Mióta a magyarság betette a lábát a Kárpát-medencébe folyton-folyvást hadakoznia kellett a megmaradásáért. Valami különleges titok lappanghat a múltjában, nyelvében, szellemiségében, hogy a minden uralkodó és nem uralkodó idegen a vesztére tör.

Magyar, nem magyar kereste az okát. Mondták, a Föld Isten kalapja, Magyarország a bokréta rajta, hiszen minden megvan, megterem benne, ami az élethez kell. Mások szerint a tudás, a mag népeként a magyarság elődei voltak az elsődleges műveltségteremtők, és így tovább. Ám a valódi oka a nagy-nagy ellenszenvnek, hogy népünk nem evilágból való. Cselszövés, ármány, gyilok nem semmisítheti meg, hiszen a Teremtő vigyázza, a tenyerén hordozza.

A legutóbbi Vízözön idején, kb. Kr.e. 12 ezer éve Atlantisz népe Amerika, Európa és Afrika felé menekült. Noé Kis-Ázsiáig, a Kaukázusig hajózott, a kusiták, meg sem álltak az afrikai Núbiáig. A Kárpát-medencében a Pannon-tó szárazulataira került embercsoportok alig említtetnek, pedig itt régi társak (a 450 ezer éves vértesszőlősi Samu, a bükki ősember stb.) utódaira leltek.

A ember, bármennyire is hasonlít a majomhoz, nem belőle fejlődött, hanem Vízözön-túlélőként sanyarú sorsa késztette, hogy majom-módra éljen. Fán lakott, gyűjtögetett, halászott, vadászott, élelemben gazdagabb vidékekre húzódott. A Kárpát-medencébe jutott csoportok a mai Balkánon keresztül Mezopotámia északi vizenyős peremvidékére jutottak. A terjeszkedés nem népvándorlás, hanem a tudás és a műveltség átadásával párosult békés természetű vándorlás volt. Nem szorítottak ki népeket, nem foglaltak erőszakosan földet, hanem a víz levonulását követve vándoroltak egyre délebbre.

Ők voltak a szabirok, a Föld több kataklizmát átvészelt őslakói, Szibéria névadói. Ősiségüket sir Leonard , Woolley, angol régész állapította meg. Kései utódaik a kurdok, más kaukázusi és néhány kihalt európai népcsoport, továbbá a magyarság.  Feltűnő, hogy minden időben a világ „indoeurópai és sémita” urai e szkítafajú népek kiirtásán fáradoznak, sajnos egyre eredményesebben.

A Kárpát-medencéből a hegyeken át Mezopotámiába keveredett szabir parasztok csatlakoztak a Vízözön után ottrekedt núbiai kusitákhoz[1].(Ti. A Vízözön ázsiai és afrikai részre szakította a Kusita  Birodalmat.)

A Folyamközben szabirok és a kusiták együtt alkották az Ubaid népességet, akiket a hivatalosított történelemtudomány presumiroknak, az ékiratok szubaroknak, magyarosan szabiroknak nevez, oszágukat pedig SUBARTU-nak.

Alsó-Zab folyó - Kurdisztán (Where Kurdistan)

A szabirok hosszú ideig éltek a Dyjala-, a Zab- és a Habur- folyó hatalmas forrásvidékén; onnan vándorolt egy-egy csoportjuk a Folyamközbe.

A Tigris és az Eufrátesz mentén az Alsó-tenger (Perzsa-öböl) felé vándoroltak nép- és országnevét ékiratos táblák őrizték meg. Északon maradtak a sajátképpeni szabirok. Az országuk neve, SU.BAR.TU. A tőlük délkeletre vándoroltak új hazájukat KI.URI-nal, urak, ill. a gyeplőtartók földjének nevezték. Ez volt Akkád, a sémita hódítás után lett Babilónia és Asszíria. A Folyamköz déli részére költözöttek a földjüket KI.EN.GI-nek,  jövevények földjének, sémita-babiloni nyelven  SUMER-nak nevezték. Népnevük a „sumir” Kr. u. 2000 táján Hammurábi törvényoszlopán tűnik fel először.

SUBARTU, a szabirok országa életerős ország volt. A Folyamközben élő sumirok rovására erőrekapott sémita babiloni és asszír birodalmak elismerték, kénytelenek voltak vele kereskedni, hiszen rajta keresztül vitt a hettitákhoz és a hurikhoz vezető északi karavánút. A kereskelmi kapcsolatok ellenére, a rabszolgáikat Subartuban fogdosták össze.

