TÜ i. m. 268. p.

[13] TÜ i. m.275. p.

[14] Matuz József Jenő (sz. Wágner, 1925/7-1992) magyar származású német történész, orientalista, turkológus, iszlámkutató.

[15] Jozef Matuz/Wagner: Pfortendolmetscher zur Herrschaftzeit Süleymans der Prächtigen, 49-51. pp. In: Südostforschungen, 1975.

[16] TÜ i. m. 275-276 pp.

[17] Illig, Heribert (1947-): német orientalista, a Zeitensprünge c. lap alapítója, rendszeranalítikus.

[18] TÜ i. m. 266. p.

[19] Tárih-i Üngürüs, Nur-i Osmaniye Kütüphanesi No.3385, 63-101 yapraklari

[20] Zakar András Dr., katolikus pap, pápai kamarás, Mindszenthy József hercegprímás személyi titkára 

[21] TÜ i. m. 7.p.

[22] TÜ i. m. 8.p.

[23] TÜ i. m. 8. p,

[24] Kolozsvári Grandpierre Endre (1916-2003), író.

[25] Ligeti Alajos/Lajos (1902-1987): magyar orientalista, nyelvész, filológus, mongolista, turkológus, egyetemi tanár, az MTA tagja

[26] Illyés Gyula  (1902–1983) magyar költő, író, drámaíró, műfordító, lapszerkesztő, országgyűlési képviselő, az MTA és a DIA tagja.

[27]Aczél György (sz. Appel Henrik, 1917-1991) kommunista politikus, a Kádár-korszakban a kulturális élet egyik legfőbb ideológusa, irányítója.

[28] TÜ i.m. 9. p.

[29] TÜ i.m. 5-16. pp.

[30] Lmf. 263-278. pp.

A sumir nép élete sokban hasonlít a honfoglaló magyarokéhoz, vagyis a szkítákéhoz. Szürkemarháik, rackajuhaik voltak, a pecséthengerek tanúsága szerint disznaik a rég kipusztult szalontai disznót formázták.

Sumir életképek (részlet Ur város mozaik-zászlajáról – teacinghistory100.org)

Mezopotámiában az Eufrátesz és a Tigris közén alkonyatkor a pásztorok a dús fűben legelésző szürkemarha-csordákat a templom, ill. a királyi palota karámjába terelgetik. Juhászok nógatják a vastagprémű rackajuhokat, möndölöcskéket. Az állatok körül pulikutyák, komondorok futkároznak, ügyelik, hogy szét ne szaladjanak, ne kódorogjanak. Az állatok ellátása után az idegen országbeli szolganép az osztóhelyre igyekezik a napi kenyér- és söradagjáért.

Ökrök menete Innana istennő uruki templomának falán. (Mészkő-, kagylóhéj-, rézberakás, Kr. e. III. évezred, Ubaid kor,  22x85 cm, University of Pennsylvania Museum, Philadelphia)

A hűvösödő estéken Urukban (és más településeken) az emberek, nők, férfiak, gyermekek IN.AN.NA istennő É.AN.NA (ég temploma) nevű temploma előtti térre igyekeznek. A műhelyekből tereferélve jönnek a kézművesek, az asztalosok, a fémművesek, a fazekasok, a kő- és a pecséthenger-metszők. Az asszonyok magasra tűzött hajjal, felkötött gyapjúruhában nagy agyagkorsókban hordják a folyóról a vizet, mások a templom előterében levő tűzhelynél sütik az esti kenyeret. A bronzsisakos katonák a hosszú lándzsájukat a vállukra vetve érkeznek. Az írnokok, a papok és az udvari tisztviselők cakkos szoknyájukban feszítenek. Az ifjak otthagyva iskolájuk agyagpadjait, agyagtábláikat lóbálva viháncolnak. A templomudvarra esetenként egy-egy szamár-karaván hajt be. A szamarak hátán megrakott kosarak, batyuk. Az írnokok agyagtáblákon tartják nyilván honnan, mennyi árut hoztak, továbbá feljegyezik a templom és a palota szolgálatában végzett munkákat, hiszen eszerint kapják az élelmiszer-részesedésüket. A teleírt táblákat polcra helyezik, majd indulnak a térre. A folyóparton üldögélnek a paraszti munkában megfáradt szolgák, a csatornatisztítók, téglavetők. Pihennek, beszélgetnek, esznek-isznak, és várják az esti istentiszteletet. 

IN.AN.NA, korábbi nevén NIN.HUR.SÁG, a „nagy hegy úrnőjé”-nek, a hegyes ország istennőjének díszes mészkőtemploma délnyugati-északkeleti tájolású. Teraszán 40x18 m² alapterületű, „agyagtűk”-kel ékesített falú szentély áll.  Az égetett agyagból készített,  sűrűn egymás mellé helyezett agyagtűkkel az építmény döngölt agyagfalát erősítették meg. Megkapó szépségű a tűk színesen mintázott fejének hullámvonalas, háromszög- vagy virágformájú másodlagos mintázata.

Virágmintás fejű „agyagtűk”.  (25x37 cm, Kr. e. III. évezred, Ubaid kor, University of Pennsylvania Museum, Philadelphia)

A templomból kántálás hallik. A papok és a templomszolgák kérik az istennőt, éjszaka is védje a várost és népét a gonosz szellemektől. Az esti fohász után a téren összegyűlt emberek szétoszlanak. Ki-ki a saját házikójában vagy a templomi szálláson tér nyugovóra.

Uruk városát és lakóinak életét már a legrégibb ékiratok említik. A várost a Vízözön előtti Ubaid-i lakosság építtette. Nyomaikat a város legalsó ásatási rétegében találták meg. A felsőbb rétegekben az elamita Susa felől érkezett urukinak nevezett népesség edényei, házmaradványai, és számtalan pecséthenger bukkant elő. A felsőbb, IV-III. ásatási rétegből a kárpát-medencei, azaz erdélyi eredetű, az írás művészetét magával hozó Jemdet Nasr népcsoport emlékei kerültek elő.

Az egyes népek nevüket a legtöbb leletet adó lelőhely, domb (tell) arab elnevezése után kapták.

A Kr. e. IV. évezredre az Ubaid-i, az Uruk-i és a Jemdet Nasr népcsoport keveredéséből jött létre a sumir (a szakirodalomban szumer/sumer) nép. 

