UR város története a Vízözön előtti időkbe nyúlik vissza. Már akkor népes település volt, amikor a Tigris és az Eufrátesz a hatalmas lapályos mocsárvidéket áttörve ömlött a Perzsa-öbölbe. A folyók hegyekből szállított iszapos hordaléka feltöltötte a mocsarakat, és előbukkantak a szárazulatok. E szigeteket az északi hegyekből és a mai Perzsa-öböl felől érkezett telepesek lakták be. Ezek egyikén terült el UR városa. A legalsó rétegben olyan kezdetleges sárkunyhókat tártak fel, mint 6-7 km-re északnyugatra az UBAID dombban.

Sumer jelképe – A párducfejű IM.DU.GUD sasmadár egy-egy agancsos szarvast tart a markában. – vörösréz-lemez, ^dNIN.HUR.SAG templom, Tell al-’Ubaid,– es-wikipedia.org)  Hivatalosan a lelet Kr.e. 2500-ból való, Woolley szerint Kr.e. 3500-ból Manapság minden ókori leletet igyekeznek fiatalabbra datálni, közelíteni a korunkhoz. Vajon miért?)

A tell-ben rejtező falu legelső lakosai agyaggal tapasztott, nádfonatú, favázas (patics?), döngölt padozatú kis kunyhókban éltek. A homok alól tapasztott agyagtűzhelyek maradványai, sok-sok, kézzel formált, festett agyagedény, agyagsarló, bárd, balta, pattintott tűzkő,  festett agyagszobor-töredék, halászhorog és csónakmodell került elő. Ez eszközök arra utalnak, hogy az első lakosok földet műveltek, juhot, kecskét tenyésztettek, halásztak. Az előkerült kőnehezékek szövőszéktartozékok voltak. Az állatbőrön kívül szőttes ruházatot viseltek. Írott emlékeik nem voltak, az írást nem ismerték, de geometriai rajzolatú pecsételőket használtak. A régészek szerencséjére a tell-ben talált falu romjaira soha nem építkeztek. Úgy, maradt, ahogy az áradat meghagyta.  

UR legalsó rétegeiben is az UBAID-ihoz hasonló leletek tömkelegét ásták ki. A tapasztott sárkunyhók ledöngölt maradványaira több rétegben egymás fölé új kunyhókat építettek. Az alapzatuk egyre magasabbra került, és a lapos szigetből lassacskán domb lett. Meghatározhatatlan időpontban új telepesek jelentek meg, ők voltak az urukiak, majd a Balkánon keresztül az írás mesterségét magával hozó erdélyi népcsoport.

[Mezopotámia-szerte a régészek Uruk város feltárásakor előkerült un. uruki rétegeket alapul véve számozták meg a többi település műveltségi rétegeit. A legalsó XVIII-XIV. sz. réteg az Ubaid-i, a XV-VI. a Szuzán át az Aral-tó vidékéről az uruki, az V-III. az Erdélyből érkezett Jemdet Nasr nép tárgyi emlékeit rejtette. E három népcsoport együtteséből jött létre a sumir nép.]

ÚR királysírjainak feltárása (baslibrary.org) 

 UR-ban a jövevények a dombon fekvő falut időtálló épületekkel, hatalmas égetett téglás védfalú várossá építették. A legalsó rétegekben együtt bukkantak elő az Ubaid-i és az Uruk-i népcsoport tárgyi emlékei. Ez azt jelenti, hogy az urukiak még a nagy áradat előtt érték el az Eufráteszt. És akkor jött az egész földet elárasztó, a történelem menetét megszakító vízár, és „a Vízözön után a királyság újból leszállt az égből”. Ez esemény leírását 1914-ben, a legkorábbi ékiratos Vízözön-tábla töredékén Arno Poebel, német asszirológus találta meg.[1] A szöveg közli, mely városok élték túl az áradatot, s miként szerveztetett meg a túlélők élete:

„Miután… a királyság leszállt a mennyből, // Miután a magasztos Korona és a királyság trónja // Ismét leszállt a mennyből, Tökéletesre formáltatott minden // Istenfélő szertartás és a hit ereje, // A városok neve kihirdettett, szétosztatott [az istenek között] // Eridut, az elsőt Nudimmud, a bölcs vezér kapta, // A második, Bad-Tibira Inanna úrnőé lett, // Larak, a harmadik Pabilszagnak jutott, // Szippar, a negyedik ura a hős UTU lett, // ötödikként kapta Szud Suruppakot. // Miután a városok neve kihirdettetett // … szétosztattak a vízdús folyók, // [kijelöltetett kik] tisztítják a kis csatornákat.”[2]

UR városát e szöveg nem említi, ám az ásatások megdönthetetlen bizonyítékkal szolgáltak, hogy a magaslaton fekvő város is túlélte a Vízözönt.  Sir Leonard Woolley angol régész volt az a szerencsés, aki UR-ban feltárta a köznép temetőjével együtt a világhírű királysírokat. Egyiket-másikat kifosztva találta, de UR királynőjének sírja érintetlen volt. Olyan felfedezést tett, amit nemigen szoktak emlegetni: Az Erdélyből Mezopotámiába jött Jemdet Nasr népcsoport egyenes folytatása az I. UR-i dinasztia népe![3] Tehát az Erdélyből érkezettek utódai hozták létre az UR-i királysírok tárgyi emlékeit.   

Békés mindennapok - Úr város „zászlaja”. (smarthistory.org)

Háború – ÚR város „zászlajának” másik oldala (smarthiytory.org)

A sírok a vízrakta agyagrétegbe lettek bemélyesztve. Woolley szerint ez nem a bibliai Vízözön, hanem csak, 64x160 km²-re szorítkozó helyi áradás lehetett.[4] [Mezopotámiában szinte minden ásatás 1,5-3 m-es vízrakta réteget tárt fel, ilyen vastag üledék nagyobb áradatot feltételez!] A Kr. e. 3500-3200 között használt temető királysírjainak fényűző leletei magasműveltségről, fejlett társadalomról tanúskodnak. Az építész ismerte a mai építészeti alapelveket, a fémműves szakmai tudása kimagasló volt, a művész realisztikus szépérzéke zavarbaejtette a maiakat, stb. A várost jólszervezett hadsereg védte stb.

Az I. UR-i dinasztia királysírjainak mesés leleteivel együtt táblafelirat és két-három pecséthenger is előkerült. Az egyikre ráírták a királynő nevét. A három jelcsoportból álló szöveg röviddel a feltárás után megfejtetett és elolvastatott. A királynőnek nagyon szép magyaros neve volt: SzU.BAD. [A hangzósítása hasonlít a magyar „szabad” kifejezésre, ám a jelentése nem!] Hogy-hogynem idővel PU.A.BI-NAK olvasták. Így lett a szépnevű SzU.BAD-ból PU.A.BI, a tréfáskedvű magyar anyanyelvűeknél: Pubi. 

SzU.BAD királynő fejdísze és nyakéke. (world history.org)

A pecsétnyomat vonalas jeleinek alábbi megfejtéséből kiderül, hogy a SzU.BAD elnevezés a helyes, a  PU.A.BI pedig nem. A két részre osztott kép a királyi család áldozati lakomáját, étel-, és italáldozatot ábrázol. A felsőn az díszes hajzatú, ruházatú ülő nőalak tálkát tart a kezében. Az írásjelek tanúsága szerint ő a királynő. Az alsón az kopasz ülő nő csészéből csorgatja az italt. A jobboldalon a két ülő férfialak kissé különbözik. A középtájon futó két ágszerű vonal sokatmondó, de a pontos jelentése nem ismert.  

A Nippurban talált ékiratos királylista[5] és az ásatások egymást igazolják. ME.SA.NI.PA.AD.DA király meghalt. SU.BAD királynő özvegyen maradt. A királynő halála után a trón várományosA a fiuk, AN.NI.PA.AD.DA  vagy MES.KA.LA.AM.DUG herceg volt. 