Mind a hettiták, mind a hurrik szabirok voltak, csak akkád, babiloni és asszír szomszédaik nevezték őket másképp.”[2] Az asszír királyfeliratok szerint a lullubik, a gutik és a kassiták is szabirok.[3]  Az Amarna-táblák SUBARTU-hoz sorolták Mitannt.[4] Szabirok lakták Elamot és Sumert. A mai történettudomány meghagyta a rájukillesztett neveket, nehogy a szabirokhoz tartozó népekként lehessen őket azonosítani. A Perzsa Birodalom idején SUR-nak említik őket, ezután eltűnnek a szövegekből.

Vérbulcsu és Tormás, Árpád dédunokái Bizáncban járván követségben, elmondták a császárnak, hogy népüket „non Turcae sed Sabartoeasphali dicebatur.”[5] Konsztantinosz Porphürogennétosz  „A birodalom  kormányzása” c. művében leírja, hogy a magyarság a Zab-folyó vidékéről került hunként, avarként, magyarként ismét és ismét a Kárpát-medencébe.

A SABARTOEASPHALI kifejezésből a görögös toldalékokat elhagyva előtűnik a sabar/sabir népnév. Jelzője az asphal. Arabul Zab el asfal, jelentése Alsó Zab-folyó. A követek szerint a magyarság „őshazája”, a kurdisztáni Zab-folyó vidéke. 

Bulcsú és Tormás határozott közlése ellenére, a hivatalosított magyar történelemtudomány fenntartja a finnugor nyelv- és eredetelméletet. Vajon miért nem veszi figyelembe, miért nem tanítja, hogy a mai magyarság az Alsó Zab-folyó vidékéről származik, s nevét a folyóról kapta.

Elődeink bizonyára nagyon hosszú ideig élhettek e vidéken, mert a nép emlékezetéből kiveszett a Kárpát-medencei és a még régebbi őshaza emléke. Árpád vezér hon-visszafoglaláskori  megjegyzése, „az én ősapám, a nagyhatalmas Attila király uralta vala ezt a földet”, a hunok ottlétére, nem az őshazára vonatkozik.

SUBARTU fekvését Babilonban úgy határozták meg, ahogy a magyar gyermekek az égtájakat:

 Előttem van észak     -  SUBARTU, GUTIUM ÉS A CÉDRUSHEGYEK.

Hátam mögött dél      – AMURRU (a mai Arab-sivatag),

Balra a nap nyugszik  - ASSZÍRIA,

Jobbra pedig kél          - ELAM.

SUbartu  térképe (Ignace, Gelb: Hurrians and Subarians, Studies of  Ancient Orienatal Civilisation, Chicago, 1944. No.22., Térképmelléklet, 129. p. )

Ásatások igazolták, hogy a szabirok első telephelye a kurdisztáni Shanidar-barlang volt. Az egyik ottani emberi maradványt (Kr.e. 60000 év) virágokkal temették el. A magzati pózban eltemetett ffi. különös tiszteletnek örvendhetett, mert a holttestét teleszórták gyógynövényekkel. Körülötte, cickafark, parlagfű, zsurló, búzavirág, mályva összecsomósodott pollenjeit mutatták ki.

Észak-Irakban Hasssuna, Halaf és Samarra vidékén a szabir népesség kőből, agyagból épített házakban lakott. Állatokat, juhot, kecskét, szarvasmarhát háziasított, gabonát nemesített. Vajon a Vízözön előtti időkből emlékezett-e rá, vagy a két Zab-folyó vidékén jött rá az állatszelídítésre, a növénynemesítésre, már nemigen lehet megállapítani.  

Proto-hassunai település maradványa (Epizod Prehystori podcast.com)

Árpa, búza, zab, köles volt a legfontosabb terményük Lent termesztettek, szőttek-fontak, kosarat készítettek.  Kosárfonásuk  jellegzetes mintázatai  a mai napig fennmaradtak. Öntözéses gazdálkodást folytattak. Enélkül a mezőgazdaságuk nem fejlődött volna. A csatornázás  ismeretét a Kárpát-medencéből hozták magukkal. A szántó-vető szabirok után nevezték az utódaikat, pl. a magyarságot a mag-népének.

Megmunkálták a fémeket, kerámiát készítettek, rezet bányásztak.  

A szabír népesség bizonyára kinőtte a megművelhető medencét. A Tigris és az Eufrátesz mentén délre vándorolt csoportjaik csatlakoztak a kusitákhoz; majd Chorezmből (Aratta) az un. Uruk-i, majd ismét a Kárpát-medencéből az írásbeliséget magával hozó, un. Jemdet Nasr népcsoport érkezett hozzájuk. Őket nevezi a történetírás sumiroknak.  

A Folyamköz műveltsége nem csupán a sumirok alkotása. A sumirokra rátelepedett szolganép, az akkád, készen kapta a kulturális vívmányokat, amelyekről hosszú ideig úgy vélték, hogy sumir, de ők  is az elődeiktől, ill. rokonnépüktől, a szabiroktól örökölték. Vándorlási útvonalukat nemcsak a hátrahagyott tárgyi emlékeik jelzik a, hanem a magyarul érthető földrajzi nevek is. Pl. Etiópiában a Nílusba torkolló Setit-folyó, azért „setit” mert a vize fekete, vagyis sötét.