Szürkemarhák terelése (pecséthenger és nyomat, fehér mészkő, Uruk kor, Kr.e. 3200, Louvre, wikiwand.com)

Mezopotámiában milliószámra találtak különféle kövekből, féldrágakövekből, aranyból, rézből készült, pecséthengereket. Névjegyként, hitelesítésre használták őket. Méretük 2-15 cm között ingadozott. A legkülönfélébb jeleneteket, csillagászati események, hétköznapi jelenetek, állatok, növények stb. képét vésték a kis hengerekre.

Falusi idill (pecséthenger és nyomat, fehér mészkő, Kr.e.4100-3000, Louvre – wikiwand.com)

A puha agyagba forgatott henger végtelenített képet adott, s a különféle kereskedelmi ügyleteknél a tulajdonosának a személyazonosítását igazolta, mint mai pecsét. Az ókori emberek életéről, történetéről e gyakran írásos kis műremekek többet árulnak el, mint a hatalmas kőszobrok.  

Női fej (alabástrom, Uruk, 21,5 cm, Jemdet Nasr kor, Kr. e. III. évezred eleje, Bagdad, Iraq Museum) – Az öbölháború idején amerikai „fogságba” került. Értékesíteni nem tudták, mert a különféle kiadványokból világszerte ismert volt, így visszajuttatták a Múzeumba.

Uruk városától nem messze a Perzsa-öböl partján Eridu, Sumer legrégebbi, egyetlen, kőből épített városa. A követ a hegyekből bödönhajókon szállították. Az öblöt a Tigris és az Eufrátesz lerakott hordaléka feltöltötte. A mai partvonal az ókorinál 50 km-rel beljebb került. Akkkoriban a két folyó közös mederben ömlött az öbölbe, ma pedig külön-külön. Így Eridu romjai ma már 40-50 km-re vannak a víztől.

Eridu részben Elam felől, részben más földrészről (Afrika) a tengeren át érkezett un. uruki népcsoport első letelepedési helye volt. A város templomát az első lakosság, a csekély lélekszámú Ubaid-i nép építette. Évszázadok alatt többször átépítették és EN.KI (sémita népeknél E-a) isten temploma lett. EN.LIL istent, a sumirok főistenét felváló, AN-nak is volt itt tiszteleti helye.  A sumir korban AN nem volt isten. A nevének jelentése: ég, magas, magasan levő, az istenek lakhelye. E felfogás nyomai megtalálhatók a magyar nyelvben. A magyar ember eképp fohászkodik az éghez, a magasságoshoz: Adná az ég! Adná a magasságos ég! Az ég alatt nem Istent érti, hanem Isten lakhelyét, az elérhetetlen magasságot, a mennyet. 

Beszolgáltatási tábla (Jemdet Nasr kor, Kr.e. 4000 körül wikiwand.com)

EN.KI nagyon régi sumir istenség volt. Nevének jelentése „én, a föld”. Mezopotámián kívül tisztelték Dilmun (ma Bahrein) szigetén, és a mítoszok tanúsága szerint India északnyugati részén is.

A sumir népet alkotó három népcsoport korábbi hazájában a föld, a termőföld volt az elsődleges. A csapadékszegény Folyamközbe telepedvén a víz lett a legfontosabb; hiszen a földeket öntözni kellett, s ha nem volt víz, akkor termés sem volt. Így EN.KI isten neve minden feladatkörével együtt E.Á-ra változott. A név jelentése „víz-ház”. A „víz-mélység” urának is tekintették, ami nem csupán a tenger mélységét jelentette, hanem a végtelen, a beláthatatlan égi óceánt is. Emiatt E.Á-t bölcsnek, a bölcsesség urának tartották. Lépcsőzetes toronytemplomát, zikkuratját a sumirok TAL.TAL-nak, azaz a „bölcsek bölcsé”-nek hívták.

A TA.AL kifejezés rejtezik a magyar táltos első szótagjában: TAL.TAS. Jelentése: „bölcs úr”.

A magyar nép táltosai valóban rendkívül bölcsek, a tudományokban, a gyógyításokban jártasak voltak. (Ne tévesszen meg senkit, hogy a második jel alapjelentése kutya, elsődleges olvasata meg UR, mert a TAS-nak is olvasták!)

Eridu politikai jelentősége a földtani változások miatt lassanként megszünt, ti. a város egyre messzebb került az öbölparttól. A helyét Uruk, Gilgames városa vette át. Mezopotámia vallási székhelye EN.LIL (én-lélek) isten tiszteleti helye, a nippuri É.KUR lett. Jelentése „épület a hegyé” vagyis „hegyház”. Az É a magyar épület első szótagja.  

Bérosszosz, a Kr. e. 3. évszázadban élt babiloni Marduk-pap megírta Chaldea történetét. Műve elveszett, de több ókori író részletesen idézi: Eridunál szállt ki a tengerből Oannes a halember. Mesterségekre, művészetekre, földművelésre, téglavetésre, házépítésre, kenyér és sör… készítésére tanította az embereket, mindarra, amire egy letelepült népnek az életbenmaradáshoz szüksége lehetett. Megismertette velük a csillagászatot, a számolás művészetét, lehozta a számokat az égből… Mondják, emberi nyelven beszélt, ételt nem vett magához, és éjszaka mindig visszament a tengerbe. Halfeje és halfarka volt. Sokáig tanította őket, sokáig maradt velük, majd eltűnt. Utána időről időre újabb halember jött a tengerből, és tanította az embereket. Elmélyítette az ismereteiket majd újra eltűnt, aztán újabbak jöttek, összesen hétszer. Oannest mind a sumirok, mind az utánuk következő népek EA istennel azonosították, pedig a pecséthengerek tanúsága szerint nem az volt, hanem csak a küldötte.

Oannes öltözékét viselő, datolyapálmát beporzó pap az asszíriai Nimrud városából[1]

A sumir kornál jóval későbbi az Oannes-jelmezes asszír pap domborműve. A datolyapálmák mesterséges beporzását végzi, ahogy az „isten” tanította. A beporzás kezdését égi jelek, csillagállások határozták meg. Tavasszal, amikor az Oroszlán-csillagképet megközelíti a Szűz-csillagkép, és a β Virginis csillag becsúszik az Oroszlán farára, akkor kellett a datolyapálmák beporzását megkezdeni.

