2013.09.21. 00:39
A sumir nép eredete (III. rész) - Az Ubaid népcsoport
Az Ubaid (al-Ubaid) népcsoport
1. Sumer jelképe – Két szarvast tartó párducfejű[1] sasmadár, az IM.DU.GUDhu (réz dombormű, 107x237 cm, Ninhursag templom, al-Ubaid, kb. Kr. e. 2900, British Museum)[2]
Elődeink nyomát követve minél távolabb menvén vissza az időben, annál több a kérdőjel, több a feltételezés. Mégis maradt néhány, nem is kevés azonosság, hasonlatosság, amely a mai magyarságot hozzákapcsolja az „állítólag” több ezer évvel ezelőtt letűnt mezopotámiai sumir néphez. E régi néptől való egyenesági leszármazás tudata segíti a magyarságot, hogy tartása legyen, megmaradjon, s minden alattomos munkálkodás ellenére egyenes derékkal vágja a világ, a kételkedők, a megalkuvók szemébe: „…egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók…”[3]
A hivatalosított történelemtudomány szerint Európában a magyar nép elszigetelt, társtalan, rokontalan, legfeljebb a finnugor „halszagú atyafiság” hasonlítható hozzá. Pedig a magyarságnak a nyelvileg némileg, fajilag meg egyáltalán nem rokon finnugorokon kívül vannak kortárs rokonnépei, voltak más néven nevezett elődnépei, és ha nem lesz résen, lesznek más néven nevezett utódnépei is.
2. A voguloknak a „magyar embertani típusokhoz semmi közük” de a sumirokéhoz sem.[4]
Valami okból kifolyólag a magyar nép eredetkutatása, anélkül hogy ádáz dühvel elutasították volna, eljutott Közép-Ázsiába, a hunok elődnépeihez, az ujgurokhoz, a kazahokhoz stb. Tovább nem, pedig pártus közvetítéssel e közép-ázsiai népek műveltségének kiteljesedése is a sumiroknak köszönhető.
Kr.e. mintegy 7000-2800 között a sumirok három összetevő népcsoportja egyik a másik után a szkítaságból szakadt ki. Az Ubaid-i népcsoport a Termékeny Félhold északi részéről[5], az Uruk-i bizonyítottan az Aral-tó vidékéről, Chorezmiából, a Jemdet Nasr pedig a Kárpát-medencéből érkezett Mezopotámiába. Itt érlelődtek néppé, és hozták létre azt a magasműveltséget, melynek nyomai minden mai európai nép műveltségében megtalálhatóak.
A Folyamközbe való fokozatos bevándorlás bizonyítékai a sumir nyelvjárások.[6] Az EME.SZI, a beszélt, vagyis a köznyelv, az EME.GAL, a nagy nyelv, az EME.SU.KUD, a magasnyelv, mindenik visszatükröződik az irodalmi nyelvben, vagyis az ékiratokban. A köztük levő eltéréseket az egymástól hosszú évszázadokra elszakadt, nem azonos időben bevándorolt népesség külön-külön nyelvfejlődésével lehet magyarázni. Pl a DINGIR, eredetileg „tündér” jelentésű szót DIMIR-nek ejtették (és írták). Pontosan ilyen különbség volt a Kárpát-medencébe visszatelepült hunok, avarok, pártusok, magyarok, kunok nyelve között. A kiejtésbeli és a szóhasználati eltérések ellenére mindenik megértette a másikat, akár a palóc, akár a kún, a szögedi v. a nyugat-dunántúli nyelvjárást beszélte.
3. Kézzel formált Ubaid-kori edények (British Museum)
Számos szakmunka szerint az ubaidi népcsoport eredete az idők mélyébe vész, holott a Szíriából, Anatóliából, Észak-Iránból, elvándorolt lakosság hozta létre az Ubaid kultúrát. Őket lehet a sumir nép elődeinek tekinteni, vagyis „a sumirok az elő-ázsiai primer élelemtermelő kultúrák törzsterületéről, a termékeny félhold hegyes peremvidékéről költöztek a déli síkságra”[7].
4. Angol katonai egység az al-Ubaid dombon (Irak)
Az 1920-as években a mezopotámiai ÚR városától kb. 6 km-re fekvő al-Ubaid falucskához közeli a tellből (dombból) jellegzetes sárga-fekete kerámia-edények, színesre festett kerámia szobrocskák, különféle háztartási eszközök, paticsfalú, döngölt padlójú kunyhó-maradványok, agyagból tapasztott tűzhelyek, kézzel formált üvegpaszta ékszerek kerültek elő stb.[8] Ez első és leggazdagabb lelőhelyről kapta a nép és a műveltség az al-Ubaid nevet, függetlenül attól, hogy a Termékeny Félhold mely településén bukkantak rá a leletekre. Ehhez hozzájárult az is, hogy az al-Ubaid domb más, későbbi települési réteget nem rejtett. A leletek a feltárásukig a pusztulás pillanatát megőrizvén évezredekig háborítatlanul nyugodtak a sivatagban.