Subartu területén, a Habur forrásvidékén, Boghazkői-ben, Tell Halafban a sumirokénál régebbi, szabir emlékek kerültek elő. Itt jelennek meg először a bikafejes talizmánok és a kisméretű anyaistennő-szobrocskák. A kerámiák kiforrott mesterségbeli tudásról, művészetről tanúskodnak. Fő fegyverük a fokos volt. Visszamenve az időben a szabirokhoz sorolhatóak az erdélyi Tatárlakán előkerült leletek.

Vadászat – Barlangrajz (Catalhöyük) Kr.e. 5750 ( Univ. Buffallo)

A szabirok a Kárpát-medence –Chorezm – India - Szudántól a Nílus-völgye és a Duna-mente határolta hatalmas területen éltek. Műveltségüket, művészetüket óriási távolságra vándorolt népcsoportjaik vitték magukkal.

Mind a régi, mind a mai tudós világ görcsösen ragaszkodik a szabirok vidékenkénti más és más elnevezéseihez, amit az ókorban  a  szomszédos, sémita, „indoeurópai”  népek ragasztottak rájuk. Az ókorban hattinak, hurrinak, hettitának, kusitának stb. nevezték őket. Mindezt azért, mert sem e népek, sem utódnépeik műveltségét „nem akarták”, nem merték összekapcsolni a szabirokkal, hogy az árja népeket és az un. elsődleges műveltségteremtő sémitákat beszuszakolhassák közéjük. Így aztán maradtak a viszonylag késői, sémita és az indogermán népnevek. Valójában indogermán/ indoeurópai nép nem létezik, az elnevezés csupán nyelvtörténeti fogalom. Pl. a Pártus Birodalom Hyrkania, Parthava és Aria tartományból nőtte ki magát. A pártusok is szkíták, sőt a középkori német krónikák, hősi énekek szerint azonosak a magyarokkal. Így kijelenthető, hogy a magyarság árjább, mint az „indoeurópaiak” bármelyike.

 A szabir népről korunk szakemberei óvatosan, elmarasztalólag nyilatkoznak: Eredetük ismeretlen, nyelvi és faji hovatartozásukat még nem határozták meg stb.

A szabirokat és az országukat az ókori források a saját nevükön nevezik. Subartu akkád elnevezés(sumirul: SUBIR).[6] Legkorábbi említése a lagasi Eannatum keselyűsztéléjén[7], majd az akkád Naramszin-nél, a Nílus-parti  Amarna-levelekben stb. tűnik fel.  Késő-asszír szószedet szerint a  SU.BIR.^ki idegen kifejezés (a sémita nyelvben valóban). Az ékiratok a nép nevének rövidített változatait, a SU, illetve SA is használják.[8]  Az indiaiak mélyen tisztelt Budája (Buddha) e népcsoportból származott: „minden hindi daytya nemzetség, melynek neve SU-val kezdődik a szkíták híres SU nemzetségéhez tartozik.”[9] Strabón[10] megerősíti: „A Kaspi-tengertől délkeletre élő szkíták a SU törzshöz tartoznak.

Az alábbi un. presumir, azaz szabir NIMRÓD pecséthenger nyomat szövege alátámasztja, hogy Nimród népe, a tudás népe. S a szkítafajú népeknek örökül hagyja, hogy műveljék magukat. Tudás népeként legyőzhetetlenek, ha ideig-óráig az ellenkezője is kerekedik felül.

A pecsétnyomat letörött bal oldalán bunkós-, illetve gamósbot lehetett. A férfialakot Kus-nimróddal , vagyis  a Vízözön utáni első királlyal azonosítják.[11] Kezében tartja az eget és a földet össszekötő virágos ágat.. Középütt a Nippuri-zikkurat, a fénykeresztes  É-KUR (hegyház) látszik. A sumirok IM-DUGUD^hu madara hozza az ég, a Teremtő üzenetét. A félkörív alatt a hét bolygó, ma leszálló sötétségnek értelmezik. Alatta az ég üzenete. 

