Kedves Olvasóim!

2015. október 16-án, pénteken este 8 órától fél 9-ig a TV „Hatoscsatorna” Őseink hagyatéka c. műsorában Tóth Tibor műsorvezető úrral beszélgetünk arról,  mi hasonlatosság van a sumirok és a magyarok műveltsége között. 

Az esetleges érdeklődést előre is köszönöm.

Tisztelettel: MV

Az Európába érkezett migránsok arcnélküli tömegéből némelyik jó angolsággal kiszól, a másik érthetetlen szavakkal kísért gesztikulációval a torok elnyisszantását mutatja.

Mások bűncselekmény számba menő tetteket követnek el: A bicskei vasútállomáson ordítozó férfi, állítólagos családját vágta a sínek közé, és rájuk ugrott: Az asszony kezével óvta a kisbaba fejét, nehogy beütődjön a sínbe. Sem ő, sem a baba nem sérült meg. (Vajon, minden váratlan fellökésnél így működnének az anyai ösztönei? Bizonyára.) A feltehetően muszlim férfi tettleges kirohanását,  felháboítását az okozhatta, hogy az asszony, az iszlám szokásokkal ellentétben férfiak jelenlétében nemtetszésének adott hangot. Ti. az iszlám vilgában az asszony neve: hallgass(!); magyarán: kuss(!).

Ennek ellenére az alábbi képen látszó jelenet hamisan provokatívnak tűnik, mintha azért történt volna, hogy befeketítsék a megdöbbent, segítséget nyújtó magyar rendőröket.

1. 2015. szeptember 3. A bicskei vasútállomáson a rendőrökkel perlekedő, karján csecsemőt tartó várandós asszonyt állítólagos férje lökte a sínek közé. A megdöbbent rendőrök sietősen szedték ki őket, hiszen e vágányra várták a szállítószerelvényt. (A jelenetről készült teljes videó: http://alfahir.hu/az_orulet_szelen_a_migransok_bicsken)

Az egyre özönlő megtévesztett ázsiai tömeg zavarossá és áttekinthetetlenné teszi az európai terepet, hogy idővel a köztük lappangó, harcedzett katonák, gyilkos és öngyilkos merénylők feltűnés nélkül ténykedhessenek. A migráns árban fuldokló fehér ember akkor döbben csak rá igazán, volt-nincs Európa, volt-nincs emberi érték, haza, nép, család, jog, vagyis mindaz, ami európait európaivá teszi. "A nyitottság, a tolerancia, az emberi jogok nevében eladjuk a házainkat, eladjuk az országunkat, eladjuk a kultúránkat és eladjuk az identitásunkat." Sokan figyelmeztetik Európát, de nem akarja meghallani, és amikor majd megérti, késő lesz.”[1]

A keletről érkezők hozzák magukkal muszlim hazájukban kialakult évezredes szokásaikat, hogy Európát telítve, az itteni őslakosságot nem éppen szolid rábeszéléssel a saját hitelveikhez idomítsák, mondván az a jó, a helyes, ami a Koránban meg van írva. Ha bekövetkezik, jaj, lesz az európai asszonyoknak, a nagy- és kislányoknak, jaj, a gyermekeknek! 

2. Mi lesz, ha efféle "afrikai migránsok tartják rettegésben Balassagyarmatot" ? (harcunk.info) 

3. A felvétel öt évvel ezelőtt készült Olaszországban. (olvasói észrevétel) 

A történelmi időktől kezdődően a közel-keleti országokban a nőknek szánalmas és sajnálatraméltó volt a sorsuk. Nem kivétel ez alól a keletről el- és visszaszármazott zsidóság sem. Akár Európában, akár Amerikában, akár máshol élnek a világban a zsidóságnak a nőkhöz való viszonyán meglátszik a keleti eszmék hatása, annak ellenére, hogy az európai és az amerikai közéletben százszor több joguk és érvényesülési lehetőségük van, mint az iszlám államokban élő nőtársaiknak.

