A Szent Szövetség égisze alatt, az osztrákok megsegítésére minden oroszok cárja 1849. június 16-án rendelte el a  több, mint 1 millió fős orosz sereg Dukla-szoros felöli „általános előrenyomulását Magyarország felé”.

Június 17-én indultak a „Sírból sírba”, vagyis a határszéli Grab, magyarul „Sír” faluból, hogy megássák Magyarország sírját. Miklós cár kíséretében déli 12-kor értek a magyar határt jelző kettős dombhoz. Este hatkor már 45 ezer kozák volt magyar területen…

Nagyándor József honvédtábornok hadteste 1849. aug. 2-én Debrecennél megütközött az orosz cári sereggel. Elveszítette az ütközetet. (hu.wikipedia.org)

Megkezdődött magyar szabadságharc 1849. augusztus 13-i  világosi fegyverletételbe torkolló utolsó felvonása.

„1849. augusztus 17-én a cár visszaszólította a hadait.” Csak két hónapra engedélyezte a magyar hadjáratot, nehogy Napoleon katonáihoz hasonlóan a hazafelé tartó muszkák az orosz télben halálra fagyjanak.

A „magyar vérrel jóllakott szibériai medve lassú cammogással indul hazafelé”. Paskievics hada augusztus 30-án hagyta el Magyarországot…, októberre az utolsó orosz is eltávozott.[1]

GÖRGEYNEK CSAK KÉT HETET KELLETT VOLNA VÁRNIA A FEGYVERLETÉTELLEL…!

Nem várt. Sietett. Áruló volt.

Tizenhárom magyar tábornok sírját ásta meg. A lelkén szárad a magyar hadsereg pusztulása, tizenhárom tábornok aradi kivégzése, gr. Batthyány Lajos magyar miniszterelnök meggyilkolása és a magyarság minden gyásza, könnye.

Klapka még másfél hónapig kitartott. 1849. szeptember 27-én a várvédők szabad elvonulását kicsikarva adta fel Komárom várát. Tisztességes, hazáját szerető magyar tábornokként megmentette a benne bízó katonái életét.

Szerecsenmosdatás: A hivatalosított történetírás megkísérli Görgeyt tisztára mosni: Nem volt áruló, megmentette a katonái életét stb. Igaz. Ám aki nem került Kufsteinbe vagy más börtönbe, besoroztatott az osztrák hadseregbe.  

[1] Gracza György: Az 1848-49-iki magyar szabadságharcz története, V. kötet, (1856-) Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) kiadása, Budapest, 1894. 488-489 és 806-807. pp.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.