Manapság a sumir, de a későbbi korok isteneire hivatkozó szerzők hajlamosak minden istenséget, az anunnakik körébe sorolni.

 Nintu/Ninhurság, az emberi nem szülőanyja, a bába (égetett agyag, 10 cm, Kr. e. II. évezred, Bagdad, Iraq-Museum)[1]

Holott voltak igigik, voltak földönkívüliek, voltak szokatlan emberformájú lények…, s ki tudja, még kik-mik vannak, voltak és lesznek.

A wikipedián az „anunnaki” címszó legelső magyar nyelvű találata részletezi az elnevezést: Kicsoda, micsoda, mit jelent a név, hol, melyik szövegben fordul elő stb. A szócikk szerzője alapos munkát végzett, sok mindent összeszedett, ám szinte mindenik csak a „hivatkozások hivatkozásai”-nak tűnik. Idézi Zecharia Sitchint (A tizenkettedik bolygó), a világ teremtésének történetét (Enuma elis) és néhány más forrást. Említi, hogy az „Enuma elis, a sumir teremtésmítosz szerint ők [az anunnakik] alkották az embert”. Magának a névnek az „égi ember, a világmindenség építőköve” jelentést tulajdonít. stb. A hét istenasszonynak, a Föld Urának (sic!), majd Enki gyermekeinek tartja őket. „Mivel „Enki[2] volt az egyetlen az emberek iránt könyörületes isten, és az anunnakik is többnyire jóindulatúak voltak az emberek iránt, nagy tisztelet övezte őket…”. Tehát a szócikk szerzője idéz innen, idéz onnan, mindezt teszi anélkül, hogy végiggondolná, illetve pontosan utánanézne a forrásoknak.

Sem az ékiratokban, sem az „Enuma elisben” szó nincs arról, hogy az anunnakik embert alkottak volna. Az első ember létrehozója NIN.HUR.SÁG, az anyaistennők egyike, az asszír mitológia bölcs Mamija.

Heten voltak a magyar Boldogasszony leányainak megfelelő sumir istenasszonyok. Az ókori Babilon bölcsei a Fiastyúk csillagképben hét csillagot számláltak stb.

Vajon miként lett a többől, vagyis a hétből egy, a Föld Ura?  Ha Enki gyermeke(i)ként ő(k) volt(ak) a föld ura(i), akkor ki volt Enki? Az asszír szövegezésű Gilgames eposzban ^dEN.KI, én, a föld v. a föld ura,  valóban megkönyörül az embereken, ám ennek nem folyománya az anunnakik könyörületessége.

Hosszadalmas és bonyolult lenne az ékiratok alapján minden állítást értelmezni, ezért csak felhívnám a figyelmet arra, hogy az ókori mezopotámiai, vagyis az ékiratos nevek idézése előtt célszerű ellenőrizni, mit jelent eredeti vonalas, illetve ékjel! Ha ez nem megy, akkor legalább tanulmányozni a legkorábbi XIX. századi fordításokat, értelmezéseket, mert azokban szinte elenyésző a félreértés; szándékos félremagyarázásról kb. 1880-ig szó nem volt. Addig a nyelvészek a tudásuknak megfelelően válogatás nélkül mindent lefordítottak.

Jószándékú félremagyarázás akkor fordul elő, ha az idézendő kifejezést, nevet, valaki megpróbálja ékjelekké visszafordítani, anélkül, hogy megnézné az eredeti forrás, jelen esetben az ékiratos tábla betűhív átírását.

Az említett szócikk szerzője az anunnaki kifejezést AN-U-NA-KI/AN-U-NA-KU összetevőkre bontotta. 

Csakhogy a név az eredeti ékjeleknek megfelelően az ^dA.NUN.NA^ki szavakból (ékjelekből) tevődik össze. Az összehasonlításból kitűnik, hogy csak a két szó, a NA és a KI azonos, a többi nem. 

Az alábbi ékiratos sor az A.NUN.NA.^ki  kifejezés Gudea-kori betűhív másolata. Alatta a jelek latin betűs átírása és a magyar fordítás.