„A zsidók a nőket nagyrészt anyaságuk szempontjából tekinték. – Tagadhatatlanul magasabb szempont s nemesebb eredményeket szült sok más nép felfogásánál, - de a meddő nő megvetése, az ágyasság gyakorlata, a férfiú egyoldalú joga házastársát eltaszíthatni, mindannyi szégyenletes lealázása a nőknek…”[2]

3. Ábrahám és Izsák (mozaik részlet, Ravenna, San Vitale Bazilika (tiszta- szívvel blogspot.hu)

A közel-keleti arab népek és a zsidóság egy tőről fakadt szemita nép. Mindenik Ábrahámtól, illetve valamelyik fiától származtatja magát. Az arabok ősapja Ismael, a rabnőtől, Hágártól született, a zsidók ősapja Izsák, meg Sárától, a törvényes feleségtől Sára mesterkedésének köszönhetően a két féltestvér és a leszármazottjaik mindmáig ellenségek, háborúságban élnek egymással.

4. Ábrahám elbocsátja Hágárt. A háttérben Sára és Izsák (Pieter Jozef Verhaghen festménye, WEB Gallery of Art)

Az izraeli zsidóság egyik-másik rokonnépével, pl. a palesztinnal ugyancsak visszataszító és erőszakos élet-halálharcot vív, az ivóvízért, a termőföldért, de Szíria, Jordánia, Libanon stb. lakossága sem élhet békében, ezért kényszerülnek menekülttáborokba, ezért vándorolnak a messzi Európába. Ők jelentik az Európába zúduló emberáradatban a vattát, a terroristáknak a puha fészket.

5. Iraki dzsihadista női osztag, hogy a helyiekkel betartassák a sariát[3]

A közel-keleti országokban a nő sorsa ma is siralmas, szinte állati. Jó példa erre az egyik Finnországba érkezett, az ebédre kapott főtt rizst kifogásoló migráns kijelentése: „…csak a kutyámmal és asszonnyal etetném meg…” Nem tréfának szánta, komolyan gondolta.

6. Muszlim nők burkában (mandiner.hu)

A muszlim férfi a nőt élvezete tárgyává alacsonyítja, árucikként adja-veszi. Az eladó leány értékét a külleme szabja meg. A férfi a szabad levegővel együtt elzárja előle a lelki felemelkedés lehetőségét és minden önálló tevékenységet. Vagyis apaként a leánya, férjként az asszonya testét-lelkét uralja.

 „A Próféta azt mondta:

A legjobb asszony az, akire

amikor ránézel, látványa kellemes;

amikor utasítod, engedelmeskedik;

amikor távol vagy, vigyáz magára és a tulajdonodra.”[4]

Az idősödő keleti asszony megcsúnyul. A muszlim nők a zsidókhoz hasonlóan idejekorán elveszítik fiatalkori szépségüket. Amelyik nem, anélkül, hogy tudomása lenne róla, más vérvonalat, örökséget hordoz. Pl. a szkítafajú magyaroknál nagyon sok a szép, kellemes arcú öreg. Iránban bár vallást váltani kényszerültek, nagyon sok pártus-leszármazott él. A szépségét, ifjúi báját veszített asszony, ha a gazdag, tehetős családban maradhat, férje és csinos utódai szolgája lőn. Ma is előfordul, ami a XIX. században Damaszkuszban, hogy a muszlim férj a megunt, báját vesztett asszonyát nyomorra kárhoztatván kilökte az utcára. A nagy keleti birodalmakban (kivéve a pártusoknál), továbbá a régi araboknál a szegénysorsú apák a leánygyermekeiket inkább kitették a vadaknak, nehogy a nyomor vagy a gyalázat áldozataivá váljanak. A kislányokat időnap előtt, gyakran 10-20 évvel idősebb férfivel házasították össze, ezért igen gyakori volt a pubertás előtti elhálás.