1. Az un. Nimród-pecséthenger nyomata

Az alábbi szöveg a Teremtő, az Ég  szkítafajú népeknek küldött üzenete:

 Jelentése: a tudás istenerő, égi fény

Mind a perzsa mágus szt. könyvek, mind az ókori görögök a szakákhoz, vagyis a szkítákhoz öt, vérségileg és műveltségileg összetartozó népet sorolnak: hun, daka, avar, kus, szabir. E népek azonosságát különféle elnevezésekre támaszkodva a hivatalosított történetírás eltitkolta a magyarság elől. Olyannyira, hogy néhány bátortalan próbálkozás ellenére, még mindig külön népnek tartatják őket. Eredetileg mindegyik nép szabír volt. A sokat vitatott hunok, az avarok és a kusok valójában a mai magyarság elődnépei.  A különbség annyi köztők, hogy nem egyszerre, hanem más-más időben érkeztek a Kárpát-medencébe. Az erdélyi dákok, vagyis a dakák/dahák nem a románok elődei, hanem a pártusok rokonnépe. A kusok a mai Szudán területén éltek, a Nílus 2 és 5. kataraktája  közt. A kusok, kusiták is szabirok.

A földművelő szabirok vallása megtermékenyülés misztériumára épül, az anyaföld termékenyítő erején alapul.  Megtestesítője a régi népeknél nagy tiszteletben álló anya. Alakját szépen megmunkált, díszes agyag- és kerámiaszobrok mutatják.  

Az ember szaporodása, vagyis a népszaporodás vallási, gazdasági és létfenntartási szempontból fontos volt. Ennek előfeltétele a megélhetés, a mezőgazdasági művelésre alkalmas termőföld biztosítása, amit a folyóvölgyekben találtak meg. A békés terjeszkedés fokozatos és állandó volt, a tudás és a műveltség átadásával párosult.   .

A szabirok vallása, hitélete úgy hasonlít a sumirokéhoz, mint a magyarság vallása a kunokéhoz.

Tesup isten (hettita templom, Kr. e. 3000, Gaziantepe, Törökország 

A szabirok TESUP istene a Föld és az Ég ura. A babiloniak Adab-bal, az időjárásistennel, azonosították. Fontos, igen tisztelt istenség volt, hiszen nélküle, eső nélkül nem lett volna termés, az állatoknak nem lett volna legelő. Az anyaistennőt, a „magna mater”-t  Hepet-nek hívták .Babiloni  szabir rabszolganő így fohászkodik az anyaistennőhöz: ”Óh, anyám, HEPET-anya!”.[12] Elamban[13]  a NAP az NAP, mint a magyarban.  A sumir EN.LIL isten fiát Astupin(u)-t. KIS/KUS városában BABA néven tisztelték.  A szabir Napisten Simike.

A sémiták megjelenésével minden a feje tetejére fordult. A hódítók saját istenneveikkel illették a régi szabir isteneket.  A görögök meghagyták a szabir elnevezéseket, de megtoldották a saját istenneveikkel: Pl. Zeus-Tesup, Simike-Helios….

 A sémita népek számára  SU.BAR.TU, kellemetlen, titokzatos északi vidék volt;  ahol a madár sem jár. a napfényes lapályhoz (Babilónia) képest valóban az volt.

SU.BAR.TU ékiratos neve:

Az ország neve sumirul:  KUR SU.EDEN.KI KUR

A sumir kifejezés első és utolsó jele a KUR. Jelentése: hegy. Még a két KUR jel elhelyezése is kifejezi a természeti formációt: Szinte körbeövezi, átöleli a megművelt földet, az EDIN-t, vagyis olyan sík, megművelt területet, amelyet peremként vesznek körül a hegyek. Az EDIN jel alapjelentése azonos a magyar edény szóval.

A szabirok az országukat beszélő néven, „hegyek övezte fennsík”-nak nevezték.

A jeleket sumirul lehet és kell olvasni, hiszen mind Subartuba, mind Sumerba, a Kárpát-medencéből sokadjára érkezett Jemdet-Nasr nép hozta magával az írásbeliséget. A tatárlaki táblák azt sugallják, hogy a Kárpát-medence és a sémita hódítás előtt Mezopotámia közt élő és folytonos lehetett a kapcsolat.  

A szabirok országának akkád nyelvű neve SU.BAR.TU. A sumir KUR.SU.EDEN.KI.KUR, „ a hegyek övezte megművelt föld”  kifejezés (szószerkezet) fordítása.

Akkádul:   SU.BIR.KI/TU/TI. Kiejtésbeli változata: Sabir, Subír.

A SU többjelentésű  jel: hús, család, szaporít, sokasodik, test.  Olvasata: SU, KUS. Az EDIN ugyanaz, mint a BIR₄ jel. A KI művelésre alkalmas sík terület, föld..

Az akkád olvasat alátámasztja a sémita babiloniak (Hammurábi) véleményét, hogy a szabirokat, szolgának, szolganépnek tartották, hiszen szántó-vető nép volt; így érthető a „test” jelentés, ami arra utal, hogy a szabir nem ember, csak test, darab.

Az akkád SU.BAR.TU elnevezésben  is benne van, hogy a  szabirok  művelték a földet, amiből következett, hogy s állatokat szaporítottak, szelidítettek. Tehát ez is beszélő név.

