A mai magyar irodalomtörténet az 1192-95 között III. Béla király korában írt latin nyelvű miséskönyvben, a Pray-kódexben talált magyar nyelvű „Halotti Beszéd [és Könyörgés]”-t tartja az első magyar nyelvű szövegemléknek. Holott  megmaradt ennél kb. 150 évvel korábbi magyar nyelvű szöveg, az un. I. András király korabeli Imák. A kettő közt a különbség, hogy a Halotti Beszédről  1770-ben, a finnugrizmus derengésekor a jezsuita Pray György történetíró számolt be, míg az Imákat  Jerney János, nyelvtörténész 1852-ben közölte, amikor az Akadémiát már kezdte beborítani az osztrák köd. 

Írásomban bemutatom e kevéssé, sokak által hallomásból ismert nyelvemléket, a valódiságát állító, illetve kétségbevonó immár százötven éve tartó, lassan csendesedő vitát. Idézek irodalomtörténészeket, akik mindennemű vizsgálat nélkül hamisítványnak nyilvánították, és másokat, akik komoly érvekkel álltak ki az eredetisége mellett. Az 1842 évi megtalálásakor eredeti voltát senki nem vonta kétségbe, sőt a Nemzeti Múzeum legféltettebb nyelvemléke volt. Az 1848-49-es magyar szabadságharc leverése után, az MTA nemzetellenes irányítása idején Toldy Ferenc irodalomtudós véleményét követve a hamisítványok közé sorolták. Mai szakszerű felülvizsgálata, ellenőrzése várat magára.  A régi magyar nyelvemlékek közt nincs megemlítve, a magyar iskolákban nem tanítják, pedig némely irodalomtudós szerint a XI. században, I. András koronázása előtti évben (1046) készült.

I. András király koronázása (1047. Képes Krónika)

1842-ben Klagenfurtban Literáti Nemes Sámuel régiségárus több más könyvvel együtt vásárolt „negyedrétalakú, bőrhártyára írt, mindössze 155 levelet magában foglaló… a XIII. században készült Breviárium[1]”-ot eladta Jankovich Miklósnak. A halála után a „Jankovich’ Diplomaticai gyűjteménnyel egyetemben a’ Magyar Nemzeti Múzeum’ birtokába került, hol [1851]-ben mint ritka nemzeti ereklye őriztetik.”[2]. Jerney János a tábláról a magyar és a latin nyelvű bőrhártyákat lefejtette. Kiderült, hogy a magyar szöveg I. András király korabeli, a Halotti Beszédnél megállapíthatóan régebbi három latin nyelvű tagmondattal, ill. mondattal megtört magyar nyelvű szövegemlék.

A hártya leírása[3]

A Breviárium  „háta… bőrhártyával van behúzva, tábláját pedig ősnyomati … vallásos dolgokat tárgyazó levelekből összeraggatott boríték képezi: minek külsejére mind a’ két tábla’ színén ismét bőrhártya-boríték lőn ragasztva, oly módon hogy a’ fölső, vagyis a’ könyv előlapjánáli oldalán magyar, alsó vagy véglapjánáli részin latin szövegü elég homályos régi irat vehető észre; következőkép e’ két külső borítéki hártya a’ könyvvel, vagy annak tartalmával legkisebb kapcsolatban sem áll, hanem észrevehetőleg ujabb időkben alkalmaztatott táblaborítékaul.”

A lefejtett viszonylag durva bőrhártyák egyenlő vastagságúak. A mellső oldaluk sárgásdrapp; a ragasztásnyomok alig látszódnak. A hátoldaluk sötétebb vöröses drapp; ezeken több a ragasztásnyom.

1. A hártyák méretarányos rajza cm-ben (A jobboldalin van a két magyar nyelvű ima)

A előlapról lefejtett bőrhártya színén egy XI. századból származó, némelyek szerint két szakaszban írt, mások szerint két különálló, egymással egybefolyó 21 soros magyar nyelvű ima van. A  visszáján levő hártyán a 19 soros latin szöveg halványabb.

2. Magyar és latin nyelvű szöveg a borítóról lefejtett hártya elő- és hátlapján  

A hátsó borító belsejéről lefejtett bőrhártya színén és a visszáján 18-18 soros latin szöveg eléggé jól olvasható.  