7. Balra fent: Jemeni férfiak gyermek-feleségeikkel (ngm.national geographic.com)

Elől: Afgán öregember gyermek-feleséggel (hetek.hu)

A „saria”, a Mohamed tanítására és cselekedeteire épült iszlám vallásjog szerint egy mohamedán férfi tarthatna négy feleséget, ám a velejáró anyagi és fizikai terheket nemigen tudja vállalni. Ezért ma már egy feleség dívik, kivéve a gazdag öböl-országokat, ahol kettő szokásos.

A házasságkötés rendkívül költséges. Ha valakit nem jegyeztek el gyermekkorában, nehéz társat találnia:. A vőlegény, illetve a családja nehezen képes megfizetni a forintban több milliónyi menyasszonyváltságot, menyasszonyé meg a lakodalom költségeit. A muszlim esküvőn sok esetben a mátkapár jelen sincs. Az arát az apja vagy a fivére képviseli; gyakran a vőlegénynek sem kell megjelennie. Az ötvenes években esett meg, hogy egy „dél-egyiptomi diák egyetemi vakációjáról arra ért haza: házas ember.”[5] 

Elméletben a menyasszony beleegyezése nélkül nincs esküvő. Ám, ha a kiszemelt ara visszautasítja a kérőjét (ami óriási sértésnek számít), borzalmas megtorlásban lehet része. Valamelyik családtagja, a visszautasított jövendőbelije kegyetlen bosszút állhat: savval leönti a leány arcát. Némelykor a férj is ekképp bántalmazza engedetlennek vélt feleségét. Elég annyi, ha ingerültnek, fáradtnak mutatkozik, esetleg valamivel több villan ki a testéből, mint amennyit az iszlám törvények előírnak (mert a csador nem csúszhat el!): „A muszlim nő fedetten sem mozoghat kihívóan, idegenek előtt nem mutatkozhat felékszerezve, illetve lépéseivel nem kelthet zajt. S elvben csak a férfiak mögött s az út szélén járhat”.[6] 
 

8. Ilyen volt és ilyen lett.

Saira Liaqat 26 éves. Tizenöt éves korában a  férje – aki rokona is volt – leöntötte savval. 9 alkalommal esett át plasztikai műtéten. (Emilio Morenatti felvétele)[7]

Az európai és az iszlám párkapcsolat a legalapvetőbb dologban megegyezik: a nő gondozza a házat, neveli a gyermekeket, a férfi pedig köteles gondoskodni róluk. Az európai ember számára szokatlan a két feleség, ám "az iszlám e ponton nem tesz mást, mint hogy törvényesíti azt a gyakorlatot, amelyet a Nyugat bűntudattal követ… S bár a második feleség helyzete általában nem könnyű, de lényegesen jobb, mint azoké az európai nőké, akik vagy nős emberek szeretőiként, vagy pedig családok szétrombolóiként élnek…”[8]

A világban jelenleg 1,57 milliárd muzulmán és 2,17 milliárd keresztény él.[9] A magyarok keresztények ugyan, de a hitükön átsejlik őseiknek a vérükben, a zsigereikben megőrződött erkölcse, tisztessége.

A keresztény magyarok az idegen hódítók évszázadokig tartói erkölcsromboló hatására elnyomott, elfojtott, de a szívük mélyén megmaradt erkölcsi erejükkel ellen tudnak állni az esetleg bekövetkező muszlim erőszaknak, el tudnak határolódni a fentiekben vázolt mai európai. párkapcsolati szokásoktól.

Egyre több magyar ismeri fel, hogy az alapvető összetartó, a megmaradást szolgáló erő a magyar családban rejlik. A család szerető ereje, védelme iránti igény megvan még a magyar szívekben, meg a lelkekben, csak az elmúlt néhány évtized társadalmilag gerjesztett és fenntartott családellenes liberalizmusa elfojtotta. A liberalizmus a magyar társadalomban egyre inkább kudarcot vall. Sokan eszerint élnek; de még többen vannak, akik saját népük szigorú viselkedési szokásait, szabályait követvén kifelé mást mutatnak: Minden erejüket latba vetik, hogy a magyarokkal fenntartassák és csábítónak tüntessék fel a szabados, liberális család- és nemzetromboló viselkedési normákat. Megvalósulóban volt ez kis Magyarországban.