3. SzU.BAD királynő pecséthengere és a henger nyomata (lazURkő, 4,9x2,5 cm, British Museum, London, Art of the first cities, Metropolitan Museum, New York, 2003, 109. p.)

A nyomaton levő kétoszlopos, három vonalas jelből álló szöveget jobbról balra és felülről lefelé kell olvasni. Mindenik jel kettős összetétel.

A pecséthenger szövege

(A jeleket értelmezte és fordította Vedres Zsuzsanna, a sumir tanfolyam hallgatója)

 Az 1. sz. jel jelentése: „fej+balkéz”. Kézcsókra, a balkézre adott csókra utal, ami a tisztelet jele. Jelentése: tisztel, imád, áld[6], vagyis tiszteletreméltó, áldott/áldandó, imád/imádandó, tehát szentséges személyről van szó.  

A királynő magasabb rangú volt, mint az udvartartása. A férje halála után ő irányította UR városát, illetve népét. Szentséges (szakrális) királynő volt. A város főistenének, a Holdistennek, ill. rajta keresztül a Teremtőnek tartozott számadással tetteiért, népe boldogulásáért. Ezzel szemben a sémita akkád, asszír, babiloni uralkodók Isten helyettesei voltak, Isten nevében tettek jót, de többnyire rosszat.

A 2. sz. jel jelentése „tutaj, apa, anya”. Felmerül, miként jelenthet e kifejezés hol „apá”-t, hol „anyá”-t. A szövegkörnyezet válaszol e kérdésre, ti. a második oszlopban levő jel jelentése „nő”, nem pedig „férfi”-t. Az írásjel felső része a”férfi”-t, az alsó a „nő”-t jelent. Illedelmesen megfogalmazva a két jel együtt a fogantatás misztériumára  utal.

A II. oszlop egyetlen jele (3.) is összetétel. Jelentése „URNŐ”. A felső „nő”, az alsó téglalap alakú jel pedig „öltözék”, tehát „ruhát öltött nő”. A rangot minden időben az öltözék tükrözte vissza. Pl. a magyar népmesékben, ha a kisbojtár megkapta a királyságot, és királyi ruhát, „csuhát” is kapott hozzá. 

A három jelből álló „értelmező jelzős” szószerkezet összeolvasva:

SzU   .   BAD          NIN

Szentséges anya, (a) néni

vagy

    (Az) úrnő, a tisztelendő anya.

Hogyan lehetne az első oszlop jeleit PU’.A.BI-nak olvasni? 

Az első oszlopban két jelcsoport van. A 1. sz. jelet egyes kutatók PU-nak olvassák,  ám a 2. sz. jel olvasata nem A, hanem BAD, és akkor  hiányozik még a BI jele. A PU'A.BI olvasat nem állja meg a helyét, hiába jelölik a szóközt (’) aposztróffal, ami egy vagy két betű kihagyását jelenti.

Megjegyzem, némelyik szakönyv mindkét olvasatot megemlíti, de a SzU.BAD  névbe is beleerőltet egy aposztrófot: SUB’AD vagy SzUB’AD. 

A sírban  megtalálták a királyt, ill. a királynőt  túlvilágra kísérők, katonák, ökrök, fogatok, kocsisok maradványait. (rekonstrukció és a feltáráskor a sírkamra  – en.wikipedia.org)

[1] Sollberger, Edmond: The Babylonian Legend of the Flood (A Vízözön babiloni legendája, magyarra fordította Monostori Zsolt) British Museum, London, 1971. 20-21. pp.

[2] Poebel, Arno: Historical and Grammatical Texts (Történelmi és nyelvtani szövegek, Az idézetet angolból magyarra fordította Korsós Anna), Vol. V. University Museum, Philadelphia, 1914, Plate I.

[3] Woolley, Leonard: UR: The first Phases , The King Penguin Books, London-NewYork, 1946. 8. p.

[4] Woolley i. m. 12-13. pp.

[5] Woolley i. m. 8. p.

[6] A sumir nyelv agyagtábla-szószedetei nem tesznek különbséget a szófajok közt! A szövegkörnyezet határozza meg, hogy az adott szó a mondatban mi lesz.