.jpg)
5. Festett női agyagfigurák (Eridu, kb Kr.e. 5000)[9]
A korabeli tengerparton, Eriduban, az egyetlen kőből épült mezopotámiai városban 19 egymásra épült település maradványait tárták fel. Az egymástól jól elkülöníthető és megkülönböztethető, rétegek sorrendje alapján határozták meg a mezopotámiai műveltségek egymásutániságát és időrendjét. Kiderült, hogy a legalsó ásatási rétegből előkerült leletek kivitelezése, formája stb. megegyezett az al-Ubaid dombban találtakkal. Ennek alapján Kr. e. 5400 körülire datálták a mezopotámiai új-kőkori műveltség kezdetét.[10] Az építészeti szokások folytonosságából, a leletek hasonlatosságából következik, hogy nemcsak Eridut, hanem Mezopotámiát is ugyanazon, nem szemita népesség lakta.[11]
.jpg)
6. Szürkemarha (47 cm, bronz, British Museum)[12]
A Kr. e. VI. évezredben Mezopotámiában a Samarra-kultúrkörből kikerült „sumirok” megjelenése valójában az Ubaid kori telepesek feltűnésével kezdődik. Néppé válásuk is ezidőben játszódott le. A Samarra-Halaf népcsoportok fokozatos egybeötvözésével jött létre a maga jellegzetes műveltségével, önálló kozmológiai, vallási és mitológiai képzeteivel a környező népektől elütő sajátságos sumir etnikum.
7. Az Ubaid-i műveltség közel-keleti kiterjedése
Kr. e. 4500 táján az al-ubaidi műveltség visszaáramlott és felülrétegződött a Samarra-Halaf kultúrkörre[14], majd Kis-Ázsia szerte elterjedt; a Bahrein szigeteken, sőt a Perzsa öböl arábiai partján is kimutatható.
8. Festett agyagkorsó (Ubaid kultúra, Arpachiyah, Kr.e. 5900-4300, Irak Múzeum, Bagdad)[15]
A jellegzetes Ubaid féle árukat sumir gyarmatosok, telepesek Sumerból szállították új lakhelyükre. Mezopotámiával egyidejűleg kezdődhetett Elam síkságaira való betelepülés. Erről tanúskodik a Susiana-árunak nevezett, az al-ubaidival formában, kidolgozásban egyező kerámia, továbbá a teljesen hasonló öntözéses gazdálkodás.[16]
%20%20al%20ubaid.jpg)
9. Antilop ( ezüst, 10,21 cm, Elam, Kr. e. 3100-3000; metmuseum.org )
10. Vaddisznó és oroszlán (Fokos, elamita, Kr. e. 4000 arany-ezüst, realhistory.ww.com)
A Mezopotámiától távoleső Közép-Ázsiában, a turkesztáni Anauban is találtak hasonló típusú leleteket, edényeket, szobrocskákat, pecsételőket. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági művelésnek és a letelepedésnek köszönhetően a Tigris és az Eufrátesz közén a lakosság lélekszáma jelentősen megnövekedett. A föld a jó termés és a gondos földművelés ellenére sem tudta eltartani a megnövekedett népességet, így időről-időre egy-egy csoportjuk távoli vidékre költözött. A régészeti leletek nagyfokú hasonlatossága bizonyítja, hogy az elvándorolt lakosság kapcsolatban állt az „anyaországbeliekkel.” Idővel e kapcsolattartás kereskedelemmé alakult. Ezidőben még nem lehet az akkád-asszír népirtás számlájára írni a lakosság elvándorlását, hiszen még hírük-hamvuk sem volt a szemitáknak. A szemiták erőszakos, tűzzel-vassal történő térhódítása Kr.e. 2800 táján az un. Akkád Birodalom létrejöttével indul meg.