Azután megjött a segítség. Egyre szembetűnőbb, irigylésreméltóbb lett, hogy Erdélyben, a Felvidéken, a déli részeken, sőt Kárpátalján, mindenütt, ahol a nemzeti megmaradás volt a tét, a magyarság mennyire nagy becsben, sőt szentnek tartja a családot. Talán tudták, de bizonyára érezték a család összetartó ereje mentette meg őket a beolvadástól.

9. Hatgyerekes ecseri parasztcsalád, az egyik leány a férjével és kicsi gyermekükkel. (1910) A családfő és a felesége ül, a gyermekeik, a kicsik kivételével állnak [10]

Az elmúlt évszázadok minden országos bajában, forradalmakban és háborúkban a magyar mentsvára a család volt. A messze idegenben harcoló katona, biztos lehetett abban, hogy a kedvese, a hitestársa minden nehézség közepette hű marad hozzá, megbirkózik a rászakadt férfimunkával, s hazavárja. Ez adott neki erőt, hogy kitartson, mint Mátyás király magyar katonái: „Sehol a világon nem látni meleget, hideget, fáradtságot nélkülözést jobban tűrő katonát, …aki a táborban tisztességesebben viselkedik, … akiben több az önmérséklet és a szemérem, akitől messzebb áll az istentelenség és a szószegés, a tisztátalan szerelmeskedés. Azt beszélik a lovasok legnagyobb része, kinek felesége, gyermeke van, olykor három esztendőt is kénytelen egyfolytában szolgálni, a hitvesi hűséget mégsem szegi meg. Ha valakit rajtakapnak egy lotyóval, örök szégyen hárul reá.”[11]

Igaz, a beköltözött idegenekkel némi szabados szokás megmutatkozott, de végül az idegen változott meg, nem a magyar.

A magyar családban a férj nem uralkodott asszonyán, az meg sem próbált férjeura ellenében irányítani. Mindenik végezte a dolgát a családért, a gyermekekért, a jövendőért. A házastársak egyenlők voltak, egymást kiegészítő egységes kettőst alkottak: A családanya otthon vigyázta, ellátta a 6-8 gyereket, a kertet, az aprójószágot, a családapa gondoskodott az Isten által rábízottak nyugalmáról, biztonságáról, betevőjéről. A magyar férfi úr volt; ura a háznak, ura a családnak. Ám ez nem uralmat, zsarnokoskodást jelentett, hanem előrelátó, megfontolt gondoskodást.

11. Családjától búcsúzó magyar baka (fényképezte: Alexy Trajan, Érdekes Újság)[12]

A család megtartásának egyetlen titka a szerető összetartás. A régi magyar családban a férj és a feleség nem egymás ellensége, egymás kijátszója volt, mint a mai párkapcsolatban, ahol mindkét fél arra törekedik, miként uralhatná a másikat. Ennek előbb-utóbb válás lett vége, hogy aztán egy újabb párkapcsolatban ugyanez megismétlődjék. Ennek kivédéséért mind a férjnek, mind a feleségnek, sőt a gyermekeiknek is őszintén, egymást tisztelve, egymást segítve kell munkálkodnia. Egymásért, a hozzájuk tartozó nagycsaládért, a még élő nagyszülőkért és a még meg nem született utódokért. A család összetartó védelmére támaszkodva tudja majd a haza, az ország átvészelni a migrációs időket, tud ellenállni leskelődő erőszaknak.

