Győrből kora délelőtt egy  tanítványommal és az édesanyjával vonatoztunk Budapestre, hogy az Astoriánál  résztvegyünk az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulóján tartandó, Magyarország és a magyar emberek hősiességét felidéző FIDESZ-nagygyűlésen.  A Keletiben feltűnően sokan voltak. Egy lelkes és elszánt, nemzetiszínű zászlós tisztaarcú fiataltól tudtuk meg, hogy délelőtt a Corvin-közben is megemlékezés lesz. A tanítványom, felbuzdulván a példán, előkapta a táskájából a magával hozott nemzetiszínű zászlót, és magára terítette.

Corvin-köz, egy óra körül

A Nagykörúton délelőtt már nem járt a villamos, gyalogosan indultunk Corvin-köz felé. A közbe már nem lehetett bejutni. Még a kereszteződés is tele volt emberekkel. Az idősebbek összecsukható széken, néhányan a járdaszegélyen, az üzletek lépcsőbelépőin vagy a virágládák szélén üldögéltek. A többség állt, s velem együtt figyelmesen hallgatta a szónokokat. Kivétel nélkül mindenki nemzetiszínű kokárdát viselt, csak nekem nem volt. Mellettem egy fiatal nő haja nemzetiszínű szalaggal volt átkötve, kértem tőle egy pici darabot, s belefűztem a kabátom gomblyukába.

A villamosmegállóban levő műanyag esővédő tetejére többen felmásztak; köztük egy RENDŐRSÉG feliratú kabátot viselő férfi onnan fényképezte (filmezte?) a megemlékezésen résztvevő embereket.  

A Lezsák-beszéd alatt futótűzként terjedt a hír, el kellene menni a Kossuth térre, s ott folytatni a megemlékezést.

Zászlókat lengetve több laza csoport, köztük egy-egy fekete dzsekis ifjonccal, lassan megindult az Üllői-úton a Kiskörút, ill. az Astoria felé. Néha hallatszott egy-egy bekiabálás: Gyurcsány! Takarodj! Gyertek velünk! (Ez az utcai járókelőknek és az ablakban bámészkodó embereknek szólt.) Útközben imitt-amott egy-egy rendőrt is lehetett látni, meg a fejünk felett fáradhatatlanul köröző helikoptert.  

Három óra körül az Astoriánál javában készülődtek a megemlékezésre. Elhaladván mellettük a Bajcsy-Zsilinszky úton át elértük az Alkotmány utcát. Egyre sűrűbb lett a tömeg.  Feltűnt, hogy sok a korombeli idősebb ember. 64 vármegyés fiatalokat is lehetett látni, de nem ők voltak túlsúlyban, hanem az idősebb korosztály.   

Alkotmány utca, du. fél négy körül

A mi csoportunkkal szinte egyidőben a Nyugati felől a Corvin-közből is érkezett egy csoport. Kiderült, a rendőrök feloszlatták őket, s a Körúton akartak a Parlamenthez jutni.  

Az Alkotmány utca torkolatánál levő fémrács-kordonokat a reggeli v. a délelőtti felvonulók tolhatták félre, mert amire odaértük a fákhoz. falhoz voltak támasztva.

Az utca derekán rendőrsorfal torpantotta meg a tömeget. A második-harmadik sorban voltam, alig 4-5 méterre a műanyag pajzsos „rendőröktől”. Jól hallottam az előttem állók kiabálását: Miért nem mehetünk a Kossuth térre? Engedjetek! A sorfalból egyetlen pisszenés sem hallatszott, teljes csöndben álltak előttünk. Ijesztő volt.

 A rendőrkordon előtt (www.marosvölgy.hupont.hu)

Nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, a kokárdás felvonulóknál csak nemzetiszínű és Árpádsávos zászlók voltak, s a kimondott szavakon, szitkozódásokon kívül semmiféle erőszakot nem alkalmaztak. Az Alkotmány utcában senkinél sem volt Molotov-koktél, s még csak meg sem próbáltak „gyártani”. A felvonulóknál levő hátizsákok, szatyrok arra utaltak, hogy a többség vidékről érkezett.  

Az emberek nyugodtak voltak. A feketeruhás pajzsosok láttán inkább megdöbbentek, csodálkoztak;  velem együtt szinte nem hitték el, hogy rendőr kordonba ütköztek.