.jpg)
11. Anau-i kézzel formált festett agyagedények[17]
A Termékeny-Félhold északabbi részéről (Samarra, Halaf stb.) elszármazott telepesek magukkal vitték Mezopotámiába a földművelés ismeretét. Csakhogy a kielégítő mennyiségű, természetes csapadékkal rendelkező északon könnyebb volt a földet megművelni, mint a százaz délen. A sivatagos, csapadékmentes terület mezőgazdasági hasznosítása rendszeres és jól működő öntözéses gazdálkodást kívánt meg. Ezt nem lehetett szigorú szervezés és munkaerő-irányítás nélkül megvalósítani. Csak nagy hatáskörű és szigorú és következetes központi vezetés, azaz hatalmi szervezet foghatta össze úgy a közösséget, hogy megteremtse a bonyolult öntözőrendszerekre, folyamszabályozásokra, víztárolókra épült mezőgazdaságot. A kimondottan államszerűen működő társadalom nélkül a gátak és a csatornahálózat kiépítését, fenntartását, hasznosítását nem lehet megvalósítani, és nem lehet fönntartani és működtetni. A központi hatalmat, a kiválóan szervezett irányítást az istenség, ill. a földi helytartója, a helyettese a főpap (papi rend), a király és az öregek tanácsa, az akszakálok gyülekezete együttesen gyakorolta. (vö. Gilgames eposz). Biztosra vehető, hogy Dél-Mezopotámiában az uralkodó, a „szenátus” és a papság vezetette államok már az V. évezredben létrejöttek. [18] A lakosságnak engedelmeskednie kellett és emberfeletti teljesítményeket kellett elérnie, ha nem akart éhenhalni, vagy az első nagyobb tavaszi áradáskor elpusztulni.
A nagy terleten élt Ubaid népesség egyes csoportjai átélték, túlélték a vízözönt. A megmaradt lakosság a vízözön után is ugyanazon a helyen, ugyanabban a városállamban, városban lakott, hiszen felsőbb művelődési rétegekben is megtalálták a nyomaikat. Az ásatások a némelykor 3-4 méter vastagságú vízrakta réteg alatti, jellegzetes al-Ubaid kerámiákat a vízrakta réteg feletti műveltségi rétegekben, más jellegű kerámiákkal keveredve találták. A vízözön után a városállamokat, városokat elválasztó vizenyős területeknek köszönhetően nem alakultak ki nagy birodalmak, hanem kisebb kisebb városállamok jöttek létre. Ez szokássá merevült, és a sumir kor végéig megmaradt. A nagyobb államalakulatokat, birodalmakat majd a szemita népek szervezik meg.
%20(shoyencollection.com)%20ubaid.jpg)
12. Az Eufrátesztől keletre levő babilóniai öntöző- és csatornahálózat (Kr.e. 1684-1647, shǿyencollection)
Egyes nemzetközi és magyarországi tudományos körök nem a sumirok szkíta voltát, hanem a letelepedési és a műveltségbeli elsőségüket vitatják. Körömszakadtáig ragaszkodnak azon elképzeléshez, hogy Mezopotámiai első lakói, telepesei szemiták voltak. Nem átallják a nyilvánvaló tényeket, a régészeti feltárások alapján logikailag bizonyított következtetéseket kicsavarni, félremagyarázni, elferdíteni. Mondván, a szemiták elsőként teremtették meg a sumir magaskultúrát, ezért a műveltségbeli fölényük kétségtelen. Ezt azon kutatók, tudósok terjesztették, és fogadtatták el a világgal, akik eredendően is a szemita felsőbbséget hirdették (és hirdetik ma is).
A sumirok mezopotámiai jelenlétét általában Kr. e. 3200-tól, az Uruk-kortól[19] számítják, esetleg még megemlítik, hogy az Ubaid-korban a szemiták közé sorolt szemita proto-akkádok (elő-akkádok) laktak a Folyamközben. Ez a nyelvészek azon feltételezésén alapul, hogy néhány ékiratos szövegben felbukkanó történelemelőtti mezopotámiai város neve (pl. Kis) nem sumirnak, hanem szemitának tűnik; erre alapozták, hogy a sumirok előtt szemita népesség lakta Mezopotámiát.[20] E nyelvészeti hipotézis alapján tételezték fel a sumirok késői, nem Kr.e. 6000, hanem Kr. e. 3200 körüli bevándorlását, továbbá azt, hogy a sumirok előtt Mezopotámia-szerte szemita eredetű népek (hordák) vándorolgattak és telepedtek le.