A szabirok évezredekig békén megfértek a városállamokban élő déli fajtestvéreikkel, a sumirokkal, hiszen ugyanazon fajnak az egyik északi, a másik déli déli ága volt. Vajon a mai tudomány miért von éles határt a szubarok/szabirok és a sumirok közt? Hiszen csak annyi köztük a különbség, mint a magyarság és a székelység, Magyar- és Erdélyország közt. A sémita-asszír hódítás előtti a III. UR-i dinasztia Subartuval perszonáluniót alkotott.

Az asszír kegyetlenség, népirtás elől a szabir lakosság észak felé menekült. Átkelt a Kaukázuson. Több csoportjuk Közép-Ázsiába, a Szír- és az Amu-darja vidékére húzódott. A klasszikus görög szövegek akkor e népet nem szabirnak, hanem szakából levezethető szkítának, magyarosan szittyának nevezik.

Asszír népirtás (részlet, Balavat-i bronzkapu, III. Salmanassar asszír király, Kr.e.880 körül) 

Az asszírok nem válogattak a népirtás eszközeiben, s nem átallották „dicsőségként” közhírré tenni. 

xxx

A mai magyarság a hegyvidéki szabirt és a síkföldi sumirt, a két testvérnépet részben rokon, részben egyenesági felmenőiként tisztelheti.

Magyarok vagyunk. A kurdokkal, ujgurokkal, csecsenekkel, baszkokkal, ingusokkal, cserkeszekkel, ainókkal, koreaiakkal és sok kisebb-nagyobb néppel együtt népünk az ókori szkíták, a szabirok, hunok, avarok, kusok, dahák „aranyágacskája”.

Vigyázzuk magyarságunkat!

[1] Bíró József: A szabir-magyarok őstörténete, Magyar Közírók Nemzeti Közössége K., Bp. 2000, 12. p.

[2] Arthur, Ungnad: Subartu, Ed. Walter de Gruyter, Berlin and Leipzig, 1936. 33. p.

[3] Ungnad i.m. 124.p.

[4] L.m.f. 123.p.

[5] Konsztantinosz Porphürogennétosz: A Birodalom kormányzása, Közoktatásügyi Kiadóvállalat, Bp. 1950. 

[6] Ungnad i.m. 109 p.

[7] Ungnad i.m.  24-25 pp.

[8] L.m.f. 127. p.

[9] Mahabharata: Somogyvámos,  10. fej., 2-3. pp.

[10] Sztrabón: Geógraphika, Gondolat, Bp. 1977. Vol.II.2.

[11] Marton Veronika? Nimród, a hun-magyarok őse. Matrona, Győr, 2017, 11-63. pp.

[12]L.m.f.. 138.p.

[13] L.m.f. 65. p.V

Kedves Olvasóim, tisztelt Érdeklődők!

Tisztelettel értesítem Önöket, hogy 2024. ápr. 6-án az Attila Nagykirály Attila Baráti kör meghívására a SZABIR KONFERENCIÁ-n

SUBARTU, A SZABIROK ŐSHAZÁJA

1. előadást tartok.

Hely: Attila szálló, III. Budapest, Attila u. 20.

Idő: 2024. ápr. 6. 13.20-14.00 ig.

Az egésznapos konferencia 11.00-kor kezdődik.

A belépés ingyenes.

SUBARTU TÉRKÉPE

Kedves Olvasóim, kedves érdeklődők!

Tisztelettel értesítem Önöket, hogy 2024. március 9-én szombaton, 13.00-tól Soroksáron a

Szecsei Miklós Szellemi Műhely meghívására

NIMRÓD, A MAGYARSÁG ŐSAPJA?

1. előadást tartok.

Az előadás helye ld. a videón: Az útvonal hozzánk! (youtube.com)

Az előadásom után Schall Attila, Boda Zoltán végül Szecsei Miklós tart elődást.

A belépőjegy az ebéd árát is tartalmazza.

Nimród , az égi vadász

Magyarország beszélgetése a Teremtő Istennel 

 „Uram, Teretmőm! Mi gyarló, és mi szép az élet!” A magyarságot óvva, védve hagyd meg őket a földemen, a sajátjukon, hadd éljenek, boldoguljanak!    

Mondom néked: Megcsalva ősei emlékét a rég oly’ dicső magyar nép tévelygő lett!

 [1]

 Hiszem Teremtőm, igazat szólsz! Csak ne áldottál volna meg népemért aggódó fájón dobogó szívvel. Mégis, kérve, kérlek…!

 Néped nap-mint nap hozzám fohászkodik: „Legyen meg a Te akaratod!” Hogy s mint legyen, ha süket fülekre lel minden sugallatom? A gonoszság eluralkodott, a világot csalás tartja össze, inog, düledezik.