Az asszír pap fején jól látszik a halat formázó sipka, hátán a lelógó halbőr. Az asszírok átvették a sumir hagyományokat. Ezt jól példázzák a pap karján levő óra-szerű karkötők. Feltételezés szerint távoli, még a sumirok előtti valamelyik világkorból származnak. Az asszírok anélkül, hogy a rendeltetésüket ismerték volna ékszerként használták. A papok egyet-kettőt hordtak, istenszobraik karjára többet is tettek. 

A babiloni vízözön monda említi, az áradatot a  több város is túlélte: Larak, Szippar, Bad Tibira, Eridu és Suruppak  A régészeti ásatások tanúsága szerint más városok is átvészelték a Vízözönt. A pusztítás nem volt oly egyetemleges, miként a Biblia írja. 

A Vízözön után a magasabban fekvő részeket mocsaras, vizenyős részek választották el egymástól. E szárazulatokon megmaradt városok, települések egymástól elválasztva, saját uralkodóval, PA.TE.SI-vel önállóan élték a maguk életét, mint az újkor elején a német fejedelemségek. E természetes elszigeteltség lehetett az oka, hogy a sumir korban nem alakult ki egységes birodalom, hanem viszonylag kicsi, 50-400 km²-es városállamok jöttek létre, amelyek a sémita népek hódításáig meg is maradtak. Nagy birodalmakat majd a sémiták hoznak létre.

A Kr. e. IV-III. évezredben a sumirok békében éltek. Művelték a földjeiket, ápolták a kertjeiket, a csatornáikat, gondozták az állataikat. Országukat tejjel-mézzel folyó Kánaánná varázsoltak. Mígnem az arab sivatagból tömegesen beszivárgó sémita népek meg nem irigyelték a jólétüket. Egyre többen jöttek és szaporodtak. Hozták magukkal új erkölcseiket, kegyetlen szokásaikat, végül a sumir népet kiszorították, kiűzték a hazájukból. Az akkád népirtás elől menekülők Egyiptomba, a babiloni-asszír uralom idején a Földközi-tenger medencéjének partvidékére, majd keletre a Minuszinszk-Abakán folyó vidékére menekültek.

 Forrás: Hartmut Schmökel, Ur, Assur und Babylon, Europäischen Buchklub, Stuttgart etc. 1955.

 [1] Smith, George: Chaldäische Genesis, Hinrichs’sche Buchhandlung, Leipzig, 1876. 40. p.

Az emberi települések kb. kétmillió esztendeje Afrika közepén, a mai Olduwai- szakadéknál alakultak ki, és onnan származtak szét a világba. Szétvándorlásuk egyik állomása Buda-Várhegy és Vértesszőlős volt, de eljutottak a mai Iránon keresztül Indiába is. A vértesszőlősi leletek említése, számos nagyközönségnek szánt ismeretterjesztő műből kimaradt, bár az emberréválás folyamatában sarkalatos pontot jelentett. A szakmunkák az ősember szabványosított mértékének azt a neandervölgyi ősembert tartják, … [,amelyik] … elterjedtségének (Bükk, Irak, Németország, stb.) dacára, valamely okból „evolúciós zsákutcát jelentett”[1], életképtelen volt, míg a vértesszőlősi erős és életképes.

Samu, a vértesszőlősi előember koponyacsontja (upload wikimedia.org-hu.wikipedia.org)

A vértesszőlősi előembernek és utódainak nyoma az egész világon megtalálható. - írja Vértes László régész az 1969-ban megjelent Kavics-ösvény c. munkájában. Tehát a Kárpát-medencei ember-előd világszerte elterjedt. E Vértes könyve inkább ismeretterjesztő, semmint tudományos, mégis a lelőhelyekre való utazási élmények és a régészeti feltárások könnyed leírása közé csempészve pontosan, szakszerűen és tárgyilagosan bemutatja a korabeli tudósok által 450-400 ezer évesnek tartott vértesszőlősi előembert. A külföldi és magyar szakmunkák nemigen említik, hogy a vértesszőlősi előember leszármazottjai folyamatosan a Kárpát-medencében éltek, arról is hallgatnak, hogy a történelemelőtti Közel-Kelet és a Kárpát-medence lakói között valamiféle „közlekedés” lett volna. Pedig mind az őskorban, mind az ókorban a Kárpát-medencéből időről-időre lüktetésszerűen embercsoportok vándoroltak ki és vissza. Krantz amerikai antropológus hogy „a Kárpát-medencét Afganisztánból származó pásztorok népesítették be cca. 8500 évvel ezelőtt, és innen vándoroltak a dél-orosz sztyeppékre, a Balkánon át Anatólia felé...” [2] Krantz tudván tudta, ez visszavándorlás volt, de némi hivatalos nyomásra megváltoztatta a véleményét.

Oroszlános karfájú trónuson ülő anyaistennő (agyag, kb. Kr.e. 5800, 16,5 cm, Catal Hüyük- newworldencyclopedia)

Kr. e. 8000-5500 között, az átmeneti kőkorban Közel-Keleten az ősember már felhagyott gyűjtögető, halászó-vadászó életmódjával és áttért a vadászó-nomád életmódra. Ez az un. „neolitikus forradalom” több évezredig tartó életmód-változást eredményezett. Kialakultak az első települések. A korábbi vadászok földet műveltek, állatokat háziasítottak, gabonát termesztettek, kezdetleges kereskedelmet folytattak. Tárgyi emlékeiket Jarmoban (Iraki Kurdisztán), Jerikóban (Izrael) és Catal Hüyükben (Törökorsz.) tömegével tárták fel.

A szakirodalom e települések korát illetően nem egységes. Jarmohoz kötődik a legkorábbi földművelés és állattenyésztés, mégis Jerikót tartják régebbinek. Minden időrendi felsorolásban (már ahol megemlítik!) Jarmo van az első helyen, utána Jerikó, végül Catal Hüyük.

Az un. kerámia-kor előtti első települést Jarmot az iraki Kirkuktól délre tárták fel. Itt „nemcsak a háziasított gabonafajtákat, (tönkebúza, árpa, borsó, lencse), hanem azok átmeneti formáit is sikerült azonosítani”[4]. Ez a legkorábbi település, melynek lakossága földműveléssel foglalkozott. Az ásatásokon Kr. e. VII. évezredből való kőedényeket, égetetlen agyagból készített női szobrocskákat, égetetlen agyagtéglákat is találtak.