Ezek félreértett, félremagyarázott következtetések. Valós alapjuk nincs, mindenik feltételezés: „Nincsenek bizonyítékok arra, hogy e városokat, az írás feltalálása előtt valóban az ékiratokban jelzett néven hívták volna.[21]
A sumirok nem ék-, hanem kép- és vonalas írással írtak. Kr. e. 3000 táján kezdtek ék-szerű jeleket használni. Tiszta ékjeleik a szemita babiloniaknak és az asszíroknak voltak. Ha a városnevek tiszta ékiratos szövegben fordulnak elő, akkor azok jobbára szemita elnevezések. Ezt úgy kell felfogni, mint a Kárpát-medence római településneveit. Pl. Győr mai nevéről senki nem feltételezné, hogy római elnevezés, még akkor sem, ha régi, pl. középkori szövegben szerepel, hiszen a latin neve Arrabona.
Az alábbi három képen jól látszik az egyes írásfajták közti különbség. Az a) sumir beszolgáltatási tábla, kép-, illetve vonalas jelekkel íródott. Az alső sorban jól kivehető egy farkát fenntartó kutya körvonala. A b) jelű töredék az akkád korból származik, vonalas jelekkel írták. A 14. sz. képen levő tábla más tiszta ékírás.
13. a) Beszolgáltatási tábla (vonalas írás, agyag, Jemdet Nasr kor, Kr. e. 3100-2900)[22]; b) Naram-Sin, akkád uralkodó felirata (Marad város temploma, kb. Kr.e. 2800, mészkő, Louvre, Paris, fr. wikipedia.org)
14. Asszír ékírás (news.nationalgeographic.com)
A sumir elődök mezopotámiai jelenlétét bizonyítja, hogy az al-Ubaid korban, a bizonyítottan nem szemita halafi telepesek kezdte építkezések folyamatosak voltak; ti. mindig ugyanarra a szent helyre építették, sőt időről-időre újjáépítették, kibővítették a templomaikat. A templom pusztulása után pl. az al-Ubaid-kori település-dombot pl. temetőként használták. Ez is alátámasztja az ugyanazon, nem szemita nép művelődésbeli és vallási folytonosságát. A szemiták sem akkor, sem most nem építenek templomot, s főleg nem létesítenek temetőt az idegen, azaz a gójok vallása által megszentségtelenített helyre. Semmi nem utal arra, hogy az Ubaid-korban a bennszülött, nem szemita népesség az ide-oda vándorolgató szemitákat kiszorította vagy közéjük települt volna. Ez pontosan fordítva történt. A Mezopotámiába apránként beszivárgó, majd nagyobb csoportokban érkező szemiták települnek rá és szorítják ki a sumir lakosságot. (A módszer évezredek óta nem változott. Ma is ugyanígy zajlik hazánk megszállása, a magyar lakosságnak a Kárpát-medencéből való kiszorítása.) Tehát „az Ubaid-kori kultúra valamilyen korábbi hazájára vonatkozó mindenféle spekuláció alaptalan”[23]. A sumirok megjelenése Mezopotámiában elsődleges, gyakorlatilag a legelső Ubaid-kori telepesek feltűnésével kezdődik. A lelkiismeretes régészek többsége elutasította az „elvi meggondolások” alapján erőszakolt késői sumir bevándorlás feltételezését.
Sem a halafi, sem a belőlük kialakult ubaidi népesség nem volt szemita. A szemiták csak évezredekkel e népek után jelentek meg Szíriában, Mezopotámiában és Palesztínában.[24] A III. évezred derekán, Nimród földjén, a későbbi Asszíria területén sem laktak szemiták, a népesség szubar-hurri volt.[25] A szemiták jelenléte még a Jemdet-Nasr időkben (Kr.e. 3200-3000) sem bizonyítható, csupán bizonyos fokú valószínűséggel feltételezhető.
Elő-Ázsia őslakói, a sumirok, a szubarok és a hurrik teremtették meg a legősibb mezopotámiai és kisázsiai műveltségeket. Dél-Mezopotámiában a sumir műveltség fölénye teljes három évezreden keresztül, kb. Kr. e. 5000-2000 között fennállt, s csak Kr.e. 2000 táján, a III. Uri-i dinasztia bukásával változott meg.
Folytatás: A sumir nép eredete (IV.) - Uruk-i népcsoport.
[1] Hivatalosan oroszlánfejű; ám oroszlánt soha nem ábrázoltak harmadik szemmel, a sumirok jelképe, a sasmadár minden korai leleten párducfejű. Csak szemiták térhódításával lett Sumer jelképe az oroszlán. (MV)
[2] Woolley, Leonard: Mesopotamien und Vorderasien, Holle Verlag, Baden-Baden, 57.p.
[3] Zrínyi Miklós: Török áfium ellen való orvosság, Magvető Kvk., Bp. 1981. 28.p.