12. Sebesült magyar baka a párjával (Somogyi Könyvtár, Szeged)[13]

[1] Henri Boulad jezsuita szerzetes figyelmeztetése (Magyar Rádió, 2015. május 29., hiradó.hu)

[2] Madách Imre: A nőkről, különösen esztétikai szempontból, Székfoglaló értekezés az Akadémián, 1864. ápr. 18.

[3] hetek.hu

[4] mandiner.hu

[5] Dobrovits Mihály: Szex és iszlám c. írása nyomán (Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár.- mancs.hu)

[6] L.m.f.

[7] erdekes világ.hu/szornyu-es-szomoru-sorsok-iszlam-vilag…

[8] Dobrovits Mihály i. m.

[9] hvg.hu, 2015. ápr. 3.

[10] lazarus.elte.hu

[11] Bonfini, Antonio: A magyar történelem tizedei, Balassi K., Bp. 39. fejezet (IV. dekád), VIII. kv., (105-110).

[12] pemete.blog.hu

[13] tiszatajonline.hu

A tizenhárom aradi vértanú (litográfia, Barabás Miklós)

Az 1848-49-es magyar forradalmat és szabadságharcot a csak ez alkalommal működött  Szent Szövetség égisze alatt az osztrák császári és az orosz cári haderők kegyetlenül vérbefojtották. A vitatott és szükségtelen világosi fegyverletétel után az osztrákok bosszúvágya nem ismert határt. Az 1850-ig tartó megtorlást Haynau, a „brescai hiéna”, 1849-1850 közt a bécsi udvar teljhatalmú magyarországi megbízottja vezényelte. Utasítására az osztrák rögtönítélő bíróságok 4628 magyar szabadságharcost fogtak perbe, és mintegy 500 halálos ítéletet hoztak, ebből 110-et végrehajtottak. Az 1849. október 6-án hajnalban Aradon golyó, illetve kötél általi halált halt 13 vértanú: egy altábornagy, tizenegy honvédtábornok és egy honvéd ezredes.

 A főbelövés

Ugyanezen a napon Pesten gr. Batthyányi Lajos felelős magyar miniszterelnököt főbelőtték.

Gr. Batthyány Lajos felelős magyar miniszterelnök kivégzése az  Újépület udvarán

Magyarországon úrrá lett a gyász és a fájdalom. Minden magyar családban sirattak valakit. Nem lehet tudni, vajon a haza vesztét vagy a szeretteik elvesztését gyászolták-e jobban? A kettő elválaszthatatlanul egybeforrt a magyar szívekben.

Az akasztás (Thorma János festménye)

Az 1849. október 6-i gyászos ítéletvégrehajtás után lábra kelt a kivégzett aradi tizenhárom vezetéknevének kezdőbetűiből összeállított mementó, s hogy az osztrákok se feledjék, németül:

Pannonia! Vergiss Deine Todten Nicht,

Als Kläger Leben Sie!

Pannónia! Ne felejtsd el a halottaidat,

pörlőként élnek ők!

P 

Poeltenberg Ernő lovag, honvéd tábornok 

Osztrák nagybirtokos nemes, 1829-től  hivatásos katona, huszárkapitány a 4. huszárezredben; átállt a magyarokhoz.

V 

Vécsey Károly gróf, honvéd tábornok 

Kisbirtokos magyar főnemes, Ferenc József nevelője volt, 1848 tavaszától őrnagy a Hannover huszárezredben, átállt.

D 

Damjanich János honvéd tábornok 

Szerb katonacsaládból származott, 1820-tól Temesvárt katona, 1848-ban szóváltásba keveredett Haynauval, ezért Olaszországba vezényelték, visszaszökött és átállt a magyarokhoz.    

Dessewffy Arisztid honvéd tábornok,  magyar nemes,

1819-1839-ig a Radeczky huszárezred kapitánya, nyugállományú katonatisztként csatlakozott a magyar szabadságharchoz.