Jerikó korabeli lakói is a szkítasághoz tartoztak. Az átmeneti és a csiszolt kőkorszakban hírük-hamvuk sem volt itt a sémita (zsidó) népességnek. A sémita-amorita bevándorlás néhány évezreddel később beszivárgással kezdődött, végül kiszorították a szkítafajú őslakosságot.

A Kr. e. V. évezredből való a mai Észak-Irakban feltárt Halaf (Szíria). Lakossága gabonatermesztéssel, állattartással foglalkozott. A korai falu magja az istenháza, kezdetleges szentély lehetett, ami papi hivatás meglétére utal. A halafi parasztok egész Dél-Mezopotámiáig (Babilonig) terjeszkedtek.[5]

Az ókori Közel-Kelet (web.cocc.edu)

A vízözön előtt, a történelemelőtti korban a Káspi-Aral térségből” az észak-iráni Lurisztánon (Irán) át a Halaf-kori emberek érkeztek Mezopotámiába (a továbbiakban Folyamköz) Emlékeik a paticsfalból készült, döngölt padlójú kunyhók maradványai, agyagból tapasztott vagy égetetlen agyagtéglából rakott tűzhelyek, festett kerámia-edények és szobrocskák, különféle háztartási eszközök, kézzel formált üvegpaszta ékszerek.[6]  A leletek a folyamközi Ur városától kb. 6 km-re levő Ubaid dombból kerültek elő. A lelőhely után e műveltséget Ubaid-inak nevezik. A Közel-keleten számos helyén, pl. a turkesztáni Anauban, az elamita Susában (Irán) találtak hasonló típusú edényeket, szobrocskákat, pecsételőket.

E népesség nagy területen élt, egyes csoportjaik átélték, túlélték a Vízözönt, mert a felsőbb ásatási rétegekben is megtalálták a nyomukat. A településeket egymástól elválasztó vizenyős területeknek köszönhetően nem nagy birodalom, hanem kisebb városállamok jöttek létre. Ez szokássá merevült és a sumir kor végéig megmaradt. A nagyobb államalakulatokat majd a sémita népek szervezik meg. A régészeti leletek és a régi írások utalásai, arra engednek következtetni, hogy a Vízözön előtt e terület a Nagy Kusita Birodalomhoz tartozott, amit az áradat választott ketté.

A Vízözön után a Kaspi-tenger környéki „Arattából” (Chorezm) Elamon át érkezett népcsoport tárgyi emlékeit Erekben/Urukban (ma: Warka) fedezték fel. Kr. e. 3300 körül az „örök városban”, Gilgames városában számos épületmaradvány, szerszám, szobrocska, edény, lepecsételt tárolóedény, pecsételő és pecséthenger kerültek elő. A leletek sokasága miatt a műveltséget Uruk-inak nevezték.

Az Ubaid-i és az Uruk kort a szakemberek nem választják el élesen egymástól, mert a Vízözön ellenére eléggé nehéz meghúzni köztük a határvonalat.[7] Ti. mind a Vízözön előtt és a Vízözön után szárazulatokon ugyanazon, kézzel formált edényféléket találtak.

Urukban (és másutt) hatalmas templomépület maradványai közt a történelmi kor kezdetét (kb.Kr. e. 3200) jelző írásos emlékeket, vonalas jelekkel írt agyagtáblák kerültek elő. Ezek a Folyamközbe harmadikként érkezett Jemdet-Nasr népcsoport emlékei.

Állatalakos „teknő” (mészkő, 15,2x96,5 cm, Kr.e. 3300-3000, Uruk-kor, British Museum – wikipedia.org)

Urukban tizennyolc egymásra épült  művelődési réteget, település-maradványt tártak fel, ezeket római számmal jelölték.  E rétegek közül a legalsók az Ubaid-i, majd az uruki, a felsőbbek a Jemdet Nasr népcsoport nyomait őrzik. XX. században a Folyamköz más régészeti lelőhelyein talált, hasonló stílusjegyű leleteket, a római számmal jelzett uruki rétegek valamelyikéhez sorolták. Szellemes megoldás, mert némelyik bevándorló népcsoportnak az első lelőhelyről elnevezett nevét így sikerült eltüntetni. Csak a szakemberek tudták pontosan, melyik korábbi lelőhely nevét takarják a római számok. A számozás alkalmat adott arra, hogy egyes lelőhelyek nevét eltüntessék. Az Ubaid dombban előkerült leletekhez hasonlóakat találtak az Uruk XVIII-XV. rétegben, ennek ellenére az eredeti Ubaid elnevezést megtartották. A közbülső uruki rétegek leletei valóban Urukhoz kötődtek, azaz Uruk-koriak voltak.

Ember- és állatalakos vázatöredék (mészkő, Jemdet Nasr kor, Kr. e. 3300-2900-wikiwand.com)

Az Uruk IV-III. ásatási rétegében, a Jemdet-Nasr dombiakhoz hasonló tárgyi emlékek kerültek elő. Az igényesebb szakmunkákon kívül, szinte minden népszerű-tudományos kiadvány, elfelejti közölni az első lelőhely helyét, a Jemdet-Nasr dombot, hanem csak a réteg-számozást közli.  

E népcsoport a Balkánon keresztül Erdélyből vándorolt a Folyamközbe. A Kárpát-medencei népcsoport nyomait, gazdag kerámialeleteit Bagdadtól délkeletre a Jemdet Nasr dombocskában találták meg. Erről nevezték el ez időszakot (Kr. e. 2900-2700) Jemdet Nasr-kornak, ill. műveltségnek. A Folyamközben ekkor alakultak kis az első városias települések és az ellátásukat biztosító mezőgazdasági peremterületekkel együtt a városállamok.

E bevándorolt népcsoport hozta magával az írást. Vonalas jeleik a Tatárlaki táblák jeleit formázzák. Torma Zsófia, a XIX. században Erdélyben élt régésznő megállapította, hogy „Tordos leletein ekkor fölismerém Babylon-Chaldaea kulturelemeiből keletkezett s az egyiptomi művészettel együtt Syriában tovább fejlődött azon művelődést, a mely hasonló volt Trója thrákjainak kulturájával s a melyet Dáciában meg nem előzött az eddigi régészek által ismert gall-kelta, pelásg-görög és etrusk-római kultúra. Babylon ős népe – ékírásos feliratai szerint – a turáni fajhoz tartozó sumer-akkád nép volt… innen olvadhatott a magyar nyelvbe, mint ezt Sayou francia assyrológus észrevette – több… akkád-féle elem.”[8]

Torma Zsófia a tordosi kerámia leletek és a folyamközi, azon belül Jemdet Nasr-kori emlékek hasonlatosságát és folytonosságát állapította meg. A hasonlóság ellenére az erdélyi leleteket a folyamközieknél régebbinek és elsődlegesebbnek tartotta. Az erdélyi leletek, a Tatárlaka-i táblák jelei valóban hasonlítanak, sőt némelyik azonos is a Jemdet-Nasr kori nép írásos emlékehez, csak éppen 12-14 évszázaddal régebbiek.