A ^kisbetűvel írt dingir és a KI szócsoport meghatározó.

Az ^dA.NUN.NA^ki név jelentése: földi helyen feltörő vizek istene.

Magyarosan: földi forrásvizek istene(i)

A régiségben az isteneknek, az uralkodóknak, de az anyaszülte embereknek is un. beszélő neve volt. A népek a legjellemzőbb tulajdonságaiknak, tetteiknek, a velük szembeni elvárásoknak megfelelő nevekkel illették őket. Ezért az isteneknek, történelmi személyeknek akár több neve, mellékneve is lehetett. Ha méltatlannak bizonyultak kapott, szerzett nevükhöz, akkor más neveket kaptak.  Újabb nevük lehetett akkor is, ha megszerették, esetleg valamiért hálával tartoztak nekik.  

Mezopotámiában, de másutt is a hódítók, jelen esetben a szemita foglalók a saját isteneik tiszteletét kényszerítették rá a meghódított lakosságra. Tették ezt annak ellenére, hogy az istenek feladatköre nem változott. Pl. a sumir istenkör az EN.KI (én a föld)nevű istene  a babiloni-asszír korban E.A (vízház) lett, de hívták EN.AB.ZU-nak, TAL.TAL-nak stb. Az uruki IN.NA.NA istennőből pedig ^ilIstar lett. 

A komolyabb lexikonok, tanulmányok megegyeznek abban, hogy az A.NUN.NA^ki kifejezés az istenek gyűjtőneve: istenek az égen-földön, esetleg valamely helyi istenkör tagjai. Az eddig előkerült, illetve lefordított Kr. e. 3000 körüli sumir szövegekben e név még nem bukkant fel. Kr.e. 2400 körül Gudea  korában fordul elő először. Ám akkor még nem szerepel benne a „KI” fogalomjel, a földet, a földhöz való tartozást hangsúlyozó szócsoport-meghatározó. Minden bizonnyal a sumirok számára szükségtelen volt a földre való utalás kihangsúlyozása, hiszen az ANUNNA beszélő név utalt rá.

Gudea, sirburlaki/lagaszi páteszi a Louvre-ban őrzött B jelű hengerfeliratán[3] ekképp szólítja meg őket: „Óh, A.NUN.NA, A.NUN.NA, Sirburlaki [Lagas] csodál benneteket, ti vagyok a föld géniuszai, a nevetek: magasztosan bugyogó forrásvíz...” E fohász nemcsak azt közli, hogy a város népe tiszteli, csodálja, hanem a csobogó tiszta forrásvíznek tartja őket.

  Gudea A és B jelű ékiratos hengere (Louvre, Paris)[4]

Egy későbbi szöveg[5]kihangsúlyozza, az A.NUN.NA^ki elnevezés Eriduból, EA isten városából csorgó forrásvizet jelent. (Itt már szerepel a KI, a földhöz való tartozást jelentő szócsoport-meghatározó.) Az A.NUN.NA-k, illetve az A.NUN.NA^ki –k eredetileg forrásistenek, jóságos géniuszok (szellemek), vagyis teljességgel földi istenek voltak. Kiosztották az égben meghatározott sorsot, megítélték mi a rossz, mi a jó. Jelen voltak az alsó (földi) világban, de ők voltak a holtak bírái is. Összességében ők voltak a földi segítő istenek. Hammurabi törvénykódexe többször említi őket.

A babiloniak hite szerint 300-an voltak a földön és 600-an az égben. Ám ez utóbbiakat Hammurabi[6], babiloni király korában már ^dI.GI.GI-knek hívták. Ők voltak a magasságos ég csillagai. Az élükön ANU (vagy Marduk) isten állt.  A földhöz kötődő ^dA.NUN.NA^ki-k a horizont alá szálló  csillagok voltak.