Ekkor valaki elkezdte a Himnuszt; mindenki együtt énekelt. A Himnusz éneklése közepette  megszólalt a hangosbemondó (automata géphangnak tűnt), hogy a tömeg oszoljon a Bajcsy-Zsilinszky úton a Bazilika felé. Alig hangzott el a felszólítás, amikor megindultak a rendőrök, s potyogtak a könnygáz gránátok és a füstbombák és a gumilövedékek. Nem a felvonulók támadtak! Az Alkotmány utca megtelt füsttel és visszafelé rohanó emberekkel. Csak kiabálás és fájdalomüvöltés hallatszott. Valaki elkiáltotta magát: Egy öregasszonyt agyontapostak a rendőrök!

Feltűnő volt, hogy a fekete ruhás rendőrök részéről nem hallatszott a lövöldözésen kívül semmi. Nem kiabáltak, nem beszéltek, s meglepően kistermetűek voltak. Később a Madách téren mondták, több rendőr érthetetlen, nem európainak tűnő nyelven beszélt, kiáltott egymásnak.

Az első sorban levőket a sisakos, pajzsos rendőrök kegyetlenül ütötték-verték; sokukat (inkább férfiakat) a Bajcsy-Zsilinszky és az Alkotmány utca sarkán elkapták, és a Nyugati irányában álló zsuppkocsiba hurcolták. Ez volt a szerencséje a hátrébb állóknak, mert idejük volt arra, hogy eltávolodjanak a rendőröktől.  

A Nyugati-felüljáró lábánál nézelődők (mint utólag kiderült) közül sokan segítvén a mentősöknek, nekiláttak a sebesültek és a sérültek ellátásának.

Intézkedő rendőrök (www.bumm.sk)

Egy mellettem futó fiatal férfinek az arcába pattant a könnygáz-lövedék (?), beterítette füsttel, korommal. Szegény, azt sem tudta, hol van. Azt hiszem nem is volt magánál. Úgy kellett elvonszolni a rendőrök elől. A Bajcsyn tért magához, s onnan már egyedül futott. Nem tudom, mi lett vele.

A velem levő fiatal srác elkezdett kiabálni: Visszamegyek, elveszítettem a zászlómat, és nincs meg az anyukám! S visszaindult a rendőrök felé. Pár méterről sikerült a karjánál fogva visszacibálni: „Majd veszel másik zászlót, s az anyukád is megkerül! Tudja, mit csinál! Nem ránk vadásznak ezek, hanem az ilyen fiatalokra, mint te vagy.” S vonszoltam magammal a Bajcsyn. Közben egyfolytában potyogtak a lövedékek. Be az Ó-utcába! – kiáltottam - Kanyarodj be!

Alig két méternyire pottyant mellénk egy füstlövedék. Szerencsére sikerült az Ó utca sarkán levő telefonfülke mögé ugranunk. Közben megkerült az anyuka, s odakiáltotta, visszamegy segíteni a mentősöknek, majd jön utánunk. Sikerült az Ó utcán át egérutat nyernünk, de futottunk az Operáig, mert folyamatosan belövöldöztek az utcába.

Az Andrássy úton idilli volt a hangulat. Néhány békés nézelődőnek, sétálgatónak, babakocsit tologató párnak szóltunk, el ne induljanak kíváncsiskodni az Ó utcába, meg a Bajcsyra, mert a rendőrök könnygázzal lövik az embereket. Nem hitték el, és sokan indultak arrafelé.

Deák tér – Gerlóczy utca      

Az anyuka nem jutott el a mentősökig. Szerencsére és a fia megnyugvására utolért minket. Immár hármasban haladtunk az Andrássy úton a Bazilika felé, hogy az Engels és a Madách téren át eljussunk a FIDESZ-rendezvényre. A rendőrkordon akkor még nem ért oda. Utólag tudtuk meg, hogy a Bazilika után megálltak.

A Zsinagóga kertjében sok férfiember álldogált.  A Dohány utca felől néhány fekete sí-maszkos, fekete bőrdzsekis nyúlánk férfi igyekezett a Deák tér irányába. Az emberek kíváncsian megbámulták őket.

A Madách házaknál egy nő sírva fakadt, mert nem tudott hazamenni; otthon maradtak a gyerekei. A házuk kapujába torkollott a rendőrkordon.