A Boldogasszony nyolcágú csillagzata vigyázza a tűzoltárnál imádkozó emberpárt  (antiquesatoz.com)

 Jobb sorsra érdemes népemet megvásárolt megalkuvók kénye-kedve szélkelepként viszi a vesztébe. A bolond valóságban nem érzékeli mi igaz és mi nem, jobbra térjen-e vagy balra?

 Tarts ki magyar föld! Születőben van, ki a Boldogasszony nevében a saját erejével és akaratával megakasztja a szélkakast. Népem, néped, a jótörvényű szkíták ivadékai előtt nyitva lőn út ősei törvénye és erkölcse szerinti becsületes jövendő felé.

 Hála légyen Néked, Istenatyám! Örömmel leszek mennyei dicsőséged majdani részese, ám elébb gyarló magyarjaimat felkészítem, hogy higgyenek Bennetek, és ne gonoszsággal, hanem szeretetteljes erővel védjenek engem, a haza földjét, védjék magzatjaikat, a saját jövendőjüket. Ámen

[1] „… lássad, hogy a barát, hogy csalja meg a barátját; az igazságot a legnagyobb gonoszok mérik; az miért az emberek vérüket ontják az puszta dőreség…” (Nagyapám iskolai jegyzeteit lapozgatva avítt irkalapon találtam e néhány sort.)

 Anya a gyermekével (pecséthenger nyomat, Kr. e. 3400-2000, Morgan Library)

Kedves Olvasóim, kedves Érdeklődők!

Tisztelettel értesítem Önöket, hogy 2023. december 8-án a gárdonyi Nemzedékek Háza  meghívására  

A SUMIROKTÓL A MAGYAROKIG 

c.

előadást tartok.

Cím: Nemzedékek Háza, 2483 Gárdony, Gárdonyi Géza u. 1.

Idő: 2023. december 8. péntek, 18.00- kb. 20.00-ig.

Belépőjegy: 800, Ft diákoknak és nyugdíjasoknak 500,- Ft 

Az előadás sok-sok vetített  képpel és írásmutatvánnyal bizonyítja be, támasztja alá a sumir és a magyar nép közötti művelődéstörténeti kapcsolatot és bizonyítja a sumir-magyar egyenesági leszármazást. A kb. 6000 évvel ezelőtt Mezopotámiában élt ural-altáji nyelvcsaládhoz tartozó sumir nép tárgyi és szellemi emlékei  az Őrvidéktől (Nyugat-Dunántúl)  a Székelyföldig továbbélnek, visszaköszönnek a magyar nép hagyományaiban és emlékezetében.

Az okt. 6-i gyásznap évfordulójára írt „Végkifejlet” c. írásomat a Világ Magyarsága c. hetilap olvasója, a debreceni H. Vilmos úr több szempontból kifogásolta.  „Görgei Artúr” c. hozzászólás-cikke a hivatalosított történetíráshoz és az iskolában tanultakhoz híven vázolja az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc végnapjait. Felsorolja Görgey Artúr honvédtábornoknak, a Batthyány-kormány hadügyminiszterének  érdemeit, és szinte magasztalja, a magyar szabadságharcban betöltött szerepét. Megindokolja, miért volt elkerülhetetlen az 1849. augusztus 13-i világosi fegyverletétel és a magyar honvédő hadsereg feltétel nélküli megadása Paszkevics orosz hadának.

Görgey Artúr „vegyésznek készült, és a kortársak szerint a szabadságharc bukása után a kortársak szerint  nemzet júdása lett” (László Fülöp Elek festménye, 1901. – Múlt-kor, 2021. V.21.)

H. úr, a cikk írója egyrészt kifogásolta, hogy Görgey nevét helytelenül írtam y-nal. A mai nyelvszokás szerint i-vel kellett volna írnom. Valóban, ám e nevet régen ypszilonnal írták. A helyesírás változó, a nyelvszokás után kullog Némelyek nem tudván eldönteni, melyik a helyes, ekképp írják: Görgey/Görgei. A szinte kortárs Gracza György „Az 1848-49-iki magyar szabadságharcz története” c., 1894-1898 között írt többkötetes munkájában a vitatott vezetéknevet y-nal írja. Megjegyeznem, minél közelebb él valaki, a vonatkozó korhoz, a mai történetíróknál, nyelvészeknél csak jobban tudja, miként kell írni a vitatott nevet. (Görgey 8 évvel élte túl Graczát!). Tehát, maradok Görgey-nél ypszilonnal.

A világosi fegyverletétel (Szkicsák-Klinovszky István festménye, 1850. – commons-wikimedia.org)

A másik már súlyosabb észrevétel: A hivatalosított történetírás ellenében Görgeyt teljes meggyőződésből árulónak merészelem nevezni.