 Gudea, sirburlaki városállam papkirálya (Kr.e. 2200, diorit, 45 cm, Louvre, Paris)[7]

Az ókorban a csillagnézéssel a teremtő Isten akaratát igyekeztek kifürkészni. Ezt az un. tanácsadó csillagok, számszerint harminchatan közvetítették a földi emberek felé. A földről nézvén három körkörös sávot képeztek; mindenik csillag, csillagkép a saját sávjában mozgott, haladt a megszabott égi körforgásban. A régiek hite szerint minden égitestnek (bolygó, csillag, csillagkép) egy-egy isten felelt meg. Mind a sumir, mind a babiloni-asszír vallásos képzet az égitesteket emberalakban jelenítette meg. Minden 10 napban a magas égből a tanácsadó csillagokon keresztül két-két csillag indult követségbe a Földre. Az egyik az alsó, a másik a felső félteke felé. E földre jött istenségek voltak az A.NUN.NA^ki-k, vagyis a földi segítő istenek, az égben maradottak pedig az I.GI.GI-k, az égi segítő istenek.

A megnevezésük először Hammurabi törvényoszlopán fordul elő: „^ilAnum, ^dEN.LIL, és  ^ilMarduk az I.GI.GI-k között nagyot alkottak”[8]. 

Hamurabi törvényoszlopán többször említett ^dI.GI.GI nevet jelen esetben nem kellett új-asszír szótári jelekre áttenni, mert a Bauer féle átírás e jeleket használta.

Meg kell jegyezni, hogy a törvényoszlop eredeti szövege sumir jelekkel íródott,. Nem babiloni, hanem un. sumir nyelven lehet és kell olvasni.

Az ékjelek alatt van a latin betűs átírás közvetlenül alatta a jelek magyar megfelelője, végül a szószerkezet jelentése. A GI[9] jel kettőzése többesszámra utal. Az ^dI.GI.GI név jelentése: felső irányító(kat) irányító istenek.

Összegezve: Az ékiratos források megkülönböztetik, és más-más néven nevezik az istenek második sorába tartozó a földi és az égi segítő isteneket. A főistenek rendelése szerint a földi életet segítőkhöz tartoznak a ^dA.NUN.NA^ki -k, vagyis mindazon istenek, akiknek valamilyen okból kifolyólag kapcsolatuk van a földdel, a földi emberekkel. Velük szemben a ^dI.GI.GI-k a főistenek égi segítői. Mindkét elnevezés gyűjtőfogalom. A tévedések elkerülése végett célszerűbb az isteneket a gyűjtőnév helyett a saját nevükön nevezni, hiszen mindegyiknek megvolt a maga tevékenységi köre és ezáltal  a neve is.

[1] Seibert, Ilse: Die Frau im Alten Orient, Kunst und Kultur, Leipzig,1973.,31. p.

[2] A sumir korban az istenneveket az istent jelentő szócsoport-meghatározó jelezte. Így a szövegben az „isten” fogalomjel feltüntetésére már nem volt szükség. Ma kiírandó az „isten” szó, ami feleslegessé teszi a sumir ^d vagy az asszír ^il szócsoport-meghatározó ismételt feltüntetését.

[3] Gudea A és B feliratos hengere II.1. In: Price, Ira Maurice: The great Cylinder Inscriptions A & B of Gudea, Hinrichs’sche Buchhandlung, Leipzig, 1899.

[4] L.m.f.

[5] Schrader Eberhard: Mythologische, religiöse und verwandte Texte, Reuther –O. Reichard, Berlin, 1915. - Keilinschriftliche Bibliothek Bd. VI. 548,5

[6] Hammurabi törvénykódexe, I.14. In: Bauer, Theo: Akkadische Lesestücke, Pontificium Institutum Biblicum Róma, 1953.

[7] Parrot, i. m. 222.p.

[8] Hammurabi törvénykódexe, i. m. I.14.

[9] A GI kettőzése önmagában is többesszám. Ezért a név fordításakor hiba a többesszám –k jelét használni. A mai magyar nyelvérzék a kettőzést nem érzi többesnek, ezért jelölni illett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.