Alig féllépésnyire tőlem a Filmmúzeum sarkán egy férfi mutatta a combján és az oldalán levő égett sebet (másnap a kórházi ágyon mutatta a TV). Sokan filmeztek, fényképezték. Azt hiszem Farkasnak hívták. Tenyérnyi nagyságú fekete, füstös szélű mély seb volt az oldalán. Mondta, könnygáz-gránát találta el. A TV-ben említett gumilövedék a combját érhette.  

Az Astoriáig nem lehetett eljutni, olyan nagy volt a tömeg. A Filmmúzeum és a Deák tér között fel-alá járkáltak az emberek. Ismerősökkel is találkoztam. A bazársoron levő nagy műanyag nagybetűket (szabadság) és a ki tudja miért, a kéznél levő, glédába állított utcaköveket odacipelték a Deák térnél építendő barikádhoz. A tér felől állandó puskaropogás és durrogás hallatszott. Az álló rendőr-sorfal és a felvonulók között csetepaték voltak. A rendőrök még akkor is bántalmaztak egy fiatalt, amikor már elfeküdt az aszfalton. Mondták, meghalt.

Eközben pár métert megindult az 56-os kiszuperált tank is. (Vajon, hogy került oda?) Úgy vélem, inkább 1956 jelképeként indították el, semmint azért, hogy eltapossanak vele valakit.    

Két-három férfi kétségbeesett kiabálás közepette a Deák téren elesett fiatalember véres, nemzetiszínű zászlóját lengetve megindult az Astoria felé: Megöltek egy embert! A vére itt van a zászlón. Segítsetek! (A zászló valóban véres volt.)   

A FIDESZ-rendezvénynek közben vége lett, és sokan elindultak a Deák tér irányába. Néhány fideszes rendező próbálta ezt megakadályozni, mondván a nagygyűlés engedélye a Gerlóczy utcáig szól, addig mindenki biztonságban van. A saját érdekében senki ne menjen a Deák tér felé!

Szinte el sem hangzott, amikor a tér felől lovas-rendőrök (nők is) vágtattak az úttesten hullámzó tömegbe. Sok kisgyermekes család, idős ember volt közöttük, akik hazafelé tartottak volna.

Ezzel egyidejűleg elkezdték lőni a könnygáz-gránátokat és a gumilövedékeket, megindult a vízágyús kocsi is. Tele lett a járda futó, menekülő emberekkel. Mindenki segített a másiknak. A gyermekeket felemelték, hogy a tömeg ne tapossa el őket. Beleakadt a táskám egy vaskorlátba. A mögöttem levő férfi kiakasztotta, és futás közben a kezembe nyomta. Egy másik azt, ismételgette: Ezt nem bocsátom meg nekik! Ki volt, mi volt? Soha nem tudtam meg.

Valaki futva kiáltotta, senki ne húzódjon a lovak és a lövedékek elől az üzletek benyílójába, a rendőrök mindenkit kizavarnak és összevernek.   

A Wesselényi utcán futottunk a Körút irányába. Tele volt az utca emberekkel. A Dohány utca felől minden kereszteződésben könnygáz-gránátokat lőttek be a menekülőkre. Nem lehetett kijutni a Rákóczi útra.   

A Nagykörútról aztán elértünk a Keletibe. A Rákóczi út végén, a felüljáró alatt néhány rendőrautó keresztben lezárta az utat. Rendőrök figyelték és elkapták azokat, akiket a vízágyú vize beszínezett.  

Keleti pályaudvar, este hét óra körül

A vonatindulás előtt mindhármunknak vettem egy-egy lángost. Az elárusító észrevéve a kokárdámat, megkérdezte, a tüntetésről jövök-e: „Nemrég volt itt egy vidéki rendőrnő, akit úgy hívtak szolgálatba, hogy a Deák téren meglincseltek egy rendőrt”. – Onnan jövök, nem lincseltek meg senkit. Beszélik, három halott van, de egyik sem rendőr, hanem tüntető - válaszoltam.

Győr, 2006. október 26.  

Utószó:

Ez eddig nyilvánosságra nem hozott beszámolót a 2006. október 23-i budapesti események után jegyeztem le. Semmit nem tettem hozzá, és semmit nem vettem el belőle; csak a két kép lett az internetről utólag a cikkbe másolva.  (MV)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.