A Kárpát-medencéből kivándorolt vértesszőlősi típusú, életképes előember erdélyi utódai, a Jemdet Nasr népesség a Balkánon keresztül eljutott a Folyamközbe és csatlakozott a korábbi népcsoportokkal; keveredett a Vízözönt túlélt Ubaid-i őslakossággal, továbbá a Kaspi-Aral térségből származó Uruk-i bevándoroltakkal.. A XIX-XX.századi tudósok véleménye egyezik azzal, hogy az Ubaid-i, az Uruk-i és a Jemdet Nasr népcsoport a szkíták elődeihez, az un. előszkítákhoz tartoztak. E három azonos fajú népcsoport együttéléséből származó népesség hozta létre a mindmáig ható sumir magasműveltséget.

Bár a hivatalosított történelemtudomány szerint a sumir nép eredete és nyelvi hovatartozása ismeretlen. Az ékírás megfejtésével foglalkozó XIX. századi tudósok, a francia Francois Lenormant, Jules Oppert, az angol George Rawlinson, Edward Hincks, továbbá a német Fritz Hommel és Friedrich Delitzsch stb. nyelvi tényekkel támasztotta alá, hogy a sumir nép fajilag szkíta, nyelve pedig toldalékoló ural-altáji nyelv, miként a magyar. A magyar nyelvet mindegyik tudós a sumir nyelv egyenesági leszármazottjának tartotta, vagyis a magyar őrzött meg a legtöbbet a sumir nyelvből, amit az ékiratos szövegek teljes mértékben igazoltak. Bár senki nem tudja mi nyelven beszéltek az Erdélyből elszármazottak, mivel könnyedén csatlakoztak a folyamköziekhez, bizonyára a nyelvük sem sokban különbözött.

A Vízözön utáni folyamközi városoknak, városállamoknak saját védistenei és tiszteleti helyeik, templomaik voltak. Vallási szempontból mindegyik a nippuri Ékurhoz, Enlil főisten templomához tartozott

A Jemdet Nasr domb, Uruk, Úr és Susa-i egyes ásatási rétegeiből előkerült díszesen formált állati és emberi figurák, szoborszerű kerámiaedények, madárfejű, emberalakú szobrocskák és gazdagon díszített pecséthengerek meglepően hasonlítanak egymáshoz.[9]  Uruk és Suza (Irán) közti nagy földrajzi távolság ellenére az Uruk IV. rétegben és a suzai fellegvár XVIII. ásatási rétegből kiásott pecséthengerek, élethűen formált állat- és emberalakok, kultikus tárgyak, munkaeszközök és építmények stílusjegyei szinte ugyanazok, mint a folyamközi Jemdet Nasr dombban talált leleteké.

Beszolgáltatási tábla (agyag, 5,5x6x4,15 cm, Uruk, 3200-2900,  Jemdet Nasr kor - ancientpages.com)

Az elamita Suza és a Folyamköz népessége nemcsak ugyanazon kultúrkörhöz tartozott, hanem a történelemelőtti korban azonos is lehetett. A népesség felhígulása és keveredése, a korszak végén, a sémiták Folyamközbe való fokozatos beáramlásával kezdődik. A XIX. században a sumirokat még akkádnak nevezték, hiszen Sumert és Akkádot azonos fajú toldalékoló nyelven beszélő nép lakta. Mivel a sémiták Akkádot szállták meg legelébb, ezért csúszott át az akkád elnevezés az első hódító sémita népességre.

A rézkor végére a Folyamközben e három népcsoport összeolvadásából létrejött sumir[10] nép hozta létre azt a magaskultúrát, melynek ékírásos jeleivel kezdődött Kr. e. 3500 körül az írott forrásokra támaszkodó történelem.”[11]

Megjegyzés: Marton Veronika: A sumir kultúra története (Matróna, Győr, 2000/2021 c. könyv nyomán. 

[1] Renfrew, Colin: New configuration in Old World Archeology, World Archaeology Vol.2. Oct.1970.  199-211. pp. [2]  Krantz, Grover S.: Az európai nyelvek földrajzi kialakulása (ford. Imre Kálmán), Magánkiadás, 2000. Bp. 197-198. pp.

 [4] Renfrew i.m. 199-211 pp.

[5] Childe, Gordon: What happened in History (A civilizáció bölcsője), Gondolat, 1959.42. 64. p.

[6] Woolley, Leonard sir: Ur in Chaldea, Brockhaus, Wiesbaden, 1956. 35-37. pp.

[7] Brentjes, Burchard: Die iranische Welt vor Mohammed, Koehler-Amelang, Leipzig, 1978. 72-73. pp.

[8] Torma Zsófia: Hazánk népe ősmythosának maradványai, 1-11 pp.  [Torma Zsófia cikke, feltehetően valamelyik XIX. századi magyarországi tudományos folyóiratban jelent meg feltehetően 1894-után.  A bekötött 11 oldalon kiadási adat nincs! A papír és a betűforma a XIX. századra utal.

[9] Az al-ubaidi kultúrából az urukiba való átmeneti szakasz

[10] A sumirnak nevezett kultúrát és a területét a régi források, pl. Bérosszosz, káldnak nevezi. Mivel a szakirodalomban a sumir kifejezés honosodott, ezért, ahol lehet, célszerűbb lenne a két kifejezést összevonni és a káld-sumir megnevezést használni. 

[11] Marton Veronika: A sumir kultúra története, Magánkiadás [Győr], 2000, 42. p.

Az aradi vértanúk levétele a bitófáról (ismeretlen festő alkotása, XIX. sz.)