3. Breviáriumról hátsó borítójáról lefejtett latin nyelvű fóliáns két oldala

Jerney János szerint az írás, a betűk formája és a bőrhártya eredeti. Csergubacs tintával írták, a piros latin sorokat meg cziromfestékkel (cinóber?) mint a Halotti Beszédet. Ez iromány a’ diplomaticai szabályok szerint a’ kor kivánatainak mindennemű kellékeit a homlokán viselő régiség. Jerney az MTA-nak 1854-ben bemutatott A nyelvkincsek az Árpádék  korszakából c. II. közleményében rézmetszet-másolatban tette közzé a Breviárium első borítóján levő kétoldalas latin/magyar nyelvű szöveget. Elvégezte az írástani egybevetést. Megállapította a betűformák hasonlóak; a tartalom nem azonos, egyik a másiknak nem fordítása[4]

4.  A magyar nyelvű szöveg Jerney féle rézmetszet-másolata

Szombathy Ignác (1865) tanár szerint mind a német, mind a magyar nyelvű iromány valódi 11. sz-i régiség; de nem eredeti, hanem egykorú másolat, vagyis dupplikcatum…. A betűk mindkét hártyán rideg kis írásból (literae minutae) állanak, ami a 12-ik század előttre mutat…

A magyar szövegben pontozás, ékezés, mondatválasztás nincs, tehát az írás még régibb időből való. „A hártya szövegének írója nem lehetett az ima szerzője… A hártya durva, aligha volt hivatalos egyházi használatra szánva, hanem valamely magán egyén az imákat lemásolta betanulás, vagy családi vagy más kisebb kör számára előolvasás végett… maga a téma, a [széles körben elterjesztendő egyházi átok] feltételezi, hogy több példányban forgott és így másolatok és ezek másolatai keletkezhettek.”[5]

A XIX. században I. András király korabeli imák eredeti hártyáját Szabó Józsefen[6], aki az Imákat először elolvasta, továbbá Jerney Jánoson és Szombathy Ignácon senki nem vizsgálta meg![7]

 Az Imák eredetiségéről az 1848-49-es szabadságharc óta vitáznak. A XIX. század közepétől a magyar nyelvtudomány Literáti hamisítványának tartja, bár némely irodalomtörténész a XI. századi eredetet nem vonja kétségbe, sőt megerősíti. A hamisítvány-pártiak meg sem kísérelték a nyelvemlék alapos pergamen-, tinta- és írásvizsgálatát.

Toldy (Schedel) Ferenc irodalomtörténész az 1851-es kiadású magyar irodalomtörténetében[8] még nem vonta kétségbe az Imák valódiságát: A Halotti Beszédhez „kor szerint legközelebb áll két, hártyára írt imádság ’hogy András király a keresztyén hitben megmaradjon’, melyet legelőször Jerney János ismertetett meg az akademiában…, és 1049. és 1054. között készültnek tart.

Toldy véleménye idővel megváltozott. 1862-ben az irodalomtörténete harmadik kiadásában már gyanúsnak[9] találta, 1872-ben meg kijelenti:“alig kétséges, hogy az ima Literáti Sámuel gyártmánya”.[10] Tehát Toldy a Kis magyar irodalomtörténet 1852-es első és az 1872-es utolsó kiadása közti röpke húsz év alatt eljutott az Imák valódiságának elismerésétől a teljes tagadásáig.

Lóskay Bekény (1863) bencés művelődéstörténész szerint a hártya „tentája elsárgult…, hogy néhol csak a képzelet teremthet betüket a puszta nyomokon[11].”

Fejérpataky László (1878) historikus és oklevéltani író egyenesen Literáti hamisítványának tartja az Imákat: „…gyanús az írás; ingadozó kézről tesz  tanúságot… „Gyanus az imák nyelve is… a kifejezései szokatlanok, erőltetettek, világosan látható, hogy a koholó erőnek erejével… keresett mennél szokatlanabb, régiesnek látszó kifejezéseket, hogy hitelesség mázát kenhesse reá.”[12] 

A Tihanyi Alapítólevél a helyhatározókat ragos főnevek helyett főnevekkel és határozószavakkal (feherwaru rea, holmodi rea) fejezi ki, az Imákban pedig ragos főnevek (hazuctul, feuldun) állnak.

Tóth Béla (1899) a Magyar ritkaságok[13] c. könyvben koholmánynak minősítette. Literáti Nemes Sámuelnek felrótta, nem tudni, hol született, nemesi származása sem deríthető ki. Bár a Nemzeti Múzeum számos régiségét megvásárolta, az András-kori ima mégis az egyik hamisítványa.