Mintegy harminc évvel ezelőtt, a két világháború között megjelent elmarasztaló könyvet olvastam Görgeyről: „Áruló volt. Bécs-közeli kórházban együtt betegeskedett a haldokló Görgey Artúrral. Az egyik jövendő, a másik tényleges katonatiszt volt, mindkettő vegyészettel foglalkozott. A fiatal Görgey Artúr halála után a másik megkapta a személyazonosságát és a nevét. Így jött a világra másodjára Görgey Artúr. A saját testvérei nem ismerték fel…” Görgeynek „nagy” dolgot kellett véghezvinnie, ha a bécsi udvar arra méltatta, hogy 1916-ban bekövetkezett haláláig teljesen titokban Svájcon keresztül rendszeres  évi apanázst, nyugdíjat folyósítson neki. ”

Sajnos sem a szerző nevére, sem a könyv címére nem emlékszem. Azóta is keresem. Ám a közelmúltban megjelent alábbi két könyv megerősítette, hogy Görgeyt elmarasztaló véleményemmel nem vagyok egyedül.

• Kéri Edit: Ki volt Görgey? I-II. Ki volt Görgei? Egy kémtörténet felfedezése. Kutatás – meglepetésekkel 1-2.; Dénes József, Bp., 1996

„Görgei Artúr – nem volt Görgei Artúr – és nem volt magyar ember! A Habsburgok építették be az ősrégi nemes családba, még 1839-ben, alvó kémnek", – embercserével! Az igazi Artúr 21 éves korában, évekig tartó titokzatos májbetegségben meghalt. A család megfélemlítése és behálózása bukkant elő a Tudományos Akadémián őrzött, 70 évig felbontatlan családi levelekből, valamint kétféle „Görgey Ar_thúr” kézírás. Tehát nem áruló – hanem szuperkém!” (Kéri)

• Fuksz Sándor: Az elszállt becsületszó – Görgei Artúr katonai pályafutása harcostársai szemével. Eger, 2023.

„„Sokáig mérlegeltem, hogy ildomos-e egy nemzeti hősről („a nemzet egyik legnagyobb”) hadvezéréről, a hivatalos történész-társadalom által dicsőített történelmi személyről elmondani az ellenkező véleményt… De van-e hadtörténész, aki górcső alá vette a Görgei által vezetett csatákat és azok elemzése alapján jutott olyan következtetésre, miszerint ő a legnagyobb magyar hadvezérek közé tartozott? Mert a fegyverletételhez nem kell különösebb katonai zsenialitás – főleg nem a feltétel nélkülihez. Amely után a vesztes fél minden tábornokát kivégzi a győztes fél. A fővezér kivételével.” (Fuksz)

Világosi fegyverletétel (magyar festő, XIX. sz. közepe – hu.wikipedia.org)

Mélyreható és alapos kutatások alapján Kéri Edit (1926-2021), színésznő, publicista és Fuksz Sándor a Magyarok Világszövetsége Felvidéki Országos Tanácsának elnöke bizonyítja, hogy néhai Görgey Artúr honvédtábornok áruló volt, és méltatlan az utókor tiszteletére.

Győr, 2023. november 4.

A Szent Szövetség égisze alatt, az osztrákok megsegítésére minden oroszok cárja 1849. június 16-án rendelte el a  több, mint 1 millió fős orosz sereg Dukla-szoros felöli „általános előrenyomulását Magyarország felé”.

Június 17-én indultak a „Sírból sírba”, vagyis a határszéli Grab, magyarul „Sír” faluból, hogy megássák Magyarország sírját. Miklós cár kíséretében déli 12-kor értek a magyar határt jelző kettős dombhoz. Este hatkor már 45 ezer kozák volt magyar területen…

Nagyándor József honvédtábornok hadteste 1849. aug. 2-én Debrecennél megütközött az orosz cári sereggel. Elveszítette az ütközetet. (hu.wikipedia.org)

Megkezdődött magyar szabadságharc 1849. augusztus 13-i  világosi fegyverletételbe torkolló utolsó felvonása.

„1849. augusztus 17-én a cár visszaszólította a hadait.” Csak két hónapra engedélyezte a magyar hadjáratot, nehogy Napoleon katonáihoz hasonlóan a hazafelé tartó muszkák az orosz télben halálra fagyjanak.

A „magyar vérrel jóllakott szibériai medve lassú cammogással indul hazafelé”. Paskievics hada augusztus 30-án hagyta el Magyarországot…, októberre az utolsó orosz is eltávozott.[1]

GÖRGEYNEK CSAK KÉT HETET KELLETT VOLNA VÁRNIA A FEGYVERLETÉTELLEL…!

Nem várt. Sietett. Áruló volt.

