Az 1950-es években az általános- és a középiskolákban kötelezően okították az oroszt. A szerencsésebbeket még megérintette a görög, a latin, esetleg a német. A gyorstalpalón végzett orosztanárok, ha nem voltak szabadult hadifoglyok, jó, ha két leckével jártak előbbre a diákjaiknál. Kiváló alkalom volt a „docendo discimus” gyakorlására. A cirill betűket fél évig tanították. A latinnál jól bevált un. drill-módszerrel bifláztatott ragozási sorokat könnyedén visszakérdezték.

Coboly (Az ázsiai kontinens jellegzetes állatai - bille.hu)

Több évtized távolából sokan még végig tudnának ragozni egy-egy szót, sőt gondolkodás nélkül elszámolnának tízig, ötvenig…: один (1),  два (2), три (3)…  десять (10), двадцать (20), тридцать… utána a coрoк (40), majd a пятьдесят (50)…

A magyar lett légyen az gyermek vagy felnőtt, ha belé nem fojtják, hajlamos a gondolkodásra. Így akkoriban sokaknak feltűnt, hogy a 40 a maga „coрoк”-jával kilóg a sorból.

A nyugati szláv nyelvekben a 40 képzése szabályos (négy-tíz): четиридесет (bolgár), čtyřicet (cseh), štyridsat’ (szlovák; a cseh déli nyelvjárása), četrdeset (szerbhorvát). E szám nem szláv eredetű, hanem jövevényszó, valamelyik keleti nyelvből átvétel, annak ellenére, hogy az oroszon kívül az ukránban, sőt a bjeloruszban is coрoк, ami közös eredetre vall.  

Derszu Uzala, a tajgavadász – mögötte felaggatva a száradó gereznák (fényk: Arszenyjev, 1906. – wikipedia.org)

Az orosz kurgánokban talált régészeti leletek szerint a sztyeppei népek, köztük a magyarság elődei kiváló vadászok voltak. Az elejtett vadak bőréből, szőrméjéből készítették a ruházatukat. A felhasználatlan szőrös bőröket negyvenes csomókba kötve eladták a Volga-menti kaganátusok városaiban (Asztrahan, Caricin, Kazan stb.)

Negyven csomóba kötött cobolyprém szállítása adóba vagy a vásárba ba (metszet, 1576  - ru-wikipedia.org)

Az európai részen jelentős adásvételi gócpont volt a magyar Olma (Álmos[1]) fejedelem által 840-ben alapított Kijev. Előd, majd az utódja Álmos ügyesen kivonta magát és népét a kazár kagán fennhatósága alól, és nyugat felé, a Kárpát-medencébe távozott.[2] Álmos a varég Dirt és Askoldot[3] nevezte ki Kijev ispánjának, mígnem 882-ben az önállósuló szlávok (ekkor az oroszok, az ukránok és a bjeloruszok még nem váltak szét!) vezére, Oleg meg nem gyilkoltatta őket, és a helyükre nem lépett. Ez időtől számítják a Kijevi Rusz létrejöttét. A lakói varégok/skandinávok, szlávok és magyarok voltak, akiket a hivatalosított történetírás még ma is finnugornak tart. Álmos népéből hátramaradt turkok (magyarok) nem vonultak be a Kárpát-medencébe, hanem Kijevben és a környéken maradtak.

Bőrruhás szkíták - Foghúzás (aranykorsó - wikipedia.org)

A Kína nyugati határvidékéről és a Kaukázuson túlról származó turk/türk népesség, vagyis a magyarság elődei hozták magukkal Európába a közép-ázsiai bőrkereskedés fontos szakkifejezését a „coрoк”-ot. Az elejtett állatok szőrös bőreit, gereznáit negyvenes csomókban vitték a szőrmepiacra.  Sem több, sem kevesebb nem lehetett. A XIX. századig az oroszban a „coрoк” kifejezés a 40 darabos gereznák megnevezése, vagyis mértékegység volt.[4] Oly gyakran használták, hogy számként belekerült a köznyelvbe, kiszorítván az eladdig bizonyára szabályos képzésű 40-est. Mivel az oroszban nincs „ö” hang, ezért a mértékegység megnevezésére használt magyar „szőrök” a keleti szláv nyelvekben „coрoк”-ként honosodott meg. A közvetlen átvételt alátámasztja, hogy a kifejezés nem tükörfordítás, hanem cirill betűs átírás.   

Prémfeldolgozás a cári Oroszországban (rusplit.ru)

Felmerülhet a kérdés, miért éppen a magyar „szőrök” került át 40-es számként a keleti szláv, továbbá a finnugor nyelvekbe, a volgulba, az osztjákba stb.

Az ázsiai pusztákon a magyarság elődei a szláv és a finnugor népecskékhez képest jóval magasabb műveltségűek voltak, ebből kifolyólag jó értelemben véve „uralkodó népként”ként tekintettek őket, és a nyelvüket összekötő nyelvként használták. Ez vezette félre a nyelvészeket, akik bedőltek a korabeli indogermán nyelvészeknek, és a finnugor népecskék műveltségéből vezették le a messze felettük álló magyarokét! Tarthatatlan, hogy az idegenek által ösztökélt hagyományos történelmi és nyelvi szerénységre (ostobaságra) nevelt magasműveltségű magyarság a finnugoroktól kölcsönözött volna bármit is.

A „coрoк-szőrök” azonos volta és kétféle írásmódja, a keleti-szláv nyelvekben való meghonosodása az egyik cáfolhatatlan bizonyíték, hogy a műveltség, ill. a nyelvátvétel fordítva történt: a finnugor népek voltak az átvevők a magyarság elődei pedig az átadók.    

XVI. századi számszeríj (Vadászat a magyarságnál – arcanum.com)

[1] Álmos fejedelem népével hátrahagyván Kijevet a varég Askoldot és Dyrt nevezte ki ispánnak, akit a ruszok megöltek, és átvették a hatalmat. A kijevi Rusz a Magyar Királysággal jóviszonyban volt, hiszen hiszen több Árpád-házi királyné kijevi volt. (Anasztázia, I. András felesége)

[2] A magyar honfoglalás kútfői, MTA, Bp, 1900. 372.p.

[3] vikipedia.org Kijevi Rusz, továbbá Askold és Dyr címszó.

[4]  БСЭ -  Большая Советская Энциклопедия,    coрoк címszó: Старинная русская единица счёта, применявшаяся (до начала 19 в.) главным образом в меховой торговле (например, 2 С(орок) соболей — 80 шкурок) – A XIX. századig főleg a bőrkereskedelemben használatos régi orosz számolási egység (Pl. 2 x negyven coboly – 80 kikészített szőrme bőr) 

 v

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.