T 

Török Ignác honvéd tábornok 

 Kisbirtokos magyar nemes, 1816-tól szolgált az osztrák hadseregben, 1848 szeptemberétől Komáromban alezredesként várerődítési parancsnok; a várőrséggel együtt átállt a magyarokhoz.

N 

Nagysándor József honvéd tábornok 

Vagyontalan magyar nemes, 1819-1847-ig az osztrák hadseregben huszártiszt, nyugállományú kapitányként állt át a magyarokhoz; 1848-ban nemzetőr-őrnagy. A tavaszi hadjárat után tábornokká nevezték ki.

A 

Aulich Lajos honvéd tábornok 

Pozsonyi német polgár, 1812-től katona, résztvett a napóleoni háborúban, 1848-ban lépett át a magyar honvédségbe, a Batthyány-kormány hadügyminisztere volt.

K 

Knézić Károly honvéd tábornok 

Horvát katonacsaládból származott, 1824-től a varasdi határőrezredben, majd Galíciában szolgált, 1848-ban századosként csatlakozott a magyar honvédséghez.

Kiss Ernő honvéd altábornagy

Dúsgazdag magyar-örmény nemes, 1818-tól utász, 1848-ban a Hannover-huszárezred parancsnoka, átállt a magyarokhoz, harcolt a délvidéki szerb felkelők ellen, a bánáti hadtest vezére, majd az Országos Főhadparancsnokság vezetője.

L 

Láhner György honvéd tábornok 

Német polgári családból való, 1812-től a komáromi 33. gyalogezredben szolgált, 1848-ban lett őrnagy, majd átállt a magyarokhoz. A hadügyminisztériumban a feladata a honvédhadsereg felfegyverzése és ellátása volt. Nagyváradon létrehozta szabadságharc fegyvergyártásának központját.

Leiningen-Westerburg Károly gróf, honvéd tábornok 

Elszegényedett német főnemesi család sarja, 1835-ben lett katona, a családja tulajdonában levő un. 31. „Leiningen” gyalogezred századosa; 1848-ban magyar honvéd, majd a tavaszi hadjárat után tábornokként a 3. hadtest parancsnoka.

Lázár Vilmos honvéd ezredes 

Magyar-örmény nemesi család sarja, 1834-1844-ig az osztrák–magyar hadsereg hadnagya. 1848-ban a magyar 39. honvédzászlóaljnál szolgált. Bem apó ezredessé nevezte ki, a 9. hadtest parancsnoka lett. Törzstiszt létére a tábornokokkal együtt ítélték halálra.

S 

Schweidel József honvéd tábornok 

Vagyontalan német polgári család sarja, 1814-ben Simonyi óbester keze alatt közhuszár, harcolt a napóleoni háborúkban. Az osztrák 4. huszárezred tisztjeként felesketi tiszttársait a magyar alkotmányra. 1848-tól magyar tábornok, Buda visszafoglalása után a város parancsnoka.

Az aradi vértanúk levétele a bitófáról

Haynau bírósága mintegy másfélezer alacsonyabb-magasabb rangú honvédtisztet és katonát a hírhedt kufsteini, bécsújhelyi, brünni stb. várfogságra ítélt. A közhonvédek harmadát besoroztatta az osztrák hadseregbe, s a hazájuktól távol, a magyarellenességről elhíresült osztrák tartományokba vezényeltette.[1]

Aki tehette, a halálbüntetést, a rabságot vagy a besorozást elkerülendő, idegenbe menekült:

„Meg áljatok fiuk fáradt vitézek

   Szép hazámra még egy szer visszanézek

   Pihenjünk meg még utolszor hantjain

   Ha vérel sem segithetünk bajain…”[2]

A régi aradi emlékmű

[1] Varga Ottó: Aradi Vértanúk Albuma, Arad Szabad királyi Város tulajdona, Budapest, 1890.

[2] Honvéd búcsú 1849-ből, Zilah János kis daloskönyvecskéje (Kiskunhalas, Thorma János Múzeum)