Pintér Jenő (1930) irodalomtörténész Literátit szélhámosnak, félműveltnek, hamisítónak nevezi. „Ez erdélyi származású régiségárus többízben beutazta Magyarországot s Ausztriát,…gyűjtötte a történeti és természeti ritkaságokat, s a régiségeit a maga gyártmányaival is gyarapította… Jerney meg nem vette figyelembe, milyen tudatlan elírások s nyelvi furcsaságok éktelenkedtek a szövegben.”[14]

Pintér „tudatlan elírások és nyelvi furcsaságok éktelenkednek a szövegben” megjegyzését Novotny Elemér cáfolta meg: „A szövegben lehetnek elírások, de helyesebb ezeket XI. századi szokványos szövegfordulatoknak tartani.”

A korabeli írnokok lassan, alaposan, pontosan és lassan dolgoztak, ezért írásközbeni hebehurgyaság kevésbé feltételezhető, mint manapság. Többszáz éves szövegben nem ildomos írnoki tollhibát, elírást feltételezni. A késői olvasó tévedhet, az írnok nem. Tudta, mit ír! Nem helyes sem a XIX. századi, sem a mai nyelvi jelenségeket visszavetíteni a XI. századba! 

Pintér Szabó Károly józan kritikájára hivatkozik: Az I. András korabeli Imákról mint „szövegkoholmányról lerántotta le a leplet. (1866.)”[15].

1866-ban Szabó Károly A régi hún-székely írásról c. munkájában kritikának sem mondható néhány sort valóban írt az Imákról. „Én részemről, mióta ezen irományt Jerney munkája után megismertem, mindig koholmánynak tartottam...”[16] Bevallása szerint Jerney tanulmányát és a rézmetszet másolatot vizsgálva alakult ki e véleménye. Az eredetiség kétségbe vonása, elutasítása Jerney János „legnagyobb hűségben”[17] készült rézmetszet-másolatán alapult.  

Toldy Ferenc akadémikus tudományosnak nem mondható és Szabó Károly jóhiszemű véleménye alapján az Imák hamisítvány volta terjedt el. „Hiába kérte Szombathy Ignác a hártya hamis voltát megerősítő… okok, illetve bizonyítékainak megjelölésére” [18], nem történt meg!

Tompa (Techert) József[19] (1905-1990) nyelvész szerint a szövegben sok a nyelvi furcsaság. Literáti a kódexeket forgatta, a hamisításhoz szükséges anyagot ebből merítette. Vagyis, ha az anyag nincs meg a kódexekben, nyelvi furcsaság, ha megvan,a kódexek forgatására vall. Akár így, akár úgy,  hamisítvány.

Sárkány Kálmán[20] jogász idézett cikkében minden elérhető adatnak utánanézve indokolta az Imák valódiságát, s értékelte a megjelent véleményeket és kritikákat. 

Novotny Elemér[21] jogász tárgyilagosan bizonyítja az Imák valódiságát, s cáfolja a kétkedést sugalló véleményeket. Megjegyzi, „dr. Pataki János tud. kutató, kódexszakértő megvizsgálta a bőhártyát, és megállapította, hogy az valódi. Erről nyilatkozatot adott. Olvasatommal kapcsolatban – amelyből egyes részeket… bemutattam – pedig közölte, hogy ahhoz sem hozzátenni, sem elvenni valója nincsen.”

      I. András király korabeli imák (OSZK, 1365.Fol.Hung.I. - OSZK fénymásolata) 

Az I. András király korabeli imák, Vatára, a XI. századi idegen hódítás, erőszakos keresztény hittérítés ellen kirobbant magyar nemzeti felkelés vezetőjére, és az ősi szokások és a régi vallás híveire mondott, imába foglalt súlyos átok. 