1848-49-es magyar forradalom és szabadságharcot Szent Szövetség égisze alatt az osztrák császári és az orosz cári haderők kegyetlenül vérbefojtották. A vitatott és szükségtelen világosi fegyverletétel után az osztrákok bosszúvágya nem ismert határt. Az 1850-ig tartó megtorlást Haynau, a „brescai hiéna”, 1849-1850 közt a bécsi udvar teljhatalmú magyarországi megbízottja vezényelte le. Utasítására az osztrák rögtönítélő bíróságok 4628 magyar szabadságharcost fogtak perbe, és mintegy 500 halálos ítéletet hoztak, ebből 110-et végrehajtottak. Az 1849. október 6-án hajnalban Aradon golyó, illetve kötél általi halált halt 13 vértanú: egy altábornagy, tizenegy honvédtábornok és egy honvéd ezredes. Ugyanezen a napon  Pesten gr. Batthyányi Lajos felelős magyar miniszterelnököt főbelőtték.

Magyarországon úrrá lett a gyász és a fájdalom. Minden magyar családban sirattak valakit. Nem lehet tudni, hogy a haza vesztét vagy a szeretteik elvesztését gyászolták-e jobban? A kettő elválaszthatatlanul egybeforrt a magyar szívekben.

Az 1849. október 6-i gyászos ítéletvégrehajtás után lábra kelt a kivégzett aradi tizenhárom vezetéknevének kezdőbetűiből összeállított mementó, s hogy az osztrákok se feledjék, németül:

Pannonia! Vergiss Deine Todten Nicht,

Als Kläger Leben Sie.

Pannónia! Ne felejtsd el a halottaidat, vádlóként[1] élnek ők.

P

 Poeltenberg Ernő lovag, honvéd tábornok - osztrák nagybirtokos nemes, 1829-től hivatásos katona, huszárkapitány a 4. huszárezredben; átállt a magyarokhoz. 

V

Vécsey Károly gróf, honvéd tábornok - kisbirtokos magyar főnemes, Ferenc József nevelője volt, 1848 tavaszától őrnagy a Hannover huszárezredben, átállt.

D

Damjanich János honvéd tábornok - szerb katonacsaládból származik, 1820-tól katona Temesvárt, 1848-ban szóváltásba keveredett Haynauval, ezért Olaszországba vezényelték, visszaszökött és átállt a magyarokhoz.  

Dessewffy Arisztid honvéd tábornok - magyar nemes, 1819-1839-ig a Radeczky huszárezred kapitánya, nyugállományú katonatisztként csatlakozott a magyar szabadságharchoz.  

T

Török Ignác honvéd tábornok - kisbirtokos magyar nemes, 1816-tól szolgált az osztrák hadseregben, 1848 szeptemberétől Komáromban alezredesként várerődítési parancsnok; a vár őrségével együtt átállt a magyarokhoz.

N

Nagysándor József honvéd tábornok - vagyontalan magyar nemes, 1819-1847-ig az osztrák hadseregben huszártiszt, nyugállományú kapitányként állt át a magyarokhoz; le1848-ban nemzetőr-őrnagy. A tavaszi hadjárat után tábornokká nevezték ki.

A

 Aulich Lajos honvéd tábornok - pozsonyi német polgár, 1812-től katona, résztvett a napóleoni háborúban, 1848-ban lépett át a magyar honvédségbe, a Batthyány-kormány hadügyminisztere.

K

 Knézić Károly honvéd tábornok - horvát katonacsaládból származik, 1824-től a varasdi határóezredben, majd Galíciában szolgál 1848-ban századosként csatlakozott a magyar honvédséghez.

Kiss Ernő honvéd altábornagy, dúsgazdag magyar-örmény nemes, 1818-tól utász, 1848-ban a Hannover-huszárezred parancsnoka, átállt a magyarok oldalán harcol a délvidéki szerb felkelők ellen, a bánáti hadtest vezére, majd az Országos Főhadparancsnokság vezetője.

L

Láhner György honvéd tábornok - német polgári családból való, 1812-től a komáromi 33. gyalogezredben szolgált, 1848-ban lett őrnagy, majd átállt a magyarokhoz. A hadügyminisztériumban a feladata a honvédhadsereg felfegyverzése és ellátása. Nagyváradon létrehozza a szabadságharc fegyvergyártásának központját.

Leiningen-Westerburg Károly gróf, honvéd tábornok - elszegényedett német főnemesi család sarja, 1835-ben lett katona, a családja tulajdonában levő un. 31. „Leiningen” gyalogezred századosa; 1848-ban magyar honvéd, majd a tavaszi hadjárat után tábornokként a 3. hadtest parancsnoka.

Lázár Vilmos honvéd ezredes - magyar-örmény nemesi család sarja, 1834-1844-ig az osztrák–magyar hadsereg hadnagya. 1848-ban a magyar 39. honvédzászlóaljnál szolgál. Bem apó ezredessé nevezi ki, a 9. hadtest parancsnoka. Törzstiszt létére a tábornokokkal együtt ítélik halálra.

S

Schweidel József honvéd tábornok - vagyontalan német polgári család sarja, 1814-ben Simonyi óbester keze alatt közhuszár, harcolt a napóleoni háborúkban. Az osztrák 4. huszárezred tisztjeként  felesketi tiszttársait a magyar alkotmányra, 1848-tól magyar tábornok, Buda visszafoglalása után a város parancsnoka. 

A tizenhárom aradi vértanú (Bellony László festménye, 1900, wikipedia.org)

Haynau bírósága mintegy másfélezer kisebb-nagyobb rangú honvédtisztet és katonát a hírhedt kufsteini, bécsújhelyi, brünni stb. várfogságra ítéltek. A közhonvédek harmadát besorozták az osztrák hadseregbe, s a hazájuktól távoli főleg magyarellenességről elhíresült osztrák tartományokba vezényelték.[2]

Aki tehette, hogy elkerülje a halálbüntetést, a rabságot vagy a besorozást, idegenbe menekült:

„Meg áljatok fiuk fáradt vitézek

   Szép hazámra még egy szer visszanézek

   Pihenjünk meg még utolszor hantjain

   Ha vérel sem segithetünk bajain…”[3]

[1] A „kläger” eredeti jelentése felperes. (MV)

[2] Varga Ottó: Aradi Vértanúk Albuma, Arad Szabad királyi Város tulajdona, Budapest, 1890.

[3] Honvéd búcsú 1849-ből, Zilah János kis daloskönyvecskéje (Kiskunhalas)

Kedves Olvasóim, kedves Érdeklődők!