Tizenhárom magyar tábornok sírját ásta meg. A lelkén szárad a magyar hadsereg pusztulása, tizenhárom tábornok aradi kivégzése, gr. Batthyány Lajos magyar miniszterelnök meggyilkolása és a magyarság minden gyásza, könnye.

Klapka még másfél hónapig kitartott. 1849. szeptember 27-én a várvédők szabad elvonulását kicsikarva adta fel Komárom várát. Tisztességes, hazáját szerető magyar tábornokként megmentette a benne bízó katonái életét.

Szerecsenmosdatás: A hivatalosított történetírás megkísérli Görgeyt tisztára mosni: Nem volt áruló, megmentette a katonái életét stb. Igaz. Ám aki nem került Kufsteinbe vagy más börtönbe, besoroztatott az osztrák hadseregbe.  

[1] Gracza György: Az 1848-49-iki magyar szabadságharcz története, V. kötet, (1856-) Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) kiadása, Budapest, 1894. 488-489 és 806-807. pp.

Kedves Olvasóim!

Tisztelettel értesítem Önöket, hogy. a Maghar Akadémia meghívására 

2023. október 11-én Budapesten a

SUMIR BA.U ISTENNŐ ÉS A MAGYAR BOLDOGASSZONY.

c. előadást tartok 

BA.U, SIR.BUR.LA.KI   VÁROS VÉDISTENNŐJE (szobortöredék, márvány, Louvre, Paris)

Időpont: 2023. okt. 11. 18.00-tól kb. 20.00-ig

Helyszín. 1085 Bp. Horánszky utca 13.

Érdeklődés: +36-20-312-5925

Regisztráció: rendezveny@magharakademia.hu

Belépőjegy: elővételben 2000,- Ft, a helyszínen 3000,- Ft.

A sumir Bau istennő és a magyar Boldogasszony azonosságának bizonyítása. A vetített képes előadás a naptár régi magyar névünnepei alapján hasonlítja össze Lagas város védistennőjét, BA.U-t és a magyarság Boldogasszonyát. A középkori naptári ünnepek a fogamzástól a magzat világrajöveteléig követik a két  "istennő" asszonyi sorsát. Bau istennő 7 leányának feladatköre pontosan megegyezik a Boldogasszony hét leányának élet- és magzatvédő szerepével. A két nőalak , ill. a feladatkörük között olyan nagy a hasonlatosság, hogy nem véletlenek egybeeséséből, hanem egyenesági leszármazásból fakad.

Kedves Olvasóim, kedves Érdeklődők!

Tisztelettel értesítem Önöket, hogy a Magyar Évezredek Baráti Társaság meghívására 2023. szept. 19-én este 6.00-7.30-ig Győrött a GYMSM Kereskedelmi és Iparkamara Baross termében (Győr, Szt. István út 10.a.)

A VILÁG TEREMTÉSE AZ ÉKIRATOK SZERINT

c. előadást tartok.

A belépés ingyenes. A rendezvény támogatója az

INNOVATÍV GROUP;

köszönet érteMarduk és Tiamat (asszír dombormű, Nimrud, kis templom, SArdanipal palotája, Layard Austen: Niniveh and Babylon, Tabl IV. )

Tisztelt Érdeklődők!
Értestem Önöket, hogy a Maghar Akadémia szervezésében augusztus 26-tól 5 hetes kezdő sumir tanfolyamot tartok Budapesten az V. kerületben. MV. 

Az alábbiakban közlöm a Maghar Akadémia felhívását:
Öt egymást követő szombaton, alkalmanként 3,5 óra / 8.000,- Ft.
A résztvevők megismerkednek a mintegy 4000-5000 évvel ezelőtt élt sumir nép történelmével, mitológiájával és az írásával. Elsajátítják a vonalas- és az ékírást, s önállóan tudnak rövidebb szövegeket (pl. pecséthenger) átírni latin betűkre, fordítani és értelmezni.
A magyar - bizonyítottan - a sumir nép egyik egyenesági leszármazottja. Jelenlegi műveltségünk alapjait a sumírok rakták le, mely különösen a magyarság néphagyományaiban mutatkozik meg. Feltűnően sok a hasonlatosság a mai magyarság és a sumirok gondolkodásmódja, érzelmi és egyéb megnyilvánulásai között.

A tanfolyamot azon érdeklődőknek ajánljuk, akik elhivatottan szeretnék megőrizni, magyar anyanyelvünket, akik korszerűsítés ürügyén sem dőlnek be a nyelvünket elfojtani igyekvő idegen kifejezéseknek, mert addig maradunk magyarok, amíg a nyelvünket a maga valójában megtartjuk. Ezt segíti a sumir nyelv, nyelvtan megismerése.
Oktató: Marton Veronika tanár-sumerológus
Regisztráció: rendezveny@magharakademia.hu
Érdeklődés:+36 20 312 5925