[4] 1. Vogul anya, avars.gportal.hu; 2. Sumir imádkozó nőalak, Esnunna-i templom, márvány, Oriental Institute, Chicago, Roaf, Michael, Mesopotamien, Christian Verlag, München, 1991.,75. p.; 3. Kenderesi magyar család fényképe, XIX. sz. vége, sulinet.hu
[5] E népcsoport elődei többszázezer év alatt jutottak el a Kárpát-medencéből a Termékeny-félhold északi peremvidékére, a szubarok utódai. (MV)
[6] Nem tekinthető nyelvjárásnak a különféle „foglalkozások” nyelvhasználata, pl. az EME.MA.LAH, a hajósnyelv, az EME.U.DU.LA, a parasztnyelv, az EME.NU.E.SA, a papi nyelv és az EME.SAL, az asszonyok nyelve, a konyhanyelv. (MV)
[7] Hrozný, Bedřich: Die älteste Geschichte Vorderasien, Melantrich, Prag 1940.
[8] Woolley, Leonard sir: Ur in Chaldea, Brockhaus, Wiesbaden, 1956. 35-37. pp.
[9] Collon, Dominique: Ancient Near Eastern Art, University of California Press, Berkeley, 1995, 46. p.
[10] Müller-Karpe, Hermann: Handbuch der Vorgeschichte II. Bech, München, 1968. 424. p.
[11] Amiet, Pierre: Die Kunst des Alten Orient, Herder, Freiburg, 1977, 522, p.
[12] Schmökel, Hartmut, Úr, Assur und Babylon, Europäischer Buchklub, Stuttgart, 40. tábla
[13] Das Vorderasiatische Museum, Staatliche Museen zu Berlin, 1992.50. p.
[14] Az al-Ubaid-i kerámia leletek kezdetben a Hassuna, Samarra, és Halaf kerámiával keverten fordulnak elő, majd teljesen kiszorítják. (MV)
[15] Roaf, Michael: Mesopotamien, Christian Verlag, München, 1991., 38. p
[16] Hrouda: Handbuch der Archäeologie, C.H. Beck, München, 1971. 69. p.
[17] Anau - Exploration of Turkestan, Washington, 1908
[18] Soden, Wolfram von: Der Nahe Osten im Altertum, In: Golo, Mann: Propyläen Weltgeschichte, II. (Hochkulturen des mittleren und östlichen Asiens), Verlag Ullstein, Frankfurt a. M. u .Berlin, 1976., 532. p
[19] Ld. a cikksorozat következő, IV. részében (MV)
[20]Lloyd, Seton: Die Archäologie Mesopotamiens vor der Altsteinzeit bis zur persischen Eroberung, C.H. Beck, München,1981. 69. p
[21] L.m.f.
[22] Art of the First Cities, The Metropolitan Museum of Art, 2003. 41. p.
[23] Lm.f. 1981. 78-79. pp.
[24] Tolsztov, Sergei. Pavlovich: Auf de Spuren der altchoresmischen Kultur, Verl.: Kultur u. Fortschritt, Berlin, 1953.,
[25] Schmökel, Hartmut: Assur, Ur, Babylon, Kilpper, Stuttgart, 1962.
Ajánlott bejegyzések:
![A TÁLTOSOK, AZ ŐSI GYÓGYÍTÓK[1] - 2023. VII. 22-én Dunaszigeten elhangzott előadás II. része](https://m.blog.hu/ma/martonveronika/image/.external/.thumbs/68b62bd90338bf30ba780a1e063b43e7_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bocs Nem Figyeltem 2013.10.11. 17:38:42
marton veronika 2013.10.11. 20:11:17
keszgeza 2014.01.15. 22:29:00
Honnan lehet az tudni, hogy ezeket a területeket abban a korban szkítafajú lakosság lakta?
marton veronika 2014.01.15. 22:57:27
keszgeza 2014.01.16. 14:01:19
David Bowman 2014.02.14. 21:06:13
marton veronika 2014.02.15. 01:43:30
David Bowman 2014.02.15. 12:54:12
David Bowman 2014.02.15. 22:03:12
3.bp.blogspot.com/-m9xGmZ4BKew/T6pgiBNjdCI/AAAAAAAAFA8/42QgS5vxX8M/s1600/Bald_Eagle_Stock_by_Crystalsm.jpg
www.turbarywoods.co.uk/gallery/our_birds/images/Eagle_Owl_in_flight_1.jpg
marton veronika 2014.02.15. 22:21:15
David Bowman 2014.04.21. 15:43:53
Tudtommal az Apa cuka kezdetű versike a kun miatyánk. Az apán kívül semmi sem érthető belőle.