Több évi kihagyás után Vollai Péter barátom szíves szervezésében és segítségével újra sumir tanfolyamot tartok. A  tanfolyamrra vonatkozó minden szükséges tájékoztatás a kép alatt olvasható. 

Az un. Blau-táblák egyike (lazúrkő, Kr. e. 3000 körül. Blau nevű régész vásárolta a bagdadi bazárban. Kiválóan olvasható és értelmezhető. Több jele megegyezik a Tatárlaka-i táblákon (Kr.e. kb. 4500)  levő jelekkel - pinterest.com)

SUMIR I.  tanfolyam Győrött 

A tanfolyamot vezeti: Marton Veronika tanár-sumerológus

A résztvevők megismerkednek a mintegy 4000-5000 évvel ezelőtt élt sumir nép történelmével, mitológiájával és az írásával.

Az egyes foglalkozások 2 órásak.

Az első rész a sumirok történelmével a második rész pedig az írásával foglalkozik.
A tanfolyamon a hallgatók elsajátítják a vonalas- és az ékírást, s önállóan tudnak rövidebb szövegeket (pl. pecséthenger) átírni latin betűkre, fordítani és értelmezni.

Miért fontos megismerkednünk a sumirokkal, az írásukkal és a mitológiájukkal?

A magyar – bizonyítottan – a sumir nép egyik egyenesági leszármazottja.

Jelenlegi műveltségünk alapjait a sumírok rakták le. Különösen megmutatkozik a magyarság néphagyományaiban.

Érdekel az ősiségünknek ez a csodálatos része?

Érdekelnek a régi, az ékiratos táblákon olvasható történetek és a megfejtései?

Tudni szeretnéd, hogy a mostani társadalmi és emberi problémákra, milyen ősi megoldási lehetőségek vannak?

Feltűnően sok a hasonlatosság a mai magyarság és a sumirok gondolkodásmódja, érzelmi és egyéb megnyilvánulásai között.

A tanfolyamon a sumir ékírás elsajátítása mellett a fenti kérdésekre is megkaphatod a válaszokat.

Ha a fentiek érdekelnek, akkor itt a helyed!

Tanulj hiteles forrásból!

A tanfolyam összesen 16-18 órás.

Az időpontok az első alkalmat követően délutánonként lesznek megtartva, egyeztetett időpontokban.

A teljes tanfolyam díja: 40.000 Ft

Jelentkezéseket korlátozott létszámban tudunk fogadni.

Jelentkezés és bővebb információ:

Vollai Péter
telefon: +36(30)2888-400
e-mail: info@pszichotronika.com

Kedves Olvasóim, kedves Érdeklődők! 

Tisztelettel értesítem Önöket, hogy az

Attila Nagykirály Hotel és a Visegrádi Szent György Lovagrend meghívására 

2022. szeptember 28-én, szerdán 17.00 - kor  

Vata imába foglalt megátkozása 

c. előadást tartok.

Cím: 1039 Budapest, Attila u. 20. 

 I. András király sírjának feltárása (Tihanyi Apátság altemploma, Kép: Korzenszky Richard - likebalaton.hu)

A vetített képes előadás  Vazulfia András herceg, a jövendő magyar király utasítására iratott Imák az első magyar szabadságharc vezérének, Vatának imába foglalt megátkozasa. 1046-os magyar nyelvű szöveget az Toldi Ferenc hatására a hivatalosított történetírás  mindmáig hamisítványnak tartja. Az Imák szövege elárulja, hogy 1046-ban milyen komoly befolyást gyakorolt a papság a magyar királyra, Andrásra, a rajta keresztül a magyarság életére.  

A Magyar Szent Korona

Ez a Korona nem az a Korona. Nem az, amit I. István király kapott Szilveszter pápától, ami valójában Géza fejét illette. Nem az, amit Vácra menet Szent László herceg korában Géza fejére álmodott;  sem az, amit Mátyás király vásárolt vissza III. Frigyes, német-római császártól, talán az sem, amit II. József, a kalapos király visszaadott a magyaroknak.

A Magyar Szent Korona a legutóbbi ezervalahány év alatt valamilyen úton-módon szinte midig idegenek kezére jutott, és közvetlen közelébe színleg-színlelt magyarok kerültek.  Úgy vélték, ha kicserélik, részesülnek a varázsából, bűvös hatásából. Nem sikerült, nem működött. Tehetetlen dühükben rontották-bontották, szétszedték, megbocsáthatatlan bántalmazásokkal illették. Egy-egy darabkáját elrabolták, képeit, ékköveit kicserélték, gyöngyöcskéit megtartották… Az ide-oda küldözgetés, vándorlás közben szétszerelték, képeit, köveit kifeszítették, átrendezték, kicserélték, keresztjét letörték, s még ki tudja, mi mindent változtattak rajta. Utoljára amerikai fogságból szabadult; ám mielőtt visszaadták volna szétszedték, (idehaza tilos volt), miközben két zöld smaragdköve zöld üveggé „változott”.

 A Koronán levő egy-egy zöld üvegkő (Damján és Kozma mellett)

Ám midőn földi jelek bizonyossá tették, hogy a vétkeseknek az égben méltó büntetésük készülődik, a sok színeváltozást megért Koronát visszajuttatták a tulajdonosának, a magyarságnak, mondván, ha nekik nincs belőle hasznuk, a magyaroknak se legyen, sőt ártson.

Barbár, durva szegecsek a Korona belsejében (Ludvig Rezső nyomán)

Hazánk népe keblére ölelte, úgy dédelgette meggyötört, megkínzott Koronáját, mint beteg gyermekét az édesanya.  S láss csudát! A Magyar Szent Korona sebei begyógyultak, feléledt, magához tért, és újra sugározta istenadta erejét. Jóravaló, becsületes, túlontúl hiszékeny magyar emberként viselkedett, akit megkörnyékeztek, becsaptak; s kirabolva, számkivetve sem hitte el, hogy a viszályt szító, hazugságokat sutyorgó idegenek tették mindezt vele.