Az imákban előforduló személyek mindegyike a XI. században élt, s a kereszténység magyarországi terjesztésének részeseként vagy szenvedőjeként I. András magyar király kortársa volt. András a koronázása előtt a római kereszténység iránti elkötelezettségét bizonyítandó írathatta a két imádságot, s átkoztatta meg benne Vatát, a nemzeti felkelés vezetőjét:  „garázda lófő Vata, pörös bogumil, törvénye urunknak ne szabadítsa meg a gyehennából!”[22]

Megjegyzés: Az „I. András király korabeli Imák” c. könyvem rövid és részleges kivonata e cikk. A megírásához felkutattam az Imákra vonatkozó minden megjelent tanulmányt, újságcikket, kritikát, értékelést. Megkíséreltem feltárni a szöveg XI. századi keletkezésének történelmi hátterét. Kerestem a magyarázatot, vajon mi indíthatta I. András királyunkat az Imák megíratására. Vázoltam népünknek a magyarellenes érdekeket kiszolgáló, az országunkat az idegenek szabad prédájává tevő uralkodói ellen folyó küzdelmét. Igyekeztem rávilágítani a háttérben már akkor megbújó idegen érdekcsoportok és magyarországi kiszolgálóik hazánk gazdasági, erkölcsi, területi és nyelvi megsemmisítését célzó nemzetközi ténykedésre. Jerney János idézett szövegmagyarázata alapján pásztáztam végig az Imákat, s művelődéstörténeti szempontból értelmeztem a szavakat, szószerkezeteket, mondatokat. Jelenleg az Országos Széchenyi Könyvtárban a Literáti-hamisítványok közt őrzött[23] 1046-ban írt nyelvemlék, ha nem is elsődleges fogalmazvány, de korabeli „másodlat” és a magyar nyelvű szövegemlékeink közt lenne a helye. 

[1] Breviárium: katolikus papi zsolozsmás könyv.

[2] Jerney János: Magyar nyelvkincsek az Árpádék korszakából.  Második közlemény, mely I. András kir. korabeli 800 éves imádságokat tartalmazza, Kiadta a’ Szent-István-Társulat Pesten, 1854, 4. p.

[3] Jerney János i. m. és  Szombathy Ignác: Böngészet legrégibb nyelvemlékünkben = Tanodai Lapok, 1865. 19. évf. 215-217. pp. alapján. 

[4] Jerney i.m. 11. p., és az I., II. tábla.

[5] Szombathy i.m. 216. p.

[6] Századunk, 1844. Pozsony, 7. sz. 

[7] 2005-ben az OSzK-ban módomban állt a bőrhártyát megszemlélni. XIX. sz-i sima papírlapba volt beletéve. A könyvtáros ráírta Szabó József, Jerney János és Szombathy Ignácz kölcsönözte. Más nem!   

[8] Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története, Emich és Eisenfels könyvnyomdája, Pesten, 1852.     

[9] Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története, Pest, 1862. I. k. 77. p.

[10] Novotny Elemér: Sumer-magyar, Duna Kvk. Vállalat, Svájc, 1977. 62-63. pp. 

[11] Lóskay Bekény. i.m. 90. p.

[12] Fejérpataky László: Irodalmunk az Árpádok korában, Rudnyánszky A. Könyvnyomdája, Bp. 1878. 23. p.

[13] Tóth Béla: Magyar ritkaságok, = Curiosa Hungarica, Az Atheneum Irod. És Nyomdai R.T. kiadása, Bp., 1899. 5-10. pp.

[14] Pintér Jenő magyar irodalomtörténete, I. köt., Stephaneum nyomda és könyvk., Bp, 1930., 724. p.

[15] Pintér Jenő i.m. 724. p.

[16] Szabó Károly: A régi hún-székely írásról. Második közl. 123-124. p. In: Budapesti Szemle, Első közlemény, 1866. V. köt. 115-143. pp., Második közl.  1866. VI. köt. 106-130. pp. 

[17] Szombathy i.m. 215. p.

[18] Novotny Elemér i.m. 63. p.

[19] Tompa József: Művészi archaizálás és nyelvemlékhamisítás 1772-1873 közt, MTA Nyelv- és Irodalomtud. Oszt. (I.) Közleménye, XXIV. köt., Akadémiai Kiadó., Bp. 1967. 112. p. és  A művészi archaizálás és a régi magyar nyelv, Akadémiai K. Bp. 1972. 53, 97, 289. pp.

[20] Sárkány Kálmán: Koholmány-e az I. András-korabeli magyar imádság? In: Magyar Történelmi Szemle, II. évf. 1971. 2. sz. Buenos Aires,

[21] Novotny Elemér i.m. 57-76. pp.

[22] Marton Veronika: I. András király korabeli imák, Matrona, Győr, 2006, 63. p.

[23] Jelzete: 1365. Fol. Hung. I.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.