Ilyen irták le tudósaink a Magyar Szent Koronát (1659)  és ilyennek kaptuk vissza (1790)

 Azután kezdődött elölről minden. Újra elrabolták, külországba vitték, rontották-bontották. Vizsgálták próbálták megfejteni a titkát, miként a tudósok, papok, orvosok a porhüvelybe zárt emberi lelket. Keresték, kutatták, igyekeztek kideríteni, mi élteti, miben rejtezik az ereje. Ám, ahogy az emberi testben a lélek, úgy a Koronában rejlő, a magyarságot összetartó bűvös erő helyét sem lelték meg. Minden magyar, lett légyen erős vagy gyarló, éljen kis hazánkban vagy a határon túl,  a szívében, a zsigereiben érzi a Korona erejét, érzi, hogy a sajátja.

Keresték, kutatták, vizsgálták, ám legkézenfekvőbb aligha jutott idegennek az eszébe, még akkor sem, ha itt nőtt fel, ha magyar föld táplálta.

A Korona akkor működik, akkor fejti ki az erejét, ha az övéi között, a magyarság körében van. Nem a magyarul beszélők, hanem a magyar szívűek között, hiszen, „Ahol magyar dal zeng, magyar érzés honol.”(Madách)

A Szent Korona titka a magyarság. Csak ketten együtt, egymással karöltve vihetnek végbe nagy dolgokat: megmenteni a hazát, visszaadni a nép hitét, erejét, bátorságát. Mihelyt visszatérnek a hazáról leszakított részek a Korona elsimítja a száz év alatt óhatatlanul felvett különbségeket, és újra egységessé teszi a magyarságot. 

Az énlakai templom kazettás mennyezetére felíratott: Egy az isten! Ám  az „1”-et, az „egyetlen”-t jelentő sumir írásjel azt is jelenti, hogy „egy akaraton levők”.  S ha a Teremtő, az „egy az Isten” úgy akarja, s miért ne tenné, akkor a világban szerteszét szóródott magyarságnak inkább előbb, mint utóbb egy lesz az akaraton lesz és visszaállítja a Kárpát-medencei egységes magyar hazát, Nagy-Magyarországot. A megnyomorított, magyarság megtalálja önmagát. Megszüli, kiszenvedi, kikínlódja magából a Korona választottját.

Angyali Korona (Magyarország koronás nagycímere)

Mondják, ki jó, becsületes, rendes magyar, él-hal a hazájáért, megilleti a Korona. Ez emberi választás, egyoldalú emberi döntés. Ám a magyarság Koronája, a világon az egyetlen, „aki” ember módjára érez, vezet, irányít, és az Ég felé közvetít. Isten segedelmével keresi, ki fejére szállhat. Előbb-utóbb rálel a hozzá méltó főre, a magyarság vezérére. Az álságos közvetítők, a papok nélkül a Teremtő megtalálja a Koronának azt az egyetlen magyart, akinek a fején nemcsak jól érzi magát, hanem a magyar nép, a haza felemeléséért, és a föld megtartásáért együtt is működik vele.  Olyan leszületett embert, aki a nevelésnek, oktatásnak nevezett mindent belepő szennyes hazugság ellenére jellemes, tisztességes okos, tisztánlátó magyarrá nevelkedik, növekedik. Őszintén hiszi és teszi, „hogy amit magamnak nem kívánok, soha másnak nem teendem.”

Tíz egynehány millió magyar ember hisz a Magyar Szent Korona megtartó erejében. Hiszi, ha a Korona jó vezérre lel, együttesen kiharcolják, megvalósítják nemzetünk eszmélését és megmaradását.     

Magyarország megcsonkítói, földjének szétdarabolói a Korona birtokában sem boldogultak. Tudván tudták és mélyen titkolták, hogy a Magyar Szent Korona összetartó ereje a magyarsággal való egységben rejlik. A magyarság nélkül a Szent Korona múzeumi tárgy, a magyarság meg nélküle számkivetett nép.

3 krajczár (Magyar királyi váltópénz, 1849, Nagybánya)

Utóirat:

Ez írás az  az évek óta készülő un. koronás könyvem összegzése, zárszava, ezért nincs hivatkozás, semmiféle utalás, mert a  könyvben minden adat benne lesz.

Tisztelettel értesítem Önöket, hogy Budapesten

a Kerecsenfészek – Értékőrző Hun-Magyar Műhely meghívására

A sumiroktól a magyarokig

c. előadást tartok

szeptember 11-én vasárnap du. 14.30-kor (Bp. III. Karácsony Sándor u. 9.).

Minden érdeklődőt szeretettel vár a Rendezőség.

Italt szállító sumirok

A Kr. e. 4000 és 2800 között Mezopotámiában élt sumir nép egyik leszármazottja a mai magyar nép.  A vetített képes előadás tárgyi, régészeti emlékekek keresztül mutatja be és bizonítja a két nép művelődéstörténeti és néprajzi hasonlatosságát, továbbá néhány példán keresztül igazolja a sok-sok nyelvi, nyelvtani azonosságot.. 

Tisztelettel értesítem Önöket, hogy  a

Kerecsenfészek – Értékőrző Hun-Magyar Műhely

meghívására

2022. szeptember 4-én 14.30-16.00-ig (Bp. III. Karácsony S. u. 9.)

KI VOLT NIMRÓD, A HUN-MAGYAROK ŐSE? 

c. előadást tartok

Minden érdeklődőt szeretettel vár a Rendezőség.

Nimród/Orion az égbolton (Johannes Hevelin: Firmamentum,  Gedani, 1687 - iberlibro.com)

A Biblia kurtán-furcsán bánik Nimróddal? Noé leszármazottjai között hatalmas vadászként, városalapítóként szerepel a neve. Más keleti források Nimródot Bábel tornya építtetőjének tartják, de a Biblia ezzel kapcsolatban a nevét sem említi, a leszármazottjairól is hallgat. A Biblia a történelemelőtti és az ókori közel-keleti népek hagyományait, megmaradt történeteit erősen szűri. 

A vetített képes előadás bemutatja Nimródot, a "Napisten párducfiá"-t, amit a régiek uralkodó, király vezér értelemben használtak. A Bibliában ezért nem tartozik hozzá egyetlen nép sem. Nimródot több nép  (arab, kus, magyar, szkítafajú népek) különféle korokban ősüknek, ősatyjuknak tartották. Ez is alátámasztja, hogy a Nimród elnevezés nem személy-, hanem méltóságnév. Ki kellett éremelni. Az lehetett Nimród, aki népének méltán kieérdemelt hőse, vezetője volt, s népe  boldogulásának szentelre életét. Jelképe, jelvénye a párducből.